bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

3001 III,  2     |            csengõimet nem adom koptatni.~- Én pedig nem megyek a csengõk
3002 III,  2     |                   Majd mindjárt megmutatom én neki az utat innen! Hej,
3003 III,  2     |                    a kútnál? Azt szeretném én tudni, hé?~Lángba borult
3004 III,  2     |                    de mindjárt! Nem vettem én azt se az alsó végnek, sem
3005 III,  2     |              újdonatúj fehér korsót… Uram, én istenem, ez már a harmadik
3006 III,  2     |                    mert amilyen igaz, hogy én vagyon az özvegy Gálné,
3007 III,  2     |                  neheztelem tõlük, hogy az én lovamat nem vették meg…
3008 III,  2     |                soha többé!~- Azt szeretném én csak. Bár soha ne mennél.
3009 III,  2     |               rajta.~- No, semmit se félj! Én majd elõre megyek s kiengesztelem
3010 III,  3     |                engem - mondá -, hát bántom én Pintyinét? Tettem én neki
3011 III,  3     |                bántom én Pintyinét? Tettem én neki valamit? Megmondtam,
3012 III,  3     |                   ha mégis elment, tehetek én róla? Nekem csak az esett
3013 III,  3     |                     mondá a nagyúr -, most én magát viszem, akár jön,
3014 III,  3     |                    édesapját. Tegye meg az én kedvemért.~Az öreg Filcsik
3015 III,  3     |                 ide hozni azt az embert.~- Én ismerem az öreget, s tudok
3016 III,  3     |                     Hozta isten!~- Igenis, én vagyok, a bundámért jöttem.~-
3017 III,  4     |                hitté keményednek lelkében.~Én magam a dajkamesékkel szíttam
3018 III,  4     |            nyugodtan állotta ki, reggel az én jelenlétemben ételt vitt
3019 III,  4     |              beszél kend, Palyus - szóltam én közbe. - Már hogy írta volna
3020 III,  4     |             elfelejtette a háznál, egyedül én vigyáztam az öreg Palyust,
3021 III,  4     |                 sikoltása.~Apám, anyám meg én, aki már nagyobbacska fiú
3022 III,  4     |                Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
3023 III,  4     |              mindnyájan a mondását.)~- Már én csak a mondó vagyok, hogy
3024 III,  4     |             tanácsbeliek.~- Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -,
3025 III,  4     |                  kiálták mindenfelül, csak én magam ráztam a fejemet,
3026 III,  4     |                    bírták õket égetni, hát én is csak bírom… vagy micsoda?~
3027 III,  4     |                    hivatalbeli perszónák s én lettem beeresztve. Legelöl
3028 III,  4     |             kisompolyogtunk a szobából.~De én még a konyhába is utánam
3029 III,  5     |                    hasábot az üst alá, míg én megkavarom…~- Nedves ez
3030 III,  5     |               özvegy Csupor Mátyásné. - Az én idõmben még a fa is jobban
3031 III,  5     |                  csizmát, Filtsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó.~
3032 III,  7     |                    tovább a szívemmel… nem én tovább, Anna. Itt a pisztolyom
3033 III,  7     |                    jól rám, szebbek-e mint én? Oh, te csacska! Hogy én
3034 III,  7     |                   én? Oh, te csacska! Hogy én vagyok a legszebb? Az ám,
3035 III,  8     |              történik semmi (ezért bámulom én felette Arany Jánost); az
3036 III,  8     |                egy-egy halbszájtlira.~- Az én kis »hollóm«-nak nincs párja
3037 III,  8     |                  fel ilyenkor -, hiszen az én Piroskám kivétel az asszonyok
3038 III,  8     |                  kanapén - egy kávét innék én.~Vajon tudják-e, sejtik-e,
3039 III,  8     |                    azt fogta rám, hogy már én megöregedtem…~A Frau Léni
3040 III,  8     |              férfiak… ezek a férfiak! Uram én istenem! Kétszáz forint!
3041 III,  8     |               elsápadtak az eredménytõl.~- Én uram, istenem! Mi történt?~-
3042 III,  8     |                    a Kapocsyék. No, ezeket én nem ösmerem, csak úgy futólag.
3043 III,  8     |                 kegyedhez az asszonyság?~- Én csak takarítónõ vagyok;
3044 III,  8     |                  Hiszen az az ember ott az én fiatalkori pajtásom, Bróner
3045 III,  8     |            szemtelenség egy hivatalnoktól. Én, aki az ablakon át látom
3046 III,  8     |                  János? Hát ‘iszen ösmerem én a Jancsit. Komisz fukar
3047 III,  8     |                    úrhoz hasonlítod?~- No, én úgy néztem… az igaz, hogy
3048 III,  8     |                    másról beszélünk?~- No, én meg azt mondom, hogy te
3049 III,  8     |                 Pörgey vállat vonva.~- Oh, én bolond! - tépelõdött magában
3050 III,  8     |                    Most értek már mindent. Én… Én árultam el a dolgot
3051 III,  8     |                Most értek már mindent. Én… Én árultam el a dolgot ostobaságból.
3052 III,  10    |                   hajnalon (1881. febr. 21-én) kopognak az ajtaján.~A
3053 III,  10    |                     Pedig olyan asszony az én Annám, hogy nincsen párja
3054 III,  11    |                 Ugyan, katona uram, láttam én abban a legutolsó szobában…~-
3055 III,  11    |                láttam-e valami képet, amit én aztán szögrõl-végrõl elbeszélek
3056 III,  12    |                  utána lehet indulni.~Noha én sokkal öregebb író vagyok
3057 III,  12    |                   át, amit meg sem ír, míg én sokat írok, amit át sem
3058 III,  12    |             virágmagokat kapott egyszer az én kis húgom. Olyan ici-pici
3059 III,  12    |                ezek a virágmagok becsülve. Én magam is jelen voltam annál
3060 III,  12    |                   költségvetését elõre, de én majd csak alszom az idén.~
3061 III,  12    |               közül, mint egy gyíklesõ.~Az én kis húgocskám százszor is
3062 III,  12    |                   érzékenyen megsiratta.~- Én vagyok az oka, miért nem
