Rész, Fejezet
1 1, 3 | valaki a doktor kinézésû öregúr volt.~- Ah! Hiszen ez az
2 1, 3 | Fodros Marci ott állott az öregúr szobájában. Nagyon szép
3 1, 13 | kezdett odajárni. Egy piperkõc öregúr, aki a haját festette, kockás,
4 1, 13 | Minthogy pedig az elõkelõ öregúr csak egyszer jött egy héten,
5 1, 13 | sipsiricával az udvaron. Az elõkelõ öregúr is rendesen beállított minden
6 1, 13 | is elég volt. Egyszer az öregúr ott felejtette az asztalon
7 1, 13 | comtesse-nek, mikor az elegáns öregúr megjelenik, egyéb napokon
8 1, 13 | ád akkor a finom illatú öregúr?~Nem ment a dolog könnyen,
9 1, 13 | miért nem jár most ide az öregúr, akinek a fiákerje künn
10 1, 13 | bányadirektor -, a kastélyt egy öregúr bérelte ki a megboldogult
11 1, 13 | öltözött katonás tartású öregúr, kit eddig Druzsba úr nem
12 1, 13 | Láncon vannak - szólt az öregúr, nevetve a Druzsba úr megrökönyödésén -,
13 1, 13 | idegen.~A lépcsõzetnél nyájas öregúr mutatkozott bojtos házisapkában,
14 1, 16 | annyiban viszi csak elõbbre az öregúr, mert a fentebb leírt jelenetek
15 1, 16 | Nyágovára és megkérte.~Az öregúr nem ösmerte Nagyidayt, egy
16 1, 16 | el, de a legkedvesebb az öregúr, aki esténkint, mint hajdan,
17 1, 20 | zördült össze? Ej, dehogy; az öregúr éppen a múlt héten tette
18 1, 24 | Miklós bácsi. Tréfás, jóízû öregúr. Lelke minden társaságnak.~-
19 1, 24 | járatosak már ösmerték az öregúr gyöngéjét, hogy szívesen
20 1, 24 | vendég születési évszámát, az öregúr eltûnt az asztaltól. Észre
21 1, 27 | Hát szépen elment.~Az öregúr méltatlankodva förmedt rá:~-
22 1, 31 | mentél el? - csodálkozék az öregúr.~- Dehogynem. Hiszen akkor
23 1, 32 | minden világos - kiáltá az öregúr s kenetesen hozzátette: -
24 1, 32 | olyan általános.~Különc öregúr volt, és nem szerette a
25 1, 32 | nimbuszát, fõispánságát.~De az öregúr hajthatatlan maradt.~- Egész
26 1, 33 | éltek és otthon haltak.~Az öregúr után nem maradt semmi vagyon;
