bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

1001   1,  23    |                  homlokán a zöld ernyõt.~- Én már nem látok - bömbölte
1002   1,  23    |             szálltak kis gazdasszonyukhoz.~Én csak bámultam, ámultam.
1003   1,  23    |              bámultam, ámultam. Hiszen nem én vagyok a gyerek, hanem õ.
1004   1,  23    |                   a világ növénycsodáival, én ugyan nem törõdtem volna
1005   1,  23    |                 néz rám olyan különösen?~- Én? - hebegtem s minden vér
1006   1,  23    |                    a fejembe gyûlt. - Nem, én nem néztem… Én egyáltalában
1007   1,  23    |               gyûlt. - Nem, én nem néztem… Én egyáltalában nem szoktam
1008   1,  23    |                  Piroska pedig azért, hogy én semmit se tudjak. A paradicsom
1009   1,  23    |                váratlan beavatkozás, de az én szívemnek elsõ bálványa
1010   1,  23    |               szemforgatással hörgé:~- Már én meg halok!~- Halsz az ördögbe -
1011   1,  23    |                  hát megígérem neked, hogy én is ide Krizsnócra temettetem
1012   1,  23    |                  hogy nincs ott semmi… ~Az én jó nagyapám hamiskásan mosolygott,
1013   1,  23    |                  tréfálózott.~- A papoknak én sem hinnék, Józsi, de a
1014   1,  23    |                 elsõ felesége rontotta el. Én már azóta is sokat javítottam
1015   1,  23    |               lehet, hogy sokára se érünk, én hát azt mondanám, jó lesz
1016   1,  23    |                  az Úrban! Ebben a faluban én vagyok arra hivatva, hogy
1017   1,  23    |           elábrándoztam arról, hogy valaha én is ott pihenek a krizsnóci
1018   1,  23    |                  vasárnapot. Így fogom már én várni valamennyit, míg csak
1019   1,  23    |              amelyek szüleimet érdekelték. Én mohón nyeltem mindent, ami
1020   1,  23    |            kavicsok, milyen képeket tudtam én belõlük kirakni magamnak!~
1021   1,  23    |              pénzzel nem tud bánni, lássa, én ezer forintért is odaadtam
1022   1,  23    |                 értékét nem ösmeri: lássa, én százezer forintot is megadtam
1023   1,  23    |               vágott közbe a nagyapa. - Ha én a fiatal Prakovszkynak volnék,
1024   1,  23    |                kutyateremtette, nem volnék én se Majlandban, se Krizsnócon,
1025   1,  23    |              fütyörészve kiment az ajtón.~(Én pedig azon tûnõdtem, hogy
1026   1,  23    |                    a szabómesterséghez?)~- Én a leányt csodálom, mamácska -
1027   1,  23    |                 édes mamám. - Mertem volna én valaha ilyesmit tenni a
1028   1,  23    |              hánykolódott a derekán.~- No, én bemegyek, végzek az öreggel -
1029   1,  23    |                vissza kocsin a templomhoz, én majd gyalog, a pap kertjén
1030   1,  23    |               vissza a hídon a templomhoz, én majd gyalog megyek.~Nem
1031   1,  23    |                nehéz Gállékat utolérni, de én ezt nem akartam; hiszen
1032   1,  23    |                   ha õ is úgy szeret, mint én õt, bizonyosan megérzi,
1033   1,  23    |                árnyéka… aztán hátrafordul, én köszönök, õ elpirul és…
1034   1,  23    |                     Azon csodálkozom, hogy én akkor ott mindjárt meg nem
1035   1,  23    |                    Ezt a levelet pedig nem én írtam. Hát valaki más írta
1036   1,  23    |                     minden jól van, hiszen én úgy se szóltam volna és
1037   1,  23    |          odaképzelt alakja felé, nem tudom én, mit akartam, csak arra
1038   1,  23    |                  helyeinkrõl elkéstünk, az én helyemen Dubek ült, a lucsivnai
1039   1,  23    |                  férhettünk volna a padba.~Én tehát hátramentem a parasztok
1040   1,  23    |                 nézte, õvele kacérkodott s én saját magamat gondoltam.~
1041   1,  23    |                    s látta, hogy a levelét én veszem ki, nem a hadnagy,
1042   1,  23    |                   lehet a nagyapának, hogy én még éretlen tacskó vagyok.~
1043   1,  23    |                   magamat, de mindenesetre én voltam a legboldogtalanabb
1044   1,  23    |                   szállt föl a magasba, az én hánykolódó bûnös lelkembõl
1045   1,  23    |                   le engem? Hát nem tettem én jó vizsgát, hát nem vagyok
1046   1,  23    |                idén.~- X-szel, mama?~- Már én csak úgy beszélek, édes
1047   1,  23    |                  majd meglátja, úgy hallom én, hogy jól ide van már a
1048   1,  23    |                 szög veretteték most be az én szívemnek belsejébe.~Mamám
1049   1,  23    |                   a kérdést feszegetni, de én istenem, kíváncsi volt és
1050   1,  23    |             mákszem. Nem is beszélt még az én fiam soha a Gáll-kisasszonnyal.
1051   1,  23    |                mamám is. Mindent tudok, de én nem szólok, a fõ, hogy õ
1052   1,  23    |                 ott.~- Ne hidd, kérlek.~Az én mamám úgy tudott az én arcomban
1053   1,  23    |                  Az én mamám úgy tudott az én arcomban olvasni, mint egy
1054   1,  23    |                Olyan igazi asszony volt az én anyám, hogy csakugyan megbetegszik,
1055   1,  23    |                 panaszkodó levelet írt, de én azt mondom, jól teszed,
1056   1,  23    |               olyan frázis volt. Féltem is én már attúl. Régen volt az,
1057   1,  23    |                    hírre. Hát hova lett az én tavali szívem?) No lám,
1058   1,  23    |                szemeit: ki az, mit akar?~- Én vagyok - kiáltá be nyersen. -
1059   1,  23    |                   az ablakon. Kéz a kézbe, én is benyújtom a pénzt.~-
1060   1,  23    |             boldogságából? Jobbízûen eszem én akkor, vagy jobban alszom
1061   1,  23    |                   százféle encsebencsét? S én azokat sohasem látom többé.
