Rész, Fejezet

  1   1,  2  |           Mert van olyan mozzanat az emberi életben, ahol a gondolkozó-tehetség
  2   1,  2  |            hanem azt nem értette meg emberi fül.~Alphonsine kezénél
  3   1,  3  |         bölcs cselekedet, amit fonák emberi elme szerencsétlenségnek
  4   1,  3  |              miért oltottad volna az emberi szívbe a szerelmet, ha annak
  5   1,  4  |             foglalhatnak a szelídebb emberi örömök, legalább »sub clausula«.~
  6   1,  4  |      világosság besüt az ablakon. Az emberi méltóság sárba tiprása nem
  7   1,  4  |           hallatszott utána, - s két emberi test zuhant a hullámokba.
  8   1,  4  |          érzékenységét elkoptatta az emberi szenvedések folytonos látása,
  9   1,  4  |            elválasztani semmivel. Az emberi nem e fajtája éppen történetünk
 10   1,  5  |             foglalhatnak a szelídebb emberi örömök, legalább »sub clausula«.~
 11   1,  8  |             foglalhatnak a szelídebb emberi örömek, legalább »sub clausula«.~
 12   1,  8  |            hallatszott utána - s két emberi test zuhant a hullámokba.~
 13   1,  9  |             látott szebbeket halandó emberi szem, sem ezután nem fog
 14   1,  9  |             gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a
 15   1,  9  |           halott mellényzsebében. Az emberi szerkezet túlélte az istenit.
 16   1,  9  |               minden tromf s a véges emberi elme nem bír kiigazodni
 17   1,  9  |            egyszóval eltávolítják az emberi társadalomból, de énjének
 18   1,  9  |        késõbb.~Bornemisza ismerte az emberi lélek különösségeit, minélfogva (
 19   1,  9  |           halott mellényzsebében. Az emberi szerkezet túlélte az istenit.
 20   1,  9  |             gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a
 21   1,  13 | leereszkedvén ott, ahol nem láthatta emberi szem, fölhajította a madarat
 22   1,  13 |    hallatszottak, gallyak zörrentek, emberi beszéd nesze rezgett a levegõben.
 23   1,  13 |           szívén ejtett seb láza, az emberi hitványság kihívó fennhéjázása
 24   1,  14 |            Mindenik egy helyrehozott emberi becsület. S mellénykéjük
 25   1,  15 |              kicseréljelek.«~Mert az emberi korok is szeszélyesek, egyhez
 26   1,  17 |        divina incipiunt auxilia«. Az emberi segedelem itt bevégzõdött.
 27   1,  18 |             lett a csõlyuk, mint egy emberi szem. Mikor végigfeküdtem
 28   1,  20 |              szóról van szó az egész emberi nyelvbõl, hát talán ez neki
 29   1,  21 |             erdõhöz érkezének. Semmi emberi lény nem látszott sem közelben,
 30   1,  22 |         Isten a füvekbe, fákba és az emberi szívekbe rejtette el a nagy
 31   1,  23 |              ebben az én öregapámban emberi szív.~Meg voltam semmisülve.
 32   1,  23 |             Egy szem. Maga az Isten. Emberi fantázia összekeresett mindent,
 33   1,  23 |           soha nem gyûlöltem meg úgy emberi lényt, mint ezt a fecsegõ
 34   1,  23 |          csúszott volna le, egy nagy emberi koponya hevert (a pillangós
 35   1,  23 |           elkaparni, mint egy kihûlt emberi testet! Sokáig, nagyon sokáig
 36   1,  24 |             fiók azonkívül tele volt emberi hajjal; jobban megnézve
 37   1,  25 |           nagy nyegleség miatt semmi emberi nyelvet nem beszélt. Különben
 38   1,  25 |         volna találni aranyért, hogy emberi kéz csinálta-e a kastélyhoz,
 39   1,  26 |              parfait-t és pépet, nem emberi gyomorba valók ezek! Pokolba
 40   1,  26 |            tizenkétezer láb magasan, emberi szem észre se veheti õket.
 41   1,  26 |             szorul. Csodálatos, hogy emberi kéz gyújthatta fel: nyolc-tíz
 42   1,  27 |            közelednék, ne lásson két emberi alakot.~A báró egy kis zsámolyt
 43   1,  31 |              az õszi verõfénytõl, az emberi arcok a lelki megelégedéstõl.