27 1, 35 | tartozol nekik, Ninette.~Az öregúr szeretett csipkelõdni.~A
28 II, 2 | Azután mosolyogva felkelt az öregúr, illedelmesen köszönt a
29 II, 2 | igen sokan járnak utána.~Az öregúr az ajtóban még egyszer megfordult
30 II, 2 | jobban csodálkoztak, mikor az öregúr sem a délelõtti, sem a délutáni
31 II, 4 | egy simára borotvált képû öregúr lép be rajta, talpig érõ
32 II, 4 | támadt volna fel sírjából.~Az öregúr körülnéz az ajtónál, s meglátván
33 II, 4 | magától ment el. Csak nehány öregúr maradt még csendes, boldogító
34 II, 5 | volt kötve.~Az olyanféle öregúr már nem sokat ad magára,
35 II, 5 | hangulatba nem ejti.~- Alszik az öregúr... - mondá Kubacsek.~- Csodálatos!
36 II, 6 | azután kocsira ülnek és az öregúr is hazakíséri õket. Otthon
37 II, 7 | lakja, a másik kettõt az öregúr használja; az egyiket háló,
38 II, 7 | csupa izgékonyság volt az öregúr; a csibukszárnak ugyancsak
39 II, 7 | meszelt homlokzatot.~Az öregúr megcsóválta fejét, nem szólt
40 II, 7 | hangzott újra kívülrõl az öregúr hangja, sokkal érzékenyebben
41 II, 24 | protekciója folytán.)~Az öregúr ezalatt zsöllyeszékébe dõlt
42 II, 24 | rivallt rá mérgesebben az öregúr.~Gábor huszárnak zokon esett
43 II, 24 | Teringette! - dörmögé az öregúr elbûvölve ennyi szépségtõl.~
44 II, 24 | viszonbiztosítást kap tõlem. Az öregúr halálával pedig egyszerûen
45 II, 32 | tett Deák Ferencnél. Az »öregúr« így fogadá:~- Nem tehetek
46 II, 33 | fel és õszültem meg.~Az öregúr megfogadta e jó és õszinte
47 II, 33 | von Ungarn - válaszolt az öregúr.~- Schön - jegyzé meg félgúnyosan
48 II, 36 | gyermekeim - tagolá az öregúr -, hogy így kell találkoznunk!~-
49 II, 43 | szavahihetõ, hû és becsületes.~Az öregúr, ki a tanítóval beszélt,
50 II, 43 | tudna dönteni - folytatá az öregúr a párbeszédet ugyanazon
51 II, 43 | igazi arannyá neveli.~Az öregúr kezét nyújtotta a tanítónak.~-
52 II, 43 | Derekasan volt - kiáltá az öregúr hangosan, nagy csodálkozására
53 II, 43 | hosszasan; de minthogy az öregúr egyik legtekintélyesebb
54 II, 43 | Fenyéri Irma! - olvassa az öregúr a következõ cédulából is.~
55 II, 43 | Fenyéri Irma! - olvasá az öregúr szomorú hangon.~Egy sikoltás,
56 II, 76 | Aranyosnak szólt. Mindegy. Az öregúr már meghalt, ezt az örökséget
57 II, 78 | csodálatos esemény nyitjára, az öregúr a pesti indóházban, midõn
58 II, 103| Gazdának - mondja a jó öregúr, s élénk fiatalemberes arcán
59 II, 105| szabadszájú ember volt az öregúr, s nyers, ha megharagudott,
60 II, 105| mondogatta hetykén az öregúr - õk már nem feleselgetnek;
61 II, 105| hittel is halt meg a jó öregúr, áldja meg az isten a haló
62 II, 110| egyszersmind elhatározta megírni az öregúr élettörténetét és jellemrajzát
63 II, 110| keresettel végzõdött.~Az öregúr régi barátai egész haláláig
64 II, 113| asszonynak csak elõhozni is, az öregúr pedig, amilyen jámbor ember,
65 II, 113| ellenszenve, ki, valahányszor az öregúr beküldte: »Eredj, öcsém,
66 II, 113| kimondom az igazat - szólt az öregúr egy mély sóhajjal -, én
67 II, 117| jött be az elõszobába egy öregúr arany pápaszemmel s egyenesen
68 II, 124| ruházták; vitte is azt az öregúr egész táblabírói tekintéllyel
69 II, 124| volt igénybe vennie.~Az öregúr nem is igen kímélte õket,
70 II, 134| legény helyett egy pocakos öregúr, megszaporodva vagy egy
71 II, 134| szólalt fel legelõször egy öregúr õsz fejjel, apró, szúrós
72 III, 16 | forint - mondá a tréfás öregúr -, a többiért pöröljön be.~
73 III, 75 | kölyök… pszt… - szólt az öregúr félénken körülnézve.~- No,
74 III, 101| Kálmánunk eszejárása is.~Az öregúr is, aki nekem az adomát
75 III, 109| nagy sietségében éjjel az öregúr, és elvitte magával.~És
76 III, 115| vezetõ kapitány, egy jó öregúr, mindenek elõtt barátságosan
77 III, 118| emberéletet megmentett, az öregúr az ezerötszáz forintot és
78 III, 124| Igenis, a képviselõ urat egy öregúr.~- De hát hogy mer maga
79 III, 131| oldozták ki a zacskókat, az öregúr egyenkint vizsgált meg egyre
