bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

4501  IV,  105   |                    meg, amice?~- Hiszen ha én azt tudnám, hogy mit lehet
4502  IV,  105   |                 urat szolgálok, akirõl sem én nem tudok semmit, sem õ
4503  IV,  105   |                   Sem õ nem látott engem s én sem láttam õt. S mégis neki
4504  IV,  105   |               hangzott egy szapora hang.~- Én, a »Pesti Hírlap« reportere.~-
4505  IV,  105   |                    Kihez van szerencsém?~- Én a felesége vagyok az öregnek,
4506  IV,  105   |                 tetszik, uram?~- Hát kérem én a Pesti Hírlap reportere
4507  IV,  105   |             jóindulatát, de nem élek vele. Én csak egy szegény köhögõs
4508  IV,  105   |                  köhögõs öregember vagyok. Én nem csinálok semmit, én
4509  IV,  105   |                    Én nem csinálok semmit, én semmi sem vagyok; nekem
4510  IV,  105   |                 nekem semmi cím sem dukál. Én már csak alszom. Én már
4511  IV,  105   |                 dukál. Én már csak alszom. Én már csak arra vagyok jó,
4512  IV,  105   |          papírkosárnak. Visszavonultam már én a közügyektõl teljesen.~-
4513  IV,  105   |         választásokat a lányaim végzik el. Én már semmit sem csinálok.
4514  IV,  105   |                   öreg. - Csak azt nézi az én leányocskám, ki vet zsákjába
4515  IV,  105   |                      De hát mit csináljak? Én nem veszõdöm semmivel. Teljesen
4516  IV,  105   |              programjaival az a sok ember? Én már semmi sem vagyok. A
4517  IV,  105   |                  beszéljen a papával«… Hát én velem már ne is beszéljen
4518  IV,  105   |                 fogja a »Pesti Hírlap«-ot, én arra figyelmeztettem szerényen,
4519  IV,  106   |              öreget, de csak addig, míg az én csizmámat varrta, feszült
4520  IV,  106   |           eligazodjék.~Éppen akkoriban (az én gyermek koromban) jelent
4521  IV,  106   |                   fel. - Azért mégse tudok én olyan viceispánt, aki a
4522  IV,  106   |                    hittel. - Azt szeretném én látni.~- Hiszen elõttem
4523  IV,  106   |                    elõtt? Azt elhiszem. De én elõttem, Koós István remekelt
4524  IV,  106   |                    Koós uram?~- Mintsem az én becsületemen essék csorba,
4525  IV,  107   |                  fel a dobos. - Elkergetem én azokat egymagam.~A többiek
4526  IV,  107   |                    sincs ítélet.~- Hm, azt én nem tudhatom. Az én parancsom
4527  IV,  107   |                    azt én nem tudhatom. Az én parancsom a fejedelemtõl
4528  IV,  107   |             kilencet is.~- Jól van jól, de én a tizenegyhez ragaszkodom.~-
4529  IV,  107   |                   ragaszkodom.~- Hm, akkor én meg a kilenchez.~- Feljebbezzük
4530  IV,  107   |                 mondja a »mintegy tíz«-et, én nem bánom, még azt se bánom,
4531  IV,  108   |                nyugalommal a lelkész -, az én vidékemen nem lesz többé
4532  IV,  108   |            kegyelmed kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda
4533  IV,  108   |                   kegyelmed voltaképpen?~- Én Thurzó György vagyok, a
4534  IV,  108   |             összefogatta, s 1611. január 7-én kivégeztette Furkó Jánost,
4535  IV,  109   |                    Hát tessék - dörmögé. - Én igazán megérdemlem, hogy
4536  IV,  109   |                 olyat? Hát azt hiszi, hogy én a szemeten szedtem fel a
4537  IV,  109   |             Jelentem excellenciádnak, hogy én egészen tehetetlen vagyok
4538  IV,  109   |                   memorandum is az õ mûve, én csak aláírni szoktam a számlákat,
4539  IV,  111   |                 egynémelyik akadémiai tag. Én is az övébõl éldegéltem
4540  IV,  111   |                   éldegéltem eddig, de biz én nem sokra vittem, hát kivallom
4541  IV,  111   |                   lustaságomért, pedig nem én vagyok az oka, hanem Aldzsi
4542  IV,  111   |                történetek egészen az övéi, én csak a honoráriumokat szedegetem
4543  IV,  111   |                  szerezni. Hát mért tartom én magát?~A fiskális türelmesen
4544  IV,  111   |                spektabilis. Jól kieszeltem én azt. Itt van most az a Batty,
4545  IV,  111   |               tökélve rá. Ön megy be elöl, én pedig utána megyek önnek,
4546  IV,  115   |                   lesznek kíváncsiak, hogy én, egyszerű újságíró mennyi
4547  IV,  115   |                    mennyi adót fizetek.~És én azt nem is veszem önöknek
4548  IV,  115   |                    lebeg évenkint fölötte.~Én azt hiszem, hogy ezek az
4549  IV,  115   |           becsületes Szondy Gyurka, akirõl én annyi verset írtam fiatal
4550  IV,  115   |                verte Drégelen.~Azaz tudtam én, kicsoda, hogy õ az én Kopácsy
