Rész, Fejezet
1 1, 1 | fülében fog csengeni…~Minden csendesen volt a faluban, még a Kerekesék
2 1, 4 | partra, a másikat pedig csendesen vitte a víz, a hûséges titoktartó
3 1, 4 | visszanyerheti.~A leány csendesen zokogott. Miklós sóhajtott
4 1, 8 | partra, a másikat pedig csendesen vitte a víz… a hûséges,
5 1, 11 | meglökve a fõbírót. - Pszt! Csendesen legyünk.)~- Isten neki -
6 1, 11 | égbolton, de aztán szép csendesen leguggolt a Hrebenka mögé.~
7 1, 12 | magában, mialatt a szekér csendesen beérte Debrecen ismerõs
8 1, 12 | Bujdosóék?~Hát biz azok szép csendesen elpárologtak onnan.~A nagytiszteletû
9 1, 12 | fejcsóválásban aludt el olyan csendesen, mint akármilyen más egészséges
10 1, 12 | a Maros vize folyt ott csendesen. Fent pedig az égbolton
11 1, 13 | tudok - ismétlé Druzsba úr csendesen -, és soha semmit se fogok
12 1, 13 | tréfál - mondá Druzsba úr csendesen, de amellett gyanakvó és
13 1, 13 | aggodalomra nincsen ok. Csendesen dolgozik otthon a jelentésén,
14 1, 14 | zenebonája távolról, a tavon csendesen siklottak a csónakok.~Eszter
15 1, 14 | a másik kezével.~S ezzel csendesen odább ment a másik szobába.~
16 1, 15 | sokáig gondolkozott, aztán csendesen, nyugodtan mondá:~- És egy
17 1, 15 | szombaton reggel átlovagolunk csendesen…~Jó volt a terv, mert király
18 1, 15 | és nagy pillájú szemeit csendesen behunyta.~- Hát azzá teszlek,
19 1, 17 | Varsóba? Kaszperek pedig csendesen visszaült az elõbbi helyére
20 1, 17 | ment, ment egyenletesen, csendesen, mintha tó szelíd tükre
21 1, 17 | az uram meghalt - felelte csendesen.~- Úgy, de hát akkor miféle
22 1, 17 | deszka közt, mozdulatlanul, csendesen, mintha csak aludnék…~Piros
23 1, 17 | Strang - szólt közbe a gróf csendesen.~- Tizenhat éves korában
24 1, 17 | bizony igaz lehet.~Azért csendesen, gyerekek, jók legyetek,
25 1, 17 | a fiatalember félénken, csendesen.~- Igen, igen - vágok közbe. -
26 1, 18 | és a tehénke ropogtatta csendesen, egykedvûen a maga lóheréjét.
27 1, 18 | következõn adta meg a választ, csendesen, nyugodtan:~- Ez komoly
28 1, 19 | Sarjú-kaszáláskor szép csendesen beállított az urasághoz
29 1, 20 | belõle - felelte alázatosan, csendesen.~A lágyszívû Pistát mélyen
30 1, 20 | Így folyt az élet szép csendesen a télen át, anélkül, hogy
31 1, 20 | nem vette üldözõbe, szép csendesen visszafeküdt.~Íme egy filozóf!
32 1, 20 | szólni kezd a nóta, lágyan, csendesen, mintha csak a Rima vize
33 1, 20 | ajtót.~Csak a Nero feküdt csendesen, egykedvûen a küszöbön.~
34 1, 22 | rázta és pipázott szépen, csendesen.~- De lássa - szólt a doktor
35 1, 23 | hogy felszisszent s azóta csendesen viselte magát, azaz ivott,
36 1, 23 | és a formás boka… ~Aztán csendesen mentek elõttem a szûk, kavicsos
37 1, 25 | A Sajó és a Bodrog vize csendesen folydogál. Gyász tapad az
38 1, 26 | vadludak meg a vöcskök, csendesen úszkálván a mocsárban összeboruló
39 1, 31 | volna én - mentegetõzék csendesen, kérlelõn -, de az a gaz
40 1, 31 | ült tompa fásultságban, csendesen a sötétben. Senkinek sem
41 1, 32 | meghalt a haza és akkor legyen csendesen, mint a halottak, ne tolakodjék
42 1, 32 | madaram vagy te már - morogta csendesen a bajusza alatt.~Egész bizonyosat
43 1, 32 | gondoltam - felelte az asszony csendesen, ábrándosan, a szétbontott
44 1, 34 | nagyot durrant. Apró uram csendesen figyelt egy darabig, mintha
45 1, 35 | titkárjának, mire az visszaszólt csendesen:~- Én is látok egyet. Nini,
