Rész, Fejezet
1 1, 4 | jó éjszakát kíván olyan halkan, hogy talán õ maga sem hallja,
2 1, 4 | nemesember, ugye? - szólítá meg halkan.~- Az vagyok - felelt az
3 1, 4 | Nem bánom hát, - szólt halkan - de végezzünk szaporán.~
4 1, 4 | vagy!~- Jer, jer - suttogá halkan Miklóshoz és félrevonta
5 1, 8 | nemesember, ugye? - szólítá meg halkan.~- Az vagyok - felelt az
6 1, 8 | Nem bánom hát, - szólt halkan - végezzünk, de szaporán.~
7 1, 11 | még rosszabbnak - felelte halkan, szomorúan.~- Neked titkos
8 1, 11 | nagyon - figyelmezteté Apolka halkan, suttogva, mint a szerelmesek,
9 1, 11 | fel a munkáját - mondám halkan.~- Mindjárt megmagyarázom
10 1, 12 | meg Apafinak - gúnyolódott halkan Béldi -, hanem a »fölséges«
11 1, 12 | Szemtelen a fickó - mondá halkan Petki Kovasóczinak -, mert
12 1, 12 | akarom én - mondá Pista halkan -, hogy rám ne ismerjenek.~
13 1, 13 | engem? - kérdé a doktortól halkan, hosszúkás, ráncos arcán
14 1, 13 | Jahodovska - nyöszörögte Druzsba halkan, szaggatottan, amint magához
15 1, 13 | nem mondanám - szólt aztán halkan, töredezetten, tekintetével
16 1, 13 | elfordította a fejét és halkan, tompán mondá:~- Csak hagyjon
17 1, 14 | kétségbeesve Balduinhoz, s halkan, szemrehányón mondá:~- Oh
18 1, 14 | hajolt hozzá, s bizalmasan, halkan mondá:~- Hát vedd el!~Altorjay
19 1, 15 | néhány fügétõl.)~Az urak halkan beszélgettek az asztalnál.
20 1, 16 | Dorankájára - felelte Iliána halkan.~- Hány éves vagy?~A leány
21 1, 17 | ember?~- Nem tudom - felelte halkan, rejtelmesen.~- Hogyne tudná,
22 1, 17 | próbálunk valamit«, mondá halkan s aztán az anyó csontos
23 1, 17 | darabon.~- Milyen nyak - mondá halkan, jelentõségteljesen Nowogradszky.~
24 1, 17 | Ismerõsnek látszik nékem - szólt halkan a Csernyiczky karját érintve.~
25 1, 17 | persze, persze« motyogta halkan, alig érthetõen és lehorgasztott
26 1, 18 | engem? - kérdé félénken, halkan.~- Nem, nem ösmerlek. Sose
27 1, 18 | Marjánszky felkacagott, aztán halkan jegyzé meg:~- Parasztleányka
28 1, 18 | Az akkor volt - felelé halkan, tompán, szép fejét elfordítva.~-
29 1, 19 | azt az egész területet és halkan mondá:~- A rajta lévõ épületekkel
30 1, 20 | Azt hiszitek? - kérdé halkan.~- Csekélység - ismételte
31 1, 20 | szemrehányó mondatot, aztán halkan nyöszörögte feleletül:~-
32 1, 23 | közelebb lépett hozzám, s halkan mondá, anélkül, hogy a szemembe
33 1, 23 | elõttem a szûk, kavicsos úton, halkan beszélgetve valamirõl; a
34 1, 24 | hallottam, amint mondta, bár halkan beszélt:~- Mit adjak a kocsisoknak
35 1, 24 | Endrére.~- Ne, ne! - rebegi halkan, tiltakozón. - Ennyi ember
36 1, 27 | meglágyult, s gyöngéden, halkan kérdé:~- Akarja?~Safranyikné
37 1, 27 | Sersinszky - mutatta be magát halkan.~- Ah, tehát megjöttek -
38 1, 29 | Én vagyok, Zsuzsi - mondá halkan.~- Hát mit akarsz? - kérdé
39 1, 29 | aztán a kanonokhoz hajolt és halkan németül tett neki jelentést.