4551  IV,  115   |              tudtam én, kicsoda, hogy õ az én Kopácsy Laci barátom, de
4552  IV,  115   |                  most mi lesz?~- Nem tudom én, kérem alássan. Most talán
4553  IV,  115   |                 úgy fogván föl a dolgot az én barátom, Kopácsy Laci, hogyha
4554  IV,  115   |           Lõrinc-féle csomagokra is.~Hanem én is rájöttem a raktárban
4555  IV,  115   |                  dohányt sem adják ki.~Hát én is bevonultam most már a
4556  IV,  115   |                Árokháti Lõrinc úr is, akit én, becsületszavamra mondom,
4557  IV,  115   |                    a történelembõl. Nem az én bûnöm, tisztelt igazgatóság,
4558  IV,  117   |                 többet.~- De mit csináljak én aztán a többi pénzzel?~-
4559  IV,  117   |                  feleségemet Koritnyicára, én magam pedig beállítottam
4560  IV,  117   |                  Pereszlei Mihálynak, hogy én vagyok a jelöltjük.~Ennek
4561  IV,  117   |                  ingadoznék?~- Hát például én is ingadozom - dünnyögte
4562  IV,  117   |                 uram kiment a szavazáshoz, én egyedül maradtam Auréliával.~
4563  IV,  117   |               Ilyen csattanós vége volt az én jelöltségemnek.~
4564  IV,  118   |                 ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy kenetteljes
4565  IV,  118   |                 ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy kenetteljes
4566  IV,  118   |                    Visszavették.~Bántam is én már most - de már csak szokásból
4567  IV,  118   |                   vasútra, és felutazom az én kedves jótevõmhöz. Itt is
4568  IV,  118   |                    azt várja Wekerle, hogy én beszéljek vele.~
4569  IV,  119   |             népmese nem kell senkinek. Azt én hoztam el, és leírom a mese
4570  IV,  119   |                  együgyûségében úgy, ahogy én hallottam.~*~Budáról Bécsbe
4571  IV,  119   |                  elsõ falatnál:~- Soha még én ilyen jóízût nem ettem.~
4572  IV,  119   |             Felséges királyom, nem kívánok én a kincseibõl semmit, hanem
4573  IV,  119   |                      Hanem ha már így van, én nem sokat bánom, s ti is
4574  IV,  119   |                     Istenem, de szép ez az én édes hazám!«~Hanem a következõ
4575  IV,  119   |        megmagyarázták neki, vígan mondá:~- Én már kitaláltam a király
4576  IV,  120   |                   regény van a hóna alatt.~Én megfordítva fogom csinálni.
4577  IV,  120   |           erkölcsös asszonyai. Mit kezdjek én ezekkel? Egy részök rút
4578  IV,  120   |                 hörgém lázasan. - Most már én kérdem öntõl, »igen«-e,
4579  IV,  120   |                  réten át, mint egy zerge.~Én pedig ott maradtam állva
4580  IV,  121   |                osztályú étteremben esznek?~Én megijedtem, de Herke János
4581  IV,  121   |               elváltunk, ő Pozsonyba ment, én Pestre. Tizenöt hosszú év
4582  IV,  121   |                  az arcát, de hasztalan.~- Én a Herke Jani vagyok.~- Te
4583  IV,  121   |            gyerekek megnõttek, barátom, és én nem vagyok semmi. Most ide
4584  IV,  121   |              püspöknek.~- És miért?~- Mert én olcsóbban elvállalom… De
4585  IV,  121   |            kigyógyult volna.~- Teringette! Én nem vettem rajta semmit
4586  IV,  121   |                  benne. Nem is csodálkozom én azon egy cseppet sem. Mindég
4587  IV,  121   |                    voltál.~Hanem azért biz én csodálkoztam, és nem állhattam
4588  IV,  122   |                   mint Horvát Boldizsár.~- Én tudok egy forrást - mondá -,
4589  IV,  122   |                       Uganda legjobb vize. Én e forrást saját palotámig
4590  IV,  122   |                   igazat mondtak. Csakhogy én is igazat mondtam. Mert
4591  IV,  122   |            demokrácia vize: ellenben, ahol én mutatom megtisztulva, itt
4592  IV,  123   |                dohányt szoktál te színi?~- Én? Sárrétit. De legtöbbször
4593  IV,  123   |              nevetése lehet az?~- Bánom is én - szólt az én képviselõtársam
4594  IV,  123   |                     Bánom is én - szólt az én képviselõtársam türelmetlen
4595  IV,  123   |                      Egyszerûen - mondá az én barátom, becsületes arcán
4596  IV,  123   |               visszaszaladtam a büfébe, az én barátom is eltûnt onnan.
4597  IV,  124   |                 pokol!~Ej, de minek vagyok én a pokolban, mikor lehetnék
4598  IV,  124   |                nekünk a Jézuska?~- Hja, ha én azt most tudhatnám (aminthogy
4599  IV,  125   |                  délelõtt. (Nagy szó, hogy én valakinek a dolgát végzem,
4600  IV,  125   |             karácsonyi mellékletekre!~Nem, én sokkal jobb keresztény vagyok,
