Rész, Fejezet
1 1, 1 | megszépültél, öcsém! Akárcsak magamat látnám, mikor ilyen voltam.
2 1, 2 | szolgálni. Szívesen áldoztam fel magamat szabadságáért. Ne büntessenek,
3 1, 2 | volna idõm bemutattatni magamat!~- Brr! Ha a feleséged hallaná! -
4 1, 2 | tréfálni méltóztatik. Ajánlom magamat, csókolom kezét, lábát!~
5 1, 5 | ellenségek között találom magamat. Vagy én õrültem meg, vagy
6 1, 9 | el, megsemmisülve éreztem magamat.~A szerelemféltés kínzó
7 1, 9 | megcsalatottnak képzeltem magamat.~Teléry végképp kimerült,
8 1, 11 | tizenhat esztendõ óta vallom magamat ennyinek! Tempi passati.
9 1, 12 | Legyõzött bennünket. Én megadom magamat.~- Egyszóval nem kapnak
10 1, 12 | lépkedve, már mentve hittem magamat, midõn borzadva látom, hogy
11 1, 12 | nehezen menne…~- Igaz, kiadom magamat jósnak.~- Az nagy bolondság
12 1, 12 | alássan, de ha már elszóltam magamat, hát bevallom az igazat,
13 1, 14 | énrám gondolt.) Szégyenlem magamat, hogy mindezt elfogadom
14 1, 14 | kezdenem, vagy fõbe lövöm magamat. Új életet csak nélküle
15 1, 14 | kezdhetek, és ha fõbe lövöm magamat, akkor özvegy lesz. Mindenféleképp
16 1, 14 | ivásnak, kártyázásnak adtam magamat, míg végre koldus lettem
17 1, 14 | történt, uram, hogy feladtam magamat és most itt állok, várva
18 1, 15 | szólt sértõdve -, én megadom magamat.~Mátyás szeretett volna
19 1, 15 | bûn lenne.~- Feloldozom magamat a bûntõl.~(»Ez kemény gyerek
20 1, 18 | csak fel nem akaszthatom magamat. Ami megtörtént, megtörtént.~-
21 1, 18 | Hátha agyonszúrom benne magamat?~- Megérdemelte volna, ha
22 1, 18 | Azt akarod, hogy meglõjem magamat és megszomorítsam szegénykét
23 1, 19 | közül, melyikre akasszam magamat. (Egy kötõféket húzott elõ
24 1, 20 | ezeket hallgatni.~- Úgy érzem magamat - mondogatta a férjének -,
25 1, 23 | volnék, mindjárt elköhinteném magamat. (A falusi szerelemben a
26 1, 23 | akartam esni és megadni magamat. Hanem ösztönszerûleg elõbb
27 1, 23 | amire nem hittem volna magamat képesnek, vakmerõen megfogtam
28 1, 23 | adta vissza. Megöltem volna magamat, ha a levél a hadnagynak
29 1, 23 | ide Krizsnócra temettetem magamat és megint bálozunk együtt,
30 1, 23 | ott szinte jobban éreztem magamat háborgó lelkemmel. Bár elhatároztam,
