Rész, Fejezet
1 1, 1 | nem tudod, mi a csízió - mond elbúsultan a vén huszár,
2 1, 4 | az ifjú eszét. Akárki mit mond is, van abban a borban erõ, -
3 1, 4 | Hogy úgy ne járjunk - mond Miklós jó kedvvel, poharát
4 1, 4 | Holnap nagy sár lesz, - mond Miklós fojtott hangon.~-
5 1, 4 | leánykérésrõl is csak annyit mond: »fogadjon el vejéül egy
6 1, 9 | idegenre: tréfál-e, vagy igazat mond?~- Istenem, - rebegé - mit
7 1, 11 | akit a nagyobb tisztviselõ mond annak, minélfogva a szûcshöz
8 1, 11 | kötõtûkkel.~- Apolka tud - mond a jegyzõ, még mindig habozva,
9 1, 11 | lenne rostát forgatni.~- Mond valamit, kántor úr - humorizált
10 1, 12 | szilárdsága, nem tudni.~- Nos, mit mond hozzá kegyelmed? - kérdé
11 1, 12 | ismerõssel, aki tán hírt mond Pista felõl, de az óriás
12 1, 12 | ugyan haboztál egy keveset (mond Laci felé fordulva), de
13 1, 14 | hagyjatok legalább ennem - mond a rab -, és higgyetek rólam,
14 1, 14 | gyilkos?~- Bizonyosan - mond Marosini.~- Úgy? - vette
15 1, 14 | emberben van becsület - mond a fõbíró reszketeg hangján -,
16 1, 14 | Altorjay. (Hogy az õ szíve mit mond, az nem jött számba.)~Csak
17 1, 14 | kalendárium nedves esztendõt mond, aki pedig nem szokott hazudni.
18 1, 14 | leányzó s érdekes híreket mond a rokonaimról. Ne legyen
19 1, 15 | esztergomi érsek mély alázattal mond köszönetet a felséges magyar
20 1, 15 | urakhoz:~- Istenemre, a fiú mond valamit. Tudjátok mit, urak,
21 1, 15 | másik sereg.~- S azonfelül - mond csípõsen Ujlaki (mert Ujlaki
22 1, 15 | egyszerre.~- Hallgassatok - mond zordonan. - Majd késõbb
23 1, 16 | mindig több, akárki mit mond). A letaszított istenek
24 1, 17 | fogta vallatóra:~- És mit mond a férje, meddig fog tartani
25 1, 18 | katasztrális hold. Csak ennyit mond ridegen a telekjegyzõkönyv,
26 1, 18 | Mihály izgatottan. - Mit mond ön? Hogy nem lehet?~- Nincs
27 1, 19 | káplárral kötekedni: »Mit mond kend ahhoz, hogy ma egy
28 1, 19 | No, ez bizony, akárki mit mond is, kedves jelenet volt.