 44   1,  31 |           Vince, aki szinte nem volt emberi ábrázat.~A nagyasszonyt
 45   1,  32 |             szükségesekké, azt józan emberi elmével annyival is nehezebb
 46   1,  32 |          báró (de nem volt szegényen emberi ábrázat) - ott, ott azon
 47   1,  34 |            bizonyára jól csinálta az emberi lábak külsõ burkolatját
 48   1,  34 |   véletlenség, hogy kellemetes és az emberi szemeknek látásra édes vala.
 49   1,  34 |            anyaföld és finnyásabb az emberi láb. A történetünk színhelyét
 50   1,  34 |          sugárzik, és itt is megvan, emberi szem nem látja, de odaképzeli.~
 51  II,  6  |             A legborzasztóbbra, amit emberi agy szörny-vajúdásában megteremthet,
 52  II,  6  |         megnyugodtak rajta. Ilyen az emberi természet. Törékenyek vagyunk
 53  II,  7  |        mohácsi csatáig benne volt az emberi nem minden elhibázott cselekménye:
 54  II,  7  |          Felismerhetlen rajta minden emberi vonás, még a szeme is be
 55  II,  7  |        ijesztgetni a felvilágosodott emberi nemet. Milyen szép lett
 56  II,  9  |        beültetni a másikat. Aztán az emberi szív is csak olyan, mint
 57  II,  10 |             is a leleményesség és az emberi jellemek ismeretének ily
 58  II,  11 |             üzent a boldogságnak.~Az emberi hiúság és a rossz nevelés
 59  II,  15 |               miken keresztülhatolni emberi lehetetlenség, a bástyákról
 60  II,  18 |              õsrengetegekbe, hol még emberi láb és eke nem járt, ott
 61  II,  21 |         akadt volna gazdája? Csak az emberi lény áll egyedül, ha árva.
 62  II,  22 |              fel, mibe kétségbeesett emberi sírás vegyült. A fák megperzselve,
 63  II,  24 |            fülig tátva maradt minden emberi száj. A kaszinóban egész
 64  II,  26 |   tulajdonság nélkül olyan, mint egy emberi ijesztõ csontváz, melyrõl
 65  II,  34 |           hangos hörgésféle, mely az emberi hanghoz legkevésbé sem hasonlított,
 66  II,  35 |      két-három hosszú, õsz, és véres emberi hajfürt, mik tövestõl kihúzottaknak
 67  II,  35 |               hogy lehetetlen azokon emberi testnek áthatolni. Sehol
 68  II,  35 |              A kandallón igen vastag emberi hajfürtök feküdtek, tövestõl
 69  II,  35 |           mélyedtek.~- Huh! Azok sem emberi ujjak! De hát micsodák?~
 70  II,  43 |         redõi ott simulnak szét, hol emberi szem látásától megkímélteknek
 71  II,  45 |      képzelhetõ, valódi tisztességes emberi vonzalommal viselteték a
 72  II,  47 |     Európában?~A kíváncsiság, hiába, emberi gyöngeség, amihez hozzájárul
 73  II,  50 |         költészetdús sûrûzetébe, hol emberi szem elõl rejtve, egyedül
 74  II,  51 |            és merev üzleti pontosság emberi széllel bélelt ajkát a kedvetlenség
 75  II,  51 |             lélekemelõ pillanatok az emberi életben Miss Henriette legyen
 76  II,  54 |              sötétben fölismerték az emberi test körrajzait. - Hoztál
 77  II,  64 |            tán nem is léteznek többé emberi speciesek!~Magyarország
 78  II,  66 |         kutyák ugattak, s a zaj közé emberi hangok is vegyültek. A léptek
 79  II,  69 |         sokáig, ez már sok és minden emberi türelmet felülmúl. Osztályvezetõ
 80  II,  85 |            hol rajt ne akadjon sóvár emberi szem. Bereteszeli az ajtót,
 81  II,  88 |           vagyon; az egész nyugodtan emberi szemtõl nem láttatva mutogatja
 82  II,  97 |            magammal, s elültettem az emberi szívekbe: a részvétet Szeged
 83  II,  99 |            kés feje fölött, levágott emberi fõ, mely utána kiált. Éppen
 84  II,  99 |       emlékszik. Csodálatosan van az emberi természet alkotva! Képzelheti,
 85  II,  100|         Kusza szálak azok, melyek az emberi érzelmeket összekötik a
 86  II,  107|         gyermekkoromban meglepett az emberi természet e félszegsége.~
 87  II,  117|             oly természetes, mert az emberi természet szükségképpen
 88  II,  119|             kalitkába zárva viszlek, emberi szem rád ne vesse fényét,
 89  II,  127|       emlékszik. Csodálatosan van az emberi természet alkotva! Képzelheti,
 90  II,  139|          közlekedési eszköz, mely az emberi vérmérséklethez van szabva,
