bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

3501 III,  94    |                   tudni, csak a két lélek, én meg te.~- Csak egy lélek,
3502 III,  94    |                  meg te.~- Csak egy lélek, én meg te.~Koháry kiment, s
3503 III,  94    |                       Fölséges uram, ez az én legjobb barátom!~- Ritka
3504 III,  94    |                megõrzés végett reggelig, s én csak egy furfangot gondoltam
3505 III,  94    |                    tette aztán hozzá -, az én legnagyobb ellenségem!~-
3506 III,  95    |                   kutya a teremtés remeke. Én Noét nagyrabecsülöm… igenis,
3507 III,  95    |         földkerekség legnemesebb kutyáját. Én pusztán azért utaztam Csehországba,
3508 III,  95    |            kötekedik már a fõrendekkel.~De én nem bántam ezt az egy esetet:
3509 III,  95    |           szerepelhessen köztünk!~Mindegy, én nem csüggedtem. Ha én valamit
3510 III,  95    |             Mindegy, én nem csüggedtem. Ha én valamit fölteszek magamban,
3511 III,  95    |                milyen kemény fickó vagyok, én attól aztán nem tágítok.
3512 III,  95    |                   ha szívóssága van hozzá! Én pedig kõbõl vagyok, ördög
3513 III,  95    |                 B-nek. Ha õ Prágában volt, én is Prágában mulattam, ha
3514 III,  95    |                  mulattam, ha Bécsbe ment, én is ott voltam, ha Pestre
3515 III,  95    |                       Nincs pénzem!~- Adok én önnek - mondám -, itt hordom
3516 III,  95    |                    élnem, uram! A Blikk az én életcélom.~Nevetett jóízûen,
3517 III,  95    |                   Blikkel, s természetesen én sem maradhattam el.~Az egész
3518 III,  95    |                  talán nem vette észre, de én láttam, éreztem, tudtam,
3519 III,  96    |             vármegye azt mondja erre: »már én mégis csak a magam akarata
3520 III,  96    |                  nem mennék ám hozzád… nem én. No, de nem is leszel te
3521 III,  96    |                      Minden!~- Az is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult
3522 III,  96    |                    neki legott tanácsot:~- Én azt tartom, el kellene Bélert
3523 III,  96    |             kulcsokkal.~- Hát miért voltam én becsukva? - ordított rá
3524 III,  97    |                   téns öcsém uram! S mégis én varrjak nekik csizmát? Hát
3525 III,  97    |                tekintett végig most már az én lábbelimen.~- Le akarja
3526 III,  97    |                  Könyvbe? Mire való volnék én a könyvbe. Ugyan ne figurázzanak
3527 III,  97    |             nyakába szaporán a bundáját.~- Én? A bundámat? Ilyenkor? A
3528 III,  97    |                     Mi? Meg se nézi?~- Nem én, a világért sem. A tükörbe
3529 III,  97    |                    sem. A tükörbe se nézek én, elmúlik abba néha félesztendõ.
3530 III,  97    |              förmedt fel mogorván. - Tudom én, mi a becsület.~Annyira
3531 III,  99    |              évszámot se õ nem mondott, se én nem mondok), a nagyapjuk,
3532 III,  99    |                 György így okoskodott:~»Ha én bevallom a litavai hegyhátat,
3533 III,  99    |                   kell fizetnem. Azt pedig én nem teszem… dehogy teszem.«~
3534 III,  100   |                  végre odatelepedett, ahol én ültem.~Nem is köszönt, amikor
3535 III,  100   |                     Mi lett magából, öreg? Én is megöregedtem, az igaz,
3536 III,  100   |                  ilyen régi pajtással mint én. Cudarság, Rikner, amilyen
3537 III,  100   |                    szólt az bámészan.~- Az én kis unokám felõl kérdezõsködött.
3538 III,  100   |                    gyöngéden.) Hát izé… az én unokám. No, barátom, Titli,
3539 III,  100   |                    meg?« Dühbe jövök. Hogy én mikor halok meg? s lerázom
3540 III,  100   |               okoskodj, nagyapa, jól tudom én, hogy nekünk jobb dolgunk
3541 III,  101   |                Miféle pénzrõl beszél kend? Én nem emlékszem semmire.~Sírt,
3542 III,  101   |                      felelte -, voltam már én ott tízszer is, rám se hallgat!~-
3543 III,  101   |                  Ne okoskodjon, ha egyszer én mondom. A hajdúmmal fognak
3544 III,  101   |                vasládás szûcsöt keresem.~- Én vagyok az.~- Azért jöttem
3545 III,  101   |                  jöttem kegyelmedhez, hogy én nagyon sok pénzt hozok magammal
3546 III,  101   |                   csavarog ott most…~- Hát én bizony azt gondoltam, hogy
3547 III,  101   |                 szûcs örvendve. - Márpedig én nem szoktam írást adni,
3548 III,  101   |                 mert nem értek az íráshoz, én csak a ködmönökre tudok
3549 III,  102   |               hozzám.~- Igaz, igaz. Hiszen én hivattam önt. Hát akkor
3550 III,  102   |                   mint a hadviseléshez. De én nem is mondom, hogy ez szintén
3551 III,  102   |                   jobb, ha ki nem tudódik. Én megadom a hadiköltséget
3552 III,  102   |                  felszedte maga alá:~- Már én így szoktam ezt, hehehe…
3553 III,  102   |             pusztulnak. Milyen más volt az én fiatalkoromban! Minden volt.
3554 III,  102   |             Micsoda urak voltunk mi akkor, én istenem! Mikor egyszer Bécsben
3555 III,  102   |                    tekintetes úr?~- Be biz én, öcsém - mondá szelíden -,
3556 III,  102   |                vagy mi… hová lett innen az én arcképem? Hiszen még itt
3557 III,  102   |                  összeálljon. Hagyjanak az én házamnak békét. Mert ha
3558 III,  102   |                 pénzt küldjek?«~Mindezeket én csak késõbb tudtam meg.
3559 III,  102   |                   magasra emelve.~- Tudtam én azt, tudtam - kiáltá könnybe
3560 III,  102   |                    a dolgot.~- ‘Iszen adok én nektek gátat mindjárt! Majd
3561 III,  102   |                    vízzel nem jó tréfálni. Én ugyan nem veszem a lelkemre.~
3562 III,  102   |                  kiáltám fojtott hangon.~- Én hát. Hiszen láthatja. Mentsen
