Rész, Fejezet

  1   1,  3  |           fel.~A lutrit a felséges császár találta fel, kinek annyi
  2   1,  3  |        monarcha, mint akár a török császár: uralkodik minden szenvedély
  3   1,  5  |         olyan görbék, mint a török császár névaláírása: az ördög tudna
  4   1,  9  |         Bécsben, mely iránt maga a császár is érdeklõdék, s melyet
  5   1,  9  |          uram tanácsára a fölséges császár Bornemisza István uram õkegyelmét
  6   1,  9  |       hajdan e földi élet sarát.~A császár dühös lett s rendõrfõnököt,
  7   1,  9  |         Szatmár a császárnak,~De a császár ezért csak egyet Szatmárnak!~
  8   1,  9  |            õmiatta, még a fölséges császár is rászorult egy ízben.~
  9   1,  9  |          bûnügy, mely iránt maga a császár is érdeklõdik vala, s melyet
 10   1,  9  |       hajdan e földi élet sarát.~A császár dühös lett, s rendõrfõnököt,
 11   1,  9  |         Szatmár a császárnak,~De a császár ezért csak egyet Szatmárnak.«~
 12   1,  12 |            A fejedelem nem a bécsi császár ám, akinek a háza keresztüljáró
 13   1,  12 |       arról értesült, hogy Leopold császár most nemsokára Budára jön.
 14   1,  12 |        most hallgatna felõle, ha a császár bejövetele napján nem véletlenül
 15   1,  12 |         ott laktak valahol a török császár leányának a háza mellett,
 16   1,  12 |           amit láttak, a pompát, a császár kinézését (bizony nem volt
 17   1,  12 |         Mindennap egy futár jött a császár után Bécsbõl. Az öreg császár,
 18   1,  12 |      császár után Bécsbõl. Az öreg császár, mintha sejtette volna a
 19   1,  15 |            Aachenben, ahol a római császár udvaroncai faragták az élceket.~
 20   1,  21 |          lehet.~- De ha rendelem a császár nevében.~A vállait kezdte
 21   1,  21 |      vállait kezdte vonogatni.~- A császár nevében? Jó, jó. Én lojális
 22   1,  21 |          Légy tele, gyomrocskám, a császár nevében«, azért az mégis
 23   1,  23 |        király volna, de mikor csak császár… Nem volt érdemes, tekintetes
 24   1,  24 |           tanítója iránt és amikor császár lett, kinevezte hadnagynak.
 25   1,  25 |           dohogott a gróf. - Ott a császár miatt restellném.~- Hát
 26   1,  27 |           vitéz becsúszott, azon a császár se segíthet - és ott rostokolt
 27   1,  27 |             amennyim van. Többet a császár se vehet el tõlem.~- Én
 28   1,  32 |       állítás. Hát az Isten, hát a császár!… Eppû, eppû!~Ez az »eppû«
 29   1,  32 |            Murkainé. Így nem fõz a császár szakácsa sem. Megtartom
 30   1,  35 |            csak föld nincs. Maga a császár az elsõ földbirtokos mintegy
 31   1,  35 |         kis gyerekeknek való, de a császár se adhat többet, csak amennyije
 32   1,  35 |     Kozsibrovszky. - Ilyet a német császár se iszik. Tessék ezt megkóstolni.~
 33  II,  2  |         bibircses homlokán a török császár névaláírásához hasonló ránccirádák
 34  II,  5  |        vörhönyeges szakállú, Miksa császár képû, hosszú atillás alak
 35  II,  13 |            keserűen a fővezér. - A császár trónja, élete az istenek
 36  II,  13 |            nép nevében Gordian. »A császár nevére kérlek, csillapodjatok.«~»
 37  II,  13 |        felemelni Germanicus »én, a császár fogadott fia, hogyan tehetném
 38  II,  13 |      elõttetek ontom véremet, ha a császár hûségére vissza nem tértek,
 39  II,  13 |          egy új ütött ki, de ezt a császár fia, Drusus, igen könnyen
 40  II,  13 |    császárnál tenni tiszteletét. A császár megszorítá a vezér kezét.~»
 41  II,  13 |      szenátus termei nyíltak meg a császár elõtt. Tiberiust Drusus
 42  II,  13 |    ellenkezõleg: engedékeny volt a császár személye iránt. Tiberius
 43  II,  13 |            balra udvaroncai, kik a császár gondolatjait lesik. A drága
 44  II,  13 |          javalló zúgás követé, s a császár dühtõl tajtékzó ajakkal
