Rész, Fejezet
1 1, 2 | bátyja tartoznék fizetni; de önök egyetemlegesen mindenik
2 1, 2 | Valóságos skandalum. Azt hiszik önök, hogy sült bolond vagyok?
3 1, 9 | arról van itt szó, hogy az önök e téreni szakismereteit
4 1, 9 | kastélyba, amit már bizonyosan önök is tudnak.~A két leány kíváncsisággal
5 1, 9 | legtöbbször. Ha kitárulnának önök elé azok a változatos betûk,
6 1, 9 | akaratomon kívül írt szívembe, s önök elolvasnák azokat, hiszem,
7 1, 9 | uram, ön itt marad?~- Míg önök ebédelnek, azalatt legalább
8 1, 9 | Ahhoz a Teléryhez, akit önök elhurcoltak, semmi közöm.
9 1, 9 | Boriskát nem adtam férjhez.~Önök ugyan nem fogják eltalálni
10 1, 14 | Kedvem telt eldefilíroztatni önök elõtt a régi és mostani
11 1, 14 | vélem most büntetésül az önök csípõs megjegyzéseit:~-
12 1, 14 | elvesztem bátorságomat, hogy önök elé lépve, kérjem a szembeállított
13 1, 14 | én azt valaha, hogy én az önök lelkét akarom rázogatni?~
14 1, 14 | kedvenc olvasmányairól. Egy önök által szépnek tartott mese
15 1, 15 | szól ez a történet is.~Önök persze most azt gondolják,
16 1, 18 | most se értem. Mit akar?~- Önök után tudakozódott - szólt
17 1, 25 | csak egy lélek is volna önök között, aki nem akar, tessék,
18 1, 25 | Kállay Ákost bizonyosan önök is ösmerték. Õ volt a legnagyobb
19 1, 27 | oldozzon ki bennünket!~- És kik önök? - kérdé meglepetve.~- A
20 1, 32 | egyetlen fiam, kis Turbius, és önök, derék gazdatisztjeim, és
21 1, 35 | KOZSIBROVSZKY ÜZLETET KÖT~1905~ ~Önök alkalmasint ösmerik Kozsibrovszky
