Rész, Fejezet
1 1, 9| meghagyásából esik.~X. FEJEZET~(Kléner úr és társainak megérkezése.)~
2 1, 9| kövér, pirospozsgás férfiú, Kléner Pál törvényszéki ülnök úrral
3 1, 9| vonat vörös tûzgolyója.~Kléner Pál úrnak is nagy vörös
4 1, 9| legjobban szimpatírozott Kléner úrral, mint aki a szóban
5 1, 9| gondolat szinte büszkévé tette Kléner urat, midõn a Teléry kastély
6 1, 9| bölcsessége eligazít mindent.~Kléner úr vastag szemöldeivel int,
7 1, 9| meghozta az étvágyukat.~Kléner úr arcáról azonnal eloszlik
8 1, 9| kitûnõ kriminalistához illik, Kléner úr néhány futamot tesz a
9 1, 9| hivatva kiszimatolni.~És Kléner úr jobb keze mutatóujját
10 1, 9| Hüm! Annál jobb - gondolá Kléner úr, annál jobb. Nem szeretem,
11 1, 9| doktor. Igaz-e, doktor?~Kléner úr ugyanis elõszeretettel
12 1, 9| FEJEZET~(A kihallgatás.)~Kléner úr a címer-terem felé irányozta
13 1, 9| toldá odább a társalgást Kléner úr.~- Elõre vetette már
14 1, 9| tudni akarom ám - mondá Kléner úr némi szigorral.~- Igenis,
15 1, 9| Nagyon jól van, - mondá Kléner úr - rendelje be ebéd utánra
16 1, 9| úgy lett, kérem alásan…~Kléner úr egészen dühbe jött, nem
17 1, 9| nem találok benne semmit.~Kléner úr feltette pápaszemét s
18 1, 9| volt.~- Ah! Oh! - kiáltá Kléner - ez nem éppen érdeknélküli. -
19 1, 9| Hogyisne? - dörmögött közbe Kléner úr és elhajítá a jegyzõkönyvet,
20 1, 9| a fejedet! - pirongatja Kléner úr. - Mondd el nekem, hogy
21 1, 9| hogy… hüm… hüm… Ohó! Ohó!~Kléner úr a homlokára ütött.~-
22 1, 9| ha ott voltál, - mondja Kléner úr egyszerre nyájasan -
23 1, 9| Ühüm… ühüm… - kiált fel Kléner úr felvillanyozva. Barátom,
24 1, 9| kérdé izgatottan és mohón Kléner úr.~- Nem tudom, kérem alásan;
25 1, 9| az ember… Hiába, a stíl…~Kléner úr megsimogatta a tokáját,
26 1, 9| Lesz mit kiszimatolni.~S Kléner úr lelki szemei elõtt ott
27 1, 9| az meghalt, - okoskodék Kléner úr magában - ha pedig nem
28 1, 9| átadatik a vizsgálóbírónak.~Kléner úr semmi újat sem tudott
29 1, 9| aranyozta be a vidéket, melyet Kléner úr szemei gonddal fürkésztek,
30 1, 9| akar Krupicseknek, midõn Kléner úr felkiált, valamely tárgyban
31 1, 9| rajta. Semmi kétség többé…~Kléner úr homlokán sötét ráncok
32 1, 9| Szomorú hely ez, - mondá Kléner úr - s ha ráteszi a talpát
33 1, 9| Igazságot fogunk inni, doktor!~Kléner úr egy fejjel lett magasabb,
34 1, 9| az igazság.~Visszamenet Kléner úr Kamutihoz intézett kérdéseket:~-
35 1, 9| állat az? - kérdé a derék Kléner úr csodálkozva.~- Más szóval
36 1, 9| sem több, sem kevesebb…~Kléner mélyen gondolkozóba esett.~
37 1, 9| Eközben a kastélyba értek. Kléner úr gondolkodva haladott
38 1, 9| asztala titkos fiókját. Kléner úr a vizsla ügyességével
39 1, 9| sem tud annak címet adni.)~Kléner úr egyike volt azon embereknek,
40 1, 9| szakadni a családfának, ha Kléner úron egyáltalán kifoghat
41 1, 9| egyáltalán kifoghat a végzet. Kléner úr cirkumspektus ember,
42 1, 9| azért kockáztattuk meg, hogy Kléner urat tisztázzuk a közönség
43 1, 9| Krupicsek.~- Bah! - mondja Kléner úr - hát mire való a rendõrség?
