Rész, Fejezet
1 1, 9 | Nos tehát hajtsunk le, uraim, még egy pohárka szilvóriumot,
2 1, 9 | Hahó! Ohó! Egy bûnjel, uraim.~A két úr, kiket Kamuti
3 1, 9 | Nézzük meg a helyet, uraim, ahol a hulla feküdt, aztán
4 1, 9 | Az eszméknek érni kell, uraim. Nekem egy bizonyos rendszerem
5 1, 12 | Hiszen a dolognál vagyok, uraim. Mert amirõl a két fõúr
6 1, 12 | kérdezõsködik. Higgyék meg, uraim, ebben van filozófia és
7 1, 12 | igaz volt.~- Csendesség, uraim - hangzott most az Apafi
8 1, 12 | disputáns. Ej, tiszteletes uraim, a halál még messze van -
9 1, 12 | Ilyen a világ!~- Tanúk, uraim - szólalt fel Apafi -, a
10 1, 12 | egy medve vár. Képzeljék, uraim, a helyzetet!…~- No, és
11 1, 12 | Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetõbb lenne,
12 1, 13 | Egyébiránt lélekemelõ az, uraim, hogy a munkások immár virágot
13 1, 13 | megírni. A jólét jele ez, uraim. Tisza kormányzásának az
14 1, 13 | ember vala: »Siessenek, uraim, ha minket fel akarnak akasztani,
15 1, 13 | visszamaradottakhoz:~- Hölgyeim és képzelt uraim, siessenek! A pisztrángok
16 1, 14 | töltötték a verandán. (Igen, uraim, az olasz esték akkor is
17 1, 14 | embereknek a világon egyéb bajuk, uraim, csak az, hogy négyszáz
18 1, 18 | kellett valamivel. Úgy-úgy, uraim. Egy pszichológiai problémával
19 1, 18 | benyitottak.~- Mivel szolgálhatok, uraim? - kérdé alázatos kézdörzsöléssel.~-
20 1, 18 | volna ilyenekrõl fecsegni.~- Uraim, én tudok zsebeket varrni,
21 1, 19 | szelességgel kiáltott fel:~- Csend, uraim! Az én zsarnokom most hirdeti
22 1, 20 | is szép.~Nem történik itt uraim (tisztelt olvasók) semmi,
23 1, 24 | történelemben. Várjunk még, uraim, egy hetet.~- Miért? - ellenkezének
24 1, 24 | trécselni.~- Menjünk, menjünk, uraim - kiabálta Csapiczky.~-
25 1, 24 | a fiának.~- Isten hozta, uraim és hölgyeim! Nagy kitüntetés
26 1, 24 | tartani? Itt öregszünk meg, uraim.~Csapiczky végre is megszánta
27 1, 24 | vigye azokat a tósztokat.~- Uraim, uraim, ne feledjük, hogy
28 1, 24 | azokat a tósztokat.~- Uraim, uraim, ne feledjük, hogy útközben
29 1, 24 | gömbölyû betûvel: »Menjünk, uraim, mert kikapok«.~Aztán megparancsolta
30 1, 24 | három, menjünk, hölgyeim és uraim. Jobbra át!~Nekem a markomba
31 1, 24 | fölírva krétával: »Menjünk, uraim, mert kikapok«.~Hopp hó!
32 1, 24 | nagy kosarat cipelt.~- Nos, uraim - kezdé az apó és a szemei
33 1, 24 | érzékük a tudomány iránt, uraim. Ki kellene számítaniok
34 1, 26 | csönd állt be.~- Tisztelt uraim! - kezdé sztentori hangon.~-
35 1, 27 | degenerálódik, tisztelt uraim és hölgyeim, és anélkül,
36 1, 27 | legnagyobb titoktartás, uraim. Ön pedig, Szpevák, kiállíthatja
37 1, 27 | Most pedig isten önökkel, uraim! Végezzék hivatalos kötelességeiket.