22 1, 35 | madárnak a szíve.~- Ah, önök ismerik egymást - mondá
23 II, 4 | finom ember.~»Nos elhiszik-e önök most már, hogy borbélylegény
24 II, 33 | ellenkezõre is akárhány példa van. Önök ismerik K. asszonyt és kétségkívül
25 II, 35 | de nem várom azt, hogy önök csak felét is higgyék annak,
26 II, 36 | hírt.~- Ah, késõn jöttem, Önök már mindent tudnak Dick
27 II, 38 | éljen a forradalmi kormány! Önök pedig, ha már itt vannak,
28 II, 40 | gavallér vagyok és semmi kedvem önök ostobaságait eltûrni...~-
29 II, 40 | nagyon komoly elhatározás. Önök tíz-húszezer forintot dobnak
30 II, 40 | jöttem, s ha jól tudom, önök itt a mi vendégeink!~Leírhatatlan
31 II, 40 | A pléhtábla hozott ide, önök viselete kíváncsivá tett
32 II, 41 | megosztom önökkel.~Ösmerték önök azt a hosszú, magas fiatalembert,
33 II, 45 | követtem el? Vezessenek önök a cár elé, hogy lábaihoz
34 II, 48 | mindezek ki fognak telni önök közül.~Egy falusi népiskolában -
35 II, 51 | pénztárnokot. Mondja ön nekik: ma önök Mr. Dannernél fognak ebédelni,
36 II, 55 | fárasztó nézésben.~- Jöjjenek önök - kiálta -, egy veszedelmes
37 II, 56 | lehet.~- Tagadom.~- Nézzék önök: tegyük fel, hogy most engem
38 II, 60 | igazi méltóságos alak.~- Önök rendõrök! - szólt arisztokratikus
39 II, 61 | vele a testet.~- Gyújtsanak önök szivarra! Úgy könnyebben
40 II, 61 | könnyebben elszívelhetik önök - mondá Szilkey Miska, míg
41 II, 62 | császár?~- Bagatelle! Jöjjenek önök a hajómra, olyan kínai vacsorát
42 II, 63 | rájöttem, hogy a zsibárustól önök vásároltak meg valami hitványságot
43 II, 63 | Remélem, nem fognak önök vonakodni, azt visszaengedni?~-
44 II, 64 | A SVIHÁK~1877~Ismerik önök - hogyne ismernék - Ponson
45 II, 70 | hat évre! Gondolják meg önök, uraim és hölgyeim, mennyi
46 II, 70 | lehet ön, uram - felelé. - Önök gyõznek felettünk! Simonyi
47 II, 72 | Ellenkezõleg! Én mondhatnám, hogy önök ma kissé szórakozottak;
48 II, 72 | tudja, mivel preparálják önök a boraikat.~- Hogyne tudnám,
49 II, 75 | úr.~- Annál jobb, uraim! Önök egy érdekes partit játszhatnak
50 II, 81 | fogok szorítkozhatni. De önök, remélem, elengedik a kornak
51 II, 83 | tudom, és mivel valószínûleg önök sem tudják, ne beszéljünk
52 II, 92 | ellenben mennyei csemege.~Önök, kedves kisasszonyok és
53 II, 92 | megértenek engem!~Gondoljanak önök egy fényes bálra, s az ezután
54 II, 100| míg visszajön. Nézzék meg önök még egyszer. Mert ki tudja,
55 II, 105| temetni, az élõket megmenteni? Önök megtagadták a katonai segélyt.
56 II, 113| a botnak két vége s az önök által szándékolt tettnek
57 II, 117| szegény ember vagyok... míg önök...~Edith gúnyosan fölkacagott.~-
58 II, 120| szóból is látom, hogy itt az önök tanintézetében kitûnõ szellemben
59 II, 122| leveleket. Hiszen ösmerik már önök az efféléket...~- Nem tudok
60 II, 122| megállj, Tisza...~- Ah, bah! Önök mûvészek.~Sprenger mosolygott.~-
61 II, 124| diplomáciai intervenció. Csalódnak önök, ha azt hiszik, hogy egy
62 II, 124| De hát mit szándékoznak önök tenni?~- Elégtételt követelünk!~-
63 II, 124| arra vagyunk ide küldve, önök is, mi is, a király akaratából,
64 II, 124| hogy vigye az ördög az önök argumentumait! Hanem, hüm...
65 II, 127| egészen el van ragadtatva az önök angolkeserûjétõl. Megígértem
66 II, 131| Az idõ hozza - mondják önök, természettudósok -, de
67 II, 136| õhozzájuk mertem jönni. És az önök meseszerû szívessége kitágította
68 III, 1 | kifejezést.~- Horribile dictu… Önök ma nagyon szórakozottak!
69 III, 1 | ma nagyon szórakozottak! Önök ma valóságos aranybánya.
70 III, 1 | Uraim és kisasszonyom! Önök azt fogják mondani, hogy
71 III, 1 | az érett atya. Adják meg önök a tiszteletet! Az eszme
72 III, 14 | Gáspár urat már ismerik önök a Petőfi »Hóhér kötele«
73 III, 58 | magát a halállal. De ha önök, mint segédek, nem engedik…
74 III, 66 | annyi légyottot olvastak már önök az úgynevezett lovagregényekben,
