Rész, Fejezet
1 1, 3 | azonnal rájöttek, hogy a szerencsétlen családja érkezett meg, s
2 1, 3 | hónapja már, hogy szegény szerencsétlen apádat elindult felkeresni,
3 1, 3 | Erzsiék háza elõtt (hol férje szerencsétlen sorsa óta egyszersmind Boris
4 1, 11 | azt kezdte gyomrozni. A szerencsétlen Kustár halálra sápadva szabadkozott:~-
5 1, 11 | vízipuskát kérnek a megyétõl a szerencsétlen helységnek.~Azaz mégis Szekula
6 1, 12 | királyhoz!~- Oh, oh, te szerencsétlen! Hol szedted magadba ezt
7 1, 12 | akik felkényszerítették.~- Szerencsétlen! - súgta neki az egyik apród,
8 1, 12 | tudván, hol áll a feje, ezt a szerencsétlen iratot is az instanciák
9 1, 12 | megrendülve. - Mit vétett a szerencsétlen?~- Lopott, sikkasztott,
10 1, 13 | elõ nem adja magát az a szerencsétlen eset, hogy egy fél rántott
11 1, 13 | bizonyosan jó vagy, csak szerencsétlen. És én fogadalmat tettem
12 1, 13 | maga az a jelentés, amit a szerencsétlen tanár a zsámi kastélyban
13 1, 13 | haza Krakkóból, emiatt a szerencsétlen pletyka miatt. Az ilyen
14 1, 14 | úgy lehetnél boldog, mint szerencsétlen, kit, mint a fölkapott pelyhet,
15 1, 15 | Poven. De hogy nézesz ki, szerencsétlen?!~A kis Hippolyt valóban
16 1, 17 | szavaidra! A királlyal beszélsz, szerencsétlen!~Kaszperekné ránézett fürkészve
17 1, 18 | pislogó csillagaival. Csupa szerencsétlen emberek, uram, akiket az
18 1, 18 | Mitõl?~- Hogy el ne fogja, szerencsétlen. Jaj, vége van! Jaj, itt
19 1, 18 | derengeni az öreg elméjében.~- Szerencsétlen! - kiáltott fel - te talán
20 1, 18 | ami az enyimet szorítja? Szerencsétlen ember vagyok, semmim sincs,
21 1, 18 | adsz meg húszezer forintot, szerencsétlen! Még csak ez kellett! Megõrültél?
22 1, 19 | szól ahhoz a grófné, te szerencsétlen!~- Semmit. Hiszen most már
23 1, 19 | kotyvalékot etetett vagy itatott a szerencsétlen özvegyasszonykával. Oh,
24 1, 19 | elhagyja, elválik tõle. Oly szerencsétlen volt s annyira elhagyatott.~
25 1, 20 | óraláncát (ki ne rántsd, te szerencsétlen, mert nincsen a végiben
26 1, 20 | fölfalta volna a gyermeket. E szerencsétlen ártány egyébiránt idõk folyamán
27 1, 27 | oda? Jössz le mindjárt, te szerencsétlen! Ha ugyan le tudsz jönni.~
28 1, 31 | befalazva, mint egykor ama szerencsétlen fehérszemély, Ubrik Borbála.
