Rész, Fejezet
1 1, 2 | vagyok! azt hittem, nem ég a pipád, s tûzzel akartam
2 1, 2 | bontva, márvány homlokán az ég tisztasága, fekete szemeiben
3 1, 4 | világ úgysem tudja, s az ég »elfelejtené«! Annak a fekete
4 1, 4 | deputátus.~A gyertya homályosan ég, kívülrõl az esõ kopogása
5 1, 5 | Orgyilkosok közé jutottam. Ég, pokol, emberek összeesküdtek
6 1, 10 | soha többé!~Piros volt az ég alja esténkint köröskörül.
7 1, 11 | Nekünk kõházunk van, abba nem ég be; cserepes.~Tereskey oda
8 1, 12 | és dagasztotta szívét. Az ég - noha fent egy pár foszlányos
9 1, 12 | kisebbik diák.~- Hallja a nyílt ég fölöttünk!~Éppen kezdett
10 1, 12 | ha nem piroslik-e még az ég Lengyelország felõl…~Mindenki
11 1, 12 | Úgy verd, a föld rengjen,~Ég is visszazengjen.~Aki él,
12 1, 12 | a Laci szívét. A júliusi ég derülten ragyogott, az ódon
13 1, 12 | Marci fanatikus arccal, ég felé fordított szemekkel
14 1, 13 | világosabb volt, mint az ég, ami mindig kísérteties
15 1, 13 | kocsis megnézte alaposan az ég minden oldalát, aztán vállat
16 1, 14 | Péter fölemelte két ujját az ég felé.~- Ne esküdj. Nem az
17 1, 15 | szemükben mi szikrázik, mi ég?~A palatinus, e dölyfös
18 1, 16 | Mit fordítgatja a szemeit ég felé, hogy nem tudja. Hiszen
19 1, 17 | Kaszperek! - kiáltozták. - Õ ég már!« Valóban, nem az elõbbi
20 1, 18 | padlásról. Az esõ elállt. Az ég tisztulni kezdett nyugatról.~
21 1, 20 | cukormorzsákkal behintett ég künn reked. Helyettük meggyújtja
22 1, 23 | öklét fenyegetõen rázva az ég felé.~Egy tekintetre sem
23 1, 23 | a Gállék csûrje mögül az ég peremén.~- Ej, bolondság.
24 1, 23 | képezett, hova csak a kék ég tud benézni. S az nem fecseg
25 1, 24 | Katicának… egy akármilyet. Szent ég, ha rágondolok, hogy miként
26 1, 24 | állna ott haptákban. Az ég pirkadni kezdett keletrõl,
27 1, 24 | utánunk jövõk. De szent ég! Hova lettek a fényes, nyalka
28 1, 25 | uram a kalapját vagdosta ég felé széles jó kedvében,
29 1, 26 | mintha mákszemekkel volna az ég behintve egy helyen.~Száz
30 1, 26 | senki se látja, csak az ég kékje mosolyog le, s egy-egy
31 1, 26 | vasalóval és nem újságolja~- Ég a nádas! Meggyújtották a
32 1, 26 | Lassan, kényszeredetten ég a nád mind a három oldalról,
33 1, 26 | lehetetlen; ha egyszer a nádas ég, hát ég, annak vége. Az
34 1, 26 | egyszer a nádas ég, hát ég, annak vége. Az égõ erdõt
35 1, 26 | amit látott, hogy a nádas ég.~Eleinte meg sem ijedt,
36 1, 26 | beljebb, beljebb, ahol még nem ég.~A professzor kétkedve,
37 1, 27 | Petrás Sámuel is varr, de ég és föld a különbség formában,
38 1, 29 | szobaleány kis fülkéjében még ég a gyertya. Lehajlik leselkedni
39 1, 31 | szürke porfelhõt támasztva az ég kékesbarna köntösén.~Reggel
40 1, 31 | folyt aztán a tánc is szabad ég alatt egész éjjel. (Az ördög
41 1, 32 | halavány kékes volt, mint az ég. Ámbár iszen az eget nem
42 1, 32 | madzagot oldana föl valaki az ég peremén, a bágyadt kékes
43 1, 32 | szöveten, s megdördül az ég, hogy hallani az anyaföld
44 1, 33 | kandeláberekben négyszer annyi gyertya ég, mint hajdanta. A régi búbos
