Rész, Fejezet
1 1, 2 | fölkönyökölt ágyában és kibámult az ablakon a holdra, és most úgy tetszett
2 1, 2 | hogy hûvös levegõ hat be az ablakon, megfázhatik, megbetegedhetik.
3 1, 4 | de csak a szobából az ablakon át, nehogy úri személyét
4 1, 4 | hallom, amit kérsz… Az ablakon szilaj szél süvített be
5 1, 4 | így! A világosság besüt az ablakon. Az emberi méltóság sárba
6 1, 9 | való úrileány. Ahun ni, az ablakon keresztül ide látszik a
7 1, 9 | átkozott darázs a nyitott ablakon keresztül szobámba röpült
8 1, 11 | reggel is ott leselkedett az ablakon, mikor a szolgabíró hazaküldött
9 1, 13 | szobába a nyitott muskátlis ablakon:~- Gyere ki, sipsirica!
10 1, 13 | is, ki a muskátlis udvari ablakon kihajolva nézte a nagy és
11 1, 13 | erdõkben van. S valóban, az ablakon kitekintve, különös alakú,
12 1, 14 | pillanatban kiugrott az ablakon.~Albertus összeszedte magát
13 1, 14 | valaki nyilván beugrott az ablakon, s a beugrás robajára ébredt
14 1, 14 | azon módon kiugrott a másik ablakon.~Nem sokáig kellett találgatnia.
15 1, 14 | meg az ajtó, s mind a két ablakon egy-egy férfi ugrott be
16 1, 14 | cinteremnek tartva, a nyitott ablakon át oda menekült. Az utánok
17 1, 14 | kétségbeesett iramodással a másik ablakon kiugrott.~- Csinos mese! -
18 1, 14 | ugrottam ki ismét a nyitott ablakon, elbújva a sírok közé.~Verona
19 1, 14 | gyilkosnak, beugrottak az ablakon is utána, egyetlen halottat
20 1, 14 | ravatalon, a másik nyitott ablakon legott kiugrottam, s most
21 1, 15 | bemászik hozzá a nyitva hagyott ablakon egy fekete macska.~Hogy
22 1, 16 | pandúrok. Kiszólt a nyitott ablakon:~- Gyertek be! Tegyetek
23 1, 17 | kenyérdarabokat hajigált volna ki az ablakon Kaszperek; attól vesztek
24 1, 18 | levegõ áradt be a nyitott ablakon, melynek vasrostélyzata
25 1, 18 | hajfonatából jött ez és nem az ablakon…~- Ej, no. Hát igazán itt
26 1, 20 | kék mennyboltozatról az ablakon át és hamiskásan hunyorgatnak.
27 1, 20 | kell azért okvetlenül az ablakon kidobni, beteheti a saját
28 1, 20 | nyugtalanul hajolt ki az ablakon. A konduktor kezdte sorba
29 1, 20 | Három Rózsá«nál benézett az ablakon, de Tóth Pista ott se volt. -
30 1, 20 | bizakodol még, szép mákvirág! Az ablakon rostélyok vannak. Fitymálólag
31 1, 22 | nem jól lát azon a két ablakon, ami a szemén van.~S fordult
32 1, 23 | végigsiklott szemem valamennyi ablakon: volt is egy fukszia meg
33 1, 23 | födeled alatt lenni. Add ki az ablakon. Kéz a kézbe, én is benyújtom
34 1, 23 | kis bolond, vagy a törött ablakon röpült be, amint a kitóduló
35 1, 23 | arany vízesés, zúdult be az ablakon, még csak a napsugár nevetett
36 1, 26 | Hanka kinézett volna az ablakon, ahogy fiatal leányok szoktak.
37 1, 27 | tavaszi levegõ beárad az ablakon. Igazán édes az élet. Minek
38 1, 27 | és kikönyökölt a nyitott ablakon. Lopva jött már az est.
39 1, 27 | darázs beszállt a nyitott ablakon a kofa cseresznyés asztaláról
40 1, 27 | cipõk után s kidobta õket az ablakon a vásári csõcselék közé -
41 1, 28 | emeletre, és kitekintettem az ablakon, már akkorra ketten a Nikolájjal
42 1, 29 | cselédszoba ablakai alá, s az ablakon által folynak az incselkedések,
43 1, 29 | miközben kitekintett az ablakon, mely a vendéglõ udvarára
44 1, 31 | magáét, egész nap besütött az ablakon. Mindenki sürgött-forgott;
45 1, 31 | kertnek került, s látta az ablakon leskelõdve, amint belép,
46 1, 34 | szentélyében.~Az éppen az ablakon nézett ki a színpadi látcsövén
47 1, 35 | borotválkozott, ki-kitekintett az ablakon, mert minden percben történt
