Rész, Fejezet
1 1, 4 | könyvekbõl? - kérdé a fõúr gúnyosan…~- Azt olvasom, kegyelmes
2 1, 8 | érzed magad! - szólott Bike gúnyosan.~Ez döntött. Semmi kétsége
3 1, 8 | Körülbelül? - veté oda Karczy gúnyosan.~- Körülbelül az ítéletnapig.~
4 1, 9 | bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába.~No ‘
5 1, 9 | jegyzé meg Kléner úr gúnyosan.~- Kutattam, nyomoztam,
6 1, 9 | ezzel a világgal.~A gróf gúnyosan nevetett és egy áriát kezdett
7 1, 9 | bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába:~»No
8 1, 11 | félrecsapott kalappal, nagy gúnyosan. Panaszkodik fûnek-fának
9 1, 12 | vélekedését, miközben Béldi uram gúnyosan súgta a mellette ülõ Inczédinek:~-
10 1, 12 | filozófia és inger.~Béldi gúnyosan húzta szét az ajkszögleteit: -
11 1, 12 | Akkor inkább od’adom - szólt gúnyosan -, hanem elõbb szerezzen
12 1, 12 | ismerem - felelte Bercsényi gúnyosan. - Bizonyosan jobban, mint
13 1, 13 | kisasszony - szóltak odakünn gúnyosan.~Eközben újra kirohant a
14 1, 13 | tudnád! - szólt a kicsike gúnyosan.~Druzsba úr figyelmes lett.
15 1, 14 | ugye - pirított rá Balduin gúnyosan.~- Igen, el akartam elõtted
16 1, 14 | mese! - szólott a fõbíró gúnyosan, a félkörben ülõ városi
17 1, 15 | táblánál jelenlevõ urak gúnyosan néztek össze, mert nagy
18 1, 15 | tudjátok - szólt közbe a pap gúnyosan. - A halhatatlan szerelem.
19 1, 17 | Természetesen, - szólt gúnyosan - egy kísértet terjeszti
20 1, 17 | holta után.~Kaszperekné gúnyosan húzta szét parányi piros
21 1, 17 | lábát lelógatva és nézte gúnyosan vigyorogva a saját elégetését.~
22 1, 18 | mennybolt, kivált éjjel, a maga gúnyosan pislogó csillagaival. Csupa
23 1, 18 | összeget?~Mire a csendbiztos gúnyosan mosolygott, kifejtvén, hogy
24 1, 18 | hogy az elöl álló nevek gúnyosan vigyorognak a hátul álló
25 1, 19 | amonnan nézte, rávigyorogtak gúnyosan és a hideg futott végig
26 1, 19 | nézett jelentõségteljesen, gúnyosan.~- Úgy érti-e az embert,
27 1, 20 | mappája együttvéve. Ah, milyen gúnyosan vigyorogtak most rá a halomra
28 1, 20 | esett csorba.~- Úgy? - szólt gúnyosan a nagyevõ Tóth. - Most már
29 1, 20 | hallottál valaha ilyet?~Az gúnyosan mosolygott a patkó alakban
30 1, 20 | megfogván a kicsiny csontgombot, gúnyosan fityegtette lefelé.~- Miféle
31 1, 20 | mint a hó.~- Tiszta - szólt gúnyosan a férj -, mert úgy akarta
32 1, 22 | jöttem.~- Úgy? - mondá félig gúnyosan, félig csodálkozva a boszorkány. -
33 1, 23 | beleszólt, azért is hítták gúnyosan »mindentudó Prakovszkynak« -
34 1, 23 | hébe-hóba közbekacagott (nagyon gúnyosan kritizálhattak valakit),
35 1, 23 | összeráncolta a homlokát és gúnyosan biggyesztette el ajkait.~-
36 1, 23 | köszönt anyámnak, rajtam gúnyosan siklott el tekintete és
37 1, 24 | szerint az orrát mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné, a lorgnette
38 1, 24 | Stefi, ne vigyorogj olyan gúnyosan, mert azt nem tûröm. Persze,
39 1, 24 | kriptára. Csak a nõk részére. (Gúnyosan pislogott az átellenben
40 1, 25 | akácok, topolyok, mind olyan gúnyosan nevettek és bólingattak
41 1, 26 | Azt hiszi? - A leány gúnyosan biggyesztette fel a szép
42 1, 27 | Köszönöm szépen - feleli Petrás gúnyosan -, Kripuskától vesz száz
43 1, 27 | Minek az a komédia? - szólt gúnyosan.~- Nem tûrhetem, ha néznek,
44 1, 27 | a dolog - felelte a báró gúnyosan.~- Hogyhogy?~- Minden feltûnõ,
45 1, 29 | bevárni.~- Úgy? - kérdé ez gúnyosan. - Hát mivégbõl akartál
46 1, 31 | veszünk pénzt? Nem mondták gúnyosan, mint tavaly: »Majd ha a
47 1, 32 | gondnokságtól - jegyzi meg a lengyel gúnyosan. - Majd megvigasztalom szegénykét