3063 III,  13    |        többen-többen jöttek oda.~- Nagy az én bajom nagyon… Oh, én istenem,
3064 III,  13    |                    az én bajom nagyon… Oh, én istenem, nem segít énrajtam
3065 III,  13    |              városban, jó uraim. Nem tudok én itt mozdulni sem. Ide szálltam
3066 III,  13    |               aztán megindult az adakozás, én magam is egy forintot szúrtam
3067 III,  13    |                     egyszerre ott látom az én falusi özvegyemet.~A tizenegyedik
3068 III,  13    |       sürgött-forgott. - Igyatok, urak! Ma én fizetek. Ma jó napom van.
3069 III,  14    |                    nagyon népszerűtlen.~De én ezúttal nem foglalkozom
3070 III,  14    |           képviselői diurnumokat elnyelik, én ezúttal Hiripi Gáspárról
3071 III,  14    |                     csak hasonló ahhoz!~Az én Hiripi Gáspáromat Kranz
3072 III,  14    |                  vagy, Hiripi? - kérdém.~- Én vagyok - mondá rekedtes
3073 III,  14    |               otthon szoktam lenni.~- Nem, én nem mehetek - szólt akadozva,
3074 III,  14    |                látnák, hogy bemegyek… Nem, én nem mehetek be.~- Hát jól
3075 III,  14    |                  zseniális ötletem támadt. Én téged úrrá teszlek, Gáspár.~
3076 III,  14    |                 Uram, hallgasson ki engem! Én Kranz János vagyok, még
3077 III,  14    |                  hogy már keljen fel: most én ráncigáltam meg.~- Hop hó! -
3078 III,  14    |                  várjon egy kicsit, apó.~- Én vagyok, Gáspár. Hát hogy
3079 III,  14    |                    bolondozz, Hiripi.~- Az én nevem nem Hiripi, hanem
3080 III,  14    |              egypár forintot kölcsön. Mert én most nagyon szûkecskén vagyok.~
3081 III,  15    |                   valahová - fogalmazónak.~Én különben, magunk közt legyen
3082 III,  15    |                 Hoz az a nagyoknak is. Még én is várok valamit.~- Te dada,
3083 III,  15    |                  nagyon szép, nagyon jó, s én is azt kérhetném akkor…
3084 III,  15    |                    gyerekeket.~- Majd adok én nektek ilyen ostobaságokra
3085 III,  16    |               Nem-e? Ugye nem? Oh, oh! Hát én vagyok a Tóth Máténé Hódmezõvásárhelyrõl.
3086 III,  16    |                 költségét… Azért jöttem be én, galambom, nagyságos uram,
3087 III,  17    |                   Miféle ügyben van itt?~- Én vagyok a Majgó Márton -
3088 III,  17    |               ennek az embernek az apja?~- Én volnék - felelé az idõsebb
3089 III,  18    |                   járatban vagy?~- Nagy az én bajom, tekintetes fõkapitány
3090 III,  18    |                      Énhozzám hiába jössz. Én, ha ellopták sem bírom megkeríteni.
3091 III,  18    |                    bírom megkeríteni. Mert én semmit sem tudok, mióta
3092 III,  18    |             bátyámuram, merre hajtották az én nyájamat?~- Bizony nem tudom
3093 III,  18    |               nyájamat?~- Bizony nem tudom én. Gyanakszol tán valakire?~-
3094 III,  18    |                  valakire?~- Nem másra biz én, mint magára Szent Péter
3095 III,  18    |                   ki innen!~- Majd lerúgok én mindjárt egy csillagot -
3096 III,  19    |                amiben nekem se higgy, mert én is hazudhatom, hanem magad
3097 III,  19    |                   gyengék vagyunk benne:~- Én nem bánom, ha a latin nyelvet
3098 III,  19    |                   pedig a történelem is az én stúdiumom -, hanem, édes
3099 III,  19    |                    az elsõ forint.~De hát, én istenem, mire is költsön
3100 III,  20    |                    legnagyobb humorista az én Frecskay János barátom.
3101 III,  20    |             szaporán, kérem, nincs idõm.~- Én öt gyermek apja vagyok,
3102 III,  20    |                nincs alkalmazásom.~- Arról én nem tehetek, barátom.~-
3103 III,  20    |               ösmernek.~- De hát hol adjak én önnek alkalmazást?~- Annál
3104 III,  20    |                alásan. Mert azt, jól tudom én, a tekintetes úr alapította
3105 III,  21    |                       Mit akar? Ki maga?~- Én kérem… már mint én… - mondja
3106 III,  21    |                 maga?~- Én kérem… már mint én… - mondja halk, tompa hangon -,
3107 III,  21    |                     tompa hangon -, senki, én nem vagyok senki.~- Nos,
3108 III,  21    |                  ha senki, mit akar hát?~- Én vagyok az az ember, kérem,
3109 III,  21    |                 Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.~-
3110 III,  21    |                  ön hát a kutya?~- Igenis, én vagyok - mondá akadozva,
3111 III,  21    |                 olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi
3112 III,  22    |                 utazni kell…~- Hát tehetek én róla? Tudod, lelkem, részvényes
3113 III,  22    |                szabót?… Mennyire örülök!~- Én is… - sóhajta bús arccal
3114 III,  23    |               semmit sem tudni senkirõl.~- Én már a kriptában vagyok -
3115 III,  24    |               fikom… Amely vászonszemélyre én kimondom, hogy szép, hát
3116 III,  24    |                  közeledõ sugár alaktól.~- Én vagyok, Feri bácsi - felelte
3117 III,  24    |                  az elsõ napon.~- De mikor én magam is a vármegye embere
3118 III,  24    |          elgondolkodva -, de tudod, öcsém, én nagyon pedáns, pontos tisztviselõ
3119 III,  24    |               arccal sóhajtott fel.~- Hogy én rólam azt híreszteljék,
3120 III,  25    |                 legalább. Mit gondolsz, ha én téged szolgálatba vennélek?~-
3121 III,  25    |                 eljönnél hozzám.~- Nem biz én! - veté oda durcásan.~-
3122 III,  25    |         Begyepesedhetik a maga udvara, míg én oda belépek.~- Miért? Mondd
3123 III,  25    |              magától… mert tudja, no… mert én már nagylány vagyok.~Aztán
3124 III,  25    |                  Piroska. - Majd hazahozom én õket, majd beszélek én azzal
3125 III,  25    |           hazahozom én õket, majd beszélek én azzal az ispánnal.~- Úgyis