48 II, 7 | mellett s valamelyik kinyitott ablakon bedobja, hogy minden parányi
49 II, 7 | vitézség, hogy az utcai ablakon be mert pillantani; de bizony
50 II, 7 | fokán s fejét bedugván az ablakon, mennyire a sötétség engedé,
51 II, 7 | édesdeden csókolódzott össze az ablakon be-beröpködõ zephir, melyet
52 II, 7 | rontani éjnek idején az ablakon keresztül, felverni azt
53 II, 8 | esküdtekkel, ha kidobattam az ablakon a »Fekete szemek«-ben, ha
54 II, 11 | kilopja hálószobájából az ablakon át, mely a kertre nyílt.
55 II, 17 | kebellel könyököltem ki az ablakon, belebámulva a csendes éjszakába,
56 II, 21 | álom az, mikor a nyitott ablakon át csillagok fénye önt szürkeséget
57 II, 22 | beüti vidám arcát a szûk ablakon és megaranyozza a beteg
58 II, 29 | be játszi sugaraival az ablakon. Fürgén és édes mosollyal
59 II, 34 | fölköltsön, a macskát dobta be az ablakon. A többi falak beomlása
60 II, 35 | hová lett az a valaki? Az ablakon nem menekülhetett ki, a
61 II, 35 | szerencsétlenségre nyitott ablakon leugrott az utcára.~A francia
62 II, 35 | segítségével beugrott az ablakon. Mindez egy percig sem tartott.
63 II, 35 | holttestét és fejjel dobta ki az ablakon. Midõn a majom csonkított
64 II, 36 | haragosan kidugta fejét az ablakon s ujjaival megfenyegetett.
65 II, 51 | kikönyökölt emeleti lakásából az ablakon és csibukozott. Kihúzta
66 II, 54 | hozzá a félszemû basa az ablakon - gyere ki, édes fiam, gyere...~-
67 II, 55 | épp most mászik kifelé az ablakon: a tolvaj. Ennek ugyan kényelmes
68 II, 60 | fényesen rezgõ csillag az ablakon át folyvást rászórta aranysugarait.
69 II, 60 | nem állhatta meg, hogy az ablakon ki ne tekintsen. Talán bántotta
70 II, 66 | itt-ott megállt, s a fagyos ablakon keresztül benézett a szobába,
71 II, 74 | lehetett volna szegény. Az ablakon keresztül láttam csak eddig:
72 II, 77 | ágyamból. A nap besütött az ablakon mint egyébkor. Dobos bácsi (
73 II, 95 | gyermekét meglesi az anya az ablakon keresztül, mit csinál, hogy
74 II, 112| egész nap, mind a tizennyolc ablakon. A pajkos napsugár végigtáncol
75 II, 113| a helyzetet, hogy én az ablakon dobtam ki anyai örökségemet,
76 II, 114| szinte jól esett nézni ki az ablakon, nem annyira az örökké idegen
77 II, 123| zuhogva kezd a víz beömleni az ablakon. Mindig jobban, jobban.
78 II, 123| kis Mariska. Vajon melyik ablakon szokott kinézni? Ha õ azt
79 II, 125| álmodozva tekinték ki az ablakon, vagy pedig bágyadtan hordozám
80 II, 129| pitvarajtó is, biz az csak az ablakon jöhet be hozzá - ha ki lesz
81 II, 129| de több hideg jött be az ablakon, mint amennyi meleget a
82 II, 129| sötét arcát betolta az ablakon.~Erzsike a mamát várta egy
83 II, 132| bezzeg be van a kapuajtó. Az ablakon sem jöhet be.~Oh, ezen segíteni
84 II, 134| hallgatagon nézett hol ki az ablakon, hol befelé a háromrétbe
85 II, 140| Tavasz óta, valahányszor az ablakon kinéztem, a szemközt levõ
86 II, 140| mondám, kikönyöklök az ablakon és nézni fogom õket, amint
87 III, 2 | búbos kemencénél, a nyitott ablakon ha hallaná, hogy szólnak
88 III, 2 | roppanások.~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen világította
89 III, 4 | roppanások.~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen világította
90 III, 8 | sejtik-e, hogy belát a nyitott ablakon keresztül? Hogy ingerlik
91 III, 8 | hivatalnoktól. Én, aki az ablakon át látom mindennap, megbotránkozom
92 III, 15 | estéjén bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába, egy
93 III, 23 | különben máskor csak az ablakon át beszélgetett.~- Pista
