Rész, Fejezet
1 1, 2 | mosolygott.~- Az nekem mindegy, aranyos apróságom! Maga kitûnõ gyermek.
2 1, 3 | Krisztus-kép helyén nagy aranyos ráma függött, de a ráma
3 1, 9 | emlékei derengnek felém az aranyos gyermekkor tündér-ködébõl.~
4 1, 9 | falunak a harangját.~És az aranyos ravatalra nem hull egyetlen
5 1, 9 | vessenek a temetéskor az aranyos koporsóra, mely a Teléry
6 1, 9 | a Majornokyék portájára, aranyos livrées inas ugrik le a
7 1, 9 | falunak a harangját.~És az aranyos ravatalra nem hull egyetlen
8 1, 9 | vessenek a temetéskor az aranyos koporsóra, mely a Szent-Illényi
9 1, 10 | hőseink sem jártak páncélban, aranyos sisakokban: egy szegény
10 1, 10 | burkusom! Csakhogy itt vagy, aranyos kutyácskám. Jaj, oda nem
11 1, 10 | Gyönyörködve simogatta meg hosszú aranyos sörényét, s úgy szólt hozzá
12 1, 12 | idejönne Debrecenbe.~Az aranyos kardkötõ ott volt most is
13 1, 12 | bársony mente van rajta s aranyos drágaköves jogar a kezében.~
14 1, 12 | toporzékoló ajándék paripát, aranyos csótárral, ezüstös nyereggel,
15 1, 14 | még csak most öltöztetik, aranyos szõke hajára a koszorút
16 1, 15 | nejének, drága csipkéket vagy aranyos keleti szöveteket, de nem,
17 1, 15 | mezõben. Hetykén ágaskodik az aranyos szarvas, aranyos keréken,
18 1, 15 | ágaskodik az aranyos szarvas, aranyos keréken, Pozsony címerében.
19 1, 15 | hogy lenyírták! Azt az aranyos kedvedet békóba hogy rakták.