3563 III,  102   |              alispán leányai? Jó, de azért én mégis Terepetye Mihály vagyok.
3564 III,  102   |                   alispánokat alispánokká? Én, Terepetye Mihály!~A leányok
3565 III,  102   |                   a könnyeket.~- Nem igaz, én nem tudtam - mondá dacosan,
3566 III,  102   |                    a szélét.~- Mármost hát én hazakísérem magokat, utánam
3567 III,  102   |             szekerek utánam jöttek lassan, én pedig a két lánykát kísértem
3568 III,  102   |               egyszer az alispán úrnál, de én azelõtt is sokszor láttam
3569 III,  102   |                    kisasszonyok, mint hogy én viszem át magukat egyenkint.~-
3570 III,  102   |               süppedtem bele.~De bántam is én! Dobogó szívvel tértem vissza
3571 III,  102   |                    nem volt szabadon, mert én fogtam mind a kettõt, fejét
3572 III,  102   |               gazembernek nevez a klubban.~Én a segédeimet küldöm hozzá;
3573 III,  103   |                  is elmegy alólatok, ahová én küldöm« - és a várat elvette,
3574 III,  104   |               községet Pálfalvának hívják. Én azonban soha nem hittem
3575 III,  104   |                háta mögé.~- De uram, tudom én, mit beszélek. Az ott a
3576 III,  104   |                    jók, a mi törvényeinket én csinálom, és alkalmazom
3577 III,  104   |                   van az, bíró uram, hanem én is kegyelmeddel megyek.~
3578 III,  104   |              istennek. Fáradt, öreg vagyok én már koldusnak: csinálja
3579 III,  104   |                  erõsebb, fiatalabb ember, én lemondok.~A tanácsnokok
3580 III,  105   |                  utazott Székesfehérvárra, én is odatartottam. Jókai az
3581 III,  105   |                    az első osztályon ment, én a harmadikon, s velem volt
3582 III,  105   |                  Az igazi Jókai itt van az én ládámban!«~Mikor végignéztem
3583 III,  105   |                micsoda ostoba ember vagyok én, amiért még egy másik ládát
3584 III,  105   |               Jókait mindenki, holnap majd én viszem el õt mindenkihez
3585 III,  105   |                    könyvet. Minek olvasnám én Jókait, mikor személyesen
3586 III,  105   |               Bementem a harmadik házba.~- Én egyfolytában szeretem olvasni
3587 III,  105   |              Pester Lloydból. Nem kell. Ha én valami könyvet elolvasok,
3588 III,  105   |                   mit árulok, így szólt:~- Én csak az olyan könyvet veszem
3589 III,  105   |                egyetlen könyvnek sem, mert én rendkívül válogatós vagyok.~
3590 III,  105   |                förmedt rám a ház lakója. - Én katolikus ember vagyok.
3591 III,  105   |                   Jókai ott maradt még, de én aznap hazautaztam, s a nagy
3592 III,  105   |            szívesen is fogadtuk, atyafiak. Én magam kilenc zászlót csináltattam,
3593 III,  106   |                   vegye észre a szobalány. Én magam eresztlek be a kisajtón.
3594 III,  106   |                  mégsem terjedhet. Hiszen, én istenem, mindennek kell
3595 III,  107   |                   össze a parasztot:~- Hát én szoptassam azt a borjút,
3596 III,  107   |                   volt Bihari Nagy István.~Én még ösmertem gyermekkoromban
3597 III,  107   |                csak adják be. Garantírozom én a többit.~Azok ránéztek,
3598 III,  108   |                    döngetni kegyetlenül.~- Én vagyok, Rosalyi Kún István,
3599 III,  108   |              bizony meg is tehetné ked… az én kedvemért:~Amire pedig Mária
3600 III,  108   |                  azt mondja: »tegye meg az én kedvemért«, az meg volt
3601 III,  108   |                  hintóban Kürthynét.~- Azt én bizony nem tudom - felel
3602 III,  108   |               feleségemnek állít lenni, de én õt soha életemben nem ösmertem,
3603 III,  108   |                   fogta az ál-Kürthynét.~- Én csak a frájja vagyok az
3604 III,  108   |                 hozta elfogva.~- No, ez az én ügyem - kiáltá Mária a dühtõl
3605 III,  108   |               Széchy Mária, hol találom?~- Én vagyok.~- De Kürthyné meg
3606 III,  108   |              vagyok.~- De Kürthyné meg nem én vagyok - vágott közbe a
3607 III,  108   |                   amelyen ült.~- De bizony én voltam kegyelmes húgocskám.~-
3608 III,  109   |                                HOGY BUKTAM ÉN MEG A KERÜLETEMBEN?~1884~
3609 III,  109   |                    ilyen a sors - pedig az én megválasztásom is több volt,
3610 III,  109   |                községbõl öt föltétlenül az én pártomon volt. Egészen a
3611 III,  109   |                   nagyon nagynak képzeltem én azt. Kigyúlt arccal, dobogó
3612 III,  109   |               komoly képpel. Dehogy mertem én vágyakozni ezek közé.~Hanem
3613 III,  109   |               ismét a szolid életre térni.~Én keveredtem volna könnyelmû
3614 III,  109   |                  arcokat tudsz vágni, hogy én magam is mikor rád nézek,
3615 III,  109   |                    aludtunk mind a ketten, én legalább rózsaszínû álmok
3616 III,  109   |                 eszméletre hozni…~- Öcsém, én utazom! Nagy baj van otthon,
3617 III,  109   |                    beteg, hát itt hagylak.~Én hörögtem valamit, mint rendesen
3618 III,  109   |              udvarról, és újra csönd lett, én pedig aludtam édesdeden
3619 III,  109   |                 egy cipõért, de hol kapjak én cipõt Kokován?~A tömeg ezalatt
3620 III,  109   |                   nevetni. S a nevetés öl.~Én rögtön küldtem egy lovas
3621 III,  109   |            énekeltek az ablakom alatt, míg én benn ültem mezítláb, tehetetlenül,
3622 III,  110   |                     Hiszen majd eligazítok én mindent. Lássuk csak… hol
3623 III,  110   |           Rendelkezésedre állok újra, mert én is szeretem a kis Mariskát.
3624 III,  110   |               alispán -, lettem volna csak én itt. Az én gyakorlott szemeimre
3625 III,  110   |               lettem volna csak én itt. Az én gyakorlott szemeimre kellene