1062   1,  23    |                Hogy boldog lesz? Mit bánom én azt? Mi haszna abból az
1063   1,  23    |                    azt? Mi haszna abból az én vén almafámnak, hogy az
1064   1,  23    |                  kõ, inkább neked hagyom s én majd kölcsönzök valahol…
1065   1,  23    |                   Te kényszerítetted rá?~- Én, meg az egyetlen hû szolgám,
1066   1,  23    |            megrökönyödve.~- Hát amennyivel én drágábban kapom a pénzt
1067   1,  23    |            szorítottak a szokott padjában, én az utána következõnek a
1068   1,  23    |                ellenben Dubek úr ott ül az én hajdani helyemen, de nem
1069   1,  23    |                  halovány, szomorú volt az én tavalyi szerelmem. És mennyire
1070   1,  23    |                magamat csalni, mert láttam én jól, hogy még szebb, mint
1071   1,  23    |                 kérdé vissza Szlaby Pál. - Én nem tudok semmi lövésrõl.
1072   1,  23    |                  hallottam a lövést.~- No, én nem hallottam - mondá be
1073   1,  23    |          ráordított:~- Ki lõtt az imént?~- Én nem - szabódék a kovácslegény
1074   1,  24    |           fölszólalt:~- Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan a történelemben.
1075   1,  24    |         dicsekedett: »Milyen nagyot alszom én ma.« - Alszik? Az esküvõje
1076   1,  24    |                  mihelyt azt mondták, hogy én szeretném hallani, nem kérette
1077   1,  24    |                     Nem, köszönöm.~- Akkor én végzek velök.~Odaszaladt,
1078   1,  24    |                   a mellettem álló Bogozy.~Én is elmorogtam a nevemet.~-
1079   1,  24    |                   hogy csak képzelõdés, de én mindenütt látni véltem két
1080   1,  24    |                hazudtok húsz hasábot. Nos, én azért mégis szeretlek benneteket -
1081   1,  24    |                    õ nem engedte volna, de én demokrata vagyok. Az elsõ
1082   1,  24    |              Becsületemre mondom, az elsõ. Én odaadtam a fiút, pedig minden
1083   1,  24    |                     felelte hanyagul. - De én végre is nem bánom már.
1084   1,  24    |                    végre is nem bánom már. Én magam semmi se akarok lenni,
1085   1,  24    |           zsidógyerekek kezébõl. Hm. Tudom én, mit csinálok. No, de szálljatok
1086   1,  24    |                   Csak olvasni kell tudni. Én minden lapból kiveszem az
1087   1,  24    |                    huszárok és lakájok; az én képzeletembe pedig úgy vésõdött
1088   1,  24    |                   hát akkor majd megmondom én.~S ezzel szólásra emelkedett,
1089   1,  24    |                 lazsányi dombra, melyet az én szelíd kedvenceim, a nyírfák,
1090   1,  24    |              bennszülöttekhez).~- Tavaszra én is egy családi kriptát szándékozom
1091   1,  24    |                 menyasszonynak, a mamának. Én is túlestem a szükséges
1092   1,  24    |               ruhák Párizsból, édeseim, az én ruhám és Katica menyasszonyi
1093   1,  24    |               párizsi ruha már itt van, és én szeretném is, ha rajtatok
1094   1,  24    |                 eligazítván mindnyájunkat.~Én mentem elõl a bokrétás bottal.~
1095   1,  24    |            tipeg-topog a szürke sárgolyón.~Én egyszerûen átugrottam a
1096   1,  24    |                     istenem, honnan vegyek én nektek holdvilágot?~Königgrätz
1097   1,  24    |                    poharat pedig ürítem az én kedves mostohaleányom, Bajnóczy
1098   1,  24    |                  Katalin egészségére, akit én úgy szeretek, mintha a leányom
1099   1,  24    |                    itt vagyunk mi a példa, én és anyátok.~- Stefi, ne
1100   1,  24    |                    derültség.) Azért tehát én azt mondom, hogy a fiatalságot
1101   1,  24    |                   a katonák mondanak. Mert én azt mondom, hogy pénz nélkül
1102   1,  24    |           eresztenélek el. Nem, nem! Tudom én, mi a kötelesség.~Ez aztán
1103   1,  24    |                    a jövõjérõl.~- Most már én is azt mondom: le a tollal!~-
1104   1,  24    |                   aprózva Szlimóczkynéval, én magam az idõközben útiruhában
1105   1,  24    |               milyen kellemes ízt ad neki. Én eleinte nem akartam hinni
1106   1,  24    |                 visz el Eperjesre? Mert az én gazdám már messze jár.~-
1107   1,  24    |                   gazdám már messze jár.~- Én, én, én.~Egyszerre hatan
1108   1,  24    |               gazdám már messze jár.~- Én, én, én.~Egyszerre hatan is
1109   1,  24    |                  már messze jár.~- Én, én, én.~Egyszerre hatan is ajánlkoztak.
1110   1,  24    |               minket reggel, ha megvirrad. Én különben már a szomszéd
1111   1,  24    |           közeledett és bemutatta magát:~- Én Kohn vagyok.~- Én nem vagyok -
1112   1,  24    |                 magát:~- Én Kohn vagyok.~- Én nem vagyok - viszonozta
1113   1,  24    |                    a sorompókon belül ült.~Én a térítvényt kértem vissza.~-
1114   1,  25    |                  belsejük csak ilyen volt. Én tudok egy igazi demokratát -
1115   1,  25    |       öregasszonyok, akik apróra tudták -, én csak a tényeket vonom össze,
1116   1,  25    |                 bátor arccal:~- Itt vagyok én, méltóságos uram. Adja nekem
1117   1,  25    |                    a hangja süvítõ lett:~- Én az ördögöt híttam, amice,
1118   1,  25    |                  felpattant indulatosan.~- Én nem vagyok az ön barátja,
1119   1,  25    |                   No, és miért nem?~- Mert én nem szoktam majmokkal barátkozni.~
1120   1,  25    |                 lesz a kis jövevénynek, ha én megijedek.~Erre lecsillapodék
1121   1,  25    |                 kérdé az ügyvédtõl. - Mert én elmegyek.~- Most? Hová? -
1122   1,  25    |                napokig.~- Valószínû.~- No, én pedig ezekkel a pimaszokkal
1123   1,  25    |                    volna egyetlen indokod, én akkor is elutaznám.~De Mályt
1124   1,  25    |                     Mit parancsol velem az én zsarnok uram?~Meghajtotta
1125   1,  25    |                   Hát már semmid se vagyok én neked?~- Ha jó feleségem
1126   1,  25    |              rebegte a grófnõ reszketve.~- Én megutáltam az országot,
1127   1,  25    |                  nõvéreidet, és mindenkit. Én demokrata vagyok minden
1128   1,  25    |                     és nem tudok ott élni, én megfúlok ott, megõrülök,
1129   1,  25    |          Holtomiglan ha szól, nem vagyok-e én már holt ezen a végtelen
1130   1,  25    |                  semmi.~Aztán… hej, aztán! Én istenem, hogy is mondjam
1131   1,  25    |               odább a miniszternek -, hogy én jutottam eszedbe. Hát már
1132   1,  25    |                  elõtt.~- Aztán mit vigyek én a kis galambomnak? Hiszen
1133   1,  25    |                   Vállat vont.~- Mit tudom én? Csak úgy.~Ez a búskomorsága
1134   1,  25    |             ravaszkodj, édes öregem, látom én, hogy bajod van, rosszul
1135   1,  25    |                   szavával:~- Nem segít az én bajomon mr. Tiddy.~- Ohó!
