Rész, Fejezet

  1   1,  9  |            ragyogott fejem fölött, a fák, virágok mosolyogtak, de
  2   1,  9  |            fellegek járnak, s hogy a fák, tüskebokrok belekapkodnak
  3   1,  12 |            áthúzogatva azt dévajul a fák lombos koronái közt, s a
  4   1,  12 |            kérdé töprengve.~A füvek, fák komoran bámultak rá - de
  5   1,  12 |            füve leperzselõdött, öreg fák között áll egy puha gyeppadka.
  6   1,  12 |          egyforma színû lett, házak, fák összeolvadtak, csak a réten
  7   1,  13 |          kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni.
  8   1,  13 |          öreg fa tartott árnyékot, a fák alatt pirosra terített asztalok
  9   1,  13 |             rémlett, mintha a füvek, fák õt is ösmernék és integetnének
 10   1,  13 |         bokrok köszöntötték, az öreg fák is hajladoztak. Néhol behasadt
 11   1,  13 |        egy-egy völgy ékelõdött be, a fák félre látszottak szaladni,
 12   1,  13 |          keringõzött rajta. Messze a fák között, az erdõ szélén megjelent
 13   1,  13 |               Egy kis szellõ fújt, a fák, melyek csodaszörnyeknek
 14   1,  13 |              földeket, a növények és fák leveleit, s olyan szomorú
 15   1,  13 |              a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott, a
 16   1,  13 |        szénpajták háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy kassai
 17   1,  13 |              csöpp szellõ se fújt, a fák levelei nem mozdultak, a
 18   1,  13 |              volna. Valahol messze a fák közt harkály kalapácsol.
 19   1,  14 |              Szép kert volt ez: nagy fák, hatalmas lombkoronákkal,
 20   1,  14 |      összevissza vannak lövöldözve a fák. Mikor a favágó évek múlva
 21   1,  14 |        gyilkos hol elvész a sírok és fák közt, hol újra elõtûnik,
 22   1,  15 |    gyerek-zajt, hangosan kiáltozva a fák közt:~- Hippolyt! Kis Hippolyt!
 23   1,  15 |          Nyilván beljebb ment a sûrû fák közé, hogy rá ne akadhassanak.
 24   1,  15 |            új hegyek, új völgyek, új fák, új városok, a szegény kis
 25   1,  15 |              föl újra az égbolton, a fák balzsamos illatot leheltek.
 26   1,  15 |             fül nem hallott olyat. A fák, a házfedelek is tele voltak
 27   1,  16 |              vagy egy driád lép ki a fák mögül. Persze, a valóságban
 28   1,  16 |           valamit… csak a nagyon vén fák susognak róla, s csak a
 29   1,  16 |               hol az ismerõs bokrok, fák nyájasan köszöntötték: »
 30   1,  17 |   kapuajtókban, az utcákon a rügyezõ fák alatt. Sírbontás lesz. Mekkora
 31   1,  17 |          volt az, csupa nagy, lombos fák közt állt a bedõlt-kidõlt
 32   1,  17 |           Csupa erdõn, nagy százados fák közt mentek azután vagy
 33   1,  17 |         reggelizni a zárdakertben, a fák hûs lombjai alatt, hol szép
 34   1,  19 |          járok, hogy nézegetem itt a fák közül, melyikre akasszam
 35   1,  22 |           lenyugodni este, belehelni fák, füvek illatát, érezni,
 36   1,  23 |         amint megvillant szép arca a fák közül, a rémület látszott
 37   1,  23 |      oldalról, ahol mi most megyünk, fák, pajták, aklok takarják
 38   1,  23 |         fázékonyan zörrentek össze a fák gallyai.~Ez hát a szerelmesek
 39   1,  23 |          hagyja, hogy ott milyenek a fák… ~Igen, csak ennyi volt…
 40   1,  23 |        Prakovszky Sándor lépett ki a fák közül, puska volt a vállán
 41   1,  24 |          másfél kilométernyire, sûrû fák között, csak a kastélyok
 42   1,  24 |           szél zörögtette az útszéli fák gallyait; szemlátomást fehéredett
 43   1,  25 |            indult. Nyár vége volt. A fák levelei fonnyadtan, sárgán
 44   1,  25 |           ment, ment, hát az útszéli fák, az akácok, topolyok, mind
 45   1,  26 |            az őszi szél,~Csőrögnek a fák száraz lombjai,~Mint rab
