Rész, Fejezet
1 1, 2 | pirult.~- No hát, isten hozta önt, kis papa!~S azután annyira
2 1, 9 | alkalmat föl ne használjam önt és becses családját meglátogatni.~-
3 1, 9 | tegye fel egy kockára.~- Önt Teléry gróf is szerette,
4 1, 9 | többet lát. Arra akarom kérni önt, engedje átolvasnom a vádlott
5 1, 9 | hallgasson meg, én ki akarom önt emelni a bocskoros-nemesi
6 1, 9 | visel?~- Spectabilis, én önt bámulni kezdem…~- Ne bámuljon
7 1, 11 | kérdé Blózik úr elõlépve.~- Önt ellenõrnek hagyjuk itt;
8 1, 12 | megmentette volna!~- Én csak önt láttam, kisasszony!~- Pedig
9 1, 13 | olyan különös dolgot, ami önt megbotránkoztatja.~- De
10 1, 13 | kedves Kutorai. Meghallgatom önt.~- Másnap feljövök a gimnáziumba,
11 1, 13 | meg?~- Semmi kétség, hogy önt se eresztik be. Képzelheti,
12 1, 13 | A miniszter már várja önt. Cudar idõnk van, uram.~
13 1, 14 | hozzám intéz, és szeretném önt meggyõzni, hogy okos ember
14 1, 14 | a gyakorlatban próbálom önt kigyógyítani. Üljön le ide
15 1, 17 | legkevésbé ítélhetném el önt. Hát jöjjön ezentúl is,
16 1, 17 | nagyságos uram.~- De hisz én önt Varsóba küldtem a borkereskedõt
17 1, 21 | beszéltem velök.~- Lehetetlen. Önt is kirabolták?~- No, már
18 1, 21 | Hogyan? Hát nem bántották önt? - csodálkozott a kis hadnagy. -
19 1, 22 | darutoll.~- Hogy hívják önt? - kérdé a professzor a
20 1, 23 | förmedt rám -, ami nem önt illeti?~- Mit mond? - feleltem
21 1, 27 | panaszos hangon. - Mi lelte önt? Mit akar tõlem?~- A válaszát.~-
22 1, 27 | pisztoly miatt. Tehát hallgatom önt, mit kíván. De eressze el
23 1, 27 | Sapristi! A vidék is önt.~- Vagyis, számban kifejezve,
24 1, 27 | Ez a személy megfosztá önt a védelem lehetõségétõl.
