Rész, Fejezet
1 1, 4 | megnyugtattál. No, mit búsulsz? Látod, én örülök, mint a gyerek:
2 1, 9 | édes gyermekem Matykó. - Látod, most még elõször elítélnek,
3 1, 9 | édes gyermekem, Matyko. Látod, most még elõször elítélnek,
4 1, 10 | hiába találtalak meg! Nem látod te meg a nagy háborút! Békó
5 1, 11 | pedig fölszedte az irháját! Látod, hogy szalad az imposztor!
6 1, 11 | a sasé.~- A ruhán által látod? - rivallt rá Sótony.~-
7 1, 12 | hogy ezek az õ fiai, »mert látod fiam - mondta Dobos bácsinak -,
8 1, 12 | szomjúság a rang után.~- Látod, az apánkat sem verették
9 1, 12 | kiálták csodálkozva. - Mibõl látod?~- Mibõl? Hát, mert nálam
10 1, 13 | észrevette sipsiricát.~- Látod, hogy bánik velem az anyád -
11 1, 14 | beszéljek veled okosan. Látod, fiam, mire való az? Minek
12 1, 14 | erre a sikerre.~- Aztán látod, fiam, nemcsak szégyent
13 1, 14 | megoltalmazol te. Aztán látod, magamtól is volt annyi
14 1, 15 | úgy megijedtem tõled. De látod, aranyom, mi prímást viszünk
15 1, 17 | kiáltott fel élénken:~- Látod, sztaroszta, látod, látod!
16 1, 17 | élénken:~- Látod, sztaroszta, látod, látod! Azt mondtad nekem,
17 1, 17 | Látod, sztaroszta, látod, látod! Azt mondtad nekem, hogy
18 1, 18 | nebuló kihallgatta õket.~- Látod, milyen szerencséje ennek
19 1, 18 | restelld, bánja is az, hiszen látod, hogy nagy szamár.~BEFEJEZÉS~
20 1, 20 | itt a jó falat. Meg ez is. Látod, hogy éhes vagy. Igyál egy
21 1, 20 | bólintott. Emlékezett.~- No, látod, mind az öt szakasztott
22 1, 23 | mennyire szeretem õt, te látod, te tudod, mért kell hát
23 1, 24 | csakugyan olvastam.~- No hát, látod, ilyen ördögünk van nekünk
24 1, 24 | semmi se nem úgy van, amint látod.~- Úgy? A ruha a tied. ~-
25 1, 24 | fülembe súgta:~- Hát nem látod? Csupa honvédlovak; az aerariumtól
26 1, 24 | másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié;
