bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

2501  II,  99    |                    hozzám hazám nyelvén?~- Én, uram! eljöttem önnel csevegni,
2502  II,  99    |               Alacskay Pál.~- Hát ön?~- Az én nevem Kark Edith.~A beteg
2503  II,  99    |                 hogy igazat fog felelni.~- Én sohasem szoktam hazudni,
2504  II,  99    |                   mosolygott.~- Nem, uram, én még nem szerettem.~- Nagy
2505  II,  99    |             lehetséges! És mégis akkor Oh, én furfangos ember vagyok,
2506  II,  99    |                  hova céloz ez a kérdés?~- Én megfigyeltem e körülményt,
2507  II,  99    |                   borzasztó gyanúm támadt: én nem vagyok - Fleet street
2508  II,  99    |                kétségbeesett ábrázattal. - Én mindent kitaláltam. Ez az
2509  II,  99    |                  mindent kitaláltam. Ez az én mûvem. Szánjon engem! Mit
2510  II,  99    |                  Szánjon engem! Mit tegyek én most már?~- Ne legyen ön
2511  II,  99    |                 szokták levágni a haját?~- Én semmit sem tudok - mondá
2512  II,  99    |                    hogy ön igazságtalan.~- Én igazságtalan? Vajon ki vagy
2513  II,  99    |                    ki vagy te és ki vagyok én? Azt hiszem én parancsolok
2514  II,  99    |                   ki vagyok én? Azt hiszem én parancsolok a házban; következésképp
2515  II,  99    |                 Nekem senki sem parancsol. Én magam parancsolok magamnak.~-
2516  II,  99    |               megálljatok! Majd megmutatom én neked, hogy parancsolok,
2517  II,  99    |                  nem merül gyalázatba, míg én tartom kezemben a gyeplõt,
2518  II,  99    |                    kezemben a gyeplõt, míg én fésülöm az erkölcsöt bennetek;
2519  II,  99    |             fésülöm az erkölcsöt bennetek; én, aki a természet romlatlan
2520  II,  99    |               éppen most tiltottam meg. Az én szavam nem levegõ, Sir,
2521  II,  99    |                  Sir, nekem elveim vannak. Én nem akarok bosszúságot okozni
2522  II,  99    |              sajnálom azért, mert közvetve én is oka voltam a szerencsétlenségnek,
2523  II,  99    |                     Lássa, Sir, nem vagyok én rossz asszony, jó vagyok,
2524  II,  99    |                    elfödõ ruha. De tehetek én róla, hogy letépik rólam
2525  II,  99    |                 terve Marit föllelni, mert én nehézkes vagyok, mint a
2526  II,  99    |                  sarat. Ön lesz a tervezõ; én a végrehajtó hatalom.~-
2527  II,  99    |            vállalni ez ügyet egészen, mert én könnyen esem misztifikáció
2528  II,  99    |                 mondom, leány, menj haza - én, a családfõ akarom értékesíteni
2529  II,  99    |            értékesíteni ama tudósításokat: én várom be itt az urat.~Edith
2530  II,  99    |                húsz fontot adja.~- Hisz az én vagyok, én kutatom Marit
2531  II,  99    |                 adja.~- Hisz az én vagyok, én kutatom Marit Sir Ihon költségén
2532  II,  99    |             keblére rejtve. - Ilyen vagyok én! Ha egész London enyim lenne
2533  II,  99    |          vigasztalása hasztalan, barátném. Én, Alacskay Pál, kezdek kételkedni
2534  II,  99    |                   e kitérés! Röviden, Sir, én egy fontos nyomra akadtam...~-
2535  II,  99    |                   nem így kell.~- Mit érek én azzal, föltéve, ha igazi
2536  II,  99    |                  Félév nagy idõ.~- Pál úr, én önt kezdem nem érteni; ha
2537  II,  99    |         megfeledkezik kötelességérõl, Sir; én nem! Magyarországon vas
2538  II,  99    |                   szólt kacér mosollyal. - Én vagyok az, Sir!~- Ez esetben
2539  II,  99    |               Edith! tudja meg elõbb, hogy én szeretem, kimondhatatlanul!
2540  II,  99    |                    az ajtó? Halld tehát, - én leánykérõbe indultam.~-
2541  II,  99    |                 neki.~- Tréfán kívül, Pál, én komolyan megfeledkeztem
2542  II,  99    |                     Pál vállat vont.~- Hát én tudom? Holnap hazautazom,
2543  II,  99    |              vissza Pál szerelmét?~- Ez az én titkom, Sir. Remélem, nem
2544  II,  99    |                    egy férfiszívhez. Ez az én feleletem önhöz, Sir Ihon.
2545  II,  100   |                   hatodik nagyhatalomnak«, én a magam részérõl szívesen
2546  II,  101   |                MONOGRAM ÉS A PLÉH?~1880~Az én tiszteletreméltó barátom,
2547  II,  101   |               gyönyörűség volt elnézni.~És én aztán hordtam is sokat ezt
2548  II,  101   |                    vette és játszott vele.~Én istenem, milyen kínokat
2549  II,  101   |                   vagy legalább ritkult, s én már a nyugalom révébe reménykedtem
2550  II,  101   |         belenyomkodja chemikus tintával az én becsületes betûim idomait,
2551  II,  101   |            természetesen mint annyi mások; én is a szép Ilonkát nézni.
2552  II,  103   |              Szeged javára.~- Pedig nem is én intéztem - hanem itt az
2553  II,  103   |               megmagyarázta neki, hogy nem én vagyok az apja; - azóta »
2554  II,  104   |                    kísértetek õnála éjjel!~Én rendes vevõi közé tartozom.
2555  II,  105   |               mondá a tábornok elõlépve.~- Én Horváth Gyula, országos
2556  II,  105   |                engem érzékenyíteni.~- Nem, én csak azt akarom, hogy tegyük
2557  II,  105   |         feleselgetnek; mégis ráncbaszedtem én a katonaságot, két hét kell
2558  II,  106   |                lábai.~Ez a lábak korszaka!~Én uram teremtõm! Valaha a
2559  II,  106   |              szokta tartani az ember. (No, én magam legjobban szeretem
2560  II,  106   |                kend, Majgó?~- Gyarmatra.~- Én is oda tartok. Üljön föl
2561  II,  107   |                    mondja Madách - gyenge. Én meg azt mondom, hogy az
2562  II,  108   |               eleget álmodnak õk ébren is.~Én magam nem vagyok sem képviselõ,