25 1, 27 | belõle?~- Semmit se tudunk. Önt, úgy látszik, még mindig
26 1, 29 | asszony vagyok, s ezért kérem önt, gyújtsa meg a gyertyát
27 1, 29 | nézve.~- Hogyhogy? Nem értem önt, asszonyom.~- Eddig legalább
28 1, 29 | hogy most kénytelen vagyok önt megijeszteni, de a gentlemanlike
29 1, 29 | az oly unalmas.~- Pedig önt szerette a herceg egész
30 1, 32 | szakállát rágicsálta.~- Akkor én önt nem értem. Elõbb kijelentette,
31 1, 34 | valami gavallér volnék, aki önt kihívja párbajra s ön leteríti
32 1, 34 | udvariassággal hajolt meg:~- Üdvözlöm önt, báró úr.~Apró uram fülig
33 II, 4 | elõhozta: »De én sohasem láttam önt. Hol lakik maga, bácsi?
34 II, 4 | történt?~- Egy úr várja önt szállásán. Azt mondja, rögtön
35 II, 6 | köszönhetjük a szerencsét, hogy önt itt látjuk?~Sramko bácsi
36 II, 6 | hangon mondá:~- Azt, hogy én önt imádom, szeretem. Igen,
37 II, 7 | lépjenek lelke elé.~- Hallgatom önt, uram.~Mády eleinte félénk,
38 II, 7 | az? Ön? Mády? Ah! Vártam önt. Tudtam ezt, reméltem ezt.
39 II, 11 | velem.~- Nem háborgatom önt munkájában? - kérdé szokatlan
40 II, 11 | Uram, én szeretem és imádom önt.~A mérnök megdöbbenve lépett
41 II, 21 | ablakon át csillagok fénye önt szürkeséget a fekete éjszakába.
42 II, 22 | vidámságot felváltva sokszor önt szívébe a természet arca.
43 II, 23 | mint a másik, legföljebb az önt egyhangú foglalkozásába
44 II, 24 | csak az a vád sem érheti önt, hogy provokálta köztünk
45 II, 25 | szerelmeért?~- Lehetetlen volt önt elvonnom, mikor olyan jól
46 II, 32 | eléri. Én tudom, ha lányom önt szereti, ön méltó is arra
47 II, 35 | egy szegény ördögbe, ez önt felbosszantá... nem igaz?
48 II, 35 | bizonyára semmit, mivel önt vádolni lehetne, így önnek
49 II, 36 | így szólt hozzám: Dick, én önt becsületes embernek tartom
50 II, 38 | senkitõl. Ki figyelmezteté önt a dörömbölésre? Önmaga hallotta?~-
51 II, 43 | mintha tán kárhoztatnám önt, amiért két tanítványával
52 II, 50 | mondom, de...~- Hallgatom önt uram.~- Én a fürdõdoktor
53 II, 50 | belõlem? Tehát kérnem kell önt...~- Jól van, uram, nem
54 II, 50 | sebes beszéde. Kérnem kell önt, ura, hogy ezentúl...~-
55 II, 51 | s az idõ elválaszt. Én önt elvesztem, sir, s e veszteség
56 II, 51 | vártatva stentori hangon -, ha önt valaha visszahozná a gondviselés
57 II, 51 | kanyarulatnál megvárjuk önt, mert itt a népes utcák
58 II, 51 | megengedem, sir.~- Én szeretem önt...~- Ezt már észrevettem,
59 II, 51 | Mr. Klimpston oda fogja önt vezetni asztalához. És most
60 II, 60 | emelni?~- Az vagyok, aki önt most innét tüstént kidobatom,
61 II, 71 | szerencsés vagyok értesíteni önt, hogy köpönyege megvan,
62 II, 71 | kastélyban.~- Látta ön? Oh, kérem önt, beszéljen!... látta ön
63 II, 71 | inkább meg van hagyva, hogy önt, amint megérkezik, azonnal
64 II, 72 | diadalhoz jutott segéd.~- De én önt nem ismerem s nem szeretem
65 II, 74 | megjegyzést.~- Hallgatom önt, Sir - mondá az angol egészen
66 II, 76 | Szívesen hallgatom meg önt bõvebben. Térjünk a tárgyra.
67 II, 78 | tõlem, uram?~- Föl akarom önt világosítani.~- Mirõl?~-
68 II, 78 | asszonyom, hogy nem, vagy pedig önt nevezik másképpen. Hogyan
69 II, 79 | Ezt az egyetlen szeretem önt mondatot tudom a szótárból.~
70 II, 83 | Mi lenne hát önbõl, ha önt abba befogadnám?~A jeles
71 II, 91 | látok:~ezennel meghívom önt mint a hazai borászatban
72 II, 99 | tulajdonképpen idehozott.~- Hallgatom önt, Sir.~- Én a misst azon
73 II, 99 | anélkül cserélt lakást, hogy önt lakcímével megismertette
74 II, 99 | Barátnéja vagyok és ösmerem önt - felelt Edith. - Ön Alacskay
75 II, 99 | menekültnek még több oka.~- Önt teljesen kimeríti a sok
76 II, 99 | nyelvet betegségében, de önt nem hagyta el szelleme.~-
77 II, 99 | angol nyelvet? Nem értem önt.~- Azt állítottam, uram,
78 II, 99 | megöl engem.~- De õ nem érti önt! - szólt Edith erõltetett
79 II, 99 | reggel sütött?~- Nem értem önt - mondá Edith figyelmesen
80 II, 99 | utcában van. Barátja idehozta önt a saját szállására nagy
81 II, 99 | javíthatlan csont, Dick! Önt csak akkor nem találja az
82 II, 99 | férfi.~- Ah!~- Meg kell önt kérnem, legyen kegyes magára
83 II, 99 | vonatkozólag.~- Hallgatom önt - mondá Pál úr szinte egykedvûen.~-
84 II, 99 | fickó már itt is van, s kész önt odavezetni, ahol Mari lakik,
85 II, 99 | Félév nagy idõ.~- Pál úr, én önt kezdem nem érteni; ha rögtön
