Rész, Fejezet
1 1, 1 | magát, ahogy még sohasem hallotta senki: »Húzd el cigány a
2 1, 1 | egy fához; még így sohasem hallotta beszélni Gyurka bácsit.
3 1, 4 | fájdalmain keresztül átszûrõdve hallotta: agya zúgott, ezer meg ezer
4 1, 4 | egy test pottyanását õ is hallotta, hogy kegyelmed a halott.
5 1, 9 | azt. Nemegyszer látta és hallotta ott éjjel láthatatlan szellemekkel
6 1, 11 | Hát már a tekintetes úr is hallotta azt az ostobaságot?~- Mi
7 1, 11 | lázas leheletét az arcán, hallotta a pihegését. Elég mulatság
8 1, 12 | ez a vita, talán nem is hallotta, s imigyen intézkedett a
9 1, 12 | ijedt leányt. Ágnes még hallotta a deszkák recsegését, látta
10 1, 12 | vitte be aléltan a szabóhoz, hallotta csengni minden szavát, melyet
11 1, 12 | Az magánkívül lett, mikor hallotta.~- Lehetséges-e, hogy lopott
12 1, 12 | azt a nagy gonoszságot. Hallotta, amit beszéltek a fiúk?~-
13 1, 13 | a következõ párbeszédet hallotta.~- Láttad az idegen bácsi
14 1, 13 | Dehogy.~- Hogyan, ön nem hallotta?~- Természetesen nem, hisz
15 1, 13 | úr úgy tett, mintha nem hallotta volna. Ment, mint a golyó,
16 1, 14 | megdörzsölte a szemét s valóban hallotta kívülrõl az öszvér csengõjét.
17 1, 14 | szíve úgy elszorult. Õ talán hallotta, hogy mit csilingelnek.~
18 1, 14 | maradtam.~Altorjay nem is hallotta; feje zúgott, homlokán lüktetni
19 1, 14 | minden negyedóra ütését hallotta. Tik-tak! tik-tak! fecsegte
20 1, 17 | Kopacskáné asszonyom pedig hallotta, hogy úgy brekeg Kaszperek,
21 1, 18 | húsz-harminc pört is vitt, s ha hallotta, hogy valakinek különös
22 1, 18 | tudott aludni. Egész éjjel hallotta a bogárkai malom zúgását.
23 1, 20 | ebédeken, s aki mindennap hallotta György bácsinak a diákok
24 1, 20 | történetnek. Pista vagy nem hallotta, vagy okoskodott. Ez egyébiránt
25 1, 23 | minthogy az orgonaszót nem hallotta, sem a többiek éneklését,
26 1, 23 | az ura köhögési rohamát hallotta, berohant a jó lélek s hirtelenében
27 1, 23 | éhes tekintetét (meglehet, hallotta is szavait), visszakacsintott
28 1, 23 | most lõttek. Puskából. Ugye hallotta, Funtyik bácsi?~Funtyik
29 1, 23 | kellett lennie, ha Prakovszky hallotta.~De Prakovszkyt ez még csak
30 1, 23 | leánykáim?~Nem, nem. Senki sem hallotta.~- Különös, különös… ~Csak
31 1, 25 | éjjel a mezõkön, erdõkön, hallotta a hazatérõ nyáj kolompját,
32 1, 25 | erõsködött, hogy a saját füleivel hallotta leveleki Molnár Pál ígéretét -
33 1, 26 | úgy tett, mintha nem is hallotta volna a Hanka kihívását.