27 1, 26 | tréfa, öcsémuram.~- Hát látod - sóhajtott fel a fõispán,
28 1, 26 | hangon.~- Nincs.~- Pedig látod, Hanka, akármit csinálsz
29 1, 26 | bántanak, az ugye semmi? Látod, te is hogy megütöttél a
30 1, 26 | Oh, te kedves kis Hanka, látod, látod. Aztán hogy ijesztgettél,
31 1, 26 | kedves kis Hanka, látod, látod. Aztán hogy ijesztgettél,
32 1, 27 | jutott eszébe az adressz.~- Látod, csacsi, én tudnék neked
33 1, 27 | meg szép hullámos haját. »Látod, szamár - susogta, mintha
34 1, 28 | dünnyögte a szakállába: »De látod, minek is vonnéd el, hiszen
35 1, 28 | Mihály, kedves gazdám. Mert látod, az isten nem kereskedõ,
36 1, 29 | Kitelik a gazembertõl. De látod, azért mégis hasznát vettem
37 1, 30 | üljünk ide?~- Dehogy. Hát nem látod, hogy ott várnak bennünket?~
38 1, 31 | maradnom mellette, legyezgetni. Látod, hogy koronkint fölpillant,
39 1, 31 | Inkább adok pénzt. Hisz látod, már azért se távozhatnám,
40 1, 31 | belõled, azt gondolom. Pedig látod, látod, ma te is szépen
41 1, 31 | azt gondolom. Pedig látod, látod, ma te is szépen elmehettél
42 1, 32 | is hinnéd, édes szívem. Látod, azokban, amiket õ soha
43 1, 32 | miféle állat van odaát. Látod azt a szemet?~A suhanc elröhögte
44 1, 34 | Kolowotkinak tett szemrehányást:~- Látod, látod, temiattad történt
45 1, 34 | szemrehányást:~- Látod, látod, temiattad történt ez a
46 1, 35 | amiért az almából evett. Látod, én azóta istenfélõ ember
47 II, 7 | ölelte át Mucit.~- No, ugye látod? Ugye látod? Megvan, ott
48 II, 7 | No, ugye látod? Ugye látod? Megvan, ott van... Csak
49 II, 9 | négy fotográfiát.~- No, látod! Hanem ez még nem minden.
50 II, 14 | ezután fognak születni.~- Látod, öcsém, minõ malõrt okoztál
51 II, 19 | Örökké sietsz, pedig látod, olyan jól esne egy kis
52 II, 36 | gondolattal! Hátha csak te látod a dolgot olyan nagynak?
53 II, 38 | a düh - nyögé Margit.~- Látod - mondá Vilma -, néha sok
54 II, 38 | szabadítsd meg, mentsd meg. Látod, olyan jó volt õ irántam!
55 II, 47 | dologban valami és mégis látod tán nem is lenne az olyan
56 II, 54 | kiáltá -, nézd, nézd! Látod a cseresznyefát az üvegházban.
57 II, 55 | Tartsd szemmel.~Mielõtt nem látod, hogy bírsz-e vele, - ki
58 II, 56 | eredeti szerencsejátéknak.~- Látod - mondám neki a vacsoránál,
59 II, 60 | szegény asszony öröme.~- Látod, Katica - mondogatá -, sokért
60 II, 60 | ezért. Hiszen te tudod, te látod onnét a fényes csillagból,
61 II, 66 | haladt a tó sima tükrén.~- Látod ott a tóban a kastélyt? -
62 II, 66 | környezék minden oldalról.~- Látod, gyermek, ott laknak a jó
63 II, 66 | lakik az isten, ha mindenütt látod?~Az angyal egy ideig hallgatott
64 II, 66 | is tekintesz, mindenütt látod lakását és bárhol légy is,
65 II, 66 | két kék virág pompázott.~- Látod ama két virágot? - kérdé
66 II, 71 | s lakjál itt közelemben. Látod, nagyon-nagyon unalmas az
67 II, 90 | tekintett velök a tündérre:~- Látod, mit tettél? Ez - a te mûved!
68 II, 109| unatkozni hagytalak. De látod, a bor, a sok étel... Vagy
69 II, 123| Szegény, szegény kis Mariskám! Látod, látod, mivé lettél, mit
70 II, 123| szegény kis Mariskám! Látod, látod, mivé lettél, mit csináltak
71 III, 1 | borult Krisztina nyakába.~- Látod, látod - szólt és könnyeit
72 III, 1 | Krisztina nyakába.~- Látod, látod - szólt és könnyeit törülgette -,
73 III, 1 | a bolondos Miklós fiút. Látod, milyen szomorú…~Macska-hízelgéssel
74 III, 1 | odanyomta. - Ne ízetlenkedj! Nem látod, hogy õ idegen rád nézve,
75 III, 1 | boldogultaknak ottfönn: »Látod, kedvesem, látod, Eszterkém,
76 III, 1 | ottfönn: »Látod, kedvesem, látod, Eszterkém, Lacikám, megint
77 III, 1 | a napocskát, amint kel? Látod, az jó, nem sír. Te se sírj
78 III, 1 | édes gyermekem, Matykó. Látod, most még elõször elítélnek,
