Rész, Fejezet
1 1, 1 | egymásután következõ éles fütty hangzott az erdõ alsó részébõl. »
2 1, 2 | megcsókolta.~- Ah, ah!… - hangzott mindenünnen egy-egy elfojtott
3 1, 4 | majd a villák koppanása hangzott a bongó tányérokon. Erzsike
4 1, 4 | úgy kacagott, hogy szinte hangzott bele az udvar.~- Hát azt
5 1, 4 | Belülrõl éppen e percben hangzott föl a zene, a régi jó idõk
6 1, 5 | a levegõt. A kortesnóta hangzott mindenütt; a fõúr termében,
7 1, 8 | kívülrõl pedig elaltatólag hangzott be a szomszédasszony dajkájának
8 1, 8 | Belülrõl éppen e percben hangzott föl a zene: a régi jó idõk
9 1, 9 | mialatt kívülrõl zavarólag hangzott be a dr. Szirupka és a Krupicsek
10 1, 9 | Miféle szemtelenség az? - hangzott belülrõl egy álmos, rekedt
11 1, 9 | a kérdést, mely ekképpen hangzott:~- Adja elõ a vádlott, miként
12 1, 9 | katlanjában! Zatraceni! - hangzott odakünn egy jól ismert tótos
13 1, 11 | nem adja két forintért? - hangzott a Kohn Mór eltéveszthetlen
14 1, 11 | egy melankolikus tót dal hangzott fel balfelõl:~Kevély az
15 1, 11 | tizedeseknek.~- Itt vagyok már - hangzott messzirõl bátran, erõteljesen.~
16 1, 12 | felejthetetlen kedves név hangzott: »Hej, Laci, Pista, hol
17 1, 12 | meglepetés fölszisszenése hangzott, melyet nyomban gúnyos vihogás
18 1, 12 | mert nagyon professzorosan hangzott:~- Tisztelet adassék a testi
19 1, 12 | mondom…~- Halljuk, halljuk! - hangzott fel minden oldalról.~- …
20 1, 12 | volt.~- Csendesség, uraim - hangzott most az Apafi szava -, halljuk
21 1, 12 | Fogjátok el, fogjátok! - hangzott föl e pillanatban a csöndes
22 1, 12 | egy égreszkettetõ éljen hangzott fel a lelkesült, feléje
23 1, 13 | õket, közelgõ kocsizörej hangzott az úton.~Éppen egy üres
24 1, 14 | ölnyire.~- Huh, hu! Oh, oh! - hangzott a nép közt. - Milyen erõ!
25 1, 14 | Eszterrel?~Künn csengetés hangzott. Nyilván a nyoszolyólányok
26 1, 14 | ki!~A meglepetés moraja hangzott fel a tömeg közt.~Az, aki
27 1, 15 | borítva.~Ég-reszketõ »vivát« hangzott fel… A harangok egyre zúgtak-búgtak.~
28 1, 16 | sarkantyú.~Nagy »vivát« hangzott fel hömpölyögve. A felség
29 1, 17 | egybegyûlvék?~- Meggyúlt! - hangzott ujjongva, harciasan a tömegben.~
30 1, 17 | mely szinte csúfondárosan hangzott be a szerelmi turbékolásba:~»
31 1, 18 | ülj fel már, gyerek! - hangzott az öreg úr mérgesen pattogó
32 1, 18 | pillanatban éles nõi sikoltás hangzott a kertben. Mindketten arrafelé
33 1, 18 | nincs pénze.~- Van! Van! - hangzott most egy szózat, mintha
34 1, 20 | ahonnan most a varrógép zaja hangzott ki. Éppen az Erzsike majálisi
35 1, 22 | öreg fogainak a vicsorítása hangzott, mint két egymáshoz dörzsölt
36 1, 23 | össze a diskurzusuk, úgy hangzott messzirõl, mint a zsidó-iskola: »
37 1, 23 | kicsit idegenszerûen is hangzott fülében, csak késõbb mosolyodott
38 1, 24 | semmi.~Hatalmas kutyaugatás hangzott föl erre vagy ezer lépés
39 1, 25 | ékezetet, és akkor magyarul hangzott: Málynak, ha ellenben rossz
40 1, 26 | dusa moja~Szépen, lágyan hangzott, mint az Eol-hárfa pengése,
41 1, 27 | föltekintett, ahonnan a madárfütty hangzott, egy óriási jegenyefa meredt
42 1, 28 | helyezkedett rajta, midõn lódobogás hangzott fel a Kapisztrán utca felõl;