3126 III,  25    |                  nagyon pompás bora van.~- Én menjek? Mondta? No, jó.
3127 III,  25    |                   jó. Elmegyek hát. Voltam én már nagyobb úrnál is.~Alkonyodott,
3128 III,  26    |                 ajtónálló komornyik.~- Hát én bizony Bagi vagyok! - mondá
3129 III,  26    |                  úgy tapasztalom, hogy nem én, de õ vagyon ide ebédre
3130 III,  27    |               gyerek volt még akkoriban az én összetöpörödött öregem s
3131 III,  27    |                    hozzá kevélyen:~- Tudom én, kinek hitelezek, kinél
3132 III,  28    |                    odakünn a haranglábnál, én a konyhában a vacsorát főztem,
3133 III,  28    |          gazdasszonyi sorom volt a háznál; én rendelkeztem mindenben.
3134 III,  28    |                     mint a színméz, kivált én irányomban, meglehet, talán
3135 III,  28    |                    mint egy kisasszony, ha én is rávetettem a magamét.
3136 III,  28    |                annyit kikaparunk.~- Hiszen én is egy egész életet adok
3137 III,  28    |                    a kántor a konyhába, de én csak sírtam, és beöntöttem
3138 III,  28    |           kinyújtva.~- Ki lesz most már az én gyámolóm, büszkeségem? -
3139 III,  28    |                     A kisleányka velem, az én ágyamban szokott hálni.
3140 III,  29    |                     Bizonyomra mondom, nem én vettem el az ötszáz forintodat.«~
3141 III,  29    |                     bizonyomra mondom: nem én vettem el az ötszáz forintodat.~
3142 III,  29    |                    Jehova, légy könyörülõ! Én loptam el a pénzt, de visszaadom.
3143 III,  29    |                   Azt hitted te ugye, hogy én is fenyítõtörvényszék vagyok,
3144 III,  30    |                 ösmer? Még most sem ösmer? Én vagyok az özvegy Priklerné,
3145 III,  30    |                  juthatott ennyire? Tudtam én azt, minek kötekedett maga
3146 III,  31    |                  ferbliben.~Naláczi Gyurit én is ösmertem, s mikor egyszer
3147 III,  31    |                      Ön az, nótárius úr?~- Én! - szólt nagy örömmel a
3148 III,  31    |                    vállat vont.~- Tudom is én? Eluntam magam. Nem tudok
3149 III,  31    |                   Eluntam magam. Nem tudok én úgy élni, hogy mindenem
3150 III,  32    |               furulyán.~- Kedves doktorom, én meg fogok halni. Nem veszi
3151 III,  32    |               sorvadok, hogy megfogytam.~- Én semmit sem látok, asszonyom,
3152 III,  32    |                   doktorhoz. - Hanem tudom én jól, honnan fúj a szél.
3153 III,  32    |                  ellenzi?~- Hogyan? Hiszen én nem ellenzem…~- Nos, ha
3154 III,  32    |                    kell tudni. Azért ön az én doktorom.~- Nincs igaza,
3155 III,  32    |                    Hiszen nem azt kérdezem én… nem azt. Ön egész zavarba
3156 III,  32    |        megijesztett, édesem. János, János, én félek, hogy itt foglak téged
3157 III,  32    |                rongálva a testszervezetem. Én veszve vagyok, János.~-
3158 III,  32    |              doktorom, ne tartózkodjék… Az én Jánosom erõs lelkû ember.~
3159 III,  32    |                    legelsõ. Férjed vagyok, én parancsolok a háznál.~-
3160 III,  32    |                     Igenis, hogy nélkülem. Én rá nem érek, de én egészséges
3161 III,  32    |               nélkülem. Én rá nem érek, de én egészséges is vagyok. Magadnak
3162 III,  33    |            fürdõbõl, ahova egyedül ment, s én ma már arról értesülök,
3163 III,  33    |                  Az következik, uram, hogy én megyek, azonnal megyek.~-
3164 III,  33    |                jönni?~- Hiszen ön dühös.~- Én? Ne bolondozzon, Anna. Hiszen
3165 III,  33    |                   De maga haragszik rám!~- Én? Nem, én nem haragszom.~-
3166 III,  33    |                  haragszik rám!~- Én? Nem, én nem haragszom.~- Akkor hát
3167 III,  34    |                Mariska se fog eljönni. Biz én maradok inkább és nem hagyom
3168 III,  34    |                  mégis megáztál?~- Nem biz én, mert a szállásán vártam
3169 III,  34    |            szégyenlõsen mondá:~- Hát arról én, úgy gondolom, nem tehetek.~
3170 III,  35    |                Tudja, kedves képviselõ úr, én nem veszem ezt valami nagyon
3171 III,  36    |             magamnak.~- Mi köze magának az én váltómhoz? Mit kapkod utána?~-
3172 III,  36    |                    mi a legjobb gyógyszer?~Én nem mondom meg, de idézem
3173 III,  37    |                   nagy ünnepélyt közelrõl.~Én, aki tanúja voltam e kis
3174 III,  37    |                  útját álltam.~- Megveszem én a billétet tõled - mondám.~-
3175 III,  38    |               valami ismerõse.~Micsoda, az én kis Ilonkám ismerõse ez?
3176 III,  38    |                engem kért meg, hogy miután én is a fõvárosban hivataloskodom,
3177 III,  39    |                    hát még el se hiszik az én igaz történetemet.~Mindegy
3178 III,  39    |        történetemet.~Mindegy már, elmondom én mégis hûségesen…~Egy délután
3179 III,  39    |            halálítéletre. Aztán hadd írjam én is alá.~- Üres halálítéletre,
3180 III,  39    |                  nincs, és hogy férje van. Én megadom neki a hatalmat
3181 III,  39    |              véteti fejedet, ha visszatér, én pedig most ütöm le, ha nem
3182 III,  39    |                    tudta, mert sejtette.~- Én vagyok, királyom, én vagyok -
3183 III,  39    |                       Én vagyok, királyom, én vagyok - csendült meg a
3184 III,  39    |                     Mégis nagy tuskó az az én apám - gondolá magában Rog.)~-
3185 III,  39    |                  Hát nem ösmersz?~- Nem.~- Én a király vagyok.~- Vagy
3186 III,  39    |                  egy élõ istenre esküszöm, én vagyok Mórus király.~- Bolond
3187 III,  39    |                    gaz korcsmárosoktól. Ha én volték a király, fölakasztanám
