1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4899
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
2001 II, 36 | fel bennem, hogy most már én kezdem hinni, miszerint
2002 II, 36 | most veszem észre, hogy még én így is igen gazdag vagyok,
2003 II, 36 | Keresztet vetettem már én mindenre, édes gyermekeim!
2004 II, 36 | majd elbeszéli a többit, én azonnal rohanok Dickért
2005 II, 36 | azt neki kárpótolni: õ az én fiam ezentúl. Hiszen neki
2006 II, 37 | padláskulcsok, édes Katim. Én holnap több napra elutazom.
2007 II, 37 | fõzzünk? - sürgeté Kati.~- Hát én tudom? - viszonzá az bambán.~
2008 II, 37 | tanulta a növénytant. Aztán én bizonyosan tudom, hogy mérges
2009 II, 37 | a fajokat.~- Már hiszen én nem bánom, ha nem is fõzzük
2010 II, 37 | többet tudni a tyúknál!~- Én bizonyosan tudom, hogy a
2011 II, 37 | fájdalmasan. - És ennek én vagyok az oka. Oh, kedves
2012 II, 37 | vagy olyan tudatlan, mint én. Jer ide a szívemre, hadd
2013 II, 38 | mondja Feri nevetve. - Orvos? Én? Nos, kinek nézel te engem,
2014 II, 38 | is ízetlen ez a dolog!~- Én fõispán szeretnék lenni,
2015 II, 38 | félsz az istentõl!~- Nos, én csak az igazat mondom. A
2016 II, 38 | tárgynál. Úgy van, Margit, én fõispán akarnék lenni, mert
2017 II, 38 | Konyári úr, a nevelõ.~- Nos, én meg orosz hercegnõ szeretnék
2018 II, 38 | Vilma, mire volna kedved?~- Én, én igazán megmondom, én
2019 II, 38 | mire volna kedved?~- Én, én igazán megmondom, én királyné
2020 II, 38 | Én, én igazán megmondom, én királyné vágynék lenni,
2021 II, 38 | az emberek nem bolondok. Én sokat hallottam már errõl
2022 II, 38 | szükséges, de ez nem az én hibám. A háborúról azt hallottam,
2023 II, 38 | magyar akar lenni.~- Én az lehetek, ami akarok.
2024 II, 38 | szólt Margit gúnyosan -, én is hallottam a dologról
2025 II, 38 | föld köztük a különbség. Én ezt így fogom fel.~- Ne
2026 II, 38 | Miért sértegetsz engem? Én nem vagyok oka amiért õk
2027 II, 38 | sehonnait ûzöd el a háztól, vagy én távozom az atyai hajlékból.~
2028 II, 38 | szebbnek. Miért hogy nem én vagyok a rútabb! Akkor õ
2029 II, 38 | báró mosolyogva -, azért én szívesen fogadom az ajándékot
2030 II, 38 | belülrõl a Rigó válasza -, én csak a kertész vagyok, puskám
2031 II, 38 | felkölteni, ez az õ hatásköre, én nem avatkozhatom ebbe...~-
2032 II, 38 | kérdé a tiszt Barnától.~- Én az uraság ispánja vagyok.~-
2033 II, 38 | dörömbölésre? Önmaga hallotta?~- Én nem hallottam, mert távolabb
2034 II, 38 | õérte, hát értem. Szeretem én a magyarokat õhelyette is...
2035 II, 38 | tegnap beszállt hozzám. S én, mint minden vendégemmel,
2036 II, 38 | Politikai levelezései.~- Én csak a haszonbérlõimmel
2037 II, 38 | amint van. Menjünk, báró úr; én majd kívülrõl lepecsételem
2038 II, 38 | gyakoriak az ilyen félreértések. Én nem tartozom a nagyszájú
2039 II, 38 | legyen benne Volt is benne.~- Én készítettem a kokárdát,
2040 II, 38 | készítettem a kokárdát, de én nem tudtam, eszembe sem
2041 II, 38 | tegyen valami csodát az én kedvemért. És a jó isten
2042 II, 38 | akarnád sem. Mai naptól az én gyermekem vagy, úgy szeretlek,
2043 II, 38 | veled, õ megy Bécsbe. Ezt én mondom.~- Oh, istenem -
2044 II, 39 | Hogy képzelheted azt, hogy én hagyjalak téged?~Ilyet csak
2045 II, 39 | Csókolj meg, csókolj meg, én egyetlen árvám. Jaj, hogy
2046 II, 39 | csókolj, ez enyhíti csak az én égetõ kínjaimat...~Boriska
2047 II, 40 | disznópörköltet - mondá a régész.~- Én a karfiollevest nem szeretem -
2048 II, 40 | uraim. Ez nálam elvi kérdés. Én elvbõl nem eszem karfiollevest.
2049 II, 40 | istenemre, nem fog megtörténni, én ki nem állhatom a szagát
2050 II, 40 | mondá Zengõ, a zenész.~- Én nem hagyom a fokhagymás
2051 II, 40 | szinte rengett bele a ház. - Én gavallér vagyok és semmi
2052 II, 40 | nevezni. Mi ezt nem tûrjük!~- Én sem tûröm.~- Ilyen emberekkel
2053 II, 40 | lakom egy fedél alatt.~- Én sem.~- Én sem. Inkább adassék
2054 II, 40 | fedél alatt.~- Én sem.~- Én sem. Inkább adassék el a
2055 II, 40 | dolog mélyen belevág az én tárcámba is. Ez nem megy,
2056 II, 40 | uraim. Higgadtság, mondom én, higgadtság és örökké csak
2057 II, 40 | lábamnál fogva, ha nem jobb. Én mondok önöknek egy jó indítványt,
2058 II, 40 | ön elõtt, kedves gyermek. Én, Krebs, a híres régiségbúvár
2059 II, 40 | beszéljünk errõl többet. Én gondoskodni fogok önökrõl -
2060 II, 40 | egy kitûnõ darab. Az az én szerzeményem, fûzfapoéta
2061 II, 40 | elárultam. Szégyen, gyalázat! Én arról nem tehetek, hogy
2062 II, 40 | vagyok képes eltûrni.~- Mint én az ön szemtelen modorát.