4601  IV,  125   |                    hisznek benned… Oda már én is szívesen követlek a fantáziámmal!~
4602  IV,  125   |                 nekünk?~- Bizony nem tudom én, édes fiam.~- Meg kellene
4603  IV,  125   |           megfelelni az öreg, de még talán én se tudnék, csak találomra.~
4604  IV,  126   |                 itt, mint nagyságodnak, az én földem is csak olyan mély,
4605  IV,  126   |                  fõbírónak.~- Hát tudom is én, mi volt az írásban - mentegetõzék
4606  IV,  126   |                  István. - Nem káptalan az én fejem, hogy olvasni is tudjak.~-
4607  IV,  126   |           Lassabban legyenek kendtek, mert én meg azt mondom, hogy a fõbíró
4608  IV,  126   |                  is bíróviselt perszóna.~- Én mondom - kiáltá harsány
4609  IV,  126   |              hangon a tömeg feje fölött. - Én, a majornoki bíró!~- Kegyelmed
4610  IV,  126   |                    útját? Talán kee?~- Nem én, a világért sem - mondá
4611  IV,  126   |                  nektek több az a fa, mint én? Léhûtõ gazemberek!~Ezzel
4612  IV,  126   |                  az erõszakot.~- Lefekszem én magam is. Csak tessék feldiktálni
4613  IV,  126   |               üdvözítõ megcsúfoltatott, az én csúfságom semmi se.~És a
4614  IV,  127   |                    pedig nem tudtok, akkor én kergetem ki a tiéteket belõletek.~
4615  IV,  127   |                 Azért majd csak hazaviszem én õt a két fülénél fogva -
4616  IV,  127   |                    messze van s csalárd.~- Én a tenyeredbõl jósolok.~-
4617  IV,  127   |                    mosolygott.~- De bizony én vagyok véletlenül.~Venetur
4618  IV,  127   |                  nem esztek, ez egészen az én Venetur barátomnak van készítve,
4619  IV,  127   |                   Hanem megállj csak, majd én is megtrágyázom egy kicsit.~
4620  IV,  127   |                    Nemere felé fordulva.~- Én addig maradok, míg a tehenek
4621  IV,  127   |                  ban augusztus 20-án és 21-én, amint azt Hahóthy János
4622  IV,  127   |             kívánsz tanításodért, Péter?~- Én neked a tudományokban erõs
4623  IV,  127   |                    hogy eldőljön.~- Megyek én - kiáltá Kis Kampó, mikor
4624  IV,  127   |               gazdájával, bizony nem tudom én, mi lett volna.~Egy negyedóráig
4625  IV,  127   |                  megértsd.~1667. június 15-én.~Kara Musztafa, kaimakám.~
4626  IV,  127   |           kétségbeesetten.~- Kicsoda?~- Az én jegyesem, Fatime.~- Nem,
4627  IV,  127   |               nekem e kõsziklából vizet, s én odaadom nemcsak Fatimet,
4628  IV,  127   |           Kegyelmedé volt, hát nem adhatom én sem másnak.«~Mire visszaírt
4629  IV,  127   |                   valamit!~- Jól van, jól. Én azt kívánom, építs nekem
4630  IV,  127   |                  vár a tied, de viselje az én nevemet.~Ez a vár építésének
4631  IV,  127   |                 igaz is.~De igaz is lehet. Én legalább, ha akarom, valamennyiben
4632  IV,  127   |               otthon maradt gyámoltalanról én magam is tudok. Az egyik
4633  IV,  127   |               Apaffy Mihály 1690. ápril 15-én. A kápolna is ép még. Ide
4634  IV,  127   |              Szászsebesen, 1540. július 21-én. Majláth határozott szerencsében
4635  IV,  127   |                     Majláth István uramból én erdélyi fejedelmet szeretnék
4636  IV,  127   |                   õ szent szakállára, hogy én Majláth Istvánt, míg ez
4637  IV,  127   |                    semmi kétely. Július 22-én elhagyta a várat Majláth.
4638  IV,  127   |                    kedvetlenül -, talán az én bõrömet akarja kicserezni?~-
4639  IV,  127   |                    ugyan nem láttam.~- Hát én sem mondhatom el a lábnak,
4640  IV,  127   |                    basa, tudd meg, hogy az én apám kõmûves volt, õ építette
4641  IV,  127   |           vigyorgott.~- Okos ember volt az én apám, mert egy helyütt olyan
4642  IV,  127   |                   pap Szondy Györgyhöz, az én képembe. Mondd meg neki
4643  IV,  127   |                    becsületes ember, hanem én is az vagyok. Az üzenet,
4644  IV,  127   |                    meg neki nevemben, hogy én a halálra készülõdöm, nevelje
4645  IV,  127   |               hõsök árnyéka. Ezeket hagyom én a holdkóros poétáknak.~Egyes
4646  IV,  127   |                  uram tehát azt gondolta: »Én az országot ugyan el nem
4647  IV,  127   |                    árulom, hadd legyek hát én az utolsó Krucsay.« Nem
4648  IV,  128   |                 Akkor még fiatalok voltunk én is, a lap is. Pláne a lap,
4649  IV,  128   |                    becsületes fiú volt, de én mindig azzal bosszantottam,