38 1, 28 | ülnének a teremben: »Tisztelt uraim!«~Mi titkon összemosolyogtunk
39 1, 32 | Én nem bízom magamban, uraim, mert az én koponyám éppen
40 1, 33 | fölvetették az érveket. Uraim, atyafiak, minthogy csak
41 1, 35 | pedig vegyék a puskákat, uraim, és nézzük meg az erdõt.~-
42 1, 35 | csergedezett.~- Ez ám a víz, uraim - dicsekedett Kozsibrovszky. -
43 1, 35 | és így szólt:~- Tisztelt uraim és bájos szomszédnõm! Egy
44 1, 35 | gazdájának, aki nem más, uraim, mint éppen a mi kedves
45 1, 35 | most koccintsunk egyet, uraim.~Kiitták poharaikat, és
46 II, 2 | Én csak az igazat mondom, uraim. A vén Franciaország megrázza
47 II, 2 | Hogy érti ön azt?~- Úgy, uraim, hogy Gaillard apót nem
48 II, 4 | hogy látta valahol.~- Nos, uraim, én vagyok Snapsz Augusztin -
49 II, 4 | Mi is csodálkoztunk, uraim, hanem végre is felismertük
50 II, 7 | legokosabban:~- Igyanak, uraim, mert különben...~- Éljen
51 II, 36 | hirdeté ki a szerzők neveit.~- Uraim, e munkák szerzői: az egyiké
52 II, 36 | tetejét alsó részétõl.~- Nos, uraim, nézzük meg a hírhedt bankot -
53 II, 36 | negyvenegy negyvenkettõ! Nos, uraim! Akár ne is olvassuk tovább,
54 II, 38 | Egy kis türelmet kérek, uraim, míg a gyertyát meggyújtom.~-
55 II, 38 | közé, ennyi az egész. Nos, uraim, éljen a forradalmi kormány!
56 II, 40 | negyedik csillagra, Marira. Uraim, testvérek, üdvözlöm önöket!~-
57 II, 40 | egyetértést, testvérek, uraim, nem hiába nevezik a nyomorult
58 II, 40 | pontban nem engedhetek, uraim. Ez nálam elvi kérdés. Én
59 II, 40 | ajtajából így ne szóljon:~- Uraim, jól gondolják meg amit
60 II, 40 | tárcámba is. Ez nem megy, uraim. Higgadtság, mondom én,
61 II, 40 | ház eladása rossz üzlet uraim. S egy rossz ebéd sokkal
62 II, 40 | nem nagyszerû! Legyünk, uraim, bölcsek, a gyomor kérdéseit,
63 II, 40 | fõzendõk iránt. Igaz-e, uraim?~- Ön talentum - szólt Ardon
64 II, 40 | fiatalember lépett be.~- Uraim - mondja magát meghajtva -,
65 II, 40 | Én mosom kezeimet.~- De uraim, ez igen különös dolog -
66 II, 40 | eladó lány is a háznál. Én, uraim, a Mari kisasszonnyali eljegyzési
67 II, 40 | vagyunk.~- Nem egészen, uraim.~- Mit akar ön ezzel mondani?~-
68 II, 45 | találta fején a szöget:~- Uraim, én azt hiszem, a kakas
69 II, 48 | méltóságos, nagyságos, tekintetes uraim; tolvajok, hamisítók, rablók,
70 II, 51 | és ünnepélynek vége van, uraim...~Valamennyien felkeltek
71 II, 51 | fogott:~- Isten önökkel, uraim!~Azután Lamiel felé fordult
72 II, 56 | egy sokkal jobbat ennél, uraim. Elmondom, de elõbb patentet
73 II, 57 | felé nyújtva. - Egy eset, uraim! Egy igen érdekes eset!~
74 II, 57 | valahol. Futok, felkeresem, uraim, és megkérdezem. Pompás
75 II, 63 | helyet foglalni.~- Köszönöm, uraim én a nagynéném örököse vagyok.~-
76 II, 70 | évre! Gondolják meg önök, uraim és hölgyeim, mennyi az a
77 II, 75 | Kvart úr.~- Annál jobb, uraim! Önök egy érdekes partit
78 II, 77 | kiált fel végre:~- Íme, uraim, az »Ádám bocskora!«~- Hogyan?! -
79 II, 79 | egyéb kell. Én azt mondom, uraim, be kell plántálni Angliába
80 II, 79 | tetszetõs eszmét.~- Nos, uraim - tevé föl a kérdést az
81 II, 79 | rajta az üres üvegek.~- Uraim, én folyékonyan tudok angolul.
82 II, 83 | a fekete szín kisebbít, uraim! Oh, milyen átkozott logika
83 II, 123| szélben.~- Itt vagyok, édes uraim! - kiálta ugyanolyan tompán
84 II, 123| Kampós János vagyok, kedves uraim, s a szegény megboldogult
85 II, 123| Akkor hagyjanak hát itt, jó uraim, itt várom ki a fán, míg
86 II, 130| ügyész lépett be hozzánk.~- Uraim, bocsánatot a rendõrök ügyetlenségeért,
87 II, 134| javadalmazással van összekötve, mert, uraim, én a hitelezõimmel rossz
88 II, 134| harsány hangon kezdé:~- Uraim! Várjanak még kissé. Engedjék,
89 II, 134| hatalmasokat:~- Jegyezzék meg, uraim, hogy minden dolognak két
90 III, 1 | ARANYKISASSZONY~1881~BEVEZETÉS~Uraim, ha a pokolban egyszer az