2063 II, 40 | Még az volna szép, hogy én itt oly neveletlen fickóval
2064 II, 40 | zenész zavartan hebegé:~- Én úgy emlékszem, hogy Ardon
2065 II, 40 | a tábla kitétele iránt. Én mosom kezeimet.~- De uraim,
2066 II, 40 | magában titkon: Nevetlek én benneteket, én vagyok itt
2067 II, 40 | Nevetlek én benneteket, én vagyok itt az úr; beszéljetek,
2068 II, 40 | Krebs.~- Oh, éppen nem. Én egész délután nem voltam
2069 II, 40 | eladó lány is a háznál. Én, uraim, a Mari kisasszonnyali
2070 II, 40 | ezzel mondani?~- Azt, hogy én Sátoros György vagyok, Kolompérosi
2071 II, 40 | beavatott.~- Ah, most értem már én, miért volt a pléhtábla
2072 II, 41 | belõle, annál nagyobb. Nos, én tehát elveszem tudományom
2073 II, 41 | barátomat, X képviselõt, kit én néhány szóval kívánok jellemezni.
2074 II, 41 | kaptad e betegséget. Nos, én ki foglak gyógyítani, annyival
2075 II, 41 | hideglelésben szenved...~Én protestálni akartam, hogy
2076 II, 41 | mindent hagyjak rá.~Hát én rá is hagytam mindent.~-
2077 II, 41 | csatatéren huszonegyezett.~- Nem én.~- Az nagyon eredeti volt.
2078 II, 41 | farkasszemet nézni, azaz hogy én csak színleltem az érdeklõdést.
2079 II, 41 | asztalkán.~Végre láttam, hogy az én ellenfelem sápadni kezd,
2080 II, 41 | kiáltá -, most már fizetsz. Én túl vagyok a krízisen, most
2081 II, 41 | nem áll: annyit azonban én is beösmerek, hogy a játék
2082 II, 42 | parlamentbe, az lenne az én szûzbeszédem, hogy a budai
2083 II, 43 | fordul elõ: »Ott essem el én, a harc mezején.«~Ez még
2084 II, 43 | volt, nagyságos uram, mert én a hazaszeretet tüzét is
2085 II, 43 | koldulni kénytelen, az én Örzsimnek szeme megtelt
2086 II, 43 | Amint nagyságod parancsolja. Én magam is igen helyesnek
2087 II, 43 | tanítványomnak közületek. Én annyira szeretlek mindnyájatokat,
2088 II, 43 | szavazatokat fog kapni, és én nem juthatok ez úton sem
2089 II, 44 | mondá a kapitány.~- Bánom is én, akármilyen hosszú, nem
2090 II, 44 | van, Brisgaloff, csakhogy én nem szeretek magam inni,
2091 II, 45 | József.~I. Pál orosz cár, biz én már el is felejtettem, hogy
2092 II, 45 | Most elválunk, uram. Én visszamegyek. Akar ön valamit
2093 II, 45 | rám nézve, fölség!~- De én nem fogadhatom el viszonzatlanul
2094 II, 45 | Hallgass rám, Szemenoff! Én megengedem neked, hogy ami
2095 II, 45 | apja ezalatt megbukott, s én még a vagyoni reményektõl
2096 II, 45 | parti-hajhásznak!~Marim, az én kedves egyetlen szerelmem
2097 II, 45 | Meglehetõs fizetése volt már, s én elhatároztam, hogy itt az
2098 II, 45 | tehát könnyen ment a dolog.~Én addig is az én szívem bálványával
2099 II, 45 | a dolog.~Én addig is az én szívem bálványával éltem,
2100 II, 45 | mosolyog feléje a magasból...~Én nem értettem hozzá. Elhittem
2101 II, 45 | mosolygó napfénytõl. De én magam, isten tudja: miért,
2102 II, 45 | örülni szívem szerint az én Mimim (mert így is híttam)
2103 II, 45 | pazar fényû termekben. Az én Mimim igen jól mulatott,
2104 II, 45 | nagy úr által.~Már ennél én sokkal jobban mulattam odahaza
2105 II, 45 | padló ismét bezáródott, s én ott maradtam egyedül a Marim
2106 II, 45 | meg a szegény Ruszkit! Oh, én félek, hogy ön nem fogja
2107 II, 45 | történt akkor is, midõn én ott idõztem: A helyõrség
2108 II, 45 | csináljanak vele. E haditanácsban én is részt vettem, mégpedig
2109 II, 45 | fején a szöget:~- Uraim, én azt hiszem, a kakas azért
2110 II, 45 | Ez meg van mondva. Hüm! Én magam is, Csozemko, hehehe!~
2111 II, 46 | maga örömei. És vannak is. Én édes istenem, hiszen olyan
2112 II, 46 | való volna méltóságának az én portékám... - hebegi Fanny
2113 II, 46 | haszontalan apróságokat árul, mint én, aztán õ kevesebbet ad el,
2114 II, 46 | otthon a gazdájától, míg én meleg ételt is néha.~- Tovább,
2115 II, 46 | Ezúttal nem hiszem.~- Én fogadni mernék rá.~- Kockáztatott
2116 II, 46 | fiucskával.~- Ösmerem már én az ilyen fogásokat.~- Kegyed
2117 II, 46 | hagyta abba.~- Jaj, nagy az én bajom - zokogta a szegény
2118 II, 46 | Lacikám meghal a - elpusztul én gyönyörûségem! Életem élete.~-
2119 II, 46 | darab fám sincs.~- Hozok én, Máté néni, rögtön. Csak
2120 II, 46 | jajveszékelve. - Meghal az én fiam Megõrülök érte. Istenem,
2121 II, 46 | annyit megérne.~- Hátha én segíthetnék.~- Oh, ne mondd
2122 II, 46 | Vagy táj jobb lesz, ha én megyek, mert tudok ám szaladni
2123 II, 46 | elérzékenyedéstõl. - E gyermek angyal. Én meg fogom csókolni. A fekete
2124 II, 46 | Mit, gyermekem?~- Hogy én a pénzt már elköltöttem.
2125 II, 46 | elbúcsúztassalak tõle; ezentúl az én leányom leszesz, én fogok