44 1, 9| megfejteni, hogy mire való a Kléner úr orra, vagy tán valami
45 1, 9| egyebet akart mondani, de Kléner úr nem engedé szóhoz jutni
46 1, 9| Nem egészen, - tréfálkozék Kléner úr - ha jól emlékszem, még
47 1, 9| Mindnyájokat agyonverné a nép.~Kléner úr nem jött zavarba.~- Tudtam,
48 1, 9| családnál.~XV. FEJEZET~(Kléner úrék elindulnak.)~Az öreg
49 1, 9| tiszttartó úr, - csillapítgatta Kléner úr - félreértjük egymást.
50 1, 9| úrral.~- Kérdeztessük meg.~S Kléner úr azonnal elküldé a hajdút
51 1, 9| a mezõn.~Azután megnézte Kléner úr a »corpus delictiket«.
52 1, 9| föltuszkoltatni a kocsira.~Kléner úr még a kocsiról is egyre
53 1, 9| személyzetünk közé lép. ~Kléner úr meglepetik a szépsége
54 1, 9| dolgokat is, miket talán Kléner úr orra sem lenne képes
55 1, 9| meglátni a - nõbõl.~A Kamuti és Kléner urat hozó cséza mintha az
56 1, 9| kedves húgocskám, tekintetes Kléner urat, õméltósága barátját.~
57 1, 9| tanulta a »madám«-nál, mit Kléner úr átkozottul ügyetlen meghajlással
58 1, 9| karok vakító fehérsége (Kléner úr bolondja volt a karoknak),
59 1, 9| megérkezett a szelencével s Kléner úr nemsokára maga vezette
60 1, 9| aztán derekasan megrázta a Kléner úrét is, és igen örült,
61 1, 9| teljes pillantást lövellt Kléner úr felé, ki bizonyosan nyomban
62 1, 9| is, meg nem is - felelte Kléner úr titokszerû mosolygással. -
63 1, 9| Már is kíváncsivá tett.~Kléner úr úgy tett, mintha kötekedni
64 1, 9| szoba ajtajára mutatott.~Kléner úr fölkelt és udvariasan
65 1, 9| Miska áll a vád alatt.~Maga Kléner úr pedig egész hidegen húzta
66 1, 9| nem lehet mindig jókedvû.~Kléner úr éppen akkor ért Boriska
67 1, 9| esik is« - és azt felelte Kléner úrnak:~- Rendelkezzék velem!~-
68 1, 9| elõbb még egy megjegyzést.~Kléner úr ünnepélyesen szívére
69 1, 9| õszinte. Ezzel mindent elront.~Kléner úr most ahhoz a ponthoz
70 1, 9| levelet.~- Hah! - tombolt a Kléner úr lelke örömreszketve…
71 1, 9| mit felelt kegyed? - kérdé Kléner úr mohón.~- Megmondtam neki,
72 1, 9| ezt mondta! - szótagolá Kléner úr lehangoltan.~- Szavai
73 1, 9| akartam azt neki fölfedezni.~Kléner úr fölkelt, meghajtá magát
74 1, 9| sohasem szokott mosolyogni.~Kléner úr elõtt most föltárulni
75 1, 9| fölemelkedett ezekre a szavakra s Kléner úrhoz lépett.~- Ki ön? Mit
76 1, 9| ÖNVALLOMÁS~XIX. FEJEZET~(Kléner úr elcsügged.)~Míg a vizsgálóbíró
77 1, 9| megnyílt ajtón Kamuti és Kléner lépett be, az utóbbi nagy
78 1, 9| Mindent kisütöttem - szólt Kléner úr kedvetlenül, szürke,
79 1, 9| Ne mondja! - jegyzé meg Kléner úr gúnyosan.~- Kutattam,
80 1, 9| messze van! - mondá ásítva Kléner úr, kinek kedve telt kedvét
81 1, 9| buzgó tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó hangon -
82 1, 9| ki is vallattam, - mondá Kléner úr szomorúan. - Mindent
83 1, 9| bevallott.~- Hála istennek.~Kléner úr keserûen ráförmedt.~-
84 1, 9| leverõ, ez elszomorító.~Kléner úr oda volt a fölindulástól.~-
85 1, 9| magának a két úr, valamint Kléner úrnak is, ki azt mogorva
86 1, 9| borzalmas hangjai költötték föl Kléner urat, amint átszûrõdve,
87 1, 9| Én vagyok az, doktor. Kléner Pál. Keljen föl!~- Ahá!
