1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4899
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1501 1, 34 | megmondja.~- Hát megmondom. Én mindent tudok. Olvastam
1502 1, 34 | akarok sok szót vesztegetni, én nem jöttem ide veszekedni,
1503 1, 34 | persze jobban szeretné, ha én valami gavallér volnék,
1504 1, 34 | pisztolygolyójával s ezzel vége. De én csak egyszerû csizmadia
1505 1, 34 | vérét és nem adom a magamét, én csak olyan bõrökkel dolgozom,
1506 1, 34 | szentet is mámorossá tehetne. Én még most is szeretem õt
1507 1, 34 | juthat ilyesmi az eszébe? Én a közélet embere vagyok
1508 1, 34 | társadalmi különbséget érzem én is…~- No, ugye, ugye - mosolygott
1509 1, 34 | megkönnyebbülve -, azért mondtam én, hogy ön okos ember, de
1510 1, 34 | hangnyomattal:~- Úgy, hogy én lépek egyet feljebb.~Kolosy
1511 1, 34 | uram. Tessék átnézni. Az én szépapám báró Aprovszki
1512 1, 34 | több, vagy kevesebb. ~- Én mondom ezt az úrnak. - De
1513 1, 34 | mondom az úrnak, hogy az én Kati leányom éppen olyan
1514 1, 34 | voltra nem ad a zsidó semmit. Én pedig ennek a pénzintézetnek
1515 1, 34 | betöltetlen?~- Azt.~- Vagyis, hogy én hiába léptem egy fokkal
1516 1, 34 | igen.~- Hát akkor mármost én egyelõre el is mehetek,
1517 1, 34 | gondolom, instálom, hogy én most fölfelé próbáltam egyet
1518 1, 34 | szép, hogy a könyvecske az én ajándékom. Szeretném magamat
1519 1, 34 | ösmeri ezt a csizmát?~- Én! Én! - felelték egyszerre.~-
1520 1, 34 | ösmeri ezt a csizmát?~- Én! Én! - felelték egyszerre.~-
1521 1, 34 | emlékszem.~- És ön, Apró?~- Én Mányay úrnak adtam el, emlékszem
1522 1, 34 | halála lehet valakinek.~- Én mindent meg szoktam gondolni.~
1523 1, 34 | Úgy? Hát majd mondok én. Tessék megnézetni és fölfejtetni
1524 1, 34 | szerteszét frecsegett. ~- Én azt teszek ki a kirakatomba,
1525 1, 34 | az arcomat kendõvel, mert én az arcomat nem szeméten
1526 1, 34 | meglátogatta máskor is, hanem én csak errõl az egy látogatásról
1527 1, 34 | Mindnyájan léptünk egyet, én is, õ is, de a gyerek, a
1528 1, 35 | grófot. Ha máshonnan nem, az én elbeszéléseimbõl. Hol alul
1529 1, 35 | személyiségekkel, akiknek én nem viszonozhatom a szívességüket
1530 1, 35 | kedves báró Knopp, mert az én birtokom nem afféle ráadás
1531 1, 35 | tárca-naptárát.~- Április 24-én indulok, 26-án ott leszek
1532 1, 35 | süssetek, fõzzetek míg én a vasúthoz megyek a vendégért.~-
1533 1, 35 | az almából evett. Látod, én azóta istenfélõ ember létemre
1534 1, 35 | toppantál látogatásomra, míg én odajártam a vendégekért.~-
1535 1, 35 | õt is hozzam.~- Úgy, de én csak egy kis könnyû kocsin
1536 1, 35 | számára. Mit nyújthatok én neki, magányos medve, ily
1537 1, 35 | ez az ön lejövetele, de én azt sem bírom kiaknázni (
1538 1, 35 | amennyije van.~- És ön?~- Én a kocsishoz ülnék, de ezt
1539 1, 35 | Eszerint?~- Eszerint én másüvé ülök.~A kocsis kifogta
1540 1, 35 | kérdé a báró.~- Arra majd én ülök rá - szólt Kozsibrovszky,
1541 1, 35 | Becsületemre mondom. Én magam ismertem õt, mikor
1542 1, 35 | színek összeválogatva, az én anyjukom irigykedve mondja,
1543 1, 35 | nyakamba borult: »Uram, én mindent önnek köszönhetek.«
1544 1, 35 | tojtak nekem. Igen, igen, én a tyúkok színeibe öltöztetem
1545 1, 35 | igazat, hogy azután éveken át én szállítottam neki a birtokomról
1546 1, 35 | az erdõnek.~- Ez már az én erdõm - jelenté Kozsibrovszky,
1547 1, 35 | kastélyt?~- Ahogy tetszik. Én azonban az erdõt ajánlom.~-
1548 1, 35 | hiszi, hogy nem merem?~- Én azt.~- Hát akarja? - mondá
1549 1, 35 | visszaszólt csendesen:~- Én is látok egyet. Nini, ott
1550 1, 35 | gondol ön, kedves Hanck?~- Én azt gondolom, hogy meg kell
1551 1, 35 | közepén. Vannak itt medvék?~- Én nem tudom - felelte Kozsibrovszky
1552 1, 35 | Éppen azt produkálja az én becses vendégeimnek, amire
1553 1, 35 | csinált ön itt, kedves gróf?~- Én? Semmit - felelte Kozsibrovszky
1554 1, 35 | Kozsibrovszky természetes hangon. - Én csak egy rendkívülit látok,
1555 1, 35 | vállat vont.~- Hát tehetek én róla, hogy úgy felszaporodtak?