79 III, 2 | asszony az, ha szép is.~- Látod is te a fekete kendõd alul!~-
80 III, 2 | vonja, mintha azt mondaná: »Látod, mim van nekem!« Aztán õ
81 III, 2 | szólt Józsi szemrehányóan. - Látod… látod!…~Annácska megint
82 III, 2 | szemrehányóan. - Látod… látod!…~Annácska megint sírva
83 III, 34 | elindult a szörnyû záporesõ.~- Látod, minek mentél ki, szegény
84 III, 36 | Örökké sietsz, pedig látod, olyan jól esnék egy kis
85 III, 37 | tárgyakat, új bögrét és tejet.~- Látod, Gyuszi - mondá a kislány
86 III, 46 | te csúf, te gyalázatos! Látod, látod, mennyire megijesztettél
87 III, 46 | csúf, te gyalázatos! Látod, látod, mennyire megijesztettél
88 III, 49 | illett oda a színe miatt.~- Látod, öcsém, ha most ez a békanyál
89 III, 49 | Hisz az egy sárkánykölyök. Látod ezeket a kaparásokat az
90 III, 52 | szemeivel s így szólt:~- Látod, fiam, nagyon öregszem…
91 III, 52 | sose láttam ilyet!~- No látod, fiam - szólt a kanonok
92 III, 57 | szobában feküdt betegen.~- Látod - mondá elmerengve a gyertya
93 III, 63 | dobná a gyámoltalan… No, látod, kis láncom, hogy úgyszólván
94 III, 65 | édesatyánk volt a sógora). - Látod, látod, milyen jól õriztem
95 III, 65 | volt a sógora). - Látod, látod, milyen jól õriztem meg
96 III, 72 | egymilliószázötvenkétezret. Megvan?~- Meg.~- Látod, hogy nem kellett hozzá
97 III, 77 | rosszban töröd a fejedet.~- De látod, fiacskám, dolgom van!~-
98 III, 79 | Az istenugyse…~- No, látod.~Rohantam a képviselõházba.
99 III, 85 | Ugrottam egyet.~- No, látod. Ilyenek ezek a paragrafusok.
100 III, 96 | boldog életrõl fecseg.~- Látod, ha úgy szeretsz, ahogy
101 III, 135| Francka! Ne keserítsd a fiút. Látod, hogy elszomorodott szegényke!
102 III, 140| az asztalkáról egyet.~- Látod ez ma jött. Az udvartól
103 III, 144| mond a kutya szelíden -, de látod, a csontokat vissza kell
104 III, 146| ki az ujjain keresztül.~- Látod az apa megint megver a korbáccsal
105 III, 148| ilyen gyönyörû nénje van.~- Látod, ha úgy szeretsz, amint
106 III, 148| valamire?~- Minek is volna, látod. Elég nekem a te hatalmad.~
107 III, 148| õ tudta, miért most.~- Látod, pajtás, mindig jó embered
108 III, 148| bánatosan.~- Mi hasznod? Látod, nem bízol bennem? Te azt
109 III, 148| ámíts!~- Én ámítani, téged? Látod, ma minden bolondságot megteszek
110 IV, 2 | gagyogott összevissza.~- Látod, látod, neked is jutott
111 IV, 2 | gagyogott összevissza.~- Látod, látod, neked is jutott még az
112 IV, 7 | hívatta a fiát, Endrét.~- Látod ott az õsi címerünket a
113 IV, 30 | példát, Aróta, Delmáról. Látod, õ szelíd, nagylelkû, galambszíve
114 IV, 38 | övéi voltak körülötted. Látod, a feleségedhez már hozzá
115 IV, 41 | átragadt a derû énrám is.~- No látod - fecsegett tovább. - Hiszen
116 IV, 63 | ültetett és így szólt:~- Látod, gyerek, ha szégyenled a
117 IV, 85 | kutya könyörgõ hangon -, de látod, a csontokat vissza kell
118 IV, 92 | Kapalovics. - Folytassuk! Látod a többiek még csak ma kezdenek
119 IV, 97 | görcsösen a szívéhez szorított: »Látod, látod, mi lett belõlünk.«~
120 IV, 97 | szívéhez szorított: »Látod, látod, mi lett belõlünk.«~Azt
121 IV, 97 | de egyre sem emlékszem.~- Látod, fiam, ez gyanús. Az is
122 IV, 127| vagytok?~- Azok vagyunk.~- No, látod, Apul! Derék lovagok vagytok,
123 IV, 136| Az te magad vagy, aki nem látod, ami körülötted történik.~…
124 IV, 148| kapott otthon János úr.~- Látod, ilyen a félember! Ha az
125 IV, 148| Anna, ne okoskodj. Hiszen, látod, hogy már nem lövi meg a
126 IV, 151| bele kell nyugodni, mert látod a szegény apa akarja.~-
127 IV, 152| kell végigmenned. De én, látod, erre nem gondoltam.~Szó
128 IV, 152| Sirathatod is, mert sohasem látod többé!~*~Másnap elutaztunk
|