 46   1,  26 |         abban, mint mikor a zuzmarás fák gallyain a milliárd jégtû
 47   1,  27 |         mindenütt csend és magány. A fák levelei sem mozdultak, sem
 48   1,  27 |              maga bolondulva, hogy a fák tetején jár? - kérdé haragosan. -
 49   1,  27 |          mert a tavalyi haraszt és a fák elhullajtott száraz gallyai
 50   1,  27 |           piciny völgykatlanban sûrû fák között repkénnyel befuttatott
 51   1,  27 |          Csak a szentjánosbogár és a fák rothadt belei világítanak
 52   1,  27 |    hatványozott éj. Az irdatlan nagy fák idomtalan alsó testérõl
 53   1,  27 |         fehér párázat borította el a fák koronáit. Alkalmasint esõ
 54   1,  27 |           gyalogútnak, ahol a lombos fák alatt kevésbé éri a zápor.~
 55   1,  28 |     meghódolt e látszatnak. Az erdei fák illata bejött a városba,
 56   1,  31 |            összefolyt elõtte minden, fák, házak, járókelõ emberek
 57   1,  32 |          mikor itt vannak az otthoni fák a hamvas, kívánatos gyümölcseikkel,
 58   1,  32 |             paripán, s fölsírnának a fák, melyeket útjában a szellemló
 59   1,  32 |              megtapos. Odább a többi fák meg se moccannak.~Különösen
 60   1,  32 |            Õserdõnek látszott, óriás fák, átjárhatatlan sûrûség,
 61   1,  35 |              az ember föltekintett a fák közt a magasba, a titokzatos
 62   1,  35 |              alakja bontakozott ki a fák közül; Styiriverszky jött,
 63   1,  35 |            egyszerre kibontakozott a fák mögül a kastély, két ódon
 64  II,  18 |            ruháját, haja, a százados fák, ámbrát lehel, virágok illata
 65  II,  22 |              emberi sírás vegyült. A fák megperzselve, komoran néztek
 66  II,  30 |            derülten, mint azelõtt, a fák lombjai nem integetnek olyan
 67  II,  34 |             mi eltávoztunk, ama nagy fák felé. A vadász mindig ott
 68  II,  34 |       sűrűből nemsokára kiért a nagy fák alá. Ejhaj! milyen szép
 69  II,  34 |              alá. Ejhaj! milyen szép fák voltak itt, s olyan szép
 70  II,  34 |          éppen úgy nézett ki, mint a fák, úgyhogy nem lehetett tőlük
 71  II,  38 |        virágok illatot leheltek, s a fák gyenge levelei rejtélyesen
 72  II,  50 |          regényesen suttogó százados fák alatt, s hogy addig is ne
 73  II,  50 |   kacskaringósan kígyózott fel az õs fák koronája felé, s ezer tarka
 74  II,  66 |              a sötét, óriás nagyságú fák között.~Édes örömmel telt
 75  II,  66 |           hogy majd anyja és atyja a fák közül elõ fognak lépni s
 76  II,  66 |             s minél tovább mentek, a fák is egyre nagyobbak és sûrûbbek
 77  II,  100|            megaranyozta a füveket, a fák leveleit, a gyalogutat és
 78  II,  130|              keltek az apró betûk. A fák csupa zászlóknak tûntek
 79  II,  133|        vármegye elsõ embere elõtt: a fák elkezdték rázni zuzmarás
 80 III,  1  |           környékén. Magas, százados fák tartanak neki árnyékot s
 81 III,  1  |          meghalt feleség árnya jár a fák közt, az szólította meg
 82 III,  1  |           jóízûen alszik a gyepen, a fák levelei nem mozdulnak, még
 83 III,  1  |           sötétség kiáltja, reggel a fák levelei suttogják, a hallgatag
 84 III,  1  |            És növényzete: a virágok, fák, füvek is mind éreznek,
 85 III,  2  |            és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a
 86 III,  2  |             is a nyoma mindenfelé: a fák gallyai le vannak tördelve,
 87 III,  2  |          mondani, a süvítõ szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak,
 88 III,  2  |   összecsapódtak…~…S eléjök lépett a fák közül egy mennyei látomány,
 89 III,  4  |          mondani, a süvítõ szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak,
