Rész, Fejezet
1 1, 1 | megtakarított forintja.~A szoba egyik szögletében feküdött
2 1, 2 | homályos, egészségtelen szoba volt, melynek bal szögletében
3 1, 2 | bejárta s megbecsülte a szoba bútorzatát.~Egy ócska, festett
4 1, 3 | szobájában. Nagyon szép szoba volt, az isten háza odahaza
5 1, 3 | óra alatt.~Ott sírdogál a szoba egyik szögletében Fodros
6 1, 3 | érte élni. Csak õérte…«~A szoba falairól a híres õsapák
7 1, 4 | belépett. Tiszta, nemesemberes szoba volt, ó divatú bõrös székekkel,
8 1, 9 | hogy ujjaival a szomszéd szoba ajtajára mutatott.~Kléner
9 1, 9 | nekem okvetlenül udvari szoba kell, barátom, mert én különben
10 1, 12 | Mire fürgén futott a belsõ szoba felé, a küszöbrõl hátraszólva:~-
11 1, 13 | aztán megnézni.~Egy picinyke szoba tárult ki; kápráztató, tündéri
12 1, 13 | is, aki itt fésülködik. A szoba egyik falán le voltak szedve
13 1, 13 | ott is csak éppen ennyi szoba van, de legkevésbé se érdekesek,
14 1, 18 | Bejött Szomor, megállott a szoba közepén, azután körüljárta.
15 1, 18 | színû árnyékot vetett a szoba padlózatára. A verbéna-
16 1, 18 | Szemei álmatagon révedeztek a szoba bútorain, a virágos pici
17 1, 20 | árnyéka ott reszketett a szoba mennyezetén.~- Hát igen -
18 1, 20 | zongora alá, mely úgyszólván a szoba negyedrészét foglalta el,
19 1, 22 | szeme unottan kalandozék a szoba ismerõs tárgyain, a mestergerendán
20 1, 23 | kelljen nekem emiatt három szoba bútort venni, egy csomó
21 1, 23 | csakhogy azt vigyük.) Egyszerû szoba volt, aminõ a kurtanemeseké
22 1, 24 | hogyne! Ötven és néhány szoba van a menyasszonyom öregeinél.~
23 1, 24 | öregeinél.~Ötven és néhány szoba! Az ördögbe. Hisz ennek
24 1, 25 | magát a félszenderébõl. De a szoba is úgy hasonlított az újfalusi
25 1, 25 | urunk szülõháza, és megvan a szoba is, ahol a világra hozta
26 1, 26 | jutottunk, néhány hivatalos szoba mellett kellett elmennünk,
27 1, 26 | pompáztak.~Nini, az egyik szoba ki van egy kicsit nyitva.
28 1, 26 | ezzel odament a szomszéd szoba ajtajához, benyitotta egy
29 1, 27 | zsákok, úgy fehérlettek a szoba közepén a põrére vetkõzött
30 1, 29 | az asszonyságnak! Van-e szoba?~- Még éppen egy szoba van.~-
31 1, 29 | Van-e szoba?~- Még éppen egy szoba van.~- Tehát egy, kettõ,
32 1, 29 | által fölmarva.~- Meleg-e a szoba? - kérdé rekedtes hangon.~-
33 1, 29 | kérem alásan.~Csinos, tágas szoba volt, két ággyal, két szekrénnyel,
34 1, 29 | itt is, mint a fürdõben.~A szoba kívülrõl fûlt, és a kályha
35 1, 29 | összefogva, járta vele a szoba közepén a kalamajkát, vadul
36 1, 29 | menjenek tovább, mert minden szoba el van foglalva.~Matykó
37 1, 29 | nem mondtad, hogy nincs szoba? - kiáltá le Matykóra a
38 1, 29 | Jaj, kérem alásan, nincsen szoba - mondja a leány sajnálkozó
39 1, 29 | de azt megmondom, hogy szoba legyen. Lökjetek ki valakit
40 1, 29 | a vackában. Hát a másik szoba?~- Ott egy kereskedõ alszik
41 1, 29 | az ördög! Hát a harmadik szoba?~- Ott volna egy üres ágy,
42 1, 31 | igazgatta bent a konyhában.~A szoba tiszta volt és jó levegõjû.
