Rész, Fejezet
1 1, 11 | mulatságot keres magának: alispán lesz. De hát az ilyesmit
2 1, 11 | ember, sokat segíthetsz. Az alispán engem küldött ki, szeretném,
3 1, 14 | Erre aztán nyilatkozott az alispán, hogy a fõispán úr õméltósága
4 1, 16 | meglátogatta Hatfaludy Miklós alispán, aki könyv nélkül tudta
5 1, 16 | olvasd el! - sürgeté az alispán.~- Hja barátom, az nem megy
6 1, 16 | célt érte el; azt, hogy az alispán meg ne hallgassa a poémát.~
7 1, 16 | csak tudnám - sziszegte az alispán.~A nótárius tollpercegésébe
8 1, 16 | belevegyült a toporzékoló alispán fogcsikorgatása.~(A fogcsikorgatás
9 1, 16 | punktum - türelmetlenkedék az alispán. - Hogy gondolod? A király
10 1, 16 | egyenesen a nyakába futott. Az alispán vidáman köszönté:~- Szervusz,
11 1, 16 | hüledezõn.~- Semmi - felelte az alispán zordonan, helyébõl fölemelkedve. -
12 1, 16 | kell azt úgy venni«, de az alispán rá se ügyelt. Éppen most
13 1, 19 | Olgyay, a pozsonymegyei alispán, kedélyes öreg úr, hamiskás
14 1, 19 | jelenlétében maga a pozsonyi alispán mondta az elsõ pohárköszöntõt,
15 1, 23 | Kit kerget a tekintetes alispán úr?~Ez a gúnyos hang félig
16 1, 25 | esemény kizavarta. Meghalt az alispán: Karamáti Ferenc. Nem ideákért
17 1, 25 | rikoltozással:~Rákó Miklós az alispán,~Bakter se lesz már Tóth
18 1, 25 | Volt egy másik: Miklós, az alispán, akit holta napjáig egyhangúlag
19 1, 26 | bemutogatott:~- Perecsényi Miklós alispán.~Kis zömök emberke volt,
20 1, 26 | kedves papom - feddette az alispán kedélyesen -, ne légy farizeus
21 1, 26 | tehetség - jegyzé meg az alispán, ki szemben ült velünk.~-
22 1, 26 | most nemes vetélkedéssel az alispán, és meghívta az egész társaságot
23 1, 27 | tekintetes Horváth Elek alispán úr, isten nyugosztalja (
24 II, 7 | végzés után - melyben az alispán szót a világért sem mulasztaná
25 II, 7 | fidibusszal szolgálhasson neki. Az alispán szobájának ajtaja elõtt
26 II, 7 | éppen nem volt szerelmes. Az alispán kimaradásán kívül még nagy
27 II, 7 | még a nép bálványa, az õsz alispán sem fogja bírni magát megtartani,
28 II, 24 | közgyûlés alatt odahajolt az alispán füléhez, és talán elõször
29 II, 24 | fûzé odább a tárgyat az alispán, Csató Ferenc uram, kit -
30 II, 24 | szerénységnek - vélé az alispán úr.~- Ez mégis sok - dörmögé
31 II, 24 | hosszúra nyúló ábrázattal az alispán.~Kerecsy szuverén gõggel
32 II, 24 | Miféle viszonyban vagy az alispán leányával?~- Semminõben.~-
33 II, 24 | elõadá neki az ott lévõ alispán és Mády Károly jelenlétében
34 II, 33 | porosz király és a magyar alispán)~A párizsi »Revue illustrée
35 II, 33 | fejezé be hidegvérrel a derék alispán, s azzal tovább indult.~ ~
36 II, 64 | hogy nem akar Kossuth itt alispán lenni Adhatna hálát, ha
37 II, 72 | menendõ ifjú, másrészt mint az alispán, idõsb Kéredy Péter fia.
38 II, 86 | paletotjában úgy néz ki, mint egy alispán; szürke nadrágjának szára
39 II, 100| után M...th Ferenc lett az alispán, aki tudvalevõleg csupán
40 II, 133| levéltárból)~A tekintetes alispán úr kijött az ambitusra.
41 II, 133| világrészt elnyeljen.~Maga az alispán úr pedig nem tudott errõl
42 II, 133| rét görbülve állott meg az alispán elõtt.~- Miért nem söprik
43 II, 133| ordré éppen a tekintetes alispán úrtól, hogy a vármegyeház
44 II, 133| mi lesz hát? - kérdé az alispán szigorúan.~- A legalázatosabban
45 II, 133| legalázatosabban várom a tekintetes alispán úr bölcs intézkedését ilyetén
46 II, 133| Hát rabot - mondá az alispán és sarkon fordult.~Amit
47 II, 133| sarkon fordult.~Amit pedig az alispán egyszer kimondott, annak
48 II, 133| tiszteletreméltó perszóna. Kosztot az alispán konyháján kapott, italra
49 II, 133| napján (ez a nap volt az alispán nevenapja is) nagyon sokáig
50 II, 133| egyetlen fogadott rabot.~Az alispán dühös volt és azt mondta:
51 II, 134| mint a ludak.~Elöl maga az alispán ment, én utána, utánam pedig
