Rész, Fejezet
1 1, 1 | akarlak házasítani.~Jancsi szomorúan mosolygott.~- Nem lehet.~-
2 1, 1 | oda van már õ ahhoz nõve…~Szomorúan rázta meg a fejét és azt
3 1, 2 | karaj kenyérért.~A síp olyan szomorúan nyöszörög, mint az éhes
4 1, 4 | A vékony faggyúgyertya szomorúan pislogott az asztalon. Hamvát
5 1, 4 | dallamos ajka a hazáról zengett szomorúan, lágyan, sötéten, viharosan…
6 1, 5 | dallamos ajka õróla zengett szomorúan, lágyan, sötéten, viharosan…
7 1, 9 | le volt verve.~- Nagyon szomorúan távozott, s különös meglepetésünkre,
8 1, 9 | vallattam, - mondá Kléner úr szomorúan. - Mindent bevallott az
9 1, 9 | szerette!~Õsz fejét lehajtotta szomorúan, gépiesen forgatva kezében
10 1, 11 | rosszabbnak - felelte halkan, szomorúan.~- Neked titkos bánatod
11 1, 11 | közelebb kúszott Sótonyhoz és szomorúan kérdezte:~- Látta?~- Láttam -
12 1, 12 | szeretettel, s az olyan okosan, szomorúan nézett rá, mintha sajnálná.~-
13 1, 12 | kelt Laci azzal a pénzzel, szomorúan, lehangoltan.~- Hova megyünk,
14 1, 12 | visszatérni - mondá Vak Bottyán szomorúan.~*~És igaz is lett. Magday,
15 1, 12 | szólt a fejét lehajtva szomorúan -, valaha én is elbizakodott
16 1, 13 | az, mosolygott a tanár úr szomorúan. Az vessen követ rájok,
17 1, 13 | kell mennem - jegyzé meg szomorúan.~- Az lehetetlen.~- El fogok
18 1, 13 | hanem ismét csak bólintott szomorúan a név hallatára.~- No, hát
19 1, 14 | döntött - mondá Albertus szomorúan. - Beszéltem vele tegnap.~-
20 1, 14 | dehogy - mondá Dani bácsi szomorúan. - Nem üzent az egy szót
21 1, 15 | Anetta, nem játszom - mondá szomorúan. - Nincsenek játszótársaim.~-
22 1, 17 | lovat vezette, mely lassan, szomorúan lépkedett; volt az aprózott
23 1, 18 | szemei csillogtak a sötétben szomorúan, s kis teste reszketett,
24 1, 18 | érzi magát - szólt tompán, szomorúan, hogy szinte közel állt
25 1, 18 | pedig nem tudok.~A leány szomorúan, tanácstalanul hajtotta
26 1, 18 | szokta mondogatni Borcsányi szomorúan. - Két képviselõ rokonom
27 1, 18 | hevérlegény dalolta bánatosan, szomorúan - majd a szíve szakadt ketté,
28 1, 19 | nevem, - mondá a legény szomorúan - s hogy mi járatban vagyok,
29 1, 23 | szegény, régen meghalt - mondá szomorúan és a kezeit dörzsölte. -
30 1, 23 | fiú! - mondá a nagyapám szomorúan. - Ezt a Piroska levele
31 1, 23 | megsimogatta gyöngéden, szomorúan.~- Te még azt nem tudod.
32 1, 25 | Boriska lehajtotta a fejét szomorúan. A tenger csapkodta a partokat
33 1, 26 | hagysz? - kérdé a professzor szomorúan.~- Mit csináljak itt?~-
34 1, 26 | lendítesz semmit a közügyeken, (szomorúan csóválta a havas fejét)
35 1, 27 | asztalra és Mimit nézte szomorúan, Gilagó rárántott valami
36 1, 27 | mellényt varrat belõle. (Szomorúan nézett végig a külsején.)
