Rész, Fejezet
1 1, 1 | pedig agyba-fõbe verték egymást. Ez volt az ünnepélyes felvétel.~
2 1, 3 | ha valahogy kikerülnénk egymást.~- De hisz onnan kell jönnie
3 1, 3 | Erzse néném.~Ott hagytuk el egymást, galambom, mikor könnyeidet
4 1, 4 | remény szimptómái kergették egymást. Egy szót sem tévesztett
5 1, 5 | kezdték gyanús szemmel nézni egymást.~Hosszú volna elbeszélni
6 1, 9 | Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek reguláris katonák.
7 1, 9 | túlsó parton összeolvasván egymást, kitűnt, hogy csak tizenegyen
8 1, 9 | Kléner úr - félreértjük egymást. Nem a kisasszonyról van
9 1, 9 | Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek reguláris katonák!
10 1, 9 | túlsó parton összeolvasván egymást, kitűnt, csak tizenegyen
11 1, 11 | egymáson keresztül bukdácsolva, egymást eltaszigálva kapkodták,
12 1, 12 | szállva, összeölelkezve, egymást föltaszítva vagy földre
13 1, 12 | testvér megölelte, megcsókolta egymást, azután kockát vetettek:
14 1, 14 | ösmernéd?~- Nem, sohase láttuk egymást. Hanem õ is írt egy könyvet
15 1, 14 | Márton, roppant szerettük egymást. Azután is folyton leveleztünk.
16 1, 16 | rókabõrökkel, egymáson gázolva, egymást lökdösve rohantak feléje
17 1, 17 | futott, mintha kergetnék egymást. A fogai is kivillantak,
18 1, 17 | járjanak hozzá (inkább, mintsem egymást agyonverjék), amikor is
19 1, 18 | nem, így jobban megértjük egymást, csak maradj ott veszteg,
20 1, 20 | feleség és férj kerülik egymást, rá se néznek egymásra.
21 1, 20 | feje, oly kuszán kergették egymást a gondolatai, hogy azt se
22 1, 20 | összevesznek, fölpofozzák egymást, ez képviseli a háborús
23 1, 24 | háztûznézni, ha legények. Egymást a kannibálok se eszik. A
24 1, 24 | egymásra, megállították egymást. Mindeniknél volt egy konyakos
25 1, 24 | incselkedések váltogatták egymást. S mindez bizonyos könnyedséggel,
26 1, 25 | Molnárnak.~- De mikor szeretik egymást.~- Mégse lehet.~- De mikor
27 1, 25 | téli estéken és bámulták egymást. Egyszer aztán sokáig elmaradt
28 1, 26 | egymástól. Beszélgettek, de egymást nem látták.~- Nem értem,
29 1, 29 | az ember a harci híreket. Egymást keresztezõ utasok hozzák.
