Rész, Fejezet

  1   1,  1  |            kulcsolta össze azokat, mély fohászt küldve a sötét,
  2   1,  2  |           csukják be.~Lábas Kálmán mély gondolatokba merülve bandukolt
  3   1,  4  |           irtózatos rovás, melynek mély rovátkái az õ lelkébe vannak
  4   1,  4  |            orvos Erzsikének, kinek mély fájdalmától rideg szíve,
  5   1,  9  |            leeresztve a könyökére, mély gondolatok terhével látszik
  6   1,  9  |            senki sem tudja, ez még mély titok, a szép barna fõbe
  7   1,  9  |          arcrángatódzása mutatta a mély fölindulást, melyet e hír
  8   1,  9  |            leeresztve a könyökére, mély gondolatok terhével látszik
  9   1,  11 | Hrebenkának, mindig egyforma úton. Mély csend honolt körös-körül,
 10   1,  11 |           No, mi az, mi? - dörmögé mély hangon. - Mit kívánnak az
 11   1,  11 |       Láttam - felelte az sötéten.~Mély csend következett, egyik
 12   1,  12 |          kedve megverekedni velem?~Mély csönd támadt. A sok dicsszomjas
 13   1,  12 |           Nagy Gergely elkezdett a mély alázat dacára, melyet egész
 14   1,  13 | államadósságok milliárdjaihoz, egy mély elmére valló fordulattal
 15   1,  13 |   elszontyolodott e szavakra s oly mély töprengésbe merült a fához
 16   1,  13 |    plénumában, mint interpelláció.~Mély csöndben hallgatta a jobboldal,
 17   1,  14 |         hozzá Korláthy mosolyogva, mély meghajlással. Eszter kezet
 18   1,  15 |     uraknak:~- Az esztergomi érsek mély alázattal mond köszönetet
 19   1,  15 |      Elbágyadva dõltek le, gyorsan mély álomba merülve, csak a pap
 20   1,  16 |           néptelen volt már akkor. Mély csönd honolt köröskörül.
 21   1,  16 |            valaha?~A fáta keblébõl mély sóhaj szakadt fel:~- Bár
 22   1,  16 |         találja, kedves Tihanyi?~- Mély alázattal bátorkodom ellentmondani,
 23   1,  17 |   fölségedtõl - szólt Hanna grófnõ mély meghajlással. - S jól esik
 24   1,  18 |          mámorosan bújtak összébb.~Mély csend volt köröskörül. Szinte
 25   1,  18 |         bebújt a meleg dunyha alá. Mély csönd lett, csak az esõcseppek
 26   1,  18 |       van-e közte négylevelû.~De e mély csöndben sem tudott aludni.
 27   1,  20 |            van, meghalok. (Szemeit mély rezignációval fordítá a
 28   1,  21 |          ez a könnyed lehelete is.~Mély csönd honolt az erdõn, legföljebb
 29   1,  22 |          pedig már nem lesz.~Erõs, mély sóhajtással mozdult meg
 30   1,  23 |         aki becsapta.~Atyám arcára mély barázdákat vontak e hírek.
 31   1,  23 |     patakunkat hívják így. A medre mély, az ember nem látszik ki
 32   1,  24 |            és így szólt a beállott mély csöndben ünnepélyesen:~-
 33   1,  25 |          úgy tett, mintha aludnék. Mély sóhaj szakadt föl egyszer-egyszer
 34   1,  26 |              szólt a cukrászné egy mély bánatos sóhajjal. - Ilyenek
 35   1,  26 |           iszapos, süppedõs, néhol mély, itt még talán úszni is
 36   1,  26 |           folytonosan. Egy helyütt mély volt a víz, ott úszni próbált
 37   1,  27 |         alatt lent termett, és egy mély, kecses pukedlit vágott
 38   1,  27 |      melyeknek lecsüggõ lombozatja mély, ünnepélyes árnyat vetett
 39   1,  30 |              szólt a cukrászné egy mély, bánatos sóhajjal. - Ilyenek
 40   1,  34 |           sugdosni valót. Õszinte, mély vonzalmat tanúsít az anyátlan
 41   1,  34 | visszafordult. Valami csodálatosan mély szomorúság honolt az arcán.~-
 42   1,  35 |    rohantak le, mint ezüst pólyák, mély utat vágva maguknak a vörössárgás
