Rész, Fejezet
1 1, 1 | krónikát«, míg mereven, némán nézett a semmibe.~Gyurka
2 1, 1 | mondani, minélfogva õ is némán ült Jancsi mellett, arról
3 1, 1 | nagyon jól esett ez a szó… Némán tapadt oda tekintete a halavány
4 1, 1 | levegõbe beszélni. A betyárnak némán kellene születni. Akkor
5 1, 1 | egymásnak szaladtak szegények!~Némán állottak ott egy percig
6 1, 1 | hogy megõriztem.~Jancsi némán állt ott. Jobb ilyenkor
7 1, 2 | aludni fog.~Eszter mereven, némán állott meg a dívány mellett.
8 1, 2 | Azzal kiment az ajtón.~Sásdy némán, összefont karokkal nézte,
9 1, 3 | elveszve a tömegben.~Az öreg úr némán megállott és merõen nézett
10 1, 3 | összeráncolta homlokát.~A doktor némán bólintott fejével, figyelmesen
11 1, 3 | arcú mennyboltra mereven, némán. De a lelkébe be volt írva
12 1, 3 | És nem is beszélt. Olyan némán nézett ki a konyhaajtón
13 1, 3 | kegyelmetek utánam!~Marciék némán haladtak az uraság után,
14 1, 4 | homlokát. Mikor végigolvasta, némán, megrendülve tette zsebébe:
15 1, 4 | Vagy csak álmodtam?~Miklós némán hajtá le fejét és sóhajtott.~-
16 1, 4 | törülte meg homlokát, sokáig némán járt-kelt a teremben, végre
17 1, 4 | Éljen Bojthos!«~Miklós némán borult az öreg nyakába.~...~
18 1, 5 | szeme közé, ki ott állt némán, mereven, mint egy kõvé
19 1, 8 | homlokát. - Mikor végigolvasta, némán megrendülve tette zsebébe;
20 1, 9 | mint egy-egy kõszobor, némán, megátalkodva; készek, hogy
21 1, 9 | kísértetszerû csend virraszt némán a méltóságos hulla felett, -
22 1, 9 | terembe. Megállott a közepén s némán tekintett a semmibe, mint
23 1, 9 | öreg Bornemisza még mindig némán, tenyerébe temetett arccal,
24 1, 9 | Bornemisza kézen fogta és némán vezette ki a folyosóra.
25 1, 9 | kísértetszerû csend virraszt némán a holttest fölött, addig
26 1, 9 | három, mint egy-egy cövek, némán, megrögzötten, készek, hogy
27 1, 12 | a nagy szívfájdalomtól. Némán lesújtva hagytak tenni magukkal
28 1, 12 | zászlókat. Összekiabálták azok némán az egész országot; mikor
29 1, 13 | nyitott szemkarikákkal, némán nézte egy másodpercig, majd
30 1, 14 | szavát venni. Egyszer-egyszer némán borult Balduin nyakába,
31 1, 14 | elítélt lépked. Megtörve, némán, lecsüggesztett fejjel Marosini,
32 1, 15 | falu a közelben.~Az urak némán gondolataikba merültek,
33 1, 16 | keresztbe téve.~Nagyidayné némán intett, hogy ki elé tegye
34 1, 19 | mikor az ágyút elsüti. Némán, lankadtan intett igent
35 1, 23 | aludott, dermedten, hidegen, némán, s most minden mozdul, forr;
