Rész, Fejezet
1 1, 1 | leány van a faluban, majd jut neked is.~- Csakhogy attól
2 1, 2 | szerencséje van, hogy sohasem jut józan állapotba.~Pedig milyen
3 1, 2 | bácsitól, csak nagyon ritkán jut eszébe. Elmossa a többi
4 1, 4 | Megint elhallgatnak, nem jut eszökbe semmi mondanivaló,
5 1, 4 | ördög; sebaj, huszonötbõl jut is, marad is…~Kalap uram
6 1, 4 | nejéhez - s amihez nehezebben jut az ember, az mindig becsesebb.~
7 1, 4 | tanyára, ahol szivar is jut a szegény nemes embernek
8 1, 8 | feleségéhez - s amihez nehezebben jut az ember, az mindig becsesebb.~
9 1, 9 | Millió ember közül egy jut oly szerencsés helyzetbe,
10 1, 9 | derék ember, és hogy elõbb jut célhoz nálamnál.~A »leghitványabb
11 1, 10 | míg odaérnek, elég idejük jut, hogy megtanulják az összes
12 1, 11 | mértföldekre terjedõ darab jut egy-egy községnek, hogy
13 1, 12 | volt, hogy ami a keze alá jut, legyen akár malac, akár
14 1, 12 | fejedelemhez.~- Megbolondult? Hogy jut ilyesmi eszébe?~- Hiszen
15 1, 13 | csütörtökön. De mi az ördög jut eszembe? (Mliniczky a homlokára
16 1, 14 | csókolnom.~- Ugyan, ugyan, hogy jut ilyen bolondság az eszébe?~-
17 1, 14 | Azalatt neki éppen ideje jut elhajtani a Nagystáció utcába
18 1, 14 | meglepetve kapta el fejét.~- Mi jut eszedbe, Péter, a feleségedet
19 1, 16 | illatáról a malacpecsenye szaga jut eszébe, írván:~Itt sütik
20 1, 16 | amennyi kell. Mindenitekre jut egy, bizony meglássátok!~
21 1, 18 | az újmódi gazdálkodástok jut eszembe. De nem errõl van
22 1, 18 | a Plange-ház folyosójára jut s onnan elmenekülhet.~De
23 1, 20 | háborgását. Ezen az alapon jut egy kellemetlen rúgáshoz
24 1, 20 | vacsorához. Két teríték jut az asztalra, mint mindig.
25 1, 20 | jószág volt.)~- Igaz, eszembe jut - színészkedett Pista. -
26 1, 20 | is, Pistának okvetlenül jut a freccsenésbõl.~Moronyiban
27 1, 20 | darabokat írt (a címe nem jut most eszembe). Ne legyen
28 1, 23 | õ a mögöttünk levõ padba jut, éppen az én hátam irányába.~
29 1, 23 | hiszen mindegy az… Elég idõd jut még a többi színekre.~Hát
30 1, 24 | lesz belõle, ha fõkötõhöz jut.~A leányok is pompásan érezték
31 1, 25 | sógornak is egy uradalom jut és félhangosan dörmögte:
32 1, 26 | megnézi - de apránkint eszébe jut, hogy azóta sokszor átalakították.
33 1, 26 | Teszéry-árvák ügye«. Hogy jut ez ide?~Hahaha! Most egyszerre
34 1, 26 | idegenek, ha teneked se jut eszedbe az én becsû maradandó
35 1, 27 | hajtani.«~Az is eszedbe jut ebbõl, hogy még másik húsz
36 1, 27 | láncszem, s ahányat lép, annyi jut eszébe Balassának. Mert
37 1, 27 | le az egyik cipõdet.~- Mi jut eszedbe? - pirongatá Mimi,
38 1, 28 | hazájáért, ami az eszébe jut. Én például Hamilovicsot
39 1, 28 | magának, és még alvásra is jut neki, meleg ágyban.~Szlebenits
40 1, 29 | gyanakodni kezd.~- És hát hogy jut ilyesmi az eszedbe, kis
41 1, 29 | utas mellett, eszébe se jut, hogy azon törje álmatlan
42 1, 29 | Ejnye, ejnye, leány, mi jut az eszembe, te már az éjjel
43 1, 32 | már, hogy jó felirathoz jut. Denique a friss koponyák
44 1, 33 | melynek még ennyi szerep se jut. Csak éppen hogy ott van.