75 III, 73 | hosszabbra hagyott fürt.~- Önök bûnös dolgokról tanácskoztak!~
76 III, 73 | tudom, uraim, mit tartanak önök bûnös dolognak, csak egyet
77 III, 73 | Olvasóim, mosolyogjanak önök is.~
78 III, 89 | esztendõt.~Nagy idõ ez is! Önök talán úgy tartják, hogy
79 III, 95 | 1883~Uraim, higgyék meg önök, a kutya a teremtés remeke.
80 III, 110| egy régi könyvet találnak önök, melyben egy-egy érzelgõs
81 III, 112| legjelesebb embert. Nem tudtak önök elõbb jönni? Az ördögbe
82 III, 112| én ajánlom, meg lehetnek önök gyõzõdve, hogy jó hazafi
83 III, 115| után is botoztatni fog.~Önök mosolyognak ugye, hogy ezek
84 III, 120| JELÖLTNEK?~1884~Képzeljék önök, kivel találkozom tegnap
85 III, 121| kerületben? - fogják kérdeni önök.~Hja, ha én azt tudhatnám!
86 III, 123| Jókai vajmi keveset lát az önök márkáiból.~- Minek engedi
87 III, 123| Ilyen népszerû ember az önök Jókaija minálunk!~
88 III, 129| annyit mondhatok. Olvashatták önök a képviselõjelöltek között.
89 III, 129| öntenem keserûségemet az önök alkotmánya ellen.~Igen,
90 III, 133| melyben még nem volt levél! Önök sohasem igazítanak helyre
91 III, 148| tesznek), azt akkor mindig önök cselekedték, nem a megye.
92 IV, 25 | tarka lovamat, én addig az önök témájáról nem beszélek.~
93 IV, 25 | az alkotmány szolgája az önök határozatainak végrehajtó
94 IV, 27 | vizet a Felsõváros felé:~- Önök is vízben vannak? - kérdém
95 IV, 32 | és hölgyeim, higyjék meg (önök, uraim, tudom, el is hiszik),
96 IV, 35 | Ahol rend van? - fogják önök kérdezni. - Hát van valahol
97 IV, 40 | népét, iparát. Jöjjenek önök, látogassák meg. Biztosítom,
98 IV, 40 | Hát kik vagyunk mi, és kik önök? Fogjon ön magának más bolondot.~
99 IV, 44 | Csak az igazat mondom. Önök a mûveltséget, az ismereteket
100 IV, 44 | ismereteket terjesztik. Hát mi az? Önök az emberfejeket bélelik.
101 IV, 45 | mutatom be õkelmét, mert önök erõnek erejével valami tarka
102 IV, 45 | volna egyet magának? De önök el vannak fogulva a szabók
103 IV, 48 | KÖNTÖSBEN~1885~El sem hinnék önök, milyen bolond leány volt
104 IV, 48 | súgta nekik: cseréljenek önök, uraim, lovat.~S azok rögtön
105 IV, 53 | azt szeretném látni.~- Önök nem pénzt kapnak - mondá
106 IV, 55 | Úgy, úgy! Ez színvalóság!~Önök hitetlenül rázzák a fejüket:~
107 IV, 65 | korlát helyett.~És most már önök, nyájas olvasók, azt hiszik,
108 IV, 65 | korlátfa curriculuma - fogják önök mondani.~Ohó, uraim - most
109 IV, 68 | mikor még… Teringette! Hisz önök úgyis tudni fogják, milyen
110 IV, 69 | süllyedés kell ahhoz, hogy ezt önök szépnek tartsák. Ha egy
111 IV, 73 | mikor az ember vacsorál. Önök mosolyognak azon hitben,
112 IV, 73 | volt, uraim, valamikor. Önök kétkedõn mosolyognak. A
113 IV, 73 | ocsmány szûk ebéd. (Képzeljék önök a csuszpájzt auflág nélkül.)
114 IV, 76 | Hogyan? Tehát miről volt szó önök közt?~- Vallási dolgokról
115 IV, 79 | MIÉRT HALLGAT A BÁRÓ?~1886~Önök bizonyosan ismerik báró
116 IV, 81 | Üldözött vad legyek, bujdossam önök miatt az erdõkben, emberi
117 IV, 87 | én sem tudnám leírni, de önök sem tudnák érzelmeimet megérteni.~
118 IV, 88 | előkelő család botránya)~1886~Önök minduntalan előhozzák ezt
119 IV, 93 | jártuk. Az ördög vigye el az önök erdélyi titulusait. Én abban
120 IV, 97 | plurálisban szólva: kik önök?~- Én a fiamat várom itt -
121 IV, 98 | dolog!~- Lehetetlen, hogy önök ne tudnák az esetet.~Kértük
122 IV, 101| BECSÜLETES GYURI TÖRTÉNETE~1886~Önök nyilván tudják, hogy a Majornoky
123 IV, 109| Képzeljék, uraim, hiszen önök is voltak már abban a helyzetben,
124 IV, 111| kincses forrást.~Észrevehették önök, hogy egy-egy jeles írónk
125 IV, 115| vallomásai)~1886~Adóügy~Önök, uraim alkalmasint nem lesznek
126 IV, 115| nagyon szeretnek, valamint az önök bûne se, hogy önöket meg
127 IV, 128| életemben a Zuglóban. Persze, önök ebben nem hisznek. Mert
128 IV, 146| különben is azt szeretik önök mondani - kivételes lény,
|