30 1, 29 | fiam Erzsi, hogy értik egymást a Zsuzsival. Vagy hogy a
31 1, 31 | haragudott), hogy sokat beszéltek egymást közt ángolul, a garmada
32 1, 32 | hogy útjaik keresztezik egymást.~Kobolinszky sokkal átlátszóbb
33 1, 32 | milliárd eseménybõl, mely egymást kergetve, keresztezve kibukkant
34 1, 32 | pletyka, hogy nagyon értik egymást.~A világ azonban nem értette.~-
35 1, 32 | mintha már száz éve ösmernék egymást.~Szép órák voltak ezek.~
36 1, 32 | amicenko, együtt. Szerették egymást…~Képzelhetni, hogy tombolt,
37 1, 34 | többnyire itt keresztezi egymást.~Már messzirõl feltûnhetett
38 1, 35 | le hegyrõl, keresztezték egymást, mintha francia négyest
39 1, 35 | szíve.~- Ah, önök ismerik egymást - mondá a háziasszony, csakhogy
40 II, 1 | kollégiumban hóval hajigálták meg egymást, a piski csatában strázsamesterségért
41 II, 1 | aztán annyira megszokták egymást ellenségeknek tekinteni,
42 II, 1 | hogy örökké szeretni fogják egymást és hogy várni fognak egymásra,
43 II, 3 | piszkolják, rágalmazzák egymást, pedig hát minek az az örökös
44 II, 6 | csatába.~Rég nem látogatta egymást a két család, annál meglepõbb
45 II, 6 | se touchent. Kiegészítik egymást. Összepasszolnak. A »skíz«
46 II, 7 | hallani véli, amint az emberek egymást oldalba lökve suttogják
47 II, 7 | haragszom. Csókoljátok meg egymást, gyermekek! Aztán a félcipõje
48 II, 10 | csücskébe, onnan néztük egymást, már ti. csak Fucha nézte
49 II, 11 | Kétségtelen, hogy szeretik egymást. Azt bizonyítja a mai affér
50 II, 11 | na, ezek ugyan szeretik egymást, boldog pár lesz belõlük.«
51 II, 12 | ismerénk, pedig sohasem látták egymást.~Most egy közülök Álmos
52 II, 13 | Ezek az emberek ösmerték egymást.~A tribun e szócskát: »most!« -
53 II, 22 | Gyermekkoruktól ismerik egymást, de még sohasem látta így
54 II, 24 | formalitásból mindenbe. Jegyezzük el egymást. A birtok rám fog íratni,
55 II, 25 | planéták, kik ugyan vonzzák egymást elméletben, de a valóságban
56 II, 25 | egy-egy köhögési rohama után egymást megdöfködve tették le szivarjukat.~
57 II, 32 | bátyám, mi már régen ismerjük egymást... - bizonyítgatá Zsedényi.~-
58 II, 34 | csak úgy nyalták-falták egymást; mert a nyulak nem tudnak
59 II, 35 | és leány nagyon szereték egymást s jó fizetõk voltak, szolgálót
60 II, 37 | gazdasszonyi kulcscsomaghoz kötve egymást kiegészíti. E négy tulajdon
61 II, 39 | szembe. Meg sem szólítják egymást, pedig jó barátok és már
62 II, 39 | találkoztak napok óta. Szerették egymást, elválhatlanok voltak s
63 II, 40 | a házban: a három férfi egymást megölelve szorongatá meg
64 II, 40 | be a régész. - Szeressük egymást...~A legderültebb ég mosolygott
65 II, 40 | szívök belsejében gyûlölték egymást, s mindenik azon töprengett,
66 II, 51 | dolgot. Mindjárt megértjük egymást: még két egész percünk van...~-
67 II, 54 | idõ, mikor félreértettük egymást, volt idõ, mikor a két testvérnemzet
68 II, 54 | mikor a két testvérnemzet egymást emésztette öldöklõ harcokban.
69 II, 60 | boldogok, valóban megérdemlik egymást!~
70 II, 64 | esprit de corps. Segítik egymást, ahol s ahogy csak lehet.
71 II, 67 | Amint elnézem õket, midõn egymást átölelve járkálnak talán
72 II, 67 | percben jegyezték volna el egymást, mintha e percet hosszú-hosszú
73 II, 67 | házasfelekrõl: »nagyon szeretik egymást.«~Ki az ördög törõdnék az
74 II, 71 | lángok játszva csókolták egymást.~Leültem egy régi karosszékbe
75 II, 79 | hogy nem vagyunk képesek egymást megérteni, s szinte irigyeltem
76 II, 81 | volna hivatva világítani.~Egymást sem láttuk a pokoli sötétségben.
77 II, 89 | fõvárosba jövök, meg fogjuk egymást érteni.~Midõn lejárt az
78 II, 95 | beteg nagyapa mellett, s egymást átölelve annak lélegzetét
79 II, 95 | Gödöllõn nemigen ismerik egymást az emberek. Azt a nevet,
80 II, 110| egymással, mégis szereti egymást.~Lázas izgatottsággal folynak
81 II, 117| megesküdtek, hogy holtig fogják egymást szeretni.~- Atyám nagyon
82 II, 135| Kölcsönösen üdvözölték egymást és beszélgettek néhány percig.~