29 1, 32 | csak rettenetesen gyáva, szerencsétlen nevelés áldozata? Mirõl
30 1, 32 | mikor megértette, hogy a szerencsétlen flótás még semmit se tud,
31 II, 3 | szabályszerûen van. Aki szerencsétlen a szerelemben, szerencsés
32 II, 3 | egy kis gyermekfõkötõ.~A szerencsétlen ember kiejtette kezébõl
33 II, 3 | ember halott, egy boldog nõ szerencsétlen, egy okos s szelíd férfiú
34 II, 3 | néni gyakran jár át kedves, szerencsétlen keresztlányához és vigasztalja
35 II, 6 | Õ azt venné meg, mert az szerencsétlen szám: õ pedig szeret a szerencsétlenséggel
36 II, 6 | azt mondta:~- Itt nincs szerencsétlen szám. Mind szerencsés. Pedig
37 II, 7 | volna onnan mindent...~A szerencsétlen férfiú sápadt lett, mint
38 II, 7 | görcsösen tartá kezében a szerencsétlen papirost.~- Nézd meg ezt,
39 II, 7 | rajtam! Én nagyon, nagyon szerencsétlen vagyok.~- Ön különös! -
40 II, 7 | okos ember, szamár ember, szerencsétlen ember, mind mind összetaposva,
41 II, 15 | jobbra-balra lóbálódzott a szerencsétlen vödör.~Schlikk, amint észrevette,
42 II, 16 | nyelvéhez, s jaj annak a szerencsétlen halandónak, kinek ez éles
43 II, 17 | gumiarabikumával az éghez. És a szerencsétlen zseni ott forog a többi
44 II, 18 | agyamon egész láncolata azon szerencsétlen eshetõségeknek, miket hazugságom,
45 II, 21 | gyanútlanul nyakára kötvén a szerencsétlen kendõt, szorongó szívvel
46 II, 21 | fakadt s kiejté kezébõl a szerencsétlen kenyérdarabot, mely kis
47 II, 21 | Hiszen õ is éppen olyan szerencsétlen, éppen olyan árva, mint
48 II, 22 | sem kaptam még eddig.~A szerencsétlen ember felordított, mint
49 II, 24 | De ha úr lehetsz, te szerencsétlen!~- Nem akarok úr lenni,
50 II, 24 | másikban pedig egy senki, egy szerencsétlen senki, egy nagyon-nagyon
51 II, 26 | túlságos atyai szereteteddel s szerencsétlen lesz egész életére.«~- Ej! -
52 II, 26 | Ilonámnak, az ugyan nem lesz szerencsétlen. Különben is mi az, amit
53 II, 33 | No, Johann, mi baj?~A szerencsétlen megvallá bûnét, mire a joviális
54 II, 34 | hallaná:~- Ez bizonyára szerencsétlen. Édesanyám majd segít rajta,
55 II, 34 | szabad addig várnunk, míg a szerencsétlen és segélytelen emberek tőlünk
56 II, 34 | meg fogsz győződni, hogy szerencsétlen és támogatásunkra méltó.~
57 II, 34 | mégis meg kell halni!...~E szerencsétlen kisleány könnyei és fájdalmának
58 II, 34 | csalt meg; a sors, mely e szerencsétlen emberekről megfeledkezni
59 II, 34 | arra fordíthassam, hogy e szerencsétlen emberek nyomasztó szükségét
60 II, 45 | színészi pályára lépni.~Életem szerencsétlen volt. A feleségem meggondolta
61 II, 51 | a világosságot, nekünk, szerencsétlen londoniaknak ez is pénzbe
62 II, 51 | aztán egykedvûen megnézte a szerencsétlen ifjú tetemét s végigfutá
63 II, 54 | csak helye volt meg, egy szerencsétlen kardszúrás Drégelynél megfosztotta
64 II, 56 | párbaj, melyet az utódok szerencsétlen kézzel választottak ki a
65 II, 60 | szirmai a fehér rózsának.~A szerencsétlen gyermek megkövülten állott
66 II, 60 | rivallt rá a grófnõ.~A szerencsétlen sorsüldözött gyermek már
67 II, 60 | megvetéssel -, hogy van lelke egy szerencsétlen beteg leányt galádul megtámadni?~-
68 II, 62 | kedvemben...~- Hallgasson, szerencsétlen! - kiáltja közbe a fiatalabb
69 II, 65 | mozgássá alakultak, s a szerencsétlen táncosnak utóvégre őrült
70 II, 72 | uram - válaszolá Pukovics a szerencsétlen »miért«-re, miközben a sürgönyt
71 II, 88 | megtekinteni, hanem éppen szerencsétlen idõben érkeztem oda, szakadt
72 II, 90 | napokon át ott táncol a szerencsétlen város falai alatt, rongálja
73 II, 90 | amit századok emeltek?~A szerencsétlen tündér ott zokogott a sáros
74 II, 96 | egész hidegen.~- Oh, te szerencsétlen! Hát az a gyönyörû szemjáték.~-
75 II, 99 | találta, hogy õ nagyon, nagyon szerencsétlen ember, kivel nem rokonszenvez
76 II, 117| fõherceg, hanem csak egy szerencsétlen miniszteri fogalmazó, hagyják
77 II, 120| hiába dünnyögte: »Ez a szerencsétlen fiú még veszedelmet hoz
78 II, 123| Hogy jutott kend oda?~A szerencsétlen ember most oldalt fordult
79 II, 123| közelebb-közelebb vitte a szerencsétlen városhoz, bizony mégis az
80 II, 124| zokon vette a sérelmet s a szerencsétlen várostól megvonta a katonai
81 II, 127| s azt találta, õ nagyon szerencsétlen ember, kivel nem rokonszenvez