3188 III,  39    |               Nyissátok ki.~- Nem lehet.~- Én parancsolom, a király.~A
3189 III,  39    |            nézzetek meg s mondjátok, nemde én vagyok az uralkodó.~A nézõk
3190 III,  39    |             motyogá:~»Talán mégsem, mégsem én vagyok Mórus király?…«~A
3191 III,  39    |                  Te sem? Hát csakugyan nem én vagyok a király?~- Nem ám -
3192 III,  39    |              följegyezték a krónikások, de én nem beszélem el, - mert
3193 III,  39    |                      mert azt a többit már én sem hiszem.~
3194 III,  40    |               vendéglõi szoba kifizetését.~Én persze, mint minden jogász,
3195 III,  40    |                 ruhát? - mondá õ.~- Hát az én ruhámat. De nehéz felfogása
3196 III,  40    |                   barátom.~- Nem vittem ám én ki egy szálat sem.~- Micsoda? -
3197 III,  40    |                  sehol, sehol.~Most már az én felfogásom lett nehéz.~Végre
3198 III,  40    |              Ujlakié volt.~- Hm! Meglehet… Én az apámtól örököltem.~Ezzel
3199 III,  40    |                     Vagy, hogy talán mégis én vagyok József fõherceg…«~
3200 III,  41    |                   beszél? - Mivel tartozom én?~- Férjem egy hónapban tízszer
3201 III,  41    |                    ha van valami kifogása, én bízom becsületességében,
3202 III,  42    |                     ha pedig az enyém jön: én kapok tõle egy hatost. Ez
3203 III,  42    |               rendesen igen csekély. S hol én nyerek, hol õ. Felette ajánlatos
3204 III,  42    |               Lejött velem s várt ott, míg én keresgéltem a betûkazal
3205 III,  42    |            pillantanak fel könyveikbõl.~De én hátulról is megéreztem a
3206 III,  42    |               megfogalmazom, asszonyom.~Az én Mihályom ott állott, karjait
3207 III,  42    |                    az attól függ, uram…~Az én Mihály barátom e pillanatban
3208 III,  42    |              Semmitõl sem függ, asszonyom. Én azonnal elvállalom az egyik
3209 III,  42    |                    a gyermeket, asszonyom. Én Bodzai Mihály vagyok, hivatalnok
3210 III,  42    |                használnak már semmit! Mert én nélkülök házasodtam, s ezen
3211 III,  42    |               Hátha találnánk mégis módot. Én özvegyember vagyok… gondolja
3212 III,  44    |               összetört a tengelyünk, s az én kormánybiztosom elkezdett
3213 III,  44    |        kormánybiztos a fát, meg a kötelet, én pedig ilyen könnyen a magyar
3214 III,  45    |                   ott áll Bem, - itt állok én a gallér mellett, amott
3215 III,  45    |                    S hol a pokolba keresem én aztán ebben a nagy városban
3216 III,  45    |                  sárga kabátos ember, hogy én állok följebb rangban.~-
3217 III,  45    |                    Nem adod? Azt szeretném én látni!~- Márpedig azt meglátja.
3218 III,  45    |                Márpedig azt meglátja. Mert én nem adom.~- Megállj, gaz
3219 III,  45    |                    nem adtad!… Nem küldtem én, szívem, egy lelket sem!~-
3220 III,  45    |                   sokat láttak a semmiben: én pedig behunytam szemeimet
3221 III,  45    |                   fogjunk, mihez?~- Emelem én a szekeret - ajánlkozék
3222 III,  45    |               felelte durván. - Majd tolom én még a szekeret egy darabon.~
3223 III,  46    |              Ipolyba ugranám, gyerekek. Be én, igazán mondom, mert elveszünk,
3224 III,  46    |                kérdezõsködj az emberektõl. Én majd a szomszéd faluba futok.~
3225 III,  47    |                    szemei felcsillogtak.~- Én megölöm azt a vitézt, Magdolna -
3226 III,  47    |                   Toldy Miklóst. Úgy látom én, okosan cselekszik õkegyelme.
3227 III,  48    |             töméntelent… Ej, hát úgy nézek én ki, mint akit mindenre rá
3228 III,  49    |                 neki, hogy ezt a vármegye… én rendeltem így; punktum.~-
3229 III,  49    |                  megyei rendelet vagy hogy én intézkedtem, mert Kovács
3230 III,  49    |                   alatt elpletykázod, hogy én sehogy sem akartam hozzá
3231 III,  49    |        principálisom.~Igazán gyerek voltam én még akkor, midõn a vármegye
3232 III,  49    |                 nagy malheur-ben úszott az én principálisom. Éjféltájban
3233 III,  49    |               János, János! Hát mid vagyok én neked, János? - kiabálta
3234 III,  49    |            porontyot? Hát szolgálód vagyok én neked, vagy mid, mordizom
3235 III,  49    |                  Hát azt gondolod te, hogy én is olyan vagyok, mint a
3236 III,  49    |                     tedd, ahova akarod, de én ne lássam.~- Jó, jó, csillapodj,
3237 III,  49    |                meztelenül legyen valaki az én házamban. Reggel ráadom,
3238 III,  49    |       Elhelyezted-e a többit is mind?~- El én egy lábig. A Kovács-uraság
3239 III,  49    |                     No, majd ráncba szedem én reggel.~Hanem ‘iszen szedhette
3240 III,  49    |                   ember.~- Eleinte hittem, én vagyok megbolondulva, hogy
3241 III,  50    |                  mint gyermekkori barátod, én írjam könyvedhez az elõszót.
3242 III,  50    |       hazacsalogatott a leveses tálhoz, de én már egészen bele voltam
3243 III,  50    |                 néztem. Mi közöm hozzá? Az én nyomaim jobbra visznek s
3244 III,  50    |                   s gyöngéden mondta:~- Az én kedvemért ütötte agyon.
3245 III,  50    |                    Lássa, lássa, mit tett? Én egy eleven madarat akartam.~
3246 III,  50    |            szemével, a kis paplányt. Ha az én feleségem volna, sohasem
3247 III,  50    |                    örökkön-örökké, ha csak én magam nem csókolom le piros
3248 III,  50    |                    otthagyott Vica volt az én tündérem!~Hideg szél süvített
3249 III,  50    |                   gyermekek után. Most már én féltem. Most már én szerettem
3250 III,  50    |                    már én féltem. Most már én szerettem volna hozzájok