3626 III,  110   |               arról tehetne. Nagy kópék az én embereim; észrevettem már
3627 III,  110   |                  miután folyton emlegette, én megígértem neki, hogy mihelyt
3628 III,  110   |               tudom.~- Meglehet, nem is az én zászlóaljamból való. Ez
3629 III,  110   |             meglehet idegen tiszt volt, de én hiszem, hogy köztük van,
3630 III,  110   |       Természetesen. Ámbár megvallom, hogy én egy egyszerûbb módot is
3631 III,  110   |              fejcsóválással adott tudtára. Én igyekeztem néhányszor megszólítani,
3632 III,  111   |                   nem hallod.~- Hallom biz én, kedves barátom, nagyon.
3633 III,  111   |                barátom, nagyon. Nem voltam én siket sohasem. Hanem úr
3634 III,  112   |                azóta, csak Tisza Kálmán és én nem. Mi ketten se nem haladtunk,
3635 III,  112   |                   se nem estünk!~Azaz hogy én mégis haladtam, mert most
3636 III,  112   |                    haladtam, mert most már én a hosszú híreket csinálom,
3637 III,  112   |                    annál a pontnál, amikor én még a »rövid híreket« csináltam.~
3638 III,  112   |                   hagyta hátra.~- Igaz, de én elvesztettem. Már most mi
3639 III,  112   |                 van a tisztelt úrnak.~- Ha én ajánlom, meg lehetnek önök
3640 III,  112   |                     Sürgönyözni kell haza!~Én éppen mellette ültem, s
3641 III,  113   |                   Megállj, te elrontottad, én megcsinálom.« Az üveges-tót
3642 III,  113   |            boszorkányok, anyó, azt mondom. Én, Sarvanyecz Matyej mondom
3643 III,  114   |                   Ki van itt, ki az ott?~- Én vagyok, Máli néni, kezét
3644 III,  114   |                   igen, menjen és keresse. Én addig haldokolni fogok,
3645 III,  114   |              világon!~- Miért ne hozhatnék én a néninek egy másik fehér
3646 III,  114   |                    A kutya felõl.~- Ah, az én kutyám végett? Nos, ereszd
3647 III,  114   |                    benyitott.~- Asszonyom! Én tudomására jöttem annak,
3648 III,  114   |           tudomására jöttem annak, hogy az én kedves fehér ölebem nagyságodnál
3649 III,  114   |                   ölebe, uram? Itt csak az én kutyám van!~- Bocsánatot
3650 III,  114   |                   van!~- Bocsánatot kérek, én mégis azt állítom, hogy
3651 III,  114   |                    azt állítom, hogy az az én kutyám. Ha megengedné talán,
3652 III,  114   |                   lyuk is a jobb fülén. Az én kis kutyám ez!~- Úgy van,
3653 III,  114   |                Valóban - hebegé Ajtányi -, én tévedhettem, a kutya éppen
3654 III,  114   |                   kerülhetett kutyájára az én tulajdon kezeimmel hímzett
3655 III,  115   |               halálnemmel akármelyiket, de én se teszem, mert soha embert
3656 III,  115   |              Kedves atyámfia, Bory Mihály! Én az isten képibe jövök hozzád,
3657 III,  115   |            megmentésére a közel romlástól. Én ezentúl minden pénteken
3658 III,  115   |                fáradjunk hiába. Azt mondom én kegyelmeteknek, minek nekünk
3659 III,  115   |                  mellére ütött kevélyen.~- Én építtetem fel a megyeházat
3660 III,  115   |                tizenkettõt vágat rá. Ez az én alispáni végrendeletem.
3661 III,  115   |           törvényszéket akartak tartani.~- Én a halál ellen szavazok -
3662 III,  115   |                  ellenveté Kapornoki -, az én pincémre rá nem akad idegen
3663 III,  115   |               egyikrõl senki sem tud, csak én.~S hogy ezután se tudjon
3664 III,  115   |                mondá a fejét elfordítva.~- Én? - hökkent meg Bükky István
3665 III,  115   |                  az jó magának?~- Elég, ha én tudom, harapja meg, siessen!~
3666 III,  115   |                     édes fiam, semmit, hát én se mondhatok.~- Tökéletesen
3667 III,  116   |           fiatalabb voltam (mert voltam ám én is fiatalabb), egy alföldi
3668 III,  116   |             Megismerkedtünk, s minthogy se én nem voltam soha az Alföldön,
3669 III,  116   |               kívülrõl, elkezdem belõlrõl.~Én pedig azt ösmertem el, hogy
3670 III,  116   |                embert a jelzõkben.~- Tudok én egy módot. Úgyse alhatunk
3671 III,  116   |                     Helyes. Tehát elkezdem én - szólt az alföldi ember
3672 III,  116   |                bírnak azon segíteni.~- Már én pedig kieszeltem a dolgot.
3673 III,  116   |                   mondá a nagybátyám -, de én bizony nem hiszem. Nehezen
3674 III,  116   |                   Nehezen megy az ilyen!~- Én is azt gondolom, kérem alássan,
3675 III,  116   |             Tekintetes megyei törvényszék!~Én a jelen pörben egy községi
3676 III,  118   |                   ott!~- No, majd elküldöm én a titkáromat. Az okos ember,
3677 III,  118   |                   be, azért tette, hogy az én emberem hozza rendbe az
3678 III,  118   |                     De kiszámította azt az én titkárom pontosan.~Feri
3679 III,  119   |                 fordított volna.~Hanem hát én ennél okosabb embernek tartom
3680 III,  120   |                  csak aláírták. A szöveget én magam írattam meg otthon
3681 III,  121   |               fogják kérdeni önök.~Hja, ha én azt tudhatnám! Magam is
3682 III,  121   |                    akárhová dugják el. Hát én is ilyen valamit akarnék
3683 III,  121   |                   a tojást?~- Ide tedd, az én kalapom alá! - mondá Szomor. -
3684 III,  122   |               szólt most egyszerre -, hogy én szolgabíró voltam két év
3685 III,  122   |            vezettem õket. Kincs ez, kincs. Én odaadom ezer forintért.
3686 III,  122   |                     Mert tetszik tudni, ha én ezeket az aktákat felhasználom,
3687 III,  123   |                   beszéljem el, mintha nem én volnék én, hanem (amihez
3688 III,  123   |                   el, mintha nem én volnék én, hanem (amihez egyébiránt