45 1, 34 | hitte, ezzel is közelebb jut Katához.) Belehalok, papa!~-
46 II, 1 | van szíve... akinek eszébe jut az éhezõ, a didergõ honvéd.~
47 II, 6 | mindennapi kenyérhez nem jut is mindig pecsenye.~Aztán
48 II, 6 | én holttestemen keresztül jut be új asszony!« Ha pedig
49 II, 6 | látszólag. Róla mindig eszembe jut »Vicomte Letoriéres« szenátora,
50 II, 6 | méhe? Hátha még neki is jut egy szék a képviselõház
51 II, 6 | Egy-két hétig ha eszébe jut a két bohó gyermeknek varrás
52 II, 20 | associationem idearum eszébe jut a »Budapesti Közlöny«. Na
53 II, 25 | hogy eljött. Nini, most jut eszembe, hogy mi nem is
54 II, 29 | egészen elkeseredik, ha eszébe jut e méltatlanság, és sok más,
55 II, 36 | mennyország! A jóknak sok jut ki a nemes örömből s boldogságból,
56 II, 37 | kendnek dolga lesz; most jut eszembe, hogy még a malacok
57 II, 37 | amiért a múltkor is, most jut eszembe, mennyire haragudott
58 II, 37 | megkezdte. Természetesen azt sem jut eszébe többé mondani, hogy
59 II, 38 | szegény árva, bármilyen szûken jut is belõle, mélyebben tud
60 II, 43 | Valóban. De nem, nem; most jut eszembe, hogy a kis Örzsinek
61 II, 49 | lélekre naponkint hét icce jut.~A mi emberünket fölrázta
62 II, 51 | fölmelegítenek, kinek csak az jut eszébe, hogy a szolgakenyér
63 II, 60 | melynek melegébõl neki is jut egy elszálló sugár.~Ott
64 II, 72 | A fiatal Kéredyre? Hogy jut eszébe ilyesmi? Oh, ég!
65 II, 73 | szegény Európából, ha neki nem jut eszébe semmi?~Ha azt olvassa
66 II, 80 | mert keserû.~És tehozzád jut mindaz, amit mi világnak
67 II, 83 | megakad Szegeden, mindenikbe jut egy sporthölgy, egy olyan
68 II, 85 | pedig hiába folyt, madár sem jut oda, ahová mi vágyunk, teljes
69 II, 85 | minden szegény embernek jut a Tisza vagy a Berettyó
70 II, 85 | az úristen szolgálatába jut, pláne olyan jó parókiába,
71 II, 96 | számára naponként négy litör jut.~Mármost miután én csak
72 II, 98 | feledjük, a boszorkányról jut eszembe az a kecsegtetõ
73 II, 102| csak a Flóra leányainak jut s az Éva leányainak nem.~
74 II, 109| tudja, nem-e éppen neki jut az az egy csöpp.~- Biztosítom,
75 II, 110| beszédeit, Eötvös Károlynak most jut eszébe, hogy »azok nagyobb
76 II, 112| egyik plánétából a másikba jut, s sehol sem bír átmelegedni.~
77 II, 113| csak a boldogtalanság padja jut!~E pillanatban fölemelkedett
78 II, 117| életkorban, ha a kedves lányka jut eszünkbe. Neki is mindig
79 II, 117| elfogadott volna, míg nem jut sorba, vagy hogy valamely
80 II, 120| nem várták be, nekik is jut.~Ezalatt a kormányzó egészen
81 II, 121| tárgyat. Bánta is a gazda, jut is, marad is még; hanem
82 II, 123| legalább ingyen szolgálóhoz jut.~Kazay János és neje Rimaszombatból
83 II, 127| ördögbe is, Gábor, most jut eszembe, hogy te elmulasztottad
84 II, 128| Nincs, azaz hogy most jut eszembe, egyszer nagy tolongásban
85 II, 135| fürdeni fog. Abból három perc jut a tusra, s megiszik egy
86 III, 1 | kifejezve.~Végre is Bohuska jut legelõbb lélekjelenlétéhez
87 III, 1 | nem számít, úrfi, annak ha jut valami, úgy is jó.~A vadász
88 III, 2 | hanem megállj csak, most jut eszembe…~Széles tenyerét
89 III, 2 | megállította szekerét. - Valami jut eszembe, te Pali! Talán
90 III, 2 | szebb, kevesebb ráadással jut annak idején fõkötõ alá.
91 III, 3 | egy mosolyáért. Hanem az jut eszébe, hogy azt a vén konok
92 III, 7 | egyik planétából a másikba jut, s sehol sem bír átmelegedni.~
93 III, 13 | míg csak a »Kék macská«-ig jut az ember, ha lelkiismeretes
94 III, 15 | kérhetném akkor… mert semmi sem jut eszembe.~A dada ravaszul
95 III, 19 | természete van, bezzeg sohasem jut eszébe többé lelkiismereti
96 III, 39 | pénzekre verve?~- Nekem nem jut a király pénzeibõl! - szólt
97 III, 43 | ismerõseit, barátnéit. Most jut elõször eszébe, hogy nini,
98 III, 45 | SÍRKÖVET HOZTUK~1882~Gyakorta jut eszembe arról az utazásról,