 43  II,  3  |         rajzolt az álom, mely hogy mély lehetett, tanúsítá a szokottnál
 44  II,  5  |             terhes felhõre, és egy mély fohásszal azt jövendölte:~-
 45  II,  8  |           minden ember udvarképes.~Mély gondolatokba merült: reszketõ
 46  II,  12 |           de deli fejedelem, arcán mély barázdákat hagyott az idő,
 47  II,  17 |            könyökén.~Szavaimra egy mély szuszogáshoz hasonló sóhajjal
 48  II,  22 |      Helység kútja«, tizennégyöles mély. Mikor alján járt a kõmûveslegény,
 49  II,  25 |           volt - megcsúsztam s egy mély, száraz garádba zuhantam.
 50  II,  25 |         színésznek lenni - felelte mély sóhajjal -, hogy szinte
 51  II,  26 |            hüvelyeit vásárló zsidó mély meghajlásokkal és nyájas
 52  II,  30 |          gyermek?~E lesújtó szavak mély benyomást tesznek Károlyra,
 53  II,  34 |     mutatta magát. Lehetetlen azon mély boldog megkönnyebbülést
 54  II,  35 |           meleg volt. Arcában több mély karcolási seb s torkán ujjkörmök
 55  II,  35 |    Hallotta a feleselõ hangokat. A mély hang franciáé volt, a »sacré« »
 56  II,  35 |           hallotta a feleselést. A mély hang franciáé volt, a nyöszörgõ,
 57  II,  35 |           megegyezik abban, hogy a mély hang franciáé volt, de a
 58  II,  36 |    szállodába, hol az egész család mély izgatottságban várta a nap
 59  II,  38 |            összeráncolt homlokkal, mély gondolatokba merülve ballagott
 60  II,  45 |         törökökkel.~Kimondhatatlan mély gyûlölettel viseltetett
 61  II,  48 |        szorgalmas, igyekezõ Matyit mély lehangoltság tartá lenyûgözve.
 62  II,  57 |         pillanatra, s az elõállott mély csendben minden szem Brigli
 63  II,  59 |     kicsiny, s szegény Marinak épp mély gondokba merülve ül kertjében
 64  II,  65 |             s a várt terno helyett mély barázdákat és ráncokat hozott
 65  II,  66 |          senkivel sem találkozott. Mély csend uralkodék körülötte,
 66  II,  66 |            feküdt. A szegény árvát mély fájdalom fogta el. Ott nyugosznak
 67  II,  66 |        elõtt is álltak az emberek.~Mély csend uralkodott, miközben
 68  II,  66 |             se távolról élõ lényt, mély bánat szállta meg a kisfiú
 69  II,  71 |             tudni sem mertem róla. Mély bánat emésztett; szívem
 70  II,  71 |           gondolatokba.~Körülöttem mély csönd volt, távolból még
 71  II,  75 |          el bennem.) Sajnálkozást, mély részvétet mutat arca s el
 72  II,  75 |         kék lett, mint a posztó, s mély szaggatott hörgések bizonyíták,
 73  II,  77 |       tehát a hetedik nap reggele.~Mély sóhajjal keltem fel ágyamból.
 74  II,  78 |     kölcsönözve a hihetetlennek, s mély borzadással töltve el egész
 75  II,  85 |         igenis, az fog történni...~Mély zokogásban tört ki:~- Az,
 76  II,  86 |         Gilagót. Hallgassatok meg!~Mély csendesség lett, mindenki
 77  II,  89 |         szava, de e szó igazságos, mély, találó s mindent kifejezõ
 78  II,  99 |          teremben, csak Ralph Ihon mély lélegzete hallatszék, ki
 79  II,  99 |           kérdé mintegy önmagától, mély küzdelembe merülve elõtóduló
 80  II,  99 |            mi közöm hozzá! - mondá mély keserûség hangján.~- Nem
 81  II,  106|            megfogyatkozott tempót, mély gondolkodóba estek a fölött,
 82  II,  109|          éves ember hortyogott ott mély álomba merülve, nagy lõcsös
 83  II,  113|        neki! - felelte Domándy egy mély sóhajjal. - Legyek hát én
 84  II,  113|       igazat - szólt az öregúr egy mély sóhajjal -, én bizony ebbõl
 85  II,  117|            homlokán örökösen három mély ránc. A diplomaták összes
 86  II,  117|            kifejezéseket...~»Tehát mély inkognitó - dörmögé magában
 87  II,  127|            teremben, csak Gábor úr mély lélegzete hallatszék, ki
 88  II,  127|           kérdé mintegy önmagától, mély küzdelembe merülve elõtóduló
 89 III,  1  |         Tini szótlanul nézett le a mély völgytorokba, melynek alján
 90 III,  1  |   véleménykülönbségen kívül csak a mély emberismerõ találhat még
 91 III,  2  |         fekete kendõjét a fején és mély sóhajjal feleli:~- Nagy
 92 III,  2  |            nincsenek-e meghalva?~A mély lélegzet elárulta, hogy
 93 III,  2  |        nekünk semmi sem maradna.~E mély bölcsességnek nagyot bólintott
