Rész, Fejezet
1 1, 1 | a hálóból. Egy veszendõ lélek panasza, aki a folyam tisztább
2 1, 2 | csattannak meg? Minden jó lélek dicséri az urat!~Kéry Bélának
3 1, 2 | melynek fényétõl megtelik a lélek édes, fájó gondolatokkal,
4 1, 3 | Marciék; amely név alatt hét lélek értetõdik, mert Marcinak
5 1, 3 | álló esztendeig egy árva lélek sem akadt, aki eltanulta
6 1, 9 | Bornemisza ismerte az emberi lélek különösségeit, minélfogva (
7 1, 12 | testi erõnek, mert az erõs lélek is az erõs testet keresi
8 1, 12 | látja-e valaki.~Egyetlen lélek sem járt a leégett városrészben
9 1, 13 | rózsákért, mert Jahodovska finom lélek.~Föl sem vette Mliniczky,
10 1, 13 | hidegeket. Manusek forradalmi lélek, a mi vérünkbõl való vér.
11 1, 13 | szerelem által összetört lélek puhaságát tegye a »Pává«-
12 1, 13 | kilõtt nyíl, mint a szent lélek szállt, szállt a kastély
13 1, 14 | fej helyett egy hagymát, lélek helyett egy halat adott,
14 1, 14 | Add meg magad, gonosz lélek! - kiálták. - Add meg magad!~
15 1, 15 | fényes termekben egyetlen lélek se, aki õt szeresse, csak
16 1, 17 | hó, hó! Hisz ön egy naiv lélek, kedves kis kormányzóm.
17 1, 17 | katonáknak; fényes gomb, piszkos lélek.« Hát az történt, hogy egyszerre
18 1, 17 | elcsodálkozott az ördögi lélek, mikor semmit se talált
19 1, 18 | Nincs, nincs két egyforma lélek. Érzi-e még valaki szívében
20 1, 18 | köröskörül, de sehol egy lélek sem, mígnem végre fent a
21 1, 19 | csak az egyikben volt annyi lélek, hogy fölvett a földrõl
22 1, 20 | Erzsike? Oh, szegény kis lélek, mit tehetne õ a gyenge,
23 1, 20 | az annak a jele, hogy a lélek el van csitítva.~Azonban
24 1, 20 | szólásra jegyeztette magát a lélek:~»Ohó! (És Pista a homlokára
25 1, 20 | Hitvány portéka az ember. A lélek benne fusermunka. Mit tehet
26 1, 23 | amiket versben izzad ki a lélek, mint ahogy az erdei föld
27 1, 23 | föltápászkodott… A préda lélek… Meghalsz, te préda, te
28 1, 23 | hallotta, berohant a jó lélek s hirtelenében meg nem gondolta,
29 1, 23 | sem mehetett el, a szegény lélek, tisztességesen öltözött
30 1, 23 | amint ez a sivár, önzõ lélek kezdte kihányni a maga kloakáját,
31 1, 23 | szobát, melyet e piszkos lélek lehelete megfertõzött. Künn
32 1, 24 | zafírok! (Amilyen prózai lélek vagyok, mindjárt azon kezdtem
33 1, 25 | másrészt, jószívû vagy és puha lélek, okvetetlenül lefõznének
34 1, 25 | azt a fodormentát?~- A jó lélek, az öreg Faragóné hozta
35 1, 25 | kijelentette:~- Ha csak egy lélek is volna önök között, aki
36 1, 25 | tisztet.~Soha egyetlen egy lélek se állott elõ - jól tudta,
37 1, 25 | ha elõállna, menten igazi lélek lenne belõle, mert az ittas
38 1, 25 | mellett visszaringatja magát a lélek a daliás régi idõkbe… ez
39 1, 26 | bejöhet éjjel akárki, egy lélek se látja, aztán feljuthat
40 1, 26 | meggyújtották.~Csak egyetlen lélek volt a réten, a Hanka.~Éppen
41 1, 27 | kürtjébe, hogy minden jótét lélek jó eleve térjen ki az útból.
42 1, 28 | csakugyan csodálatos gyöngéd lélek! Hiszen vannak olyan emberek,
43 1, 29 | beszélgetésbe, és hogy a jó lélek (uram bocsáss meg neki)
44 1, 31 | csak hálni járt beléjük a lélek. Ilyen rossz karban valának
45 1, 31 | Kitõl búcsúzzon a szegény lélek?~- Éppen azt akarom feldiktálni -
46 1, 32 | kertészt. (Istenem, milyen naiv lélek lehetett az az öreg kasznár.)
47 1, 35 | mindennapi ember, akibe a lélek hálni jár. Semmi sablon.
