Rész, Fejezet
1 1, 27 | talált.« Mások, mint például Filcsik István is, más nézeten voltak: »
2 1, 27 | mesterember, mint például Filcsik István, csak gyalog bandukol
3 1, 27 | köszöntése:~- Szervusz, Filcsik!~A nagy lealázásba szinte
4 1, 27 | nótáriussal, de azért még Filcsik fölférne. Amint elhajtat
5 1, 27 | fiatal csizmadia erre (mert Filcsik, akirõl mint öreg emberrõl
6 1, 27 | dolog. És tûri a község?~Filcsik lehorgasztotta a nagy boglyas
7 1, 27 | kell csapni. De üljön fel, Filcsik, és beszélje el körülményesen
8 1, 27 | körülményesen az esetet.~Filcsik fölkászmálódik a kocsira,
9 1, 27 | kánoni törvények - felelt Filcsik közömbösen, mialatt nyugtalanul
10 1, 27 | fönnforogni…~- Meglehet - veti oda Filcsik lustán.~- Talán a lutheránus
11 1, 27 | hogy miért nem temeti el?~Filcsik elmosolyodik kesernyésen,
12 1, 27 | csurogtak: »Oh, te bolondos Filcsik, te selyma Filcsik, az ördög
13 1, 27 | bolondos Filcsik, te selyma Filcsik, az ördög vigyen el téged
14 1, 27 | az ördög vigyen el téged Filcsik«, az ispán ellenben dühbe
15 1, 27 | Elmosolyodék hát õ is, és a Filcsik fejére ütve mondá:~- A fiatalság
16 1, 27 | játszik még ebben a kobakban, Filcsik öcsém.~- Imposztor - jegyzé
17 1, 27 | hogy a kocsinkra kerüljön.~Filcsik bûnbánó arcot vágott.~-
18 1, 27 | üzleti dologról volt szó, Filcsik mindig az iparosok sajátszerû
19 1, 27 | értelme.~- De mit beszélsz, te Filcsik! Hisz ez nõi csizma, kis
20 1, 27 | elvágatni, mi? De nini, mi baja, Filcsik? Az isten szerelméért! mi
21 1, 27 | szerelméért! mi baja?~A Filcsik szemei vadul forogtak üregeikben,
22 1, 27 | János hajtott is egykedvûen, Filcsik pedig csak azt várta, hogy
23 1, 27 | magát a kocsira a beteg Filcsik, s hogyan sült ki apródonkint,
24 1, 27 | úgy volt.~- És aztán?~- Filcsik azt mondja, hogy Krúdy egy
25 1, 27 | tette a kengyelbe. - Ez a Filcsik egy javíthatatlan gézengúz,
26 II, 85 | kordován csizmát varratott a Filcsik uramnál.~Az egész falu elbámult.~
27 II, 85 | feleségem urát.~Az öreg Filcsik, akit mivelhogy semminemû
28 II, 94 | Elneveztem kakadu fészek-nek, Filcsik bundájá-nak, családi cabine
29 III, 2 | kiengedett patak.~ ~AZ A POGÁNY FILCSIK~1882~Olyan bolond gyanú
30 III, 2 | Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli;
31 III, 2 | ha félrõfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra szedve alul, akkor
32 III, 2 | akármint büszkélkedett vele Filcsik István, azért az idõ vasfoga
33 III, 2 | okozva botrányos kárt.~De Filcsik, mint a szerelmes férj,
34 III, 2 | szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: »nem ismeri a
35 III, 2 | keresztülkocsizott a szolgabíróval. Filcsik éppen a »Patyolat-ing«-hez
36 III, 2 | hogy mily jó dolga van Filcsik Terkának: akár õ lenne a
37 III, 2 | nemes vármegyére!~Hanem ha Filcsik akarta volna… lett volna
38 III, 2 | szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni?
39 III, 2 | akadt elég hozója.~A szép Filcsik Terka halálosan megbetegedett.
40 III, 2 | fõszolgabíró úr nyájasan.~Filcsik sóhajtott. Talán ez volt
41 III, 2 | nagyon jól számított. Mikor Filcsik éjjel hazajött a »Patyolat-ing«-
42 III, 2 | tél küszöbön várakozott.~Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal,