 94 III,  3  |             Nem voltak meghalva. A mély lélegzet elárulta, hogy
 95 III,  4  |          nekünk semmi sem marad.~E mély bölcsességnek nagyot bólintott
 96 III,  17 |      Lopatá«-tól, egy kis faluban, mély völgykatlanban.~Udvara tele
 97 III,  39 |           maga után a kerti ajtót.~Mély csend volt a Nul partján,
 98 III,  42 |      emberei ránk se hederítettek. Mély csend uralkodik ott; csak
 99 III,  42 |    engedhetem. Nem adom, nem adom…~Mély zokogásban tört ki, melle
100 III,  42 |      egymást némán, hallgatagon. A mély csendbe csak az érzéketlen
101 III,  46 |          helység kútja, mely olyan mély, hogy nappal is a csillagokat
102 III,  53 |         ketten, hogy ahova léptek, mély nyomokat vájtak… a leheletükre
103 III,  55 |         mindent, ami van, bizonyos mély logika kapcsol össze a társadalomban!~
104 III,  56 |     szándékozik visszavenni többé.~Mély és kínos hallgatás következett.
105 III,  57 |         megállt elõttem egyszer, s mély sóhajtás szakadt föl a mellébõl.~-
106 III,  58 |           tapsra lõni kell.~- Egy…~Mély sóhaj szakad föl a Dóri
107 III,  66 |           s csak a menyasszonyén a mély bánat. Õrajta már nem segít
108 III,  69 |     nesztelenül belép a miniszter. Mély csend. A szõnyeg felfogja
109 III,  79 |         peckesen ülõ szakácsnét, s mély bókolások közt jött ki értem.~
110 III,  91 |             rám nézett egy hosszú, mély, átható pillantással. Mintha
111 III,  95 |          fölött, s B. úr így szólt mély meghajlással:~- Az eb nem
112 III,  125|            zajnál is bosszantóbb a mély csönd.~Tessék megpróbálni
113 III,  128|          homlokát.~…De azt a három mély ráncot, amit a fekete asszony
114 III,  137|        szép konstrukciót kivágott, mély csöndben hallgatták.~Körülnézett,
115 III,  140|        Milyen gyász megint…~Leült, mély szomorúság sötétíté el arcát,
116 III,  144|         mind térdre borultak erre, mély alázattal, nagy könyörgéssel:~-
117 III,  148|         amint köszönt, de emellett mély levertség is. De bánta is
118 III,  148|       vendégek, a pap is lefeküdt, mély csönd lett a parókián.~Alighogy
119 III,  148|         lelkeket erõsen lekötötte, mély csönd uralkodott valamennyi
120  IV,  17 |            emeli, rálehel, s várja mély áhítattal, mekkora darabon
121  IV,  22 |       sorba járja a pavilonokat, s mély figyelemmel szemlél mindent.
122  IV,  32 |        ezüstszínûre a sás levelét. Mély, ünnepélyes csend honolt,
123  IV,  37 |       megmondta!~S aztán szilajan, mély keserûséggel közibe vágott
124  IV,  55 |             A szt. koronát?~- Azt.~Mély áhítattal nézték a vasládát,
125  IV,  72 |            egyszerre a meghökkenés mély csöndje támadt, amikor én
126  IV,  81 |              Ön is! - kacagott föl mély keserûséggel. - Hát énnekem
127  IV,  84 | lélekjelenlétemet.~Szerencsére egy mély hegyhasadék tátongott tőlem
128  IV,  84 |          közepére értem, éppen egy mély fohásszal hálát adok az
129  IV,  84 |         néze és a tudományhoz illõ mély hangon mondja:~- Maga lóhúst
130  IV,  85 |         mind térdre borultak erre, mély alázattal, nagy jajgatással
131  IV,  90 |           könyvek kiadói keserûen, mély bánatba merülve, egyszerre
132  IV,  92 |      szavát.~- Jól van - hörgé egy mély, bánatos sóhajtással -,
133  IV,  98 |            van - szólt az úrnõ egy mély sóhajjal.~- Miért nem veszik
134  IV,  101|           Két szó, olyan széles és mély, mint két nagy zsák, amibe
135  IV,  101|          Pali szõke; Gyuri jámbor, mély érzésû, Pali pajkos és léha
136  IV,  112|             utolsó« is volt.~Azóta mély csend van Krasznahorkán.
137  IV,  126|            én földem is csak olyan mély, mint a nagyságodé« - ott
138  IV,  126|           letorkolta Petky: »Olyan mély lehet a nemzetes úré is,
139  IV,  126|     intézkedem.~E vakmerõ szavakra mély csend lett. Csak imitt-amott
140  IV,  127|        egészet bástya köríté, néha mély árok és magas földsánc is.~
141  IV,  127|           udvarán van egy 76 ölnyi mély kút. Ehhez is tapad egy
142  IV,  142|      várván, hogy mi fog történni. Mély csönd volt köröskörül, csak
143  IV,  148|        megnyugvással, de mégis egy mély sóhajjal.~Reggel korán öltözött
144  IV,  150|     okozott a koronázó ősvárosban, mély alázattal esedezve, kegyeskedjék