2126 II, 46 | ezentúl az én leányom leszesz, én fogok rád gondot viselni,
2127 II, 47 | szállnak a tengerre. Uram én istenem, nem történik-e
2128 II, 47 | lehet, dehogy lehet. Majd én ilyen érdekes idõben hagyom
2129 II, 47 | itt a lapokat!~Végre is én segítettem a dolgon.~Odaajándékoztam
2130 II, 48 | édes fiam...~- Nagy az én betegségem. Sok, sok pénz
2131 II, 48 | Matyi, hadd szorítsam meg, én, régi tanítód, kit végy
2132 II, 48 | otthon. És gondolkozz rajta. Én hiszem, hogy kigyógyít,
2133 II, 48 | nem képesek betölteni. Ezt én mondom neked, lelked kimívelõje,
2134 II, 48 | parasztnak lenni, aminõrõl az én tanítóm nemes lelke álmodik.
2135 II, 48 | megélt, minek csináljam én másképp, hanem felhasználván
2136 II, 48 | lelkemnek elmondhatni, hogy az én osztályzatomat rendesen
2137 II, 48 | ahova a sors dobott, azt az én öreg tanítómnak köszönhetem.~
2138 II, 49 | a tollat ilyenkor, ez az én nézetem. Nos én meg is teszem
2139 II, 49 | ilyenkor, ez az én nézetem. Nos én meg is teszem ami tõlem
2140 II, 49 | Koziki-bõl:~Csak legényesen én az uralkodást így szeretem.~
2141 II, 49 | azon tûnõdék, hogy:~- Csak én egyszer rájöhetnék arra
2142 II, 50 | Hallgatom önt uram.~- Én a fürdõdoktor vagyok Ön
2143 II, 50 | fogja érteni, mit tesz az. Én vigyázok a vendégek egészségére...~-
2144 II, 50 | szerveknek árt.~- De hisz én egészséges vagyok.~- Bah!
2145 II, 50 | többieket, akiknek mindnyájoknak én vagyok felelõs az életéért...~-
2146 II, 50 | ön, ez egy dolog, mely az én orvosi rendszeremmel igen,
2147 II, 50 | az istenért, mit teszek én?~- Még kérdezi? Oh, oh,
2148 II, 50 | összeköttetésben nincs az én rendszeremmel.~Azzal dünnyögve
2149 II, 51 | erõteljesen kifejeznem magamat. Én kétszázezer fontot örököltem
2150 II, 51 | fejét, hiába köhécsel ön én ragaszkodom e kifejezéshez.
2151 II, 51 | minket, s az idõ elválaszt. Én önt elvesztem, sir, s e
2152 II, 51 | fölösleges fény, ez van az én zászlómra írva ha ugyan
2153 II, 51 | mondom, sir Lamiel, mikor én olyan fiatal voltam, mint
2154 II, 51 | ám, sir Lamiel. Csakhogy én ügyetlen, beteges ember
2155 II, 51 | ürítsek tiszteletére. Oh, sir, én szegény fickó voltam, ön
2156 II, 51 | elveszítjük jobb kezünket, Edith! Én elvesztem sir Lamielt, te
2157 II, 51 | Danner ünnepélyesen -, én nevetségesnek találom a
2158 II, 51 | gondolni valaha, hogy sir az én házamban alárendelt szerepben
2159 II, 51 | neheztel.~- Legkevésbé sem. Én igen szerettem és megszoktam
2160 II, 51 | gondolkozási idõt kér, sir. Legyen, én megadom azt.~- Csupán egy
2161 II, 51 | megkérdezni, mit izen ön, mert én Párizsba utazom.~- Tudtam,
2162 II, 51 | igen, kisasszony, valóban én megvallom önnek érzelmeimet,
2163 II, 51 | szíves lesz megengedni...~- Én megengedem, sir.~- Én szeretem
2164 II, 51 | Én megengedem, sir.~- Én szeretem önt...~- Ezt már
2165 II, 51 | mondani?~- Ha szabad lenne én istenem, annyi mindenféle
2166 II, 51 | utóbbiról ne beszéljünk, sir; én a kezet nagyon kevésre becsülöm,
2167 II, 51 | tulajdonítok a szívnek.~- Az én szívemnek?~- Még nem. Mielõtt
2168 II, 51 | korán elhervadt ifjúságot.~- Én Lamiel Eduárd vagyok, sir.~
2169 II, 51 | alakot vizsgálja.~- Nos?~- Én egészen elszegényedtem,
2170 II, 51 | melegek szörnyen melegek. Én a tõkéket a hógomolyokhoz
2171 II, 51 | Mr. Danner haragosan. - Én adjak tíz fontot? Tíz fontot?
2172 II, 52 | szíve hajlott el s mégis az én szívem csorbult könnyem
2173 II, 52 | azért odavan a bolondulásig. Én magam meg már olyan vékonyra
2174 II, 53 | temetik el, hahaha! Ebbõl én palotát építek magamnak.~
2175 II, 54 | kiáltá a gyermek makacsul -, én látom a cseresznyéket s
2176 II, 54 | föllebbezés sehova.~- Hozok én abból a cseresznyébõl, ha
2177 II, 54 | ne taszíts el magadtól. Én nem kívánom többé látni
2178 II, 55 | járó teremtmény a rendõr. Én már láttam is néhányat belõlük -
2179 II, 56 | igen éles (?) volt, s az én barátom, mint magát kifejezte,
2180 II, 56 | eredmény az lett, hogy az én sértett barátom két sebet
2181 II, 56 | aki fáradt, punktum.~- No, én nem ülök, nincs rá eset -
2182 II, 56 | valóságos szenvedéllyé fajult, s én a legangyalibb kék szemekre
2183 II, 56 | Tessék jobbat kitalálni.~Az én barátom, ki eddig hallgatagon
2184 II, 56 | székén, elmosolyodott.~- Én kitaláltam egy sokkal jobbat
2185 II, 57 | kételkedhetik, ugye nem?~- Én nem kételkedem semmiben
2186 II, 60 | nyugodtan halhatsz meg, s én magam is édesebb álmot fekszem
2187 II, 60 | mondjátok meg, mit tegyek én?~A gyermekleány a nagy sírásban