31 1, 23 | õvele kacérkodott s én saját magamat gondoltam.~Most már minden
32 1, 23 | vádoltam fölváltva õt és magamat, de mindenesetre én voltam
33 1, 23 | erõs, hogy el ne áruljam magamat. Ah, minek is kellett ennek
34 1, 23 | magamban, azaz meg akartam magamat csalni, mert láttam én jól,
35 1, 23 | meghallotta azt a lövést!~Magamat is megrendített a hír, de
36 1, 24 | ha a tényálláshoz tartom magamat, hogy t. i. Csapiczky Endre
37 1, 24 | Nem, nem, csak szégyenlem magamat - suttogja s szinte szeretne
38 1, 24 | Königgrätz apó! Éljen! Éljen!~Magamat is meghatott az érdekes
39 1, 24 | mosolygott, mikor bemutattam magamat. Hogy megkínáljon, kivette
40 1, 26 | mindjárt otthonosan éreztem magamat. Barátom, aki nõtlen ember,
41 1, 26 | búcsúzz el, induljunk. Ajánlom magamat, teensasszony!~Köszöntöttem
42 1, 26 | harmadnapra már úgy éreztem magamat, mintha sohase laktam volna
43 1, 26 | pedig így szólt hozzánk: - »Magamat is szólít a hivatalos kötelesség,
44 1, 27 | Mimi. Hátha kompromittálom magamat.~Mimi a lábával toppantott.~-
45 1, 27 | benne. Hát hogy még saját magamat adjam oda írásnak!~- Nyugodt
46 1, 28 | eresszetek! Nem ölöm meg magamat. Csak õvele van bajom, õvele -
47 1, 29 | talán… hogy is fejezzem ki magamat, irántam való tekintetbõl
48 1, 29 | Azzal én is vádolhatnám magamat az ön hangját illetõleg…
49 1, 29 | ha az énekben gyakoroltam magamat, az apám lekapta a falról
50 1, 31 | kíváncsiság, hát fölhúzattam magamat, úgy ahogy voltam, a piszkos
51 1, 31 | belém, míg végre rászántam magamat. Olyan különös volt ez a
52 1, 33 | még egy kicsit kipihenem magamat.~Elmosolyodtak, az jutott
53 1, 34 | egészséges vagyok és jól érzem magamat.~Pedig valóságos árnyék,
54 1, 34 | én ajándékom. Szeretném magamat fölpofozni. Oh, a ravasz
55 II, 2 | elfeledtem. Van szerencsém magamat becses barátságukba ajánlani...
56 II, 6 | nagydobnak, inkább hagyom magamat megsütetnyi elevenen, mint
57 II, 9 | még meg is választattam magamat országos képviselõnek. Bagatelle!
58 II, 17 | társaim elégületlenségét, magamat teljesen kimosva.~Kutlikné
59 II, 17 | Hanem meg is bosszultam magamat rajta... Megtüzesíttettem
60 II, 28 | megváltozott hangon -, alávetem magamat ítéletednek, s jegyezd meg,
61 II, 36 | testvér, de kimagyarázom magamat. Te mindenféle könyvet megveszel,
62 II, 36 | Károly, mintha dicsérném magamat, hanem ebben az egyben megelõztelek,
63 II, 36 | rendõrségi épület kapujában, magamat elõkészítendõ, zsebembe
64 II, 36 | ordítottam fel s téptem magamat, ezerszer és ezerszer vizsgálva
65 II, 41 | amennyire szükségem van, hogy magamat e nagyfontosságú tudományos
66 II, 44 | hogy ne unjam el addig magamat, míg te a lovakat keresed;
67 II, 51 | ily erõteljesen kifejeznem magamat. Én kétszázezer fontot örököltem
68 II, 71 | és a párnák közé temetém magamat.~Az álom, mely izgatottságomban
69 II, 71 | megrettent, majd elnevettem magamat.~Ezzel sebesen, éppen nem
70 II, 78 | szemekkel.~- Asszonyom! - mondám magamat meghajtva.~- Mit kíván tõlem,
71 II, 79 | mikor azon vettem észre magamat, hogy én angolul tudok.~
72 II, 88 | elegantes bekvártélyoztam magamat a Böske Királyné hotelba,
73 II, 88 | Solidusan viseltem tehát magamat, s minthogy nemigen volt
74 II, 91 | egyedül a bornak szentelem magamat.~Ordíts, szatymazi szõlõm,
75 II, 108| Olyan kicsinek érzem itt magamat a nagy almáriom és szekrények,
76 II, 109| szerényebb fajához számítottam magamat, nem tudom, joggal-e vagy
77 II, 117| jöttem, hogy felajánljam magamat s mindazt, amit e város
78 II, 123| megsegít. Istenre bízom magamat.~Kampós ki akart szállani.
79 II, 125| hogy mindenki gazember, magamat kivéve.~- Igen helyesen
80 II, 140| is éreztem volna már jól magamat, ha õk nincsenek ott.~Különös
81 III, 1 | hang jõ meg feleletnek:~- Magamat viszem csak. Magamat, magamat.~
82 III, 1 | Magamat viszem csak. Magamat, magamat.~És aztán mohón
83 III, 1 | Magamat viszem csak. Magamat, magamat.~És aztán mohón hozzáteszi:~-
84 III, 2 | kicsit.~- Sohasem éreztem magamat könnyebbnek.~- Elhiszem.
85 III, 2 | mondá:~- Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva,
86 III, 2 | apám nevetve.~- Eladtam magamat egy rámás csizmáért meg
87 III, 4 | jóízûen nevetve.~- Eladtam magamat egy rámás csizmáért meg
88 III, 24 | hiánytalanul átvettem, kötelezvén magamat azt holnap, azaz die 18.
89 III, 28 | Kedvem lett volna elkiáltani magamat: »Istentelenséget csinálnak.