99 III, 48 | ennél. Boldog, akinek ilyen jut. Még az unokáira is ráhagyja
100 III, 54 | hamarább, sokkal hamarább jut szeretett Eszteréhez. Már
101 III, 57 | szólt hévvel -, de nem jut eszembe… úgy kavarog itt
102 III, 62 | hogy a jó öreg Napló olcsón jut a kezére.~Balról a tisztelendõ
103 III, 62 | bizony tíz forinton alul nem jut az »Egyetértés«-hez! Mindegy,
104 III, 65 | oda is! Csak a nótáikból jut el felénk egy-egy, de az
105 III, 67 | lenne.~Neve csak ritkán jut az újságokba… ha egy kis
106 III, 71 | Oda úr, úgy látszik, nem jut be. A közmondás is azt tartja,
107 III, 72 | kiosztani, hogy kinek melyik jut találomra? Elviselhetetlen,
108 III, 72 | a jó isten tudná, kinek jut.~Elveszik? No, azt szeretném
109 III, 90 | reggelihez (még így is tíz jut egy emberre), húsban, fûszerben,
110 III, 95 | izgatottsággal lesve, mikor jut tönkre, mikor szorul meg
111 III, 99 | Ugyan minek? Ember oda nem jut úgyse, hogy hasznukat vehesse -
112 III, 101| hogy még a napvilág se jut be hozzá«. Írást persze
113 III, 109| megváltoztattam, és senkinek sem jut eszébe, hogy a régi nevem
114 III, 109| Pompás, de éppen a bürökrõl jut eszembe, hogy mostan igen
115 III, 110| fordulva -, jó, hogy eszembe jut, nekem egy nagy kérésem
116 III, 113| igyekvõ füstjét.~Nem mindig jut még kapadohány sem. Gyakran
117 III, 121| vagy Szomor, vagy Czirok jut diadalra.~De vigyáznak ám,
118 III, 123| midõn egy napon eszembe jut, s parancsolom az üzletvezetõnek,
119 III, 148| gondolat az, Ágnes? Hova jut eszedbe! Hiszen az a te
120 III, 148| Borcsányi úr ad õellene. Jut is, marad is.~- Hm! Ez az
121 IV, 3 | kis utcai jelenet eszembe jut, valahányszor a közvélemény
122 IV, 5 | került.~Igaz, hogy bele nem jut így sem »A tekintetes vármegyé«-
123 IV, 6 | mondta, még fehér paplan sem jut az idén, mert semmi kilátás
124 IV, 9 | De ha egyszer Selmecre jut be, hát akkor mit védjen
125 IV, 11 | mert ami okos eszünkbe jut, azt a lapnak írjuk meg.
126 IV, 18 | is tettem, no? Hopp! Most jut eszembe. A Zsuzsi leányom
127 IV, 27 | nem is adhatok, mert nem jut. Reménylem nem neheztel
128 IV, 35 | gondolkozva, gyakran eszembe jut, hogy vétek a megyét bolygatni,
129 IV, 35 | Mert ami az árvaszékhez jut, az az ebek harmincadján
130 IV, 40 | ember hidegen mondá:~- Mi jut önnek eszébe? Mennydörgettét,
131 IV, 40 | erre a meghívásra.~- Mi jut önnek eszébe? Hogy mi menjünk
132 IV, 44 | uram - vágtam közbe -, most jut eszembe, hogy ön alkalmasint
133 IV, 53 | leány nagy selyemkendõhöz jut, az is belejön vagy húsz
134 IV, 53 | ezer forinttal kevesebb jut az angol bankba.~Mihelyt
135 IV, 54 | összeráncolva, hozzátevé -, de hogy jut be ön?~- Belopózom.~- Hátha
136 IV, 77 | a fülledt levegõ amott? (Jut bizony, méltóságos uram.)~
137 IV, 78 | dolga volt Bécsben. Eszébe jut, hogy rögtön indulnia kell,
138 IV, 80 | végre egy mentõ gondolat jut eszébe.~- Jól van hát, szívem -
139 IV, 82 | mikor egyszer csak eszembe jut, hogy »nini, nini, hiszen
140 IV, 85 | benyitott.~- Teringettét most jut eszembe! Igaz biz az. Én
141 IV, 87 | gyújtanak, mindég eszembe jut egy koporsó, s ha hallom
142 IV, 91 | papucsát leveti, eszébe jut az eset, és még egyszer
143 IV, 93 | országos nagy méltóságra jut fel...~Maga az öreg Macskássy
144 IV, 94 | felperesek s aztán tíz forint jut egy-egy családtagra, ha
145 IV, 97 | kenyérbélbõl - de hogy az ördögbe jut eszébe az ilyen! Föltette
146 IV, 111| telerakott tányérból. No bizony, jut is, marad is.~Ma is azonképpen
147 IV, 123| kapok. Manapság már nehezen jut az ember szûzdohányhoz.~-
148 IV, 139| melegébõl még a hõseinek sem jut egyszerre, hanem csak egymás
149 IV, 148| hõkölt vissza János úr. - Mi jut az eszedbe, szerencsétlen!
150 IV, 149| elég bocskorom. Hátha még jut abból a te lábadra is.~S
151 IV, 150| volna libák, talán eszükbe jut, hogy az ilyen magasabb
152 IV, 152| mert a Kohnokból mindenre jut), és azt most én vádoljam?
|