2563  II,  108   |                   ódon lakásomból, mely az én elkeresztelésem folytán
2564  II,  108   |                igénytelen állatok, akiknek én sohasem vétettem semmit,
2565  II,  108   |                  vétettem semmit, s akiket én igen szeretetreméltóaknak
2566  II,  108   |                 végre is az okosabb enged, én költöztem el.~Pedig sohasem
2567  II,  108   |                lágy selyem ehhez képest az én szõke hajam.~Hogy fog ez
2568  II,  109   |                  az excellenciás alakot, s én találomra léptem be egy
2569  II,  109   |                  hogy igen kellemetesek, s én magam azon rossz nevelésnél
2570  II,  109   |               leányneveldénél egymaga!~Míg én ezeket így jártattam eszemben,
2571  II,  109   |                    nagyon. Egy-két jó órát én is szívesen töltöttem itt
2572  II,  109   |              kiejtéssel? Ne mondja?~- Nem. Én majdnem szegedi vagyok,
2573  II,  109   |               pesti lakos.~- Ah, az derék. Én magam is Pestre költözöm.~-
2574  II,  109   |                    amit beszél, vagy pedig én vagyok a legboldogabb ember
2575  II,  109   |                   virginiám füstjét.~- Nem én.~- Mi annak az oka?~- Az,
2576  II,  109   |                gondolt a házasságra?~- Nem én, soha.~- De csak szeretett
2577  II,  109   |                Talán beteg volt?~- Nem biz én, hanem már egy év óta valami
2578  II,  109   |                   hortyog, mint egy medve. Én nem látom be, hogy miért
2579  II,  109   |                     De nem addig az, uram. Én mívelt ember vagyok. Én
2580  II,  109   |                    Én mívelt ember vagyok. Én tudom, mi az a modor. Legyen
2581  II,  109   |           biztattak, hogy nõsüljek otthon. Én? Pestrõl? Soha! Oh, ott,
2582  II,  110   |                virtus.~*~De minek is hozom én most föl az irodalmi plágiumokat,
2583  II,  110   |                 élemedett korában is.~- Ha én akkor abba hagyom kedvéért
2584  II,  112   |                tehetetlen voltam. Tudom is én, mit tettem. Meghatott a
2585  II,  112   |                   jól rám, szebbek-e, mint én? Oh, te kis bolond. Hogy
2586  II,  112   |                    Oh, te kis bolond. Hogy én vagyok a legszebb? Az ám
2587  II,  113   |              viselte a háznál a kalapot -, én ezt a helyzetet nem tûröm
2588  II,  113   |                      Azt a helyzetet, hogy én az ablakon dobtam ki anyai
2589  II,  113   |                    hogy nevetségessé légy. Én azt hittem, családunkat
2590  II,  113   |                parlamentben.~- De, édesem, én nem tudok...~- Meg kell
2591  II,  113   |                 aki most felszólal. Tudod, én sohasem bolondultam a könyvek
2592  II,  113   |             tárgyak? Engem meg nem csalsz. Én is olvasom az országgyûlést.
2593  II,  113   |                mély sóhajjal. - Legyek hát én az áldozat tiértetek; föl
2594  II,  113   |                    a körirat: »Följebb!«~- Én pedig, megvallom, nem voltam
2595  II,  113   |                    Nagyon jól van, édesem, én nem fogom õt többé hozzátok
2596  II,  113   |                   hozzád.~- Ahogy tetszik. Én mindenben kapitulálok a
2597  II,  113   |                   nagyságosnak, nem vagyok én csak nemzetes úr vagy talán
2598  II,  113   |                volna, ki gondolta volna... Én, csak én tudtam azt egyedül,
2599  II,  113   |                 gondolta volna... Én, csak én tudtam azt egyedül, Gábor,
2600  II,  113   |                   orromnál fogva, most már én akarok az úr lenni a háznál.
2601  II,  113   |                  hatalmas elõérzetünk van. Én hiszem, tudom, hogy õ itt
2602  II,  113   |                    légbõl kapott is lehet. Én nem értek a politikához,
2603  II,  113   |             különösnek látszik az, hogy az én papám olyan nagyon okos
2604  II,  113   |            mindennapi ember, édes leányom, én rég fölfedeztem benne az
2605  II,  113   |             választ írta:~»Kegyelmes uram! Én rosszul érzem magam s valószínûleg
2606  II,  113   |                vesz, rám ne pazarold, mert én semminemû hivatalt nem vállalok,
2607  II,  113   |                  Oh, éppen nem, asszonyom. Én megvallom, egy kevéssé politikus
2608  II,  113   |                    lehetre? Mert ha nincs, én szavamra mondom, egy tapodtat
2609  II,  113   |                öregúr egy mély sóhajjal -, én bizony ebbõl a kéziratból
2610  II,  113   |                 képviselõházban; nem értek én magamtól a pénzügyekhez
2611  II,  114   |                  jobban szemügyre vehettem én is. A kopott, igénytelen
2612  II,  114   |                     gondolám -, hisz ez az én kedves unokaöcsém Bihar
2613  II,  114   |                 jusson: majd kordába fogom én a gaz kópét, ha még nem
2614  II,  114   |              Tréfálni méltóztatik, vagy az én eszem kezd megzavarodni,
2615  II,  114   |                 belõle semmi.~- Hja, uram, én nem tehetek arról, ha csodák
2616  II,  114   |                  változtatta így át?~- Azt én is szeretném tudni - szólt
2617  II,  114   |               verejtékkel szerzik a pénzt; én is tudtam ezt, de sokkal
2618  II,  114   |            zsebpénzemet: negyven forintot. Én ez összeget átvettem és
2619  II,  114   |                    rám csapta az ajtót. De én még ez egyszer megkönyörültem
2620  II,  116   |                    el nekem a Rózsa nénit! Én a Rózsa nénit szeretem.~
2621  II,  116   |                       Maga az, édesapám!~- Én hát. Tudod-e, hogy a városba
2622  II,  116   |                neked vásárfiát?~- Bánom is én... hanem hát mégis hozzon!~-
2623  II,  116   |                Ugyan mi legyen az, amit az én kedves leányom szíve kíván?~-
2624  II,  117   |                 pihenés van: a halál után. Én a pihenést úgy értem, hogy
2625  II,  117   |                   lombok között a zöldben. Én nem tudom, de a poéták,
2626  II,  117   |             fogadásból szaladsz?~- Nem biz én, Pali bácsi. Hanem siket