82 II, 128| hagyjátok elveszni azt a szerencsétlen fiút! Tudjátok, hogy betegeskedett
83 III, 2 | halálra váltan.~- Oh, én szerencsétlen! Nem tudok én semmit. Jaj,
84 III, 3 | csúfolják, nagyot bámul a szerencsétlen halandón, ki tőle csizmát
85 III, 7 | biztatta sohasem.~Eljött azon a szerencsétlen éjszakán, amikor már a Józsi
86 III, 8 | hova lesoványodni s egy szerencsétlen szerelmet ment felejteni
87 III, 8 | ez tette tulajdonképpen szerencsétlen flótássá, mert pénze lévén,
88 III, 8 | törõdnek is azok vele, a szerencsétlen flótással? Bánják is õk,
89 III, 56 | nemzetes asszony. - Mindenben szerencsétlen! Hozza csak be a hajolajat
90 III, 65 | ebben a mindent fölülmúló szerencsétlen helyzetében.~- Kocsit akartunk…
91 III, 82 | ami kapcsolatban volt a szerencsétlen férfiúval, mint más egyebet.
92 III, 85 | jegyzõkönyvet is vett fel.~- Szerencsétlen! - kiáltám, mikor elbeszélte
93 III, 87 | rabul maradt ott benn a szerencsétlen méh. Átfeketedett teste
94 III, 122| tegnap a szolgától.~- Egy szerencsétlen tébolyodott - mondá részvéttel.~-
95 III, 122| õrült vagyok, pedig csak egy szerencsétlen elzüllöttel van dolguk.
96 III, 127| dolog - de ha ki sem sül?~Szerencsétlen vagyok, tisztelt szerkesztõ
97 III, 130| eszembe jutott Vrana Mihály.~A szerencsétlen Vranát becsukattam tegnapelõtt.
98 III, 138| két elsõ fog kitört!...~Szerencsétlen barátom, aki alszol, csendesen
99 III, 141| a lebeszélõk közt maga a szerencsétlen kapitány is), ne menjen,
100 III, 148| megint váltókat írtál alá? Te szerencsétlen ember, hova rohansz, hova?
101 III, 148| ezentúl magával.~A Timár szerencsétlen fölsülése után beletörõdött
102 IV, 13 | visszarántottam.~- Mit akar tenni, szerencsétlen!~Rám nézett dühösen, s aztán
103 IV, 13 | természetesen nem jött, s az én szerencsétlen emberem most már rimánkodásra
104 IV, 13 | nem azért említettem fel a szerencsétlen Vandrákot, hogy dicsekedjem
105 IV, 28 | parancsaimat, melyeket Mihály fiam szerencsétlen halálából okulva, eléje
106 IV, 32 | hogy én szeretem. Oh, jaj, szerencsétlen volt az az óra, amikor én
107 IV, 40 | magának más bolondot.~A szerencsétlen vendéghívó kétségbeesve
108 IV, 44 | a Török úr terve nagyon szerencsétlen, s azonfelül szörnyen impraktikus.
109 IV, 45 | szeme ki nem égett annak a szerencsétlen Dákosnak! Így van az, aki
110 IV, 47 | lehetett meg a vihar. Oh, én szerencsétlen!~*~Így beszélték el nekem
111 IV, 57 | beadta a maga voksát is. Egy szerencsétlen »igen«-t.~S így lett meghozva
112 IV, 59 | kedves Bíró. Azokkal a szerencsétlen »amerikai nyulak«-kal trafikált.~-
113 IV, 61 | ennek az oka? - kérdém.~- A szerencsétlen képe miatt - mondá Nagy
114 IV, 61 | minden - nyöszörögte -, a szerencsétlen arcom az oka. Nem is próbálkozom
115 IV, 65 | már csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátfa curriculuma - fogják
116 IV, 75 | tudhatta volna, hogy a péntek szerencsétlen nap. Mindenféle katasztrófák
117 IV, 81 | Jó napot - köszönté a szerencsétlen Ocskoványi. - Ha megengedi?…~
118 IV, 97 | Mert sokat hallottam olyan szerencsétlen gyerekekrõl, akik nagy városokban
119 IV, 97 | Legyen elnézõ a szegény, szerencsétlen fiam iránt.~Vankovics arca
120 IV, 106| szerszámokhoz. De még jó, hogy az a szerencsétlen kapta rá nem kiált egynémelyikre: »
121 IV, 111| lett soha pör; sőt annyira szerencsétlen keze volt, hogyha valami
122 IV, 121| Szerencsétlenül járt.~- Nagyon, nagyon szerencsétlen.~- Azt is tudod már, hogy
123 IV, 123| denunciánsnak fognak tartani… Szerencsétlen, ki adta neked ezt a tanácsot?~-
124 IV, 127| hat fiút vízbe dobta.~A szerencsétlen anya, ki a szégyennél inkább
125 IV, 128| értelek.~- Kompromittáltál, szerencsétlen! Bolondokat írtál a képrõl.~-
126 IV, 142| Kisasszony-napkor megnémult. A szegény szerencsétlen szülei visszaemlékeztek
127 IV, 145| nem az Abdallah lova, te szerencsétlen. Hisz ez nem a Rim. Az öreg
128 IV, 145| ott alant?~- Én szegény szerencsétlen - kiálta egy hang -, nekitámaszkodtam
129 IV, 148| úr. - Mi jut az eszedbe, szerencsétlen! Ez az egy muszka már nem
130 IV, 150| közepére: »Meghalsz.«~A szerencsétlen gyakornok ilyen borzalmas
131 IV, 152| Hogy merted azt tenni, te szerencsétlen?~- De hiszen egyenesen azért
|