4650  IV,  128   |                 utolsó napján.~Persze hogy én ezt is felhasználtam argumentumnak:~-
4651  IV,  128   |                    kettõ jött s ezeknek az én barátom, Pulszky Károly
4652  IV,  128   |                     helyettem.~- Nem értek én, fiam, a képekhez, amikben
4653  IV,  128   |                   jelent meg s a többieket én írtam.~- Bele nem halsz
4654  IV,  128   |              nagyobb-nagyobb dühbe jött az én tisztelt barátom, csapkodott
4655  IV,  128   |                     Ezalatt apródonként az én vérem is felforrt, s inkább
4656  IV,  128   |               hátha úgy van a dolog, ahogy én leírtam.~Gúnyos nevetés
4657  IV,  128   |                   azt erõsítette meg, amit én leírtam.~Hallgatagon néztek
4658  IV,  128   |            Karcsikám, - de a képekhez csak én értek.~Károlyban volt annyi
4659  IV,  128   |                     midõn megbetegedett az én tisztelt barátom, Törs Kálmán,
4660  IV,  128   |                  ötleteid vannak. Értek is én ahhoz!~- Próbáld meg!~Addig
4661  IV,  128   |            közömbös szemlélõ. Ma sem érzem én magam otthon sehol a világon,
4662  IV,  128   |            tetszett adni a Göczl kardjára.~Én bizony nem emlékszem már
4663  IV,  128   |                     ha dicsekedni akarnék… én se voltam jobb bordában
4664  IV,  128   |           õszbevegyülõ üstökét. »Az vagyok én, Veréb Pál« - ismétlé nagy
4665  IV,  128   |                   igen… Hol is hagytuk el? Én hiszek az örök hûségben,
4666  IV,  128   |              hittem, a szívem hasad meg az én Eszterkém után (aki errõl
4667  IV,  128   |                átszármazási teória, melyet én fedeztem fel.~- A csélcsapok
4668  IV,  128   |                 habókosság!~- Meglehet, de én hiszek benne, érzem, hogy
4669  IV,  128   |                 Meg van maga bolondulva?~- Én? Miért?~- Hát nem fogadtam
4670  IV,  128   |                  Miért?~- Hát nem fogadtam én meg?~- Engem? Nem tudok
4671  IV,  128   |                  história. Hát nem maga az én kocsisom, aki idáig hozott
4672  IV,  128   |                    hozott a Redoute-tól?~- Én ugyan nem, de a szegény
4673  IV,  129   |                  ha Shakespeare volna sem.~Én tehát mindenekelőtt két
4674  IV,  129   |                 szorultságból, hadd legyek én.~II. Bocsoki József előadása~
4675  IV,  129   |                    itt vagyok élő példának én magam… Érdemes, hogy meghallgassák
4676  IV,  129   |                    a környéken, az mind az én szántóföldem volt. De most
4677  IV,  129   |                    hatalmak végett hagytam én abba végképp a dohánycsempészetet.
4678  IV,  129   |                     Talán az is volt, csak én néztem pataknak, káprázó
4679  IV,  129   |             Menjetek a pokolba! - szólt az én vevõm, s a két úr rögtön
4680  IV,  129   |                   felkiáltott:~- Jaj, jaj, én már megyek.~- Hova megy,
4681  IV,  129   |                   tíz font árával.~III. Az én előadásom - és egyszersmind
4682  IV,  130   |                    varratni?«~Nem irigylem én már se Bismarckot, se Tisza
4683  IV,  131   |              fenyvesillat szinte mámorító. Én egy kilóval híztam nyolc
4684  IV,  131   |                    maga hogy érzi magát?~- Én csak ötszáz grammal vagyok
4685  IV,  131   |                  lesz ma vihar?~- Merek is én magának ellentmondani. Elhiszek
4686  IV,  131   |                    angol nõ mellé ültem.~- Én »angolná«-nak mondom az
4687  IV,  131   |                  véletlen azt akarta, hogy én nyerjem meg - folytatám -,
4688  IV,  131   |                     De hát akkor mit adjak én a csont-óráért?« Hozzá hajoltam
4689  IV,  131   |                   Mindnyájan összenéztünk. Én ajkaimba haraptam, rendkívül
4690  IV,  131   |                 folytatta rendületlenül:~- Én, aki a nép között forgolódtam
4691  IV,  131   |            hazudnak.~Minthogy a mai nap az én számomra volt jelölve, legott
4692  IV,  131   |                    is a fejét rázogatta.~- Én a hazugságok emlõin nõttem
4693  IV,  132   |                segítségére?~- Szamár vagy. Én úgy szeretném felosztani
4694  IV,  132   |                  átérteni. Most, mikor már én is odacseppentem a hajdúvárosokba.~
4695  IV,  132   |                       Az a baj kérem, hogy én még csak tanuló vagyok,
4696  IV,  132   |                  Kegyelmed adjon hangot!~- Én azt hiszem, hogy csak két
4697  IV,  132   |              elfogadták ezt a föltételt, s én egy hét múlva már mint Hajdú-Lucaszék
4698  IV,  132   |              keressen magának más mesélõt. Én egyszerûen praxisomat írom
4699  IV,  132   |                 úgy volt!~Nem önöknek írok én, tisztelt páciensek, hanem
