Rész, Fejezet
1 1, 1 | miatyánkhosszat is, hahogy közbe nem szól Sára asszony a pitvarajtóból:~-
2 1, 3 | egy kis erõs borecetet - szól a doktorképû öreg úr. -
3 1, 9 | kinek hetedhét vármegyére szól a híre, neve; Le Coq, a
4 1, 9 | fekszik a ravatalon s neki szól a gyászzsolozsma. Csöndes
5 1, 9 | szabályzat?~- Ej dehogy! - szól bele Krupicsek úr - azért
6 1, 9 | vergõdhetõ ügyet, bele nem szól, míg eszméimet rendezem,
7 1, 9 | ön puskájának iránya neki szól.~Itt egy darabig megállapodott
8 1, 9 | nemcsak hetedhét vármegyére szól a híre, hanem kihat a külsõ
9 1, 9 | Ahova megszáll, semmit sem szól, nem is kell neki szólni
10 1, 11 | hívó hangja.~- Ez nekünk szól, menjünk - mondá Sótony
11 1, 11 | Hallatlan dolog ez! De hát nem szól ebbe bele a vármegye?~-
12 1, 12 | s mindenkinek a szívéhez szól; a réz csak olyan, mint
13 1, 13 | haszonbéri szerzõdés évekre szól s mindössze egypár száz
14 1, 13 | én utasításom pedig arra szól, hogy részletes, kimerítõ
15 1, 13 | Tekintetes tanár úr - szól, merészen eleibe lépve -,
16 1, 13 | renoméja, hanem, hm, mit szól majd az excellenciás asszony?
17 1, 14 | Orizit törik kerékbe (úgy szól a program), ezt még Albertus
18 1, 14 | De az olvasó talán így szól:~- Nem haltak azok meg,
19 1, 14 | Kétségkívül igen szépen. De mit szól majd hozzá Fabiny Teofil,
20 1, 15 | ilyen »apró kedveskedésrõl« szól ez a történet is.~Önök persze
21 1, 15 | Dicsértessék a Jézus Krisztus - szól le a gyerek gépiesen, elfogulatlanul,
22 1, 16 | parancsa nyilván nekünk is szól, s elûzetve történetünk
23 1, 17 | fõbíró kérdéseire: »Hát mit szól ezekhez?«~- Azt mondom,
24 1, 17 | érdemes feljárni a sírból. Mit szól hozzá, komámuram?~Pawlovszky
25 1, 18 | mely a vármegye uraihoz szól:~Tekintetes urak!~Mit tesztek?
26 1, 18 | fõkötõjén.~- Hát nem felel? Nem szól hozzám?~- Álom volt - rebegte
27 1, 18 | De én azt nem engedem - szól Körmöczy úr és az asztalra
28 1, 18 | kíváncsi:~- És Erzsike? Mit szól ehhez Erzsike? Tudja-e már
29 1, 19 | tartozik. Pedig éppen errõl szól ez a történet…~A tûzrõlpattant
30 1, 19 | ijedten kiáltott fel:~- Mit szól ahhoz a grófné, te szerencsétlen!~-
31 1, 19 | Borcsa szeretõjéhez hozzá se szól azóta. Hja, így van az,
32 1, 19 | az, hogy hát a Borcsa mit szól ehhez? Mi lesz a Borcsával?~-
33 1, 20 | Gyomra korgott, s ha a gyomor szól, az annak a jele, hogy a
34 1, 20 | fekete éjbe, amelyiknek szól. Utcahosszat a többi ablakok
35 1, 22 | meddig él? Magától az se szól. Ami magától szól, az nem
36 1, 22 | az se szól. Ami magától szól, az nem is jó. Egyszer csak
37 1, 23 | mondta, hogy a levél neki szól.~Piroska összeráncolta a
38 1, 23 | ha a levél a hadnagynak szól és nem nekem… Mondja hát
39 1, 23 | Mondja hát kérem, hogy nekem szól.~Le akartam térdepelni a
40 1, 23 | kinevet bennünket.~- Hát nekem szól a levél?… ~- Ej persze,
41 1, 23 | No lám, no lám, és mit szól ehhez Prakovszky hadnagy?