1556 1, 35 | hogy úgy felszaporodtak? Én nem bántom õket, õk se bántanak
1557 1, 35 | a szobában; tudja, hogy én vagyok az Olcsó János, velem
1558 1, 35 | Kozsibrovszky:~- Ezek mind az én földjeim.~A kocsis pedig
1559 1, 35 | kastélyt a bácsinak, de így én megint visszakerülnék hozzá.~-
1560 1, 35 | volna.~- Itthon vagyunk az én falusi odumban.~Karját nyújtotta
1561 1, 35 | asszonyka duzzogva.~- Tudom is én - lihegte -, el vagyok kápráztatva,
1562 1, 35 | rosszat nem gondol?~- Tudok is én már gondolkozni!~Pedig éppen
1563 1, 35 | errõl egy szót se szólott. Én is szívesen megveszem, mivelhogy
1564 1, 35 | elpirulva.~- Hát vak vagyok én, mi?~- Hiszen nem vak, de…~(
1565 1, 35 | tartja.~- Hiszen kacsintanék én, te csacsi, de az nem ér
1566 1, 35 | berliniek.~- Hát ezek az én házi cigányaim.~Érdekes
1567 1, 35 | maradjon önnél. A földé volt, én nem veszem vissza tõle,
1568 1, 35 | azonnal elõterjesztést. Nos, én a legjobb lelkiismerettel
1569 1, 35 | tudom - szólt mosolyogva -, én vagyok-e a Lipót-rend középkeresztese,
1570 1, 35 | Kozsibrovszky barátomtól, mert amit én egyszer az õ nevében a nyakába
1571 1, 35 | szavaival.~- Mit mondtam én? A vevõ kérdezett, az eladó
1572 1, 35 | közbeszólására -, pedig inkább én adhatnám a sértettet. Ön
1573 1, 35 | Azzal, hogy kosarat adott.~- Én? - csodálkozék Wraditzné
1574 1, 35 | azután következhetik.~- Akkor én az elsõt azonnal eltörlöm.~
1575 1, 35 | asszonyka lesz magából.~- Én is reménylem. Három nap
1576 1, 35 | rokonaink körében.~- S akkor én aztán fölmenjek?~- Természetesen.