43 1, 31 | haza! Vince egyenesen a szoba felé lépegetett, Kupolyi
44 II, 1 | megdöbbenve lépett hátra, amint a szoba közepére tekintett.~Halálos
45 II, 3 | félreintette egy félreesõ szoba szögletébe.~- Már csak megmondom,
46 II, 3 | midõn körültekintett.~...A szoba egyik szögletében patyolat-fehér
47 II, 7 | ki kell sikároltatni, a szoba falairól leszedegetni a
48 II, 7 | ambíció sem. Az emeleti három szoba egyikét, melynek kilátása
49 II, 7 | mely egyszersmind a »vizit«-szoba, Melanie lakja, a másik
50 II, 7 | szobájának kilincsét.~A szoba be volt zárva.~- Nyisd ki! -
51 II, 17 | hogy Kutlik úr megállott a szoba közepén, csípõjére helyezte
52 II, 34 | óriás rumos hordókon, mik a szoba fõbútorzatát képezték, nyugodott.
53 II, 35 | azt jegyzik meg, hogy a szoba ajtaja, hol a kisasszony
54 II, 35 | le voltak eresztve. A két szoba közti ajtó betéve, de bezárva
55 II, 35 | belülrõl a zárba dugva. Egy kis szoba, a negyedik, nyitva volt.
56 II, 35 | egy pillantást vethetett a szoba belsejébe. A pillantáskor
57 II, 35 | említtetett, és amely a szoba közepére vettetett. Nyitva
58 II, 40 | meg nem állhatta, hogy a szoba ajtajából így ne szóljon:~-
59 II, 45 | emeleten volt számunkra három szoba berendezve, a világhírû
60 II, 45 | papucshõstõl!~A középsõ szoba ajtajának rohantam, mely
61 II, 46 | Tétovázva és habozva állt meg a szoba közepén, lábai az ijedtség-
62 II, 53 | nem is gondolkozik.~A szûk szoba késõbb még szûkebb lett.
63 II, 53 | osztályosa támadt. A hónapos szoba bútorzata megszaporodott
64 II, 60 | elõtt, akik ösmerték.~A szoba, melyben laktak (s melybõl
65 II, 60 | összefont karokkal állt a szoba közepén, úgy mint egy igazi
66 II, 66 | mily nagyszerû látvány!~A szoba, melyben nézett, szép és
67 II, 71 | szekrények voltak volna; a szoba közepén hosszú asztal nyúlt
68 II, 73 | mindig volt egy kiadandó szoba. Egy jómódú polgárnak a
69 II, 99 | Milyen gondolat! kényelmetlen szoba az egy betegnek.~- Egy betegnek
70 II, 99 | el volt sózva a hónapos szoba; Sir Ihon annyira meg volt
71 II, 109| kedves kép, valami kedves szoba faláról. Aztán valljuk meg
72 II, 114| észrevettem, hogy az hónapos szoba.~Vajon ki lakik benne? Egész
73 II, 114| fogadok, melyben neki is szoba jusson: majd kordába fogom
74 II, 114| Cséry István! - kiáltá a szoba közepén. - Pénzes levél.~
75 II, 116| rózsatõk, minden, minden. A szoba, tornác, mind olyan üres,
76 II, 119| foglalt el. A huszonnegyedik szoba zárva volt. Hogy mi van
77 II, 123| hosszan.~Szegényes volt a szoba, de tiszta; az asztalnál
78 II, 127| Milyen gondolat! kényelmetlen szoba az egy betegnek!~- Egy betegnek
79 II, 127| átkozottul felsózták a szoba árát. Gábor is meg volt
80 II, 135| szenvedõ arcát.~- Van-e szoba?~- Van a földszinten - mondá
81 II, 136| ágynál, rongyos volt. A szoba szegényes, rideg. Egyetlen
82 III, 1 | nyitni.~Ez aztán igazán olyan szoba volt, mely rögtön rávallott
83 III, 1 | Kerüljünk beljebb.~A szoba csinos volt és tiszta: három
84 III, 2 | félájultan, összerogyva a szoba közepén s csupán szaggatott