29 1, 19 | volt, azt se tudta, mit mond; mit tudja azt az égõ zsarátnok,
30 1, 20 | semmit kivenni. Csak annyit mond, hogy nem jön át. Meg van
31 1, 21 | ragyogó szem kifutna.)~- Mit mond? - kérdezé a hadnagy.~-
32 1, 23 | ami nem önt illeti?~- Mit mond? - feleltem végtelen zavarral. -
33 1, 23 | volna, ha a nagyapa még mond valamit, ha egy anekdotába
34 1, 25 | senki sem értette, amit mond. Csak a grimaszai és kézmozdulatai
35 1, 25 | aki komolyan érzi, amit mond. Egész átszellemült lényén
36 1, 26 | halottasének melódiájában mond el olyanokat, amik vérbeli
37 1, 26 | engedi neki Hankát. Akármit mond is a szentírás a megtért
38 1, 27 | mulat a mi népünk, s nem mond francia könyvekbõl szopott
39 1, 27 | lesz, ha a Mimi kis lábaira mond bókokat, aztán közömbösen
40 1, 27 | beszéltünk? Hát igen, hogy mit mond a bor. Azt mondja, igen
41 1, 28 | egy Szlebenits mit miért mond? Mert azt akarom, nyomorult
42 1, 34 | Bízvást megfogadhatod, amit mond.~Sõt vacsora után õ maga
43 II, 2 | kiéheztetik.~- Nem lehet - mond az öreg -, Párizsnak még
44 II, 3 | Tudja-e, sógorasszony - mond a hír hozójának -, hogy
45 II, 5 | mikor a kötelezvény mást mond.~- Csak attól félek, sógor
46 II, 6 | két forintjával.~Azért sem mond le a lutriról! Éppen azért
47 II, 7 | nagyszerû monumentális beszédet mond, úgyhogy még az unokáink
48 II, 12 | elbánnánk vele, ugye atyám? - mond egy deli ifjú, kérdőleg
49 II, 12 | szokott félni, atyám! - mond büszkén az ifjú.~Eközben
50 II, 12 | közülök.~- Meg kell várni - mond Álmos -, rendbe álljatok
51 II, 12 | ajkiról.~- És a magyarok! - mond a követ, egyet igazítva
52 II, 12 | tehetetlenség, barátom - mond amaz, kiadva leheletét.~
53 II, 13 | áldozatjai.~- Az jövõ titka - mond a kapitány szokott nyugodtsággal.~-
54 II, 13 | Nem sokat... Üzenetemet - mond a követekhez fordulva -
55 II, 13 | a vezér kezét.~»Atyám! - mond csengõ hangján az ifjú -
56 II, 23 | kikorrigálni«.~Még ha rosszul mond is valamit, azt is valamiért
57 II, 32 | téged értelek, barátom - mond Deák mosolyogva -, hanem
58 II, 33 | türelmébõl.~- Ha csak egy szót mond még, barátom - mondá Bismarck
59 II, 33 | Legalázatosabb szolgája! - mond és földig hajolva köszön
60 II, 36 | Ön ügyes kópé, Dick, úgy mond, s tudni fogja, mit tesz
61 II, 38 | te engem!~- Mit hallok - mond a báró meglepetve -, te
62 II, 48 | hogy az is hallja meg amit mond -, nem fogom szégyenleni
63 II, 51 | Henriette mily könnyû szívvel mond búcsút az egyik világrésznek,
64 II, 57 | Jimnek szemrehányó szavakat mond, Brigli Jim a homlokára
65 II, 68 | nélkül mindössze ennyit mond: »csinos«, »szép« vagy »
66 II, 69 | már csak hogy tréfából se mond igazat soha a német«; majd
67 II, 72 | valóságos találós meséket mond.~- Ellenkezõleg! Én mondhatnám,
68 II, 76 | A vizitkártya elég sokat mond az arisztokrácia világában,
69 II, 76 | tulajdon feleségem.~- Mit mond ön?~- Csak az igazat. Utazgatunk
70 II, 85 | lelke rajta, ha nem igazat mond.~Annyi azonban õnélküle
71 II, 86 | amit Kolokán, a cimbalmos mond, az meg van mondva emberül.~
72 II, 95 | szûrszabó.~- Nem tudom, lelköm - mond a kérdett -, idegön vagyok
73 II, 96 | írók atyamestere is ilyet mond, mit nyávogtok ti összevissza
74 II, 99 | van porral s hogy majd mit mond hozzá Mr. Lemling, az orvos,
75 II, 99 | Bánta is õ most, akármit mond a tudós Mr. Lemling.~- Ne
76 II, 99 | Az ördögbe is, Ralph! - mond aztán Ihonhoz fordulva angolul -
77 II, 105| fogja büntetni.~- Hüm, hüm! Mond ön valamit... csakugyan
78 II, 105| ön valamit... csakugyan mond ön valamit - mondja a tábornok,
79 II, 132| amit gyermeked tesz és mond.«~- Úgy bizony, kedves Katicám!
80 II, 134| lepedõkosztüm miatt mind le nem mond odaát az itteni hivataláról -
81 II, 135| barátomat.~- Örülök, uram! - mond õnagysága nyájas mosollyal.~
82 II, 136| lélegzettel várják, mit mond a pápaszemes ember arról
83 III, 1 | István nem titkolódzik, amit mond, az meg van mondva. Ha különöset
84 III, 1 | is joga van, ha bolondot mond, ahhoz is; kiki ura a saját
85 III, 1 | búsongó nóta is csak annyit mond útbaigazításul:~Ott künn
86 III, 1 | kísértsd az Istent, leány! - mond Lapaj. - Annyit mondhatok
87 III, 2 | jószágomat haszonbérbe.~- Bizony mond valamit kegyelmed… csakhogy
88 III, 3 | esztendős.~- Ön lehetetlent mond, majszter úr, a matrikula
89 III, 8 | Jancsi is megmozdul, valamit mond a menyecskének s a büfé