2627  II,  117   |                  ne adjon. Hát mért volnék én másképp mameluk? Eredj,
2628  II,  117   |                 tesznek.~- Hát kötözködtem én valaha? Hát nem mindig elöljártam-e
2629  II,  117   |                    nem mindig elöljártam-e én a haza elárulásában? - dicsekedett
2630  II,  117   |                    kedves Pálom, de bizony én alig ismerek ott valakit,
2631  II,  117   |             félórát vártok, itt lesz, s ha én megkérem, nem hiszem, hogy
2632  II,  117   |             barátnõimhöz fogom ajánlani.~- Én már nem venném annak semmi
2633  II,  117   |                   Sir? - kérdé Neczpály.~- Én a polgármesteri szolga vagyok,
2634  II,  117   |                legalább jelentsen be, mert én a következõ vonattal utazni
2635  II,  117   |                    tréfál velem. Nem látok én itt senkit.~- Látszik, Sir,
2636  II,  117   |                  New York polgármestere.~- Én Bradley polgármester vagyok
2637  II,  117   |              Kicsoda ön? - kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön szolgálatára
2638  II,  117   |            valamint másik két társam is.~- Én nem rendeltem, nem fizetem.~-
2639  II,  117   |            Ezeregyéj tündérmeséjét álmodom én, vagy pedig ébren vagyok?~-
2640  II,  117   |               hasonlít« - mondá egy hang.~»Én, ha nem tudnám is, felismerném,
2641  II,  117   |            bizonyosan herceg is lehetne.~- Én pedig nagyon szegény vagyok.
2642  II,  117   |                boldogan hajlott vállára:~- Én vagyok a földön a legboldogabb.~
2643  II,  117   |         legboldogabb.~Miklós is az volt.~- Én tehát menyasszonya vagyok,
2644  II,  117   |                  Szóljon ön atyámnak is.~- Én félek, Edith... õ nem fogja
2645  II,  117   |                     ön biztosít! De lássa, én olyan szegény ember vagyok...
2646  II,  117   |                elhalványodott:~- Mi vagyok én?~- Ej, ej, fenség! Kedves
2647  II,  117   |             tornácon.~- Te vagy, Miklós?~- Én ám, Pali bácsi. Hanem nem
2648  II,  118   |            literatúrai körök ismerik, ahol én megfordulok, mert mindenütt
2649  II,  118   |                  folytán, délután pedig az én rendelkezésemre bocsátja
2650  II,  118   |                  virágzásnak az édességét.~Én sokszor oda sem hallgattam,
2651  II,  118   |                   kapuja be van csukva.~Az én szívem megnyílik elõtted,
2652  II,  118   |                elõtted, Dénes, csakhogy az én szívemben - nincs se konyha,
2653  II,  118   |                    ha téged boldoggá tesz, én nem bánom.~Mikor jössz,
2654  II,  118   |             fürdünk! Szörnyû nagy úr ez az én öcsém. Csak már hamar lenne
2655  II,  118   |                  lenne meg palatinus, hogy én is zöld ágra vergõdjem.~
2656  II,  119   |               tudja, senki se lásson, csak én... csak én...~- Jó van,
2657  II,  119   |                    lásson, csak én... csak én...~- Jó van, királyfi. Én
2658  II,  119   |                  én...~- Jó van, királyfi. Én veled megyek, hanem azt
2659  II,  119   |                  párnáimat kibélelem. Mert én a tied vagyok az esküvõig,
2660  II,  119   |                  lesz, úgy lesz... Találok én még különb partit is.«~A
2661  II,  120   |                 maga nem érti a szakmáját, én magát vasra fogom veretni.~
2662  II,  120   |               ilyen gonoszul felelt, hanem én... Engem tessék büntetni.~-
2663  II,  120   |                    amiket a fiam adott: az én nevelésem ez a gonosz gyerek,
2664  II,  120   |              nevelésem ez a gonosz gyerek, én öntöttem szívébe ezeket
2665  II,  120   |               ezeket a gazságokat, mert az én fiam... engem tessék hát
2666  II,  120   |                       De hát kicsoda ön?~- Én? Hát én a pedellus vagyok,
2667  II,  120   |                  hát kicsoda ön?~- Én? Hát én a pedellus vagyok, az iskolaszolga,
2668  II,  120   |                   ha felakasztat? Akkor is én vegyelek le az akasztófáról
2669  II,  120   |                 hiszen csak azt lesd, hogy én könyörögjek érted. Nem én!~
2670  II,  120   |                  én könyörögjek érted. Nem én!~A fiú szó nélkül hagyta
2671  II,  120   |                  Igen, ebben a ruhában. De én szándékosan öltöztem így;
2672  II,  120   |               vagyok.~- Semmi közöm önhöz. Én a törvényhozó testület tagja
2673  II,  120   |                   testület tagja vagyok.~- Én Lengyel Gyuri vagyok - tört
2674  II,  120   |                  rendõr vagy?~- Nem vagyok én semmi! Csak úgy hazudtam...
2675  II,  120   |                     Vigy haza inasodnak.~- Én bizony haza nem viszlek.
2676  II,  120   |                    viszlek. Ilyen cikkeket én nem származtatok be az országba.
2677  II,  122   |                színészeknek. Van is itt az én emeletemen vagy negyven
2678  II,  122   |                   Üstökös« adomája szerint én vicceltem le a palóc dialektusommal.
2679  II,  122   |                  rossz viccbõl: nem bántom én a poétákat sohasem, inkább
2680  II,  122   |                     uram. Miért nem vagyok én a toll embere... mint ön.
2681  II,  122   |                   például a kezem alatt... Én tetszés szerint teszem az
2682  II,  122   |              gyermekek olyan naivok, uram! Én ha még egyszer születnék,
2683  II,  122   |                engedné az úristen, hogy az én borotvám járjon egyszer
2684  II,  122   |                    körül. Majd megmutatnám én, hogy kell az alkotmányt
2685  II,  123   |       megrecsegtette azokat: Most még csak én vagyok itt, hanem mindjárt
2686  II,  123   |            szárazföld van: a várba.~- Nem, én az unokáimhoz akarok menni -
2687  II,  123   |        határozottan.~- Miféle unokáihoz?~- Én Kampós János vagyok, kedves
2688  II,  123   |                 kormányos uram, az egyiket én hozom az ölemben.~- A másikat