48 1, 32 | pörvitelben tönkrementek, gúnyosan szólította meg:~- Szervusz,
49 1, 33 | lõttek. Az egész vármegye gúnyosan suttogta, hogy ez vagy az
50 1, 34 | ez, mint a parancsolat.~Gúnyosan röhögtek ilyenkor a mester
51 1, 34 | vágott közbe Apró uram gúnyosan, mert már nem tûrhette a
52 1, 34 | Hát persze - dörmögte gúnyosan. - Azt hittük volna mi,
53 1, 34 | kezdtek.~- Csak? - sziszegte gúnyosan, összeszorítván a fogait,
54 II, 5 | Hátulról? - kérdé Kubacsek gúnyosan.~- Mit hátulról? Hallgassuk
55 II, 21 | történjék valami.~A rokonok gúnyosan méregették a derék urat,
56 II, 21 | mesterségedhez tartozó eszköz. Azután gúnyosan nevetett, s a gyerekek is
57 II, 21 | dobták oda neki a rokonok gúnyosan az imakönyvet, s mint szakadt
58 II, 27 | magyar születésű szaglász gúnyosan -, ez ugyancsak meg van
59 II, 35 | csalódtunk. A rendõrigazgató gúnyosan nevetett és azt mondta,
60 II, 36 | célra vásároltam.~Harry gúnyosan kacagott föl.~- Talán bizony
61 II, 36 | hírhedt bankot - mondá Harry gúnyosan, egy szomorú, tekintettel
62 II, 38 | Valóban - jegyzé meg gúnyosan Margit -, nem is hangzanék
63 II, 38 | édes Vilma - szólt Margit gúnyosan -, én is hallottam a dologról
64 II, 38 | megtanulni a versét - tette hozzá gúnyosan.~- Nem baj az - mondá a
65 II, 51 | Ön unalmas...~Henriette gúnyosan mosolygott.~Lamiel arcát
66 II, 54 | ebben az életben. Az egyik gúnyosan még egy zsákot is dobott
67 II, 54 | kegyelmes basa - mondá gúnyosan. - Viszlek magammal.~Szegény
68 II, 61 | Szilkey Miska, míg a doktor gúnyosan nevetett.~- Milyen katonák
69 II, 62 | Hogyisne! - szólt emez vissza gúnyosan -, ha dolguk van velem,
70 II, 81 | rabló! - ordítá egy hang gúnyosan.~- Te rendõr! Te policáj! -
71 II, 108| folyton odanéztem, olyan gúnyosan vicsorították rám a fogaikat,
72 II, 113| lányodhoz - tette hozzá gúnyosan.~- Csinos pár válnék belõlük.~-
73 II, 117| vagyok... míg önök...~Edith gúnyosan fölkacagott.~- Igen, ön
74 II, 123| s könnyekre fakadt.~Ella gúnyosan, ajkbiggyesztve nézte e »
75 II, 124| homlokát összeráncolva s gúnyosan felbiggyesztve ajkait: -
76 II, 136| kikergette.~- Hogyisne - mondta gúnyosan -, a parasztok egyenek zabkenyeret,
77 III, 1 | bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába:~- No ‘
78 III, 2 | kacagott fel Pillérné gúnyosan. - Ehhez tartsd magadat,
79 III, 2 | reszketve hajtják le fejeiket s gúnyosan suttogják: Fölfelé folyik
80 III, 2 | pletyka a vászonnépnél is - gúnyosan nevették ezt a dolgot.~Hát
81 III, 8 | érdekel az téged?~Azután gúnyosan hozzátette:~- Remélem, nem
82 III, 19 | haldoklott, s haldoklás közben gúnyosan nézegette az utolsó 24 krajcárt.~-
83 III, 34 | mintha nevetne, mosolyogna rá gúnyosan. A bolondos, irigy barát…~
84 III, 34 | reggel állott meg!~Mariska gúnyosan fölbiggyesztette ajkát,
85 III, 38 | eszemágában sem volt.~Sándor gúnyosan mosolygott. Meg se apprehendáltam
86 III, 50 | hantokat. Fenn a jegenyefán gúnyosan füttyentett a rigó.~Hohó!
87 III, 56 | kijjebb jött az utcára, s gúnyosan nézte végig a diákokat,