36 1, 23 | felénk jöjjön-e, de aztán némán köszönt anyámnak, rajtam
37 1, 31 | falubeli ismerõs, jár-kel némán, lábujjhegyen, nehéz zsákokat
38 1, 31 | Vayné, Vince és az udvarosné némán, rémületet kifejezõ arccal
39 1, 31 | körül. Az ágyban dermedten, némán fekszik a halott. Sem a
40 1, 32 | A megyefõnök fia?~A diák némán bólintott fejével.~- No,
41 1, 33 | Az úgyis ráér.~Az asszony némán intett a fejével, hogy az
42 1, 35 | titkár nem felelt, csak némán mutatott a messzi tisztásra,
43 1, 35 | a jöttet.~Kozsibrovszky némán hajolt meg az idegenek elõtt,
44 II, 1 | szemekkel nézett reá, hosszan, némán, meredten, észre sem véve,
45 II, 2 | odalépett hozzá és megszorította némán, melegen a kezét.~Olyan
46 II, 3 | Igaza van kendnek.~Az öreg némán biccentett fejével.~- De
47 II, 7 | Az ünnepélyes csöndesség némán borult a szûz álmaira, a
48 II, 11 | merte megszólítani. Oh, hogy némán is észre nem vette szíve
49 II, 11 | aztán kinyújtotta azt és némán mutatott arra az egyszerû
50 II, 13 | Germanicus beteg volt, társai némán követték sátorába, s rettegve
51 II, 15 | medvéket táncoltatni!~A vezér némán bólintott, azután említette,
52 II, 21 | kenyérnek pártját fogta.~A fiú némán bámult a tolvaj után és
53 II, 22 | asszony.~Nem szólt semmit, némán igazítá helyre a hibát,
54 II, 22 | közeledett oda, és leborult õ is némán, komoran a holttestre. Egy
55 II, 23 | könyveket s nyitott szemmel, némán mereng a semmibe. Ki tudja
56 II, 24 | fõkötõjét s úgy állott ott némán, szétszórt hajjal, mint
57 II, 26 | magához vonzza az erdõ, némán vádoló komoly, méltóságos
58 II, 33 | jelenetet. A fogoly egyideig némán hallgatta, végre megszólalt,
59 II, 35 | szólt, mit vett észre, hanem némán bement egy hirdetésilap
60 II, 36 | helyett?~A Lemonin testvérek némán, sápadtan ültek szemben
61 II, 36 | szegény Dickre, ki mereven, némán bámult a terem egy pontjára,
62 II, 36 | készültek volna ki.~Sokáig némán csüggött a két fiú szüleik
63 II, 36 | a nagy örömtõl elsápadva némán, mozdulatlanul állott az
64 II, 37 | mind hiábavaló köd és pára. Némán hallgatnak egytõl egyig.
65 II, 38 | volt annyi méltóság, hogy némán távozott a kastély felé.~
66 II, 43 | harminchat növendékleány némán nézett egymásra, és már
67 II, 45 | értettem hozzá. Elhittem neki s némán öleltem össze, midõn kijelenté,
68 II, 48 | érezte magát mint soha. Némán hajtotta le fejét és egy
69 II, 69 | rideg, szenvtelen arcát némán fordítá felénk.~Pillanatokig
70 II, 72 | fotográfiáját) és soká nézte, némán, mereven. Ki tudná mindazt
71 II, 72 | távozott, a két nõ megrendülve, némán, mind két nagy kérdõjel,
72 II, 82 | Sokáig nézett mereven, némán, ezután a neje arcképére
73 II, 85 | csak nézem, nézem hosszan, némán, elábrándozva és nem tudom,
74 II, 95 | koldus) tolongott a bástyán.~Némán mentek el egymás mellett,
75 II, 95 | vagy tíz lépésnyire, - s némán csodálkozva nézte kedves
76 II, 99 | nyitott szemekkel, mereven, némán bámult a szobaboltozat mûvészi
77 II, 99 | Sir!~A megbántott Edith némán, indulataival küzdve állott
78 II, 99 | szõke-e vagy barna.~Edith némán intett fejével.~- El fogok
79 II, 99 | Majdnem öt percig maradt némán, tátott szájjal. (Még ennyit
80 II, 99 | a kocsi vánkosára, Edith némán húzódott a szögletbe, mialatt
81 II, 99 | fogtok odaállni, hidegen, némán, gondolkozva, egyik a kedves,
82 II, 99 | Az ajtó elõtti jelenet némán, nyomasztóan feküdt köztük,
83 II, 99 | vetette a lábait és ott ült némán, mereven, mint egy sírból