83 II, 135| keresztnevükön szólították egymást - persze tévedésbõl.~Tizenkilencedik
84 II, 140| férj és feleség érinthetik egymást!...~Tavasz óta, mondom,
85 II, 140| nem akarja! Õk szeretik egymást és boldogok. Te pedig nyomorult,
86 II, 140| fogom õket, amint eszik egymást... úgy! úgy! Gyönyörködni
87 II, 140| akik oly nagyon szeretik egymást, s velük az én öreg jó barátom,
88 III, 1 | Mert azok szerint szoktuk egymást tisztelni mi gyarló emberek.~-
89 III, 1 | vicispán. Ismerjük mi már egymást délutánról. Ha megharagszik,
90 III, 1 | Kölcsönösen mulattatták egymást! Vagy õ dudált, s az ünnepélyes
91 III, 1 | Ahá! Most már ösmerjük egymást. Kendtek reguláris katonák!
92 III, 2 | megengedte, hogy szeressük egymást.~- Igazán mondta? - hebegé
93 III, 2 | ribizke-bokor mögött; orcáik egymást érték s nem a hideg csípte,
94 III, 8 | bámulsz? Talán már ösmerik egymást?~- Nem! oh, nem… Bizonyára
95 III, 13 | tántorogva fel s alá keresztezik egymást, édes hazai nyelvüket morogják,
96 III, 41 | különösen két grófnőről, akik egymást - arculütötték, mivel féltékenyek
97 III, 41 | szemeit. - Mi nem értjük egymást, asszonyom. Nem féltékenységrõl
98 III, 42 | mászkálna rajta…~Sokáig nézték egymást némán, hallgatagon. A mély
99 III, 65 | semmi baj, újra feltaláltuk egymást, hiszen inkább örülnie kellene;
100 III, 69 | pajkosan röpködnek körbe, s egymást biztatják: »Gyerünk, reggelizzünk
101 III, 69 | elõkelõséggel horzsolja egymást.~Az elsõ falatnál leönti
102 III, 100| annyi idõ óta nem láttuk egymást. No, mármost hát együtt
103 III, 102| Fejem égett, a gondolatok egymást kergették agyamban.~- Hej,
104 III, 116| ebben is kapacitálhatnánk egymást.~- Hogyan? Hiszem ön agyon
105 III, 121| együtt, végtelenül szeretik egymást, de egymás iránti szeretetük
106 III, 125| Felvillanyozó hírek kergetik egymást, izgató események történnek
107 III, 141| sült ki, mint bántalmazták egymást nyilvános helyen, s miként
108 III, 144| Cudar sötét éjszaka vala. Egymást érte a mennydörgés és villámcsattogás.
109 III, 148| fürkészésében soha le nem gyõzhették egymást annyira, hogy másnap újra
110 IV, 2 | öreg kurucok, értsük meg egymást, nem kegyelmetek csinálták
111 IV, 12 | hajigálnák ki felváltva egymást a csicsói híres várból.~
112 IV, 34 | puhítja meg a hátukat.)~Egymást csúfolva sóvárgó szemeket
113 IV, 45 | benyomást tett az örökség híre, egymást érte a sok szerencsekívánat,
114 IV, 46 | lakói közt.~Török, bosnyák egymást irtotta, pedig milyen szépen
115 IV, 46 | erõsek.~Amint meglátták egymást, az volt a legelsõ dolog,
116 IV, 50 | láttuk, hova lépünk, sõt még egymást se láttuk. Az égen sötét
117 IV, 50 | csonttörõk, de nem eresztették el egymást. Sem jobbra, sem balra meg
118 IV, 53 | szivárványos tervek úgyszólván egymást tolták a szerény nádfödél
119 IV, 54 | Kermy Rózával szerettük egymást, amirõl azonban a szülõk
120 IV, 57 | aztán jól feldühösítették egymást, akkor adták be szokás szerint
121 IV, 69 | iskolás leánygyerek kergette egymást. A tékáikból, melyet a hónuk
122 IV, 69 | párbaj! Bizonyosan szerették egymást.~De ezt csak gondolni volt
123 IV, 76 | Nos, tehát, megértették egymást? - kérdé a tudós kísérője,
124 IV, 76 | Ilyen az, mikor két tudós egymást megérti.~Milyen lehet hát,
125 IV, 76 | hát, mikor nem érti meg egymást?~
126 IV, 85 | Cudar, sötét éjszaka vala, egymást érte a mennydörgés és villámcsattogás
127 IV, 90 | összeolvassák, megmérik egymást, hogy mennyivel lettek szegényebbek
128 IV, 97 | lökdösik õket a kávéházból.~Egymást váltogatták a tarka képek.
129 IV, 101| találkoztak, sohasem látták egymást azóta, megindult az elkeseredett
130 IV, 107| mikor ilyen díszben látták egymást.~- Mi lehet ez, atyafiak? -
131 IV, 127| Szép helyen áll. Jobbra az egymást sûrûn váltogató hegy-völgy
132 IV, 142| ahol három út keresztezi egymást; lefeküdtem a hóra, várván,
133 IV, 142| alatt eltûnt a savanyúság. Egymást érte a sok mennyei ujjmutatás
134 IV, 152| összetûzött, jól elagyabugyálták egymást, másnap pedig pört indítottak,
|