1136   1,  25    |                     tessék, álljon elõ, és én akkor nem vállalom el az
1137   1,  25    |                   a függetlenségi párttal, én nem is tudtam másutt lenni,
1138   1,  25    |                   virágjaikat öntözték. Az én szívem a virágokhoz húzott.~
1139   1,  25    |                    felsóhajtott:~- Hej, ha én még egyszer felülhetnék
1140   1,  25    |                humanitárius célokra. Mikor én ösmertem, már nem volt nagy
1141   1,  25    |                   be kellett ösmernem (bár én magam nem megyek el ilyen
1142   1,  25    |                 kik magok, édes barátom?~- Én vagyok a Boroszló József,
1143   1,  25    |                    hajdúknak! Mért higgyek én ennek az úrnak? Hiszen nem
1144   1,  25    |                    Hát tudod te, ki vagyok én? - Pif, paf, pif, paf. Nesze
1145   1,  25    |                mennydörgõs mennykõ, de nem én. Sose is voltam, sose is
1146   1,  25    |              istenem, mért is nem élhettem én akkor! Hogy haltam volna
1147   1,  25    |               akkor! Hogy haltam volna meg én is a Rákóczi oldalánál…
1148   1,  25    |            bizonyítani, nevetve felelte:~- Én nem, de ti se tudnátok bebizonyítani
1149   1,  25    |                  cikkeket, brosüröket írt.~Én mindig élvezetesen töltöttem
1150   1,  25    |                társadalomban?~- Úgy voltam én ott, uram - felelt némi
1151   1,  25    |                   sem írni.~És valóban is, én, aki csak nemrég olvastam
1152   1,  25    |                 már csak szolgálni tudnak.~Én Kállay Ákos bácsival jutottam
1153   1,  25    |                tétel az ilyen a programon.~Én sokkal boldogabb voltam,
1154   1,  25    |                    negyvenért adja.~- Jaj, én nem adhatom úgy oda, mert
1155   1,  25    |                  nem adhatom úgy oda, mert én õtet jobban szeretem.~Hat
1156   1,  25    |              forintba.~- No, és aztán? Hát én döntsem el?~- Az ám. Mert
1157   1,  25    |                 erõsítgette Sós Istvány.~- Én pedig azt mondom, hogy igazi
1158   1,  25    |                 nem foghat. Nem addig, míg én meg nem nézem azt a bajuszt.
1159   1,  25    |                 lett az öreg.~- Nem vagyok én demokrata. Nem kell sem
1160   1,  26    |               vezetett, aki már várt ránk. Én is örömmel mentem, megkívánta
1161   1,  26    |                 egész hétig I Mit csinálok én itt egy hátig?~- Vadászol,
1162   1,  26    |                  néhai fül üres telkén.~Az én német barátom (névszerint
1163   1,  26    |                   még a szomszédok is, meg én is…« A tót most közbeszól: »
1164   1,  26    |                  azért ne is izéljél… mert én megnízlek téged, ha mutogatnanak
1165   1,  26    |                mutogatnanak is pínzért; de én egy hangya vagyok, egy hangya.~-
1166   1,  26    |              fõispán engem köszöntött fel, én pedig õt; Mayer Kristóf
1167   1,  26    |                  zúgó szél, hadd beszéljek én.~Vass Mihály megint közbeszól.~-
1168   1,  26    |                  kávét és a konyakot, mire én otthagyva a németemet, megszöktem
1169   1,  26    |                integetett, vagy talán csak én képzelõdtem.~- Férjnél van
1170   1,  26    |             azonfelül pedig szép fiú is az én németem), de hogy a kezét
1171   1,  26    |              vármegyének rabjai voltak, az én uram is az volt szegény,
1172   1,  26    |                kapuján - hogy eresszék be. Én is elkísértem. Kérdezte
1173   1,  26    |            Kérdezte a várta: Kicsoda kend? Én vagyok a rab, tessék beereszteni. »
1174   1,  26    |                   felejtsem, nem tudom biz én, hogy mi van a kapuval,
1175   1,  26    |                  akkor se számítana.~- No, én mégis gondoltam valamit…
1176   1,  26    |                   meglátod, hogyan szoktam én eljárni. Az öreg megkapja
1177   1,  26    |                  közbe nyugtalanul -, mert én igazán csak a jux kedvéért
1178   1,  26    |                     Hogyne volna az egész. Én csak tudom, hogy az egész.