84 II, 99 | szemeit Edithre szegezte, ki némán süté le a magáét s amikor
85 II, 101| hogy szólt volna valamit.~Némán megszorítottam kezét. Soha
86 II, 104| szép rózsád, te hitvány?«~Némán mutatja a kosarat.~»Ejnye,
87 II, 116| homokba s órákig is elnézi némán, egyedül a víz folyását.
88 II, 123| felszedett menekülõkkel, kik némán, batyuk nélkül ülnek szerteszét,
89 II, 123| Az öreg elgondolkozott, némán fölnézett az égre, az ajka
90 II, 127| nyitott szemekkel, mereven, némán bámult a szoba-boltozat
91 II, 127| uram!~A megbántott Mari némán, indulataival küzdve állott,
92 II, 127| szõke-e vagy barna.~Mari némán intett fejével.~- El fogok
93 II, 127| Majdnem öt percig maradt némán, tátott szájjal. (Még annyit
94 II, 127| a kocsi vánkosára. Mari némán húzódott a szögletbe, mialatt
95 II, 127| fogtok odaállani, hidegen, némán, gondolkozva, egyik a kedves,
96 II, 127| Az ajtó elõtti jelenet némán, nyomasztóan feküdt köztük,
97 II, 127| vetette lábait és ott ült némán, mereven, mint egy sírból
98 II, 127| szemeit Marira - szegezte, ki némán süté le a magáét, s amikor
99 II, 133| szítta a tajtékpipáját, s némán bámult fel s alá járkálva
100 II, 134| padban s ahelyett, hogy némán meghajtotta volna magát
101 III, 1 | mint most, amint ott áll némán, meredten, a földbe gyökerezve
102 III, 1 | leányka, még mindig ott állnak némán, ügyetlenül és félénken
103 III, 1 | többé. Szíve elszorult. Némán, fedetlen fõvel kísérte
104 III, 1 | semmit sem hall.~A birkák némán legelésznek, a kolompos
105 III, 1 | három, mint egy-egy cövek, némán, megrögzötten, készek, hogy
106 III, 2 | átveszi az iratot, a lány némán fordul meg, de pici piros
107 III, 2 | ehhez a találkozáshoz!~Zsófi némán borult a holttest fölé,
108 III, 2 | hogy a bunda itt van s némán intett Filcsiknek, hogy
109 III, 2 | gyönyör volt csókolni.~Filcsik némán, mozdulatlanul állott egy
110 III, 2 | vetett a szegény leányra. Némán, szótlanul ment ki, mintha
111 III, 2 | sikoltott Panna rémülten.~Gábor némán fedte el arcát kezeivel.~-
112 III, 3 | csókolni.~Az öreg Filcsik némán, mozdulatlan állott egy
113 III, 3 | pillantást sem vetett rá. Némán, szótlanul ment ki a termekbõl,
114 III, 30 | egy árva igét kiejteni, némán hagyta magát vezetni s egy
115 III, 42 | rajta…~Sokáig nézték egymást némán, hallgatagon. A mély csendbe
116 III, 46 | kezecskéjét, s elindultak némán, édesanyjukat keresni.~De
117 III, 100| mosolyogtak.~Csak Titli bámult némán maga elé. Most már õ a mogorva,
118 III, 102| angyalok csipkekendõje…~Némán mentünk egymás mellett.
119 III, 106| szólni.~Ott hevertek hát némán, csendesen, egy székre rakva,
120 IV, 1 | észrevett, de már késõ volt. Némán köszöntöttem távozóban.~
121 IV, 7 | Endre a fejével intett némán, hogy úgy lesz akkor.~-
122 IV, 15 | ült ott, mint egy szobor, némán, hidegen, érzéketlenül.~
123 IV, 50 | melyet az ér túlsó oldaláról némán nézett végig a hárem. Csak
124 IV, 57 | leány meghajtotta fejét, és némán támolygott ki a terembõl
125 IV, 73 | igazgató, mikor átfutotta; némán hajtotta meg magát.~- Meglesz
126 IV, 79 | iszrevétele?~Kevilyen nizek szét. Némán ültek helyeiken a követek
127 IV, 85 | hangon.~A szellemek ránéztek némán, de meg sem mozdultak.~-
128 IV, 111| akivel haragban éltek.~Némán ültek szemben egy darabig,
129 IV, 127| Illésházy-címer.~A kövek elbeszélik némán, hogy kik voltak ennek a
130 IV, 142| nekik nagy titkon a Plutó némán odább álltak. Mezõbíró uram
131 IV, 148| szeme kimeredt, az ajka némán mozgott.~- Sok baromfit
|