3689 III,  123   |            egyébiránt semmi kedvem) mintha én volnék az én könyvkiadóm.~
3690 III,  123   |                kedvem) mintha én volnék az én könyvkiadóm.~I. HÁT MÉG
3691 III,  123   |                udvarában nagy ember, de az én boltomban a kisebbek közül
3692 III,  123   |                egyetlen kötet sem.~- Pedig én elküldtem a kikötött szerzõi
3693 III,  123   |                Elmondom önnek, hogy jártam én egyszer egy Jókai-féle regénnyel,
3694 III,  124   |                                HOGY LETTEM ÉN MEG?~(Egy képviselő előadása
3695 III,  124   |                 kedves Gyuri bácsi, hiszen én csak azt akartam, hogy a
3696 III,  124   |                   mit várhattam volna tõle én? Hej, nehéz dolog a parlamentbe
3697 III,  124   |                 bolondulásig nevettetõ ez? Én pedig megbuktam…~- Fogadja
3698 III,  124   |              lapjában kinyilvánítani, hogy én a szabadelvû párt híve vagyok,
3699 III,  125   |                     mint a választásokról.~Én ezennel ünnepélyes ígéretet
3700 III,  125   |               ellen?~Meglehet, kitalálják. Én nem írom ki. Pedig nem vagyok
3701 III,  126   |                 1884~Igen, igen, valamikor én is okos embernek készültem.
3702 III,  126   |                    nem volt rossz ember, s én tulajdonképpen csak azért
3703 III,  126   |                    a vármegyéhez.~Csakhogy én egészen oda voltam nõve
3704 III,  126   |                volt mindenfelé.~Ez volt az én mágnesem akkoriban, s beszélhette
3705 III,  126   |              utazott.~- Ki helyettesíti?~- Én - szóltam kevélyen.~- Ön?
3706 III,  126   |                 levél, melyet távollétében én voltam jogosítva feltörni.~
3707 III,  127   |          szégyentől írom ezeket a sorokat.~Én becsületes, tisztességes
3708 III,  127   |               csodaszép csokrot.~- Bárcsak én adhatnék egyszer ilyet az
3709 III,  127   |                  adhatnék egyszer ilyet az én Marimnak!~Az utcaszögletnél
3710 III,  127   |                senki, kérem alássan - mert én se bántok senkit.~- Kié
3711 III,  127   |                 csak gavallér ember vagyok én! Teringette, egy írnoktól
3712 III,  127   |           lakásomra küldött tegnapelõtt.~- Én?~- Igen, igen. Akkor még
3713 III,  127   |                mellékelve az ingyenjegyet; én nem referálok többé az elõadásokról.
3714 III,  128   |               kidolgozása)~1884~Láttam már én is arcát annak a fekete
3715 III,  128   |                 hangon süvítette utánam. S én elhatároztam, hogy hírül
3716 III,  128   |             Visszafordulhatsz, Gyuri, mert én meg a ti asszonyotoknak
3717 III,  128   |                  csak a kutya. De annak is én adok enni.~- Legalább a
3718 III,  128   |                    tartózkodnál.~- Ott meg én félek. Mindenikben meghalt
3719 III,  128   |                    meghalt valaki.~Leültem én is a tûz mellé; a »kis öreg«
3720 III,  128   |             csendesség következett, melyet én törtem meg, mintegy magamhoz
3721 III,  128   |                 forgatta és a tüzet nézte.~Én közelebb csúsztam hozzá,
3722 III,  128   |                    Nézzen fel még egyszer. Én vagyok itt… megjöttem. Ösmer,
3723 III,  129   |               TÁLYAI SÖTÉT ERDŐBEN~1884~Az én nevem, uraim, Vitkey Bálint.
3724 III,  129   |           dicsekedni akarok uraim, oh nem, én panaszkodni akarok. Ki kell
3725 III,  129   |                    mert dacára a nevemnek, én a becsületes cseh nemzethez
3726 III,  129   |         tisztviselõje. A bank megbukott, s én foglalkozás nélkül maradtam.
3727 III,  129   |                  Természetesen - feleltem.~Én egy kerületet sem ösmertem,
3728 III,  129   |                 írtak le a pártelnöknek, s én negyednapra megkaptam a
3729 III,  129   |          tekintetes uram. Jobban tudom már én azt. Csak tessék rám hagyni.~
3730 III,  129   |                   ilyen a jó kezdet!~(Uram én istenem, milyen lesz itt
3731 III,  129   |             tekintetes úrék más faluba, de én most itt maradok hangulatot
3732 III,  129   |               szóltam szomorú mosollyal.~- Én hát maradok. Éjjel megcsinálom
3733 III,  129   |                 itt a lelkeket, s reggelre én is ott leszek. Hanem hát
3734 III,  129   |                falusi kántornál. Azaz hogy én háltam meg, mert csak engem
3735 III,  129   |                    van-e valami édesebb az én szívemnek, mint lengni látni
3736 III,  129   |           ajánlkoztak.~- Jó, jó - feleltem én -, nagyon köszönöm az urak
3737 III,  129   |              pattant fel Nagy Máté -, hogy én az én drága jelöltemet elhagyjam.
3738 III,  129   |                    Nagy Máté -, hogy én az én drága jelöltemet elhagyjam.
3739 III,  129   |               elhagyjam. Esküszöm, soha!~- Én is megyek - zúgott fel Perbet. -
3740 III,  129   |                 karcsú bádog tornyával.~Se én nem szóltam semmit, sem
3741 III,  130   |                  tekintetes úr. Nem vagyok én rossz ember, kérem alássan.~
3742 III,  130   |               ötcsatos szíjat.~- Gondoltam én mindjárt, hogy kiszabadulok.
3743 III,  130   |                   kiszabadulok. Mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos.~.......~
3744 III,  130   |              igazságos.~.......~Ez volt az én egyetlen rabom. Egész más
3745 III,  131   |               nagyságos uramöcsém.~- De ha én kérem. Bírni akarom azt.
3746 III,  132   |                legalkalmasabb elmesélni az én esetemet.~De tulajdonképpen
3747 III,  132   |                  hanem iszen majd megtudom én ezeket önnek még körülményesebben.~(
3748 III,  132   |                 adtam a dolgot, mintha már én is útba igazítottam volna
3749 III,  132   |              megvetõleg. - Nem káptalan az én fejem, pajtás, hogy a hegycsúcsok
3750 III,  132   |                    minálunk! Csakhogy, biz én nem tudom merre. Most két