4700  IV,  132   |                    Értek-e a tarokkhoz? De én bizony ahhoz se értek.~-
4701  IV,  132   |              nemigen teszik.~- Hogy értsem én azt?~- Hát kétszer egy évben.
4702  IV,  132   |                 Ahova mindnyájan eljutunk, én is, más is, még talán a
4703  IV,  132   |                merre van a Kótyi-ház, mert én egy tapodtat sem megyek
4704  IV,  132   |              betegnek. Melyikök Kótyiné?~- Én vagyok az - szólalt meg
4705  IV,  132   |                íziben.~- Hát azt mondom az én jó uramnak, éppen künn ültünk
4706  IV,  132   |                    tréfálkozó csintalan az én emberem, míg az irháját
4707  IV,  132   |                    hánykolódol apjuk, mert én megmondom az igazat a doktor
4708  IV,  132   |                  az igazat a doktor úrnak. Én nem veszem a lelkemre, hogy
4709  IV,  132   |               adjunk el mindent, nem bánom én, ha a viganómat is, de fizessük
4710  IV,  132   |                 fizessük ki a zsiványt. Az én gyerekem fejére ne rakjon
4711  IV,  132   |                Tintát, aranyom? Hol vegyem én a tintát?~- Nem írhatom
4712  IV,  133   |               lerázom magamról.~Nem voltam én vadász sohasem.~Ámbátor
4713  IV,  133   |               Menjen maga, csúnya gyilkos!~Én pedig diadalittasan, kipirult
4714  IV,  133   |                   a gyermekben elõre, mert én nem akarom, hogy az állatok
4715  IV,  133   |                   igen gyakoriak voltak az én édeseim közt, s hol ez egyik
4716  IV,  133   |                azért grófi vadászaton csak én voltam.~Bár ott ne lettem
4717  IV,  133   |                  szakasztott olyan, aminõt én ütöttem agyon valaha. Csrip!
4718  IV,  133   |                   csöve: rásütöttem, de az én verebem föl se vette, ott
4719  IV,  134   |                  felelte:~- Hát már ezt is én mondjam meg?~Ezen a réven
4720  IV,  134   |                    volt.~- Hát órád vagyok én neked? Járok, ütök, de nem
4721  IV,  134   |               pártban; s azért csodálkozom én a Linder György ügyességén,
4722  IV,  135   |                 Hanem a lányokat majd csak én viszem el a mennyországomba.~
4723  IV,  135   |                   fiam, mi a kívánságod?~- Én pallosjogot kérek a városnak.~-
4724  IV,  135   |               poéták rá ne bukkanjanak.~De én mégis megtaláltam. Csakhogy
4725  IV,  135   |                  nyakatokat!~Váltig mondom én azt, nincs olyan bolondság
4726  IV,  137   |                  János bácsi fogatára; sem én nem ösmerem a kocsist, se
4727  IV,  137   |                    illendően a kalapját:~- Én viszem a tekintetes urat.~-
4728  IV,  137   |            gondolat, hogy a császár lovait én tartsam kosztban. S ezek
4729  IV,  137   |                  Az igaz, nini: Hol van az én Mari húgom?~- Hát nem hallottad,
4730  IV,  137   |             férjnél? A kis Mancika! Aki az én térdemen üldögélt még a
4731  IV,  137   |                 van. Katonatiszt, punktum. Én tettem le érte a kauciót,
4732  IV,  137   |            egyforma szolgálattételt. Aztán én csak a plántákat szeretem.
4733  IV,  137   |                  pipáját kezdte tömögetni.~Én törtem meg a csendet:~-
4734  IV,  137   |          követválasztás azelõtt, mikor még én is szamár voltam, és föllépegettem,
4735  IV,  138   |               embernek:~- Igenis, hajósok, én vagyok az ok. Ne keressetek
4736  IV,  138   |                  úr ezen beszédtõl, melyet én nyilván fantáziám segélyével
4737  IV,  138   |                   hal gyomrából is kijött, én is kivegyem õt az ezer év
4738  IV,  139   |                   fönn a családomat. Az az én dominiumom. Nem kell se
4739  IV,  139   |               tudná, itt hozom tudomására) én novellákat is szoktam írni (
4740  IV,  139   |                kifürkészni, hogy mi lehet.~Én, mint mondom, a magam mulatságából
4741  IV,  139   |            keserûség:~- Hát járja ez? Hogy én itthon csak tehetséges író
4742  IV,  139   |                   jeles«? Hát mit vétettem én a magyaroknak? Ha megfordítva
4743  IV,  139   |                 kicsit. Ez csodálatos! Ezt én sohase tudtam magamról.
4744  IV,  139   |                tudtam magamról. Ergo, vagy én vagyok szamár, vagy a német
4745  IV,  139   |               kritikusok azok. De minthogy én filozófus vagyok, hát bizonyosan
4746  IV,  139   |                   e lapokon.~S ezt mind az én Kohn Mórom lopkodta össze
4747  IV,  139   |                  kritikusaik nem szamarak, én pedig nem vagyok filozófus,
4748  IV,  139   |                    vegyen.~Hanem a csizmát én ugyan fel nem húzom.~
4749  IV,  140   |                 iránt.~Nem tagadom, bizony én beugrottam, és az előszezonban