80 III, 148| nem érted! - védekezett az öregúr. - Magas politika az neked.~
81 III, 148| megyek rögtön - mondá az öregúr szomorúan, és öltözködni
82 IV, 1 | megvette egy Horváth nevezetû öregúr, akinek igen csinos, kedves
83 IV, 1 | keskeny ösvényen egy apró öregúr tipeg nyúlánk fiatalasszonyba
84 IV, 1 | szépen - kedélyeskedett az öregúr. - A kártyajáték nem lovagjáték!~
85 IV, 1 | feleségének - tört ki az öregúr, dühösen csapkodva csontos
86 IV, 10 | éppen azok ítélték el az öregúr modorát erõsebben, akiknek
87 IV, 21 | erre kijött türelmébõl az öregúr, és sértõdve mondá a bajuszát
88 IV, 22 | gyújtani, de nem volt mivel. Az öregúr szivarja égett, de nem volt
89 IV, 22 | szólalt meg egyszerre az öregúr -, hogy nem úgy van mint
90 IV, 22 | élveztem. Ez nekem új lesz.~Az öregúr új szivarra gyújtott, s
91 IV, 41 | vonzódnak egymáshoz - mondá az öregúr -, öcsémuram jó famíliából
92 IV, 41 | Nincs az idén - felelte az öregúr hebegve.~- Az ördögbe is -
93 IV, 41 | Antos Márton.~- Nos, az öregúr is itt lesz a téli estékre.~-
94 IV, 43 | szomszéd állomáson õszbe borult öregúr szállt be két suhanc gyerekkel.~
95 IV, 43 | nyájas képû, szeretetreméltó öregúr csakhamar szóba ereszkedett
96 IV, 54 | házhoz a Nemeskey família. Az öregúr, az asszony, a kamasz fiok
97 IV, 56 | tokás, õszbe csavarodott öregúr szítta, aki háttal dûlt
98 IV, 59 | megkíván.~Felcihelõdék az öregúr, s becsomagolta nemcsak
99 IV, 63 | virtus.~Szívesen fogadott az öregúr, s noha gyanúperrel élt
100 IV, 68 | az ember?~- Egy kopottas öregúr. Azt állította, hogy õ a
101 IV, 83 | az udvaron egy jókinézésû öregúr játszott a kutyákkal, az
102 IV, 84 | emberüket, perbe fogjon. Az öregúr vonakodott egy darabig a
103 IV, 84 | Somogy megyei patriarchális öregúr volt - ki vele csakhamar
104 IV, 87 | blúzban, és egy cilinderes öregúr. A két férfi diskurált együtt
105 IV, 90 | estén beállított hozzám egy öregúr, akit igen jómódú embernek
106 IV, 90 | a tõkéibõl élõ csendes öregúr a Bodzafa utcából.~»Mivel
107 IV, 90 | szolgálhatok?« - kérdém.~Az öregúr egy csomagot cepelt a hóna
108 IV, 93 | vissza Erdélybe.~Szegény öregúr egész holta napjáig sínylette
109 IV, 94 | vérû, nagy fehérszakállas öregúr), gömbölyû kacskaringós
110 IV, 100| nem is tanácslom nekik.~Az öregúr olyan vörös lett, mint a
111 IV, 128| elpanaszolták a nagy lapszust. Az öregúr közömbösen mondá:~- Tanulatlan
112 IV, 130| bûnösöket vallatott, az öregúr ki akart küldeni:~- Eredj,
113 IV, 131| nyáron egy cseh fürdõben. Az öregúr a leányával, özvegy Maky
114 IV, 131| szolgabírák nem szoktak lenni.~Az öregúr elutazott, és Mária csakugyan
115 IV, 133| állottam a kékkõi erdõben. Az öregúr éppen a vadász-kalendáriumot
116 IV, 137| zsarátnokkal eteti õket?~Az öregúr fájdalmasan sóhajtott.~-
117 IV, 137| Kihez? - mordult fel az öregúr. - Hát azt is a császár
118 IV, 137| a lap! - kiáltott föl az öregúr élénken. S fölrakván pápaszemét,
119 IV, 137| mikor fog fölszisszenni az öregúr: »Ejnye, ezer ördög! Ez
120 IV, 137| az üde hangot: addig az öregúr kiveszi a lapcsomagból az
121 IV, 137| elõtt bejött a szobámba az öregúr a gyertyával (amit a néni
122 IV, 139| már negyven éve múlt!~Az öregúr vállat vont s kedélyesen
123 IV, 141| szekérrõl szívesen lelépne.)~Az öregúr azért még »nagy« volt. Hiszen
124 IV, 143| miképpen lett képviselõvé az öregúr, azt is érdemes meghallgatni,
125 IV, 146| hatodik. Csak üljön fel, öregúr.~De Koronginak eszeágában
126 IV, 146| meg az úrfi és a köhögõs öregúr?~- Nem láttunk mi, lelkem,
127 IV, 148| támadt erre a tréfára; de az öregúr komolyan vette s ott az
128 IV, 148| pipázgatott otthonosan, az öregúr nádfonatos székében elterpeszkedve,
129 IV, 148| finom sercika almát, az öregúr kezdett a béketûrésbõl kifogyni,
130 IV, 152| aki polgármester volt.~Az öregúr szokás szerint megállított
131 IV, 152| akarom, hát így lesz.~Az öregúr vállat vont. »Bolonddal
|