3751 III,  132   |                    De a Mátrába menni! No, én ugyan sohasem jártam benne,
3752 III,  132   |                 Mert tudja meg, uram, hogy én meg tíz esztendeje keresem,
3753 III,  132   |                 gondolatot.)~Nem kérdeztem én meg többé egy lelket sem.
3754 III,  133   |              mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt eltaláltam volna,
3755 III,  133   |                   És most meg harmadikul - én is nevetek.~Mert igazi magyar
3756 III,  135   |                   komámasszony, mihelyt az én fiaim végeznek!~Két derék
3757 III,  135   |                    mesterséget.~Minélfogva én aztán nem tanultam meg egyiket
3758 III,  135   |                    volt közte: »Adassék az én keresztfiamnak, mikor huszonnégy
3759 III,  136   |                   mit akar. Hátha éppen az én kivégeztetésemet rendeli
3760 III,  136   |                    szakács -, ehol van ni. Én vagyok az az ellenség. Lábatlan
3761 III,  137   |                 egyszer kihallgatnának. Ha én azt megérhetném!~Maguk a
3762 III,  138   |                    kipödrött bajuszkája. S én a természetnek jobban hiszek,
3763 III,  138   |                   Remetei Birit.~- Kit? Az én unokahugomat. Azt a szép
3764 III,  138   |                  többször beszélgettünk, s én észrevettem, hogy tetszem
3765 III,  138   |                    Keresem a gyufát, de az én éji-szekrényemen nincs egyetlenegy
3766 III,  138   |                     és oda világítok.~Uram én teremtõm, el ne hagyj!~A
3767 III,  138   |                  elsõ fogad oda van!~S ezt én tettem…~Bár a kezem tört
3768 III,  138   |                   odatapadt a testhez.~Míg én a cipõmet huzogattam le,
3769 III,  138   |                    Mégis jobban hiszek már én az apámnak, mint a természetnek!~*~
3770 III,  138   |                odaértünk a menyasszonyhoz.~Én vezettem a karomon a szegény
3771 III,  139   |                   Ezt akár el is engedjük.~Én egy betûszedõrõl akarok
3772 III,  139   |                       Ön az, Grubics úr?~- Én vagyok, kérem - felelte
3773 III,  140   |                lázban ragyogtak.~- Hej, ha én akkor éltem volna… amikor
3774 III,  140   |                 ebben a szobában, János?~- Én - feleli kézdörzsölve. -
3775 III,  140   |                 megváltoztál, János.~- Nem én, barátom… Már hogy változtam
3776 III,  141   |             referálni fognak az ügyrõl, de én tudom hogy volt, én ösmerem
3777 III,  141   |                     de én tudom hogy volt, én ösmerem az egész történetet,
3778 III,  142   |                   késõbb tudtam meg, mikor én is otthon lettem a municipális
3779 III,  142   |               minden mindegy!~Nem értettem én azt akkor - pedig nemsokára
3780 III,  142   |                 rendeleteket - mondá, s az én kezem gépiesen nyúlt a toll
3781 III,  142   |             célokból? Hát mire való az? Az én feleségem Bécsben veszi
3782 III,  142   |             haszontalanná vált. Megõszülök én ennél a munkánál, s mégsem
3783 III,  142   |     keresztül-kasul jártak a szobában, míg én kétrétbe hajolva töltögettem
3784 III,  142   |                     Csigavér! Majd segítek én. Add ide csak azokat az
3785 III,  143   |               ferdén, visszásan fog látni. Én jót akarok cselekedni valakivel,
3786 III,  144   |             egészen elrugaszkodott, habár, én legalább azt tartom, tiszta
3787 III,  144   |                 visszakövetelni?~- Nem bíz én, nagytiszteletû uram, hanem
3788 III,  144   |                  Azt add ide, amin ülsz.~- Én a székemet nem adhatom.~
3789 III,  144   |                  benyitottak a konyhába.~- Én még csak egy óra múlva vártam
3790 III,  144   |                    azt mondja…~- Nem bánom én, nagy tiszteletû uram, mondjon
3791 III,  144   |               Hatvani -, ha maga valaha az én feleségem lehetne.~Fruzinka
3792 III,  144   |                     míg megszereztem…~- De én is egy egész életet adok
3793 III,  144   |               árvíz, de Debrecenben is.)~- Én istenem mi lesz ebbõl? Segítség,
3794 III,  144   |                   Hatvani -, hazaszállítom én a vendégeimet szívesen.~
3795 III,  145   |                                    OKOS AZ ÉN KÁROLY FIAM~- Elmeséli az
3796 III,  145   |              Hallottátok már, hogy járt az én Károly fiam, hogy fõzte
3797 III,  145   |                püspököt.~Ilyent is csak az én fiam tehet!~»Fiam - mondtam
3798 III,  145   |             valláson lehet az ember.~Mikor én a számûzetés keserû kenyerét
3799 III,  145   |                   anekdotát, amit különben én magam csináltam.~Visszatérek
3800 III,  145   |                 közt, hogy õ nem akarja az én Károly fiamat.~Biztos bukás
3801 III,  145   |                 hogy el van veszve minden. Én is beláttam.~Hanem a kormánynak
3802 III,  145   |               nekünk nem a Károly fiammal.~Én a csillagzatunkban bíztam,
3803 III,  145   |           megütõdve a püspök.~- Az egyikre én ülök fel - folytatá Károly
3804 III,  146   |                  Anti bácsi, dehogy.~- Azt én tudom. Nézd hogy süvít a
3805 III,  146   |                 Anti bácsi nem ökör!~- Azt én tudom! - hörögte szemeit
3806 III,  146   |                Eredj haza, Béluska! Hiszen én is hazajövök nemsokára.
3807 III,  146   |             parancsolni? Majd megtanítalak én, gaz fajzat. Eressz, ha
3808 III,  146   |               enyém«. Oh, hogy nézett rám! Én nem akarom, hogy téged megüssön.
3809 III,  146   |                    hogy visszajön. Ösmerem én az asszonyokat hékás. Utálom
3810 III,  147   |            sürgönyzött.~- Nem sürgönyöztem én egy betût sem.~- Az lehetetlen.
3811 III,  147   |                  Kálmán se vállalja. Tehát én sem…~
3812 III,  148   |           kihánynak az utcára? Hova legyek én akkor kenyér nélkül? Esedezem