2188 II, 60 | mondaná: Istenem, lássa, én nem tehetek róla, hogy olyan
2189 II, 60 | kell hányni. Mibõl éljek én, ha minden jöttmentnél odavész
2190 II, 60 | segítségemre sok nagy bajomban. Én szüntelen érted imádkozom,
2191 II, 60 | szüntelen érted imádkozom, én nem feledlek tégedet...~
2192 II, 60 | Nem feledlek tégedet!~Oh, én bûnös leány, könnyelmû teremtés!
2193 II, 60 | vallottál, anyám, kinyílott, s én azt elfeledtem neked odaadni.
2194 II, 60 | ámuló leányhoz lépve.~- Én vagyok - rebegte az csaknem
2195 II, 60 | megválni. Légy nyugodt, én nem is kívánom magát a rózsatõt,
2196 II, 60 | kiáltott fel akkor - és én mily szívtelen voltam ez
2197 II, 60 | édesanyjáé, azt nem adhatja, s én mégis oly embertelen voltam
2198 II, 60 | akkor bizonyosan fizet; én tudom, hogy fizet - erõsíté
2199 II, 60 | magát a kitanult kópé. Tudom én jól. De engem ugyan lúddá
2200 II, 60 | leányt galádul megtámadni?~- Én pénzemet követelem - hebegte
2201 II, 60 | hebegte a háziúr. - Ez itt az én házam, nekem jogom van itt
2202 II, 60 | Ön egy nyomorult támadó, én pedig védõje vagyok ez árvának.~
2203 II, 60 | kidobni. Hogy azt ne tehesse, én dobtam ki a semmirekellõt,
2204 II, 60 | Íme itt van névjegyem. Én, Magyarország elsõ zászlósurának
2205 II, 60 | aki e perctõl fogva az én gyermekem. Itt van az ön
2206 II, 61 | 1877~1869. év június 29-én, a délelõtti órákban a következõ,
2207 II, 61 | ama szolgabíróság, melynél én esküdteskedtem:~Tekintetes
2208 II, 61 | tisztítanod.~Nos, hátha én magam is tudnék olyan valódi
2209 II, 61 | Holnap majd hazavitetem én. Hanem annyit mondok, haza
2210 II, 61 | magamra.~A hajdú távozott s én vetkezõdni kezdtem, de köpenyem
2211 II, 62 | is nem tudja, ki vagyok én...~- Mi közöm hozzá.~Azzal
2212 II, 62 | jól néztem, kapitány, s az én emberem.~Azzal utána kiáltott.~-
2213 II, 62 | végre, kicsoda ön?~- Hátha én nem mondom meg...~- Ez esetben
2214 II, 62 | tehát, ha úgy tetszik, én Ivanovics Iván vagyok.~-
2215 II, 62 | Ah! Ah! Tehát fölséged az én uralkodóm! Oh! oh! gratulálok,
2216 II, 62 | bizalmasan vállára tette kezét.~- Én Frigyes Vilmos vagyok, a
2217 II, 62 | Olvashatta volna a lapokban, hogy én ide, õfelségével, barátommal
2218 II, 62 | bolondozni akarnak.~No, hát majd én is bolondozom veletek -
2219 II, 62 | tudják meg végre mi vagyok én...~- Nos? - kiáltának önkéntelenül
2220 II, 62 | szemû egzaltált embertõl.~- Én a kínai császár - a mikádó
2221 II, 62 | szólott a lakoma végén:~- Én bebizonyítottam fölségteknek,
2222 II, 63 | egészen engem illet. Az én forintosomból került ki
2223 II, 63 | fiatalember lépett be...~- Én Kranzer Ferenc vagyok...~-
2224 II, 63 | Tetõtõl talpig uram!~- Én egy sajátságos ügyben jöttem.
2225 II, 63 | foglalni.~- Köszönöm, uraim én a nagynéném örököse vagyok.~-
2226 II, 63 | ötezer forintért sem.~- Én is különc vagyok, uram -
2227 II, 65 | húzás a budai - vagy tudom én miféle - lotterián? Egy
2228 II, 65 | bérmentesítettem meglehet, de én inkább azt hiszem, hogy
2229 II, 65 | utcában! No, de majd szétütök én köztük!~Harcias kedve azonban
2230 II, 66 | határt, ellene fog fordulni. Én istenem, talán meg is öli!~
2231 II, 66 | kérdé Pali szomorúan - Én nem bántottam soha senkit,
2232 II, 67 | még tollamra venni, hogy én, ki az egyik vis-à-vis ablakot
2233 II, 67 | elsõ emelet lakói felül; én egyébiránt nem vitatom,
2234 II, 67 | kérdésen: »vajon minek élek én még?« - bizonyosan csak
2235 II, 67 | napról napra - nem többé az én számomra, hanem a többi
2236 II, 67 | nemigen beszélt senki, s mikor én hoztam fel, nemigen hallgatott
2237 II, 67 | ilyesmivel? Érdem is az már!~De én annak, nagy érdemnek vettem
2238 II, 67 | öröm lázától. Ah! Ah!~Az én emberem be nem várta szavaim
2239 II, 67 | dúlt, sápadt arccal - az én kopasz, szürke szemû emberem~
2240 II, 67 | az ellenzékkel szavazott.~Én pedig megrendülve tántorogtam
2241 II, 69 | ott is négy.~Ezzel aztán én is beadtam a derekamat,
2242 II, 69 | kevélyen integetve -, igenis az én kezeim közt van... igenis...
2243 II, 69 | éppenséggel ez az egy az én tanítványom. Ne tessék ennek
2244 II, 69 | nagytiszteletû úr az oka, hanem én...~- De hát kicsoda ön?~-
2245 II, 69 | De hát kicsoda ön?~- Én, jelentem alássan, a szolga
2246 II, 69 | szaladhattam a professzor urakért. Én, kérem alássan, Dankó Gábris
2247 II, 69 | valón! Ez az egy már az én tanítványom, úgy tessék
2248 II, 70 | örömeik, mi a búbánatuk.~Én semmit sem tudok.~Mindössze
2249 II, 70 | eresztve, de nem úgy, hogy én be ne láthassak a hézagokon.~
2250 II, 70 | Hogyan? Ön kormánypárti?~- Én apró hivatalnok vagyok,
