Rész, Fejezet
1 1, 1 | gyerekből, akárki meglássa, pap lesz! - mondogatta az öreg
2 1, 1 | prédikációja lett volna.~- Pap lesz ebből a gyerekből -
3 1, 1 | No, no gyerekek! Még a pap áldása hiányzik. Aztán talán
4 1, 3 | kendteknek sohasem beszélt a pap: ilyen nemes érzelem a szerelem.~
5 1, 3 | Akarom tudni jó-e?~- Kinek a pap, kinek a papné, édes barátom.
6 1, 10 | elfelejtette a maga képét: a pap azt, mely az oltáron van,
7 1, 11 | azt mondja - a fiatal pap ilyen meg olyan hitvány
8 1, 11 | benne a jövõ hétre, ha a pap itt marad.~No, ez már olyan
9 1, 11 | Hiszen majd minden lutheránus pap vagy Lajos vagy Samu.) Csinos
10 1, 11 | termettel. Egyszóval tetszetõs pap, akire azt szokás mondani:
11 1, 11 | vagy még most is gyûlöli?~A pap elgondolkozott.~- Tudtommal
12 1, 11 | vette Hamar Gyuri, és a pap aláírta.~- Íme az elsõ ügydarab -
13 1, 11 | No, az okosan van. A pap tudhatja a legjobban. Mert
14 1, 11 | törvény elé. No bizony, hogy a pap szeretõje voltam, azért
15 1, 11 | is azt hiszi még, hogy a pap titokban hozzám jár. Nyilván
16 1, 12 | magyarországi faluban két pap, az egyik katolikus, a másik
17 1, 12 | másvilágon. A kálvinista pap is mást állított, a katolikus
18 1, 12 | túlvilágot. A kálvinista pap majdnem ugyanazt állította,
19 1, 12 | közt ott volt a kálvinista pap, s mint egyébkor, ma is
20 1, 12 | könyv nélkül tudták a két pap minden körömnyi állítását,
21 1, 12 | izgatottan a kálvinista pap -, hogy ha hamarabb találsz
22 1, 12 | a függönyt.~A kálvinista pap állt odakünn.~- Visszajöttél?
23 1, 12 | Meghaltam - felelte a kálvinista pap tompa, nyöszörgõ hangon -,
24 1, 13 | Anjou-korban) letették Lajos pap vezérlete alatt a római
25 1, 13 | Franciskát, - olvasta le a pap a kezében levõ céduláról.~-
26 1, 13 | Elrohant, nem is köszönt; a pap csodálkozva bámult utána.
27 1, 13 | a hangulat kedélyes, a pap vidám anekdotákat beszélt
28 1, 13 | kísértetlátó - mentegetõzött a pap -, én már csak vén vagyok.~-
29 1, 15 | tudjátok - szólt közbe a pap gúnyosan. - A halhatatlan
30 1, 15 | Hm - sóhajtott föl a pap -, ha három dolgot kívánhatnék
31 1, 15 | még hortyog is - felelt a pap nevetve.~Az álomisten még
32 1, 15 | mély álomba merülve, csak a pap tartotta még magát egy kicsit,
33 1, 15 | pár perc múlva elaludt a pap; minden csendes volt, benn
34 1, 15 | papot és a lovagokat.~A pap félálmosan folytatta a párbeszédet
35 1, 15 | baldachin hat lábát hat pap emelte lila talárban.~-
36 1, 15 | szigorú, katonás természetû pap s jártas lévén az olasz
37 1, 15 | infula - vélte a vágújhelyi pap.~- Egyet, valamit még kifelejtett -
38 1, 15 | lelkét hadd hizlalja a magyar pap, én a testét veszem át.~
39 1, 15 | Gyilkolnak odakünn. Egy pap a másikat meg akarja ölni.~
40 1, 15 | szempillantás, ott állott a két pap zihálva, téglaszínû nyakkal,
41 1, 15 | reverendádba fog kerülni, gonosz pap.~- Nem esküdtem hamisan,
42 1, 16 | az ember csak a gyóntató pap fülébe szokott belehagyítani.~
43 1, 17 | szomszéd helységekbõl is, két pap celebrált s a kántor szép
44 1, 17 | lépdel, mellette balról a pap; utána egy minisztráns gyerek
45 1, 17 | vádlottakat, mindeniket egy-egy pap karon fogva. A sztaroszta
46 1, 18 | lámpáikkal, a gyóntatni menõ pap az icipici minisztránsokkal.
47 1, 21 | olyan szent, mint amit a pap beszél a prédikáló székrõl.