42 1, 23 | hadnagy? Semmit. Hát mit szól a méh, ha a virágra, amelyrõl
43 1, 23 | cséplõk tompa nótája sem szól, a mángorló nem zörög, a
44 1, 24 | Nem szeretnék anya lenni - szól közbe kenetteljesen a váltig
45 1, 25 | világba megyek. Holtomiglan ha szól, nem vagyok-e én már holt
46 1, 26 | tót dalocska egy gácsérról szól és egy kacsáról, a kacsa
47 1, 26 | csókolja meg, egy szót se szól a Hanka, abban nincs semmi (
48 1, 26 | egy expediens.~- És mit szól ehhez a kormány?~- A kormány
49 1, 27 | gondolsz?«~Balassa most így szól:~»Úgy gondolom, fekete bársonycipõ
50 1, 27 | esetben, mondja csak, kinek szól a jelvény, a fára kötött
51 1, 29 | is, melyrõl történetünk szól, két lengyel úr szállt ott,
52 1, 29 | Schweins-Caré mit Kraut. No, mit szól ehhez, nyanyuska?~- Hát
53 1, 31 | doktort?~- Én.~- De mit szól ahhoz otthon a nagyasszonyka?~
54 1, 32 | roppant szepegett, hogy mit szól hozzá Szoltsányi, ha megérkezik?
55 1, 32 | hogy ez inkább a bárónak szól.~Maga a báró is úgy magyarázta
56 1, 34 | utána eped. De mért nem szól? Mért nem adja be a derekát?