91 III, 1 | professzora!~Halljátok, uraim, a Petõfié! Hát nevelt még
92 III, 1 | mindaz, amit mondani kíván.~- Uraim és kisasszonyom! Önök azt
93 III, 1 | szív kell… Szívet keresek, uraim és kisasszonyom!~Luppán
94 III, 1 | felelé:~- Itt az atya beszél, uraim, nem a jó barát! A komoly,
95 III, 13 | ebben a nagy városban, jó uraim. Nem tudok én itt mozdulni
96 III, 13 | volna meg erre a panaszra.~- Uraim - mondám -, mégis szégyen
97 III, 27 | könnyû soha, mint most. Hja, uraim, tisztelt gavallérok és
98 III, 60 | minden napra a bundáért?~Uraim, ösmerjék be kérem, hogy
99 III, 69 | A Duschekek kora lejárt, uraim! Most a cukkedli-korszak
100 III, 73 | Mihály.~- Én nem tudom, uraim, mit tartanak önök bûnös
101 III, 95 | sportsman elbeszélése)~1883~Uraim, higgyék meg önök, a kutya
102 III, 104| szólt:~- Tisztelt tanácsnok uraim! Köszönöm az eddig belém
103 III, 114| olyan színû, mint a Murzu…~- Uraim és hölgyeim, eszerint a
104 III, 129| ERDŐBEN~1884~Az én nevem, uraim, Vitkey Bálint. Egyébiránt
105 III, 129| De nem dicsekedni akarok uraim, oh nem, én panaszkodni
106 III, 138| Esõ lesz, tekintetes uraim - fenyegetõzött a kocsis. -
107 III, 139| férfiúra emelem poharamat, uraim, aki nyomdámnak dísze volt,
108 III, 144| kérem, tessék, tessék, uraim, hölgyeim.~A merészebbek
109 III, 145| homlokát:~- Mindent megadok, uraim - csak éppen ezt nem.~Hosszú
110 IV, 11 | Korán lesz a tavasz, uraim!~Az újdondász fontoskodva
111 IV, 15 | ritkaságait.~- Itt van, uraim, Magyarország térképe -
112 IV, 15 | vannak a gúlák. Itt fekszik, uraim, Szemiramisz királyné. (
113 IV, 22 | felugrott, a imigyen szólt:~- Uraim, tudtommal Pest város, és
114 IV, 22 | erdõt ültessünk. Soha ilyet, uraim!~A bölcs városi atyák meg
115 IV, 22 | uram szavaira válaszolni.~- Uraim! A tért ott meg kell hagynunk,
116 IV, 22 | fákkal. Tessék megnézni, uraim, Angliát. Ott van London,
117 IV, 22 | fölhasználtatik házépítésre. Igenis, uraim, hivatkozom Anglia példájára. (
118 IV, 25 | A világ szeme ránk néz, uraim. Egy híres tudós a keményítõ
119 IV, 25 | ünnepélyes hangon, felállva:~- Uraim, tisztelt bizottmány! Köszönetet
120 IV, 28 | miniszter.~- Hallgassanak, uraim, hadd folytathassam. Íme,
121 IV, 28 | Mit mond a végrendelet, uraim? Azt, hogy az erõs italoktól
122 IV, 32 | parasztleányok szépségét? Uraim és hölgyeim, higyjék meg (
123 IV, 32 | hölgyeim, higyjék meg (önök, uraim, tudom, el is hiszik), vannak
124 IV, 35 | bajuszát.~- No, a mi megyénk, uraim, kivétel!~Minden ember kíváncsian
125 IV, 40 | be a nevezetességekhez:~- Uraim! A mi országunk egy kiállítást
126 IV, 48 | nekik: cseréljenek önök, uraim, lovat.~S azok rögtön lovat
127 IV, 65 | többé vele semmi gond.~Ohó, uraim, nem úgy van. A községi
128 IV, 65 | fogják önök mondani.~Ohó, uraim - most jönnek a mellékkiágazásai.~
129 IV, 66 | valamit a humanitásra is, uraim) a szegény bûnös is anyaszülte
130 IV, 73 | voltaképpen ezüst volt, uraim, valamikor. Önök kétkedõn
131 IV, 73 | Hát nem leleményes a sors, uraim, a büntetésnemekben!~Hanem
132 IV, 80 | olvasni mindebbõl: Úgy van, uraim, nálam »az« nem határoz
133 IV, 80 | poharát kihörpenti: Úgy van, uraim, egy önérzetes férjnél tout
134 IV, 85 | lesz. Hanem azért menjünk, uraim és asszonyaim, hadd lássuk
135 IV, 85 | felülni kérem, tessék, tessék uraim, hölgyeim. A merészebbek
136 IV, 86 | egészséges gondolat az, uraim, hogy egy monstre deputáció
137 IV, 92 | most már a mienk. Be uraim, az ebédlõbe!~Ott már teliden
138 IV, 92 | az iváshoz. Hajrá, igyunk uraim, rövid az élet! Asszony,
139 IV, 100| erõszakosan tartanak vissza.~Nos, uraim, ha éppen tudni akarják,
140 IV, 109| van keseredve. Képzeljék, uraim, hiszen önök is voltak már
141 IV, 115| vallomásai)~1886~Adóügy~Önök, uraim alkalmasint nem lesznek
142 IV, 130| szálak a haj közé: »Helyet, uraim, helyet nekünk«: szétoszlik
143 IV, 146| karjaival.~- Kéziratot, uraim!~Szállj, szállj rózsaszín
|