48 1, 22 | A kastélybeli úrnõ és a pap rávették, hogy azonnal doktort
49 1, 23 | istentisztelet alatt; hogy a pap kénytelen volt mindég megállni
50 1, 23 | templom? Hát úgy, hogy a pap se maradna bent, mert az
51 1, 23 | De még alig jutottunk a Pap Márton rétjéhez, már láttuk
52 1, 23 | magadat. De most már idenéz a pap, pszt, egy szót se.~A prédikáció
53 1, 23 | felelte õ -, láttam, hogy a pap kertjében kivette a dinnyevirágból.
54 1, 23 | aranylánc… ~- Kemény gyerek a pap - suttogják köröskörül. -
55 1, 23 | templomhoz, én majd gyalog, a pap kertjén közelebb kapom.~-
56 1, 23 | szemeimmel, kivált mikor a pap kertjében valami elszáradt
57 1, 24 | az anyakönyvvezetõ és a pap már egy órája várnak. Hiszen
58 1, 26 | egyházpolitikai törvényeket.~A pap fürgén futott felém a húsos
59 1, 26 | még, vagy nem lesz már?~A pap röstelkedve sütötte le szemeit
60 1, 26 | Hanka után, hát hazaviszi. A pap hivatkozott a borjúra, hisz
61 1, 26 | hogyne. A Blahunka Jankó jó pap, okos pap. Hanem a malac,
62 1, 26 | Blahunka Jankó jó pap, okos pap. Hanem a malac, amit adta,
63 1, 26 | mikor õ énekelni kezdett a pap udvarán edénymosogatáskor
64 1, 26 | Szerencséje Hankának, hogy a pap nem akart tõle megválni,
65 1, 26 | Hát ez mi? - kérdé a pap. - Restség vagy hazaszeretet?~
66 1, 27 | ütötte föl a fejét:~- A pap? No, mit tett megint?~-
67 1, 27 | haldoklóhoz sietõ, szentséget vivõ pap nem akarván kitérni, az
68 1, 27 | egyik huszár belevágott a pap jobb karjába, s a szentség
69 1, 27 | változtatjuk a büntetését, a pap elõtt.~Petrás fölpillantott
70 1, 29 | S ami van se városias. A pap, néhány mesterember, a boltos,
71 1, 29 | hogy a szánban egy õszhajú pap ül farkasbundában, a libériás
72 1, 29 | Messze van - felelte a pap -, nem bírom ki odáig, nagyon
73 1, 29 | nyelveddel. Hogy hálna meg egy pap egy asszonysággal! Oh, jaj,
74 1, 29 | alatt?~- Hogy nem vagyok pap.~- Ah! És ki ön? - kiáltott
75 1, 29 | dolog, hogy érkezett meg pap képében (bolond dolog ez
76 1, 29 | kisülni. Mert egy az, hogy aki pap, be nem teszi a lábát tudva
77 1, 29 | magyarázata után -, ha a pap asszony volt, az asszony
78 1, 31 | hiányzik, az öreg szolga, a Pap Vince, aki összetöpörödve,
79 1, 31 | aztán?~- Aztán itt volna a Pap Vince nevû szolgám, de tessék
80 1, 31 | tessék mégis bevenni azt a Pap Vincét, a szolgámat.~Mintha
81 1, 31 | uramnak ez az egész história. Pap, kántor ennyi, koporsó,
82 1, 31 | dicsérték. A vernyói lutheránus pap azt mondta volna állítólag: »