1179   1,  26    |                   méltóságos uram.~- Pedig én fogadni mertem volna - ravaszkodék
1180   1,  26    |                  teneked se jut eszedbe az én becsû maradandó alkotasom:
1181   1,  26    |            almafáján termettek.~- Csakhogy én nem vagyok se szenvedélyes
1182   1,  26    |          fõispánnak, fõispán mondta nekem, én pedig mondok magának, nézzünk
1183   1,  26    |                 meg engemet, hogy jó, vagy én gyõzök meg magát, hogy rossz.~
1184   1,  26    |                    Jó, jó, amice. Csakhogy én nem visszahoznám, mert küldeném
1185   1,  26    |                    akármit csinálsz is, az én feleségem nem lesz más,
1186   1,  26    |                    te.~- No, azt szeretném én látni.~Ilyen évõdések, ilyen
1187   1,  26    |                  csinos ember.~- Mit tudom én? Mert vért köp.~- Ej, hát
1188   1,  26    |                 kertbe! Bízzuk magunkat az én szakácsnémra, aki fölséges
1189   1,  26    |               szoknya körül legyeskedik az én barátom. Ej, ej! - csóválta
1190   1,  26    |                neked nem nagyon tetszik az én mesterségem.~- Bizony, hallja,
1191   1,  26    |                     lelkem, azért szeretem én a madarakat, mert azok nem
1192   1,  26    |                  mondja bátran; nem vagyok én kisasszony - szólt türelmetlenül.~
1193   1,  26    |              helyet!~- Nem tréfálsz?~- Nem én. Csak azt kötöm ki, hogy
1194   1,  26    |                     Magáé az ördög, de nem én.~- Attól félek, Hanka, hogy
1195   1,  26    |                  jobb. Mert tudd meg, hogy én is olyan játékszer vagyok
1196   1,  26    |              belõlem.~- Ennyit sem törõdöm én magával, ni - és a körme
1197   1,  26    |             Illetõleg az életmódjuk. Mikor én ott jártam tavaly karácsonykor
1198   1,  26    |                   János a lámpással, aztán én, végül a professzor, ki
1199   1,  26    |                   lejjebb megy a golyó, az én professzorom lelke most
1200   1,  26    |                   Mert ami igaz, igaz, azt én is láttam; hogy valami férfival
1201   1,  26    |               értem a nagy baj alatt, hogy én akkor visszacsókolom magát,
1202   1,  26    |                   pondrós vagy. Megösmerem én, fiam, az almákon is, akármilyen
1203   1,  26    |                 nap elõtt idejöttünk, hogy én itt laktam valaha, most
1204   1,  26    |                  az látszott álomnak, hogy én valahol egyebütt is éltem.
1205   1,  26    |              pártáiba a virágszirom.~Mikor én nála laktam, akkor volt
1206   1,  26    |               követ vagy, nagy állat vagy, én pedig Kupicza vagyok, aki
1207   1,  26    |             egyszer estem le csak a lórul. Én többet nem mászok följebb
1208   1,  26    |                   földnél, az anyaföldnél. Én nem eszem veled, nagy úrral
1209   1,  26    |                   semmi jót… Mintha nem is én neveltelek volna.~- Hát
1210   1,  26    |                       Ruhát! Nõi ruhát? Az én barátom? Nem lehet az! Téved
1211   1,  26    |                    Téved Kupicza bácsi. Az én barátomnak nincsen neje,
1212   1,  26    |             országot boronál össze, mintha én két asszonyi derekat akarnék
1213   1,  26    |        gondolhattam, hogy függetlenségi.~- Én? Dehogy - hárítá el magáról. -
1214   1,  26    |                  ember létére?~- A’ vagyok én - ütögette a mellét -, mert
1215   1,  26    |                  vagyon az antiszemitaság; én pedig nem szeretem a zsidókat.~-
1216   1,  26    |         hetet-havat, ami neked tetszik, de én majd megmondom az utolsó
1217   1,  26    |                    Bécsbe megyen, de ha az én stációm az antiszemitaság,
1218   1,  26    |                    kell elmennem rajta, ha én csak Pozsonyba szándékozom?
1219   1,  26    |        Meggyújtották a nádast!~- Mit bánom én! - mordult rá a gazda -,
1220   1,  26    |                   most bent fog égni.~- Az én professzorom! - kiáltám
1221   1,  26    |                    volt irányába menni. De én most azt észre se vettem,
1222   1,  26    |                   sok vízi virágot, nem az én kenyerem az. Lappangó, alattomos,
1223   1,  26    |                    megfoghatatlan.~- Az az én dolgom - mondá a Hanka -,
1224   1,  26    |                  Hanka terve bevált. Mikor én odaértem az égõ nádashoz,
1225   1,  26    |                  kinek szomorú helyzete az én lelkiismeretemet nyomta,
1226   1,  26    |              lelkiismeretemet nyomta, mert én hoztam õt ide magyar világot
1227   1,  26    |                    lány vagy, Hanka húgom.~Én a professzor füléhez hajoltam.~-
1228   1,  26    |                       Maga is vele ment?~- Én is. Bevittem a táskáit egy
1229   1,  27    |                   az az ötlet: mért menjek én messze olyanért, ami közel
1230   1,  27    |                nézeten voltak: »Nem féltem én Krúdyt, majd meglássátok,
1231   1,  27    |                  adressz.~- Látod, csacsi, én tudnék neked egy pénzforrást.~-
1232   1,  27    |                Kánoni törvények? Szeretnék én olyan kánoni törvényeket
1233   1,  27    |           kiválasztanál, s azok is, amiket én.~S úgy kacagott, olyan jóízûen
1234   1,  27    |            okosabbat, sokkal jobbat teszek én azokkal, ami segítségedre
1235   1,  27    |            méltóságos báró, hogy emiatt az én portékám lett kelendõbb,
1236   1,  27    |                   hogy az úrnak nincs. Hát én megmutatom neked, Petrás,
1237   1,  27    |                  ütlek, Petrás. Azt mondom én neked, Petrás, hogy a te
1238   1,  27    |              ködmöneid, mint a Kripuskáéi, én vesztettem. Kapsz tõlem
1239   1,  27    |                kapsz tõlem tizenkét botot, én választom, hogy ki veri
1240   1,  27    |                   egyszer, ki használja az én messzelátómat?~Hát kilesték,
1241   1,  27    |              testvérke?~- Azért jöttem biz én, méltóságos uram, hogy tessék
1242   1,  27    |                mert úgy volt az alku, hogy én választom, aki rádverjen.
1243   1,  27    |                ellen, mint az álom. Hiszen én a hajdani bárórul beszélek,
1244   1,  27    |                    s gondolta magában: No, én is olyan helyen lopok. (
1245   1,  27    |                   apáiktól tudhatnak.~Amit én tudok az apámtól, én elmondom.