2251 II, 70 | önnel... Megyek szavazni.~- Én is arra felé tartok.~A bódékhoz
2252 II, 70 | tölti a neje karjai közt.~Az én apró szürke szemû emberem
2253 II, 70 | a név birtokosául az - én apró szürke szemû emberem
2254 II, 70 | kin akart bosszút állni? Én tudtam.~Láttam a tragédiát,
2255 II, 70 | barna, sem a szõke fej.~Én pedig most is sokat nézek
2256 II, 71 | forró szerelmének, miután én, boldogtalan, szegény ördög
2257 II, 71 | éppen jó helyen jár ön. Én vagyon a nótárius. Mi tetszik?~-
2258 II, 71 | hangjai felett.~- Igen, uram! én láttam az ön köpenyét; az
2259 II, 71 | uram!... ez az... ez az én köpönyegem!~- Örülök rajta,
2260 II, 71 | meghajlással.~- Oh, oh, ezt az én köpönyeg-históriámat, úgy
2261 II, 71 | kell venni, nagyságos uram; én már aludni sem tudnék, ha
2262 II, 71 | üregeivel rám nézett, és én láttam, hogy ez üregekben
2263 II, 71 | fel van tárva.~Benn az én százgallérú köpönyegem függött
2264 II, 71 | kísértetet, mindent, és az én kedves köpönyegemet karjaimba
2265 II, 71 | Valóban ez, valóban az én kedves köpönyegem.~Nézem;
2266 II, 71 | írásokkal. - Ah! ah! valóban az én irományaim.~És én megijedtem
2267 II, 71 | valóban az én irományaim.~És én megijedtem e kísértettõl,
2268 II, 71 | is mozdulatlan arccal s én is merõen, félelem nélkül.~
2269 II, 71 | lassan-lassan ágyam felé lépdelt, én csöndesen utána lopóztam
2270 II, 71 | ne bánts, meg ne lõjj! Én vagyok.~Ezzel kiszabadított
2271 II, 71 | meglepetve.~Ilona volt! az én imádott Ilonám, mosolygó
2272 II, 71 | kicsit! - szólt Ilka, míg én a kéjtõl reszkettem s karjaimban
2273 II, 71 | elbeszélésével idáig jutott.~- Nem én, öcsém, nem láttam, mert
2274 II, 71 | nem láttam, mert azután én magam lettem az ódon kastélyban -
2275 II, 72 | szeretetreméltóbbnak festett volna, mint én, amire pedig de nagy szüksége
2276 II, 72 | elpusztulni, elveszni, az én kezem alatt elveszni!~Öklével
2277 II, 72 | úr vagy, ha nagy úr vagy, én is az vagyok, mert engem
2278 II, 72 | hínak ezentúl. Az lesz az én nevem!~- Megbolondult, Miksa? -
2279 II, 72 | parlamenti tag!~- Fõnök úr, én néha haragszom - kiáltá
2280 II, 72 | köze önnek ezen hölgyhez? Én, Pallér Miksa, mint lovagias
2281 II, 72 | meséket mond.~- Ellenkezõleg! Én mondhatnám, hogy önök ma
2282 II, 72 | tehát csakugyan? Tudtam én ezt, megálmodtam az éjjel.
2283 II, 72 | szándéka tiszteletre méltó, de én nem tartom ajánlatát elfogadhatónak...~
2284 II, 72 | kénytelen volt mosolyogni.~- Én két szóval szoktam akaratomat
2285 II, 72 | meggondoltam a dolgot: én önnek adom a leányomat.~-
2286 II, 72 | kereskedõ.~- Hallgasson meg. Én, Kéredy Péter országos képviselõ
2287 II, 72 | Micsoda! Ez az úr? Az én lányom võlegénye? Hahaha!
2288 II, 72 | hátrált a boldogtalan elõtt.~- Én kimondhatatlanul szeretem
2289 II, 72 | diadalhoz jutott segéd.~- De én önt nem ismerem s nem szeretem
2290 II, 72 | mégis a neje leszesz. Azt én mondom. Pukovics Árkádi.~-
2291 II, 72 | borkezeléshez?~- Nagyon természetes. Én kezelem a cég borait.~-
2292 II, 72 | Knapp és társa« céggel?~- Én viszem velök a levelezést.~-
2293 II, 72 | hallja föltételemet: lássa, én azt szeretném, hogy võm
2294 II, 72 | szakképzett borász legyen; én errõl meg akarok gyõzõdni.
2295 II, 72 | felelt Pukovics nevetve -, az én võm csak nem szorul a Krammer
2296 II, 73 | rettenetes nagy baj lesz. Én nem tudom, mi az istennyilát
2297 II, 73 | gondolja ezeket az állapotokat?~Én aztán beszélek neki mindenrõl
2298 II, 73 | másutt kalandoz, mert amint én nyugodtan értekezek az idei
2299 II, 73 | is úgy gondolkozik, ahogy én, a gondviselés is úgy tudja,
2300 II, 73 | gondviselés is úgy tudja, ahogy én, hogy nagy háború lesz az
2301 II, 73 | valaha kísértetet?~- Nem én, tekintetes urambátyám,
2302 II, 73 | Körmöséken kívül senki. Én elszántam magam, mert egy
2303 II, 73 | benne az úr? Ám ha igen, én csak örülni fogok neki.~
2304 II, 73 | odafogadott lakókat, hogy én jöhessek közelébe, õ írta
2305 II, 73 | uramöcsém, mert e naptól kezdve én magam lettem a kísértet. -
2306 II, 73 | magam lettem a kísértet. - Én jártam hozzá!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
2307 II, 74 | Én is így jártam az én ideáljaimmal,
2308 II, 74 | Én is így jártam az én ideáljaimmal, a Borcsákkal.
2309 II, 74 | szívemmel úgy érzem magam én is, mint Diogenes az üres
2310 II, 74 | legokosabb valamennyi között az én tisztelt barátom, Balázs
2311 II, 74 | õsz jõ, vagy a tél.~Nos, én is elfordulok tehát az eddig
2312 II, 74 | nemes feladat, hogy - amit én jobban tudtam volna elvégezni -