34 1, 27 | megfordulhasson a hang felé, de hogy hallotta némiképp, egy mozdulata,
35 1, 27 | ilyen csöpp teremtés.~Sokáig hallotta, mindig messzebbrõl-messzebbrõl,
36 1, 27 | elmerülve régi emlékeibe. - Hallotta már ön, Stefanovics?~- Nem,
37 1, 27 | hevenyészett vályogból, arra ült, s hallotta, amint a hadnagy beszélgetett
38 1, 29 | illetõleg… Jézus Mária, mi az? Hallotta?~Valami végigszaladt a szobán,
39 1, 31 | olyan te vagy…~Kupolyi hallotta a zamatos mondatokat (hej,
40 1, 31 | a papucsok kopogását is hallotta. Mintha maga a végzet közelednék
41 1, 32 | egyik-másik pajtása várta. Halápy hallotta, amint referál neki odakünn: »
42 1, 32 | csak a galambok rebbenését hallotta… A rózsa tehát odapottyant.~
43 1, 34 | Igaz ellenben, hogy Zsuzsi hallotta az utcaajtó nyikorgását
44 1, 34 | gyúrta a konyhában, megint hallotta az utcaajtót csikorogni,
45 II, 1 | sokat beszélhetne errõl: az hallotta az esküjöket.~De e nagy
46 II, 2 | tévedésen.~A futók közül aki hallotta a Gaillard atyus tréfáját,
47 II, 3 | Máli néni sem látta vagy hallotta soha, hogy Baroghi Aladárnénak
48 II, 3 | látták a cselédek? Kitõl hallotta, sógorasszony?~- Beszélik
49 II, 6 | egy perccel sem!~Senki sem hallotta kiabálását. Mácsikné nem
50 II, 6 | rajtok. Oh, ha Mácsikné hallotta volna!...~Ha már a kõ is
51 II, 7 | kétszer vagy háromszor is hallotta ugyanazon beszédet, annak
52 II, 16 | mondta Pisera bácsi: »tõlem hallotta a lurkó«. Ha a kosztosdiákjaitól
53 II, 22 | vászna veszett oda, nem hallotta egy lélek sem kívülök. Arra
54 II, 24 | sokkal drágábbak!~Ha ezt hallotta volna az a kis boldogtalan
55 II, 25 | lehet helyes, mert õ úgy hallotta azt értelmeztetni magától
56 II, 25 | mindig elkomorodott, amikor hallotta a görcsös fuldoklást.~-
57 II, 26 | szégyen, hanem kötelesség! úgy hallotta azt az utcai vásott kamaszoktól.~
58 II, 27 | figyelmezteté:~- Ön tán nem hallotta, mit mondtam. Én Vörösmarty
59 II, 29 | tiszttartó kisasszonyoktól hallotta a kis Vilma, s azóta nem
60 II, 33 | vasgyárba lépett, szavát sem hallotta a véghetetlen zajtól. Megszólítá
61 II, 35 | hogy õ is a házba hatolt. Hallotta a feleselõ hangokat. A mély
62 II, 35 | õ is felment a házba s hallotta a feleselést. A mély hang
63 II, 38 | sokáig fent maradtak. Vilma hallotta úgy éjfél táján, mikor a
64 II, 38 | önt a dörömbölésre? Önmaga hallotta?~- Én nem hallottam, mert
65 II, 38 | mutatva.~- Tehát kegyed hallotta legelõször a zajt. Legyen
66 II, 39 | venni.~A gyermek nem is hallotta fájdalmában az orvos szavait,
67 II, 50 | nem volt a kapus, hogy nem hallotta, aziránt nincsenek biztos
68 II, 51 | mulatságos!~Lamiel már nem hallotta ezen elmés észrevételt,
69 II, 54 | magammal.~Szegény Muszúr jól hallotta ezt, mert éppen csak a hallási
70 II, 60 | virágot. Megboldogult férjétõl hallotta, hogy annak az ágát a méltóságos
71 II, 60 | pihent, érezte csókját, hallotta beszédét!~A jó leánynak
72 II, 60 | megcsókolta izzó homlokát, nem hallotta, mikor anyai részvéttel
73 II, 72 | mint egy érzéketlen tömeg; hallotta is talán, ami történik,
74 II, 77 | fele így kezdõdött: »Ki ne hallotta volna valaha az igazságos
75 II, 90 | parton; látta a pusztítást, hallotta a jajkiáltást, mely végigszaladt
76 II, 95 | De míg a lombok zúgtak ki hallotta volna meg levelek hullását,
77 II, 113| Domándyné látta a hintót, s hallotta a közelgõ lépteket, és szíve
78 II, 115| De a fiú ezt már nem hallotta. Elfutott, nagy szívdobogva,
79 II, 117| végigment a termen, itt-ott hallotta a megjegyzéseket a háta
80 III, 1 | eljött Bécsbõl. Az Anika is hallotta a csõsztõl, Lapaj Istóktól,
81 III, 1 | lobog a zászló. Lapajtól hallotta, hogy a herceg jelenlétét