52 II, 134| Ez idő alatt a hatalmas alispán, ki ötvenkét éves kora dacára
53 II, 134| akasztófáravaló gazember! - dühöng az alispán.~- Kitérjen az úr, aszondom...
54 II, 134| nem hagyta magát, de az alispán sem. Meglökte a legényt,
55 II, 134| Pszt! lassan! - kiáltá az alispán hörögve. - Ide ne jöjjetek!
56 II, 134| Tétlenül néztük a tusát; hol az alispán volt felül, hol a parasztlegény
57 II, 134| lapockafogással azonban egyszerre az alispán lett a helyzet ura, és átnyalábolva
58 II, 134| A tiszti emelvényen az alispán és a fõjegyzõ közt ott foglalt
59 II, 134| Válasszanak meg engem a tekintetes alispán úr mellé - írnoknak.~Így
60 II, 134| mondja ki berekesztõleg az alispán.~Ribay Miklós szép halvány
61 II, 139| õkigyelme. Mikor egyszer az alispán négy gyors pej lován utaztunk
62 II, 139| szólítja meg a jószívû alispán.~- Nem lehet, nagyságos
63 III, 49 | Barkás Mihály? - kérdé az alispán az egyik vasvillás embertõl,
64 III, 49 | bolond! - kacagott fel az alispán, ezüstös tajtékpipáját a
65 III, 49 | Hártya Pál - sajnálkozék az alispán.~- Az volt - dünnyögte az
66 III, 49 | idõsebb.~- Hm - köhintett az alispán s mogorván intett a két
67 III, 49 | hoztak velünk szembe. Az alispán odaszólt:~- Miféle jószág
68 III, 49 | teljék öröme szegénynek!~Az alispán hallgatagon ült mellettem,
69 III, 49 | pillanat alatt lent termett az alispán mellett.~- Menj vissza,
70 III, 49 | benyitsz és így szólsz: »az alispán úr kezeit csókoltatja és
71 III, 49 | ki engem a körutat tevõ alispán, mert Berei Pál volt a principálisom.~
72 III, 49 | Ki oszt? - kiáltá az alispán, amint a kocsiról leugrott.~
73 III, 49 | egy másfajú megjegyzést az alispán.~- Igaz ni, Miklós! Nem
74 III, 49 | Eltûnt? - vágott bele az alispán. - Nem szeretem a dolgot -
75 III, 49 | nagy »ne mulass« várta az alispán urat.~- Ejnye, János, János!
76 III, 49 | össze? - sóhajtott fel az alispán félénken.~- Azt hát, mi
77 III, 49 | után a folyosó-ajtót, az alispán pedig csendes morfondirozásba
78 III, 49 | hínak, lányom? - kérdé az alispán gyöngéden.~- Nem mondom
79 III, 49 | erõszakkal elõre taszigálta, az alispán szépen átfogta derekát,
80 III, 49 | vakmerõségért.~Hanem az alispán ahelyett, hogy méregbe jönne,
81 III, 49 | Ambrus fiam! - szólítá meg az alispán kedvenc huszárját.~Ambrus
82 III, 49 | sem hozott hírt felõle. Az alispán az egész parkot beszaladgálta
83 III, 49 | Ambrus huszár lóra ült. Az alispán megparancsolta, hogy élve,
84 III, 49 | a lódobogásra kiszaladt alispán és neje egyszerre.~- Itt
85 III, 49 | Ejnye! - csodálkozék az alispán. - Adta kölykei! Lássa meg
86 III, 49 | paraszt, tekintetes uram!~Az alispán elmosolyodott, s nini mit
87 III, 62 | Nemzet«-re maga a tekintetes alispán úr spekulál. Belevág a keretébe.
88 III, 62 | Nyolc! - vág közbe az alispán.~- Kilenc! - nyögi a bácsi
89 III, 72 | Erzsébetre. Õ járult az alispán elé. Mert Tóth Erzsébet
90 III, 72 | most nem sikerült. A másod alispán éppen vadászatra készült,
91 III, 72 | Statisztikát? - szólt az alispán nagy szemeket meresztve. -
92 III, 72 | Selyemtenyésztésit. Az elsõ alispán úr rendelte. Össze kell
93 III, 72 | menjek el? - dörmögé az alispán méltatlankodva. - Add ide
94 III, 72 | urambátyám olyan hamar?~Az alispán hamiskásan hunyorított a
95 III, 72 | hogy el sem fogadja az alispán. Ezt már nem hagyhatja annyiban.
96 III, 72 | Gergely, de már abban az alispán ellen is legyen egy-két
97 III, 87 | föld dübörgését, ha egy alispán lépked el mellettem, már
98 III, 87 | mellettem, már ti. egy igazi alispán, a régiekbõl való.~No, de
99 III, 87 | gondolni se mertem, hogy én egy alispán mellé jussak valaha. Jobb
100 III, 102| dolgok, mikor egy délután az alispán hívatott. Az ember szíve (
101 III, 102| idézik.~- Egyedül van az alispán úr? - kérdém a hajdútól.~-
102 III, 102| a testes szõke Mari.~Az alispán hivatalszobái a megyeház