46 II, 1 | akit legjobban gyûlöl.~Csendesen kopogott az ajtón, de a »
47 II, 3 | reszketõ kezeivel, aztán csendesen kitántorgott a terembõl.
48 II, 17 | vezényletem mellett szép csendesen lefektettük a mélyen alvó
49 II, 20 | fantáziáját az olvasottakon, csendesen morogva magában:~- Der Bismarck
50 II, 21 | zúgnak kis fejecskéjében s csendesen elringatják õt.~Oh, milyen
51 II, 22 | az égre nézett.~A férfi csendesen, csúszva közeledett oda,
52 II, 33 | annyit szenvednek, mint te, csendesen tûrik sorsukat?~- Az csak
53 II, 34 | sírásban megint csak elaludt: csendesen leült mellé, hogy fel ne
54 II, 45 | lett volna most feküdnie és csendesen maradni!~- Az egész világot
55 II, 54 | legényünk megmászta szép csendesen a magas palánkot, mely a
56 II, 56 | fog ismerni, ott fekszik csendesen, mozdulatlanul, párbajgolyótól
57 II, 66 | jer s ne kérdezz többet.~Csendesen haladtak ismét tovább, Csak
58 II, 66 | hosszában vezeté Palit. Sokáig csendesen, nesz nélkül haladtak a
59 II, 69 | a hátulsó kis kapun szép csendesen bejöttek a magas vendégek,
60 II, 70 | nem ismertem az utcámat. Csendesen lakom az elsõ emeleten,
61 II, 72 | elõtt, és azt mondta neki, csendesen, szenvtelen hangon:~- Ön
62 II, 81 | kezdett a szürke köpönyeg; csendesen, szépen, mint egy rózsaszirom, -
63 II, 87 | mert hát Maros vize folyik csendesen. A szép költõi folyam szelíden
64 II, 99 | gondolatok ébresztõje sat.~Pál csendesen fölkelt helyérõl és hirtelen
65 II, 114| utcámat a legkevésbé sem. Csendesen laktam az elsõ emeleten,
66 II, 116| hallani, mint más gyermeknek. Csendesen meghúzódva ül egy szögletben
67 II, 117| fogja szegény sokra vinni!~Csendesen húzódott meg bürójában festetlen,
68 II, 117| orációval kérni valamit, az csendesen végighallgatta, majd így
69 II, 117| olyan otthon.~Azzal szép csendesen megindultak a Ballplatz-i
70 II, 120| meghallván, megvigasztalódott s csendesen és nyugodtan nyitotta ki
71 II, 123| közelébb úszott. A hullámok csendesen ringatták.~- Egy ágy! -
72 II, 125| csengettyû is, s a vonat szép csendesen megállapodott.~Az utasokból
73 II, 127| csak ez a baj - mondá Mari csendesen -, azon könnyen segíthetek.~-
74 III, 1 | unalomig. Keveset beszél, csendesen elmélyedve ül esténkint
75 III, 1 | elhoztam?~Krisztina fejét rázta csendesen, szomorúan.~- Egészen az
76 III, 1 | Igaz, úgy van-e?~A leány csendesen bólintott igent szép fejével.~-
77 III, 1 | rossz helyre került, kialudt csendesen, mely nemes tapintatát éppen
78 III, 1 | fordulva, elmondja a miatyánkot csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon
79 III, 2 | meggondolta magát s szép csendesen visszafordult.~A hold most
80 III, 22 | Vasárnap kora hajnalban Cs… úr csendesen belopózott hálószobájába.~
81 III, 23 | a kalapját ismét s szép csendesen kiballagott a temetõbõl.~
82 III, 24 | pajkosan, csak a leány zokogott csendesen és nem akart felelni semmi
83 III, 28 | keresztet vetett magára s azután csendesen zokogott sokáig.~Majd nyöszörögve
84 III, 56 | végében folyik, méltósággal, csendesen s vízre eresztették a hajót
85 III, 57 | az - felelte szokatlanul csendesen, majdnem sértõdve -, mindössze