2689  II,  123   |                    az ölemben.~- A másikat én hozom - mondá a másik katona -;
2690  II,  123   |                   most anélkül.~- Nagyapa, én éhes vagyok - szólott a
2691  II,  123   |                   szólott a kis Juliska.~- Én is, nagyapa - ismétlé a
2692  II,  123   |            felkiáltott:~- Itt van kérem az én kis unokám, fogadják el
2693  II,  123   |                    fel keserûen - nem érem én azt már meg, hogy ebben
2694  II,  123   |                   Ezt a másik leánykát meg én fogadom örökbe.~- Egészen
2695  II,  123   |                    kifelejtettél...~»És az én kedves nagyapámnak.«~De
2696  II,  123   |                lesi - kend is?~- Nem lesem én a minisztereket, nagyságos
2697  II,  123   |                  lehet vele beszélni... de én mégis meg fogom látni Mariskát.~
2698  II,  123   |                   már látta volna valahol. Én uram istenem, ugyan kihez
2699  II,  123   |                onnan.~- Mit akar itt?~- Az én unokám az a kocsiban. Engedje,
2700  II,  123   |                    Ella - mondá a szõke.~- Én nem mondhatnám - felelte
2701  II,  123   |                  kellemes. Hidd el, Marie, én mindent megunok, éppen mint
2702  II,  123   |            Nagyapám! - dadogá elsápadva.~- Én vagyok, gyermekem. Eljöttem
2703  II,  123   |                    mint a saját lányát, de én is.~- Mind meghiszem, nagyságos
2704  II,  123   |                   uram! De éppen ez a baj. Én sok hálával tartozom nagyságodnak
2705  II,  123   |                 gazda. Jó fizetése lesz.~- Én azt nem kérdeztem. Maradok.~
2706  II,  123   |               talált kegyelmed.~- Már mint én?~- Legalább az a híre jár
2707  II,  123   |                 kincset találtam, ebben az én kis leányomban, ki úgy megnyerte
2708  II,  123   |                 Úgy van, nagyapa! Most már én is tudom, mért csúsztattak
2709  II,  124   |                nemzeti keserûségen, mondok én egy olyan esetet ellensúlyozásul,
2710  II,  124   |                  ármádiát. Majd megmutatom én...~- Nem jó a katonasággal
2711  II,  124   |        intézkedéseket involvál a kérdés.~- Én H. országos képviselõ vagyok -
2712  II,  124   |                   tábornok urat keresem.~- Én vagyok az.~- Kállay kormánybiztos
2713  II,  124   |                  közünk többé a mentéshez, én egy szál katonát sem adok
2714  II,  124   |           modorában, egész önkéntelenül.~- Én nem tudom, mire való az?~-
2715  II,  124   |                  van. Hát tudja mit az úr, én nem vonom meg a katonai
2716  II,  125   |                gondoltam magamban.)~- Hüm! Én olcsóbban csináltam volna.~-
2717  II,  125   |                   vagyok. A dolog biztos s én meg vagyok gyõzõdve, hogy
2718  II,  125   |                  hogy ki csinálta? Ki más, én magam...~- Tehát forduljon
2719  II,  125   |                állítva. Mármost azt kérdem én tõled, mit tennél, ha te
2720  II,  125   |                       milyen bolond vagyok én! Hiszen nem aranyásók ezek
2721  II,  126   |                  csengettyûk megszólaltak. Én hallottam a zajt s fölnyitottam
2722  II,  126   |                    pokol fajzata. Olvastam én, uram, Wilkie Collinst,
2723  II,  126   |                 csöppet se féltem. De most én is csak azt mondom, amit
2724  II,  126   |                    csöndesen reszkettek.~- Én uram, én istenem, mi rosszat
2725  II,  126   |           csöndesen reszkettek.~- Én uram, én istenem, mi rosszat tettem,
2726  II,  126   |                    öccséhez.~- Édes öcsém, én ebbõl az átokverte házból
2727  II,  126   |                  két apró szeme.~- Mondtam én azt régen, hogy adjuk el
2728  II,  126   |                 végig azt dalolva, hogy:~- Én vagyok a Petruskáék kísértete!~
2729  II,  127   |                Kártyával ölni az idõt, míg én munkával értékesítem. Ezer
2730  II,  127   |                   aprítsanak, ha ez nem az én megrendíthetetlen elvem.~-
2731  II,  127   |                      A gyakorlatias irányt én is szeretem s ez okból mellõzve
2732  II,  127   |               hozott.~- Hallgatom, uram.~- Én a kisasszonyt azon idegen
2733  II,  127   |                   hibátlanul beszélt, akár én, s elfelejtette ama féltucat
2734  II,  127   |                 mozdulatokkal kíséri, hogy én azt hiszem, a harag forr
2735  II,  127   |                    ki tudja hova?... hanem én beszélek e nyelven.~- Hihetetlen.
2736  II,  127   |                    Mari érzékenyen -, hogy én lengyelül tudjak. Hogyan
2737  II,  127   |                      Oh, uram, mit tehetek én arról, ha ön nem érti ezt,
2738  II,  127   |               arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok képes oly szívhezszólóan
2739  II,  127   |                   leány lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója. Szívét
2740  II,  127   |                    vigasztalója. Szívét az én szívembe öntötte, egy szívvel
2741  II,  127   |                nagy gonddal, szórul szóra. Én összecsaptam kezeimet és
2742  II,  127   |              kellett e nyelvet tanulnom az én Annám kedvéért, hogy nyugalmát
2743  II,  127   |           boldogságát féltenie kell, és az én vagyok. Sírva borult keblemre
2744  II,  127   |                    hozzám hazám nyelvén?~- Én, uram! Eljöttem önnel csevegni,
2745  II,  127   |                 László.~- Hát kegyed?~- Az én nevem Bodner Mari.~A beteg
2746  II,  127   |                 hogy igazat fog felelni!~- Én sohasem szoktam hazudni,
2747  II,  127   |                   mosolygott.~- Nem, uram, én még nem szerettem.~- Nagy
2748  II,  127   |           hallgasson meg...~- Azért vagyok én itt; barátja tudni akarja
2749  II,  127   |          lehetséges! És mégis akkor... Oh, én furfangos ember vagyok kisasszony.
2750  II,  127   |                  hova céloz ez a kérdés?~- Én megfigyeltem e körülményt