37 1, 28 | egyedül lenni - mondá végtelen szomorúan. - Olyan nehéz. Hova utaznak
38 1, 29 | volna. Ugye Gregor?~Gregor szomorúan biccentett a fejével.~Matykó
39 1, 31 | borocskáját, leszegett fejjel, szomorúan, oda se nézett volna, ha
40 1, 31 | megijedve Vince.~Az öreg szomorúan bólintott fejével.~- Sokat?~-
41 1, 32 | Oszkár vagyok - felelte szomorúan. ~Halápy uram hátratántorodott
42 1, 32 | visszaemlékezett.~- Ah - mondá szomorúan, lankadt, erõtlen kezét
43 1, 33 | mulatott, csak Fili ment szomorúan, mintha a vesztõhelyre menne.~
44 1, 33 | elsompolyodott szó nélkül, szomorúan, õdöngõ léptekkel. Végigment
45 1, 34 | Hát jól van - mondá az apa szomorúan, de határozott hangnyomattal. -
46 1, 35 | felelte Kozsibrovszky szomorúan -, és csak egyet szeretnék
47 II, 2 | szemeit is.~- Meghalt! - mondá szomorúan egy franc-tireur.~...Hanem
48 II, 3 | öreg Pál csak nézte, nézte szomorúan Aladár urat sokáig, becsületes
49 II, 7 | Lehetetlen, lehetetlen.~Mády szomorúan csüggeszté le fejét és desperátus
50 II, 11 | az, hihetetlen az.~Tini szomorúan rázta fejét, azután kis
51 II, 13 | Végképpen semmi - felelé szomorúan az üzenettel visszatért
52 II, 15 | Guyon nagyot sóhajtott s szomorúan nézett fel a magas, vastag
53 II, 15 | vissza! - szólott Guyon szomorúan, aztán kihúzta kardját hüvelyébõl
54 II, 17 | le hamuszín ábrázatján, s szomorúan mondogatta: »volnék csak
55 II, 21 | mi történt; várta õt és szomorúan üdvözölte.~- Szegény Örzsike!
56 II, 33 | hivatalától. A szegény öreg szomorúan állt a folyosón, midõn a
57 II, 34 | bevésted!~Nina most elbeszélé szomorúan édesanyjának: miképp jött
58 II, 36 | s te nem vagy az.~Dick szomorúan rázta meg nagy, bozontos
59 II, 36 | szerencsétleneken - jegyzé meg szomorúan -, s én az vagyok.~- Még
60 II, 38 | mindenbõl. Elmélyedve, majdnem szomorúan ült karszékében s néha nagyot
61 II, 38 | nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -, reggel megadom a választ.~
62 II, 39 | szépségnek valami értéke, s aztán szomorúan - int a kezével.~- Itt már
63 II, 57 | Hangja reszketeg lett, fejét szomorúan lecsüggeszté.~- Elfelejtettem,
64 II, 66 | mindezt csak álmodta volna!~Szomorúan szállt le a padról és folytatta
65 II, 66 | Reménysége csökkent, végre szomorúan csüggeszté le fejét, azt
66 II, 66 | sohasem hoztak? - kérdé Pali szomorúan - Én nem bántottam soha
67 II, 66 | fiam?~- Nem tudom - felelt szomorúan a gyermek, s ezzel ismét
68 II, 71 | márványarccal, vér nélkül, szomorúan.~Reszkettem s nem bírtam
69 II, 74 | Az egyszeri ócska kabát szomorúan nézte, mint szakadoznak
70 II, 75 | minélfogva Kvart úr is elõadta szomorúan a maga baját.~- Mondok az
71 II, 77 | most aztán látom, hogy szomorúan csalódtam. Ám, ha bocskorban
72 II, 84 | Hát mármost mi lesz?~Szomorúan becsukta a szemeit.~- Kapitulálok,
73 II, 85 | Forduljunk hát vissza! - mondá szomorúan, s két diónyi könnycsepp