1577 1, 35 | mindjárt. Hanem valamit én is kérek, Kozsibrovszky.~-
1578 1, 35 | kedves gróf.~- A kölcsönt én kaptam vissza - felelte
1579 II, 1 | hídról, a segesvári csatáról. Én akárhányszor hallottam a
1580 II, 1 | bebizonyítani a másiknak: »azért is én vagyok a különb ember.«~
1581 II, 1 | fiának.~- Az adta, akinek én adtam oda a magamét.~- Csak
1582 II, 1 | Nojszen, majd lerázom én a fáról veled együtt, beste
1583 II, 1 | képébõl kikelve - te az én halálos ellenségem leányát
1584 II, 1 | arccal mondá:~- Igaza van!~- Én is ma értesültem a fiam
1585 II, 1 | Nagyon szegény ember vagyok én arra, hogy adhassak valamit.
1586 II, 1 | próbálja meg kegyelmed.~- Igen, én kérni jöttem, mert a kérelem
1587 II, 1 | Kegyelmed különb ember, mint én. Azt én mondom.~Aztán odatérdelt
1588 II, 1 | különb ember, mint én. Azt én mondom.~Aztán odatérdelt
1589 II, 2 | Hering« című kávémérésben.~Én magam is innen láttam kijönni
1590 II, 2 | ránccirádák alakultak.~- Én csak az igazat mondom, uraim.
1591 II, 2 | helye... Úgy van, uram, én is ott leszek akkor.~Gaillard
1592 II, 2 | babért a vérzõ homloknak.~Én legalább az õ helyében úgy
1593 II, 2 | teszi - minélfogva talán én is okosan teszem, ha nem
1594 II, 2 | fonni.~Ilyen például az én vidám Gaillard apóm.~Õ is
1595 II, 2 | lotharingiai születésû gombkötõ.~- Én pedig szinte egész pontossággal
1596 II, 2 | párizsiak egészen olyanok, mint én.~- Azaz mindegyik külön
1597 II, 2 | Ez nem jól van így. Míg én bolondjában ott azokra szórom
1598 II, 3 | pletykát állítja; de hát én istenem, nem történik-e
1599 II, 3 | Biz az a - botrány.~- Én gyanítottam eddig is, de
1600 II, 3 | jó lánynak látszott az az én Mari keresztlányom.~- Lassú
1601 II, 3 | midõn azt szokta mondani:~- Én akkor is úr volnék, ha egy
1602 II, 3 | nem koppantasz. Vagy úgy? Én folytassam? Hát csakugyan
1603 II, 3 | jóakaratodat, öcsém, de biz én már csak nem vonom vissza,
1604 II, 3 | kacagási görcseik vannak, tudok én jó orvosságot.~- Ugyan mi
1605 II, 3 | magában:~- Már csak látom én, hogy nekünk kettõnknek
1606 II, 3 | ezt a dolgot.~- Nem biz én, nagyságos uram. Nem is
1607 II, 3 | keserû pohár, ha lehet. Én szeretem a becsületet.~Aladár
1608 II, 3 | ne menjen, hadd inkább én menjek.~Az öreg ügyesen
1609 II, 4 | közt azután elõhozta: »De én sohasem láttam önt. Hol
1610 II, 4 | ember.~- No, majd kinézem én innen, akármilyen kinézése
1611 II, 4 | Hisz ez magyar pezsgõ. Én franciát kértem, azt hozz,
1612 II, 4 | milyen tréfás ember maga. Én bizony azt hittem, hogy
1613 II, 4 | Hanem, hm. Richtig! Én csak nemes emberrel szállhatok
1614 II, 4 | nem magyarországi?~- Nem. Én poroszországi vagyok.~-
1615 II, 4 | Persze, hogy nem is én vagyok... - morgott Stofi
1616 II, 4 | mert hidd meg, öcsém, hogy én szomjúhozom - - -~- Elhiszem,
1617 II, 4 | hát még egy kvaterkát.~- Én vérre szomjúhozom, lámpás
1618 II, 4 | a csillagokon...~»Ez az én csillagom, az az õ csillagja!
1619 II, 4 | bácsinak« is.~- Csitt! Majd én mondom el a feketekávénál -
1620 II, 4 | látta valahol.~- Nos, uraim, én vagyok Snapsz Augusztin -
1621 II, 4 | megszeppent.~- Hallottam én már ennél szebb mesét is.~-
1622 II, 4 | incognito Magyarországon?« Az én tisztem rejtélyesen mosolygott,
1623 II, 5 | magát a falusi ügyvéd. - Hát én bizony azt mondtam a parasztoknak,
1624 II, 5 | a pört. Majd megtanítom én a Kazáry grófokat. Jó kézbe
1625 II, 5 | A kastély?~- Igen hát. Én nem vagyok olyan közönséges
1626 II, 5 | közönséges bocskoros nemes, az én szemeimet sérti a nádfödél,
1627 II, 5 | Kiállították a kötelezvényt, én a pört megkezdtem, s mint
1628 II, 5 | Lepeczky építõmestert, majd én bediktálom neki a tervet
1629 II, 5 | kezdte vakarni.~- De majd én megtanítom õket, hogy lehet.
1630 II, 5 | ügyvéd? Mit? A kontraktust? Én ellenemben? Ne beszéljen
1631 II, 5 | kiáltott Ezékiel bácsi. - Ha én ebben a darab papirosban
1632 II, 5 | Segíteni? Engem? Hát nem tudok én magamtól felkelni? Hanem
1633 II, 5 | bibliai Sámsonnál. Nem hiába én hoztam a muszkát is nyakatokba.
1634 II, 5 | például akkor...~- Hopp! én már átjutottam. Csak utánam!
1635 II, 5 | Ugye kedves sógor úr? Én voltam az elsõ eminens,
1636 II, 5 | megvetni, nem jött haza... hát én... bizony... »aztat« fundáltam
1637 II, 5 | most árva gyermekedbõl? Oh, én boldogtalan!~Hanem csakhamar
1638 II, 5 | forgós-adta!... Hát ki vagyok én?... Bagoly legyek, ha tudom.~-
1639 II, 5 | fiskális úr.~- Ahá! Tudom már. Én vagyok a fiskális. Így már
1640 II, 5 | betévedés? Kikérem magamnak. Én mindent megfontolva teszek.
1641 II, 5 | Eszem a hét csillagját! Azt én magam is úgy akartam. Engem
1642 II, 5 | mennyboltozatnak... mert én abból a puskából az éjjel
1643 II, 5 | mondá nagy keserûen:~- Már én csak annak mondója vagyok...
1644 II, 6 | Kolibri-család«-ot versben; hanem én azért sem engedelmeskedem,
1645 II, 6 | úr! ebbe a házba csak az én holttestemen keresztül jut
1646 II, 6 | Nagyon valószínûtlen még. De én hiszem, hogy sikerül. Ándungom
1647 II, 6 | históriában Duzsu György, mintsem én õtet felesignek elvenném.
1648 II, 6 | egyszer emlitsz nekem õket, én ugy megszidlak tiged, baratocskam,
