Rész, Fejezet
1 1, 3 | lutriba tevésével vet el a szerencse istenasszonyának ábrándokkal
2 1, 3 | kíséri, míg ellenben a jó szerencse is csak »vaktöltés« az élhetetlen
3 1, 3 | lõ.~Fodros Marcit is a jó szerencse vitte jégre.~Fiatalabb korában,
4 1, 3 | bécsi lottériába - hanem a szerencse megharagudott azért a szemtelenségért,
5 1, 3 | megcsinálja a ternót, mert a szerencse is olyan, mint a kényes
6 1, 3 | házak titkos rejtekeiben. A szerencse nem ott van. A szerencsének
7 1, 9 | a cikcakkos utcákban! Jó szerencse, ha az utcáról haza bír
8 1, 9 | a cikcakkos utcákban! Jó szerencse, ha az utcáról haza tud
9 1, 11 | egyik lábával. Oh, be jó szerencse, hogy nem fejjel esett erre!
10 1, 12 | felelte az öcs -, menjünk a szerencse után.~Elindultak csak úgy
11 1, 12 | Hátha én vagyok az a szerencse. Haldokló vénasszony képében
12 1, 12 | kevesen találják meg! A szerencse mindenütt ott van, tehát
13 1, 12 | császári udvarban. Mert ha õt a szerencse kísérte, egész természetesnek
14 1, 12 | fogoly.~XI. FEJEZET~AZ ELTÛNT SZERENCSE~Addig nézték Budán azt a
15 1, 12 | mért Magday Heisterre, jó szerencse, félreugrott; nosza újra
16 1, 12 | fehér kutya jutott, a jó szerencse - de nem tudtam becsülni…~*~
17 1, 13 | Hallja, Kutorai? Ez aztán a szerencse! Megnézzük, Kutorai. Lesz
18 1, 14 | bácsi, kérem.~Szinte jó szerencse, hogy amint a karját visszarántotta,
19 1, 15 | is megbünteti.~S milyen szerencse, hogy úgy él emberöltõk
20 1, 15 | mögött is. S bizony nagy szerencse, hogy a király olyan bolondul
21 1, 15 | Ilyen a véletlen, ilyen szerencse érte a kis Gergelyt, s amíg
22 1, 16 | felelte izgatottan. - Szerencse, hogy magammal hoztam a
23 1, 17 | ni, be nem fogadta.~- Jó szerencse - fecsegték mások -, hogy
24 1, 17 | még a növények közt is van szerencse. Isten ennek dolgát mennyire
25 1, 18 | udvaron.~Az volna aztán a szerencse, ha igazán lángost sütne
26 1, 18 | velök. Az volna csak a nagy szerencse.~S még nagyobb volt, amint
27 1, 18 | balszögletén.~Semmije se fájt. Jó szerencse, frissen kaszált, párolgó
28 1, 19 | azon a mihaszna Danin (jó szerencse, hogy ilyenkor meg nem vágta
29 1, 20 | kilógó jobb kezecskéjét. Még szerencse, hogy idejében elkergették,
30 1, 20 | legalább mindent tud. És milyen szerencse, hogy idejekorán történt.
31 1, 22 | elkövetésének hallatánál.~- Ezer szerencse, hogy nem késtem el, mert
32 1, 24 | fölkiáltott: »Szent Isten, milyen szerencse, hogy nem a párizsi ruha
33 1, 24 | mintha restellné, hogy a szerencse olyan utálatosan segíti.
34 1, 25 | bika rohant a grófra. Jó szerencse, elfogták erõszakkal a követtársai.
35 1, 26 | lett a beszélgetés. Igazi szerencse, hogy arra jött a Gelengyei
36 1, 26 | orrát, széttekint, és jó szerencse, mert ha még egy-kettõt
37 1, 27 | megjegyzést). Most valóságos szerencse, hogy fölcsillant az idea.
