Rész, Fejezet
1 1, 1 | Bogár Imre haláláról, Zöld Marci kalandjairól, híres Rózsa
2 1, 1 | tetejébe, éppen mint Zöld Marci, aki olyan legény volt,
3 1, 2 | el, akinek azonban Tinta Marci volt a becsületes neve.~
4 1, 3 | gyomorerõsítõ«-re tér be, Marci gulyás egy »klázli papramorgót«
5 1, 3 | semminél!~- Az ám, - mondá Marci gulyás - megtesszük a lutriba.
6 1, 3 | gyermekeimtõl vonom meg.~Marci gulyás szenvedélyes lutrirakó
7 1, 3 | minden szenvedély felett. Marci pedig olyan ember, aki egy
8 1, 3 | méltóztatott meglátogatni, mely Marci gulyásnak egyszerre visszapótolja
9 1, 3 | szokott méretni a zsidóval.~Marci nem volt ám mindig gulyás,
10 1, 3 | kiáltana néha.~Pedig Fodros Marci sem rossz gazda nem volt,
11 1, 3 | semmije.~A módos Fodros Marci kénytelen lõn a falu gulyáját
12 1, 3 | szerb-tövis erdõ. Fodros Marci nemigen irtja a szerb-tövist,
13 1, 3 | azt olvashatná el Fodros Marci!~Csakhogy azt nagyon nehéz
14 1, 3 | egész ördögmesterség.~Fodros Marci gyakran látta álmában e
15 1, 3 | szolgálatára az õs fantázia.~Fodros Marci egyszer csak azon veszi
16 1, 3 | kellett volna is kiásni. Marci gulyás tehát sietett haza,
17 1, 3 | hetvennégy…~Boris asszony, Marci felesége már várta otthon
18 1, 3 | Boris a székvárosba indult, Marci pedig kihozta a kamrából
19 1, 3 | duzzadt ajk egyet mosolyogjon.~Marci gulyás nem szívesen néz
20 1, 3 | hogy ott maradhasson. Ha a Marci bácsi ábrándjainak eldorádói
21 1, 3 | Összevettél-e már mindent? - kérdé Marci gulyás feleségét, mikor
22 1, 3 | száz lépés ide a lottéria.~Marci azonban nem jött. Sem híre,
23 1, 3 | a dicsõségét! Hiszen ez Marci bácsi.~Péter fájdalmas felkiáltása,
24 1, 3 | Péter felemeli a földrõl Marci bácsit, ki lassankint visszanyeri
25 1, 3 | Megint az az átkozott kólika.~Marci ajkai torz mosolyra idomulnak.~-
26 1, 3 | Bárcsak ne látta volna õket.~Marci pedig ezalatt egyet ugrott
27 1, 3 | kend a Sándor-utca után.~Marci illedelmesen megköszönte
28 1, 3 | annyi szent, hogy Fodros Marci azóta ott ácsorgott a Sándor-utcai
29 1, 3 | Pedig milyen nagy botja van! Marci mindig elborzadt, ha vastag
30 1, 3 | Néhány órával késõbb Fodros Marci ott állott az öregúr szobájában.
31 1, 3 | embert csinálni. Nos, - szólt Marci felé fordulva - mi járatban
32 1, 3 | mondja meg: minek hívják?~Marci felkelt a díványról s büszkén
33 1, 3 | halljuk már a másik baját is.~Marci elröhögte magát s leült
34 1, 3 | pótolni senki.~- Dehogynem.~Marci felugrott, levette válláról
35 1, 3 | alatt, és ezt jól megértse.~Marci egészen odavitte fülét a
36 1, 3 | utána. Azt mondták, oda ment Marci bácsi király õfelségéhez.