 91  II,  140|        pusztán, a sivatagon, ahol az emberi nyomot fehérlõ csontok jelölik...~
 92 III,  1  |        melyet kötelességének tart az emberi nem fölvilágosítása céljából
 93 III,  1  |            világi törvény nem fogja, emberi erõ nem akadályozza, az
 94 III,  1  |              alvó párnául használja; emberi hatalom azt kézhez nem veheti
 95 III,  1  |            néha napokig sem beszélve emberi lénnyel s mégsem unva el
 96 III,  1  |          elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár
 97 III,  1  |              messze, ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek besüppednek
 98 III,  1  |             gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a
 99 III,  11 |           fej, amott kettészelve egy emberi test.~Az öreg, mikor legelõször
100 III,  11 |            lábát a csonkán lefestett emberi tagok közt. A fájdalmas
101 III,  27 |             örök s benne leledzik az emberi természetben õsidõktõl fogva.~
102 III,  30 |              legbiztosabb mértéke az emberi nagyságnak. Ki mennyit ér
103 III,  39 |            lucsok, nem hagyott rajta emberi ábrázatot. Végsõ kétségbeesésében
104 III,  58 |            leventét. Egyiken se volt emberi ábrázat.~Egy, kettõ, három,
105 III,  63 |            minden házas és nem házas emberi lélek, hogy valami rendkívüli
106 III,  70 |       tartsuk meg a törvényt, de ami emberi dolog, az emberi dolog.
107 III,  70 |              de ami emberi dolog, az emberi dolog. Takarodjék a szemem
108 III,  71 |              melyhez fogható bájosat emberi fül még nem hallott, az
109 III,  89 |           lehet azokhoz a könyvekhez emberi kézzel hozzá érni. Ha sok
110 III,  144|             egy seregély, elkezdenek emberi hangon beszélgetni.~- Hol
111 III,  144|        professzor, ki jól ösmerte az emberi hálátlanságot és telhetetlenséget. -
112 III,  148|              kõbõl volna már az, nem emberi vérbõl - felelte Csiszlik
113 III,  148|            mennyei hatalmak. Itt már emberi véges ész úgysem képes semmire.~
114  IV,  23 |        Örömmel tapasztaltam, hogy az emberi elme mégis megtalálta azt
115  IV,  32 |              szeszélyért oltottak ki emberi életet - törvényesen.~Óriási
116  IV,  34 |             deszkához.~- Íme az örök emberi - mondá egy útitársunk nevetve -,
117  IV,  46 |            ha nem nagyon ártalmas az emberi egészségnek.~Szikla bõven
118  IV,  72 |             felsõben volt. (Ilyen az emberi bölcsesség, még a saját
119  IV,  77 |    visszaadni a szerencsétleneket az emberi társadalomnak megjavulva.
120  IV,  81 |              önök miatt az erdõkben, emberi szem ahol ne lásson?~A szegény
121  IV,  85 |           két madár röpül, s elkezde emberi hangon beszélni. Az egyik
122  IV,  85 |        professzor, ki jól ösmerte az emberi háládatlanságot és telhetetlenséget -,
123  IV,  96 |          egyházi törvényeknek, de az emberi nem természetének is, mert
124  IV,  103|          paripáin Tordára.~Az út nem emberi mû; sok is volna az embertõl.
125  IV,  127|            is láthatók. Ez sem lehet emberi mû; sok is volna az emberkéztõl.
126  IV,  127|           szívóssággal, míg végre az emberi akarat elõtt meglágyult
127  IV,  129|      könyvből; észrevett messziről s emberi hangon szólított meg:~-
128  IV,  132|              is alá vagynak vetve az emberi porhüvely romlandósági törvényeinek,
129  IV,  132|         hajts valahogy a kövezetre.« Emberi lábaknak valamivel szilárdabbra
130  IV,  132|       megakad s keresi hihetõleg »az emberi kor legvégsõbb határát«,
131  IV,  132|            de a Belzebub kocsonyája. Emberi testek kigõzölgését véltem
132  IV,  142|             Virágok még tán nõnek az emberi csontokból, de van-e ezeknek
133  IV,  142|               Gyalogút nem visz ide. Emberi nyom nem vezet a sírokhoz.
134  IV,  152|             olyan gyûrûket készített emberi hajból, hogy az, aki a gyûrût
135  IV,  152|              ha õ nem mondja. Ej, az emberi ész is csak olyan, mint
136  IV,  152|           elmével megvilágítottam az emberi lélek zugait, miként itt
137  IV,  152|           olyan pillanatok, mikor az emberi memória csodálatos módon