Rész, Fejezet

  1   1,  1  |    becsületes ember volt mindig.~Az ifjú lankadtan támaszkodott egy
  2   1,  1  |           szedte ráncokba homlokát, ifjú mosoly ült ki tisztességes
  3   1,  2  |           lehajol és megcsókolja az ifjú kezét, azt a kezet, amelyen
  4   1,  2  |      foglalt helyet, szõke, érdekes ifjú, aki szeretné megmutatni,
  5   1,  4  |          mozgásából is megértse.~Az ifjú leszállt lováról, melyet
  6   1,  4  |           kritika sem, ha volna.~Az ifjú megbûvölve nézte a kellemes
  7   1,  4  |            pihenni a halottakat.~Az ifjú megrezzent… Ha ez gyanít
  8   1,  4  |          szeme közé. Az elsápadt az ifjú fürkészõ tekintetétõl, lehajtá
  9   1,  4  |       vagyok de Kalapfalva.~Most az ifjú tántorodott hátra.~- Teremtõ
 10   1,  4  |              Nevetség, - tûnõdék az ifjú - ha õ volna, hát akkor
 11   1,  4  |            ezt a bolond textust.~Az ifjú oda sem figyelt, hanem egyre
 12   1,  4  |           karcos« úgy megzavarta az ifjú eszét. Akárki mit mond is,
 13   1,  4  |      attentátum! - ordított a derék ifjú, amint lélegzethez juthatott, -
 14   1,  4  |            rosszul lett, - szólt az ifjú elõlépve.~- Talán valami
 15   1,  4  |           nekem onnan kikeresni?~Az ifjú büszke sértõdéssel nézett
 16   1,  4  |             hanem bámulva lépett az ifjú elé.~- Ez helyesen van mondva,
 17   1,  4  |          hogy nem lesz! - kiáltá az ifjú szilárd hangon.~- Ah! És
 18   1,  5  |       csókjával, melyet a szerelmes ifjú suttogott, mikor legelőször
 19   1,  5  |        jegygyûrûjévé vált késõbb az ifjú szabadság istenasszonyának,
 20   1,  9  |         törvény nevében foglyom.~Az ifjú megrezzent s valódi bûnösként
 21   1,  10 |             mely az oltáron van, az ifjú a szeretője arcát, az apa
 22   1,  12 |            ne tegye a hüvelyébe.~Az ifjú megdicsõült arccal állott
 23   1,  12 |           emberek közt - felelte az ifjú, aki elfáradva, izgatottan
 24   1,  12 |         felejtett talán? - kérdé az ifjú, aki az udvaron várta meg,
 25   1,  12 |        Krucsay meghajtotta magát az ifjú elõtt.~- Mit parancsol a
 26   1,  13 |        betûkkel.~Druzsba leült s az ifjú báró ezt diktálta:~- »Egy
 27   1,  14 |             akkor is szépek, ha két ifjú ül egymás mellett; a lányka
 28   1,  14 |         most mit csinál? Két mûvelt ifjú; az egyik pláne nagy vagyonnal,
 29   1,  14 |       beszélsz? - dadogta a veronai ifjú zavartan. - Hát ki õ?~Marosini
 30   1,  14 |      boldogság! - tört ki a veronai ifjú, s arcát az öröm fénye önté
 31   1,  14 |            bizonyos, hogy a nápolyi ifjú csavargásai közben mindenét
 32   1,  14 |       nélkül?~Ah, milyen kor ez! Az ifjú nem arról álmodik, hogy
 33   1,  14 |             a susogó falombokon… Az ifjú arról álmodik, hogy õexcellenciája
 34   1,  15 |       skarlátpiros dolmányos, nemes ifjú vezette.~Most két drága
 35   1,  15 |         mint gyermek rab volt, mint ifjú férfi volt, mint férfi aggastyán
 36   1,  18 |       valami ilyesféle történik. Az ifjú, ki olyan csodálatosan jelent
 37   1,  24 |             is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi lányt vesz el, mert
 38   1,  31 |            bizonyos Gál Mihály nevû ifjú ember. A nagyasszony - úgymond -
 39   1,  34 |      egyetlen tempót sem hagyva ki. Ifjú urak jöttek-mentek, és a
 40  II,  4  |            mondogatták egymásnak az ifjú urak s már nem néztek rá
 41  II,  4  |          félreesõ asztalhoz, hol az ifjú ült, s elfújta a gyertyáját.~
 42  II,  4  |          formális dokumentummal.~Az ifjú szó nélkül hagyta Stofi
 43  II,  4  |            is arról beszéljen...~Az ifjú odaült mellé, megfogta gyengéden
 44  II,  4  |        másik ostoba világon?~A deli ifjú ezalatt beszélt neki sok
 45  II,  4  |            észre sem venni, hogy az ifjú nem tartozik a »társaság«-