38 1, 27 | ámbár rám nézve mindig szerencse.~- Jól van - szólt Balassa
39 1, 27 | után látott a városban. Még szerencse, hogy nagy bújában sok dolga
40 1, 27 | ott van ahelyett (s ez a szerencse) a Gilagóék vályogvetõ helye,
41 1, 28 | halandóknak is, midõn a szerencse istenasszonya nekik is,
42 1, 31 | a varga mellett. Hanem a szerencse nem akarta legyezgetni,
43 1, 32 | hóbortos istenasszony a szerencse, hogy úgy bele tud valakibe
44 1, 35 | a Baptiste inasa, mert a szerencse forgandó Lengyelországban).~
45 1, 35 | mert egyszer ér életemben szerencse és ez az ön lejövetele,
46 II, 2 | de azt is csak néha.~A szerencse istenasszonya becsukta markát
47 II, 3 | folytonosan nyert.~- Hja, a szerencse vak - panaszkodott a bank-adó.~
48 II, 5 | Pilászinak jutott a nagy szerencse Ezékiel bácsit feltalálni.
49 II, 6 | ember ébred fel. Udvarolt a szerencse istenasszonyának.~De hát
50 II, 6 | nyert egy rézgombot sem. A szerencse esküdt ellensége volt a
51 II, 6 | érdemjele magyartól, némettõl, a szerencse csak úgy bánt vele, mint
52 II, 7 | saját apotheosisát. Még az a szerencse sem érte soha, hogy ilyen
53 II, 9 | nagy sikertõl, mellyel a szerencse istennõje megtréfálta -
54 II, 11 | s megkérdezte a váratlan szerencse okát.~- Beszélni óhajtottam
55 II, 29 | kezecskéivel tapsolva... - Milyen szerencse!~Most aztán minden világos!
56 II, 33 | SZERENCSÉTLENSÉGBÕL LESZ A SZERENCSE~- Legalázatosabb szolgája! -
57 II, 37 | megjegyezni:~- Bizony nagy szerencse, édes Kati húgom, hogy olyan
58 II, 50 | Hanem hát olyan bolond a szerencse, hogy ott üti fel a fejét,
59 II, 51 | vonalt...~- Oh, sir, milyen szerencse, hogy találkozom. Nem adhatna
60 II, 54 | egész a kerítésig. Ezer szerencse, hogy senki sem vette észre.
61 II, 55 | Milyen esemény! Milyen szerencse.~Ki vagy? Állj meg! kiált
62 II, 56 | nagy érdekkel tekintve a szerencse esélyei elé. Egyik a barnákat,
63 II, 64 | rettenetesen képzelõdõ, s nagy szerencse, ha jó humorában elismeri,
64 II, 65 | Aki elcsábíttatja magát a szerencse kereke alól kizökkenő ternók,
65 II, 65 | évek óta rendesen, mert a szerencse most sem mosolygott rá.
66 II, 65 | másodszor, harmadszor is a szerencse kegyét, míg végre egész
67 II, 65 | szeretett volna röpíteni. Szerencse késõbbi királyságára nézve,
68 II, 69 | lekonyulva fityegett alá.~Jó szerencse, az altábornagy mindezt
69 II, 71 | leánykorában ért volna ilyen szerencse!...~Mindamellett haladéktalanul
70 II, 73 | azonban az a megkülönböztetett szerencse ér, hogy velem is beszédbe
71 II, 82 | mosolyogva, amint belép -, szerencse, hogy rajta van az ügyvéd
72 II, 86 | szárnyaira az aranyos tollú szerencse, vagy hogy kerüljön csak
73 II, 111| önti el egész valóját.~Jó szerencse, hogy oda van támaszkodva
74 II, 113| könnyelmû! Téged elvakított a szerencse, pedig nekem köszönheted
75 II, 113| tulajdonaival.~- E nagy szerencse - mondá Domándyné fölkelve -
76 II, 117| egyszer.~Hanem hát fordult a szerencse kereke, s egy napon az osztályfõnök
77 II, 117| önkénytelenül kiáltott fel:~- Mily szerencse!~- Igenis szerencse és respektive
78 II, 117| Mily szerencse!~- Igenis szerencse és respektive kitüntetés,
79 II, 117| viaszsárga arcán.~- Mily nagy szerencse, Sir! - szólt Neczpály ámulva.~-
80 II, 120| majd kártyás lett. De a szerencse itt sem kedvezett neki.
81 II, 123| Mariska- és Juliskával? Milyen szerencse, hogy a jószívû katonák
82 II, 127| illetve tudósítókat, és ha a szerencse kedvez, magát Annát is;
83 II, 137| bizonyára elegendõ.~A hadi szerencse azonban nem kedvezett. Oláh
84 III, 1 | a cikcakkos utcákban! Jó szerencse, ha az utcáról haza tud