3813 III,  148   |                 eldobott szó tetté válhat, én a lelkemre nem veszem.~S
3814 III,  148   |                   dolgokat elé feltálalni, én is csak azért tettem, mert
3815 III,  148   |                okos emberre mutat, hogy az én pasquillusomban a tisztelendõ
3816 III,  148   |                  ablakon.~»Ki az, mi az?«~»Én vagyok, én, a zeheri molnár« -
3817 III,  148   |                    az, mi az?«~»Én vagyok, én, a zeheri molnár« - szólalt
3818 III,  148   |                 kopogtatta meg az ablakát.~Én, aki nem vagyok babonás
3819 III,  148   |              vivendit, így szólhatni:~»Már én mégiscsak a magam akarata
3820 III,  148   |                  nem mennék ám hozzád, nem én!~- Ne mondd azt, ne mondd,
3821 III,  148   |                   jegyzé meg a másik -, de én a miniszterben bízom, hogy
3822 III,  148   |                    mentegetõzék az egyik. »Én rontsam meg a megyei kötést,
3823 III,  148   |                    nézve, de honnan veszek én az uraknak jelöltet? Se
3824 III,  148   |                  jelentõsen.~- Az is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult
3825 III,  148   |         Követjelöltnek? Oh, hogy is mernék én ilyenre gondolni!~- Vajon
3826 III,  148   |                    forint nagy összeg. Azt én nem bánnám, ha elgurulna,
3827 III,  148   |                elgurulna, de miképp álljak én meg a talpamon, ha énellenem
3828 III,  148   |                    rendesen így szólott:~- Én vagyok Borcsányi Gedeon!
3829 III,  148   |                  kedves húgomasszonykám?~- Én bizony azt tenném, ha Gergely
3830 III,  148   |                   egy más megyébe lakni?~- Én azt tanácslom, maradjon
3831 III,  148   |                 nem látok más menedéket.~- Én még látok - mondá Ágnes,
3832 III,  148   |                    a nehéz!~- Az se nehéz. Én azt tartom, el kellene fogatni
3833 III,  148   |                  van az édesapám a házban. Én ugyan be nem megyek, mert
3834 III,  148   |                   a bocskorvarráshoz. - Az én fiam õ, de nem sok örömem
3835 III,  148   |                   ámulattól.~- No igen, az én apámat. És miért nem akarja
3836 III,  148   |                 hogy ilyen a fiatalság, és én magam sem bánnám, de mért
3837 III,  148   |                    nap alatt. Hazudnak. Az én szívem tele van azzal, és
3838 III,  148   |                milyen bokrétát kötök innen én is a vármegyének!~- Mi az?
3839 III,  148   |               nyújtott baráti jobb elõl.~- Én hivatalos minõségben vagyok
3840 III,  148   |                  végezze a dolgát, Dorogi, én addig lassan megyek hazafelé
3841 III,  148   |                   kocsiba. Menjünk.~- Nem! Én protestálok.~- Itt vannak
3842 III,  148   |            elfogatni parancsolt, mit bánom én, akárki az, hogy nem találtál
3843 III,  148   |                 nyakaztok, majd elõkeresem én valamennyiteknek a fejét:
3844 III,  148   |                 kosztot kell neki adni, az én konyhámról. Szépen bánjanak
3845 III,  148   |                   betette pakktáskájába az én cipõmet is. Nem lehetne
3846 III,  148   |                 nyakát:~- Hát miért voltam én becsukva?~Elek István uram
3847 III,  148   |                 nyájassággal felelte:~- Ha én azt tudnám, Feri pajtás.
3848 III,  148   |                 pajtás. Hiszen tudod, hogy én csak a várnagy vagyok.~És
3849 III,  148   |                    úgymond, együtt. De biz én Tamás voltam benne, megvallom,
3850 III,  148   |                   õ akar-e ide jönni, vagy én menjek-e hozzá? Mert fontos
3851 III,  148   |                tért vissza.~- Azt üzeni az én uram, kérem alássan, hogy
3852 III,  148   |                    jött, hát majd elmegyek én õhozzá, egy jó óra múlva.~
3853 III,  148   |                Mennyi mézes pálinkát kapok én ennek az elbeszéléseért
3854 III,  148   |                   de erõtlenül esett le.~- Én vagyok. Eljöttem, Ferenc -
3855 III,  148   |                 bennem? Te azt hiszed hogy én csaltalak meg, hogy én szolgáltattalak
3856 III,  148   |                hogy én csaltalak meg, hogy én szolgáltattalak ki a vármegyének,
3857 III,  148   |                      Ne ámíts, ne ámíts!~- Én ámítani, téged? Látod, ma
3858 III,  148   |             Annyira ostoba már nem volt az én hõsöm (noha elég ostoba
3859 III,  148   |                   kérvényt a miniszterhez. Én pedig felviszem hozzá magam.~
3860 III,  148   |               lenni: »Miért is mozdítottam én el voltaképpen Gerébyt?«
3861 III,  148   |                    tanácsos békét hagyni.~…Én magam sem merem feszegetni
3862  IV,  1     |             csörögve-locsogva: Hipp, hopp, én vagyok itt, a »Hollócska«
3863  IV,  1     |                 egyszerûbbnek tapasztaltam én a dolgot ezelõtt a diák-pajtásaimnál.~
3864  IV,  1     |        befaragjanak a padba, így gondoltam én az elsõ szerelem ébredését.~
3865  IV,  1     |                    mit beszélt az asszony, én arra mit feleltem. Csak
3866  IV,  1     |                Erzsébet… Ilyen kópé voltam én valamikor.~De az asszony
3867  IV,  1     |                csúfot ne hozz a házamra!~- Én! Csúfot?~- Úgy van, Péter,
3868  IV,  1     |                    mama! - kiáltám.~- Amit én látok, azt el nem boronálod.
3869  IV,  1     |                    Csakhogy mivel mutassam én meg a tudományomat idehaza?
3870  IV,  1     |                   ne zavarja itt a fiamat, én is mindjárt megyek, csak
3871  IV,  1     |                 falon?~(Nem pepecselek már én semmit. - Azon módon kiesett
3872  IV,  1     |         gyönyörûség lehetne azt olvasni! - Én akkor olvastam.~Az egyik
3873  IV,  1     |                 csirke? - szól gúnyosan.~- Én… - feleltem tompán, rekedten. -
3874  IV,  1     |                 haldokló madár.~- Tudom is én! - feleltem tompán. - Oh,
3875  IV,  1     |            feleltem tompán. - Oh, tudom is én? De nem, nem! - tört ki