43 III, 2 | széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik hátratántorodott.~Ott feküdt
44 III, 2 | olyan gyönyör volt csókolni.~Filcsik némán, mozdulatlanul állott
45 III, 2 | reszketnek, mint a kocsonya.~Filcsik elõkereste a pipáját a dolmányzsebbõl,
46 III, 2 | Böngérné, még az istentelen Filcsik István is egész háznépestõl (
47 III, 2 | hatalom… akármit mondjon is Filcsik uram, aki istentelen pogány
48 III, 3 | FÜGGELÉK~A FILCSIK URAM BUNDÁJA~1882~Egy ember,
49 III, 3 | mondókát penderíteni, melyben Filcsik István uramra emelvén poharát,
50 III, 3 | megkímélte.~A jelenlevő Filcsik uram azonban egész ünnepélyesen
51 III, 3 | után még egyszer megtalálta Filcsik István uramat (ugyanazon
52 III, 3 | emlékszem) embernyi ember volt Filcsik Pista.~Nosza, még egyszer
53 III, 3 | harmadszor is megtalálta Filcsik István uramat, negyvenhét
54 III, 3 | negyvenhét évesnek, (atyja Filcsik Pál, anyja ns. Csúz Borbála).~
55 III, 3 | mennydörgős mennykő érti a Filcsik uram dolgát.~Az érdemes
56 III, 3 | lehetett a maga nemében. Néhai Filcsik Pál uram, alkalmasint elhalván
57 III, 3 | szorult volna ki, néhai Filcsik Pál fogta magát (persze
58 III, 3 | István jutott volna glédába, Filcsik uram egyszerűen őszülő bajuszára
59 III, 3 | és tisztelet tárgya.~Ez a Filcsik bundája.~Jaj volna annak
60 III, 3 | nevetéssel szólna felőle! Az öreg Filcsik jó ember, aki sokat képes
61 III, 3 | dologra nagyon érzékeny Filcsik uram.~Ha a feleségét szidja
62 III, 3 | vágyakozni, oda, ahová már a Filcsik uram szeretete nem hat el.~
63 III, 3 | isten csizmadiája« is, amint Filcsik uramat csúfolják, nagyot
64 III, 3 | csizmát követel. Miután néhai Filcsik Pál éppen semmi vagyont
65 III, 3 | munkában.~Hogy mint jutott Filcsik uram e kincshez, azt eleven
66 III, 3 | hozzá és büszkélkedett vele Filcsik uram, azért az idő vas-foga
67 III, 3 | okozva botrányos kárt. De Filcsik uram, mint a szerelmes férj,
68 III, 3 | megkérte az írnok, az öreg Filcsik egyszerûen azt mondta:~-
69 III, 3 | meg nem esküdtek.~Az öreg Filcsik elvesztette moraliter a
70 III, 3 | este a »Patyolat-ing«-nél Filcsik uramtól:~- Kegyelmed is
71 III, 3 | Kegyelmed is férfi-számba esik, Filcsik uram?~- Hm! Az meglehet,
72 III, 3 | szülõket kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: nincs szerencséje
73 III, 3 | utazott keresztül a falun. Filcsik éppen a »Patyolat-ing«-hez
74 III, 3 | hiú nagynénje állította.)~Filcsik uramnak csupán az a megjegyzése
75 III, 3 | elég az hozzá, hogy a szép Filcsik Terka ott lakott a fényes
76 III, 3 | rút volt, mint az éjszaka, Filcsik Terka pedig olyan szép,
77 III, 3 | egyszerre szállingózzanak haza.~Filcsik István kezdte kitalálni
78 III, 3 | az én kedvemért.~Az öreg Filcsik sóhajtott. Talán ez volt
79 III, 3 | ékesszólása fegyvereit, hogy Filcsik uramat segítsen meglágyítani
80 III, 3 | Harmadnap, mikor az öreg Filcsik a »Patyolat-ing«-bõl hazajött,
81 III, 3 | várakozott már a küszöbön.~Filcsik uram vigasztalanul, komoran
82 III, 3 | nézett az érkezõre.~- Ugye ön Filcsik István? Hozta isten!~- Igenis,
83 III, 3 | széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik hátratántorodott.~Ott feküdt