1246   1,  27    |                  Amit én tudok az apámtól, én elmondom. Az õ gyerekkorában
1247   1,  27    |                    ide a cipõmet.~- Azokat én találtam, nem adom.~- Ugyan
1248   1,  27    |                  természetesen átvarrta az én termetem szerint, ahogy
1249   1,  27    |               esett neki.~- Másnak szántam én azt - jegyzé meg rejtélyesen,
1250   1,  27    |                 régi vagy.~- Hiszen mennék én közelebb és ütnélek is,
1251   1,  27    |                 ezt csak a bor mondja, nem én… én semmit sem mondok. (
1252   1,  27    |                 csak a bor mondja, nem én… én semmit sem mondok. (Kacagott
1253   1,  27    |                   a háta borzongott tõle.) Én csak azt mondom, hogy tölts
1254   1,  27    |            hegedûmön.~- Hát igyatok elõbb, én is iszom. Te pedig, Mimike,
1255   1,  27    |                muzsikálj, vén kutya! Ne az én lelkemet dömöcköld. Az õ
1256   1,  27    |                    Gilagó a fejét rázta.~- Én csak ázst szedem föl a tudományokból,
1257   1,  27    |                    Nem értesz te ahhoz. Az én õsapám, Balassa Pál is ivott
1258   1,  27    |                   a lelkiismeretemet, hogy én öltem meg.~- Kit, te?~-
1259   1,  27    |                  többi quietancia közé, és én aztán, szegény csóré, mivel
1260   1,  27    |            meghagyván az öreg huszárnak:~- Én most lefekszem, de az úr
1261   1,  27    |                  jönne a fickó. Itt van az én jó Kuchenreiterem18 a tarisznyában.
1262   1,  27    |        Kuchenreiterem18 a tarisznyában. Ha én azzal megcélzom, nem eszik
1263   1,  27    |                báró.~- Oh, semmi, báró úr. Én vagyok az, akivel találkozni
1264   1,  27    |                sértegessen a báró úr, mert én is vérbõl való ember vagyok,
1265   1,  27    |                  félek, hogy felforr. S az én pisztolyaim el szoktak sülni,
1266   1,  27    |                   van. Most a föltételeket én szabhatom.~- Igaz, én elvesztettem
1267   1,  27    |         föltételeket én szabhatom.~- Igaz, én elvesztettem a játékot e
1268   1,  27    |                    vallomást teszek önnek. Én új életet akarok kezdeni,
1269   1,  27    |                 engem?~- Egyenesen szólva, én pénzt akarok öntõl. Sok
1270   1,  27    |                     Balassa vállat vont.~- Én csak annyit adhatok, amennyim
1271   1,  27    |               császár se vehet el tõlem.~- Én pedig azt állítom - szólt
1272   1,  27    |              forintot.~- No, azt szeretném én látni.~Krúdy nem felelt,
1273   1,  27    |                benne nagyobb összeg. De az én üzleti praxisom - tette
1274   1,  27    |                   folytatá az elõbbi -, de én nem vehetem hasznát. A kezdet
1275   1,  27    |                   Hiszen azért akarom õket én is.~- De nekem mindjárt
1276   1,  27    |                    semmi hasznát, ellenben én nagyobb pénzösszeghez juthatok
1277   1,  27    |                   báró felõlem? Nem akarok én bosszút állni. Még kevésbé
1278   1,  27    |                     Dehogy, dehogy. Hiszen én az iratokat az ön számára
1279   1,  27    |                    éjfélkor. Rá tíz percre én megtalálom és helyébe ugyanoda
1280   1,  27    |       veszélyeztethetné az ön iratait s az én pénzemet. Megígéri?~- Meg.~
1281   1,  27    |              patrio és nem aktaszerûleg.~- Én nem bánom. Csak valamit
1282   1,  27    |                  báró szíves lesz felelni, én nem ellenezhetem.~- Rendelkezésére
1283   1,  27    |               reggel.~- Ki töltötte meg?~- Én magam.~- És azóta hol volt
1284   1,  27    |                  lehetnek különösek, de az én lelkemre (meiner Seel’)
1285   1,  27    |                  még csak érdekesebb. »Jó, én megvárom a pénteket, ha
1286   1,  27    |                éjszaka volt a csütörtöki - én nem emlékszem jól, mert
1287   1,  27    |                Sersinszky hadnaggyal. - Az én Kapy barátom beváltotta
1288   1,  27    |                    Ohó! Azt hiszi ön, hogy én »csirke« vagyok, aki ilyen
1289   1,  27    |             dolgunk után lássunk, báró úr. Én elvonulok a függöny mögé,
1290   1,  27    |                 vélte Sersinszky.~- Jó, de én már nem bízom. Nem fog eljönni -
1291   1,  27    |             köpenye alól a kulacsát), s ha én iszom, mindig abba a rövid
1292   1,  27    |                   még nem adok kezet, mert én is önökkel tartok a nádasig,
1293   1,  27    |               tartok a nádasig, ott van az én lovam is.~- Igaz, igaz.~
1294   1,  27    |                ösmeri meg kendtek közül az én lovamat, és ki hozza ide?~
1295   1,  27    |                   hallatszanak belülrõl.~- Én vagyok itt! Én, Balassa! -
1296   1,  27    |                 belülrõl.~- Én vagyok itt! Én, Balassa! - kiáltá be harsányan.~
1297   1,  28    |                 folytassuk utunkat tovább. Én magam sem tudok a vasúton
1298   1,  28    |              szegte. Azért csak azt mondom én uraságtoknak, hogy akit
1299   1,  28    |                    az ön írói tollát, mert én nagy nevelést kaptam otthonról.
1300   1,  28    |                   jutott volna. Ezt mondom én, Szlebenits Mihály. Mert
1301   1,  28    |              hazájáért, ami az eszébe jut. Én például Hamilovicsot öltem
1302   1,  28    |                     amibõl most õ iszik az én egészségemre. Az én egészségem,
1303   1,  28    |               iszik az én egészségemre. Az én egészségem, azt mondja,
1304   1,  28    |                falain voltak), és végre az én találkozásom Szlebenits
1305   1,  28    |                    meglátod, milyen leszek én. Csak ezt ne tedd, csak
1306   1,  28    |           gondoltam, hamarabb lesz úgy, ha én bejövök vacsorálni, s azalatt
1307   1,  28    |                   sem tölt? No, hát töltök én. Csakhogy megint nem kotyog
1308   1,  28    |                   adtatok föl. Pancsot? Az én örökös barátaimnak? Szörnyûség!~
1309   1,  28    |               iramodott.~- Majd földerítem én a csalást!~Hogy fölfedezett
1310   1,  28    |        belekottyanni… szamár?!~- Bocsánat, én becsületes ember vagyok,
1311   1,  28    |                    egy mukkot kiejtesz. Ha én négyet mondtam, az akkor
1312   1,  28    |             nyomorult cincárok, hogy ha az én barátaim valaha erre jönnek
1313   1,  28    |                    kell annak lenni, ahogy én mondom, Nikoláj. Mert tudd
1314   1,  28    |               Nikoláj. Mert tudd meg, amit én elgondoltam, mikor az a
1315   1,  28    |                 vadul, dühösen. - Mit érek én a magam sírásával? Azt szeretném,
1316   1,  28    |                mintha bemennél a boltjába, én ezt adom, te azt adod. Az
1317   1,  28    |                  már a boldogult atyád, az én édes uram, Szlebenits Pál
1318   1,  29    |                   egy kutyának. Azaz, hogy én bennem hat kutya lakik.~-
1319   1,  29    |               nagybátyámhoz, kinek szintén én vagyok az örököse. (A barátjához
1320   1,  29    |             maradok. Hát jó, tagadj ki, de én egy óráig se tudok tovább
1321   1,  29    |             vezetnek. Ön a direktor? »Igen én vagyok, Smith direktor.« »
1322   1,  29    |                    ehhez, nyanyuska?~- Hát én csak azt mondom - kiáltott
1323   1,  29    |                  azért haragszom, mert már én ezt az ön sertését egyszer
1324   1,  29    |                    felelte Matykó -, ha az én sántaságomat is észreveszi.