74 II, 85 | ez volt a parancsolat.~Szomorúan járt-kelt egész estig; akkor
75 II, 86 | fillért sem.~Konya Pista szomorúan és a hitetlenség számtalan
76 II, 95 | egyszerre amint egy gyalogúton szomorúan ballag, megzendül egy szép
77 II, 99 | tudja lakását?~Miss Edith szomorúan rázta meg kedves szõke fejét.~-
78 II, 107| esik a lakásváltoztatás.~Szomorúan õdöngnek az udvaron, a törzsökös
79 II, 113| férfiúi hivatás!~Az öreg szomorúan dörmögte, hogy nagyon szép.~-
80 II, 114| hoztam - felelé kis nõvérem szomorúan.~- Micsoda dolog az? - fakadtam
81 II, 115| Szepi egész nap nem evett. Szomorúan õgyelgett az utcákon farkaséhségével.
82 II, 116| és sohasem fognak olyan szomorúan mosolyogni többé.~Hej, ha
83 II, 117| anyagot nyújt, hogy máris szomorúan látja, mily kevés pénze
84 II, 117| tervét, egész mulatságát s szomorúan mondogatta: »A szegénység
85 II, 123| magukat.~Reggel, midõn az öreg szomorúan azon tépelõdött, hogy micsoda
86 II, 127| talán tudja lakását?~Mari szomorúan rázta fejét:~- Nem, nem
87 II, 136| zabkenyeret, de nem szõlõt!~Szomorúan tántorgott ki a lépcsõkön
88 III, 1 | Krisztina fejét rázta csendesen, szomorúan.~- Egészen az én bûnöm -
89 III, 1 | és így szólt nyájasan, de szomorúan:~- Igen, Miklós; én neje
90 III, 1 | szét a csoportozaton, majd szomorúan lehajtá fejét s egymás után
91 III, 1 | Hol tanulta ezeket, olyan szomorúan, olyan édes-fájón, olyan
92 III, 2 | napon megkezdje.~A lány szomorúan bólint a fejével s amint
93 III, 2 | csizmám - mondá a gyerek szomorúan.~- Hát miért nem varrat
94 III, 2 | keresztet vetett magára s szomorúan dünnyögé:~- Teheted már
95 III, 2 | Este megjött a nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengõ.
96 III, 5 | csizmám - mondá a gyerek szomorúan.~- Hát mért nem varrat apád?~-
97 III, 10 | jövök - felelte Kató Antal szomorúan. - Jobban van már szegény… -
98 III, 14 | tört ki. Bozontos fejét szomorúan lekonyította.~- Ne lopj,
99 III, 23 | beszélgetett.~- Pista fiam! - szólt szomorúan - nyergeld meg a lovamat!~
100 III, 28 | Ne is kérdezze - mondám szomorúan.~- Itthon van édesapám?
101 III, 37 | õket - felelte a kis Biri szomorúan. - Nem tudnak bejönni szegények.~-
102 III, 41 | visszavonulva él, meglehet szomorúan, de mindenesetre belenyugodva
103 III, 42 | szívességre akarlak kérni - szólt szomorúan, miközben kerek fekete kalapját
104 III, 45 | Nem hallja kend, milyen szomorúan csipognak?~- De bizony hallom
105 III, 56 | idegen helyen ülne, s ez oly szomorúan vette ki magát. Az óra síri
106 III, 56 | Mamám! - szólt Anna halkan, szomorúan, fejecskéjét felemelve. -
107 III, 63 | érnénk mi oda - ellenveté az szomorúan. - Aztán tenger pénz kellene
108 III, 65 | Egyszer az égre nézett fel szomorúan, kék volt és ragyogott,
109 III, 66 | folyosón.~- Dercs! - súgta Anna szomorúan, midõn kiment. - Beszélnem