40 1, 29 | hajdú gyanúját elfújta. Halkan, suttogva megint tanácskozni
41 1, 29 | miért van - és azt kérdezte halkan, hogy senkinek másnak nem
42 1, 31 | a klepsidráját, olvasta halkan az érütéseket. A rémületes
43 1, 31 | Lehoczky Verona.~A kántor halkan fickándoztatta el elméje
44 1, 31 | Korpádival, számítgatták halkan, mibe kerülhetett Kupolyi
45 1, 32 | kérem, Halápy úr - hebegte halkan -, az a négy szó… a négy
46 1, 32 | ezt ki?~- Én - rebegte az halkan, szégyenlõsen.~- No, hát
47 1, 35 | kíváncsiskodék Ninette halkan. - Mit süt ez az izé, ez
48 1, 35 | ablakmélyedésbe vonta, ahol halkan beszélgettek. Knopp báró
49 1, 35 | Hát legelõször is - mondta halkan, fojtott hangon - legyen
50 1, 35 | gyanútlan pillanatot s így szólt halkan:~- Nem adhatna nekem egy
51 II, 5 | után pausát tartott, nagyon halkan, vontatva beszélt s a legkonyhaibb
52 II, 25 | meglepett; Tóth Ede észrevette s halkan mondá:~- Ugye csodálkozik,
53 II, 35 | ez utolsó szavakat igen halkan és nyugodtan mondá. Épp
54 II, 36 | kérdé az ámulótól Harry halkan.~- Azt, hogy most már három
55 II, 38 | színû ember? - kérdi az halkan.~- Még nem vallott színt,
56 II, 38 | megadom a választ.~Ezen halkan váltott szavak után egészen
57 II, 38 | Négyen követték.~A tiszt halkan kopogtatott nehányszor.~-
58 II, 45 | kocsiról.~- Hol vagyok? - nyögé halkan -, miért nem oldják meg
59 II, 45 | éjszakát, Mimi - mondám halkan de már nem volt idõm befejezni.~
60 II, 51 | megrezzent, meghallotta a halkan tett megjegyzést.~Henriette
61 II, 57 | és egyet csettentve vele, halkan makogá: Úgy van, - sok sor,
62 II, 66 | gyermek!~Az angyal e szavakat halkan mondá s Palinak úgy tetszett,
63 II, 67 | kérdém a kopasz emberkétõl halkan, midõn az látva, hogy feleletet
64 II, 70 | Ön ismeri tán? - szólt halkan tompán.~- Szomszédom, illetõleg
65 II, 71 | egy másik szekrény ajtaja halkan, nesztelenül feltárul, és
66 II, 77 | Pillanatnyi habozás - után halkan mertem csak makogni:~- Az
67 II, 77 | jeleivel.~- Én... - motyogtam halkan.~- De csak segített Dobos
68 II, 84 | Nem ezt, nem ezt! - nyögé halkan.~A fiákerest, aki hazahozott,
69 II, 97 | Megjöttem, uram - nyögte halkan. - Elvégeztem pályafutásomat,
70 II, 99 | fényképét.~A beteg, bármily halkan volt is kiejtve, meghallotta
71 II, 99 | miss? - kérdé Pál Edithtõl halkan.~Edith odahajolt az ifjúhoz
72 II, 114| Õ is - szólt kishúgom halkan.~- Tehát nem küldenek pénzt?~-
73 II, 117| azért szeretett« - rebegé halkan magyarul és összeesett.~
74 II, 120| Pista odahajolt hozzá s halkan mondá:~- Mondjad, hogy a
75 II, 123| Hova visznek? - kérdé az halkan.~- Legyen nyugodt, jó öreg,
76 II, 125| csoportokban beszélgettek halkan, vagy pedig szótlanul ültek
77 II, 127| fényképét.~A beteg, bármily halkan volt is kiejtve, meghallotta
78 II, 133| húsz ember jött mozgásba a halkan kiejtett szavakra. Sürgés,
79 III, 1 | burnót-szelencéjébõl és halkan dörmögi:~»Csüggnek rajtam…«~
80 III, 1 | van-e még Csutkás, aztán halkan folytatá:~- De mert igen
81 III, 1 | csuklott kétszer-háromszor és halkan motyogta:~- No, nem baj…
82 III, 2 | Jól van, lányom - szól halkan és szelíden -, hanem megállj