20 1, 15 | guzsalyról, ami keveske aranyos kendert rajta leltem, már
21 1, 15 | Mit adjak most ezért, aranyos cselédem?~- Bízza rám kegyelmed -
22 1, 15 | foszlányok csüngtek alá, az aranyos infula félrecsapva a fején,
23 1, 16 | tarkállottak. A sátor belsejében aranyos trón készült s pompás ágy
24 1, 19 | sátor volt verve a dombon, aranyos kopjára feltûzött smaragd-zöld
25 1, 19 | cifra szerszámos lovaikkal, aranyos ruhájú csatlósaikkal, úgyhogy
26 1, 20 | fehér foga közt.~Oh, ti aranyos mézeshetek. Az ember kíváncsi,
27 1, 23 | Mosdik.~- Mihez törülközik?~- Aranyos keszkenõhöz.~A farkas (a
28 1, 23 | Waldsteinoké se különb az aranyos Prágában.~De milyen öröm
29 1, 23 | kiesett a vén dáma kezébõl az aranyos legyezõje: Zahrada odaugrott,
30 1, 23 | frissiben, hogy lekapta aranyos gyöngyös fõkötõjét és odanyomta
31 1, 32 | jódarabon vaskerítés volt, aranyos hegyû lándzsákkal. A kerítés
32 II, 4 | után született benne ez az aranyos gondolat, amit azonban nyilván
33 II, 9 | felé van nyújtva a szép aranyos rámájú képen.~A szülõk szíve
34 II, 15 | délutánonkint el-elszundikál az aranyos kemence tetején a szobájában,
35 II, 17 | willst du noch mehr?~Oh, de aranyos gondolat volt! Oh, de megenni
36 II, 17 | képet, õ adta a gondolatot! Aranyos Szicília!~Mint Kutlik úr
37 II, 24 | Károly jelenlétében az »aranyos tervet«, melyet lángagyából
38 II, 26 | közbevágott:~- Ne búsulj, én aranyos galambom! Nem lett az öreg
39 II, 29 | készített virágcsokrok, aranyos bábuk, csodálatos déligyümölcsök
40 II, 38 | lenni, mert a fõispán szép aranyos mentében jár, nagy ebédeket
41 II, 39 | szemekkel, azokkal a hosszú aranyos fürtökkel, azokkal a bûvös
42 II, 58 | nyújtva, gyönyörû lábai alatt aranyos diók és almák sokasága.~
43 II, 60 | csecsebecséikkel, drága aranyos selymes portékáikkal, hát
44 II, 60 | kapunál, melynek homlokán aranyos betûkkel e szó ragyog: Feltámadunk -
45 II, 63 | ellicitált bútoraiból, amott egy aranyos tiszti kardkötõ, rózsafa
46 II, 68 | is a világon) a »tulipán aranyos«. Itt már minden tökélynek
47 II, 68 | majd csakhogy nem »tulipán aranyos« Ilonka, akivel Zsiga ez
48 II, 76 | Kálmánhoz.~- Ön az a híres Kákay Aranyos, aki...~- Én.~- A Tisza
49 II, 81 | szerkesztõséghez kollegám, Kákay Aranyos Nr. 3. ellen, hogy a közönség
50 II, 82 | szíve-lelke kíván.~- Úgy, úgy, Aranyos bácsi, mondja el a jó Jézuskának
51 II, 82 | Jézuskám!~Miután a Kákay Aranyos bácsi azt mondja, hogy maga
52 II, 83 | Kacéran ugrál végig rajta az aranyos fény s imitt-amott föl is
53 II, 83 | szegény leány Lady Dudley aranyos ruháját veszi föl, s elbájoló
54 II, 86 | Vegye csak szárnyaira az aranyos tollú szerencse, vagy hogy
55 II, 95 | Rosszul bánnak veled, kis aranyos; ütnek, vernek. Nem hagylak
56 II, 95 | szögedi kertek alatt~Két aranyos virág fakadt~Megösmerte
57 II, 97 | kegyetlen, mondja meg azt Kákay Aranyos bácsi, hogy van hát mégis
58 II, 99 | benézett ide, üdvözletet intett Aranyos napsugár nagy Magyarországból,
59 II, 113| téren is megkísérlé a siker aranyos szárnyaiba kapaszkodni.
60 II, 118| munkánál; a tervek, melyeket aranyos szálakkal szõsz, gyönyörködtetnek, -
61 II, 119| lopva ételt vittek annak az aranyos madárnak odabenn.~Hét nap
62 II, 123| Talán ugyanegy dologról: aranyos bábukról, amik selyem viganót
63 II, 123| Egyszer azonban maga az aranyos botú ember alázkodott le:
64 II, 127| ide, üdvözletet intett.~...Aranyos napsugár szegény lengyel
65 II, 131| ingerli. Ami legszebb benne, aranyos színét kérges haj fedi el,
66 II, 132| idõ, királyi palástban és aranyos jogarral; õ azokat átgyúrja
67 II, 134| kócsagos kucsma elõtte s az aranyos kard leoldva és keresztülfektetve
68 II, 134| nyakáról, tizennégy fontnyi aranyos járulékaival, pedig szédítõ
69 II, 135| délutánonkint.~- Oh, kedves, aranyos doktorkám, maga csókolni
70 II, 139| szelíden, mintha a dámák aranyos legyezõje volna.~És a hang,
71 III, 1 | a’ glas, Krisztin!~Ezen aranyos kívánság folytán a kedves
72 III, 1 | Hoztam neki, erre ezt az aranyos pénzt adta.~- Minek fogadtad
73 III, 1 | szemei elõtt a jövõbõl. Aranyos csat lesz tüszõjén; selyembõl
74 III, 1 | pedig szintén nem fekszik aranyos bölcsõben.~Ezt gondolá hõsünk