1325   1,  29    |             poloska? - kérdé.~- Nem tudom. Én még nem aludtam benne -
1326   1,  29    |                bort viszem fel neki, aztán én is lejövök.~- Nem fekszel
1327   1,  29    |                 alatt, mind, mind. Egyedül én maradtam életben.~- No,
1328   1,  29    |                  kenyeres?~- Nem bánom már én - felelte a losonci ember
1329   1,  29    |                     De hiszen nem köhög.~- Én se vettem észre, de meglehet,
1330   1,  29    |                    eltitkolni.~- Mit tudom én? Talán az idegen asszonyság
1331   1,  29    |                 asszonyságnál volt bent.~- Én vagyok, Zsuzsi - mondá halkan.~-
1332   1,  29    |                lépcsõrül.~- Hiszen mondtam én, de ha nem hallgatnak rám.~
1333   1,  29    |               követelõbb lett.~- Mit tudom én, mit csináljatok, de azt
1334   1,  29    |              valakit az udvarra, mit bánom én, de ha az uramat el nem
1335   1,  29    |                    kezét kihívóan.~- Tudom én, mit beszélek - szólt magát
1336   1,  29    |           rázogatva. - Ha elkárhozom érte, én leszek ott, nem kegyelmed.~
1337   1,  29    |                 ember megfagyott volna, ha én nem vagyok«, gondolta magában
1338   1,  29    |                  éjszakára, hajdú bácsi?~- Én már csak így maradok, szesztricska,
1339   1,  29    |                    nyöszörgött, madame, és én… ~- Kétségtelenül álmomban.
1340   1,  29    |                   titkolom el tovább, hogy én voltaképpen nem az vagyok,
1341   1,  29    |                valami vastárgy csörrent.~- Én magam is asszony vagyok -
1342   1,  29    |      rákényszerítettek a papi álruhára, de én is csak asszony vagyok,
1343   1,  29    |                   itt mellettem, már régen én szolgáltam volna önnek világossággal.~
1344   1,  29    |                   úgy áll, asszonyom, hogy én meg férfi vagyok.~Mint mikor
1345   1,  29    |                nekem szemrehányást? Hiszen én nem tettem egyebet, mint
1346   1,  29    |             asszonyt.~- Hiszen igaz, igaz. Én, egyedül én vagyok a hibás…
1347   1,  29    |                    igaz, igaz. Én, egyedül én vagyok a hibás… és bocsássa
1348   1,  29    |                  hangjával! Eh, asszonyom, én nem haragszom. Csak szidjon
1349   1,  29    |                 hozzátartozik a kalandhoz. Én csak azon töprenkedem, miképp
1350   1,  29    |                     hogy ön hölgy.~- Azzal én is vádolhatnám magamat az
1351   1,  29    |                látszik, gúnyt ûz, uram, az én félénkségembõl. Semmi kifogásom
1352   1,  29    |                   szörnyek közt bizonyosan én is ott szereplek a lajstromán.~
1353   1,  29    |                 nagy utat tettem meg, mert én meg az osztrákok hadvonalain
1354   1,  29    |                   fõhadiszállásához, ahova én szándékozom reggel.~- Nem
1355   1,  29    |                    rokona az ezredesnek?~- Én… én az édesanyja vagyok,
1356   1,  29    |                rokona az ezredesnek?~- Én… én az édesanyja vagyok, uram.~-
1357   1,  29    |                   mondani akart valamit.~- Én, báróné? - rezzent fel hallgatásából
1358   1,  29    |               diadalmasan. - Csodálatos az én szimatom. Hiszed vagy nem
1359   1,  29    |              anélkül, hogy szeretném. Mert én aszkéta vagyok, kis hadnagy,
1360   1,  29    |            nemrégen tanultad ezeket. Mikor én gyerekeskedtem, akkor… még
1361   1,  29    |                     Hanem iszen megmondtam én mindjárt az éjjel, hogy
1362   1,  29    |              mennydörgõs ménkõ. Nem néztem én olyan nagyon.~- Pedig meglássátok,
1363   1,  29    |                     így civilben?~- Tudja, én nem verekszem. Das ist mir
1364   1,  29    |               reggelizni szokott, s ezt az én társaságomban végzi el.
1365   1,  29    |                      Tudom. Oh, hogyne! De én sohase sajnálkozom a halottakon.
1366   1,  29    |                     Dehogy nem. Sõt. Az az én legjobb barátom az ételek
1367   1,  29    |                    mondá nevetve.~- Ah, az én utam most nagyon szomorú,
1368   1,  29    |                   nincs nekem nagymamám!~- Én? Hogy én?… Igen, igen -
1369   1,  29    |                nekem nagymamám!~- Én? Hogy én?… Igen, igen - dadogta kínosan -,
1370   1,  29    |                    van maguk közt?~- Tudom én, tudom én - tagolá a hadnagy
1371   1,  29    |                    közt?~- Tudom én, tudom én - tagolá a hadnagy és elfordította
1372   1,  29    |                   az ember, ahelyett, hogy én haragudnám, ó neheztel.