37 1, 3 | újságban, ha nem látta-e valaki Marci bácsit? Aki látta és biztos
38 1, 3 | Oh, csakugyan nem álom, Marci az. Az egykori Fodros Marci,
39 1, 3 | Marci az. Az egykori Fodros Marci, azzal a különbséggel, hogy
40 1, 3 | sokáig senkinek, az öreg Marci mereven állott ott, csak
41 1, 3 | nem kell okoskodni.~Azután Marci lépett oda, nagy nyugalommal
42 1, 3 | Péter, te pedig elvezetsz a Marci volt házához. Merre van?~
43 1, 3 | volt házához. Merre van?~Marci önkéntelen sóhajtott.~-
44 1, 3 | ahol az öregapátok pihent…«~Marci megint sóhajtott. »Minek
45 1, 3 | elveszve egészen, hallja kend Marci! A sóhajtás senkit sem gazdagított
46 1, 3 | halljuk, rendre vásárolgatta a Marci komám régi földjeit is.~
47 1, 3 | fel.~- Hallja kend, Fodros Marci! Mikor én gyógyíttatni kezdtem,
48 1, 3 | nézzetek!~Szent-Tamássy érezte Marci kezének remegését a magáéban:
49 1, 3 | Úgy legyen! - rebegé Marci és futott Szent-Tamássy
50 1, 9 | lehetnek.~Nem-e a híres Zöld Marci az egyik, vagy hogy Szellõ
51 1, 9 | lehetnek?~Nem-e a híres Zöld Marci az egyik, vagy hogy Szellõ
52 1, 9 | nem ösmersz a házatokra, Marci?« - szólítja meg egy szomszédja,
53 1, 10 | nem ösmersz a házatokra, Marci? - szólítja meg egy szomszédja,
54 1, 11 | No, ez bolond dolog, Marci bátyám! Ketten utóvégre
55 1, 11 | ejnye!~- Sose törõdj vele, Marci bátyám - szólt fennhéjázó
56 1, 11 | Kár lesz rágyújtani, Marci bácsi. A szép Apolka, úgy
57 1, 12 | magával, akit Pesten fogadott. Marci víg fickó volt, mindenféle
58 1, 12 | vasládában, melyet Boncz Marci õrzött, mint a két szeme
59 1, 12 | megyünk, uram? - kérdé Boncz Marci.~- Nem vagyok én többé urad,
60 1, 12 | neked.~Vígan kurjantott erre Marci:~- Annál jobb, ha így van!~-
61 1, 12 | így van!~- Velem jössz-e, Marci?~- Akár a világ végére!~-
62 1, 12 | most itt.~- Itt vagyunk, Marci bácsi; most már a legelsõ
63 1, 12 | tették, maga elé hívatta, s Marci fanatikus arccal, ég felé
64 1, 12 | lelkesítette.~Egy hét alatt Marci, vagy amint Bercsényi nevezte
65 1, 12 | ítéletét.~- Úgy? - kérdé Marci megrendülve. - Mit vétett
66 1, 12 | istenem, mit csináljunk?~Boncz Marci vállat vont. »Nem segít
67 1, 14 | találkoztam a világon, mint ön.)~Marci csakugyan elvette Marit,
68 1, 14 | fölkeresem azt a várost, ahol Marci lakik s ha csak lopva is,
69 1, 22 | tovább«, mint ahogy Csépi Marci tette, mikor a bakterségbõl
70 1, 22 | káposztájuk, ezt ette a Marci két napig szakadatlan; mikor
71 1, 25 | gazda szava:~- Fogj be, Marci!~- Még nem is ettek a lovak,
72 II, 5 | mellett ott fekszik Ricsók Marci, ki ötvenhárom forintjával
73 II, 16 | fekteti be a saját ágyába a Marci kocsist, a Beta gondviselőjét,
74 II, 27 | Eh! lári-fári! Vörös Marci, Zöld Marci, mind egy ördög!
75 II, 27 | lári-fári! Vörös Marci, Zöld Marci, mind egy ördög! Fizessen
76 II, 27 | Eh, hagyjátok el! Vörös Marci, Zöld Marci, mind egy ördög!~
77 II, 27 | hagyjátok el! Vörös Marci, Zöld Marci, mind egy ördög!~
78 III, 2 | el a nótámat, öreg Gilagó Marci!~Az ablaknál egy hamiskodó,
79 III, 2 | Hallod-e, öreg fickó, Marci! Én vagyok itt, a veres
80 III, 19 | ponyváról kerültek ki: Zöld Marci, s Palatinszky históriája
81 III, 138| Hozzám jön a minap Bajomi Marci, aki nekem már öt esztendeje
82 III, 138| jártak iskolába Marcival. Marci tagadja, és urambátyámnak
83 III, 138| az apám már öreg ember, Marci pedig még fiatal ember.
84 III, 138| hiszek, mint az apámnak.~Hát Marci hozzám jön a minap:~- Hol