94 III, 24 | lehet látni a rostélyos ablakon.~Nem kérették magukat a
95 III, 32 | fáknak ágai behajlanak az ablakon, a virágok ott nõnek, mosolyognak
96 III, 51 | meghányná-vetné a dolgokat, valaki az ablakon kopogtat.~- Ki az, mi az?~-
97 III, 55 | elszáradtak, gyakran kidobta az ablakon, de az ékszereket egyszer
98 III, 56 | híd tört át a ködön és az ablakon.~Anna remegve bújt a paplan
99 III, 67 | szokott kávéházamból az ablakon láttam a megérkezésüket
100 III, 69 | derült, a napsugár besüt az ablakon, a büfébeli Hébe kék szemei
101 III, 94 | Majd bezörgetek érte az ablakon hajnalban.~Koháry átvette
102 III, 109| bizony! Nézzen ön ki az ablakon. Ott áll a Széchenyi István
103 III, 109| midõn éjjel kopogtatnak az ablakon.~- Ki az, mi az? - riadt
104 III, 116| mogorvasággal nézett ki az ablakon.~Tudtam, hogy megint betyár
105 III, 119| s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a lantos mélabús
106 III, 127| ösztönszerűleg a nyitott földszinti ablakon át a szobába süvítém be
107 III, 128| Naszayné halálát, legalább az ablakon kiáltom be, arra menet.~
108 III, 144| nagy sietve, kihajlik az ablakon a direktor-professzor s
109 III, 144| tódulni kezd be az ajtón ablakon a víz, a padlásról is úgy
110 III, 144| majd kirepült az összetört ablakon át, föl a magasba.~A nagy
111 III, 146| csuktam az ajtót, s te az ablakon szöktél ki? Ott merted hagyni
112 III, 148| álmából, kopogtat valaki az ablakon.~»Ki az, mi az?«~»Én vagyok,
113 III, 148| zörgésre.~- Ki az? Mi az?~Az ablakon kopogtak. Timár felugrott
114 IV, 1 | Csakugyan látni lehetett az ablakon, miképp futnak elõzködve
115 IV, 2 | cserepet, hogy a nyitott ablakon át leesett a magasból, diribdarabra
116 IV, 9 | Borbála, mikor kitekintett az ablakon, gyakran összerázkódott
117 IV, 24 | gyakori az elsõ emeleti ablakon, hogy egy paraszt kötény
118 IV, 30 | bullát«, aztán hajítsd ki az ablakon!~A pecsétõr összetépte a
119 IV, 31 | az uccsegengem, csak az ablakon ment be, mert én itt álltam,
120 IV, 31 | kivitte nagy kényelmesen az ablakon át.~Egy másik alkalommal
121 IV, 43 | kockákban kieregette a kupé ablakon.~Én nem tudom: de úgy gondolom…
122 IV, 51 | Még egyszer? Inkább az ablakon lököm ki - pörgött szaporán
123 IV, 63 | Azután kikiáltott a nyitott ablakon át az udvaron ácsorgó kocsisra:~-
124 IV, 67 | éppen le talált nézni az ablakon és észrevette õket. Nosza
125 IV, 77 | úgy el az aktába, hogy az ablakon át a nagyvilágba is ki ne
126 IV, 85 | majd kirepült az összetört ablakon át, föl a magasba…~A nagy
127 IV, 95 | ragyogó verõfény süt be az ablakon! Hátha még kacag! Muzsika
128 IV, 96 | magát, felmászott a nyitott ablakon át, de amint éppen fölmenne
129 IV, 96 | Csak a fecske repült be az ablakon víg csicsergéssel, de látván
130 IV, 97 | Nagy Jani, és beöntötte az ablakon, éppen mikor õkegyelme vacsorált.
131 IV, 97 | gúnyosan kacagva süvített be az ablakon, s szilajon lógatta ott
132 IV, 97 | A napfény besütött az ablakon, s nevetve táncolt a megkrikszkrákszozott
133 IV, 119| A király ki-kinézett az ablakon, s elbámészkodott a vidékre: »
134 IV, 121| jelenetre, elmélázott az ablakon át a járókelõk tarka csoportjain.~-
135 IV, 127| ott maradt. A vendég az ablakon át jól megfigyelhette ezt
136 IV, 140| a fuvolázástól, amint az ablakon az ő szobája felé hajolva,
137 IV, 142| Erzsébet hozott neki és az ablakon nyújtotta be. Az emberek
138 IV, 142| Végre uzsonnatájt látta az ablakon, hogy egy rékási suhanc
139 IV, 142| hogy amint kitekintene az ablakon, éppen akkor jöhetne a Plutón
140 IV, 147| a holdvilág besütött az ablakon a leeresztett zsalun keresztül,
|