45 1, 34 | ájtatosan emelte szemeit ég felé.~- Elleneztem, igenis
46 1, 34 | szikráztak, nevettek az ég palástján és nézték magukat
47 1, 35 | türelmetlenül leste, hogy hol ég le egy-egy falu, nyomban
48 II, 5 | paraszt, hogy õ egyenesen az ég felé is tud vizet bocsátani.
49 II, 5 | és fenyegetve emelte az ég felé. Arcára iszonyú fájdalom
50 II, 7 | Mondják, egész éjfélutánokig ég a gyertya dolgozószobájában,
51 II, 7 | ezt a bordeaux-it.~Teremtõ ég! mekkora lumpolás volt az!
52 II, 7 | szép az élet!...~- Szent ég! Mi baja? Pszt! Lassan...
53 II, 9 | virginia-szivarja: ha nem ég, meg kell egy kicsit puhítani.~
54 II, 12 | oroszlán, sátra elõtt. Körötte ég felé emelt ujjakkal a magyarokkal
55 II, 12 | vére már kifolyt, a máglya ég, a fejedelem mégse jő.~A
56 II, 15 | másik szeme hiányzott az ég és víz között lebegõ sógornak.~-
57 II, 18 | tudósok.~Minden bolondság az ég alatt.~
58 II, 21 | egyedül, elhagyatva a szabad ég alatt az udvaron. Most már
59 II, 33 | este szivaroztam.~- És hogy ég a szemed! Hélas, te ittál!~-
60 II, 34 | egyik szemét! Pirulok, arcom ég, s borzadás fut végig rajtam,
61 II, 36 | még nyugalommal tûrném az ég csapását, de az fáj, hogy
62 II, 38 | sem hasonlítható urával. Ég és föld köztük a különbség.
63 II, 39 | érti. Ökleit felemeli az ég felé, most már képes megküzdeni
64 II, 40 | egymást...~A legderültebb ég mosolygott tehát kezdetben
65 II, 54 | mert - mint elõsoroltuk ég emléket kapott a magyar
66 II, 55 | sem oltotta ki, most is ég; szivarozva lopott a gyehennára
67 II, 60 | valósulni látja...~- Irgalmas ég meghalt! - kiáltott fel,
68 II, 66 | fölött lebegtek s a csillagos ég felé mentek. Minél magasabbra
69 II, 67 | midõn kékebb volt még az ég, zöldebb a fõ, tisztább
70 II, 67 | nem kormányoznak a szelek; ég, egyformán tisztán, magasan
71 II, 72 | jut eszébe ilyesmi? Oh, ég! Ön, és egy parlamenti tag!~-
72 II, 83 | mintha azt akarná mondani az ég urának: No, Isten! beismerem,
73 II, 89 | levegõ azonban ködös volt, az ég felhõs, s ez reményt adott.
74 II, 90 | Alkonyi pírban úszik az ég alja, könnyû bárányfelhõk,
75 II, 90 | tévelyegnek rajta, míg a barna ég alá nem ereszkedik a csillagos
76 II, 99 | szédüljön röpülése közben az ég felé, másik kezét lankadtan
77 II, 102| rohasztotta-e el õket, vagy az ég harmatja fölülrõl, vagy
78 II, 126| sógorasszonyt, ángyomasszonyt s a jó ég tudja, még miféle asszonyt
79 II, 127| torka...~Miska ájtatosan az ég felé fordította a szemeit.~-
80 II, 127| szédüljön röpülése közben az ég felé, másik kezét lankadtan
81 II, 134| is úgy kell nõni a megyei ég alatt, amint õk akarják.~
82 II, 134| mellén kezeit. Szemét az ég felé fordítva várta a fõúr
83 II, 140| közel hajolt, hogy én, bár »ég és föld« választott el tõle,
84 III, 1 | szegény tót asszonyra:~- Anyó, ég a kosara!~Ónszürke arcát
85 III, 1 | a legnagyobb pásztortûz ég, ott kell lenni Petrusnak,
86 III, 2 | lassankint kitisztult az ég s csak a megdagadt Bágy