1649 II, 6 | szerény, istenadta Zemákja. Én mindig azt jövendöltem,
1650 II, 6 | szeretnék szellemdús lenni én is. Nagyon szeretnék...~
1651 II, 6 | igaz. Legalább nem mindig. Én nem is szeretném. L’amour
1652 II, 6 | est soeur de la prière. Én pedig akarok ám imádkozni.~
1653 II, 6 | hangon mondá:~- Azt, hogy én önt imádom, szeretem. Igen,
1654 II, 6 | szeretlek téged...~- Hát én téged! Még százszor, ezerszer
1655 II, 6 | Lajossal:~- L’état c’est moi. Én magam vagyok az állam.~De
1656 II, 6 | kezeibõl kiesett a villa.~- Én is az újságból olvastam,
1657 II, 6 | hanem - ön - szólt Ilona.~- Én? Hogy?~- Úgy, hogy elõször,
1658 II, 6 | feketekávéját szürcsölgetve. - Én megbocsátok önnek, kollega.~
1659 II, 7 | fordulna meg a dolog, mert én részemrõl nagy vonzalommal
1660 II, 7 | emelnek kalapot. Azt mondja az én pajtásom Thiers Dolfi, hogy
1661 II, 7 | itt?«~»Quelle question! Én nem keresek semmit. Hanem
1662 II, 7 | iszen el is sápadt erre az én emberem, mint a fal.~»Diable!
1663 II, 7 | legyen a sarkadban, mert én nem jöhetek le mindennap
1664 II, 7 | kissé... megijedtem...~- Én is! - viszonzá Mády. - Mit
1665 II, 7 | gyere csak be.~- Nem biz én. Zsiványok vannak ám ott.~-
1666 II, 7 | Hazudsz, gazember! Hát az én beszédem hova lett róla?
1667 II, 7 | nyalta le róla a macska. Az én dicsõ, az én édes, az én
1668 II, 7 | macska. Az én dicsõ, az én édes, az én pompás beszédem,
1669 II, 7 | én dicsõ, az én édes, az én pompás beszédem, az én örömem,
1670 II, 7 | az én pompás beszédem, az én örömem, az én boldogságom!
1671 II, 7 | beszédem, az én örömem, az én boldogságom! Mindjárt megfojtlak!~-
1672 II, 7 | megnéztem, nem bánom már én hát... ott van... rajta
1673 II, 7 | Megvan, ott van... Csak én nem láttam. Ugye, hogy nem
1674 II, 7 | nagy talentum vagy, Muci, én téged emberré csinállak.
1675 II, 7 | szónoklatot többé. Nem vagyok én kemény gyerek, én csak alázatos
1676 II, 7 | vagyok én kemény gyerek, én csak alázatos keresztény
1677 II, 7 | is Mády Károly a nevem, én csak a Muci vagyok, a híres
1678 II, 7 | alkalmasint elalvás elõtt:~Ej ha én, ej ha én,~Ha én legény
1679 II, 7 | elalvás elõtt:~Ej ha én, ej ha én,~Ha én legény volnék,~Ahhoz
1680 II, 7 | Ej ha én, ej ha én,~Ha én legény volnék,~Ahhoz a lányokhoz~
1681 II, 7 | freccsent szét róla a sár.~- Oh, én hájfejû! Hát hiszen ott
1682 II, 7 | eleven mártíromságot!~- Én beteg vagyok, kisasszony -
1683 II, 7 | leszek. Szánakozzék rajtam! Én nagyon, nagyon szerencsétlen
1684 II, 7 | Igen, kisasszony! De én a létrán jöttem s azt szerencsétlenül
1685 II, 7 | isten mentse meg! Oh, az én apám nagyon kemény ember
1686 II, 7 | nincs benne semmi - csak én. Azaz, hogy én sem vagyok
1687 II, 7 | semmi - csak én. Azaz, hogy én sem vagyok benne, mert én
1688 II, 7 | én sem vagyok benne, mert én nem vagyok senki. Ejnye
1689 II, 7 | Szegény jó tens uram! Én istenem, én istenem! Minek
1690 II, 7 | jó tens uram! Én istenem, én istenem! Minek mentem, minek
1691 II, 7 | haragosan csapott kardjára.~- Én nem vagyok önnek kedves
1692 II, 7 | önnek kedves urabátyja. Én Kelemen Miklós fõcsendbiztos
1693 II, 7 | lehet vétek. Igen, igen, én szeretem Melanie-t, s õt
1694 II, 7 | hallatára Mády keblére.~- Én szerelmesem! Szívemnek szíve!...~
1695 II, 8 | minélfogva miért ne allegálhatnék én innen is?...~- Igen, de
1696 II, 8 | búcsúzólag a kapunál. - Én már nem látogathatom meg
1697 II, 8 | Mit gondol? Mit keresnék én magok közt, mikor idebent
1698 II, 9 | hát, ha vagy? Ide gyere! Én vádollak téged! Minek teremtetted
1699 II, 9 | maga alá.~- No, persze hogy én vagyok. Legalább valószínû.~-
1700 II, 9 | gyûjteményed. Majd mutatok én ahhoz még egy ötödiket.~
1701 II, 9 | történet egészen bevégzõdött.~Én csak néztem rá bámulva és
1702 II, 9 | vártam mi fog történni.~Az én Aladárom végigsétált a szobán
1703 II, 9 | akarod, jótékony célokra az én nevemben. Már a mandátummal
1704 II, 10 | belekötni a palóc dialektusba. Én minden ellenségem közül
1705 II, 10 | szánja a demi-monde-ot.~Én pedig szeretem õket és nem
1706 II, 10 | elégedve vele és boldogok.~- Én mindig tisztelettel emelem
1707 II, 10 | mikor muszáj dolog. Az én kedves orvos barátomtól
1708 II, 10 | most majd viszonzásul én mondok el neki egy csalhatatlan
1709 II, 10 | Dr. Bothár Samu úrhoz.~Az én doktor barátom nagyon szereti
1710 II, 10 | lázatok, egyforma idõben, én magam sem bírom meghatározni,
1711 II, 10 | bankot.~- Gilt! - szóltam én.~Fucha nem akart beleegyezni,
1712 II, 10 | mágnásosnak találta azt.~- Also... én elvégre is nem bánom, nos,
1713 II, 10 | várta a hatást, melyet az én vizsgáltatásom tesz az orvosra.~-
1714 II, 10 | meg koronkint állapotomat.~Én egykedvûen pipázva mosolyogtam
1715 II, 10 | meg magát. Várta elõbb az én megadásomat.~És addig-addig
1716 II, 11 | az? - kérdé felriadva.~- Én vagyok, Fekete Miklós, a
1717 II, 11 | könnyekbe ment át.~- Megcsalták, én istenem! Rossz emberek elámították
1718 II, 11 | emberek elámították a grófnõt. Én ismerem õt, én tudom, milyen.
1719 II, 11 | grófnõt. Én ismerem õt, én tudom, milyen. Az egy félisten!