 45  II,  13 |    közöttük a tribun, Gordianus.~A császár kérdezé a kevély tribunt:~»
 46  II,  13 |          ellenem, ugye?«~Gordian a császár füléhez hajolt: Én kardot
 47  II,  13 |       ellen, és rántok bármikor.~A császár ajkain öröm mosoly vonult
 48  II,  13 |        Sejan, a vérpadra velök!«~A császár sietett a tornácra gyönyörködni
 49  II,  13 |      szállására. Midõn elváltak, a császár azt súgá fülibe: »Szükségem
 50  II,  13 |          volt iránta Piso. Pisót a császár küldé átvenni Syria kormányzóságát,
 51  II,  13 |            nekem?«~»A legjobbat, a császár kegyét és köszönetét a néplázadás
 52  II,  13 |       készséggel engedelmeskedek a császár parancsainak: Piso baráti
 53  II,  13 |           súgá a tribun fülébe.~»A császár egészségére, bajnokok!« -
 54  II,  28 |      bevádolá emiatt a császárt. A császár megidéztetvén a bíró által,
 55  II,  33 |         székvárosban minap a német császár tiszteletére rendezett ebéd
 56  II,  33 |            Vilmos (a mostani német császár), ki akkoriban csak porosz
 57  II,  45 |   dicsõséges elõdje vitt véghez.~A császár mosolygott a toaszt alatt,
 58  II,  55 |        muszka cár-e, vagy a burkus császár?~Tudom, fáj a szíve, hogy
 59  II,  62 |   egzaltált embertõl.~- Én a kínai császár - a mikádó vagyok.~Az uralkodók
 60  II,  62 |     bizonyítja be ön, hogy a kínai császár?~- Bagatelle! Jöjjenek önök
 61  II,  62 |           derültebb lett - a kínai császár õfelsége pedig szinte átadta
 62  II,  69 |           hogy járnak azok, akik a császár és a monarchia ellen vétkeznek.
 63  II,  79 |            ahogy valaha II. József császár kombinálta ki a magyarok
 64  II,  83 |         amik olyanok, mint a török császár névaláírása; nem tudja olvasni
 65  II,  100|           eligazodni, mert a török császár névaláírása se komplikáltabb.~
 66  II,  110|         nem jön. Azt mondta, még a császár kedvéért sem hagyja abba
 67  II,  120|             mikor uralkodott Lipót császár?~Lengyel György a »magolók«-
 68  II,  134|        MEGYEI TÖRTÉNETEK~1881~I. A CSÁSZÁR EMBERE~Egyszer egy vidám
 69  II,  134|          úr, aszondom... mert én a császár embere vagyok.~- Majd adok
 70  II,  134|        ádáz dühhel.~- Nesze neked, császár embere... no, még egy...
 71  II,  134|          gazember... ha ezerszer a császár embere vagy is. Most pedig
 72  II,  134|          van a börtönben, s hogy a császár hét font húst fog kivágni
 73 III,  1  |           ifjú közül négy vált be »császár emberinek«. (Szinte szégyenlem
 74 III,  1  |      melyre õmiatta még a fölséges császár is rászorult egy ízben.~
 75 III,  1  |         volt az, mely iránt maga a császár is igen érdeklõdik vala,
 76 III,  1  |       hajdan e földi élet sarát.~A császár dühös lett, rendõrfõnököt,
 77 III,  1  |        Szathmár a császárnak,~De a császár ezért csak egyet Szathmárnak.«~
 78 III,  63 |            úr jött aznap Szügybe a császár képében, hol is nagy lakomát
 79 III,  68 |      tábortüzeknél, hogy a francia császár ki akarta cserélni a mi
 80 III,  68 |     regementet ígért érte, hanem a császár két regementet kért - hát
 81 III,  68 |           bizonyos Hunkár Antal.~A császár emlékezett nevére, s nagy
 82 III,  83 |         négy felé vágatá a haragos császár, de azután megijedt tettétõl,
 83 III,  89 |     lakomát csaptak, hogy a muszka császár sem eszik olyat. Volt ott
 84 III,  103|           elõtt, a várat elvette a császár, s odaadta Keraházi Joó
 85 III,  148|         Aki azonban akkor még csak császár volt.)~- Ne hagyjuk!~Nagy
 86  IV,  15 |    kancellár volt - beszélték -, a császár után az elsõ ember. Egyszerre
 87  IV,  15 |           hatalmas embernek, aki a császár után elsõ volt, aki két
 88  IV,  20 |              A könyvet elolvasta a császár is, aki nagyon fölvilágosodott
 89  IV,  20 |     Mikorra parancsolja, fölség?~A császár kitûzött egy napot és egy