48 II, 2 | füstre, még csak egy árva lélek sem sajnálta volna meg õket...~
49 II, 4 | szikrázott a dühtõl.~- Beste lélek,... no ezért a sértésért
50 II, 4 | elkezdõdött. Valami vándor lélek vetõdött hozzá és felkérte
51 II, 5 | innen az ajtótól, beste lélek fia... mert mindjárt beléd
52 II, 7 | Az ördögbe is! Minden jó lélek dicséri az urat! Az mégsem
53 II, 9 | gyönyörû halott! Az elröppenõ lélek egy-egy nagy szemrehányást
54 II, 17 | levõ kép.~- Ejnye, beste lélek! - kiáltott fel a derék
55 II, 17 | képet mindjárt... beste lélek! Ejnye, beste lélek!~A szent
56 II, 17 | beste lélek! Ejnye, beste lélek!~A szent kép pedig ábrázolta
57 II, 17 | kéménye.~- Elhallgass, beste lélek - riadt fel Kutlik úr haragosan. -
58 II, 17 | annál is hetykébben.~- Beste lélek... lélek. Ez már sok egy
59 II, 17 | hetykébben.~- Beste lélek... lélek. Ez már sok egy embernek -
60 II, 17 | ilyen szégyen... oh, beste lélek...~Kutlik úr fájdalmasan
61 II, 22 | veszett oda, nem hallotta egy lélek sem kívülök. Arra a szóra,
62 II, 26 | nyöszörgést küld fel, a költözõ lélek szárnyvergõdését.~Ilonkát
63 II, 26 | jelenetbõl. Mit tudta õ, hogy egy lélek nagy küzdelme folyt le ez
64 II, 34 | ellenállhatlanul a romlásba. A lélek megfoghatlan vágya önmagát
65 II, 35 | hallható. Bent a szobákban egy lélek sem volt látható! Az ablakok
66 II, 44 | ott a szobában ugyan egy lélek sem volt rajta kívül), kezébe
67 II, 51 | elvarázsolta a szemet. A szem a lélek tolmácsa, de nem becsületes
68 II, 60 | õrködik felette. Igen, az a jó lélek, aki õt úgy szerette, aki
69 II, 60 | meg a homlokodat, te árva lélek. Azután pihenj le. Adj hálát
70 II, 65 | félve kerüli minden jóravaló lélek, sõt még az oktalan állat
71 II, 66 | hiába várt, mert egyetlen lélek sem járt az utcán. A gyermek
72 II, 71 | legkisebb nesz nélkül, a lélek suhanásával, mely szellõként
73 II, 71 | gyarló, földi emberek? vagy lélek, szellem, mely olyan, mint
74 II, 75 | hörgések bizonyíták, hogy a lélek erõs birkózást visz végbe
75 II, 75 | legyen mondva, Kvart úrban a lélek gyõzött. Egyszerre forró
76 II, 99 | A bolt becsukva, és egy lélek sincs itthon önöknél; már
77 II, 100| szédül a feje, az nagyon erõs lélek, akinek a szépségtõl sem
78 II, 100| szédül el, az már rendkívüli lélek.~Mikor nemrég itt járt Jenkins
79 II, 113| valamivel, be ne jöhessen egy lélek sem. Nagy bajban vagyunk,
80 II, 126| se fájnának úgy. A gonosz lélek járt fölöttem.~Erzsók asszony
81 II, 127| boltjuk be van csukva, és egy lélek sincs otthon önöknél; már
82 II, 129| van abban, ha egy földi lélek csupán születik és meghal,
83 II, 134| Félre az útból, minden jó lélek - mert baj lesz.~- Ejnye,
84 III, 1 | valakibe, mert hiszen egy lélek voltak õk három testben,
85 III, 1 | járatban levõ jámbor keresztény lélek, mert a gonosz cselekedetek
86 III, 1 | kend, odakünn? Minden jó lélek alszik ilyenkor. Mit akar
87 III, 2 | hánykolódik valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is
88 III, 2 | hasznavehetetlen«.~Minden jó lélek megbotránkozott a faluban,
89 III, 2 | hoz.~Mikor odaért, egy lélek sem volt ott. Kivette a
90 III, 29 | Menj az istállóba, jámbor lélek - szólt Náthán -, ott meleg
91 III, 42 | nézze meg ön, Szeged hány lélek?~- Megnéztem már. Hetvennégy.
92 III, 42 | Mármint tiszteletbeli lélek, mert ingyen kapja a lapot.)~-
93 III, 49 | ugyan van mit fõzni. Egy lélek sem néz oda a halottas portának.~-
94 III, 51 | bizonyosan óriási kastély.~Élõ lélek azt nem tudja, se nem hallotta,