2313 II, 74 | csupa szõkéket.~- Nos, én többre becsülöm ezeket...
2314 II, 75 | 1878~Ha valaki, úgy mint én, a boros üvegek közt növekedett
2315 II, 75 | gyöngyállapot páciensnek lenni.~Csak én örökké beteg lehetnék! A
2316 II, 75 | hazai literatúrából, ha én is meghalok, - most már,
2317 II, 75 | Öt óra táján.~- Ez az én órám is - nyögé Kvart úr.~-
2318 II, 75 | Elkezdõdött a harc. Az én két emberem farkasszemet
2319 II, 75 | Ön nem vette észre, de én már túl vagyok a lázon.
2320 II, 75 | spektábilis -, mert éppen én vártam az önét. Én is túl
2321 II, 75 | éppen én vártam az önét. Én is túl vagyok rajta.~- Teringette,
2322 II, 76 | Kákay Aranyos, aki...~- Én.~- A Tisza oraságot olan
2323 II, 76 | megtámadta taval.~- Az nem én vagyok.~- S aki a Helvey
2324 II, 76 | szemeivel.)~- Az már megint én vagyok.~- S aki a »vizitkártya
2325 II, 76 | De már az megint nem én vagyok.~A derék férfiú erre
2326 II, 76 | felelte büszkén -, ez az én mesterségem.~- Tiszteletreméltó
2327 II, 76 | lanyha, nagyon lanyha. Pedig én értek hozzá. Oh, uram, mekkora
2328 II, 76 | senki sem tudja, kicsoda.~- Én tudom.~- Nos, mit akar azzal
2329 II, 76 | is, de ...~- Milyen de?~- Én ki tudnám például vinni,
2330 II, 76 | Igenis... nagy föladat, de én ki bírom vinni. Iam alios
2331 II, 76 | Éppen ez az egy azonban az én megölõ betûm - mondá Paul
2332 II, 76 | példának okáért mondom.~- Én tudok egy olyan valakit.~-
2333 II, 76 | viszony nyer általa alapot. Én tudományosan értem e mesterséget,
2334 II, 76 | türelmetlenül.~- Azon gentleman, én vagyok.~- Ah! - szisszent
2335 II, 76 | Hogy?~- Nincs.~Az én emberem erre felemelkedett
2336 II, 76 | rendkívüli szép asszony...~- Az én tulajdon feleségem.~- Mit
2337 II, 77 | HOGY LETTEM ÉN ÍRÓ?~1878~Kirándulást tettünk
2338 II, 77 | hétre irodalmi dolgozatot?~Én részemrõl még egy becsületes
2339 II, 77 | semmi sem változott.~Oh, de én éreztem, hogy egészen másképp
2340 II, 77 | bizonyos, fiúk. Teringette, én tudom, hogy bizonyos. A
2341 II, 77 | van minden haditudomány. Én tudom, mint jelent az, ha
2342 II, 77 | tudom, mint jelent az, ha én a kardommal álmodom.~Bántuk
2343 II, 77 | félreismerhetlen jeleivel.~- Én... - motyogtam halkan.~-
2344 II, 77 | vagyunk. Csakhogy azt mondom én neked, hogy ezután is Dobos
2345 II, 78 | Fremden-liste-ban, hogy az én feleségem, Frau von M. K.
2346 II, 78 | feleségem! Hát kicsoda az én feleségem?~Megtörültem a
2347 II, 78 | csakugyan, hogy ugyancsak az én feleségemnek kelletik lenni
2348 II, 78 | szállva az Európában!~De hát én istenem, mikor házasodtam
2349 II, 78 | istenem, mikor házasodtam én meg?~Annyi sok mindenféle
2350 II, 78 | hogy nem házasodhattam én meg, már ezen okból sem. -
2351 II, 78 | ön igazán figyelmes, s én oly végtelenül szórakozott.~
2352 II, 78 | a szórakozott marquis - én is hiába fáradnék hozzá.~
2353 II, 78 | rákiált egy debreceni cívis az én öreg urambátyámra:~- Ifjú
2354 II, 78 | tiszteletlen beszédre, hanem én mégis körülnéztem Ákos bácsit,
2355 II, 78 | szörnyû nagy baj. Most már én nem tudok egyéb módust,
2356 II, 78 | mindjárt meg fogja érteni. Az én nevem...~- Nos uram, az
2357 II, 78 | Hogyan nevezik, kérem?~- Én X. Ferencné vagyok.~- Így
2358 II, 78 | felvilágosításért a kapushoz.~Az én feleségemnek sehol semmi
2359 II, 79 | vettem észre magamat, hogy én angolul tudok.~Nem emlékezem
2360 II, 79 | De ez mind csak kismiska! Én egy óra alatt tanultam meg
2361 II, 79 | vicetitkára -, egyéb kell. Én azt mondom, uraim, be kell
2362 II, 79 | erkölcseit kell megrontani. Ez az én szakmám.~A klub tagjai lelkesült
2363 II, 79 | nõi erkölcsök aláásását.~- Én magamra vállalom Irlandot.~-
2364 II, 79 | magamra vállalom Irlandot.~- Én Skóthont.~Pista bosszúsan
2365 II, 79 | veszteség. Adjuk egészen urasan. Én azt indítványozom, és a
2366 II, 79 | homlokomat megtapogatva, hiszen én értem minden szavukat.~Izgatottságomban
2367 II, 79 | az üres üvegek.~- Uraim, én folyékonyan tudok angolul.
2368 II, 79 | azon isteni csuda, hogy én angolul is tudok, keresztül
2369 II, 79 | múltamat, s íme rájöttem, hogy én ezt a nyelvet önkéntes koromban
2370 II, 80 | járok még egyenes gerinccel én? Ha már rabszolga mindenki.
2371 II, 80 | mindenkinek, miért maradjak én egyedül.~Meghódolok neked,
2372 II, 80 | hatalmat, parancsolást, mely az én szilaj szívem érzelmeit
2373 II, 80 | legmulatságosabb fickó, az én kedves kenyerespajtásom,
2374 II, 80 | szokott beszélni.~- Hát én bizony most, pajtás, olyan
2375 II, 80 | mit csinálsz itt?~- Hát én tárcát írok a féregrõl...~-