 46  II,  4  |  gondolkodni.~Tovább, tovább!~És az ifjú nem fösvény a beszédben,
 47  II,  4  |     gyöngéden megérintve vállát.~Az ifjú bosszúsan néz hátra, hogy
 48  II,  11 |       mindezek fölött állott, az az ifjú Daróczy volt, öt magyar
 49  II,  12 |         ugye atyám? - mond egy deli ifjú, kérdőleg függesztvén sötét
 50  II,  12 |            atyám! - mond büszkén az ifjú.~Eközben ismét csendesség
 51  II,  12 |          karján Árpád, az erőteljes ifjú, a csatákhoz edzett bajnok.~-
 52  II,  13 |              mond csengõ hangján az ifjú - mi boldog vagyok láthatni
 53  II,  24 |               ugrott fel élénken az ifjú. - Mily meglepetés! Itt
 54  II,  24 |           Nem, grófnõ - viszonzá az ifjú büszkén. - A tervet nem
 55  II,  33 |     városban történt, hogy egy szép ifjú színésznõ, ki a társulatuknál
 56  II,  33 |  ingerültsége határt nem ismert. Az ifjú leány utolsó föllépését
 57  II,  33 |           is éppen szerepe volt. Az ifjú odaszaladt, egy díványra
 58  II,  33 |          napokban egy spanyol nemes ifjú Párizsban megházasodott,
 59  II,  36 |      csakugyan nem fárasztom tovább ifjú olvasóimat, hanem áttérek
 60  II,  36 |            meglássuk.~A boldogtalan ifjú csak nehezen bírta magát
 61  II,  40 |          Kerüljön késõbb erre...~Az ifjú a kis Marira nézett, kinek
 62  II,  40 |            Tudom, uram - felelte az ifjú -, de nemcsak eladó ház
 63  II,  48 |       leszek, az vagyok - kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy az is
 64  II,  48 |           mint mások, mint értelmes ifjú nemsokára belekerült a községi
 65  II,  51 |             hiszem, igen - mondá az ifjú oly határozatlansággal,
 66  II,  51 |             Henriette észrevette az ifjú megrezzenését, ijedten rántotta
 67  II,  51 |       arcába szökött a vér, maga az ifjú is elpirult, s azontúl többször
 68  II,  51 |            megnézte a szerencsétlen ifjú tetemét s végigfutá a mindent
 69  II,  54 |             Lehet, hogy ez a lelkes ifjú meg elbeszélésünk másik
 70  II,  54 |         kívánom, Imre szolgám, hogy ifjú életedet kockára tedd.~-
 71  II,  56 |       nagyreményû, lovagias érzelmû ifjú veszett el golyó által,
 72  II,  56 |         Kerepesi úton. Sugár délceg ifjú volt, kedves modorral, korához
 73  II,  60 |              A leány nem felelt. Az ifjú megijedt, s szörnyû sejtelme
 74  II,  60 |     elmondta, amit tudott, hogy egy ifjú ember, ki Bihari Károlynak,
 75  II,  60 |             Óra óra után múlt, s az ifjú kertész még mindig nem érkezett
 76  II,  66 |       rózsákra mutatva -, ezek mind ifjú lények voltak, kik jámborul
 77  II,  67 | virágcserepek között, midõn a vágyó ifjú az átellenes ablakban könyökölve
 78  II,  70 |           oly rég tûnt le; mikor az ifjú örökké szeretett, s a nõ
 79  II,  72 |     százszor jobban e beszély hõse, ifjú Pallér Miksa barátunk, kit
 80  II,  72 |        egyrészt mint nagyra menendõ ifjú, másrészt mint az alispán,
 81  II,  72 |          kéri apjától a megálmodott ifjú...~Kéredynek nem kellett
 82  II,  78 |             én öreg urambátyámra:~- Ifjú úr, hé! Elveszti kee az
 83  II,  84 |          baj, Miska?~- Belémkötött, ifjú uram, a halál.~- Hát mármost
 84  II,  84 |             szemeit.~- Kapitulálok, ifjú uram! Egy parádés kocsissal
 85  II,  84 |            halál útja el van fogva, ifjú uram. Lerontottam elõtte
 86  II,  89 |            volt, mert elolvastam az ifjú elõtt a Marcsámat.~A fiatal
 87  II,  99 |      indóházban nem várta senki. Az ifjú nem volt ott.~- Régi történet!~-
 88  II,  99 |            úr fölkérése folytán.~Az ifjú végigsimítá ujjaival homlokát,
 89  II,  99 |           önnek mondani egyszer.~Az ifjú kedvetlenül rázta meg fejét
 90  II,  99 |         Friss vízzel meglocsolta az ifjú halántékait és félresimítá
 91  II,  99 |             számûzött hõs, a karcsú ifjú - fényképen, huszármentében,