103 III, 102| kövek is éreznék, hogy az alispán közel van.~Félénken, nyomott
104 III, 102| arcképemre nyitottam rá, midõn az alispán odaszólt hozzám.~- Igaz,
105 III, 102| hevert egy karosszéken. Az alispán azon szokott beszélgetni
106 III, 102| mert éppen rámnyitott az alispán, s megütközve kérdezé:~-
107 III, 102| mosolyogva.~Harmadnap az alispán is mosolygott ravaszul,
108 III, 102| nyugtalankodni.~Hiába irkálta neki az alispán, hogy elcsendesedett a Tóth-féle
109 III, 102| nagy szégyen elõl.)~És az alispán végre is nem árulhatta el
110 III, 102| örömtõl.~Nagy Anna volt, az alispán leánya, a másik meg Mari,
111 III, 102| el. Tudod-e, hogy az elsõ alispán leányai?~A kortes ijedten
112 III, 102| volna, hogy liliomok. Az alispán leányai? Jó, de azért én
113 III, 102| Igen, igen, egyszer az alispán úrnál, de én azelõtt is
114 III, 102| egy szegény fickó, míg egy alispán lányáig fölér? Rendes aljegyzõ
115 III, 110| kocsin elhelyezkedék.~Ha az alispán a szolgabíró nélkül ült
116 III, 110| terjeszkedék a bricskán az alispán nélkül, nyilván községi
117 III, 110| elõfordul, hogy együtt utazik alispán, szolgabíró és esküdt. Ez
118 III, 110| udvarába az egész falu, az alispán elõadta szép értelmesen
119 III, 110| ahol a juhakla van!~Erre az alispán fölkel, átül Giléty uramhoz,
120 III, 110| kedvenc.~- Hm - mondá az alispán -, lettem volna csak én
121 III, 110| tisztek arcképei? - kezdé az alispán mind jobban érdeklõdve.~-
122 III, 110| Akkor itt a kezem, kedves alispán.~- Jól van. Íme, hallja
123 III, 110| kedves õrnagy - mondá az alispán, s letette a kést, villát,
124 III, 110| homloka redõkbe húzódott. Az alispán, a szolgabíró, és az õrnagy
125 III, 110| mintha el volnának törve.~Az alispán bevitte az albumot a szobájába,
126 III, 110| cinikus, mogorva - olvasta az alispán.~- Kármán Elek? Hogyan?
127 III, 115| kapja meg, csak vagy egy alispán, vagy pedig egy herceg a
128 III, 115| nem találnék térni az új alispán választásig, mindennap egy
129 III, 115| megfogadni az egész országnak!~Az alispán még abban az órában elindult
130 III, 115| a kezét! - parancsolá az alispán az egyik huszárnak.~Az kirántotta
131 III, 115| jóformán semmi tennivaló. Az alispán el van fogva, nem kell lerombolni
132 III, 115| a szép Judit, látván az alispán életét veszedelemben, a
133 III, 115| világított volna ma, az alispán úr úgysem élvezheti vala
134 III, 115| Tán veszteni viszik?~- Alispán úr! - suttogja egy hang
135 III, 115| menteni. Erre, erre!~Az alispán remegve, reménykedve botorkált
136 III, 115| meg, ki maga - sürgeté az alispán hálateljesen -, tudjam nevét
137 III, 115| csalánkai csõszházban. Az elsõ alispán ebédnél ült otthon nagy
138 III, 115| jöjjenek hát be - intézkedék az alispán. - Addig lássuk õket, míg
139 III, 142| nagy masszát. Maga az elsõ alispán tette az asztalomra.~- Írjon
140 III, 148| várnagy, a börtönõrök, az alispán mind azt vallották, hogy
141 IV, 21 | mindig közmegelégedésre; mint alispán hat évig tartotta magát,
142 IV, 35 | gyomlált a vetései között. Alispán, szolgabíró nyugodtan tarokkozhatott
143 IV, 35 | pénztárt!~De erre meg az alispán jött méregbe.~- Én is gavallér
144 IV, 35 | írta alá a nevét, mire az alispán visszahozta:~- Névtelen
145 IV, 43 | megyében lakom; Nagy István alispán vagyok.~Ah! - rezzent meg
146 IV, 43 | utazni?~- Oh, nem - szólt az alispán, nyájas szemeit jóságosan
147 IV, 65 | felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti
148 IV, 65 | jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti
149 IV, 65 | szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak,
150 IV, 101| számára valami hivatalról.~Az alispán nyájasan fogadta õket.~-
151 IV, 111| kedélyben utazott le az alispán kártyájával új klienséhez,
152 IV, 148| közbe Tõthy Pál, hajdani alispán -, mert az le akarta vágni
|