90 III, 8 | tudsz a szájadra vigyázni? - mond Pörgey vállat vonva.~- Oh,
91 III, 33 | akadályozni.~- Miben! - mond a nõ emeltebb hangon.~-
92 III, 34 | MIT MOND A BARÁT?~1882~Ilyen irtózatos
93 III, 34 | a kalendárium semmit se mond. Lejárt már az idõ, hol
94 III, 39 | király dühösen.~- Hogyisne? - mond a katona dárdát szegezve
95 III, 44 | még ide, gazduram.~- Hja - mond az fejvakarva. - Persze
96 III, 64 | Maróthyné nagynéném igazat mond, s nem úgy másünnen alkalmazta
97 III, 70 | szép asszony lelkem! - mond Laucsik hanyagul felpillantva. -
98 III, 78 | viszek egy hordócskával - mond Brana bácsi örvendezve.
99 III, 98 | egy magyar oligarcháról mond el egy anekdotát. Elolvastam -
100 III, 100| hogy a võmnél voltam, mit mond nekem a kópé. Hahaha.~Úgy
101 III, 102| nagyon okos ember, de sohase mond igazat.~- Bízom az ön hallgatagságában -
102 III, 108| uborkát. Te pedig, fiam - mond a legényhez fordulva -,
103 III, 109| rettentõen nyájas dicséretet mond a gyerekre, ami a szülõknek
104 III, 112| múlva.~- Az messze van - mond a küldöttség vezetõje, egy
105 III, 112| programbeszédét.~- Dorner Pál? - mond a vezetõ aggodalmasan. -
106 III, 114| Akkor hát ön tette rá azt - mond az asszonyság üveges szemeit
107 III, 115| Vigye õket, várnagy - mond a házigazda, látván, hogy
108 III, 116| sapientia regitur mundus - mond a polgármester fejcsóválva.~
109 III, 116| ha az egyszer »nem«-et mond - abból már nem csinál »
110 III, 116| írást.~- Bizony okosabb is - mond a bíró -, mert a nótárius
111 III, 129| földi?~- Akarok bizony - mond az vigyorogva.~- Akkor hát
112 III, 136| Micsoda, már itt vannak? - mond a szakács élénken fölugorva. -
113 III, 144| bátyámuram.~- Hej öcsém - mond a holló -, van ám ennek
114 III, 144| hogy emberemre akadtam - mond a kutya szelíden -, de látod,
115 III, 148| Nem lehet, barátom - mond a plébános nevetve. - Teljesen
116 IV, 1 | szemrehányón.~- Maga nem mond igazat, Péter! - sóhajtá,
117 IV, 11 | sem tart naptárt.~Mindenki mond valamit: persze nem nagyon
118 IV, 19 | kutatni. - A történelem alig mond róluk valamit, mert szerepük
119 IV, 28 | részegeskedésére.«~- Mit mond a végrendelet, uraim? Azt,
120 IV, 28 | elgondolkozva -, de mit mond majd hozzá a fejedelemasszony,
121 IV, 30 | míg a királyné ítéletet mond.~- Ha megöletem, akkor nem
122 IV, 33 | Hogyan érti azt az úr? - mond [sic] a megszólított mosollyal.~-
123 IV, 35 | igazságos, mert amit az ülnök úr mond, az igen jól applikálható
124 IV, 44 | megadni félig-meddig.~- Mond valamit, Koponya bácsi.~-
125 IV, 65 | az a törvényszék?~- Én - mond az elnök mosolyogva. - Mit
126 IV, 69 | ismerõseim voltak:~- Nos, mit mond az adjunktus a városról,
127 IV, 77 | bizony sokszor csinál és mond olyat), azt szép csendesen
128 IV, 91 | lehetne, ki volna jó?~Egyik is mond valakit, másik is a »maradék
129 IV, 97 | fegyver!~- Küldjék ki… - mond Mariska egy sóhajjal -,
130 IV, 97 | Cserébe? - szólt Gábel úr. - Mond a tekintetes asszony valamit.~-
131 IV, 102| aki minden szót háromszor mond, s minden kimondásnál kétszer
132 IV, 104| irtóztató veszedelméről mond jóslatokat.~Bercsényi maga
133 IV, 104| tudakozódik leveleiben: »mit mond erre Habakuk?« Mert a fejedelem
134 IV, 111| Beöthy Aldzsi mindennap mond vagy csinál egy vagy két
135 IV, 120| az elsõ szembejövõ igent mond.~- No, ön boldoggá tette
136 IV, 122| király -, valamelyitek nem mond igazat, de az mindegy. Ezennel
137 IV, 127| beszélni, kegyelmes úr - mond a szolgálattevõ tiszt, Tahir
138 IV, 128| reggelt!~- Mit? Már reggelt mond?~- Az idõ nem ül veszteg,
139 IV, 132| oda! valamit csak mindig mond. Megesik, hogy néha a Dunántúlt
140 IV, 135| nem kutatja, csak annyit mond szûkszavúan, hogy a fejedelem,
141 IV, 136| könyveket.~- Meg kell tenni - mond a királyné szigorral.~Nem
142 IV, 136| elõtt feltárni.~- Halljuk! - mond a királyné félig gúnyosan,
143 IV, 137| meg a csendet:~- Nos, mit mond az újság, János bácsi?~-
144 IV, 139| minden évben új anekdotát mond és mosolyog, de Nedeczky
145 IV, 139| mosolyog, se anekdotát nem mond, hanem minden évben ezt
146 IV, 140| fájdalmat sem érzek.~- Mit mond az orvos?~- Hagyja.~Ez idõben
147 IV, 144| Nekünk a Marci kell - mond makacsul a László. - Azon
148 IV, 146| szerencséjét örökre.~- Igaz - mond a színész. - Azzal, hogy
149 IV, 152| szökött, megfordultam:~- Mit mond?~Fölfelé görbített karjával
|