1373   1,  29    |                   felelte tompán.~- Hiszen én voltam az, aki nem kellettem
1374   1,  29    |                megvillanó fényszikrája. Ha én azt tudtam volna! Egyszer
1375   1,  30    |             megérkezésnél.~- A mai estédet én foglalom le - mondá -, velem
1376   1,  30    |                  végig rajtuk a szemem. Az én tanulótársaim? Ezek az idegen
1377   1,  31    |                    a dologban valami, mert én is ösmertem egy grófot Pesten,
1378   1,  31    |                megyek. Úgyis el vagyok már én fáradva.~- Ne beszélj így,
1379   1,  31    |              garmada körül, Vince bácsi.~- Én nem loptam belõle - fakadt
1380   1,  31    |                   nézz hát rám, nem vagyok én rossz ember. No, ugye nem
1381   1,  31    |                  Megállj no, majd lehajlok én, segítek, add ide a kezedet,
1382   1,  31    |                  És ki fizeti a doktort?~- Én.~- De mit szól ahhoz otthon
1383   1,  31    |                 Kupolyi vállat vont.~- Hát én tudom? De úgy gondolom,
1384   1,  31    |                 tenné, és õ se tudná, hogy én mit szólok aztán odahaza.~-
1385   1,  31    |                  állhat be a válság.~- Hát én mondom, hogy nem éli meg
1386   1,  31    |               bajban vagyunk, Vince. Látom én azt. De mit csináljunk?
1387   1,  31    |                    elém hagyította a bajt. Én át nem lépem.~- De a nagy
1388   1,  31    |                  hogy el nem hagyom?~- No, én nem bánom, nagyuram, csináljon,
1389   1,  31    |                   csináljon, amit akar, de én nem vállalom tovább a felelõsséget
1390   1,  31    |          felelõsséget a nagyasszony elõtt, én megyek haza.~- Képes volnál
1391   1,  31    |               koporsóra és keresztre.~- Ha én azt tudnám!~- Hát nem tudja
1392   1,  31    |                  egy kakast?~- Hát például én sem - mondta az apóka. -
1393   1,  31    |                kakast a sírkeresztre, hogy én arról rá ismerjek, ha valamikor
1394   1,  31    |                    Az lehetetlen! Ilyesmit én ki nem bocsáthatok a mûhelyembõl.
1395   1,  31    |                  az életviszonyaiból, mert én nem vagyok isten, én csak
1396   1,  31    |                  mert én nem vagyok isten, én csak a helybeli kántor vagyok. (
1397   1,  31    |               felelte az apóka. - Az egyik én vagyok, aki õt eltemettetem,
1398   1,  31    |                  hogy a kántor kihagyja, s én egyáltalában nem álltam
1399   1,  31    |               nekem, ha okoztam költséget,~Én ugyan leszek már a másik
1400   1,  31    |                Hova megyünk?~- Hát haza.~- Én nem mehetek többé haza.~-
1401   1,  31    |              nagyasszonnyal.~- Nem, Vince, én nem kerülök a szeme elé -
1402   1,  31    |                   tökalsóra vagy mit tudom én mire, olyan te vagy…~Kupolyi
1403   1,  31    |                      Hiszen elmentem volna én - mentegetõzék csendesen,
1404   1,  31    |                  menj el, az anyóka miatt. Én nem tudom gyámolítani. Oh,
1405   1,  31    |                 kérlek!~- Azt kérdi tõlem: én vagyok-e a Kupolyi Pál?
1406   1,  31    |            vagyok-e a Kupolyi Pál? Mondom: én vagyok. Hát akkor jöjjön,
1407   1,  32    |                   félrevezetésére. No, hát én azt a hadi sisakot összetöröm.
1408   1,  32    |                  úr azonban tiltakozott.~- Én nem bízom magamban, uraim,
1409   1,  32    |                   magamban, uraim, mert az én koponyám éppen úgy, mint
1410   1,  32    |                   való, de ez meghátrálás. Én nem tudok olyat kigondolni.
1411   1,  32    |                   nem mérgezett elme kell. Én tehát azt tartanám szükségesnek,
1412   1,  32    |                    Maga gondolta ezt ki?~- Én - rebegte az halkan, szégyenlõsen.~-
1413   1,  32    |                    város errõl fog zengni. Én magam írom meg nekik, ha
1414   1,  32    |                      hörögte fázékonyan -, én csak úgy engedem át a föliratot,
1415   1,  32    |                 kópiája nálam marad és azt én a kollégium homlokzatára
1416   1,  32    |                   van neked? Ki vagy te?~- Én báró Krapotka Oszkár vagyok -
1417   1,  32    |                  már, legyen hát úgy, hogy én gondoltam ki azt a feliratot.~
1418   1,  32    |                    Maga gondolta ezt ki?~- Én.~- Hát gratulálok.~Mire
1419   1,  32    |                  szíves jóakaratot, de nem én vagyok a Szoltsányi örököse.~-
1420   1,  32    |                  kollégiumi fölirat nem az én elmeszülöttem.~Az arcok
1421   1,  32    |             báróhoz:~- Méltóságos báró úr! Én szintén egyike vagyok a
1422   1,  32    |                 várni a sült galambot, hát én beadom a derekamat és arra
1423   1,  32    |         nyugtalankodni, kérem alásan, amíg én alszom, addig itt nem vesz
1424   1,  32    |                   vonogatta erre is.~- No, én pedig megyek a magam útján.~
1425   1,  32    |                 egyenest a tarlóknak.~- Az én madaram vagy te már - morogta
1426   1,  32    |               vagyunk - mondá a kasznár. - Én felutazom Pestre és egy
1427   1,  32    |                gazdatisztek, a lelkész meg én betódultunk az ajtókon és
1428   1,  32    |                   amit most nektek mondok: én, Johanna Alcantes di Malvosa
1429   1,  32    | Kobolinszky-õsanyák egyik gyûrûjén, melyet én kaptam anyánktól.~Krapotka
1430   1,  32    |                  asszonyom, amit akar«, de én félrehíttam Magdalénát és
1431   1,  32    |                rontott, meg akart támadni. Én erre menekülök, õ utánam,
1432   1,  32    |                 bruderkám. Elégedj meg, ha én mondom neked. Én, a vén
1433   1,  32    |                   meg, ha én mondom neked. Én, a vén sas, aki sok fészket
1434   1,  32    |          Kobolinszky.~- Hát próféta vagyok én, vagy mi?~- Nagyon könnyen
1435   1,  32    |                    török ellen.~- Azt csak én tudom, hogy mi elé megyek -
1436   1,  32    |                 szemeit - a macska fél, de én nem - áthajította a kerítésen,
1437   1,  32    |                    Hiszen nem haraptam még én le az orrát senkinek.« Igen,
1438   1,  32    |                 vele.~- Hát írj neki! Mert én magam elvbõl nem kérek tõle
1439   1,  32    |                  Az is valami.~- Mit bánom én?~- A tavon csónak lesz.