2376 II, 80 | szeretem. És te is szeretted?~- Én? Várj csak Igen, igen, most
2377 II, 80 | suttogám elsápadva -, az én uram, akinek meghódolok.
2378 II, 81 | idõre megszabadul tõle, s én veszem át rovatát. Biztosítom,
2379 II, 81 | sem.~Az lesz az igaz, amit én fogok beszélni.~Mindössze
2380 II, 81 | a tárgyak között, addig én nehézkes angol modorral,
2381 II, 81 | mondhatom, hogy van rendõr. Én láttam is már egyet belõlük -
2382 II, 81 | volna is, hogy akkor nem én voltam az, aki láttam, hanem
2383 II, 81 | sógorom; de sõt ha tényleg én voltam is, aki láttam, kétség
2384 II, 81 | nem vagy rosszul?~- Nem én, persze hogy nem. Hogy mi
2385 II, 81 | baja a fejemnek? Má mint az én fejemnek, la? Hát gondolkozom
2386 II, 81 | éppúgy észrevette, mint én, s vakmerõen csörtetett
2387 II, 81 | tompa hangon.~- Már mint én? - hebegém megzavarodva...~-
2388 II, 82 | mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom, miszerint
2389 II, 82 | mentem.~- Majd beszélek én vele. Elmondom neki, hogy
2390 II, 82 | Mindent.~- De hát hogy tudja, én mit kívánok?~- Tud az mindent,
2391 II, 82 | 221. §-ról? Nem gondolok én, kedves kollega úr, errõl
2392 II, 82 | mosolyogva -, hiszen ez az én kis Lalám írása.~Valóban
2393 II, 82 | nekem karácsonyra, amit én akarok, hát én arra kérem,
2394 II, 82 | karácsonyra, amit én akarok, hát én arra kérem, kedves jó Jézuskám,
2395 II, 82 | fölsóhajtott:~- Szegény Lala! Én azt hittem, mindene megvan;
2396 II, 83 | harmadik figurát Mariska, kit én a színházban (miután a cím
2397 II, 83 | hogy ezt a quadrille-t én rendeztem.~A quadrille népe
2398 II, 83 | viselnek?~- Ki tudhatná azt?~- Én is. A fehér szín nagyít,
2399 II, 84 | tettem, kinek legyek már én a kocsisa?~- Hát az enyim,
2400 II, 84 | kolerával! Majd megmutatom én neki, mi a huszár! - Adjon
2401 II, 84 | hej, lelkem úrfi, mikor én a maga bátyjával, a nagyságos
2402 II, 85 | iszen több sem kellett az én uram-, Guyonnak, fúvatja
2403 II, 85 | is, míg kikalapálta!~Az én uram, Guyon így szólt hozzám,
2404 II, 85 | Ki vagy? Mit akarsz?~- Én bizony Suska Mihály káplár
2405 II, 85 | dolmányán futott s mégis az én szívemet égette. Nekikeseredtem
2406 II, 85 | utolsó orr! Megszagoltam én azt, hogy csalással van
2407 II, 85 | már a vár udvarán voltunk. Én és uram, Guyon, jártunk
2408 II, 85 | hangon a boldogtalan -, én Schlick vagyok, a várkommendáns;
2409 II, 85 | gyalázatos csalást csak én magam tudtam, csak én magam
2410 II, 85 | csak én magam tudtam, csak én magam sínylem.~ ~A FALU
2411 II, 87 | van a világ közepe, azóta én sem merem egész határozottan
2412 II, 87 | annyi svihák-ság, mint az én nógrádi véreimben. Munkásabb,
2413 II, 87 | percentes pénzzel ferbliznek.~Az én véreim öt lovon járnak,
2414 II, 87 | mondhatok, hogy Szlávy az én szolgabíróságom alatt lépett
2415 II, 87 | levegõ.~Szinte megirigylem én, aki vízi lakó vagyok, aki
2416 II, 87 | Mama! te De szeretnék én is elmenni azzal a lepkével
2417 II, 87 | Oh, te bohó; hát tudom is én.~- Nem bánt az ott senkit?~-
2418 II, 88 | Székesfehérvárról - mondja Pista.~- Én is oda szándékozom - jegyzi
2419 II, 88 | aki Toldy Pista volt -, én azt tanácslom, hogy amint
2420 II, 88 | látnivaló Fehérvárott.~Az én újságkotyvasztóm szörnyen
2421 II, 88 | és elegancia, nem vagyok én Bakai Ferdi, sem Ráth Károly,
2422 II, 88 | Ferdi, sem Ráth Károly, hogy én az ipart szívemen hordjam,
2423 II, 88 | senki. Aztán csak nem ettem én tormás gyíkot, hogy én élelmi
2424 II, 88 | ettem én tormás gyíkot, hogy én élelmi cikkeket, kocsikat,
2425 II, 88 | törik mindjárt.~Így indultam én el Pestrõl, s így értem
2426 II, 88 | tõle valamit, õ teljesíti, én semmi egyebet nem kérnék,
2427 II, 88 | ugyan magam miatt, mert én éppen annyira becsülöm a
2428 II, 88 | eltökéléssel; - mert amit én egyszer elhatározok, ki
2429 II, 88 | Fölvilágosítottam a szerencsétlent, hogy én Szegedrõl jövök s elõttem,
2430 II, 88 | Hüm! Hátha mégis csakugyan én vagyok Coburg fõherceg?
2431 II, 88 | ellophassa! Persze hogy én vagyok Coburg fõherceg!~
2432 II, 88 | De nem, nem. Mégse! Nem én vagyok Coburg herceg! Mert
2433 II, 88 | vagyok Coburg herceg! Mert ha én Coburg herceg volnék, akkor
2434 II, 88 | királyleányt. Meg aztán ha én volnék Coburg herceg, mit
2435 II, 88 | herceg, mit keresne akkor az én mellényemben a János gyerek
2436 II, 89 | sem sirattam? Igen, uram, én elégettem.~De mit égettem
2437 II, 89 | el, fogja ön kérdeni: s én felelek önnek.~Szép kézirat
2438 II, 89 | kimondani, leírni e szavakat. Az én irodalmi mûvem. Mily végtelen