2751  II,  127   |                   borzasztó gyanúm támadt; én nem vagyok a Fürdõ utca
2752  II,  127   |                kétségbeesett ábrázattal. - Én mindent kitaláltam, ez az
2753  II,  127   |                  mindent kitaláltam, ez az én mûvem. Ez az én mûvem. Szánjon
2754  II,  127   |          kitaláltam, ez az én mûvem. Ez az én mûvem. Szánjon engem! Mit
2755  II,  127   |                  Szánjon engem! Mit tegyek én most már?~- Ne legyen ön
2756  II,  127   |                   urat elmenni hagyni. Nem én mehettem volna inkább orvosért?!~
2757  II,  127   |               szokták a hajukat levágni?~- Én semmit sem tudok - mondá
2758  II,  127   |                     Igazságtalan? Már hogy én? Vajon ki vagy te, és ki
2759  II,  127   |                   ki vagy te, és ki vagyok én? Azt hiszem, én parancsolok
2760  II,  127   |                  ki vagyok én? Azt hiszem, én parancsolok a házban? -
2761  II,  127   |                 Nekem senki sem parancsol. Én magam parancsolok magamnak.~-
2762  II,  127   |               megálljatok, majd megmutatom én neked, hogy parancsolok,
2763  II,  127   |                  nem merül gyalázatba, míg én tartom kezemben a gyeplõt,
2764  II,  127   |                    kezemben a gyeplõt, míg én fésülöm az erkölcsöt bennetek,
2765  II,  127   |             fésülöm az erkölcsöt bennetek, én, aki a természet romlatlan
2766  II,  127   |               Éppen most tiltottam meg. Az én szavam nem levegõ, uram,
2767  II,  127   |              sajnálom azért, mert közvetve én is oka voltam a szerencsétlenségnek,
2768  II,  127   |                 nagyságos uram, nem vagyok én rossz asszony, jó vagyok,
2769  II,  127   |                 terve Annát föllelni, mert én... én nehézkes vagyok, mint
2770  II,  127   |                 Annát föllelni, mert én... én nehézkes vagyok, mint a
2771  II,  127   |                  sarat. Ön lesz a tervezõ, én a végrehajtó hatalom.~-
2772  II,  127   |            vállalni ez ügyet egészen, mert én könnyen esem misztifikáció
2773  II,  127   |                  mondom, leány, menj haza, én, a családfõ akarom értékesíteni
2774  II,  127   |            értékesíteni ama tudósításokat, én várom be itt azt az urat...~
2775  II,  127   |                   forintot adja.~- Hisz az én vagyok, én kutatom Annát
2776  II,  127   |                 adja.~- Hisz az én vagyok, én kutatom Annát a Kaziray
2777  II,  127   |                 mosolyogva. - Ilyen vagyok én. Jobban örülök ennek az
2778  II,  127   |                  minek e kitérés? Röviden: én biztos nyomra akadtam.~-
2779  II,  127   |                 nem indul, tudja meg, hogy én magam megyek.~- Menjünk
2780  II,  127   |                   szólt kacér mosollyal -, én vagyok az!~- Ez esetben
2781  II,  127   |                Mari! tudja meg elõbb, hogy én szeretem, kimondhatlanul!...
2782  II,  127   |              csukva az ajtó? Halld tehát - én leánykérõbe indultam.~-
2783  II,  127   |                      Tréfán kívül, László, én komolyan megfeledkeztem
2784  II,  127   |                 lengyel vállat vont.~- Hát én tudom? Holnap hazautazom,
2785  II,  127   |                 barátom szerelmét?~- Ez az én titkom - szólott lassan,
2786  II,  127   |               addig õ az Anna võlegénye, s én nem tolakodom ily ereklyén
2787  II,  128   |                   elõl?~- Soha! Nem tettem én soha semmit.~- Nos, mindegy.
2788  II,  128   |            gondolsz, édes fiam.~- De mikor én semmit sem gondolok.~- Hát
2789  II,  129   |                   a tavalyi év vitte el az én édesanyámat. Mondd meg nekem,
2790  II,  129   |               nekem egy kis tükröcském. Ha én abba belenézek, mindent
2791  II,  129   |                   nekem azt a tükröt, hogy én is lássam!~- De nem addig
2792  II,  129   |              mindjárt megvakul.~- Bánom is én, csak egyszer meglássam,
2793  II,  129   |             kíváncsi vagyok tudni, hogy az én mamácskám most ugyan mit
2794  II,  129   |           istenkétõl: hogy viseli magát az én kis Erzsikém? Jó-e? Szófogadó-e?
2795  II,  129   |                 egész éjjel nyitva volt.~- Én nyitottam ki - suttogá rekedten,
2796  II,  130   |                    kihez hasonló legfölebb én lehetek a - valóságban.
2797  II,  130   |               gomolyodott össze elõttem, s én nem voltam képes megkülönböztetni,
2798  II,  130   |                 meg van zavarva a feje!~És én võlegény voltam, mégpedig
2799  II,  130   |       belémszeretett s eljegyzett magának?~Én legalább cseppet se csodálkoztam,
2800  II,  130   |                  tett már a hazának; de az én hetyke bajszomnak az õ deres
2801  II,  130   |                   mind hiába való volt! az én négy kortesem gyõzte az
2802  II,  130   |                    kapacitás volt... de az én eszközeim mégis jobban tudták
2803  II,  130   |                    tûntek föl, melyeken az én nevem ragyogott. A kövek
2804  II,  130   |           ragyogott. A kövek csillámain az én dicsõségemet láttam. A gép
2805  II,  130   |                    de a vonat füttyentett, én fölriadtam... megérkeztünk
2806  II,  130   |               megállt; két utas szállt ki; én ruganyos léptekkel ugrottam
2807  II,  130   |                 törvény nevében foglyom.~- Én? az ön foglya? De hát megbolondult
2808  II,  130   |                     ha gorombáskodni akar, én megtiltom. Emberek, vasalják
2809  II,  130   |                     az égre, tévedés lesz! Én nem tûrhetem...~- Nem lehet
2810  II,  130   |           ellenmondás! Elõre!~- De, kérem, én Nagy Kázmér vagyok!~- Igen
2811  II,  130   |         pénzhamisítók feje...~- De, kérem, én kisgézengúzfalvi Nagy Kázmér
2812  II,  130   |                  Napfényes reggel volt; de én millió csillagot láttam
2813  II,  130   |                  ajtó bezáródott mögöttem, én ordítva rohantam neki, döngetni,