75 III, 1 | tavasz elsõ mosolyából, a nap aranyos sugaraiból, a csalogány
76 III, 2 | csalitosban, az a szép, aranyos haj, melybe a Csató Pista
77 III, 2 | pázsiton. Nini, hová lettek az aranyos betûk! »Isten dicséretére
78 III, 2 | sarkantyús csizma volt kifestve aranyos rojtokkal s a következõ
79 III, 2 | fénytõl s ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették
80 III, 2 | elbeszélni… Vakító fehér arc, aranyos szõke haj, egész vállára
81 III, 2 | a vakító fehér arcról az aranyos szõke hajjal… mint amilyen
82 III, 2 | egy nõ: vakító fehér arc, aranyos szõke haj, egész vállára
83 III, 5 | pázsiton. Nini, hova lettek az aranyos betûk: »Isten dicséretére
84 III, 5 | sarkantyús csizma volt kifestve aranyos rojtokkal s a következõ
85 III, 10 | ajtajára kiragasztotta az aranyos táblácskát, hogy: »Dr. Csobányi
86 III, 11 | bal szögletébe, ahol az aranyos ráma két szeglete összeér,
87 III, 15 | akkor adta fel fejére az aranyos püspöki süveget. Csillagos
88 III, 18 | akkor is ott merítgetett egy aranyos vödörkével.~Módos menyecske
89 III, 19 | már repül; szárnya támadt.~Aranyos madár, melyet mindenki megfogni
90 III, 25 | ilyenkor megint? Pi-pi-pi! Aranyos ludaim, meg tudnátok-e mondani?
91 III, 33 | nyári délután volt, minden aranyos verõfényben úszott, fák,
92 III, 33 | közepén a bölcsõ áll, az a kis aranyos torony, a picike hajléka,
93 III, 39 | aztán átvette a kész iratot, aranyos köntöse belsõ zsebébe csúsztatván.~-
94 III, 39 | Mórus király!«~Csillogó aranyos ruhája megvakítá a szemeket,
95 III, 39 | az utolsó ruhadarabig, s aranyos gúnyáit odahelyezte a puha
96 III, 39 | azon a szép fõn, a hosszú, aranyos haj, mely körülcsapkodja
97 III, 45 | lemossa az a cudar lucsok az aranyos betûket!~Levetette bundáját,
98 III, 46 | ARANYOS FELHŐK~1882~Még mai napig
99 III, 64 | horgoló-, meg a kötõtûk… az aranyos kedves ujjacskák mozgása
100 III, 67 | Jer fényes palotámba, ahol aranyos dívánokon heverhetsz, s
101 III, 83 | Pozsonyban látták volna aranyos udvari öltözetben.~De rebesgették
102 III, 84 | lévén belül az erkélyajtó aranyos függönybojtjaival.~- Nos? -
103 III, 89 | megismertem messzirõl. A Kákai Aranyos könyve volt énrólam.~Másnap
104 III, 94 | bársonyos köntöskékre, sem aranyos gyémántos kösöntyûkre, szépítõ
105 III, 106| hivatalos szobába besütött, apró aranyos karikákban táncolt rajtuk.~
106 IV, 5 | vármegyé«-ben, van egy »Aranyos felhõk« címû elbeszélés,
107 IV, 15 | hogy ez a fõispán. Szép aranyos kardja keresztbe fektetve
108 IV, 25 | lefújta a címerekről az aranyos zománcot. Az utókor már
109 IV, 51 | megsejteni ugye, hogy az aranyos Ilusról lesz szó?~Pedig
110 IV, 63 | el õket, ki kaszálta le aranyos füveiket?~Hol vannak róluk
111 IV, 73 | Lajost adták mesterségre - aranyos gombú botja meg…~De hisz
112 IV, 83 | felhõtlenül mosolygott le. A nap aranyos sugarait pazarul szórta
113 IV, 85 | legalább azt tudná, melyik az aranyos a kilenc tyúkja közül? Addig-addig
114 IV, 100| teszed lóvá.« A napfény aranyos sávokban ömlött be a folyosó
115 IV, 107| Fölséges szattyán csizmák, aranyos sarkantyúkkal, bíboros dolmányok,
116 IV, 109| van, Pista öcsém. Maga egy aranyos gyerek. Amit itt kifejtett,
117 IV, 120| nézéssel, délceg sugár termet, aranyos szõke haj, ehhez tündéri
118 IV, 125| a falvakon vagy te szép. Aranyos köntöskéd tündöklõ fényével
119 IV, 127| Veneturhoz járultak s nehéz aranyos, ezüstös felöltõiket ráhányták,
120 IV, 127| ott várta a négy kezes, aranyos ruhákban, drága kócsagos
121 IV, 128| bennök, hogy elétárul a múlt, aranyos porral behintve. Csak kilenc
122 IV, 131| ember a velencei templom aranyos mozaikja alatt társaloghat
123 IV, 136| tavaszi napfény a sátor aranyos kopjáin tört meg és a vitézek
124 IV, 142| derekaljat. »Adj valamit innom, aranyos gyerecském - mondá ismét -,
125 IV, 143| akkor jön! Hófehér paripán, aranyos ruhában.~S ha valami baj
126 IV, 143| fantázia köpüjébõl ezer aranyos szárnyú méh rajzott ki.~
127 IV, 146| S fõleg, hogy azt a kis aranyos sugarat is levette, ami
128 IV, 146| kiterítette maga elé a recézett aranyos szegélyû levélpapirost s
129 IV, 148| Ettem már én lóhúst az aranyos Prágában. Jó ízû, csak egy
130 IV, 150| csendesen éldegélt az »aranyos« Prágában, elgyengülve,
|