95 III, 53 | gyom. Nem jár azon itt egy lélek sem. Az emberek vagy megöregszenek
96 III, 56 | fõzõkanál! Nincs az a szegedi lélek, aki valaha jóízût evett
97 III, 56 | hová is férne bele? Ahova a lélek is már csak hálni jár, mit
98 III, 63 | házas és nem házas emberi lélek, hogy valami rendkívüli
99 III, 68 | ment ki még akkoriban a lélek az emberekbõl, mint most.
100 III, 68 | erõsebb volt az ember is, a lélek is.~Nem halt biz’ az - aminthogy
101 III, 82 | oka… miképp jön odáig a lélek, hogy kihámozza magát erõszakosan
102 III, 83 | valamiben, de annak élõ lélek nem lehetett tudója, hogy
103 III, 83 | sokan, hanem arra ugyan egy lélek sem gondolt, hogy még úgy
104 III, 94 | fogja azt tudni, csak a két lélek, én meg te.~- Csak egy lélek,
105 III, 94 | lélek, én meg te.~- Csak egy lélek, én meg te.~Koháry kiment,
106 III, 96 | kerületben vagy negyven lélek, a bevert fejeket nem is
107 III, 102| Összeszámoltam már. Százkilencven lélek. Bizony vékony választás
108 III, 144| rohant erre minden élõ lélek a sátor felé, s két-három
109 III, 145| Nem hitte el nekik egy lélek sem.~A saját fiam ez a Károly,
110 III, 146| csöndes volt minden. Egyetlen lélek se járt ott csak a Zöldfa
111 III, 148| kerületben vagy negyven lélek, a bevert fejeket nem is
112 III, 148| Mondd meg, tekintetes lélek - kiáltá a bûvkörbõl Dorogi
113 III, 148| vetted magadra.~A tekintetes lélek odaugrott a faragó béreshez,
114 IV, 1 | is köszöntetett a drága lélek. Hogy azt mondja, legalább
115 IV, 4 | hét emberét, de csak egy lélek sem jött Kálló felé. A temetõ
116 IV, 21 | Itt már nem alszik élõ lélek. Nem olyan akármilyen megye
117 IV, 25 | Nem akarta azt egyetlen lélek sem, csak éppen a fõispán,
118 IV, 28 | sokadalmaktól õrizkedjék. A beste lélek korhely lett, nemhogy nem
119 IV, 28 | Megmozdult benne a kálvinista lélek. Halántékáról verejtékcsöppek
120 IV, 36 | kegyelmébõl« - felelte a lélek.~- Az én kegyelmembõl? Nem
121 IV, 39 | bizony azért sírt volna a jó lélek.) Mert hoztunk ám mi a tekintetes
122 IV, 61 | megesett rajta minden igaz lélek.~- Ez érdekes! Hát aztán
123 IV, 73 | borult nyakamba:~»Ön egy nagy lélek!« - rebegte könnyezve, s
124 IV, 73 | aranyból vágatta.~…De a »nagy lélek«-nek éppen most hozza be
125 IV, 85 | rohant erre minden élõ lélek a sátor felé, s három négy
126 IV, 95 | gondolta, elgyengül tán a lélek is. Macskahízelgéssel körülvette,
127 IV, 97 | piacra, mintha az elszánt lélek, legyen az hölgy vagy férfi,
128 IV, 102| testben éppen olyan nagy lélek lakott. Bölcsességének,
129 IV, 123| diszkrécióból.~Naiv, jószívû lélek, de mint hallgatag ember
130 IV, 128| kávéház, sehol egy járókelõ lélek. A víz patakként zuhogott
131 IV, 131| megilletõdés, hogy ilyen ájtatos lélek ül velünk egy asztalnál.~
132 IV, 131| idõvel vissza akar jönni a lélek, a kutya vagy a krokodil
133 IV, 132| akarja elfogadni? Harmincezer lélek és egy doktor! Gondolja
134 IV, 137| éve férjnél van a szegény lélek.~- Mit, férjnél? A kis Mancika!
135 IV, 142| feketék fölött, addig a két lélek ott ég a kárhozatban. Ha
136 IV, 143| megmozdult erre minden élõ lélek. Talpra most, székelység!
137 IV, 145| és kitörtem a lábamat. Jó lélek, bárki légy is, Allah nevében
138 IV, 147| Nincs itt, fiam, egy lélek sem!~Csakugyan nem volt
139 IV, 152| Albertnek nem hítta kívülem egy lélek sem. Ez még nyakasabbá tett.
140 IV, 152| család.~Hát tud az a csepp lélek a János játékai felõl? Hogy
141 IV, 152| templom körül. Egyetlen lélek sem jár az úton. A levegõ
142 IV, 152| megvilágítottam az emberi lélek zugait, miként itt fent
|