3251 III,  51    |                kopogtat.~- Ki az, mi az?~- Én vagyok - szólt egy nyöszörgõ,
3252 III,  51    |             nyöszörgõ, vénasszonyi hang. - Én vagyok, Czifra Marcsa a
3253 III,  51    |                  ki az ablakot.~- Bánom is én, te vén szipirtyó. Nem nyitom
3254 III,  51    |                  szipirtyó. Nem nyitom biz én.~- De bizony elmondom neked,
3255 III,  51    |               Magdolna szeme csillogott.~- Én megölöm azt a vitézt, Magdolna -
3256 III,  51    |                   Toldi Miklóst. Úgy látom én, okosan cselekszik õkegyelme.
3257 III,  51    |                   melyiteknek van igaza?~- Én mondom a valót. Egy megölt
3258 III,  51    |               öregapjának a szépapja, mert én csak lesztenográfoztam ezt
3259 III,  52    |              eszembe tartani az adósaimat.~Én mosolyogtam. Ő pedig fürgén
3260 III,  52    |                   fõtisztelendõ atyám - de én még sose láttam ilyet!~-
3261 III,  52    |                felém fordulva. - Azért hát én be nem teszem a világért
3262 III,  52    |               tesztek bolonddá. Nem vagyok én az uradalomnak a lába kapcája.
3263 III,  52    |          lehetetlen elfogadnom…~- Márpedig én neked adom, mert én azt
3264 III,  52    |               Márpedig én neked adom, mert én azt el nem teszem… Canis
3265 III,  53    |               rügyöt?…~Ahogy van, úgy van, én bizony nem töröm rajta a
3266 III,  53    |                 vagy anyám, vagy nem tudom én ki, engem is elvitt a tömeg
3267 III,  53    |               emlékszik rá tisztán, akitõl én tudom, elég az hozzá, hogy
3268 III,  53    |           mentegetõzés van e levélben, azt én nem akceptálom. Vigye vissza
3269 III,  53    |                elkoptasson. Öröm nekem, ha én kopom legjobban.~Mikor Teleki
3270 III,  54    |                  Hogyne akarnék - mondá az én pertu pajtásom.~- Akkor
3271 III,  54    |                    gazdag ember lesz, mint én, selymes szobái, palotái,
3272 III,  54    |             elmondta aztán Jani úgy, ahogy én elmondtam; miért kellett
3273 III,  54    |                    nagy hûsége.~Amint hogy én nem is látok benne semmi
3274 III,  55    |                  az igazi. Az a java, amit én mondok el most.~Pedig nem
3275 III,  56    |                bele kegyelmed az orrát, ha én beszélek. Ott van a megboldogult
3276 III,  56    |                    isten nyugosztalja meg. Én tápláltam, nem kegyelmed.
3277 III,  56    |                  tápláltam, nem kegyelmed. Én tudom hát, mitõl vitte annyira.~
3278 III,  56    |                    útközben.~- Hová, hová? Én meg ezeket a gyerekeket
3279 III,  56    |                  nem azért mondom, hogy az én feleségem… hanem ami úgy
3280 III,  56    |                   mondá a sógor hetykén.~- Én tegnap fényképeztettem le
3281 III,  56    |                    nem kell. Mit csináljak én vele? Csak a becsületembe
3282 III,  57    |                elkészülve a legrosszabbra: én megvesztem.~- Oh, ne beszéljen…
3283 III,  57    |                    tartalmát a szájába - s én soha többé nem beszéltem
3284 III,  57    |             sógorom volt.~Ilyen is csak az én famíliámban történhetik.~
3285 III,  58    |                    a doktor az eseménynél, én pedig vagyok a szekundáns,
3286 III,  58    |                  arra, hogy nincsen. Végre én döntöttem el, hogy ha már
3287 III,  58    |              délceg magatartással.~- Uram, én Schwarcz Izidor vagyok.~-
3288 III,  58    |            Schwarcz Izidor vagyok.~- Uram, én Weisz Jakab vagyok.~- Örvendek,
3289 III,  59    |             csodálkozásba.~Hát, mondom, az én barátom, akibõl már azóta
3290 III,  59    |                 tárgyban, kérem…~- Hát biz én azért jöttem… Hiszen tudja
3291 III,  59    |             tekintetes úr - hogy mivel hát én itt most be fogok csukatódni.~-
3292 III,  59    |                 tudni, kérem alássan. Mert én ugyan nem vagyok korhely,
3293 III,  59    |               emlékszem rá. - Olyan vagyok én ebben, mint a ma született
3294 III,  59    |               szerencsés ember.~- Már mint én? - álmélkodék az, nagy szemeket
3295 III,  59    |                  mert jó kedvemben talált. Én megkegyelmezek magának,
3296 III,  59    |                  három forintomat. Ez, ez! Én most már haza nem mehetek
3297 III,  59    |                    alvóhelyem… elpusztulok én künn. Tessék csak engem,
3298 III,  60    |              varrni még a szabóinas is.~De én nem tartok e tekintetben
3299 III,  60    |                   ilyen vizitkártyám. Nem, én sohasem csináltatok bundát,
3300 III,  60    |                   csináltatok bundát, mert én csak bunda-haszonbérlõnek
3301 III,  60    |                hogy kicsoda. Hát a Mimi az én jelöltem, ha valamikor meg
3302 III,  60    |                 jobban el lenne kapatva, s én nehezebben jutnék hozzá.
3303 III,  60    |                   ez egy fösvény embernek, én pedig az vagyok a természetemnél
3304 III,  60    |                   el egy darabot, hanem az én tárcám tartalmát is folyton
3305 III,  60    |            éjszakára is benne alszik. Mert én jogosítva vagyok mindenre
3306 III,  60    |                  már fizetem, hát legalább én is vegyem ki a haszonélvezetemet!~
3307 III,  60    |                    fog elmenni, amikor még én alszom. S úgy is történt,
3308 III,  60    |                 szegényre a bundáját.~- Az én bundámat! - kiáltottam. -
3309 III,  60    |                    nézett rám e perctõl, s én egészen kiestem eddigi szerepembõl;
3310 III,  60    |              felküldjük önnek.~- Nem bánom én, asszonyom, ha már elevenen
3311 III,  60    |                  baj, menyasszonyt találok én még - hanem hogy mi lesz
3312 III,  61    |                      csak a Tisza tudta.~- Én már találkoztam vele egyszer -