84 III, 3 | gyönyör volt csókolni.~Az öreg Filcsik némán, mozdulatlan állott
85 III, 3 | mint a kocsonya.~Az öreg Filcsik megkövülve állott mellettük
86 III, 3 | a gondviselés.~Az öreg Filcsik nem emlegette soha többé
87 III, 45 | Suska Mihállyal. A nagy Filcsik is velünk jött, egy tarisznya
88 III, 45 | kötözte be három görcsre.~Filcsik és Suska hadi kalandokat
89 III, 45 | komplikáltabb hadi poziciókat a Filcsik bundájára: itt van a híd…
90 III, 45 | annál a piros tulipánnál.~Filcsik megértette és a fejével
91 III, 45 | miért akasztatta fel õket, Filcsik bácsi? - kérdém hideg borzongással.~-
92 III, 45 | Ühüm… hüm - mormogta Filcsik s még mogorvábbak lettek
93 III, 45 | bizonyosan megmondta az, hogy Filcsik István uramnak helye legyen,
94 III, 45 | nem emlékezett ilyesmire. Filcsik dühbe jött: Micsoda, hát
95 III, 45 | hordó és donga felhalmozva.~Filcsik nyakába akasztotta a rézpénzzel
96 III, 45 | fiatalok voltunk.~A nagy Filcsik egészen elérzékenyült.~-
97 III, 45 | ostort venni, s ezen ötletbõl Filcsik is kedvet kapott valami
98 III, 45 | kiáltottam:~- Ne soká maradjanak, Filcsik bácsi!~- Nem, nem, kincsecském! -
99 III, 45 | Nem adom. Jöjjön el érte Filcsik maga.~Nem mondtam már, hogy »
100 III, 45 | Nem mondtam már, hogy »Filcsik bácsi«: hadd lássa a sárga
101 III, 45 | kedélyhangulatban toppant oda Filcsik. Féltem pedig, hogy meg
102 III, 45 | tarisznyáért? - dadogott Filcsik ijedten s hirtelen fölkereste
103 III, 45 | törvény… - szõtte nézeteit Filcsik. - Miért ne fordulhatna?~
104 III, 45 | a sírkõ volt letakarva. Filcsik aggódva jegyzé meg:~- Még
105 III, 45 | õk áznak meg.~- Megfázik, Filcsik bácsi, hideg van. Hisz a
106 III, 45 | a tengely! - hangzott a Filcsik szava.~Suska leugrott. Csakugyan
107 III, 45 | a szekeret - ajánlkozék Filcsik -, fel is tartom addig,
108 III, 45 | s fa még sehol se volt. Filcsik hangosan lihegett a fáradtságtól.~-
109 III, 45 | akaszthatná magát az ember - szólt Filcsik megvetõleg nézve szét a
110 III, 45 | Suska.~- Jó biz az - szólt Filcsik kedvetlenül -, csakhogy
111 III, 97 | irka-firkáimban elõforduló Filcsik Istvánhoz, amely látogatásból
112 III, 97 | mesterség menne valahogy, de Filcsik nemigen megy utána.~Kis
113 III, 97 | belépünk hozzá.~- Ösmer-e még Filcsik bácsi?~E hangra kapkodni
114 III, 97 | barátom itt, piktor Pestrõl.~Filcsik aggodalomteljesen pillantott
115 III, 97 | Annak pedig meg kell lenni, Filcsik bácsi. Egymás után! Gyürközzék
116 III, 97 | veszteg, míg lerajzolják?~Filcsik a fejét vakarta.~- Hej,
117 III, 97 | nagy arc megörökítéséhez.~Filcsik mozdulatlanul szuszogott,
118 III, 97 | óra múlva.~- Megvan már, Filcsik úr!~Kíváncsian futottam
119 III, 97 | van eltalálva.~- Olyan itt Filcsik bácsi, mint egy nádorispán!~-
120 III, 97 | vissza kezét.~- Mit csinál, Filcsik bácsi? Hiszen mi tartozunk
121 IV, 106| hol van a derék becsületes Filcsik, akirõl egykor annyit írtam,
122 IV, 106| kifogytam? Hiszen nekem Filcsik tulajdonképp se ingem, se
123 IV, 133| pottyant a lábainkhoz.~Az öreg Filcsik, aki a kapuajtóból nézte
124 IV, 133| Selmecbányára.«~Az öreg Filcsik megsimogatta a fejemet,
|