86 II, 109| Apropos, hogy is hívják önt?~Minthogy elõttem lebegett
87 II, 113| szövetségkötések.~- Értem önt.~- Igen kellemes rám nézve,
88 II, 117| számomra.~- A kocsi lent várja önt, Sir.~- Csakugyan álmodom
89 II, 120| tessék büntetni.~- Hiszen önt fogom; elcsapom, elmozdítom.~-
90 II, 120| terjengett körüle.~- Nem ösmerem önt - szólék s tovább akartam
91 II, 127| anélkül cserélt lakást, hogy önt lakcímérõl értesítse?~Mari
92 II, 127| Barátnõje vagyok és ösmerem önt - felelt Mari. - Ön Kozenszky
93 II, 127| menekültnek még több oka...~- Önt teljesen kimeríti a sok
94 II, 127| nyelvet betegségében, de önt nem hagyta el szelleme.~-
95 II, 127| magyar nyelvet? - nem értem önt.~- Azt állítottam, uram,
96 II, 127| megöl engem.~- De õ nem érti önt! - szólt Mari erõltetett
97 II, 127| reggel sütött?~- Nem értem önt - mondá Mari, figyelmesen
98 II, 127| úton van. Barátja idehozta önt a saját szállására nagy
99 II, 127| férfi.~- Ah!~- Meg kell önt kérnem, legyen kegyes magára
100 II, 127| vonatkozólag?~- Hallgatom önt - mondá Kozenszky majdnem
101 II, 127| fickó már itt is van s kész önt odavezetni, ahol lakik vagy
102 II, 127| az nem így kell.~- Kezdem önt nem érteni. Ha rögtön felöltõt
103 III, 1 | kezdve, amint megláttam önt.~Miklós remegett, mint a
104 III, 1 | Istenem, istenem! nem értem önt… - szólt Miklós fojtott
105 III, 1 | bocsátá.~- Miklós, mi lelte önt? Neheztel rám, mert õszinte
106 III, 1 | Csemez elé.~- Meghallgattam önt - mondá - és szaván fogom;
107 III, 1 | számomra, önrõl gondoskodtam… önt megõrzi nekem az a kis karikagyûrû…~
108 III, 20 | tréfát.~- Hát hogy híják önt?~- Sánta Jánosnak, kérem
109 III, 20 | nagyon jól van. Be fogom önt hozni, de csak a - második
110 III, 32 | igen… de hát mégsem értem önt egészen.~- Ej, hát! Ha gyomorbaja
111 III, 32 | ellen használ.~- Kezdem önt érteni.~- Láthatja ebbõl,
112 III, 33 | védekezhessünk!~- Igen, vádolom önt azzal, hogy szeretõi vannak.~-
113 III, 38 | Az ember meg se látja önt ettõl a nagy rózsától.~-
114 III, 53 | mentegetõzik benne, amiért önt megsértette és sajnálatát
115 III, 54 | õexcellenciájához.~- Hogy hívják önt? - kérdé a kancellár ridegen.~-
116 III, 58 | például az ön testébõl, ha önt lövik meg.~- Ki?~- Ej, hát
117 III, 59 | becsukatni.~- Nem értem önt, barátom.~Kupka János elpirult,
118 III, 96 | a paktum, a paktum?~- Az önt nem köti. Mit bánja ön a
119 III, 97 | bajuszát. - Csak nem tán?~- Önt bizony - felelte útitársam
120 III, 102| igaz. Hiszen én hivattam önt. Hát akkor talán magad mehetnél
121 III, 120| elhanyagolja. Ej, mi lelte önt, aki mindig úgy szokott
122 III, 148| készületlen.~- De a paktum!~- Az önt nem köti. Ön nem a megyei
123 IV, 7 | Asszonyom - szólt Tarczaly -, én önt szeretem, de önnek mégis
124 IV, 13 | nélkülözni. Hogy hívják önt?~- Vandrák Jánosnak, kérem
125 IV, 22 | mulatságos volt. Ha nem untatja önt?~- Oh, kérem. Én hozzá vagyok
126 IV, 27 | ízetlen egy szokás!~- Értem önt - mondá, és újra nevetett -,
127 IV, 40 | országunk ég a vágytól, hogy önt láthassa. Jöjjön tehát,
128 IV, 62 | titok, uram.~- Hallgatom önt.~Hozzám lépett egészen közel,
129 IV, 62 | mégis egzisztál.~- Nem értem önt.~- Ez az, éppen ez az! A »
130 IV, 80 | pikáns arcjelleg, mikor bort önt a poharakba, ezt csengi
131 IV, 80 | fürdõ, nem fürdõ. Az akkor önt, koccint és iszik, mikor
132 IV, 87 | kiszámított elõadási formával -, önt tehát át fogom délután kísérni
133 IV, 88 | tegnap a rendõrségnél, aki önt följelentette, hogy váltót
134 IV, 90 | ami sok, sok, s biztosítom önt, hogy a második kiadásból
135 IV, 92 | fogadjuk és ígérjük, hogy önt sem etetni, sem itatni nem
136 IV, 97 | a veszedelemben hagyta. Önt pedig azért kell becsukni,
137 IV, 101| élénken kérdé:~- Hogy hívják önt?~- Engem Balics Gábornak.~-
138 IV, 105| Sajnálom, hogy meg kell önt cáfolnom, mert a választásokat
139 IV, 109| Istvánra nézve, felkérve önt, hogy addig is, míg e tekintetben
140 IV, 111| most már nem háborgatom önt, lefekszem. Apropos, reggel
141 IV, 137| gyertyával (amit a néni otthon önt faggyúból üvegcsövekbe)
142 IV, 150| libát! Ez borzasztó! Értem önt, szegény asszony. Szívem
143 IV, 152| találja.~- És vajon mi bántja önt az új véderõ-javaslatban? -
144 IV, 152| mindenért, ami szép.~- Nem értem önt.~- Természetesen. A férjek
|