57 1, 35 | nyújtani õfelségének, mire így szól hozzám: Hagyja csak, maradjon
58 1, 35 | engedek, sõt ha még egy szót szól a báró, fölemelem az árát.~-
59 1, 35 | Tudta már, hogy az neki szól, szíve hangosan vert.~-
60 II, 3 | emberek arcáról, hogy az neki szól.~- Nem szeretem a rébuszokat,
61 II, 6 | bosszankodik az majd, akinek a vers szól, ha megkapja és elolvassa.
62 II, 7 | csibukszárral int kedvetlenül, s ha szól is egy-két szót, az is az
63 II, 7 | harmadalispán, ki csak akkor szól, ha parancsol.~Ott kinn
64 II, 7 | Jupiteré, ki az Olympusról szól lelkének összes bûbájával.~-
65 II, 7 | kiáltást odakünn? Az mind nekem szól. Hallod? Ugye hallod, Mucikám.
66 II, 12 | omlanak, s csengő érchangon szól:~Dicső Hadúr! Álmos, szeretett
67 II, 12 | szeretett néped fejedelme szól hozzád, halljad meg buzgó
68 II, 12 | Álmosra.~- Igen, fiam - szól Álmos, komor tekintetét
69 II, 12 | szent és sérthetetlen - szól Álmos. - Ti pedig, becsületes
70 II, 12 | ezentúli fejedelmetek - szól Álmos rezgő hangon, a kedves
71 II, 25 | nem mozdulunk, s õ mégsem szól, de nyugtalanul izeg-mozog
72 II, 30 | szekunda«.~- Nos, fiúk, szól közbe végre az apjuk, hol
73 II, 33 | zsebébõl.~- Ahá, értem - szól õfelsége megörülve, és egy
74 II, 33 | boltot.~- Bocsánatot, uram - szól a boltsegéd -, ön nem fizette
75 II, 33 | Végrendeletének egyik pontja ekként szól:~»Orvosomnak, a jeles és
76 II, 39 | imádkozzatok!~A lélekharang egyre szól a kis falu tornyában. Hogy
77 II, 43 | öreg nagyságos úr s így szól:~- Úgy látszik, e két derék
78 II, 45 | indulunk Szibéria felé: így szól a parancs...~Federoffnak
79 II, 45 | az ukáz, mely azon esetre szól, ha ön nyugtalankodnék.~
80 II, 49 | Ferenc hazánkfiával - így szól - és több napot töltöttem
81 II, 55 | magasból.~- Ki az? mi az ott? - szól oda a rendõr s könyökével
82 II, 76 | önhöz. Még ezelõtt 4 évrõl szól, amikor Párizsban tartózkodtam.
83 II, 82 | elvinni mert nagyon messze szól és nagyon nagy úrnak.~-
84 II, 136| szabad neki enni adni - szól az orvos infámis orrhangon -,
85 III, 1 | rendszere szerint és így szól:~- Nem lehetetlen! De mégis,
86 III, 1 | gyújtson.~Lapaj hát nem szól semmit, hanem, hogy az esõ
87 III, 1 | nemcsak hetedhét vármegyére szól a híre, hanem kihat a külsõ
88 III, 2 | valamit…~- Jól van, lányom - szól halkan és szelíden -, hanem
89 III, 2 | a lány az öregre s mohón szól közbe:~- Lássák, lássák!~
90 III, 2 | esett az éjjel.~- Mégis, mit szól hozzá kegyelmed? - kérdik
91 III, 4 | esett az éjjel.~- Mégis, mit szól hozzá kigyelmed? - kérdék
92 III, 8 | legokosabbat, midõn így szól: »A házasság olyan, mint
93 III, 15 | van valami terve. De nem szól, magában tartja. Vilma is
94 III, 19 | az apja, búcsúzáskor így szól, mikor már mindent szögrõl-végrõl
95 III, 19 | utolsó forintig, annak nem szól ez a rajz.~Gimey János uram
96 III, 22 | maradhasson a háztól.~- Kedvesem - szól a minap este nejéhez fontos
97 III, 32 | barátom, hogy mondhat ilyet! - szól a hölgyecske édes, megbûvölõ
98 III, 32 | dadogja.~- Igen, igen… szól az orvos… óhajtandó, hogy
99 III, 33 | Kíméljen meg e hangtól! - szól közbe a nõ, s az õ hangja
100 III, 38 | összemorzsoltam. Nem neki szól az már - ezentúl. Ez már
101 III, 53 | fecsegtek az emberek. Mit szól erre a sértésre Garibaldi.~
102 III, 62 | várhattam meg.~- Hát mit szól hozzá, János bácsi, hogy
103 III, 63 | uram istenem, ugyan mit szól mostan?~Hát bizony mozgott
104 III, 73 | Beismerem, de…~- Tollnok! - szól oda Koporka a segédjének. -
105 III, 75 | ez természetellenes. Mit szól ehhez az a szegény asszony?~-
106 III, 75 | Hallatlan! De hát a fiú? Mit szól a fiú e gyalázathoz?~- A
107 III, 100| Ahogy tetszik, Titli - szól a vén Rikner közömbösen.~
108 III, 113| boszorkányokról.~- Igaz is az? - szól közbe Matyej, ki ott ül
109 IV, 1 | szerelmes… szegény kis csirke? - szól gúnyosan.~- Én… - feleltem
110 IV, 11 | nemzetgazdász végignézi, s így szól:~- Korán lesz a tavasz,
111 IV, 12 | idegen õsz ember, s így szól, könyökével lökve szét a
112 IV, 17 | Ágyú-jegyût adjék az úr - szól megvetõleg elfordulva a
113 IV, 18 | magát az anyjukom, és így szól: »Ugyan nézze csak meg,
114 IV, 36 | kart.~Az egyik adoma arról szól, hogy az isten hálókabátban
115 IV, 44 | lengyel hõsnek.«~- Nos, mit szól ön ehhez? Ennek a hátgerincnek
116 IV, 48 | A kezem az öné - így szól ünnepélyesen a szép Borcsa -,
117 IV, 48 | katonatiszt ostoba volt - szól Borcsa -, arra felelgetett
118 IV, 54 | Borzasztó! Hát a võlegényhez mit szól az én Rózikám?~- Csinos
119 IV, 65 | községi bíró észreveszi, s így szól magában (azazhogy tegyük
120 IV, 69 | kívánságomat.~- Hát miért nem szól? - mondá, közömbösen vállat
121 IV, 73 | parancsa huszonnégy órára szól.~- Hát tudja mit - vágtam
122 IV, 80 | már talán mégis mennénk - szól kissé duzzogva a mama, aki
123 IV, 80 | kaszinóban.~- Birike! - szól közbe kérlelõen a tekintetes
124 IV, 80 | valahogy békíteni.~- Kicsikém - szól bûnbánóan az ágy felé. A
125 IV, 80 | béketárgyalásokat. Ravaszul szól:~- Ni, édesem, az a kalap,
126 IV, 80 | Jól van hát, szívem - szól kissé bánatos hangon. -
127 IV, 80 | Csakhogy már ez is megy - szól az orvos, ablakából egy
128 IV, 80 | fürdõtökért.~- Péter!… - szól közbe szelíden õnagysága.~-
129 IV, 84 | Az átfutotta s aztán így szól:~- Igen jól van, kedves
130 IV, 87 | csörömpölõ kulcsokkal és így szól: »Fel is út, alá is út,
131 IV, 95 | Hátha még kacag! Muzsika szól, cseng-bong a levegõ, talán
132 IV, 97 | csodálatosabb esetet!… - szól egy másik.~- Bebújtak valahol
133 IV, 97 | csöngettyû, mely a pedellusnak szól, aki az ítéleteket végrehajtja.~
134 IV, 105| zsákjába többet… Nos, mit szól a családomhoz, amice?~-
135 IV, 106| vasárnap délután.~- No, hát mit szól hozzá, Koós bácsi? - kérdeztem
136 IV, 128| villasornál, hol reggeltõl estig szól a körhinták kintornája,
137 IV, 134| kiveszi az óráját s így szól:~- Tekintettel arra, hogy
138 IV, 144| Kevés szavú fiucska, alig szól valamit, elmélyedõ, gondolkozó,
139 IV, 151| feleségem figyelmes lesz s rám szól:~- Valami baja van?~- Nem,
|