2814  II,  130   |                  ott állt a küszöbön... az én négy kortesem! Ott álltak
2815  II,  130   |                 Fütykös, Epöli, Rigó... az én népszerûségem oszlopai...
2816  II,  130   |               midõn megpillantottak.~De az én testem és az én lelkem megtagadta
2817  II,  130   |     megpillantottak.~De az én testem és az én lelkem megtagadta a szolgálatot:
2818  II,  130   |                 szalmaágyon. Ilyen volt az én nászéjszakám, mikor a népszerûség
2819  II,  131   |                    egyszerre termett... de én nem tartom helyesnek célzásokat
2820  II,  131   |                szeretõ - a hetedik kézben.~Én már kóstoltam, jóllaktam
2821  II,  132   |          szomorodtál el annyira?~- Mert ha én nagy leszek, meg akartam
2822  II,  132   |                   az esztendõt, amelyik az én édesmamámat elvitte.~- Oh,
2823  II,  132   |                   nekem egy tükröm, hogyha én abba belenézek, mindent
2824  II,  132   |                   lehet ám. A tükörbe csak én látok; te mindjárt megvakulnál,
2825  II,  132   |               okvetlen meg kell látnia.~De én istenem, ha jön, merre jön
2826  II,  133   |                   a hajdú-strázsamester.~- Én vagyok - kiáltá rekedten
2827  II,  133   |             rekedten Szõcs János.~- Miféle én?~- H á t ... é n ... a ...
2828  II,  134   |                 Elöl maga az alispán ment, én utána, utánam pedig tarsolyosan,
2829  II,  134   |                    az úr, aszondom... mert én a császár embere vagyok.~-
2830  II,  134   |                 embere vagyok.~- Majd adok én neked császárt, de mindjárt,
2831  II,  134   |                    kezet mer emelni - uram én istenem! - még a viceispánra
2832  II,  134   |                   ne jöjjetek! Majd végzek én vele magam!~No, már ebben
2833  II,  134   |                 nem bolondultál meg?~- Már én pedig szívesen elcserélem
2834  II,  134   |                 legyek, ha nem hasonlít az én bécsi hintómhoz: szakasztott
2835  II,  134   |              haragszik reá olyan nagyon?~- Én? Már mint én? - vette magát
2836  II,  134   |               olyan nagyon?~- Én? Már mint én? - vette magát észre az
2837  II,  134   |              csúfot elkövetni.~- Majd adok én mindjárt »híveket«! Láncokba
2838  II,  134   |          átkozódása közepett.~- Eressz el! Én az isten szolgája vagyok.~-
2839  II,  134   |                    szolgája vagyok.~- Üsd! Én a vármegye ura vagyok. Meg
2840  II,  134   |            szorulva.~- Hát ki mondja, hogy én nem fogadok el hivatalt?~-
2841  II,  134   |                  Az imént mondtad magad.~- Én csak a fõszolgabíróságot
2842  II,  134   |                 Ugyan miért?~- Azért, mert én írnok akarok lenni.~- Írnok?
2843  II,  134   |                   összekötve, mert, uraim, én a hitelezõimmel rossz lábon
2844  II,  134   |                  Sz-t megcsalni.~- No hát, én nem tudom... hanem rebesgetni
2845  II,  134   |               titkos értekezleten, amelyet én most mégis kiírok.~Hanem
2846  II,  134   |              többiek. - El kell fogatni.~- Én is osztom a tisztelt értekezlet
2847  II,  134   |                    a szót az elnök. - Mint én tudom, a jelölt most Budapestre
2848  II,  136   |                   fogadtatása ez, amelyben én itt részesülök, aki nem
2849  II,  136   |                    a felhõ, ha erre jár...~Én csak barátaimhoz jöttem
2850  II,  136   |                   asztalnál fölszolgált. - Én megszántalak... A megmaradt
2851  II,  136   |                   asztaláról hozzám kerül, én adok neked egy édes fürtöt,
2852  II,  136   |                   azért ne irigyeljétek az én szõlõfürtömet!~
2853  II,  137   |                csak semmi mozgás«, azalatt én is másztam a hegyeket keservesen,
2854  II,  137   |                    lettek volna.~Egyszóval én voltam a nap hõse az asszonynép
2855  II,  138   |                     Hagyd el: majd találok én neked másikat. Lesz itt
2856  II,  138   |                  ebben van valami érdekes. Én ráállok.~Mindenkinek tetszett
2857  II,  138   |                    Gergelyt. Ha megengedi, én is önnel megyek.~Gergely
2858  II,  138   |                   uram, ahogy a szegediek. Én nem tudom, kitõl tanulta.
2859  II,  139   |                    vele a XIX-ik századot.~Én tudom érteni azt a mágnást,
2860  II,  139   |                  bravúr-cselekedetre.~Nem, én még a talyigát is tisztelem,
2861  II,  140   |                 csábító közel hajolt, hogy én, bár »ég és föld« választott
2862  II,  140   |                    és benne csicsergett az én két madaram. Az asszony
2863  II,  140   |                   vis-à-vis ablakban... az én álmaim zománca, az én ismeretlen
2864  II,  140   |                   az én álmaim zománca, az én ismeretlen eszményképem,
2865  II,  140   |                   súgta lelkiismeretem; de én tiltakoztam.~E pillanatban
2866  II,  140   |               szeretik egymást, s velük az én öreg jó barátom, az én csöndes
2867  II,  140   |                  az én öreg jó barátom, az én csöndes vérû bátyám, Kardos
2868  II,  140   |                elszakított egymástól. Most én magamban évõdöm, õ pedig
2869  II,  140   |            egymáshoz, valamit suttogva. Az én Kardos bátyám éppen egy
2870  II,  140   |          Barátságosan megrázta kezemet. Az én szívem pedig úgy zakatolt,
2871  II,  140   |             asszony...~- Igen, öcsém... az én feleségem!~
2872 III,  1     |                   halálosan beleszeretnek.~Én legalább nagyon természetesnek
2873 III,  1     |           megmaradt álláspontja mellett.~- Én a Krisztint nem adom senkinek.
2874 III,  1     |                  lovag. Csemez sem mondja, én sem mondom. - Nos, ha nem
2875 III,  1     |            sóhajtva bólintott a fejével.~- Én is… szavamra mondom, én
2876 III,  1     |                    Én is… szavamra mondom, én is. Egy úton járunk, átkozottul