 92  II,  99 |          redõnyökön, bearanyozva az ifjú arcát: mind odaesett az
 93  II,  99 |             az országból jõ, hol az ifjú született, harcolt, s most
 94  II,  99 |            keljen, midõn a lehajolt ifjú mellén kissé szétvált az
 95  II,  99 |       Feleljen, Edith! - sürgeté az ifjú.~- Erre a kérdésre nem felelek,
 96  II,  99 |        könnyed tárgy fölött, mit az ifjú dobott oda martalékul.~-
 97  II,  120|           is erőt szítt magába agg, ifjú, gyermek; emlékszünk, mikor
 98  II,  127|      indóházban nem várta senki. Az ifjú nem volt ott.~- Egy régi
 99  II,  127|            úr fölkérése folytán.~Az ifjú végigsimítá ujjaival homlokát,
100  II,  127|           önnek mondani egyszer.~Az ifjú kedvetlenül rázta fejét
101  II,  127|         Friss vízzel meglocsolta az ifjú halántékait és félresimítá
102  II,  127|             számûzött hõs, a karcsú ifjú a fényképen! Milyen erõs
103  II,  127|          redõnyökön, bearanyozva az ifjú arcát: mind oda esett az
104  II,  127|            az országból jön, hol az ifjú született, harcolt, s melyet
105  II,  127|            keljen, midõn a lehajolt ifjú mellén szétvált az ing s
106  II,  127|        Feleljen, Mari! - sürgeté az ifjú.~- Erre a kérdésre nem felelek.~
107  II,  127|        könnyed tárgy fölött, mit az ifjú dobott oda martalékul.~-
108  II,  134|             szentségérõl beszélt az ifjú s a képviselõ-jelölt állását
109  II,  140|             össze kis ajkait, és az ifjú lázas tekintettel csüggött
110  II,  140|    köszvényes lábakon egy szerelmes ifjú pár mellett tipeg.~A haja,
111  II,  141|           nõ erényei elõtt, a bécsi ifjú elfordult tõle közönnyel.........~.......~
112 III,  1  |            hatszáz katonakötelezett ifjú közül négy vált be »császár
113 III,  1  |      gyengéden simult Miklóshoz.~Az ifjú lángvörös lett. Hiszen még
114 III,  1  |      áhítattal hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerõ leányka, még
115 III,  1  |     tûrhetetlenségig nevekedett. Az ifjú néhány lépést tett, hogy
116 III,  1  | lángnyelveket látszott ereszteni az ifjú felé, ki az égetõ sugarak
117 III,  1  |          vén Záhony lenne az a deli ifjú.~- Aztán meg azt is, hogy
118 III,  1  |            a herceg?~Azzal a délceg ifjú nevetve a hintóba pattan,
119 III,  60 |            kocsis ott felejtette az ifjú úrnál.~- De hiszen a bunda
120 III,  66 |          jöttek, mentek, de a szõke ifjú, akiért a szép menyasszony
121 III,  83 |            az atyja-ura portája!~Az ifjú Pélly megrántotta a kantárt,
122 III,  83 |              Egyszer mint már süldõ ifjú átment Veres Péter uraimékhoz,
123 III,  143|            Mit találtál meg, jámbor ifjú?~- Itt van húsz kopek, muzsik!
124  IV,  7  |             abban a hóban hazavitte ifjú nejét a szepesi várba.~Nagy
125  IV,  28 |   világosság áradt a fejembe. Ez az ifjú a legpontosabban tartotta
126  IV,  57 |           Mert hát olyan perszóna-e ifjú Gothard János, akivel packázni
127  IV,  57 |       szisszent fel a vérig sértett ifjú Gothard János. - Az ördögnek
128  IV,  85 |     mindnyájan magasztalták a tudós ifjú szerénységét és bölcsességét.~
129  IV,  127|            az összegben, de a török ifjú még így szólt elõbb:~- Szeretném
130  IV,  127|            Levezette a rabokhoz. Az ifjú elhalványodott s remegve
131  IV,  127|       szavadat.~Ezzel nekilátott az ifjú és a rabokkal három hosszú
132  IV,  131|             cél, melyért életét, az ifjú szív örömeit oly könnyen
133  IV,  145|          bogyóit a szélben.~A beteg ifjú, ki Szelimnek mondta magát,
134  IV,  145|          ráncos arcát.~A lábatörött ifjú észrevette, felugrott fekhelyérõl
135  IV,  145|   sötétségben, hogy megtapogassa az ifjú homlokát, nem forró-e, de
136  IV,  145|            Természetesen. Hiszen az ifjú meg sem moccanhatott törött