3313 III,  62    |                      Melyikre?~- Nem tudom én. A postamesternek küldtem
3314 III,  62    |                meggyõzõdésemet. Mert tudod én pecsovics ember vagyok…
3315 III,  62    |                    olcsók«.~De ez se igaz. Én magam is azt hittem egy
3316 III,  62    |             pénzügyminiszter.~Hanem ma már én is kifakadok - mégpedig
3317 III,  63    |                    ha van álom a halálban, én jól tudom, a gyermekévek
3318 III,  63    |                 krónikákban néha legfölebb én indulok utána egy-egy piros
3319 III,  63    |                  annyi embert eskettem már én meg azóta! Aztán olyan idõk
3320 III,  63    |              Anzelmus barát?~- Alkalmasint én vagyok az.~- Kend eskette
3321 III,  63    |                    mégse tette meg.~- Hogy én eskettem-e õket össze? -
3322 III,  63    |                 megmutatom, majd kikeresem én a húgom becsületét, megálljatok -
3323 III,  63    |              ökleivel Johannáékat. - Amibe én egyszer belefogok, meg vagyok
3324 III,  63    |              egyszer belefogok, meg vagyok én abba fogódzva, hallja kegyelmetek…
3325 III,  63    |                    kegyelmetek… Majd kötök én még erre a dologra görcsöt,
3326 III,  63    |                   Róma városába. Meg merem én mondani annak is, ami szívemen
3327 III,  63    |                    szívemen van… beszéltem én már nagyobb úrral is, Thököly
3328 III,  63    |                    bizony - mert elárulom, én magam is a pápai levéltárból
3329 III,  63    |                  placet) »nagyon tetszik«.~Én uram istenem, ugyan mit
3330 III,  63    |          lehetetlen - hátha így volt igaz?~Én nem tudom. Nem is beszélem
3331 III,  63    |                  magamat szólni valamiben… Én csak azt látom be ebbõl
3332 III,  64    |                    ártatlanságukban?~Hanem én most ezen nem tűnődöm, mert
3333 III,  64    |                    a háztól s több efféle…~Én bizony nem tudom, s talán
3334 III,  64    |                   kimaradt a Dekameronból.~Én csak arról az egyrõl állok
3335 III,  64    |               olvasónak egy félköteten át.~Én nem vagyok ilyen kegyetlen,
3336 III,  64    |               feküdj le… hamar, hamar… Oh, én kedves kis szemecském… vérbe
3337 III,  64    |                   ugye jót tesz… ugye? Jaj én teremtõ istenem! - kiáltott
3338 III,  65    |           milyennek képzelted, fiacskám?~- Én biz azt gondoltam, rózsaszín
3339 III,  65    |                  fejét. - Mert már… hiszen én már nem vagyok éppen kislány.~-
3340 III,  65    |                  ez, hé? Hát bolond vagyok én, hé, hogy engem holmi korcsmárosok
3341 III,  65    |                   tördelte kezeit az öreg, én pedig úgy sírtam, mint a
3342 III,  65    |                érezte már a kólikáját, sem én a csizmámat, sorba jártuk
3343 III,  65    |                szerszámra is, Matykó… amíg én visszajövök. Most pedig
3344 III,  65    |                   beérjük.~- No - szólt -, én már most visszamegyek. Az
3345 III,  65    |                   a nemzetes uramat.~- Hát én aztán mit csináljak itt
3346 III,  66    |                     hogy kik közt tervezem én azt, hogy Korogh János és
3347 III,  66    |              õszinte, szókimondó embert.~- Én az vagyok, Maróth.~- Lovag
3348 III,  66    |                  van! Elszakítottak tõled. Én veszve vagyok. Tudod, hogy
3349 III,  66    |                egymás között csinálnak, ha én csak egy szót szólok…~-
3350 III,  66    |                     mint lassan elvérezni. Én nem látok semmi biztatót.
3351 III,  66    |                  nem látok semmi biztatót. Én már nem bízom. Nem bízhatom.~-
3352 III,  66    |                   hajlítja semmi.~- No, és én mégis esküszöm, hogy sohasem
3353 III,  66    |                   is.~- No, hát itt leszek én is. Számolhattok reám.~Dercs
3354 III,  66    |                    homlokát.~- Mit tehetek én róla, hogy király vagyok?
3355 III,  66    |             rontanom a tréfáját, de lássa, én nem lehetek a király ellen…~
3356 III,  66    |               tulajdonképp úgy érzem, hogy én tettem valami rossz fát
3357 III,  66    |                 összebeszéltünk Annával, s én megígértem neki, hogy ebbõl
3358 III,  66(29)|                                         Az én igen tisztelt barátom, Kovács
3359 III,  66(29)|                ékesen leírva. Ami kevéssel én toldom meg, az nem az igazság
3360 III,  67    |             kölcsön adtál, megtízszerezve… Én a belügyminiszter vagyok:
3361 III,  67    |                   Reám hallgass, Raksányi. Én tartozom neked több hálával.
3362 III,  67    |                    az csak mellékes dolog.~Én csak hosszú idõközben látom
3363 III,  67    |                 térülni, minden, minden. S én jártam a legjobban. Most
3364 III,  67    |                   Nem tûröm, nem tûrhetem. Én Raksányi de Raksa. Magyarok!
3365 III,  67    |             arisztokratikus hajlamok is.~- Én Raksányi de Raksa - így
3366 III,  68    |               visszavetted Sobriéktól. Nem én… Nem is szólnék egy szót
3367 III,  68    |                     fiacskám, jobban tudom én azt, mint te… Csak te küldjed
3368 III,  68    |                    mondá:~- Fölséges uram! Én ezzel a karddal védelmeztem
3369 III,  70    |                    hozott, galambom?~- Hát én bizony az uramhoz jöttem
3370 III,  70    |                    fel a nagy gazdagságba. Én jártam jól, nem õ.~- No,
3371 III,  70    |                héten… azaz, hogy akkor meg én nem leszek itthon. Tudja
3372 III,  70    |                  úrnak tetszett mondani.~- Én? Nem is ösmerem magát. Hát
3373 III,  70    |                    lelkem, nem káptalan az én fejem, hogy minden embert
3374 III,  70    |                 fordult szelíden:~- Lássa, én nem vagyok oka. De az ember
3375 III,  70    |                ilyen hamar.~- Szerettem ám én azt azelõtt is… Tetszik