43 1, 29 | csengés, bongás, lovak dobaja hangzott fel az utcáról.~- Utasok!~-
44 1, 32 | sebesen fújni, s ez akkor úgy hangzott: eppû, eppû.~Mindenképpen
45 1, 32 | legmámorítóbb dal ekképp hangzott:~Emich Gusztáv nagy naptára,~
46 II, 2 | félcsoda.~- Ah! Ne mondja! - hangzott mindenünnen a kíváncsiság.~-
47 II, 5 | Khrrrisz! Ki kopog? Mi kopog? - hangzott egy álmos, rekedt hang a
48 II, 7 | élsz, szegény gyermekem! - hangzott újra kívülrõl az öregúr
49 II, 12 | Soha! Éljen a fejedelem! - hangzott mindenfelül.~A követek morogva
50 II, 12 | Éljenek a székely atyafiak! - hangzott a sereg ajkiról.~- És a
51 II, 13 | várfal ropog. Már harmadszor hangzott el a háromszoros Allah-kiáltás,
52 II, 13 | Kívülről még világosabban hangzott: »Le a császárral! Éljen
53 II, 13 | császárral! Éljen Germanicus!« hangzott a lázadók ajkairól.~»Ne
54 II, 13 | megzendültek, s a katonák ajkairól hangzott a messzeségbe:~»Maradjon
55 II, 13 | látszott észrevenni.~A zene hangzott, a billikomok ürültek. Gordian
56 II, 17 | midõn közelgõ szekérzörgés hangzott fel a néma éjszakában, mely
57 II, 21 | koldusgyereknek.~- Hahaha! - hangzott fel egy rikácsoló, csúfondáros
58 II, 25 | áthozta a szél, úgy, amint hangzott lelkesen, keservesen:~Én
59 II, 26 | sok sár.~Sok ily jó tanács hangzott el Tarka István uram füle
60 II, 34 | nõm volt befalazva.~Alig hangzott el ütésem, amint a sírból
61 II, 35 | midõn az iszonyú kiáltás hangzott az éjben, mely a Morgue
62 II, 36 | kinyílt, tompa, mogorva hang hangzott fel az udvarról.~- Vezessen
63 II, 38 | Ez nem tartozik rám - hangzott belülrõl a Rigó válasza -,
64 II, 48 | Mátyást!~Lelkesült éljen hangzott fel. Mindenki sietett kezet
65 II, 52 | szükséges idéznem, mely így hangzott:~Nem részvényes udvarló
66 II, 62 | nyájas beszéd, egyébiránt úgy hangzott, mintha azt mondaná: tegye
67 II, 69 | szörnyû zsivaj és lárma hangzott, melyekbe a harmónia kedvéért
68 II, 69 | levegõ miriád atomját; úgy hangzott, mint egy óriás harang megkondulása.~
69 II, 73 | Irtózatos csörömpölést hangzott, amilyet az imént három
70 II, 76 | ajánlólevél alá, mely így hangzott:~Kedves Kákay Aranyosom!~
71 II, 79 | Nemes mulatság fejlett ki. Hangzott a rule Britannia, és vígan
72 II, 81 | szomszéd utcából éktelen lárma hangzott föl, amibe két szaladó ember
73 II, 85 | Bevettem a várat!~Lett öröm, hangzott a diadalkiáltás. Egy pillanat
74 II, 86 | Gilagórul.~Eget reszketõ éljen hangzott fel. Kolokánt vállaikra
75 II, 99 | mondta szórul szóra. Nem hangzott még mondat brit földön,
76 II, 99 | Mari fátyla! ez a mondat hangzott mindenünnen, a boltajtó
77 II, 104| ha volt bölcsõje, sohasem hangzott altatódal, az az édes kedves
78 II, 117| gúnyolták is; nemegyszer hangzott háta mögött: »Ott megy a
79 II, 117| levél pedig szórul szóra így hangzott:~Tiszteletreméltó Sir Bradley.~
80 II, 119| Csipkeországban, s üdvriadal hangzott - hegyen-völgyön.~A királyfi
81 II, 120| elütötte. A déli harangszó is hangzott mind a katolikus, mind a
82 II, 120| irtóztató zsivaj és lárma hangzott füleibe, a rend és fegyelem
83 II, 123| minden szótag külön-külön hangzott.~- Midõn az éjjel hazasiettem
84 II, 125| hallatszott. Fölriadtam. Hangzott a csengettyû is, s a vonat
85 II, 126| padlásról titkos dübörgés hangzott; a falakon kopogó szellemek
86 II, 127| mondta szórul szóra. Nem hangzott még mondat magyar földön,