2877 III,  1     |                   leend, ha nekem adod. Az én feleségem leend. S te meg
2878 III,  1     |                   a lovag felé fordulva.~- Én azt mondom, hogy jobban
2879 III,  1     |                     mit is beszélek? ön az én kártyámat önmagának akarja
2880 III,  1     |                    szomorúan.~- Egészen az én bûnöm - folytatá az. - Verj
2881 III,  1     |                    nem mert volna eljönni; én bátorítottam föl. De milyen
2882 III,  1     |                 tehát ön… ön is óhajtja az én szerelmemet?~- Igen - suttogá
2883 III,  1     |                   engem, igen szeressen és én…~- S ön, Krisztina?~- Én? -
2884 III,  1     |                   én…~- S ön, Krisztina?~- Én? - s elereszté õt, mintha
2885 III,  1     |         sajátságosan semmitmondóvá vált. - Én? Ki beszél rólam? - mondá
2886 III,  1     |               mondá lassan -, nem tehetem, én mást szeretek… Azt hiszem…
2887 III,  1     |           változott.~- Legyen nyugodt. Már én sem epedek önért - szólt
2888 III,  1     |                    akit akar, de legyen az én nõm.~Aztán egész magasságában
2889 III,  1     |                 szomorúan:~- Igen, Miklós; én neje akarok lenni, hogy
2890 III,  1     |                   Meg fogunk halni! Te is, én is. Nem engedem és ha a
2891 III,  1     |                   akarom!~- Jól van tehát; én nem szeretlek téged, de
2892 III,  1     |                olyat, akit megnevezhetnék; én olyan férfiúról álmodom,
2893 III,  1     |              Krisztina. Finom, de érthetõ; én megértettem.~- Oh, oh, Luppán
2894 III,  1     |                    hangon. - Hát úgy nézek én ki, mint aki tréfál? Nem
2895 III,  1     |                  szava, olyan férfié, mint én, annyi, mintha nyomtatva
2896 III,  1     |              nyomtatva lenne. Aztán lássa, én egészen arra való vagyok,
2897 III,  1     |                    igen. Azt mondtam, hogy én már tapasztalt ember vagyok,
2898 III,  1     |                 voltam e szent kötelékben, én már eltemettem egy asszonyt.
2899 III,  1     |               eltemettem egy asszonyt. Oh, én már eltemettem és tudni
2900 III,  1     |                     Ön méltó arra, hogy az én feleségem legyen.~E pillanatban
2901 III,  1     |                   mely néma, mégis beszél. Én ösmerem e betût, Luppán,
2902 III,  1     |                   szerepelni akarok abban; én is szeretem Krisztinát,
2903 III,  1     |                    is szeretem Krisztinát, én is kezét kérem öntõl…~Ünnepélyes
2904 III,  1     |                   majd mindjárt kettévágom én az egész gordiusi csomót
2905 III,  1     |                  hogy nekem elveim vannak; én nem adom a leányt, nekem
2906 III,  1     |              kedves és azért akarjátok, de én is éppen azért akarom. Nekem
2907 III,  1     |                valaki, amit õ oda beültet; én a leányomat csak olyan embernek
2908 III,  1     |                   mondá - és szaván fogom; én meghozom önnek azt a darab
2909 III,  1     |                     Úgy érzem most, mintha én is szeretném, én is olyan
2910 III,  1     |                    mintha én is szeretném, én is olyan nagyon szeretném.~
2911 III,  1     |            San-Franciscóba, vagy mit tudom én hova… Olyan helyre, ahol
2912 III,  1     |                   Ez már nem kérdés többé; én megyek, Krisztina, mert
2913 III,  1     |                  az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctõl. Igaz,
2914 III,  1     |                   hát azt, amit jónak lát; én szeretni fogom mindig és
2915 III,  1     |                  õt ide. Hallod-e, Luppán, én az az ember vagyok, hogy
2916 III,  1     |                hogy meg is teszem, Luppán. Én megteszem.~Lehajtja fejét
2917 III,  1     |               kavard föl a tûzön, mert már én babonás vagyok az ilyenekben,
2918 III,  1     |                     Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok és erõnek
2919 III,  1     |             tisztelni mi gyarló emberek.~- Én Taláry Pál herceg vagyok.~
2920 III,  1     |               Mármost elhiszed, ugye, hogy én vagyok a herceg?~Azzal a
2921 III,  1     |                   az ajtó, kegyelmes uram. Én vagyok itt, ha talán valamit
2922 III,  1     |                   szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár vagyunk itt
2923 III,  1     |            rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem.~Taláry Pál
2924 III,  1     |               ütötte meg, mintha mondaná: »én leszek az a medve.«~A hatalmas
2925 III,  1     |                 leányod kell mindenáron.~- Én pedig nem adom semmi áron.~-
2926 III,  1     |                   Hallod-e, isten! Mutatok én még ma neked valamit!~Aztán
2927 III,  1     |          kötényemet, lepedõmet. Nem loptam én semmit, utamat ne állja.~
2928 III,  1     |                     õneki szegénynek, hogy én milyen voltam…~Az öreg Istóknak
2929 III,  1     |                  is csak olyan csõsz, mint én, csakhogy nagyobb területre
2930 III,  1     |                   De mondja meg neki, hogy én milyen voltam.~Lapaj önkénytelen
2931 III,  1     |                gyermekkel, majd megismerem én mindjárt a nemzetségét.
2932 III,  1     |                   a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon isten jó napot
2933 III,  1     |                   vicsorítva. - Tán bizony én várjam, míg fölébred? Ejha,
2934 III,  1     |                    vagy! Mi az, te tacskó! Én tartottalak a keresztvízre.
2935 III,  1     |                kend?~- Nyiss ajtót, Éliás, én vagyok, a Lapaj.~- Nyitom
2936 III,  1     |                  úr! Hogy jött rá?~- Az az én titkom.~Ugyanazon ezer darab
2937 III,  1     |                   megmondani, kik vagytok, én bizony nem erõtetlek - szólt
2938 III,  1     |                 moccanni mertek addig, míg én nem szólok, lõjön agyon.