83 III, 2 | Erzsi, miért jöttem? - kérdé halkan és nyakkendõje csokrát babrálta.~-
84 III, 2 | õ!… Dehogy õ - feleltem halkan vissza. - Amellett maradok,
85 III, 5 | viszonzá tompa hangon, majd halkan hozzátette: - amit az Isten
86 III, 14 | ennivalót.~- Köszönöm - szólt halkan -, de talán úgy gondolom,
87 III, 28 | Itt a foglaló - mondá halkan -, a többit majd akkor…~-
88 III, 30 | megösmerte:~- Károly! - mondá halkan.~A rongyos alak megrezzenve
89 III, 33 | Nem megyek… - suttogja halkan a férj, kinek hangját szintén
90 III, 34 | szemérmesen lesütötte s halkan, szégyenlõsen mondá:~- Hát
91 III, 39 | habok locsogtak, lágyan, halkan: az esthomály sötét acélszínûre
92 III, 42 | Hirdetni szeretnék - felelé halkan, de mégis dallamos, rokonszenves
93 III, 42 | uram, köszönöm - suttogá halkan -, de meg fogja engedni…~-
94 III, 47 | Aztán az urakhoz fordult s halkan mondá: »Megütötte s mégis
95 III, 49 | öreg - szólt az alispánné halkan. - De hát ne zörögj úgy
96 III, 54 | ön?~- Nem - felelte Jani halkan.~Erre a szóra egyszerre
97 III, 56 | Mucsiné!~- Mamám! - szólt Anna halkan, szomorúan, fejecskéjét
98 III, 62 | Kilenc! - nyögi a bácsi halkan.~- Tizenegy! - zúg fel a
99 III, 72 | értesültem már - szólott a király halkan.~Erzse hálás szemeket vetett
100 III, 78 | csak a bogarak sercegtek halkan. A két ló állott.~- Mi ez?
101 III, 87 | Bocsánatot kérek - mondám halkan fölszisszenve.~- Nem tesz
102 III, 95 | méla csend támadt. Valaki halkan mondá: »B. úré a kutya«.~
103 III, 115| bennünket szabadon - esengett halkan.~- Ej, szép leány, az esze
104 III, 120| pár ember üti a tarokkot. Halkan, vontatottan társalognak.
105 III, 122| emberemre várok - mondá halkan és végignézett.~- Miféle
106 III, 127| megint hunyorított egyet, és halkan súgta:~- Haza vigyem, mi?~-
107 III, 128| összezörrentek, s fekete bogyóik halkan potyogtak alá.~Egy fehér
108 III, 148| hátra hajlik Gyárfáshoz, s halkan rámordul:~- Hogy van, Gyárfás? (
109 IV, 3 | gondol, urambátyám - kérdezi halkan -, mennyi büntetést szabjunk
110 IV, 21 | az orvosságos üveget, s halkan suttogta:~- Adjátok ide
111 IV, 23 | fejét.~Majd felém fordult, s halkan mondá:~- Nagy teher esett
112 IV, 81 | gyorsan a szája elé tette, és halkan mondá:~- Tudja meg ön, fiatalember,
113 IV, 87 | elmegyünk innen.~Elsápadtam s halkan, tompán kérdém:~- Hova?~-
114 IV, 87 | diskurált együtt valamirõl halkan, közömbösen. Az asszonyság
115 IV, 95 | többé el nem árulja - szólt halkan, bágyadtan egy sóhajjal -,
116 IV, 97 | gyerekeket kiküldeni - szólt halkan -, négyszemközti dolog az!~
117 IV, 97 | tanár urak, úgy látszik, halkan tanácskoztak egymással,
118 IV, 101| rémlett elõtte, mintha belül halkan beszélgetnének. Egy-kettõt
119 IV, 105| leereszkedett egy karosszékbe, s halkan recsegtette a szavakat:~-
120 IV, 131| félénken.~- De, de - szólt halkan és lesütötte szemeit szemérmetesen
121 IV, 142| vállára tette széles tenyerét, halkan dohogva.~- Amit mondtam,
122 IV, 142| Megfoghatatlan - morogta halkan mintegy magában. - A Plutó
123 IV, 146| neked?~Lehajtotta fejét s halkan, érzéssel mondá:~- Meghalok
124 IV, 148| Bocsánatot jöttem kérni - mondá halkan, lesütött szemekkel.~János
|