1720 II, 11 | kard és pisztoly nem az én mesterségem.~- Tehát nem
1721 II, 11 | kérdé Feketéhez közeledve.~- Én igen - felelt az nyomatékosan.
1722 II, 11 | pedig hajlam a költészetre. Én is tudok érezni.~Fekete
1723 II, 11 | semmit, elhitte neki.~- Én nem vagyok rabja a kincsnek,
1724 II, 11 | szalonnál az árnyas liget. Én is le tudnék mondani mindezekrõl
1725 II, 11 | mérnök.~- Hogy merte az én címerem mellé egy idegenét
1726 II, 11 | grófnõ tudja, hogy miért.~- Én sohasem leszek a Kukuleff
1727 II, 11 | Fekete szelíd flegmával.~- Én gyûlölöm, ki nem állhatom
1728 II, 11 | nem segíthetek rajta. Ha én festeném a grófnõ életének
1729 II, 11 | haragosan dobbantott lábával.~- Én istenem, ön nem ért engem!~
1730 II, 11 | feltámadó õrület.~- Uram, én szeretem és imádom önt.~
1731 II, 11 | metszõ és éles.~- Ember! Én nem arról beszéltem önnel!~
1732 II, 12 | fejedelem? - kérdé az egyik.~- Én. És ti kik?...~- Mink a
1733 II, 12 | Mily deli, izmos vagyok én - mondá magában -, versenyt
1734 II, 12 | legvitézebb daliákat, és mégis én, a büszke, a deli teremtmény,
1735 II, 13 | megfeledkeztek kötelességeikrõl, én nem feledkezek; ha maradunk,
1736 II, 13 | hangját felemelni Germanicus »én, a császár fogadott fia,
1737 II, 13 | császár füléhez hajolt: Én kardot ránték fogadott fiad,
1738 II, 13 | Germanicus a világból, mint én Syriából.«~Germanicusuak
1739 II, 13 | kiáltá:~»Õ alacsonyabb, én magasabb vagyok egy fejjel!
1740 II, 14 | DOLGOZATOK - SELMECBÁNYA~1865~AZ ÉN GYURI BÁCSIM~1865~(Humoreszk )~
1741 II, 14 | issza a bort, csak vízzel; én meg megiszom ugyan a bort
1742 II, 14 | Bezzeg ha még élne az én szeretett Gyuri bácsim,
1743 II, 14 | úgy el tudta beszélni az én kedves Gyuri bácsimnak,
1744 II, 14 | könyvből olvasta volna.~Az én Gyuri bácsim pedig, akit
1745 II, 14 | hiszen kerülj csak apád elé!~Én úgy tettem, mintha nem értettem
1746 II, 14 | hallod-e te csirke?~Megenném én a te nyakad sülve.«~Erre
1747 II, 14 | te nyakad sülve.«~Erre az én urambátyám arca egyszerre
1748 II, 14 | Hol itt a vendégfogadó?~Én megkötöttem magam. Nem szóltam
1749 II, 14 | a »Három Rózsá«-hoz. Az én urambátyám tökéletesen boldoggá
1750 II, 14 | rántott csirke!~Nota bene: az én Gyuri bácsim anélkül, hogy
1751 II, 14 | összehajtogatott papirost, amiben én rögtön klasszifikációmra
1752 II, 14 | öcsém - szólt aztán -, neked én nagy hálával tartozom a
1753 II, 14 | eszméje volt a revolució.~Én mindezekre csak azt mondtam,
1754 II, 14 | kocsira ültünk, hol is az én szeretett Gyuri bácsim rögtön
1755 II, 14 | garast nyert volna.)~Tehát az én urambátyám kezdett a lutriról
1756 II, 14 | elbeszélésében nagy mester volt az én szeretett Gyuri bácsim,
1757 II, 14 | társasági tagnak is, amit én el nem mulasztottam rögtön
1758 II, 14 | gondolsz, öcsém, nem vagyok én nagyobb tudós Pompérynél?
1759 II, 14 | Pompérynél? Mért ne lehetnék én idõvel az akadémia tagja?~-
1760 II, 14 | mondtam aztán neki, hogy én nem bánom, ha egy milliót
1761 II, 14 | fundamentumát letehesse.~Én a kocsin vártam, míg megjött.
1762 II, 14 | volna, hogy az a valaki én vagyok!~- Gyere csak ide,
1763 II, 14 | osztályban négy szekundát kapni!~Én is olvastam ugyan valahol
1764 II, 14 | klasszifikációra, melyet én bolond, szamár ember módjára
1765 II, 14 | kedvedért.~Most már oda minden.~Én nem tudtam: vajon sajnálkozzak-e?
1766 II, 14 | hogy különös ember volt az én szeretett Gyuri bácsim,
1767 II, 14 | fatális három szám: 7, 9, 11.~Én elnevettem magam.~- No,
1768 II, 14 | bácsi!~- Sose teszem biz én... Vigye az ördög!~Mintegy
1769 II, 14 | jöttek ki?~- Sose tudom én! De igaz, hisz feljegyeztem,
1770 II, 14 | fehér lett, mint a fal.~- Az én számaim, valóságos az én
1771 II, 14 | én számaim, valóságos az én számaim - dadogta vadállati
1772 II, 14 | fõbelövöm magam! Oh, én öreg, nagyfejû szamár!~Gyuri
1773 II, 14 | egészséges logikája volt az én Gyuri bátyámnak. - Milyen
1774 II, 15 | AZ ÉN ÖREG MISKA KOCSISOM~1874~(
1775 II, 15 | ki a kolerán kifogott.~Én legalább erősen hiszem,
1776 II, 15 | Hát majd elmondom helyette én, mi, ki volt az az öreg
1777 II, 15 | vettük be.~- Miféle ketten?~- Én, meg az uram, Guyon Rikhárd.~
1778 II, 15 | Meghallotta Kossuth üzenetét az én uram, Guyon, és azt mondja
1779 II, 15 | tesz háromezeret, aztán én is csak nyomok valamit,
1780 II, 15 | tíz ezeren vagyunk.~Az én uram, Guyon, szemébe vágta
1781 II, 15 | hogy a dologra térjek - az én uram, Guyon, is haragra
1782 II, 15 | integetett volna csúfondárosan: »én leszek a ti szemfedõtök!«~
1783 II, 15 | Nekem sem kellett több, az én szívem sincs kõbül, s elszorult
1784 II, 15 | lenne le a pokolba.~No, én oda nem megyek. Nem azért
1785 II, 15 | szólított meg mogorván az én uram, Guyon Rikhárd.~Mint
1786 II, 15 | Mint dukál, szalutáltam, de én is mogorván feleltem vissza:~-
1787 II, 15 | vastag falakra.~- Látom én, amit látok... Vén szemem
1788 II, 15 | te«-nek szólítani: hanem én is meg tudtam becsülni új
1789 II, 15 | belõlem.~- Kegyelmes uram, hát én csak azt mondanám, forduljunk
1790 II, 15 | óra-inga.~»No, majd megmutatom én mindjárt, hányat ütött az