85 III, 138| Micsoda életkor! - szólott Marci konsternálva. - Az asszony
86 III, 138| emberhez.~- Az meglehet, Marci. De az ember nehezen fiatalodik
87 III, 138| mondott idõben pontosan; a Marci másik võfélye Nagy Ferenc,
88 III, 138| Gonosz egy kopé vagy, Marci. Megleptél mindnyájunkat…~-
89 III, 138| konyha…~- Majd meglátod, Marci, nincs meg annak az a jó
90 III, 138| beszélsz a házasságról, Marci.~Ilyen elmélkedések közt
91 III, 138| szobát kérünk - rendelkezett Marci a fõpincérnél.~- Csak egy
92 III, 138| Bele kellett nyugodni, bár Marci elég kelletlenül vette a
93 III, 138| hopp, ez az!~Tapogattam, a Marci lerakott tárgyait, ez a
94 III, 138| összerázkódtam.~Szerencsére Marci nem ébredett fel. Idegesen
95 III, 138| teremtõm, el ne hagyj!~A Marci fogsora hevert ott a padozaton.
96 III, 138| Hajnaltájban észrevettem, hogy Marci is mozog.~- Marcikám - szóltam -,
97 III, 138| gyermeknek.~- Jól mondod Marci… mert a ma született gyermeknek
98 III, 138| s kitört belõle kettõ.~Marci szégyellte a dolgot, mert
99 III, 138| Ez okos ember - mondá Marci. - Fizessük ki.~Az étteremben,
100 III, 138| beállhatnánk? - kérdé káromkodva Marci, ki egészen köpenyébe burkolózott,
101 III, 138| a cipõmet huzogattam le, Marci lehámozta magáról a köpönyeget,
102 III, 138| levette fejérõl a csuklyát…~- Marci! - kiáltok amint fölnéztem.~-
103 III, 138| Délben kiderült az idõ, Marci átalakult újra, s végre
104 IV, 49 | Ide azokkal a tehenekkel, Marci!~Marci fürgén szaladt az
105 IV, 49 | azokkal a tehenekkel, Marci!~Marci fürgén szaladt az istálló
106 IV, 67 | nélkülözésben. Czanyuga Marci, a híres dohánycsempész
107 IV, 83 | odakiáltott a kapusnak:~- De nini, Marci bácsi, majd elfelejtettem
108 IV, 104| született a mi hősünk is Koncz Marci, atyja Koncz József molnár,
109 IV, 104| vézna gyerek volt a kis Marci. Az őröltetők nemegyszer
110 IV, 104| hittek is, nem is, nevekedett Marci, de csak örökké olyan nyápic
111 IV, 104| kedvence elleni bosszúságot. Marci folyvást jósolt s járt-kelt
112 IV, 132| fog aztán halálom után a Marci fiam sötétben borotválni.~-
113 IV, 133| ront be a szobába Gilagó Marci (az a vén cigányprímás,
114 IV, 133| saladgálnak!~- Jól van, jól, Marci, de az apám nincs itthon,
115 IV, 133| koponyáját találtam el.~Gilagó Marci lelkesülten kiáltott fel:~-
116 IV, 144| lovacska. A nyerges ló, Marci maga is beállt vadásznak,
117 IV, 144| nyerges ló, a béres kis fia, a Marci; lába, szeme hibátlan. A
118 IV, 144| lába, szeme hibátlan. A Marci erős, okos, jól lát, jól
119 IV, 144| hátán; púpos a szegény kis Marci. Úgy nõtt fel az istenadta,
120 IV, 144| a parasztember.~Mikor a Marci született, abban a pillanatban
121 IV, 144| szopjál egy kevéskét.~És Marci szopott. Végig kóstolgatta
122 IV, 144| altató dalt. Egyszóval nõtt a Marci.~A béres nem gyõzte a fejét
123 IV, 144| Falun még vannak jó emberek. Marci megtanult járni, szaladgálni,
124 IV, 144| gyerek pedig már ember. Marci fölment egyszer a padlásra
125 IV, 144| járomlyukba valót.~- Hát a kis Marci hol van? - kérdem tõle.~
126 IV, 144| nyerges lovacskánk?«~- A Marci? - szólt egykedvûen a béres. -
127 IV, 144| akár tízet is.~- Nekünk a Marci kell - mond makacsul a László. -
128 IV, 144| nyereg is van!~- Úgy! Neked a Marci kell, szívecském? Ej, az
129 IV, 144| szívecském? Ej, az a csúnya Marci! Nem szép tõle! Pedig még
130 IV, 144| Így járnak a torkosok! Marci sokat evett. Hét évig koplal
|