86 III, 68 | Meghajtotta magát, s szép csendesen fölpakolt, és hazajött.~
87 III, 83 | Vagy nyitott szemekkel csendesen. Mert ki is fogta volna
88 III, 100| Fiú - mondá az öreg Rikner csendesen.~Titli elhallgatott most,
89 III, 102| mereven, s elkezdett lassan, csendesen felém lépegetni, mint az
90 III, 106| Ott hevertek hát némán, csendesen, egy székre rakva, s egy
91 III, 115| prédikált a hívõknek, azalatt õ csendesen letérdepelt magányos fa
92 III, 126| Itt van ez a pénz - szólt csendesen, majdnem szomorúan -, küldje
93 III, 128| Megrázkódott, a halántéka csendesen hullámzott, s mintha a megcsiklandozott
94 III, 130| elõhozta a kulcsokat, s csendesen, szorult szívvel ballagtunk
95 III, 138| Szerencsétlen barátom, aki alszol, csendesen édesdeden, s meg sem álmodod,
96 III, 144| Hatvani vívódása is - pilláit csendesen lecsukta, s lelke elhagyta
97 III, 148| esetben. Intézzük el a dolgot csendesen.~- Az lehetetlen - kiáltott
98 IV, 1 | vár!~Amint jövünk, jövünk csendesen mélázgatva, két kopár hegygerinc,
99 IV, 1 | Leugrottam a létráról, s csendesen, szótlanul mentem mellette,
100 IV, 13 | forint ötven krajcárba.~Erre csendesen felhúzta a ruháit, s elindult
101 IV, 13 | s ugrásra készen állott.~Csendesen, nyugodtan lépkedtem feléje,
102 IV, 13 | mozdultam meg, csak néztem csendesen.~Elkezdett rettenetesen
103 IV, 43 | gesztusokkal szónokoltak.~A fõispán csendesen szunyókált behúzva nyakát
104 IV, 43 | se mernek! Hogy ülnek ott csendesen szégyenkezve, mint az erõtlen
105 IV, 43 | Azután re bene gesta szép csendesen hazament, s amint otthon
106 IV, 50 | puskáját, s megfordultunk csendesen hazafelé, azon gondolkodva
107 IV, 52 | mûterembe nyitottam, ott állt csendesen, nyugodtan, átlátszó leplében
108 IV, 61 | asszonynéni, aki eddig szótlanul, csendesen nézegette a fiatalembert. (
109 IV, 77 | és mond olyat), azt szép csendesen elnyelem, hanem mikor olyan
110 IV, 80 | Jobb lett volna, ha szép csendesen itthon maradunk, oszt pipálunk,
111 IV, 83 | alighanem lesz esõ.~S ezzel szép csendesen kiballagott a kapun. Hanem
112 IV, 86 | orromon át, midõn az ajtó csendesen megnyílt s egy ügyvéd barátom
113 IV, 86 | ügyvédi fogás, amit szép csendesen elõadhattam neki.~- Mi volt
114 IV, 101| vizsgát, látszólag nyugodtan, csendesen, de lelke háborgott belül.~
115 IV, 121| voltunk együtt nehány napig. Csendesen szótlanul üldögélt az ablaknál,
116 IV, 121| mintha összetört volna, csendesen megkuporodva ballagott mellettem
117 IV, 126| világért sem - mondá Kotyogó csendesen.~- Hát kicsoda?~- A mi urunk,
118 IV, 126| a mezõket. Az esti szél csendesen rengette a füvekre font
119 IV, 131| hüm«, mire a képviselõ csendesen visszasóhajtotta: »hja«.~
120 IV, 137| bolonddá tett«. De nem. Szép csendesen letette a kiolvasott lapot
121 IV, 142| emberek ballagtak mellette csendesen. A Plutó kevélyen lépkedett,
122 IV, 142| szõrét kefélte. Az pedig csendesen, megelégedetten ropogtatta
123 IV, 148| fogjuk, éhezünk alázatosan, csendesen.~Deberneky helyeslõleg bólingatott
124 IV, 150| tisztelt meg, átadva trónját, csendesen éldegélt az »aranyos« Prágában,
|