90 III, 50 | egyszer csak ott találtam magamat a jegenyefa alatt… egy pici
91 III, 60 | vizitkártyát, melyen kötelezem magamat minden napra egy forintot
92 III, 60 | olvasó, hogy nem jól éreztem magamat. A fösvénység bántott, s
93 III, 60 | omnibusz elõállott, belevágtam magamat, s eljöttem bunda nélkül.~
94 III, 63 | tovább, mert még el találnám magamat szólni valamiben… Én csak
95 III, 87 | Meg is csodáltam aztán magamat emiatt harmadnapra, s minden
96 III, 90 | kinevezni.~Meghajtottam magamat.~- Mindenesetre megtisztelõ
97 III, 90 | adósságba ne kelljen verni magamat.~- Mennyi cselédet tart
98 III, 94 | az asszony kipróbálására. Magamat bekentem egy leölt bárány
99 III, 97 | nézett rám, alig bírtam magamat visszatartani a nevetéstõl.~-
100 III, 109| édesdeden tovább, látva magamat álmomban benn a képviselõi
101 III, 111| s inkább siketté tettem magamat tíz esztendeig, mintsem
102 III, 116| kényelmes fekvõ helyzetbe tettem magamat.~- Kész örömmel hallgatom.
103 III, 118| csak holnapután kellene magamat fõbelõnöm. Megteszem ma.«~
104 III, 126| gyönyörködtette a feleket, sõt még magamat is, ki édesdeden hallgattam
105 III, 142| elõtt -, hogy kitüntethetném magamat.~Nagybátyám nevetett.~-
106 III, 144| megkeserüli, megbosszulom magamat.~És felemelte öklét szilajan.~
107 III, 148| itt és…~- És lõjem fõbe magamat? Igaz, nem látok más menedéket.~-
108 IV, 8 | Egyszer végre rászántam magamat, s mikor a principális ilyen
109 IV, 12 | álljatok meg, mert én érzem magamat az ország legboldogabb emberének.~
110 IV, 13 | tizenötödikére, ahova ki kell magamat csípnem.~Alig vagyok bent
111 IV, 24 | embert.~Miután rendbe hoztam magamat, behíttam Zsuzsikát.~- Mit
112 IV, 32 | tart, Magda!~- Én rábízom magamat.~- Majd kárát vallod. Mert
113 IV, 32 | Akkor meg én ölném el magamat.~- De mi kifogásod van ellenem?
114 IV, 41 | egyszer arra határoztam magamat, hogy hipp-hopp, a gerelyi
115 IV, 41 | Boróth urat - javítottam ki magamat.~- Igenis, én vagyok.~-
116 IV, 41 | ez… miképp is fejezzem ki magamat? Hiszen az én Boróth barátom,
117 IV, 44 | azt elhiszi nekik?~Kezdtem magamat megadni félig-meddig.~-
118 IV, 44 | megeshetik - hebegtem megadva magamat -, kétségbe fogják vonni,
119 IV, 47 | még semmi remény. Megölöm magamat.~S így ír óráról órára egyre
120 IV, 48 | mondá Borcsa -, ajánlom magamat. Én sohase leszek az öné.~
121 IV, 49 | mosolyogva hajtottam meg magamat Hebeley úr elõtt:~- Én már
122 IV, 54 | szeretni.~- S fõbe lövöm magamat, ha…~S kihúztam oldalzsebembõl
123 IV, 61 | hangon -, hogy megmutassam magamat. A János bácsi küldött.~
124 IV, 69 | kellett, míg kiismerhettem magamat új lakhelyemen, melyet,
125 IV, 79 | babérjaikat, megszólítok tehat magamat: „Te baró, milyen szíp volna,
126 IV, 82 | tõle, hanem úgy éreztem magamat, mintha ama nagy tubafa
127 IV, 84 | mélységbe (hol ízzé-porrá zúzom magamat, ha lepottyanok), négykézláb
128 IV, 92 | Egyenesen megtiltom.~Tartottam magamat, noha erõsen ostromoltak
129 IV, 92 | a doktorral mentettem ki magamat.~- Doktor ide, doktor oda!
130 IV, 95 | most tudom, mihez tartsam magamat. A dominó csendes, családos
131 IV, 97 | lépteket hallok: szégyellném magamat, ha valami ismerõsök rajtakapnának,
132 IV, 97 | mert nagyon elszomorítom magamat is, a tekintetes asszonyt
133 IV, 97 | csillapítá Gábel úr -, elszóltam magamat. Bocsánatot kérek, én csak
134 IV, 97 | a fejemrõl, hámoztam ki magamat a szoknyából, és a hónom
135 IV, 97 | õ lesz a Mátyás király; magamat pedig azért nem csukhatom
136 IV, 100| kezemet, így ni… Ajánlom magamat, kedves uramöcsém. És ha
137 IV, 101| erõsködött: »Nem hagyom magamat; nem fog ki rajtam!«~Így
138 IV, 105| be szemeit.~Meghajtottam magamat; mire a Közvélemény lustán
139 IV, 117| nõtlen embernek adtam ki magamat a kerületemben. Ki tudja,
140 IV, 129| mihelyt összeszedhettem magamat, futottam az átkozott helyrõl,
141 IV, 132| egyszóval bejelentettem magamat, hogy itt vagyok; jöhetnek
142 IV, 147| kolompolást. Azért hát tegyem magamat érintkezésbe az illetékes
143 IV, 148| hazának, ha én tönkreteszem magamat. Megeszik, összerontják
144 IV, 152| nemcsak az asszonyt, de magamat is végképp kétségbeejtettem.
145 IV, 152| kedélyemet. Hiába csillapítgattam magamat. Ostobaság, hiszen ki tudja,
146 IV, 152| zsebtükrömet és megnézegettem magamat; nem voltam megelégedve.
147 IV, 152| elnök úr, rosszul érzem magamat.~Elhalasztották a tárgyalást,
148 IV, 152| erre is csak meghajtottam magamat. Mert hát mit tegyek? És
|