87 II, 127| Anna fátyla! Ez a mondat hangzott mindenünnen, a boltajtó
88 III, 1 | a Lapaj.~- Nyitom már - hangzott belülrõl -, dehogynem nyitom.
89 III, 1 | nótáját utoljára.~Olyan szépen hangzott, mint soha még. A Pokolka
90 III, 2 | Valóban pokoli zûrzavar hangzott kívülrõl, kutyavonítás,
91 III, 4 | Valóban pokoli zûrzavar hangzott kívülrõl, kutyavonítás,
92 III, 10 | ki az ajtót, doktor úr - hangzott kívülrõl -, az isten is
93 III, 19 | benneteket…~Dörgő »éljen« hangzott fel, s mind kiugráltak a
94 III, 28 | Mert szeretem a gyereket - hangzott a kántor rekedtes beszédje. -
95 III, 45 | Hophó! Eltört a tengely! - hangzott a Filcsik szava.~Suska leugrott.
96 III, 56 | Mucsiné asszonyom felelete hangzott be:~- Abból ugyan semmi
97 III, 87 | nekem. Minden szava úgy hangzott, mint valami isteni kijelentés.
98 III, 94 | többit.~Egy este lódobogás hangzott Koháry szegényes udvarán.
99 III, 128| mikor már jó tova haladtunk, hangzott fel utánam egy »hahó, hahó«
100 III, 137| Pompás! Igaz! Úgy van! - hangzott mindenünnen az összebeszéltek
101 III, 139| Grubicsra.~…Azon férfiúra - hangzott -, igenis azon férfiúra
102 III, 147| Szövege szószerint így hangzott:~»Kombinációba vagy, ha
103 III, 148| Valóban az volt és így hangzott:~»Kátányiak! Istentõl elrugaszkodott
104 III, 148| ijedten…~- Tûz van! Tûz van! - hangzott kívülrõl egy kétségbeesett
105 III, 148| házon, s nagy lelkesedéssel hangzott minden faluban, férfiak,
106 IV, 21 | megyei határ.~Ez noha úgy hangzott, mint a delphi-beli orákulum,
107 IV, 26 | megdöbbenés fölszisszenése hangzott. A családtagok zavartan
108 IV, 28 | lenne.~- Igaz! Helyes! - hangzott a zöld asztal körül. Teleki
109 IV, 32 | oly ünnepélyesen, bölcsen hangzott, mint a próféták szava,
110 IV, 37 | kiáltás körülbelül olyanformán hangzott: »Késõn viszed már a doktort.«~
111 IV, 41 | árnyékot útközben, rezgõ fütty hangzott a sûrûségbõl. (Ezek a bolond
112 IV, 42 | a Tiszának.~- Micsoda? - hangzott fel egyszerre két-három
113 IV, 43 | Jogtalanság! Botrány! - hangzott a méltatlankodás zsivaja.~
114 IV, 45 | csattogott, s méla zúgás hangzott a titokzatos öblökbõl és
115 IV, 56 | ajtaján. Kedvetlen »no« hangzott ki.~- Adjon isten! - kiáltám
116 IV, 69 | beléptünk. Pajkos nevetés hangzott ki a filagóriából, ahol
117 IV, 97 | vártatva erõs »kip-kop« hangzott a lépcsõkön. Két famankóján
118 IV, 97 | egyre közelebb, közelebb hangzott. Végre beömlött a kapun,
119 IV, 105| Ki az? Ki van odakünn? - hangzott egy szapora hang.~- Én,
120 IV, 123| pillanatban vidám hahota hangzott be a folyosóról.~- Kinek
121 IV, 126| egyet… s ez szóról szóra így hangzott:~Mi alulírott Majornok község
122 IV, 126| csend lett. Csak imitt-amott hangzott fel a nevetgélés nesze.
123 IV, 127| sebeket.~Mind erõsebben hangzott az »Allah«, egyre halkabban
124 IV, 128| is olyan nagyon szigorúan hangzott az a »csúf ember« szó. A
125 IV, 133| veréb lelke.~Csrip! csrip! hangzott utánam, amerre futottam,
126 IV, 137| Tessék vacsorálni jönni! - hangzott a szolgáló harsány hangja.~
127 IV, 142| Az egyes tételeknél sûrûn hangzott a »hüm«, de a »helyes« is. (»
128 IV, 144| föld, mert egyre édesebben hangzott az udvarról a »nyihihi«.~-
129 IV, 146| neve alatt, mely már jól hangzott az irodalomban. (Tíz forintot
130 IV, 151| az édes tejet. Egész nap hangzott a lakásban »Muci, Muci,
|