85 III, 11 | nehézséget, ez egyetlen szoba tisztántartását más hadastyánra
86 III, 11 | tipegve vezette az utolsó szoba felé.~- Menjünk - szólt
87 III, 33 | S ezzel a szomszéd kék szoba felé tart.~- Hohó! Asszonyom! -
88 III, 33 | merészkedjék… tiltakozom!~A férj a szoba felé tart, az asszony eltaszítja
89 III, 33 | egyszerre megpillantja, hogy a szoba közepén a bölcsõ áll, az
90 III, 40 | elutazott, rámhagyva a vendéglõi szoba kifizetését.~Én persze,
91 III, 57 | s kinyitván a szomszéd szoba ajtaját, tompa, félig hörgõ
92 III, 59 | János arca volt látható. A szoba most homályosabb volt valamivel,
93 III, 70 | egyszerre felpattant a szomszéd szoba ajtaja, s elõrohant csörgõ
94 III, 72 | ragyogástól. Istenem, milyen szoba volt az! Csak kalitka otthon
95 III, 72 | iddogálva mindenféle italokat.~A szoba legközepén volt a trónus.
96 III, 81 | sütöttünk, meleg az elsõ szoba.~A szegény fáradt fiú alig
97 III, 82 | Leírták a vért, mely a szoba padlóján szétfreccsent,
98 III, 88 | padimentumra, s ott telepedik le a szoba közepén, aludván a boldogok
99 III, 92 | volt - mert ha van külön szoba, az minden nagyobb tapintat
100 III, 133| Baedeckert a dolgozószobájában.~A szoba jobboldali fala tele van
101 III, 138| fizetõpincért hívattuk.~- Hogy a szoba?~- Öt forint - mondá a pincér.~-
102 III, 138| okoskodjék… Hogy lehetne ez a szoba öt forint? Hiszen annyiért
103 III, 138| van-e a hotelban olyan szoba is, amelyikben még nem hált
104 III, 144| cseppig, s olyan száraz volt a szoba, mint annakelõtte. Hogy
105 IV, 6 | kis fülkében, a nappali szoba mellett.~- Pszt! Lassan
106 IV, 27 | Hungaria szálloda. Hanem hát szoba nem jutott benne ilyen magamszõrû
107 IV, 27 | folyosóra, onnan nyílt a kék szoba ajtaja, kezembe adta a gyertyát,
108 IV, 27 | kezembe adta a gyertyát, és a szoba küszöbén kezet fogott velem.~-
109 IV, 31 | Timát.~- Ide álljon, kend, a szoba elé, érti-e. És be ne eresszen
110 IV, 37 | Felszökött ágyából a fûtetlen szoba dacára, mint egy párduc,
111 IV, 44 | barátságtalan volna ez a szoba, hogy a világon a legalkalmatlanabb
112 IV, 82 | zöld volt, megmozdul és a szoba másik oldalára szalad.~No,
113 IV, 85 | egyre tágult a kicsiny szoba úgy, hogy utoljára olyannak
114 IV, 85 | olyan szárazzá változott a szoba, mint annak elõtte volt.~
115 IV, 86 | meg arcomat. Szétnéztem; a szoba egészen üres volt. Varjú
116 IV, 95 | mosolyog, nevet az egész szoba, ragyogó verõfény süt be
117 IV, 96 | a kemence tetejére.~Az a szoba éppen a tanácsház volt.
118 IV, 98 | ajtó?~- Ez egy egészen üres szoba - mondá az özvegy némi zavarral.~-
119 IV, 134| a sarkamon, a miniszteri szoba felé lépdegélve. Útközben
120 IV, 147| előttem. - Ez a legjobb szoba a kastélyban. Ez volt valamikor
121 IV, 147| az?~Az alak ott állott a szoba közepén, a holdvilágnál
122 IV, 147| magyar ruhás vitéz állt a szoba közepén. Zöld atilla aranyzsinórral,
123 IV, 147| senki. A gyertya égett, a szoba üres volt.~- Nem alszom
124 IV, 150| hét betű rajzolódott le a szoba közepére: »Meghalsz.«~A
|