1791 II, 15 | átlábolja az ármány. Vén az én szemem, de éles...~Azzal
1792 II, 15 | nem is egy, de három. Én és uram, Guyon, vágtattunk
1793 II, 15 | erényét el nem tagadhatom.~Én is olyan voltam, mint kinek
1794 II, 15 | úr mit búsul?~- Azt csak én tudom.~- De bizony én is
1795 II, 15 | csak én tudom.~- De bizony én is tudom. Egy harapáson
1796 II, 15 | szabad levegõre egy kicsit, én csak mulassak az alatt.~
1797 II, 15 | elpityizálgattam, hanem késõbb az én fejem is megfájult, tehát
1798 II, 15 | fejem is megfájult, tehát én is kimentem a hidegre, hogy
1799 II, 15 | hínak? Mi a tábori jelszó?~- Én vagyok Schlikk, a várkommendáns.
1800 II, 15 | két csõbõl a kútba lõtt.~Én akkor megfogtam a kereket,
1801 II, 15 | hát végre mért is húzzam én ki ezt az istenostorát a
1802 II, 15 | ember egészen a világon? Én bizony nem húzom ki.~Azzal
1803 II, 16 | sohasem virrad meg az én feleségemnek ezen a világon.~
1804 II, 17 | mondta volna: »no, diák, most én teremtettelek isten után
1805 II, 17 | ez a plébános urak dolga, én csak azt akarom e helyütt
1806 II, 17 | következõ felirat (melyet én gyártottam a spanyol kardok
1807 II, 17 | közbe az öreg legény.~- Én csak arra vagyok kíváncsi,
1808 II, 17 | szeretõ, ha nincsenek irigyei. Én irigyeket keresek, s ha
1809 II, 17 | vigasztalta, hogy: »mentem én már rosszabb idõben is haza.«
1810 II, 17 | ebbe a jelvénybe.~Tehát én vettem magamnak a bátorságot
1811 II, 17 | krími hadjáratnak is?); az én bajomnak is, a maguk bajának
1812 II, 17 | Tejbe, vajba füröszteném az én kedves diákjaimat.~Majd
1813 II, 17 | majd agyonfojtott.~- Oh, én megszabadítóm! oh, lángész,
1814 II, 17 | a te csodatevõ hatalmad. Én hiszek magának, mert maga
1815 II, 17 | volna ki a szót.~- No, hát én ettõl megszabadítom: hanem
1816 II, 17 | felvillanó szemekkel.~- Oh, én még nagyobbat kérek... Titoktartást...~-
1817 II, 17 | Most már minden jól van. Én meg fogom szabadítani. Én
1818 II, 17 | Én meg fogom szabadítani. Én boldoggá teszem. Hanem még
1819 II, 17 | sem fogja megtudni. Nos, én nem bírok magától megtagadni
1820 II, 17 | aztán meg ha »õ úgy, én is úgy«.~Ezzel ruganyos
1821 II, 17 | tartózkodással és sötéten.~- Én a pincekulcsot kértem... -
1822 II, 17 | szemtelenségre, hogy merem én tõle a pincekulcsot kérni,
1823 II, 17 | fiúk arca örömben úszott, én pedig szõttem tovább a szálakat
1824 II, 17 | kéményseprõ-legény, kit én invitáltam meg a szomszédból,
1825 II, 17 | legnemesebb nedvekkel voltak teli. Én mondtam a legelsõ toasztot
1826 II, 17 | kedélyhangulat milyen stádiumán van: én csak a Lojzi legényre vigyáztam,
1827 II, 17 | poloskák kormos birodalmába; az én vezényletem mellett szép
1828 II, 17 | adja most már vissza az én butéliáimat? Köszönöm szépen
1829 II, 18 | amihez nem értett, hát én miért ne magyarázhatnék
1830 II, 18 | valamit rosszul, amihez én sem értek?~De hogy sok szószaporítás
1831 II, 18 | sugallta fejembe, hogy ha én most azt a gombát kifesteném
1832 II, 18 | bolondítson, ne engem. Látom én, amit látok. Ott van a gombája
1833 II, 18 | állja az idõ rövidsége, mert én holnap reggel a Nemzeti
1834 II, 18 | hosszú orral távozott, s én megkönnyebbülten lélegzék
1835 II, 18 | Ezzel belenyúlt a zsebembe, én hagytam magammal cselekedni
1836 II, 18 | megvan, kezemben van... az én kezemben, az ország legnagyobb
1837 II, 18 | Éjjel-nappal írt, dolgozott.~Én ezalatt az egy hét alatt
1838 II, 18 | elfojtá még lélegzetét is: de én még százszor rosszabbat
1839 II, 18 | mahagónifa üvegszekrényben az én kenyérfigurám.~Mindenki
1840 II, 18 | S. professzor elnökölt, én pedig jobbján ültem.~És
1841 II, 18 | Porrá lett S. professzor is, én is megkomolyodtam, a világ
1842 II, 19 | magamnak.~- Mi köze magának az én váltómhoz? Mit kapkod utána?~-
1843 II, 20 | vendégei »Orlicé«, »Handler«, »Én Rix Vilma« és »Pénz becsületszóra«
1844 II, 21 | ellenkezni mersz? Majd megmutatom én, fogsz-e szót fogadni, te
1845 II, 21 | néz reám...«~- Igen, néni, én szót fogadok. Elmegyek az
1846 II, 21 | Istenem, mindjárt besötétedik. Én is gondoltam rád, Miska.
1847 II, 21 | Szegény kisasszonykám... Én vagyok ennek az oka.~- Nem,
1848 II, 21 | kitelik minden.~- Nem, Miska, én nem gyanakszom rád. Te nem
1849 II, 21 | örömet szereztél nekem! Én megpróbálok segíteni rajtad.
1850 II, 21 | aludni, Miska?~- Biz az én éji kvártélyom nem valami
1851 II, 21 | vagyunk. Zörgesd meg a kaput. Én visszamegyek a városba:
1852 II, 21 | nem fog összeszidni, ha én mondom. Már õbelõle jó,
1853 II, 21 | mindig elzárva tartotta, én is meg fogom azt az õ emlékére
1854 II, 21 | isten és emberek elõtt. Én azt elhelyezem neked az
1855 II, 21 | kiáltá Örzsike hévvel. - Én nem hagyom el Miskát. Hiszen
1856 II, 21 | éppen olyan árva, mint én. Én testvéremül fogadom
1857 II, 21 | éppen olyan árva, mint én. Én testvéremül fogadom õt.~-
1858 II, 22 | Hogy kicsoda Panna, azt sem én nem tudom elmondani, de
1859 II, 22 | Laciját. Ne búsuljon. Tudom én a magam dolgát. Mikor indulnak?~-
1860 II, 22 | isten nem hagyhat el, míg én el nem hagytam. Õ a jobb,
1861 II, 22 | Hol jár az esze? Uramfia! Én dirigáljam még a kocsisságban