4750  IV,  140   |                    volt más, mint az, hogy én is terhére vagyok.~Egy alkalommal
4751  IV,  140   |                 úgy vélte ellensúlyozni az én szerencsémet, hogy amíg
4752  IV,  140   |                    lesz ez, annyi igaz.~És én is kiültem az erkélyre,
4753  IV,  140   |                    kiültem az erkélyre, és én is szemem elé biggyesztettem
4754  IV,  140   |               épület elõtt, már ott álltam én is, hogy hadd nézzek a szemébe
4755  IV,  140   |                  és fölséges levegõje van.~Én pedig ekkor jöttem arra
4756  IV,  141   |                   kérlek haza az öregurat. Én nem érek rá.~Egy évig eltart
4757  IV,  142   |             hólyagosodó zöldes szemei: »Az én uram, a Plutó áldjon meg,
4758  IV,  142   |                     Szaladj, ha mondom.~De én csak összeszorítottam a
4759  IV,  142   |                  rám a Patakiné hangján. - Én vagyok, a Patakiné nénéd
4760  IV,  142   |                   Patakiné nénéd Kálnáról. Én tanácsoltam neked, hogy
4761  IV,  142   |                    fekete lovon. Ahá ez az én lovam! No, most résen legyünk!
4762  IV,  142   |                    Plutó, gyí Plutó!~Hanem én sem voltam rest, mihelyt
4763  IV,  142   |               ördögökben.~- Nem tartok már én a világon semmit se lehetetlennek.~-
4764  IV,  142   |               csalsz lépre, bezirker uram. Én menjek a Pávai Gergellyel?…
4765  IV,  142   |                    megint galyibánk, hanem én nemigen mehetek be, mert
4766  IV,  142   |                    beszélgetésre. Köszönöm én az olyan barátságos beszélgetést.~
4767  IV,  142   |               drasztikus szer.~- Nem bánom én. Elfogadom vakon. Becsületemre
4768  IV,  142   |            Legelõször is arra gondol, hogy én távozzam, nem pedig arra,
4769  IV,  142   |                  eltávolítani; aztán, hogy én szúrassam ki a szememet,
4770  IV,  142   |               belõle építeni. Majd elbánok én a Plutóval.~- Van tán valami
4771  IV,  142   |                    nem ló, akkor ördög. De én magam meg két ördög vagyok,
4772  IV,  142   |                   ha a császár nem teheti, én tehetem (s önérzetesen ütött
4773  IV,  142   |                   bezirkert, hát majd adok én. Megértették kendtek?~A
4774  IV,  142   |                hogy úgyis a pokolba jutok, én harapnék beléd, de mindjárt.~-
4775  IV,  142   |                uramat:~- Hogy szerezhetném én meg azt a Plutót. Fölséges
4776  IV,  143   |                érdemes meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.~A hatvanas
4777  IV,  144   |                    kormányoztatni, amit az én fickóim különösen szeretnek
4778  IV,  144   |               világot, abba is hagyhatnád, én öreg Istenem! Mi legyen
4779  IV,  145   |                  Ki nyöszörög ott alant?~- Én szegény szerencsétlen -
4780  IV,  145   |                 levágva, hol felhajítva.~- Én vagyok a Hasszán kisebbik
4781  IV,  145   |                    a kádinak. Nem félek ám én a káditól.~De az öreg csak
4782  IV,  145   |            titokban, ne mondd el senkinek. Én is hallgatni fogok vele,
4783  IV,  146   |                hogy a múzsával példálózom; én a földi szerelmeket értem
4784  IV,  146   |                 arcú munkatársunk mondá:~- Én volnék, ha volnék.~Feltörte
4785  IV,  146   |                   kicirkalmazva minden. Az én gomblyukamban egy piros
4786  IV,  146   |                  átellenbe ült ideáljával, én pedig a mama mellé kerültem.
4787  IV,  146   |                   idõnk van - szóltam most én, valami társalgást akarva
4788  IV,  146   |       Mennydörgettét! - kiáltott fel. - Ha én ezt tudom. Mennyi pénzt
4789  IV,  146   |                    nevelés. Ezért fizettem én százakat! Ne beszélj, prücsök,
4790  IV,  146   |          visszatesz. No, megállj! Át tudok én jönni a magam emberségébõl
4791  IV,  146   |                  és sírt, sírt keservesen.~Én pedig arra gondoltam ezalatt,
4792  IV,  147   |               kerület se bolondult meg. Ha én most elveszem előled ezt
4793  IV,  147   |               épület innensõ szárnyában, s én egész nyugodtan alhattam
4794  IV,  147   |             megdermesztett. Szakasztott az én éjjeli látogatóm volt. Zöld
4795  IV,  147   |              Csirke vagy, fiacskám. Hiszen én csak jobban tudom. Én vagyok
4796  IV,  147   |               Hiszen én csak jobban tudom. Én vagyok a választási elnököd.
4797  IV,  148   |              táborba akart menni.~- Hiszen én is el tudom már sütni a
4798  IV,  148   |               kellene. Majd bolond vagyok. Én elmegyek, Anna, én menekülök.~
4799  IV,  148   |                 vagyok. Én elmegyek, Anna, én menekülök.~A nagyasszony