85 III, 1 | mindazt észrevéve, amit a jó szerencse zsákmányul eléje tologat.~
86 III, 2 | köztük: lehajolt utána… szerencse az… letépte.~Csakugyan egy
87 III, 3 | pedig mégis csak különb szerencse a délceg úri ember. Bizony
88 III, 9 | Szerencsére megbetegedett. És szerencse, hogy a Rókus-kórház nem
89 III, 14 | türelmetlen.~Fizettem s a szerencse változandóságát forgatva
90 III, 26 | uramat sokszor érte ilyen szerencse, s urakkal forgolódván,
91 III, 42 | jövõje biztos.~- Valódi szerencse - selypíté a kiadóhivatali
92 III, 42 | kiadóhivatali fõmoly. - Nagy szerencse, átkozottul nagy szerencse
93 III, 42 | szerencse, átkozottul nagy szerencse van ezekben a kishirdetésekben…~
94 III, 54 | tudja); midõn beütött neki a szerencse: megtették intelligens embernek.~
95 III, 55 | S ehhez járult egy nagy szerencse - amit különben közönséges
96 III, 72 | sírj hát. Hanem az nagy szerencse, te bolond. Otthon se kicsi,
97 III, 83 | mégsem volt valami nagy »szerencse«, mert furcsa ember, van
98 III, 87 | a parazolt tartották.~A szerencse nemigen kedvezett. Nelli
99 III, 96 | honnan egyszerre ez a nagy szerencse.)~Billey bácsi éppen otthon
100 III, 96 | Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse. Hát nincsen a vármegyének
101 III, 103| mindez nem tartott sokáig. A szerencse változandó volt. Ha ma kikergették,
102 III, 110| eleget unatkoztunk, még szerencse, hogy a szomszéd Selmec
103 III, 129| képviselõség nõtlen embereknek nagy szerencse, nõs embereknek nagy csapás.~
104 III, 144| egész estig. Csak az volt a szerencse, hogy a szarvakat nem láthatta
105 III, 148| honnan kerekedett ez a nagy szerencse.~- Oh, húgom, húgom, milyen
106 III, 148| Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse. Hát nincsen a megyének
107 III, 148| akik a számláikat hozták. Szerencse, hogy Csiszliket agyonütötték,
108 IV, 37 | tûzben égtek. Íme, az elsõ szerencse! Sötét felhõkön keresztül
109 IV, 59 | kordiális nyájassággal. - Milyen szerencse!~- Szerencsétlenség, excellenc! -
110 IV, 64 | A SZERENCSE KEREKE~1886~Jóllehet az
111 IV, 64 | az élelmes reklám már a szerencse hollétét is nyilvánosságra
112 IV, 64 | kereskedõ.~Látta, hogy a szerencse nem változott meg, most
113 IV, 83 | Együtt fogsz vele enni, inni. Szerencse gyermeke vagy. Nem csoda,
114 IV, 97 | végképp elszegényedett. Szerencse, hogy bigott katolikusok.
115 IV, 97 | zûrzavaros kiáltások. Jó szerencse, hogy e pillanatban egy
116 IV, 97 | hónom alatt vittem be. Jó szerencse, mert az új kaland rossz
117 IV, 99 | a gázlóra, de így puszta szerencse dolga.~A szekér küllõkig
118 IV, 101| Szerencsét csinálni? Hát ugyan szerencse: átmeneti idegen földbe,
119 IV, 111| amikor váratlanul hallatlan szerencse érte a harmadik bandát.~
120 IV, 127| szobáiban.«~Swehlára nem várt szerencse. Menekülésében elfogták
121 IV, 127| rohant a két levente. Jó szerencse, hogy elkapta a fejét Kis
122 IV, 128| Bizony, egy kis efféle szerencse rám férne. Ki tudja, hátha
123 IV, 129| mormoltam a miatyánkot (jó szerencse, hogy eszembe jutott e szörnyû
124 IV, 131| meg - folytatám -, de a szerencse nem volt udvariatlan a mylady
125 IV, 132| beteg egyszerre! Milyen szerencse! Ha a tulajdon feleségem
126 IV, 132| harmadnapos lekvár; még szerencse a visszajövetre, hogy egy
127 IV, 137| öcsém, végem lesz, ha csak a szerencse különösen be nem ütne.~-
128 IV, 148| úgy nyár felé kezdett a szerencse lefelé fordulni. Rossz hírek
129 IV, 149| Hiszen egyebet se csinál a szerencse, mint hogy utána fut, belekapaszkodik
130 IV, 149| is az irigy fáták:~»Több szerencse ez, higgyétek el, mintsem
|