 90 III,  5  |             is a nyoma mindenfelé: a fák gallyai le vannak tördelve,
 91 III,  18 |           sötét alak ott hajtja, ni… Fák elfedik a nyáj elejét, de
 92 III,  23 |            ablakot reszketõ kezével. Fák lombjai megsúgták azt neki,
 93 III,  33 |          aranyos verõfényben úszott, fák, nyiladozó virágok, a madarak
 94 III,  71 |             csendes falvakban, hol a fák nagyobb árnyékot vetnek,
 95 III,  71 |       Szélcsendes idõ ha van. Füvek, fák levelei nem mozognak. A
 96 III,  71 |          minden visszhangozná azt, a fák, folyamok és a sziklák.~
 97 III,  73 |    tanácskozott fûvel-fával. S füvek fák azt döntötték el, nem jó
 98 III,  94 |              förgeteg zúgott künn, a fák recsegve hajladoztak, az
 99 III,  99 |             A LITAVAI ERDŐ~1884~Öreg fák, melyek nem fölfelé, hanem
100 III,  99 |          talaját hízlalva; a litavai fák levelei aláperegnek a hegyháton,
101 III,  99 |            Hanem azért azok a jámbor fák mégis növekednek, s meghozzák
102 III,  99 |      fészkeiket?… Mert azt a litavai fák is megteszik, hogy a fiatal
103 III,  115|       zörögnek a haraszt között…~S a fák, ha zúgnak, holt katonáknak
104 III,  129|           Mikor már egészen eltûnt a fák alatt, azt mondom a kocsisnak
105 III,  129|            erdõben, s rothadj meg, a fák leveleivel õszkor.~S te
106 III,  130|         látszott, mintha cammognánk. Fák az utak mellett sötét árnyékot
107 III,  148|             tördelik, és köhögnek. A fák meg sem mozdulnak, szélcsend
108 III,  148|          lehajló fehérhéjú nyírek. A fák a levelek színei szerint
109 III,  148|         tudnának elmondani a suttogó fák, ha megszólalnának. A gyeppamlagok
110  IV,  6  |         padozata, mint minden évben, fák nõnek ki egy varázsütésre
111  IV,  22 |            lenne a befásítás, hogy a fák díszesebbé tegyék a puszta
112  IV,  22 |        városunkból maguktól is, de a fák, ha azokat beültetjük, el
113  IV,  32 |             volt, melynek nádfedelét fák fedték be sûrûn, gondosan.
114  IV,  37 |           táj is egészen fehér volt, fák, utak, házfedelek, a szekér,
115  IV,  45 |          pillantást vetett a családi fák felé, melyek nem fölfelé
116  IV,  47 |             királyné kertjébõl az õs fák felét tövestõl kiszaggatta.~
117  IV,  50 |        negyven lépésrõl hallottuk. A fák levelei nem mozdultak, az
118  IV,  50 |               milyen érdekes.~A sûrû fák közül csakugyan elõrohant
119  IV,  77 |            fiam, mikor ezek a lombos fák bizalmasan reád lehelnek? (
120  IV,  85 |         mellett köröskörül igazi élõ fák nõttek, indáik fölkúsztak
121  IV,  119|             a zúgó erdõk közé, hol a fák elkapkodták fátyolnak.~A
122  IV,  122|            Egy erdõben jártunk, sûrû fák között sívó homokban a M’
123  IV,  125|   sürgésforgás van az egész faluban. Fák ünnepélyesen ütögetik össze
124  IV,  126|             füvekre font bikanyálat. Fák gallyai behajlottak a keskeny
125  IV,  128|             sorban. Hátulról a kerti fák lombjai zúgnak s a házfedélre
126  IV,  129|           mellett vitt el az utam. A fák levelei mozdulatlanul fityegtek
127  IV,  129|       gallyakon, mintha nem is igazi fák volnának, hanem csak festve.
128  IV,  129|     körösztül… Úgy terpeszkedik el a fák között, mint egy óriási
129  IV,  129|          lelkek bús sóhaja suhogna a fák és füvek között. Hiszen
130  IV,  137|         titkot tudott).~- Hát a nagy fák innen hova lettek, amiken
131  IV,  140|              virágzanak és üdébbek a fák, meg illatosabb a levegő.
132  IV,  140| tapasztalatra tettem szert, dacára a fák virágzásának s a lég gazdag
133  IV,  144|      szempillantásig megcsillannak a fák, a házak és az emberek.
134  IV,  152|          Csönd van a faluban. Csak a fák susognak a templom körül.