4800  IV,  148   |                    köpûbe.~- Jaj, nem érek én most rá, pap bácsi, a méheket
4801  IV,  148   |                 esztek. Ilyen ember vagyok én.~De mikor a katonák aztán
4802  IV,  148   |                 haszna abból a hazának, ha én tönkreteszem magamat. Megeszik,
4803  IV,  148   |                    a háziakat. - Ettem már én lóhúst az aranyos Prágában.
4804  IV,  148   |                   aztán, ha siratom is? Az én dolgom az, ha a szívem megszakad
4805  IV,  148   |                 Annám, ne haragudj, hiszen én csak jót akarok.~- Ha jót
4806  IV,  148   |                 hogy jó legyek önökhöz. Az én szegény mamicám. S annak
4807  IV,  148   |                   szegény mamicám. S annak én szót fogadok, mint a császárnak.~-
4808  IV,  148   |                  tûrnek, az már más. Akkor én is tûrök. Most már megerõsödtem.
4809  IV,  149   |                   NÁSTYA~1892~Onnan hoztam én az okos Nástya meséjét,
4810  IV,  149   |                  meglátogatsz valamikor az én kis házikómban, hozzál nékem
4811  IV,  150   |                    ha vevõ találkoznék rá, én azt gondolom, engedne valamit
4812  IV,  150   |                asszony. Szívem vérzik. Oh, én ismerem a nyomort, s azonnal
4813  IV,  150   |                    fickót! Majd megtanítom én, hogyan kell jobbágyaimat
4814  IV,  150   |                 Hogyan kell vért ontani az én házamban. Ezer ördög, ezt
4815  IV,  151   |              azokat átszenvedni, de már az én tisztelt látogatóim úgyis
4816  IV,  151   |              játszi nedve is elcsöppent az én bajom felett, egyszerre
4817  IV,  151   |               egész szorít.~Ott vettem biz én észre, hogy szédülök, járni
4818  IV,  151   |                 Azonfelül pedig kezdett az én hurutom naponkint tûrhetetlenebb
4819  IV,  151   |                 hét, hat hét! Hiszen akkor én hónapokat nyertem, mert
4820  IV,  151   |               ágyamhoz:~- Igaz, apám, amit én hallok, hogy te meg is halhatsz?~-
4821  IV,  151   |              fajult s napokig tartott, míg én erõs lázban csodálatos képek
4822  IV,  151   |                állat a házba került, azóta én odavagyok.~Nagy szó volt
4823  IV,  151   |                      Ez megöl engem. Addig én meg nem gyógyulok, míg ez
4824  IV,  151   |                fájdalmasan kiáltott fel:~- Én is vele megyek!~- Oh, dehogy
4825  IV,  151   |                   kérdés merült fel. De oh én istenem mi lesz vele? Hova
4826  IV,  151   |                 többé! Nem kell, nem kell!~Én gyõztem. A nyúl elbukott.
4827  IV,  151   |                  gyõztem. A nyúl elbukott. Én voltam a hatalmasabb, õ
4828  IV,  151   |                   volna húzni, akkorra már én lehetnék a gyengébb.~De
4829  IV,  151   |                    érezni, aranyat érne az én szakácsném.~Megesett vajszíve
4830  IV,  151   |                 így gondolkozott magában:~»Én bizony el nem sikkasztom
4831  IV,  151   |                      szólt biztatólag.~(De én tudom, hogy ez a kívánság
4832  IV,  151   |            megfogták, bácsika, az úton, de én megösmertem, hogy a Bercié,
4833  IV,  151   |                    vissza nem jön többet.«~Én magam is tehát örömmel tudatom
4834  IV,  152   |                 gazember, hát ezért tömlek én esténként borravalókkal!~
4835  IV,  152   |                  jártak-keltek a városban.~Én magam is jól leeresztettem
4836  IV,  152   |                   elkezdett mosolyogni. De én dühbe jöttem. No, hát csak
4837  IV,  152   |           megteszem. Ha ti kötekedtek, hát én is kötekszem.~Azon mérgesen
4838  IV,  152   |                    kiíratja az újságba, de én csak azt feleltem: »No,
4839  IV,  152   |               bizony senki sem hiszi el az én háznépemrõl, hiába íratod
4840  IV,  152   |           Szepességbõl hozattam melléje, s én magam is törtem a német
4841  IV,  152   |                   lelkét. Vége van. Nem az én szívembõl nõtt, nekem nem
4842  IV,  152   |                  rá, azaz magamra, mert az én eszmém volt, hogy németnek
4843  IV,  152   |               kitört belõle is, ami már az én fantasztikus fejemet megjárta:~-
4844  IV,  152   |              beszéljen bolondokat!~De mert én is hasonló kedélyállapotban
4845  IV,  152   |               kedélyállapotban voltam, hát én még bolondabbakat beszéltem.~-
4846  IV,  152   |              szólottál, fiacskám?~- Persze én.~- Oh szívecském, gyémántom,
4847  IV,  152   |                 elfelejtette, amit tanult, én újra megtanultam, amit már
4848  IV,  152   |            tartották okosnak? Hát tudom is én! Néha az ilyesmit nehéz
4849  IV,  152   |               aztán így szólt fölénnyel:~- Én csak tíz krajcár bevételre