83 II, 8 | Deutsch-ban?~Mit ér, ha van pap, de nincs templom?~Jó negyedóráig
84 II, 20 | járatod, ha katolikus és pap: a »Magyar Állam«-ot; ha
85 II, 20 | Magyar Állam«-ot; ha nem vagy pap, de mégis katolikus: a »
86 II, 22 | a háza tájékát. Másutt a pap portáján sincs annyi látnivaló!
87 II, 22 | gondolata is füstbe ment.~A pap lépett be. A beteg félkönyökére
88 II, 33 | megcsúszott s majdnem elakadt. A pap meglátván a ludat, s félt,
89 II, 33 | Párizsban megházasodott, s a pap kérdésére, hogy hogy hívják,
90 II, 37 | oda az utolsó posta, s a pap, tanító - épp most láttam
91 II, 38 | háborúról, mikor az ispán és a pap beszélgettek itt a Rákóczi-fa
92 II, 39 | maradt már senki kíséretnek. Pap sincs már, aki temessen:
93 II, 48 | szabónál; ha az isten segíti, pap lesz belõle, ha meg nem
94 II, 48 | magam körül, van köztetek pap, jegyzõ, tanító, aki tán
95 II, 95 | Hogy hívják? - kérdé a pap.~- Botos Klári.~- Ah, a
96 II, 95 | itt egy kicsit.~A nyájas pap - áldja meg az isten érte -
97 II, 95 | Ott terem az a jószívû pap.~- Jöjjön kend hirtelen.
98 II, 134| jelvényekkel. A processzió élén a pap, fõtisztelendõ Kubcsik János
99 II, 134| mit akarnak.~A szelíd arcú pap ekkor elõre lépett a tömeg
100 II, 134| induljunk.~- Híveim! - kezdte a pap... - Ne engedjétek rajtam
101 II, 134| nagyméltóságodhoz - mondá a pap tört, alázatos hangon -,
102 II, 134| folyton nem fogyott ki a pap, mindig nyöszörgõbb hangon,
103 III, 1 | mintha találgatná rajtuk: »pap… katona… kutyapecér…« Aztán
104 III, 3 | kedélyes furfangon, min még a pap sem tud eligazodni.~Pedig
105 III, 10 | doktort, mert oda már csak a pap kell.~Ezzel elhajtattak.~
106 III, 63 | zsinat szab törvényt. Amelyik pap ebbe bele nem habarodik,
107 III, 66 | võlegény, kéz kézbe téve s a pap elmondja elõttük az örök
108 III, 70 | szemérmetesen a szemeit.~- A pap küldött ide… - vallogatta
109 III, 70 | vallogatta ki apródonkint.~- A pap? Mi közöm nekem a pappal?~-
110 III, 75 | Laknak bizony - szólt a pap -, mégpedig nagyon eredeti
111 III, 108| kitért a vallásából, s a pap összeadta Kürthyvel. Hiszen
112 III, 108| összeadta Kürthyvel. Hiszen pap mindenre akad, kegyelmes
113 III, 141| jelenti, hogy »elmehet«.~De a pap nem elégedett meg ennyivel,
114 III, 141| katonai dolgokhoz. Elég.~A pap erre felemelte alázatos
115 III, 148| kidűlt-bedűlt betűkkel.~A pap föltette a pápaszemét, olvasni
116 III, 148| mind a ketten.~Valóban a pap és jegyzõ közt örökös vetélkedés
117 III, 148| hogy van a másvilágon.~A pap elfogadta a parolát, az
118 III, 148| szétoszlottak a vendégek, a pap is lefeküdt, mély csönd
119 III, 148| odakünn egy síri hang.~A pap az ablakhoz sietett.~»Mit
120 III, 148| borzongás futott végig a pap tagjain, fogai összevacogtak. -
121 III, 148| Jó egészséget kívánok!«~A pap mérgesen tért vissza ágyába.~
122 III, 148| a gazember - sóhajtott a pap. - Õ gyújtotta fel a falut,
123 III, 148| meg be volt csukva minden, pap, tanító, jegyzõ kormánypárti
124 IV, 26 | környékbeli urakhoz. Kilenc pap jött el a szomszéd falvakból,
125 IV, 32 | Helyesen, édes lányom.~Az õsz pap szeretetteljesen simogatta
126 IV, 32 | Magda.~- Mi bajod - kiáltá a pap elcsodálkozva. - Hol veszed
127 IV, 32 | Mi történt - kérdé a pap elsápadva.~- Egy óra elõtt,
128 IV, 33 | nagyszámú rokonok.~Pedig a pap sehogysem akarta eltemetni
129 IV, 57 | keresetet.~Hét környékbeli pap gyûlt össze bíróságnak,
130 IV, 57 | nótáriusnak. Olyan volt a hét pap a Luther rokkjaikkal és
131 IV, 57 | szemeiket egymásról. A fiatal pap fulladozó hangon olvasta
132 IV, 101| utána. - Fönt a dombon, a Pap István-féle majornál egy
133 IV, 108| huszárja, hogy egy lutheránus pap szeretne vele beszélni.~-
134 IV, 108| Hová való?~- A csejtei pap.~- Be kell ereszteni - mondá
135 IV, 108| tud.~Erre aztán elõadta a pap, hogy a szép Nádasdyné dolga
136 IV, 126| templomba, mert Majornokon sem pap, sem templom, mindössze
137 IV, 127| Márton, az oroszfalvi pap, nagy diplomata lehetett,
138 IV, 127| bírta.~- Eredj te becsületes pap Szondy Györgyhöz, az én
139 IV, 127| hõsködésben?~Elindult Márton pap, Szondy jó kedvvel fogadja.~-
140 IV, 127| meg.~Mikor az oroszfalvi pap meggyóntatta a várbelieket,
141 IV, 146| csodálkozék Korongi.~- Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs
142 IV, 148| rajt vett fel.~- Jó napot, pap bácsi!~- Jó napot, Palikám.
143 IV, 148| Jaj, nem érek én most rá, pap bácsi, a méheket nézegetni.
144 IV, 148| apa pedig nem akarja.~A pap mosolygott. És szeretettel
145 IV, 148| zavarodás volt otthon, mire a pap megérkezett a fiúval. A
146 IV, 152| mérgesen vittük a fiúcskát a pap elé.~- Mi legyen a neve? -
|