3876  IV,  1     |                  éjfélig. Hol futottam már én akkor? Valahol a Komárék
3877  IV,  1     |             asszony? Ej, hát akármit, mert én ugyan nem merek oda menni
3878  IV,  1     |                legelõbb? Melyik lesz az az én pénteki pásztorórám?~Összerezzent,
3879  IV,  1     |               úrnál.~- Ühüm! Énnálam? Hisz én ilyenkor tarokkozom a városban.~-
3880  IV,  1     |                    az asszony rávesz, hogy én ma minden áron itthon üljek
3881  IV,  1     |                szeszélye úgy diktálja.~Oh, én tudtam, miért!~Leroskadtam
3882  IV,  1     |             arcomat.~- Nonono, nem kell az én haragomat úgy venni. Barátom
3883  IV,  1     |                       Csak téged szeretlek én, téged, meg a bátyácskádat…~
3884  IV,  1     |                    hallottam. Õ is került, én is kerültem.~Anyám még mondta
3885  IV,  1     |                   mutogatja, eltûnõdöm biz én azon is, hogy hátha csak
3886  IV,  3     |             ábrándos szemek! Igen! Ezekkel én sokra viszem.~Megérlelõdött
3887  IV,  4     |                Maradjon neked három fiú, s én is viszek három fiút. Te
3888  IV,  4     |                    mit cselekedtetek? Hisz én vagyok! - kiáltá, és összerogyott.~
3889  IV,  5     |                   Kriska és… nem tudom biz én már hogy hítták a másikat,
3890  IV,  5     |                     És te nem tudod?~- Nem én - kiált az fel elsápadva.~-
3891  IV,  5     |                volt - mondom - kigondolva, én odaadtam az egész könyvet,
3892  IV,  5     |              hússzor, de bizony nem láttam én abban semmi hibát, hanem
3893  IV,  6     |                     mondja bosszúsan -, az én pénzemen!~- Ne bántsd a
3894  IV,  6     |                 apróságok - mondá nekik -, én most levelet írok a Jézuskának.
3895  IV,  6     |                  mit küldjön nektek! Ahogy én ismerem, hát megteszi!«~
3896  IV,  6     |             legkisebbik, a legcsacskább. - Én tudom, mit szeretne legjobban
3897  IV,  6     |              szeretne legjobban az Ilonka. Én megírom a levelet a Jézuskának.~-
3898  IV,  6     |                fiacskám. Írd meg õszintén, én majd aztán elviszem a postára.~-
3899  IV,  7     |                    Hallgatlak, atyám.~- Ha én a szemem behunyom, te leszel
3900  IV,  7     |                 gyanúsítlak. Jól ösmerlek, én neveltelek téged. Nem félek
3901  IV,  7     |                 szomorúan rázta a fejét.~- Én sohasem házasodom meg.~Pedig
3902  IV,  7     |          Auréliáról nem lehet azt mondani (én ugyan nem veszem a lelkemre),
3903  IV,  7     |                 Nem tudom, fölség.~- Pedig én azt hittem, hogy ön innét
3904  IV,  7     |              Asszonyom - szólt Tarczaly -, én önt szeretem, de önnek mégis
3905  IV,  7     |               szólalt fel az egyik bíró.~- Én hûtlenséggel vádolom nõmet.~
3906  IV,  7     |           eltávozott azokkal a szavakkal: »Én hóhér nem vagyok«.~A többi
3907  IV,  8     |                     a vármegyén folytatja.~Én magam ugyan sohasem viseltettem
3908  IV,  8     |                  Czibaky odajött. Majdhogy én is ilyen nevetséges ember
3909  IV,  8     |                 megugatják a faluban. Nem, én soha nem akarok fiskális
3910  IV,  8     |                   Neki alig jutott valami.~Én akkor mentem el elsõéves
3911  IV,  8     |                 hogyha ügyvéd leszek, majd én is mondok olyanokat a klienseim
3912  IV,  8     |                    amice, hogy hová teszem én be a legnagyobb ügyvédi
3913  IV,  8     |                   Honnan eszelhettem volna én ki még akkor, mi az ilyen
3914  IV,  9     |           kegyelmed Buriusz János uram. Az én váram áll az akasztófa helyén.~*~
3915  IV,  9     |                halt meg 1575-ben szept. 15-én.~A selmeci várnak sohase
3916  IV,  10    |                 volna vágni a hátán, mikor én megösmertem mint tanáromat.~
3917  IV,  10    |               bennünket.~- Majd elvezetlek én, fiaim.~S el is vezetett
3918  IV,  11    |                     a lexikon-e vagy pedig én?~Ideges félelemmel tépem
3919  IV,  11    |                elméskedik a kiadó. - Mióta én naptárakat adok ki, azóta
3920  IV,  12    |                   urak, álljatok meg, mert én érzem magamat az ország
3921  IV,  12    |                    sem kívánok, uram.~- De én nem engedhetlek el üres
3922  IV,  13    |                   az órát elküldeni.«~Mire én megdicsértem, s a következőt
3923  IV,  13    |               magát, visszaírt ő is:~»Majd én is kultiválom a német szót,
3924  IV,  13    |                tulajdonosa kikullogott, de én hirtelen visszakiáltottam.~-
3925  IV,  13    |               Jöjjön be, atyafi, megveszem én a cédulát. Itt van az egy
3926  IV,  13    |           ugrándozással futott el.~Mialatt én a tizenöt forint kölcsönnel
3927  IV,  13    |                   Elgondolhatja uram, hogy én is megvettem volna a cédulát,
3928  IV,  13    |                    különben.~Aztán valamit én is tanultam ezzel az órával,
3929  IV,  13    |              gyermekem fekszik halva. Nem, én a gyerekkel megyek…~S újra
3930  IV,  13    |               természetesen nem jött, s az én szerencsétlen emberem most
3931  IV,  13    |                hogy az isten is megáld, ha én most a vízbe hagyom ugrani;
3932  IV,  13    |                 Eresszen, ha istent ösmer…~Én ekkor kivettem a tárcámat
3933  IV,  13    |                  fog szavazni.~(Nota bene, én is szeretek tréfálni a halállal,
3934  IV,  13    |                    nem afféle rendjel… Ezt én életmentésért kaptam.~-
3935  IV,  13    |                    zömök.~- Hohó! Hisz azt én mentettem meg!~- Hogyan?
3936  IV,  13    |                  hogy oda nem rohanok.~Nem én, azért is megálltam, kissé
3937  IV,  13    |                  kiáltá szívszaggatóan. De én erre sem mozdultam meg,