88 III, 56 | szép - sziszegte Nagyné gúnyosan. - De hát a negyedik diákja
89 III, 69 | Cukkedli? - süvít bele gúnyosan egy szélsõbali. - Az adófizetõknek
90 III, 70 | a tekintetes úr.~Laucsik gúnyosan kacagott fel erre, s ez
91 III, 73 | el! - sziszegte Koporka gúnyosan. - Nem ilyen tárgyak voltak
92 III, 79 | kérdi az államtitkár gúnyosan.~- Miért? Hát hogy te segíts
93 III, 79 | viszonyok. Persze - szólt gúnyosan.~- De azért higgye meg,
94 III, 96 | volt kiokosodva. A vármegye gúnyosan nevethetett. Mert hát olyan
95 III, 102| szép.~- Mondhatná? Ah! (Gúnyosan felkacagott.) Hát ne mondja,
96 III, 107| Bihari Nagy István uram pedig gúnyosan nevetett.~
97 III, 113| akikrõl azt szokták mondani gúnyosan: »Ezek építették Pestet«,
98 III, 115| égtek a pázsitos tisztáson, gúnyosan pislogva, s nagy füstöt
99 III, 115| értünk? - mondá Bükky István gúnyosan. - Hosszú keze van a vármegyének,
100 III, 124| tekintélyes parasztember gúnyosan:~- Helyes a beszéd. De úgy
101 III, 142| és mosolyogtak. Némelyik gúnyosan meg is csipkedett:~- Rakd
102 III, 148| vármegye nagyra volt vele, gúnyosan nevethetett a markába, mert
103 III, 148| az õrültséggel.~Az úrnõ gúnyosan kacagott.~- Az erkementi
104 III, 148| éppen most?~A csendbiztos gúnyosan nevetett: õ tudta, miért
105 III, 148| vándorló legények - jegyzé meg gúnyosan Naspolya Gábor, a legmódosabb
106 IV, 1 | szegény kis csirke? - szól gúnyosan.~- Én… - feleltem tompán,
107 IV, 17 | forint.~- Ez a kasza? - kérdi gúnyosan. - Nem lehet az! Már hogy
108 IV, 28 | ám - dörmögi Apor István gúnyosan -, ott csakugyan sokan voltak,
109 IV, 48 | kisasszony.~Boriska felkacagott gúnyosan:~- Ha bátorság volt, hát
110 IV, 63 | kiabálták utánam lenézõn, gúnyosan:~- Mek-mek-mek!~Utánozták
111 IV, 69 | utánam is kiáltotta egyszer gúnyosan:~- Hát a tengeri malacot
112 IV, 97 | karcerkulcsokat. A szél gúnyosan kacagva süvített be az ablakon,
113 IV, 101| törvényeit követtem.~Az öreg gúnyosan kacagott fel.~- A természetét?
114 IV, 108| kérdé Báthory Erzsébet gúnyosan.~- Igenis kegyelmednek.~-
115 IV, 109| minden díjnok és számtiszt gúnyosan mosolygott a szeme közé.
116 IV, 126| mondja azt? - vágott közbe gúnyosan Barkás György, maga is bíróviselt
117 IV, 127| kacagtak a fõúri lányok gúnyosan.~De ijedt sikolyra vált
118 IV, 127| vissza a bolond.~A vendégek gúnyosan mosolyogtak a gazda rovására,
119 IV, 128| rögtön rabbá tett… Maga gúnyosan mosolyog. Pedig lássa, ez
120 IV, 129| fajzatja!), a fekete kecskebak gúnyosan mekegte: Ki, ki, ki! Bocsoki!~
121 IV, 136| mond a királyné félig gúnyosan, félig kíváncsian. - Halljuk,
122 IV, 142| szerint a Plutó egész éjjel gúnyosan nyihogott-nyerítezett az
123 IV, 148| csak a nagyasszony mondta gúnyosan:~- Nincs miért, nincs miért.~-
124 IV, 151| Kaszinóban szokott étkezni, gúnyosan jegyzé meg:~- Bizonyosan
125 IV, 151| beosont a nyitott ajtókon s gúnyosan, gyûlölettel nézett rám
126 IV, 152| mondani, ügyész úr - szólt gúnyosan, kicsillanó epével -, hogy
|