2439 II, 89 | minden ember csodált, s én boldog lettem volna, ha
2440 II, 89 | Uram - mondám neki -, én a Marcsám ügyében jövök.~-
2441 II, 91 | egész a földkóstolókig.~Én, aki teljes életemben se
2442 II, 91 | Hanem mit prézsmitálok én itt? Menjünk sorjában.~Alig
2443 II, 91 | szív, mert hiába mondja az én jó cimborám, az a palóc
2444 II, 91 | menjen el Nógrád megyébe, már én csak annak a mondója vagyok,
2445 II, 91 | hoztam a polgármester úrtól. Én vagyok a polgármester úr
2446 II, 91 | Fölkeltem ülõhelyemrõl én is s a következõ elveket
2447 II, 92 | vele.~- Hallgassa hát meg. Én persze csak vázlatszerûen
2448 II, 93 | a jött. - Nagyon nagy az én búbánatom.~- Oh, kérem.~
2449 II, 93 | elveszett! Itthagyott engem! Az én Cukrim! Az én jó Cukrim.
2450 II, 93 | engem! Az én Cukrim! Az én jó Cukrim. No, megállja
2451 II, 94 | esküvõm után történt, kaptam én a hagyatékban többi közt
2452 II, 94 | parádéskocsis kell már.~Én pedig nem fogadtam az Ilonkának
2453 II, 94 | asszonyokat.~Kapott pedig az én volt feleségem a kelengyéjébe
2454 II, 94 | hanem ha esõ kerekedett, az én Ilonkám mindjárt elsápadt,
2455 II, 94 | mindjárt el akart válni.~Én pedig egyre dühösebb lettem
2456 II, 94 | jelezte a nagy rombolást, s én magam vágtam a legdühösebb
2457 II, 94 | ki meri neki megmondani. Én ugyan nem. Inkább meghalok,
2458 II, 94 | bátorságom.~- Majd megmondom én neki holnap.~De bizony nem
2459 II, 94 | elkövetni.~- No bizony! Félek is én magától.~- Majd meglássuk!~
2460 II, 94 | tervem. Maga is megmenekül, én is...~- De csak nagy lángész
2461 II, 94 | gondol, nem jó lenne, ha én befogatnék és elmennék Mohorára,
2462 II, 94 | csengõ, vagy nem.~- No, én a magam csengõjét nem engedem
2463 II, 94 | nem engedem koptatni. Nem én, Mimike. Ha akar menni,
2464 II, 94 | Ha akar menni, menjen; de én a csengõmet nem adom.~Mimike
2465 II, 95 | menekült.~- Elvégre is az én kötelességem. Isten rám
2466 II, 95 | Mutasd meg, kérlek, mert én nem látom.~Az öreg Ferenc
2467 II, 95 | hímezzem-hámozzam biz azt én sem látom sehol.~Pedig igazán
2468 II, 95 | akkor földiek volnánk, mert én sem lennék egyéb la.~- Mi
2469 II, 95 | sógor közbeszólt:~- Aszondom én, sógor, hogy hallja kend,
2470 II, 95 | mint egy gyerek Aszondom én, sógor.~De mondhatott volna
2471 II, 95 | öreg paraszttól.~- Nem bíz én, nemzetes asszonyom; mert
2472 II, 95 | bizony derék leány lesz, én is bizonyíthatom, jól viseli
2473 II, 96 | hát csilaj, kritika! Most én beszélek.~Valaki egyszer
2474 II, 96 | litör jut.~Mármost miután én csak egy litört iszom meg
2475 II, 96 | Mert hej, fiúk, aszondom én, hogy a legszebb hang mégis
2476 II, 96 | az olyan erõs, hogy még én magam is félnék bele kikötni.~
2477 II, 96 | színpadra menekült az erkölcs.~S én megyek az erkölcs után.~
2478 II, 96 | Miféle játék? - kérdé az én újságíró cimborám egész
2479 II, 96 | legalább elevenen egyik sem. Én a férfi színészt csak halva
2480 II, 97 | sírba tette...~- Hej, ha én azzal valaha találkoznám -
2481 II, 97 | meg egy kis kürtöm, ha én azt a fülemhez teszem, meghallok
2482 II, 97 | Ki vagy? Alig lihegsz!~- Én az 1879-iki év vagyok, uram!~-
2483 II, 97 | maga számára mindazt, amit én odarejtettem.~- Hát egyebet,
2484 II, 97 | odabúvik a húga mögé. S míg én bodor füstök között elmerengve
2485 II, 98 | még nem láttam, hanem az én „Katám” helyrevaló hajadon
2486 II, 99 | Kártyával ölni az idõt, míg én munkával értékesítem. Ezer
2487 II, 99 | aprítsanak, ha nem ez az én megrendíthetlen elvem.~-
2488 II, 99 | ön. A gyakorlatias irányt én is szeretem, s ez okból
2489 II, 99 | Hallgatom önt, Sir.~- Én a misst azon idegen hölgynek
2490 II, 99 | szomszéd szobát bérelte tõlem. Én elhiszem ezt önnek.~- Bérelte?
2491 II, 99 | hibátlanul beszélt akár én, s elfelejtette ama féltucat
2492 II, 99 | maga sem tudta talán Hanem én beszélek e nyelven.~- Hihetetlen!
2493 II, 99 | Edith érzékenyen -, hogy én magyarul tudjak. Istenem,
2494 II, 99 | Oh, uram, mit tehetek én arról, ha ön nem érti ezt,
2495 II, 99 | arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok képes oly szívhezszólón
2496 II, 99 | lény lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója: szívét
2497 II, 99 | vigasztalója: szívét az én szívembe öntötte, egy szívvel
2498 II, 99 | nagy gonddal szóról szóra. Én összecsaptam kezeimet, és
2499 II, 99 | kellett e nyelvet tanulnom az én Marym kedvéért, hogy nyugalmát
2500 II, 99 | tartózkodni kell, és az én vagyok. Sírva borult keblemre
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4899 |