3938  IV,  14    |                     sóhajtott szomorúan.~- Én magam harcolok ezentúl kettõ
3939  IV,  15    |                  tudja miért? Nem értettem én még ahhoz.~Egy emelkedett
3940  IV,  15    |                     Ezt az urat irigyeltem én akkor a legjobban.~- Ott
3941  IV,  15    |                 legjobban.~- Ott szeretnék én ülni, anyám - mondám -,
3942  IV,  15    |             Sok-sok esztendõ elmúlt azóta, én is megkoptam, a megyei közgyûlések
3943  IV,  15    |                 Elölrõl kezdem, s legalul. Én elfelejtem, hogy mi voltam;
3944  IV,  15    |                Ezekben az idõkben ismertem én meg a grófot. Deputációban
3945  IV,  15    |           alkalomra felöltöztetett díjnok. Én a pohos szolgabírónak voltam
3946  IV,  15    |                     a nemzetségfánk, ámbár én keveset adok az ilyenekre,
3947  IV,  15    |                    adok az ilyenekre, mert én demokrata vagyok. Az ott
3948  IV,  15    |           kedélyesen jegyzé meg:~- Ezek az én ritkaságaim, most már megmutatom
3949  IV,  15    |                nagyobbik hozzánk lépett:~- Én V-ik Antal vagyok - mondá.~-
3950  IV,  15    |                    Antal vagyok - mondá.~- Én XXIII-ik János - selypíté
3951  IV,  15    |                   a kulcsa »valahol«.~(Már én akkor tudtam, hogy hol.
3952  IV,  15    |             hamleti tûnõdést: »Hogy jöttem én ide?«~Itt sem volt otthon,
3953  IV,  16    |                  nekem eleget. Hol találom én azt az embert?~- Mit akar
3954  IV,  17    |                mint a másik. Nem nézem biz én. Amelyik éppen a kezembe
3955  IV,  17    |                  határozottan.~- Hát akkor én mit mondjak? - toldítja
3956  IV,  17    |                     Mondjon, amit tetszik. Én többet nem beszélek kenddel.~-
3957  IV,  17    |                   akármi legyek, ez nem az én kaszám.~S hirtelen összegombolja
3958  IV,  18    |                  ha az élne, sima volna az én fejem. Pedig van is rajta
3959  IV,  18    |                kigyógyul attól. No, van az én rétemen szekérszámra, de
3960  IV,  20    |           elmebetegségekrõl szóló mûvet?~- Én írtam, felség.~- Nagyon
3961  IV,  21    |               összevont szemöldökkel.~- Rá én, azon melegében.~- De, kedves
3962  IV,  21    |                  hová gondolsz? Nem vagyok én már mai legény a tudományban.
3963  IV,  21    |             huszonnégy botnak. Hiszen csak én is tudom a törvényt.~A fõispán
3964  IV,  22    |                 ide.~Egy nap fáradt voltam én is, leültem a mellette levõ
3965  IV,  22    |            hírlapokat árusító gyerek, s az én öregem a Pesti Hírlapot
3966  IV,  22    |                Sohasem hittem volna, uram. Én sírtam ma két hete, mikor
3967  IV,  22    |               valamikor az utókornak.~- Az én utolsó gyûlésem, amint most
3968  IV,  22    |                  untatja önt?~- Oh, kérem. Én hozzá vagyok szokva mindenféle
3969  IV,  22    |                  városnak.~Nehogy most már én legyek adós vele, helyette
3970  IV,  22    |                      Mármost tehát, kérdem én, miképp támadhat a polgármester
3971  IV,  22    |                   János gazdag prókátor.~- Én a magam részérõl Pisztóry
3972  IV,  23    |                    nyakamba.~- Nem szoktam én - jegyzé meg hetykén - holmi
3973  IV,  23    |            odaadtam nekik a szállásomat, s én magam elhurcolkodtam a vendéglõbe,
3974  IV,  24    |                    legalább haloványan:~Az én városom Debrecen, de az
3975  IV,  24    |                szép cicustól kétkedõleg.~- Én valék oly szerencsés, gróf
3976  IV,  24    |                Igen? Ejnye, honnan ismerem én kegyedet?~- Én vagyok a
3977  IV,  24    |              honnan ismerem én kegyedet?~- Én vagyok a Kolompér Susanne.~-
3978  IV,  25    |       főhadparancsnok istállójában vannak. Én azt tartom, hogy az illetlen
3979  IV,  25    |                    a fõparancsnok, mert az én címereim vannak rajta. Hanem
3980  IV,  25    |                adják a négy tarka lovamat, én addig az önök témájáról
3981  IV,  25    |                   és erõszaknak véget vet. Én, aki szerencsés vagyok,
3982  IV,  25    |            emlékeztek rá, és elreferálták.~Én azonban meg akarom kímélni
3983  IV,  25    |                      Hát ki mondotta, hogy én beteg vagyok? No, ez szép
3984  IV,  25    |                 felültette valaki, hogy az én egészségem hanyatlik. Én,
3985  IV,  25    |                   én egészségem hanyatlik. Én, hála istennek, teljesen
3986  IV,  25    |           méltóságod parancsol.~- Hogy nem én parancsolok? - kérdé megütõdve. -
3987  IV,  26    |                    vesszen minden, mintsem én valaha Bécsbe menjek.« És
3988  IV,  26    |                  mit csinált, mit nem, biz én már elfelejtettem, de tény,
3989  IV,  26    |                   abban, sógor, azt mondom én még most is.~- De hol? Hisz
3990  IV,  26    |                 halála után.~Azért állítom én váltig, hogy legjobb otthon
3991  IV,  27    |                  szálljunk be szaporán. Az én öregem! - mondá aztán az
3992  IV,  27    |                 leányt… Hallatlan ez! Vagy én nézek ki olyan öregnek?
3993  IV,  27    |                    Vajon melyik ezekbõl az én Marcsám?~- A sógorném… a
3994  IV,  27    |          széláramlat elfújta a gyertyát, s én a sötétben maradtam.~Mármost
3995  IV,  27    |               maradtam.~Mármost hol vegyek én itt gyufát? Az egyik szögletbõl
3996  IV,  27    |                  hang.~- Bocsánatot kérek, én vagyok.~- Miféle én?~- Én,
3997  IV,  27    |                 kérek, én vagyok.~- Miféle én?~- Én, a vendég.~- Miféle
3998  IV,  27    |                  én vagyok.~- Miféle én?~- Én, a vendég.~- Miféle vendég?~-
3999  IV,  27    |                   ágyat tett ide. Most már én kérek bocsánatot. Nem tudhattam,
4000  IV,  27    |                     kérdé megszelídülve.~- Én egy régi barátja vagyok