110 III, 66 | temetésre mennének.~A szép Anna szomorúan járt-kelt a násznép között,
111 III, 69 | erdélyi képviselõ sétál nagy szomorúan. Éppen a székelyek tömeges
112 III, 81 | bólongatott a fejével szomorúan az atyus. - Ez egy rettenetes
113 III, 97 | lefesteni. Hja, hol van az már?~Szomorúan hajtotta le a fejét, s szeme
114 III, 102| Anna a fejével bólintott szomorúan.~- De minek jönnek ilyen
115 III, 105| a nagyszerű fogadtatást, szomorúan sóhajtottam fel, hogy micsoda
116 III, 114| Üljön le - mondá tompán, szomorúan.~Pista leült és a földre
117 III, 126| szólt csendesen, majdnem szomorúan -, küldje el. Hiszen tudja
118 III, 128| Éppen olyan egykedvûen, szomorúan nézi a világot, mint akkor
119 III, 144| lehorgasztotta fejét, és szomorúan hallgatott.~De mire a vendégek
120 III, 148| Cserkely Vince, a tanító szomorúan lesütötte fejét, s aztán
121 III, 148| rögtön - mondá az öregúr szomorúan, és öltözködni kezdett.~-
122 IV, 1 | A gyermekek csöndesen, szomorúan ültek az asztalnál. Sohasem
123 IV, 1 | köszöntöttem távozóban.~Szomorúan, de nyugodtan bólintott
124 IV, 2 | cserépnek…~Azután szelíden, szomorúan simogatta meg a kis unokát,
125 IV, 7 | õfelsége kegyes tervérõl, szomorúan rázta a fejét.~- Én sohasem
126 IV, 14 | vitézem voltatok! - sóhajtott szomorúan.~- Én magam harcolok ezentúl
127 IV, 17 | vele, és betámolyog nagy szomorúan.~- Ez nem az a kasza! Ezért
128 IV, 42 | képviselõ azt panaszolja szomorúan: »Haluska Jánost várok az
129 IV, 45 | levegõbe.~Azok is olyan szomorúan integettek neki, mintha
130 IV, 52 | sóhajtott fel a mûvész szomorúan -, vegye fel a ruháit, kisasszony.
131 IV, 54 | Igen, igen - suttogta szomorúan -, szüleim titkolóznak,
132 IV, 57 | alakú betûivel.~A káplán szomorúan mosolygott.~- Ahol a mi
133 IV, 61 | szegény fiatalember rám nézett szomorúan, mintha kérdezné, hogy mit
134 IV, 62 | feleltem.~- Úgy? - sóhajtotta szomorúan. - Akkor is sokkal jobb
135 IV, 73 | Meglesz a bot, uram - szólt szomorúan. - Holnap szétbontatom a
136 IV, 101| igazi úr volt.~A vendég szomorúan sóhajtott, gondolkodva hajtotta
137 IV, 109| is megérdemli.~A titkár szomorúan sóhajtott:~- Nekem a miniszter
138 IV, 117| beállított õkegyelme nagy szomorúan.~- Mi baj van, Buzi?~- Nem
139 IV, 117| valahol.~- Megcsalt - nyögtem szomorúan, és elborult elõttem a világ.~-
140 IV, 120| maradtam állva dermedten, szomorúan, elgondolkozva - hogyan
141 IV, 127| katonával jött, hatszázzal nagy szomorúan hazabandukolt.~~KAPIVÁR~
142 IV, 132| tértek. Ott ácsorogtunk velük szomorúan a marhapiacon, étlen-szomjan
143 IV, 137| Nem elég! - sóhajtott fel szomorúan. - Végem lesz, öcsém, végem
144 IV, 142| torkukszakadtából lelkesen, szomorúan, dacos hangon, éppen úgy
145 IV, 146| az a Zsófika és a poéta.~Szomorúan mosolygott.~- A sósfürdõi
146 IV, 152| csengettyût.~A csengettyû szomorúan kongott-bongott. Csin, bin,
|