3376 III,  70    |               amint mondom. Mikor hazudtam én magának valamit?~- Tudom,
3377 III,  70    |                    és írjon. Majd beszélek én már.~Mialatt Laucsik hirtelen
3378 III,  70    |               megyünk, jó gerlice párom!~- Én ártatlan vagyok - rebegé
3379 III,  71    |                  mennylátók közül, akikkel én beszéltem, a legtöbb azt
3380 III,  71    |                 tót gyerekekkel falunkban. Én magam is ösmertem a kis
3381 III,  71    |               csizma, melyet a múlt õsszel én csináltattam neki, mikor
3382 III,  71    |               tette aztán hozzá -, ahonnan én nem hozhatnám többé vissza.~-
3383 III,  71    |                     az istennek, jól tudom én azt, kisebb gondja is nagyobb
3384 III,  71    |                   fiacskám?~Így beszélt az én tanítóm egész Rimaszombatig
3385 III,  71    |                 mert ezekben volt õ erõs), én pedig folyton az eget néztem,
3386 III,  72    |                Elveszik? No, azt szeretném én csak megélni!~Azt a szép
3387 III,  72    |                 selyembogár. Megbolondulok én, míg összeszámítom, pedig
3388 III,  72    |               akkor is két hét kell.~- Hát én most ugye magam menjek el? -
3389 III,  72    |               huszárt a puskádért! Azalatt én majd lediktálom a statisztikai
3390 III,  72    |                    olyan öreg leszel, mint én. No, de most már menjünk
3391 III,  72    |                  valamit, akkor talán majd én is megfontolom még a dolgot.~
3392 III,  72    |                  csucsorítsd a szádat, míg én beszélek. Ne reszkess hát.
3393 III,  72    |               adjon helyettök. Abba volnék én felséges uram, legyen a
3394 III,  73    |                  keresni az igazi neveket.~Én restelltem kiírni, mert
3395 III,  73    |                felpattant Regdon Mihály.~- Én nem tudom, uraim, mit tartanak
3396 III,  73    |                    egy kenõ asszonyt, mert én megcsömörlöttem.~Másnap
3397 III,  73    |                   egy öreg politikusnak.~- Én már tudtam ezt - szólt nevetve. -
3398 III,  75    |                 Ott abban a faluban?~- Ott én, onnan jövök… és itt kiszálltam.~-
3399 III,  75    |                       No, gyerekek, mondok én nektek egy csodálatos dolgot,
3400 III,  75    |                    öcsém. - Most értem már én, miért akart Károly bácsi
3401 III,  76    |                    másikhoz.~- Csodálatos. Én ezt még eddig nem vettem
3402 III,  76    |                    a cselédet. Legalább az én embereim mind talpig jóravalók.
3403 III,  77    |                  nevezem meg a várost - az én kedves barátom, a városi
3404 III,  77    |              Mégiscsak nagyszerû orr ez az én orrom! Mert most már becsületemre
3405 III,  78    |                   bele a saját üstökébe.~- Én már tudom, hogy történt.~
3406 III,  79    |                 nem adsz jegyet, mi?~- Nem én, igazolás nélkül.~- Hát
3407 III,  79    |               nélkül.~- Hát hova szaladjak én most Kovách Laci után?~-
3408 III,  79    |                   kiadod?~- Itt vagy te…~- Én nem hiszek magamnak.~Fölháborodva
3409 III,  79    |                 vasúthoz bizonyítani, hogy én vagyok én.~- Nagyon szívesen.~
3410 III,  79    |                bizonyítani, hogy én vagyok én.~- Nagyon szívesen.~Nos,
3411 III,  79    |                  most már rendben vagyunk.~Én egy forintot nyomtam az
3412 III,  79    |           államtitkárhoz: »Majd megmutatom én mindjárt, hogy kell az államférfiakat
3413 III,  79    |                  közegei. Hát ezért vagyok én mameluk. Ha már a vasút
3414 III,  79    |                   Nini, a szép Mariska. Az én fiatalkori ideálom. Hophó!
3415 III,  79    |               ideálom. Hophó! Hiszen adtam én ennek egyszer arcképet is.~
3416 III,  79    |                     kegyednek is megvan az én arcképem.~- Meg bizony.~-
3417 III,  79    |              beszélek-e, vagy tréfálok?~De én komolyan beszéltem.~- Hát,
3418 III,  79    |                   Nem baj, a vacsorát majd én hozatom Marchalltól, így
3419 III,  79    |               képet; de nem vette észre, s én post tot discrimina rerum,
3420 III,  80    |                    tetszett parancsolni…~- Én?~- Igenis…! Egy szóval se
3421 III,  81    |                    fáradjanak kigyelmetek. Én nem ehetném. Nagyobb szükségem
3422 III,  82    |                 már csak ért mindenhez.~Az én ismerõsöm az öreg Hortinénál
3423 III,  82    |                 érdekes a pszichológusnak.~Én azonban véletlenül csak
3424 III,  82    |            desperátus viszonyok közé ez az én Pálom, aki higgadt, szelíd,
3425 III,  82    |                    Mi hozta? Hát mi hozta? Én mindjárt kinéztem belõle,
3426 III,  83    |                 másik… Hát minek csináljak én most nyolcvan esztendõ múlva
3427 III,  83    |               uramat. Kend is velem jön.~- Én? Hátha nekem adnák ezt a
3428 III,  83    |                   sok fejtörés után.~- Oh, én bolond fejem! Az a szegény
3429 III,  83    |             izgatottan:~»Kedves mamácskám, én hála istennek egészséges
3430 III,  83    |              kezdõdött: »Kedves mamácskám, én hála istennek egészséges
3431 III,  83    |                   méltatlankodva. - Hát az én becsületem semmi? Mert ha
3432 III,  83    |                    spektábilis, hogy akkor én nem kaptam volna kosarat?~-
3433 III,  83    |             violencia.~- De nem hagyom Nem én. Ohó! Egy Pélly Barnabást
3434 III,  83    |                  alatt: »Kedves mamácskám, én egészséges vagyok…«~De már
3435 III,  83    |            izgatottan kiáltott fel: »Ez az én apám!« A pajtásai csöndesítették: »
3436 III,  83    |                   napban küldj el egyet az én kedves jó anyámnak.«~És
3437 III,  83    |                   már Pélly? S mit tehetek én? Nem kutatom, nem merem