1862 II, 22 | keresztkomája volt.~- Nagy az én bajom, koma - felelt ez
1863 II, 22 | ki fogván tudódni, elébb én teszem azon kérdést kenteknek,
1864 II, 22 | haljunk. Mindenünk odaégett. Én, Cseres Gábor, koldulok...~
1865 II, 22 | adta! Hát nem mondtam, hogy én fogom el a gyújtogatót.
1866 II, 22 | annyit a jóból?~- Nem volt az én számban ital soha.~- Ne
1867 II, 22 | Nem olyan nagyot kérdezek én, bíró uram, amit kigyelmed
1868 II, 22 | embertársam. Az õszi nagy tûznek én vagyok az okozója.~A csodálkozás
1869 II, 23 | intéznek.~- Hüm! El voltam ám én készülve tökéletesen.~-
1870 II, 24 | élénken. - Hivatalért? Az én tudtom nélkül!~- Egy olyan
1871 II, 24 | csak... hogy is, no... biz én annak a mondója akartam
1872 II, 24 | Kegyeskedjék elhinni. Már az én szemem, ha öreg is, mégis
1873 II, 24 | Sose nehezteljen nagyságod. Én sem voltam jobb fiatal koromban.
1874 II, 24 | ülve -, nem jöttél hozzám, én látogatlak meg; igazad volt,
1875 II, 24 | hogy úr légy.~- Az vagyok én most is. Köszönöm a János
1876 II, 24 | törvényszék elnökévé.~- Én? A törvényszék elnökévé? -
1877 II, 24 | fogadhatom el.~- Miért?~- Mert én írnoknak folyamodtam az
1878 II, 24 | icce vizet kiszivattyúzni? Én nem dolgozom az uzsorásoknak.
1879 II, 24 | úr lenni azért, mert most én ezerszerte nagyobb úr vagyok
1880 II, 24 | hatalmas urához.~- Ez az én menyasszonyom. Bjelik Sarolta.~
1881 II, 24 | holnapután, ott majd az én dolgom fog következni; aki
1882 II, 24 | hátrább az agarakkal, még én is itt vagyok.«~Harmadnap
1883 II, 24 | istenem, mi végett? Nem tettem én semmi rosszat!~- A méltóságos
1884 II, 24 | mondá Aladár szilárdan. - Én már le vagyok kötve. Menyasszonyom
1885 II, 24 | cselekszik, mint egy férfi. Én azonban úgy akarok cselekedni,
1886 II, 24 | köztünk a meghasonlást, mert én fogom provokálni, s így
1887 II, 24 | Bocsánat, grófnõ, de én nem osztom véleményét. Ha
1888 II, 24 | itt? - kérdé bosszúsan.~- Én kívántam be - nyögé a beteg. -
1889 II, 24 | semmit, még köszönetet sem... én nem adok neked semmit. A
1890 II, 25 | elejétõl voltam asztaltársa. Ha én jöttem késõbb, odaültem
1891 II, 25 | Karácsony estéje megjött, én azonban megfeledkeztem ígéretemrõl.
1892 II, 25 | szegény színész odújában?~- Én? Dehogy...~- Ne tagadja -
1893 II, 25 | Ne tagadja - hiszen én magam csodálkozom rajta
1894 II, 25 | szinte nem tudom elhinni, én vagyok-e én, s ha én vagyok,
1895 II, 25 | tudom elhinni, én vagyok-e én, s ha én vagyok, otthon
1896 II, 25 | elhinni, én vagyok-e én, s ha én vagyok, otthon vagyok-e
1897 II, 25 | könyvek közt.~- Lássa, szoktam én olvasgatni is.~- Az ám!
1898 II, 25 | hangzott lelkesen, keservesen:~Én vagyok a falu rossza,~Engem
1899 II, 26 | jót lehetett hallani az én idõmben. A tanító úr azt
1900 II, 26 | ezer holdja lesz, mint az én Ilonámnak, az ugyan nem
1901 II, 26 | venne mostan juhbõrt? Biz én meg sem nézem. (De azért
1902 II, 26 | tizenkettõt szemtelenségedért. Már én így szoktam végezni adásvételi
1903 II, 26 | dolgozik.~- Majd elvezetem én a bõrökhöz - mondá Ilonka,
1904 II, 26 | azt hinném, hogy nem is én vagyok a Blau Salamon, s
1905 II, 26 | közbevágott:~- Ne búsulj, én aranyos galambom! Nem lett
1906 II, 26 | kezeit: »Köszönöm neked, oh, én istenem!« rebegé hangosan.~-
1907 II, 26 | Salamon bácsi, olyan, mint én?~- Hányat parancsol a kisasszonyka?
1908 II, 26 | amelyik olyan nagy, mint én, s mondja meg neki, hogy
1909 II, 27 | szelíden a buzgó emberhez. - Én Vörösmarty Mihály vagyok.~
1910 II, 27 | nem hallotta, mit mondtam. Én Vörösmarty vagyok.~A finánc
1911 II, 29 | akarják õt meglepni.~- Oh, én ostoba! - kacag fel, s üde
1912 II, 29 | legalább úgy tetszik.~- Oh, én ostoba, hogy ki nem tudtam
1913 II, 30 | bizonyítványokat látni akarom én is, meg a tisztelendõ úr
1914 II, 32 | melyik országba tartozom én? - kérdé a nemes fejedelem,
1915 II, 32 | kisgyermek ujját s mondá: - Én tudom! - No, hát melyik
1916 II, 32 | melyik országba tartozom én? - Te tartozol a mennyországba, -
1917 II, 32 | Deák mosolyogva folytatá:~- Én nem vállalhatok tárcát.~ ~
1918 II, 32 | egy ízben:~- Láttam már én sok olyan embert, mint ez
1919 II, 32 | hasonlóvá teszi.~- Igen, atyám, én egy alhadnagyot szeretek.~
1920 II, 32 | lássa, azt mégis eléri. Én tudom, ha lányom önt szereti,
1921 II, 32 | Köszönöm, nem fogadom el; én katolikus vagyok, s sohasem
1922 II, 32 | kis pénztáraddal, azalatt én ékszereimet tõkésítem. Te
1923 II, 32 | magának és kérdezé:~- Nos, hát én mit csináljak?~- Te - mondá
1924 II, 32 | nagyobb bíróságtól! Már én csak inkább megnyugszom
1925 II, 33 | tûrhetõ fizonomiát mutatsz.~Az én barátom fanyar arcot vágott
1926 II, 33 | igazságod van, bátyám!~(Jóllehet én vagyok a fiatalabb, mindig
1927 II, 33 | nevezni. Talán azért, amiért én jobb-, õ pedig baloldali.)~
1928 II, 33 | Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy ott azt kell
1929 II, 33 | képes gyászt hordani? Ah, én már teljesen jóllaktam vele.
1930 II, 33 | Csakhogy valahára már egyszer én is sarokba szoríthatlak!~
1931 II, 33 | kik semmibe sem veszik. Én teljes életemben a középutat