 90  IV,  20 |         valamit mondani? - szólt a császár megütõdve.~- Oh, felség…
 91  IV,  20 |           patvarba is - kiáltott a császár nevetve. - Nagyon szívesen
 92  IV,  36 |          vagy?~- Én a volt francia császár vagyok.~- Hogy lettél császárrá? -
 93  IV,  36 |           már megint?~- Az osztrák császár.~- Miféle címen?~- »Isten
 94  IV,  39 |     gyökereit, mintha csak a török császár névaláírását akarná utánozni
 95  IV,  48 |         érdemrendje van« - szólt a császár.~»Van bizony.«~»De csak
 96  IV,  48 |            sas-rendet”?« - szólt a császár.~»Kicsoda ön?«~»Én Napóleon
 97  IV,  59 |  nekikezdett, kész elmenni egész a császár színe elé, s térdre borulni
 98  IV,  59 |     kegyelemért.~De nem kellett. A császár behunyta a szemét, és hátratette
 99  IV,  97 |      gyerek csak azt teszi, amit a császár.~- Igaz, igaz, ez még nem
100  IV,  102|    székelyek lázongtak, II. József császár Dimén uramat hívatta fel
101  IV,  102|          mondá róla egyszer József császár. - Mi lett volna ebből,
102  IV,  102|            miniszterek, a nádor, a császár, hogy később nagyon elbizakodott
103  IV,  102|          tetőpontját, midőn József császár Erdélyben utazván, Dimén
104  IV,  102|   Pásztor-bükke« alatt haladt el a császár kocsija, odaszól Dimén uram:~-
105  IV,  102|       Rikán menve, aggódva kérdi a császár:~- Sunt latrones in silvis,
106  IV,  107|      Teleky Mihály uram és a török császár biztosa.~Persze hogy rögtön
107  IV,  107|            Naláczy uram és a török császár biztosa, egy pocakos, Tahir
108  IV,  119|         már ekkor õfelsége osztrák császár volt, s a paprikás hús nagy
109  IV,  119|         amit a király ígért.«~De a császár nem adott semmit a tanácsadókra,
110  IV,  127|           néven már Augustus római császár idejében említve van s a
111  IV,  127|         megtartá Nyitrát, s Henrik császár elkedvetlenedve mondá Salamonnak:~-
112  IV,  127|       fájlalták a vár elestét, s a császár Bucquoi vezért bízta meg
113  IV,  127|           a mienk legyen - mondá a császár -, akármennyi vérbe kerül
114  IV,  127|     megírva a csillagokban, hogy a császár sohasem bírhatta sokáig.~
115  IV,  127|          is kobozta a várat Rudolf császár és odaajándékozta a bécsi
116  IV,  127|        vissza Miczbán s leütötte a császár fejérõl a sisakot s még
117  IV,  127|         Sóvári családtól Ferdinánd császár részére foglalta el, de
118  IV,  137|            Milyen gondolat, hogy a császár lovait én tartsam kosztban.
119  IV,  137|          az öregúr. - Hát azt is a császár ármádiájából vettem neki
120  IV,  142|          gyenge« híreket hozott. A császár (mondhatom kendteknek, hogy
121  IV,  142|         mozoghat szabadon. De ha a császár nem teheti, én tehetem (
122  IV,  142| önérzetesen ütött a mellére). Ha a császár nem adhat más bezirkert,
123  IV,  148|        jöttek:~- Nem bírt velünk a császár. Elhítta segítségül a muszkát!~
124  IV,  148|           azt mi mind elvehetjük a császár nevében, mert mi tizenketten
125  IV,  148|          tizenketten vagyunk itt a császár.~Nagy ínyenc is volt Jarobitsek;
126  IV,  150|        KIRÁLY SZERETETE?~I. Ferenc császár és király sok viszontagságon
127  IV,  150|            Mátyás uram:~- Felséges császár és király! Inkább vágassa
128  IV,  150|         nagy potentát még egy volt császár arra, hogy sokan alkalmatlankodjanak
129  IV,  150|      vegyített epéjét.~A puhaszívű császár elérzékenyült, izgatottan
130  IV,  150|          takácsné eltávozott, de a császár felháborodása meg nem szűnt.
131  IV,  150| holthalványan állított be reggel a császár előszobájába a többi várakozók
132  IV,  150|            a sor. Kinyílt előtte a császár elfogadó szobája, mint egy
133  IV,  150|          felvillanó emlékezettel a császár, most már biztos léptekkel
134  IV,  150|           tanulság? Az-e, hogy egy császár szeretete hárommilliót ér,