3438 III,  84    |                   jó barátommal, mikor még én is odahaza Szegeden voltam,
3439 III,  84    |                    barna asszonyka, aki az én nevemet viseli (ti. én gondoltam
3440 III,  84    |                  az én nevemet viseli (ti. én gondoltam ki, milyenre magyarosítsa
3441 III,  84    |                elképedve. - Ön se látja?~- Én sem.~- Jaj, tán beesett
3442 III,  84    |                  Hogy megijedtem miatta…~- Én pedig sokért nem adom ezt
3443 III,  85    |                volna?~- Úgy? Hogy már mint én? Azt tartom, sehogy se.
3444 III,  85    |            elsimítani okosan. Hanem ami az én gusztusomat illeti… a legjobban
3445 III,  85    |                    öcsém… ha a kisasszonyt én magam veszem el. Én úgy
3446 III,  85    |            kisasszonyt én magam veszem el. Én úgy igazítottam volna el,
3447 III,  85    |                   igazítottam volna el, ha én lennék a sors.~- Hja persze -
3448 III,  85    |                 felülkerekedtek. Hohó! Még én nem látom ilyen fekete színben
3449 III,  85    |              átugorja. Ez az egész. Mondok én nektek egy történetet a
3450 III,  85    |          botütésekrõl jegyzõkönyvet?~- Biz én nem vettem - mondám. Mert
3451 III,  85    |               vannak Magyarországon, addig én nem féltem az õsi virtust.
3452 III,  87    |                                         AZ ÉN ELSŐ PRINCIPÁLISOM~1883~
3453 III,  87    |                   gondolni se mertem, hogy én egy alispán mellé jussak
3454 III,  87    |                 semmiben sem segítettek, s én ott botlottam, csütlöttem
3455 III,  87    |                    s rajtam állította meg. Én félénken húzódtam össze
3456 III,  87    |               tetszett. Ilyennek képzeltem én a királyt, csakhogy hermelin
3457 III,  87    |                 napokat? - hebegém - hogy… én, hogy…~- Nézd meg a többi
3458 III,  87    |                 ellopnak az okos embertõl.~Én ezalatt megnéztem a többi
3459 III,  87    |            urambátyám?~- Azt, hogy ezek az én méheim olyan messze elcsavarogjanak
3460 III,  87    |                 afölött, miért csodálkozom én a fölismerésen - hogy gyanúm
3461 III,  87    |                   hogy az ember bevágja.~- Én bizony még nem láttam, mennyi.~-
3462 III,  87    |            intéztünk el. A jegyzõkönyveket én vezettem - de õ diktálta
3463 III,  87    |                     Bolyongtunk a kertben, én meg a lányok, kik ezerféle
3464 III,  87    |                   értelem, mélyebb célzás! Én legalább visszaidéztem azokat
3465 III,  87    |         megszólított, megkülönböztetett, s én mindig helyesen válaszoltam
3466 III,  87    |               találni akar.~- Inkább nézem én magát - mondám hirtelen
3467 III,  87    |                felhevülve.~- Mit akar maga én velem? - szólt hidegen.~-
3468 III,  87    |                  velem? - szólt hidegen.~- Én?… Semmit. Hát bántom én
3469 III,  87    |                    Én?… Semmit. Hát bántom én magát?~Nem felelt. S mert
3470 III,  87    |                     mondá közömbösen.~- Az én édesanyámnak is éppen olyan
3471 III,  87    |                 amíg ott voltunk. Most már én ostoba leszek hát elõtte.~
3472 III,  87    |                   az akták voltak s melyet én gondoztam, az úton elvesztettük
3473 III,  87    |                   jegyzõkönyv dicsõségének én voltam élõ monumentuma.
3474 III,  87    |                    hiúságból, s lassankint én lettem a kedvence.~Erzsikével
3475 III,  87    |                  principális észrevevén az én lázasnak induló érdeklõdésemet,
3476 III,  87    |           süllyedtem el - meg nem égek már én a tûzön sem.)~- Micsoda
3477 III,  88    |                    felelte Szûcs Mihály -, én ráállok.~- Én se bánom -
3478 III,  88    |                    Mihály -, én ráállok.~- Én se bánom - szólt Töviskes.~-
3479 III,  89    |                 elmondta e kis epizódot -, én a magam részérõl csak azt
3480 III,  90    |                 makacs, kedves fiskálisom. Én kérem. Hagyja meg nekik,
3481 III,  90    |                    van.~- No lássa, tudtam én, kinéztem én, hogy derék
3482 III,  90    |                 lássa, tudtam én, kinéztem én, hogy derék ember - felelte
3483 III,  91    |                                         AZ ÉN ASSZONY ISMERŐSEIM~1883~
3484 III,  91    |                    nyájas volt irántam, de én sohasem gondolkoztam ezen.
3485 III,  91    |                 Nem szólt semmit többé, de én már tudtam, melyik az én
3486 III,  91    |                   én már tudtam, melyik az én csészém. Hiszen úgy csinálta
3487 III,  91    |               csinálta meg a teámat, ahogy én magam csináltam azt meg.~
3488 III,  91    |                  amióta õ észrevette, hogy én melegebb vagyok, lett õ
3489 III,  91    |                 nem tudhatja, nem-e vártam én is. Nos, hát várjon most
3490 III,  92    |             háziasszony, ki azonban, amint én észrevettem, a legszívesebben
3491 III,  92    |                  aztán menj be, feküdj le, én is eloltom a gyertyát, álmos
3492 III,  92    |                    gyertyát, álmos vagyok.~Én még néhány szót szóltam,
3493 III,  94    |                    saját eszéből. Most már én nem tudom különválasztani,
3494 III,  94    |            megértsd az egészet. Itt álltam én ezelõtt húsz nappal a nyitott
3495 III,  94    |             asszonyok szokták az ilyesmit… én átfogva tartám derekát,
3496 III,  94    |             levélke szállt… szállt lefelé, én láttam azt s egyszerre minden
3497 III,  94    |                  gondoljak ki helyette.~De én bizony nem gondolkozom az
3498 III,  94    |                   a szegénységet, Mária.~- Én is meguntam, István.~- A
3499 III,  94    |                istenem, tégy, amit akarsz, én nem szólok semmit, van magadnak
3500 III,  94    |                  engem ne érjen semmi baj, én nem láttam, nem tudtam semmit.~-