1932 II, 33 | másfelõl túlhajtani a dolgot, én tehát minden habozás nélkül
1933 II, 33 | helyzetében legnagyobb: náthás! Én vagyok a zsebkendõje. Nem
1934 II, 33 | lett ebbõl!~Elõször is az én feleségem az én apámnak
1935 II, 33 | Elõször is az én feleségem az én apámnak anyósa és menye
1936 II, 33 | nekem mostohaanyám lett; én meg mostohaatyja lettem
1937 II, 33 | feleségem nagyanyja is neki, én meg nagyatyja vagyok a mostohatestvéremnek.~
1938 II, 33 | vége volna! Most már az én mostohaanyám az én kisfiamnak
1939 II, 33 | már az én mostohaanyám az én kisfiamnak mostohatestvére,
1940 II, 33 | mostohanõvérét bírja feleségül. Én meg mostohaanyám sógora
1941 II, 33 | feléje:~- Bocsánat, ez az én esernyõm. Tegnap vesztettem
1942 II, 33 | tudja az ember: mit eszik. Én mondom ezt önnek, uram,
1943 II, 33 | mondom ezt önnek, uram, én pedig csak tudom, mert kolbász
1944 II, 33 | Berdaux gróf. - Végre is én nem házasodhatom!~- Csakhogy
1945 II, 33 | védelmezte magát:~- Édesem, én félévig akartalak rendesen
1946 II, 33 | hívnak?~- Tisztelt uram, az én nevem oly csekély értékû,
1947 II, 33 | tartotta, végre megszólalt:~- Én idezs istenem, há ezs a
1948 II, 33 | beszél is, ha nem is, az én dolgom az. Annyit pedig
1949 II, 33 | nélkül keressz ott, hol én világos nappal sem találok
1950 II, 33 | másikat zavarba hozza:~- Én a porosz király vagyok.~
1951 II, 34 | végzé beszédét -, hidd el, én nem csalatkoztam, és nemsokára
1952 II, 34 | szánokozik nyomorunkon, és én nem kapok csak kevéske eledelt
1953 II, 34 | sem: úgy meg kell halnom. Én már nem sokat gondolnék
1954 II, 34 | elhagyott árvából, ha már én nem leszek!~Míg így beszélt
1955 II, 34 | Oh, dehogy tehettem volna én azt, midőn mindketten oly
1956 II, 34 | nagyobbik nyulacska szüleitől -; én már jól tudok szaladni.~-
1957 II, 34 | fölizgatható szellem, mint én vagyok, ki ezen dolgokban,
1958 II, 34 | ezen dolgokban, melyeket én irtózva mondok el, a dolgok
1959 II, 34 | semmit sem fog találni.~Én gyermekkorom óta a tanulékonyság-
1960 II, 34 | hogy nem komolyan mondta, s én sem más okból mondom, mint
1961 II, 34 | szanaszét az egész házban, de ha én közeledtem felé, természetesen
1962 II, 34 | számításba ezen szellemet; pedig én bizonyosabb vagyok a konokság
1963 II, 34 | bírtunk, nõm, egy szolgáló és én a tûzveszélybõl kiszabadulni.
1964 II, 34 | gazdagságom elenyészve, s én a kétségbeesés áldozatja
1965 II, 34 | mutatkozott velem jönni. Én megengedtem, hogy utánam
1966 II, 34 | nemsokára nõm kedvence lõn.~Én részemrõl nemsokára éreztem,
1967 II, 34 | gyûlöletté fejlõdött ki. Én kikerültem a macskát, de
1968 II, 34 | állat egyik szemét, mint az én Plutóm, elvesztette, mit
1969 II, 34 | Plutóm, elvesztette, mit én csak másnap reggel fedeztem
1970 II, 34 | ugyanazon fokán állt, melyen én, s mely egyszerû gyönyöreimnek
1971 II, 34 | növekedett hozzám, mint az én gyûlöletem. A macska követett
1972 II, 34 | akartam, lábam közé bújt, s én majdnem keresztülbuktam
1973 II, 34 | jött a meredek lépcsõkön, s én csaknem hanyatt-homlok zuhantam
1974 II, 35 | van kelleténél...~- Igen, én arra gondoltam - dadogám -,
1975 II, 35 | beszéltünk e tényrõl, midõn én egy ízben elõhoztam neki.~-
1976 II, 35 | délben meg nem állhattam, én kérdezõsködtem.~- Nos, talált
1977 II, 35 | Dupin mogorván válaszolt:~- Én mindent megtaláltam.~- Hogyan?
1978 II, 35 | voltak.~- Ez igaz - mondám én.~- Most térjünk át - folytatá
1979 II, 35 | körülbelül így fog gondolkozni: én ártatlan vagyok s szegény;
1980 II, 35 | orangutang sokat ér, az én helyzetembeni emberre nézve
1981 II, 35 | önnek fájdalmat okozni. Én bizonyosan tudom, hogy ön
1982 II, 35 | tudnia kell önnek, hogy én ezen dolog felvilágosítására
1983 II, 35 | vettek.~- Mit avatkoznak az én dolgomba? Az ördögbe is,
1984 II, 36 | rendesen késõ.~Nem mondom én, hogy a magyar ember ostoba,
1985 II, 36 | drága szivarodra gyújtasz, én mindig átcsúsztatom annak
1986 II, 36 | vettél rajta könyveket, mint én, vagy miért nem jársz az
1987 II, 36 | az operaszínházba, mint én? Mûvelt ember ezt nem nélkülözheti.~-
1988 II, 36 | gyönyörködtessék a szemet. Én azonban csak azon könyveket
1989 II, 36 | Elvesztem, örökre elvesztem Én nem élhetek tovább...~-
1990 II, 36 | kezöket.~- Úgy van, barátim, én meg fogok halni. ez komolyan
1991 II, 36 | jegyzé meg szomorúan -, s én az vagyok.~- Még mindig
1992 II, 36 | meg, mert meghalt. Ez az én utolsó kérésem hozzátok.
1993 II, 36 | így szólt hozzám: Dick, én önt becsületes embernek
1994 II, 36 | mindnyájan oda pillantottunk s én fõnökömet, Viellent urat
1995 II, 36 | törvényszék elé állítani. De én sem tennék másképp hasonló
1996 II, 36 | Köszönöm nemes szívedet Tudtam én azt, hogy ti szerettek engemet.
1997 II, 36 | kell, s minthogy esetleg én már levetkõztem, te pedig
1998 II, 36 | ördögbe is, hát tréfálok én? Csupán a feszítõvasnak
1999 II, 36 | határozásával - Hogyan fogadhassak én el ily összeget? Nem, nem!~-
2000 II, 36 | takarékosságról beszéltél, s én, balga, még kigúnyoltalak
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4899 |