4850  IV,  152   |                krajcár bevételre számítok. Én hármat adok egy krajcárért,
4851  IV,  152   |                    mondani?~- Azt, hogy ha én az almáimat átönteném a
4852  IV,  152   |                   gazdálkodva. S mivelhogy én három almát adok egy krajcárért,
4853  IV,  152   |                egyre menne. Igaz-e, bácsi? Én aztán déltájban eljönnék
4854  IV,  152   |                 tudja, hol az egy krajcár. Én csak egyet tudok, hogy immár
4855  IV,  152   |                     apámuram.~- Mi? Az, ha én behunyom a szememet, vagy
4856  IV,  152   |              megvan. Majd mindjárt kihúzom én.~Ezzel megfogta a karikát
4857  IV,  152   |                  Te csak szólítsd, Gyurka, én meg majd az ostorral biztatom.~
4858  IV,  152   |                jössz. Majd mindjárt teszek én róla. Vezesd csak ki, Gyurka,
4859  IV,  152   |                csak szólítsd õket, Gyurka, én majd az ostorral biztatom.
4860  IV,  152   |                 Miért mennék? Mit keresnék én veled a templomban? - feleli
4861  IV,  152   |                    a sekrestyésnek mondjam én a holtomiglant?~S úgy kacagott,
4862  IV,  152   |                megelégedéssel gondoltam az én szelíd, jó kis Annámra…~
4863  IV,  152   |                    áthatoltak:~- Majd adok én annak más becsületes emberek
4864  IV,  152   |           bokrétákat küldözgetni nekik, az én hozományomból, az én hozományomból!~
4865  IV,  152   |                    az én hozományomból, az én hozományomból!~Mi volt ez?
4866  IV,  152   |            hamiskás mosollyal, amire aztán én tréfásan mondám:~»Nevezze
4867  IV,  152   |               mentem hallgatózni, hátha az én feleségem bokrétájáról van
4868  IV,  152   |                  nálam?~A szolga elment és én izgatottan vártam, míg megjön.
4869  IV,  152   |               siettem. Miért? Hát tudom is én miért. Csak úgy. Hazamentem,
4870  IV,  152   |                    ez az Alföld…~Bántam is én most az Alföldet, mérges
4871  IV,  152   |                    Kedveskedni próbált, de én mogorván feleltem:~- Semmi
4872  IV,  152   |                    a világra ne hivatkozz. Én nem vagyok a világ majma.~
4873  IV,  152   |                    egyéniség?~De bántam is én most már! Hadd zörögjön,
4874  IV,  152   |               mentünk a Csapó utca felé, s én egy aktáról beszéltem, amelyben
4875  IV,  152   |                  elváltunk, Barcsó bement, én is tovább folytattam az
4876  IV,  152   |                 Hát a kedves nejérõl.~- Az én nõmrõl? De hogy jutok én
4877  IV,  152   |                   én nõmrõl? De hogy jutok én ahhoz - szóltam büszkén -,
4878  IV,  152   |            legkésõbb értik meg az effélét. Én nem fogom megmagyarázni.
4879  IV,  152   |         feleségének. Bagatell az egész. És én nem is haragszom. Annak
4880  IV,  152   |                  bizonyára örömet okoztak. Én nem panaszlom fel, csak
4881  IV,  152   |                     Gyuri elmosolyodott:~- Én is örültem, hogy a nagyságos
4882  IV,  152   |                 mindenre jut), és azt most én vádoljam? Megölte, talán
4883  IV,  152   |                  egyébre gondolni, csak az én esetemre; nehány szamárságot
4884  IV,  152   |             Elhalasztották a tárgyalást, s én hazatántorogtam.~Utcánkhoz
4885  IV,  152   |              utcánkon kell végigmenned. De én, látod, erre nem gondoltam.~
4886  IV,  152   |                     ami még megmenthetõ az én jövõmbõl és az õ becsületébõl.
4887  IV,  152   |                tovább. De hát férfi vagyok én? Kezemben volt a gaz csábító,
4888  IV,  152   |                  fogott el. - Igen, érzem, én gyáva vagyok. De nem, nem,
4889  IV,  152   |                 lebeszéljen a dologról, de én csak makacsabb lettem.~-
4890  IV,  152   |                 nehéz beszélni« - morogta. Én még vagy kétszer láttam
4891  IV,  152   |               megvetõ hangon:~- Ön szamár!~Én erre is csak meghajtottam
4892  IV,  152   |          személyesen panaszra a királyhoz.~Én csak mosolyogtam magamban,
4893  IV,  152   |                   egyet: »Hol lesz az úr?« Én azt feleltem, hogy a »Sárkány«-
4894  IV,  152   |              kalapot. Hiszen ezt a kalapot én vettem.~Ezzel a históriával
4895  IV,  152   |                    bûnügyi akta október 31-én került a törvényszéki iktatóba,
4896  IV,  152   |             szobája. Hogy melyik megyében? Én istenem, akármelyikben.~
4897  IV,  152   |                magában, hogy majd csinálok én most egy tréfát s mégegyszer
4898  IV,  152   |                acsarkodjatok, majd a végén én nevetek; hiszen jól tudja
4899  IV,  152   |             fõispán extázisban. - Az is az én jelenlétemben, képviselõ