2939 III,  1     |        megtisztítlak a bûnöktõl, s amiként én veled kezet fogtam, azonképp
2940 III,  1     |                    utolsó szombat, s akkor én fölterjesztem hasznos szolgálataidat
2941 III,  1     |      kénytelenségbõl voltam Jasztrabéknál. Én nem tartozom hozzájok.~-
2942 III,  1     |             bolondítasz, kedves fiam, mert én mindent tudok, s ha kérdezlek,
2943 III,  1     |                méltatlankodva. - Hiszen az én tulajdon öregapám volt!~-
2944 III,  2     |               hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge - szólt
2945 III,  2     |                eleresztette a kezét.~- Nem én… csak megrezzentem… Mintha
2946 III,  2     |                 bárányodat, fiacskám?~- Az én Cukri bárányomat, a két
2947 III,  2     |                   nagyon jól…~- Nem láttam én a te bárányodat soha - szólt
2948 III,  2     |                 sóhajjal feleli:~- Nagy az én bajom, nagyon nagy.~Hangja
2949 III,  2     |                  lehet vele tréfálni.« Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
2950 III,  2     |                Semmi… semmi; csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede Erzsi,
2951 III,  2     |              ítélnének el engem? Nem vétek én a légynek sem.~- De hát
2952 III,  2     |                édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem
2953 III,  2     |              csalitosban a templom mögött. Én már elõbb ott leszek.~A
2954 III,  2     |               özvegy Csupor Mátyásné. - Az én idõmben még a fa is jobban
2955 III,  2     |                      Összeragasztod?~- Nem én! - viszonzá Istók tompán. -
2956 III,  2     |                  csizmát, Filtsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó.~
2957 III,  2     |             ácsmester, Rögi Mihály uram.~- Én! - mondá Péter. - Én megyek,
2958 III,  2     |                       Én! - mondá Péter. - Én megyek, majszter uram.~-
2959 III,  2     |                  Rögi uram! Majd fölteszem én. Várok valakit valahonnan.
2960 III,  2     |           véges-végig az országúton.~- No, én azt se bánom. Eredj hát
2961 III,  2     |                    az öregért.~- No, öreg, én most magát viszem, ha akar,
2962 III,  2     |                  Nem lehet!~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt a fõszolgabíró
2963 III,  2     |             haditervet útközben.~- Ösmerem én azt a Filcsiket, tekintetes
2964 III,  2     |                    bágyi patak, mintsem az én szívem tõled elfordul.«~-
2965 III,  2     |                   utolsónak hagytál…~- Nem én hagytalak. Öregeké az elsõség
2966 III,  2     |                padlásról.~- Akár kettõt.~- Én pedig már két éve vagyok
2967 III,  2     |                  Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal
2968 III,  2     |                hitté keményednek lelkében.~Én magam is dajkamesékkel szíttam
2969 III,  2     |              beszél kend, Palyus - szóltam én közbe. - Már hogy írta volna
2970 III,  2     |              elfelejtette a háznál, csupán én vigyáztam az öreg Palyust,
2971 III,  2     |                    semmitõl sem féltek, és én akkor úgy csodálkoztam ezen.
2972 III,  2     |                Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
2973 III,  2     |              mindnyájan a mondását):~- Már én csak a mondó vagyok, hogy
2974 III,  2     |             tanácsbeliek.~- Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -,
2975 III,  2     |                kiálták mindenfelõl, csupán én ráztam a fejemet, ki színrõl
2976 III,  2     |                    bírták õket égetni, hát én is csak bírom… vagy micsoda?~
2977 III,  2     |                    a csõcseléket, s csupán én s a hivatalbeli személyek
2978 III,  2     |            Szakasztott így van lefestve az én imádságos könyvemben…~-
2979 III,  2     |              rábízom addig a bojtárra, míg én elszaladok a fekete majorba.~
2980 III,  2     |                négy vezérürü nyakára, hogy én messzirõl hallhassam.~-
2981 III,  2     |               Hallod-e, öreg fickó, Marci! Én vagyok itt, a veres major
2982 III,  2     |                     a veres major juhásza, én, Koppantyu Demeter. Egy
2983 III,  2     |                 Gyere te ki!~- Nem megyek. Én nem alázom meg magam.~-
2984 III,  2     |                      Itt a mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta
2985 III,  2     |                 venné az úr semmi hasznát… Én pedig megszerettem, igazán
2986 III,  2     |                türelmetlenül. - Nem jöttem én ide tréfálni, komoly vevõ
2987 III,  2     |           halványabb az Imréé.~- Nem tudok én megválni attól a hegytõl -
2988 III,  2     |                    megfizetném?~- Nem adom én azt még talán…~Gondolkozott,
2989 III,  2     |                 sem lesz tavaszig, mert az én kis csikóm még fiatal és
2990 III,  2     |                 Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán… nem
2991 III,  2     |              valamikor, de most még - uram én istenem! - mi lesz ezekbõl,
2992 III,  2     |                     mondja az hüledezve -, én sem, Józsi, én sem ettem.~-
2993 III,  2     |                hüledezve -, én sem, Józsi, én sem ettem.~- Tudsz-e te
2994 III,  2     |            sziszegte halálra váltan.~- Oh, én szerencsétlen! Nem tudok
2995 III,  2     |                   szerencsétlen! Nem tudok én semmit. Jaj, minek is vettél
2996 III,  2     |          keserûséggel Télné iránt.~- Ha az én jó anyám itt volna! - sóhajtott
2997 III,  2     |                   kötne a talpára. Mert az én anyám nagyon hatalmas asszony
2998 III,  2     |                 múlt. Meg mered-e tenni?~- Én? Már hogy én? - selypíté
2999 III,  2     |              mered-e tenni?~- Én? Már hogy én? - selypíté Anna húzódozva.~-
3000 III,  2     |                    lovakra.~- Majd bizony! Én a csengõimet nem adom koptatni.~-