1440   1,  32    |                    A tavon csónak lesz. És én majd ide járok csónakázni.~
1441   1,  32    |               szeretném látni…~- Kár, hogy én nem tudok csónakázni - sóhajtott
1442   1,  32    |                    a báró.~- Azt szeretném én tudni, hogy voltaképpen
1443   1,  32    |               bizonykodott az öreg -, mert én, úgy segéljen, nem nyúltam
1444   1,  32    |                 kastélyba? Visszamehetek-e én még a kasznárlakba, miután
1445   1,  32    |               megállt az ágy elõtt.~- Hogy én? - szólt bárgyún összezsugorodva. -
1446   1,  32    |                 bárgyún összezsugorodva. - Én azt gondolom, jobb lenne,
1447   1,  32    |                maga gondolna ki valamit.~- Én már ki is gondoltam - felelte
1448   1,  32    |                hogy még egy vendég lesz.~- Én a báró Krapotka Oszkár teljhatalmú
1449   1,  32    |                   jó ára van a földnek. És én magam sem bánnám már, elbetegesedtem,
1450   1,  32    |                jelent meg.~- Mindenekelõtt én teszek önhöz egy kérdést,
1451   1,  32    |                 elõkészítése végett vagyok én itt, s hogy minden hímezés-hámozás
1452   1,  32    |                nagy ostobaság volna! Mikor én ingyen is beleegyezem. Csak
1453   1,  32    |              szakállát rágicsálta.~- Akkor én önt nem értem. Elõbb kijelentette,
1454   1,  33    |                    ennek dacára sincsenek.~Én még tudtam, vagy tudni véltem
1455   1,  33    |                   nem érted még te azt!~De én csak nem eresztettem el
1456   1,  33    |                Ennélfogva az ül ezentúl az én asztalomnál Szent Mihály-napkor
1457   1,  33    |              vagyok elég bátor ember, hogy én mondjam ezt meg a Filinek.~-
1458   1,  33    |                   egész valóját.~- No, hát én voltam, Fili. Elmúlt. Másé
1459   1,  33    |                   azelõtt is. Nem szépítem én õket. Megunták a feleségüket,
1460   1,  33    |                    Vajda Pál emelt szót.~- Én Lengyel Fülöpöt ajánlom.
1461   1,  33    |           megriadva. - Hiszen nem vétettem én nektek semmit. Hát miért
1462   1,  33    |              lelkem a gondolat ellen, hogy én magamra hagyatva, nélkületek
1463   1,  33    |              megszokni, mikor eddig mindig én voltam nálatok. Azt fogom
1464   1,  33    |                  Azt fogom hinni, hogy már én meghaltam, hogy már nem
1465   1,  34    |               várat nyer.~- Addig vár, míg én akarom - felelte kevélyen,
1466   1,  34    |                    ahol van, mint ahogy az én szegény testem is megnyugodott
1467   1,  34    |                     No, azért mondom, mert én válogatós vagyok. Szép embernek
1468   1,  34    |               fogadnám el.~- Maga látta az én cipõimet, de én nem láttam
1469   1,  34    |                   látta az én cipõimet, de én nem láttam a maga lányát.
1470   1,  34    |            sötétben való botorkálás, és ha én király volnék, újra behoznám,
1471   1,  34    |                  dusicska moja kohanicska. Én vagyok a te võlegényed,
1472   1,  34    |            izgatottan tárgyalt vele:~- Ezt én ki nem állom tovább. Adjon
1473   1,  34    |                ellenveté Kolowotki. - Akit én utáltam eddig, az engem
1474   1,  34    |                   csizmadia vállat vont.~- Én legalább semmit sem vettem
1475   1,  34    |                  nélkül. ~- Majd kikutatom én, hogy kicsoda. Kinyitom
1476   1,  34    |                akkor csak várj türelmesen, én azt a tanácsot adom. Az
1477   1,  34    |                 nagyságos uram, mint mikor én oda kimentem nyáron a jégverés
1478   1,  34    |               állhattam meg zokszó nélkül. Én uram teremtõm, mit míveltél
1479   1,  34    |                 semmi bajom, mert az ilyet én aztán mindjárt eligazítom
1480   1,  34    |               hajadon. Aki kéri, az marja. Én azt gondolom, hogy Kolowotki
1481   1,  34    |             örömében.~- Hiszen éppen ez az én tervem is. Ejnye, sógorasszony,
1482   1,  34    |                  Talán a kakast a tornyán? Én nem bánom, maradj itt, de
1483   1,  34    |                  odavaló emberek, (akiktõl én hallottam ezt a történetet),
1484   1,  34    |                 Jegenyefán madárfészek,~Az én Palim sokszor részeg;~Részeg
1485   1,  34    |                  Lõrinc véleményét).~- Hát én azt gondolom, hogy ki kellene
1486   1,  34    |                    áll kend, majd utólérem én.~- Emberéletben járok -
1487   1,  34    |                   is.~- Hát miféle kend?~- Én vagyok a Morga halásznak
1488   1,  34    |                Mondjátok meg neki, hogy az én édes leányomról van szó.
1489   1,  34    |                    megdöglik a ló, fizetem én, Apró István. Te pedig,
1490   1,  34    |              istenem, milyen bûnös vagyok. Én kergettem õt abba a bajba.
1491   1,  34    |                  bajba. Mea culpa, Domine. Én akartam tenni erõszakot
1492   1,  34    |                    a Kolowotkié… Mit bánom én! Csak ne vedd el magadnak…
1493   1,  34    |                tudni, ki írta a levelet.~- Én nem tudom.~- Hát azt tudod-e,
1494   1,  34    |                kitér, azt összemorzsolják. Én hát nem segíthetek úgy,
1495   1,  34    |                Kolowotkinak. A hozományhoz én is hozzájárulok az ide mellékelt
1496   1,  34    |                  mindegy. De majd csinálok én rendet mindjárt. Isten engem
1497   1,  34    |                    abból nem eszünk, ahogy én ösmerem a rátartó urat.~-
1498   1,  34    |                      Talán maga az apja?~- Én vagyok, de hát maga ki,
1499   1,  34    |                    fönnhéjázó orrhangon. - Én Rákóczi vagyok.~- Úgy? Már
1500   1,  34    |                       No, mi az, Arnold?~- Én akarok az úrral beszélni -