88 1, 9| vagyok.~Így történt, hogy Kléner úrék csak a temetés végén
89 1, 9| kastélyban rájuk várakozva.~Kléner úr sietett õt üdvözölni.~-
90 1, 9| vonás uralgott, mely még Kléner urat is megrezzentette,
91 1, 9| nemes elõtt, mintha az lenne Kléner Pál, a vizsgálóbíró, õ pedig
92 1, 9| vagyok.~- Uram! - kiáltá Kléner úr - ön a császári kormányt
93 1, 9| tud valami paragrafust?~Kléner úr pedig nem tudott erre
94 1, 9| fölöslegesnek tartom - szólt Kléner s azután, hogy õ is kiszorítson
95 1, 9| bûnös nincs kihallgatva.~Kléner már csak azért is, hogy
96 1, 9| elõzetes kérdésekre.~Azután Kléner úr formulázta a kérdést,
97 1, 9| a dologra - szólt közbe Kléner úr).~A gróf a következõkben
98 1, 9| tárcájából a levelet s átnyújtá Kléner úrnak, ki azt azonnal hangosan
99 1, 9| többi iratokhoz, - szólt Kléner úr, a levelet Krupicsek
100 1, 9| Bizonyára, bizonyára! - felelt Kléner úr s maga is szelencéjéhez
101 1, 9| tenné vádlott, - szólt közbe Kléner úr - ha a részletekbeni
102 1, 9| olvasóközönség.)~- Elég! - szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását.
103 1, 9| A bûnös eltávozása után Kléner úr Bornemisza felé fordult,
104 1, 9| ült egy helyen, úgyhogy Kléner úrnak háromszor kellett
105 1, 9| De lesznek!~- Ah! - szólt Kléner úr csodálkozva, és szája
106 1, 9| Bornemisza szúrós szemeit Kléner úrra emelte.~- Igenis, meg
107 1, 9| bepúderezni egy elitbálra.~Kléner úr egész dühös lett, mire
108 1, 9| XXIII. FEJEZET~(Melyben Kléner úr is meggyõzetik, hogy
109 1, 9| vizsgálat nem volt tökéletes.)~Kléner úr nem ellenkezett többé.~-
110 1, 9| nõttek tegnap óta, mialatt Kléner úrék az ebédlõbe sétáltak.~-
111 1, 9| hiányos…~- Hogyan? - kérdé Kléner úr vontatva.~- Pszt! Csitt! -
112 1, 9| szemei szikrákat szórtak, Kléner úr pedig türelmetlenül toppantott
113 1, 9| gondja is nagyobb volt most Kléner úr haragjánál, szíve hangosan
114 1, 9| homlokán, de nem bírt azoknak Kléner úr fülei által fölfogható
115 1, 9| végre tompán. - Nem! Nem!~Kléner úr szánakozva nézett rá.~-
116 1, 9| kell kötözni - vélekedék Kléner úr valamivel nyugodtabban.~
117 1, 9| Miért? - kiáltott föl Kléner úr.~- Mert sokkal nagyobb,
118 1, 9| Teléry Mihály puskájában.~Kléner úr pedig ott állott az asztalhoz
119 1, 9| Oh, oh - hajtá egyre Kléner úr.~Bornemisza sietett magának
120 1, 9| hogy hiányos a vizsgálat?~Kléner úr megsemmisülve ugrott
121 1, 9| megvert gyermek.~XXIV. FEJEZET~Kléner úr ezen megalázódás után
122 1, 9| csodálkozásban kiizzadt homlokkal Kléner úr - ön éles ész! Teringette!~
123 1, 9| fogadta el ezt a föltételt, s Kléner úr hozzálátott eszméi rendezéséhez;
124 1, 9| árnya nézett rá rémesen.~Kléner úr a belépõ vádlott felé
125 1, 9| katasztrófa.~Csend lett; mindenki Kléner urat nézte s leste a lassan
126 1, 9| egy darabig megállapodott Kléner úr, mondanom sem kell, hogy
127 1, 9| ügyes lurkó, de az öreg Kléner eszén nem megy keresztül.~
128 1, 9| eszén nem megy keresztül.~Kléner úr itt ismét lélegzetet
129 1, 9| öröm leverte lábáról.~- Kléner úr, ön derék ember! - szólt
130 1, 9| Bornemisza a bíróhoz lépve.~Kléner úr élénken szorítá meg kezét,
131 1, 9| gondoljunk rá, szippantsunk.~Kléner úr bekövetkezett prüsszentéseire
132 1, 9| hanem tágabb körökben is, és Kléner úr neve emlegetett lõn.~
133 1, 9| majornoki vizsgálatot, s Kléner úr megérte azon régen álmodott
134 1, 9| bizonyos név nincs benne. Kléner úr nem csügged el, már szintén
|