87 III, 2 | kendtek elõtt, itt a szabad ég alatt, az egy élõ Istenre…~
88 III, 2 | már nem lesz esõ, bár az ég morcsos, borús még, akár
89 III, 2 | õket. Jól láthatott. Az ég tele volt csillagokkal.
90 III, 2 | kutyák szétszaggattak.~- Nem ég az meg a tûzön sem! - hallatszottak
91 III, 2 | akárhogy fordítja is õket az ég felé. Ha meg Kovács Marist
92 III, 4 | éjjel szétszaggattak.~- Nem ég az meg a tûzön sem! - hallatszottak
93 III, 5 | hogy esõ nem lesz, bár az ég morcos, borús még, mint
94 III, 6 | majd Meránban, majd a jó ég tudja merre! Pedig bizony
95 III, 53 | Csodálatos tûz, mely olyan lassan ég, vagy olyan hamar kialszik!
96 III, 71 | hirtelen szétcsapódnak az ég csillagos függönyei. Egy
97 III, 71 | fényes vérvörös csík (az ég túlsó oldala) villám-hirtelen
98 III, 71 | villám-hirtelen megnagyobbodik, s az ég belsõ tájékai mintha lefele
99 III, 87 | harmadnapra, s minden hajszálam ég felé meredt, ha meggondoltam,
100 III, 94 | hangon.~- Ne beszélj az ég szerelmére! - kiáltott fel
101 III, 115| Igazságtalan eljárást még az ég is büntet; kezdtek azóta
102 III, 128| Arra tartottam tehát. Talán ég ott valami?~Igen, tûz volt,
103 III, 148| tûzhöz fut, mert két helyen ég Kátány. Északról a templom
104 III, 148| amelyik a tûzön el nem ég, hanem olyan is, mely keserû
105 III, 148| pehelyt.~Felülrõl a kék ég mosolygott, köröskörül a
106 IV, 1 | ki a fehér muszlinból. Az ég is olyan színû volt nyugaton,
107 IV, 1 | növényzetnek: ez a párnájok, az ég homállyal borítja be õket:
108 IV, 1 | darabon. A hold kibukkant az ég aljáról, soha, milyen nevettetõ,
109 IV, 10 | folyik valahol messze. Az ég alja kigyúlt esténkint vérpirosra,
110 IV, 26 | próbavonat, elkezdõdtek az ég csodái, isten haragjának
111 IV, 40 | magát -, a mi országunk ég a vágytól, hogy önt láthassa.
112 IV, 46 | nagy záporcsõ kerekedék, az ég csatornái megnyiladozván.
113 IV, 47 | semmisülve. Hiába éltem. Az ég hazudik. S az emberek azt
114 IV, 83 | idõnk van ma, János.~Az ég kékje felhõtlenül mosolygott
115 IV, 117| köröskörül, beláthatatlanul az ég egyik hajlásától a másikig.~-
116 IV, 127| röpködtek a levegőben.~- Szeged ég! - zúgták a katonák.~Valóban
117 IV, 127| Márton, jó barátom. Az ég hozott ide.~- Az ég hozott,
118 IV, 127| Az ég hozott ide.~- Az ég hozott, de Ali küldött. -
119 IV, 128| naponkint a vihar, zeng az ég, kavarog a felhõ s hasadoznak
120 IV, 128| éjfélkor. Megnyíltak az ég csatornái s a szél üvöltve
121 IV, 129| sincs a makrancosság, úgy ég az, mint a parancsolat.
122 IV, 132| nyomai.~Minden fehér volt, az ég, a föld; s az ég- és a földnek
123 IV, 138| szalad vala. Amiért az ég nagy szelet küldött utána,
124 IV, 138| Oppozícióban voltam az ég ellen s innen a mennydörgõs
125 IV, 142| fölött, addig a két lélek ott ég a kárhozatban. Ha egyszer
126 IV, 144| mosolygó arcát a haragos ég felé fordítva, várja, nagy
127 IV, 146| új költeményeibõl derûs ég mosolygott, tele vonatkozással
128 IV, 148| a háború. Csak a pirosló ég mutatja majd nyugaton, majd
|