82 III, 1 | õ szemében, mióta Lapajt hallotta.~És nagy elkeseredésében
83 III, 2 | világba elkárhozni.~Hírét sem hallotta, ki tudja, merre mentek;
84 III, 2 | meggyógyuljon.~- Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben
85 III, 2 | futott át arcán. Nem is hallotta, hogy az idegen mit beszél.
86 III, 2 | az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó hangját odakünn…
87 III, 2 | Klári szava volt, tisztán hallotta. Aztán egy cserepes, nyöszörgõ
88 III, 2 | karika, meg a zabla, de nem hallotta… nem azt hallgatta.~»Ha
89 III, 2 | sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta õ már valaha ezt a szelíd
90 III, 23 | A férjnek, ki véletlenül hallotta a dicsekedést, arcába tódult
91 III, 25 | Csoma Gergelyné meg azt hallotta, mikor otthon így szólt
92 III, 39 | szép szóhoz folyamodott. Hallotta õ azt, hogy ez használni
93 III, 51 | lélek azt nem tudja, se nem hallotta, hogy ki lakott abban -
94 III, 57 | a vérét. Eszébe jutott, hallotta valamikor, hogy a veszett
95 III, 63 | Kristóf uram a várnagy is hallotta; de különben tessék megkérdezni
96 III, 64 | valami ismeretlen novelláját hallotta valahol, a százon túl egyet,
97 III, 67 | az emberek Raksányihoz, s hallotta sivítani a levegõben: »Jóttevõnk,
98 III, 67 | fürödhetsz«.~Raksányi folyton hallotta e hangokat, s folyton csinálta
99 III, 72 | asszonyszeméllyel!~Ács uram is hallotta, restellte, de csak még
100 III, 72 | mondta, az is az apjától hallotta, annak még tán szinte az
101 III, 75 | erek, hogy az ember szinte hallotta.~- Hogy meritek ilyen bolonddá
102 III, 96 | Milyen fület?~- Hát amelyik hallotta - ha arra kerülne a sor.~-
103 III, 101| adomát elmondta, az apjától hallotta, meglehet, hogy az õ apjához
104 III, 102| ravaszul, mikor megjött s hallotta. Megbiztatott: »csak rajta,
105 III, 116| nemsokára hazajön.~A felesége is hallotta ezt a hírt, s odaszaladt
106 III, 132| Mátrában a Gályt. Remélem, hallotta hírét?~- A Gálynak? - kiáltá
107 III, 148| parolát, az egész vendégsereg hallotta az öreg molnár ígéretét,
108 III, 148| Milyen fület?~- Hát amelyik hallotta, ha arra kerülne a sor.~-
109 IV, 18 | ködmönét, az ócskát, talán hallotta is a tekintetes úr, ellopták
110 IV, 18 | vásáron a szekérrõl.~Nem hallotta? Jobb is olyat meg se hallani.
111 IV, 32 | Fõtisztelendõ Padra plébános úr is hallotta a lövéseket, amint a kertjében
112 IV, 37 | gazdák voltak.~Talán azt sem hallotta, mikor azok Kátyit megszólították:~-
113 IV, 37 | valamit, de õ már ezt nem hallotta, feje zúgott, a világ megfordult
114 IV, 43 | Moerickének.~És mindenütt csak azt hallotta, hogy a magyarok egészen
115 IV, 43 | Schmidt úr látogatójegyét (hallotta már hírét, hogy õ a kvietánciás
116 IV, 85 | vagy bölcs embernek hírét hallotta, azt fölkeresé. Élt akkoriban
117 IV, 97 | ülök itt.~Érezte a szagot, hallotta a lábdobogásokat, amint
118 IV, 97 | mama ott fönn a karzaton hallotta a saját szíve dobbanását,
119 IV, 112| be, míg a vár ura aztán hallotta Thököly bukását, maga is
120 IV, 119| viszi be és hogy melyik hallotta legelõbb az öregember biztató
121 IV, 129| Hol lőttek?« Sehol. Ki hallotta? Senki. Kinevették. S íme,
122 IV, 142| A Pávai Gergely uram hallotta, aki hétfõn éjjel jött haza
123 IV, 142| a határmezsgyén, õkelme hallotta, hogy két holló beszélgetett
124 IV, 142| mondta?… A Pávai Gergely hallotta?~Klamarik úr izgatottan
125 IV, 142| tornyon ülni, de beszélni nem hallotta; Nagy Mártonné hallotta
126 IV, 142| hallotta; Nagy Mártonné hallotta suttogva beszélgetni hétfõn
127 IV, 148| a nagyasszony. János úr hallotta sóhajtozni, hánykolódni.~-
|