Rész, Fejezet

  1   1,  1  |            ilyet kihagyni, mert az ostoba ember fel sem éri ésszel,
  2   1,  1  |       búzában a konkoly, de hát az ostoba ember, aki még posztót nem
  3   1,  2  |         állapotában. Persze, az az ostoba szerencséje van, hogy sohasem
  4   1,  2  |       órának semmi köze az idõhöz. Ostoba falusi óra nem numerálhat.
  5   1,  5  |     fraternité, égalité!~Bolondos, ostoba új idea, világfelforgató
  6   1,  9  |           ördögök bosszúja…~- Kend ostoba ember, Belindek Márton.~-
  7   1,  9  |         tesz. Ilyen ügyet e néhány ostoba szóval, hogy »én vagyok
  8   1,  9  |         azzal a »nem« szóval.~- Ön ostoba! - kiálta dühösen, vérben
  9   1,  9  |            egy egészen közönséges, ostoba gyilkosság, fényes nappal,
 10   1,  12 |         elgondolkozva, hogy milyen ostoba a világ Gyulafehérváron
 11   1,  12 |          nemest.~- Alkalmasint még ostoba is - jegyzé meg Petki Gábor -,
 12   1,  12 |         megáldva, s amellett olyan ostoba arca volt, mint egy birkának.~
 13   1,  13 |       járja. Disznóság! Jahodovska ostoba asszony! Mit akarja azzal
 14   1,  14 |           látszott. Szelíd lett és ostoba. Kereskedését elhanyagolta,
 15   1,  14 |           magad, mint egy éretlen, ostoba fickó, azzal csak énrám
 16   1,  15 |            beszélt a prímással (az ostoba embernek az is csak bajára
 17   1,  16 |      nevetgélt utána.~…Hja, bizony ostoba fenevadak voltak azok a
 18   1,  17 |    leültette erõszakkal.~- Ne légy ostoba, kedves Lubomirszkym! Semminek
 19   1,  18 |        fakadtak amiatt, hogy az az ostoba Szvatopluk nem tudott még
 20   1,  18 |            Hátha nem jön hozzám?~- Ostoba vagy! Legrosszabb esetben
 21   1,  18 |              S milyen hanyatlás!~- Ostoba beszéd - pattant fel az
 22   1,  20 |        jobban elpirult Tóth Pista. Ostoba ez a Kozsibrovszky, hogy
 23   1,  20 |           azután vontatottan. - Az ostoba Nina. Megszokásbál. Ah,
 24   1,  20 |           Megszokásbál. Ah, az az, ostoba Nina!~De a Moronyi gyanúja
 25   1,  21 |         ostobának?~- Nem vagyok én ostoba - mentegetõzött Strázsa
 26   1,  22 |           ütött és fölszisszent.~- Ostoba voltam… Észre kellett volna
 27   1,  23 |  tenyerével az asztalra. Egy sereg ostoba légy azt hitte a krétával
 28   1,  23 |         kép, nem lehetett. (Oh, de ostoba fejem van!)~Istenem, olyan
 29   1,  23 |         ült. Igen, igen: oh milyen ostoba voltam! - hiszen eddig is
 30   1,  26 |          meghagyhatunk a szemeten, ostoba nép közt, magának jönni
 31   1,  26 |           gyalázatos, fiacskám, és ostoba. Két külön országot boronál
 32   1,  27 |            ispán, ki megint valami ostoba tréfát sejtett. - Maga eszerint
 33   1,  27 |        ködmönök dolga is egy nábob ostoba szeszélyének látszott, pedig
 34   1,  28 |       fantázia babonás erejével.~- Ostoba vagy, öreg cselédem! De
 35   1,  28 |           öreg cselédem! De milyen ostoba vagy. Minek is ettél te
 36   1,  28 |             Nem érdemes. Nem, nem. Ostoba voltam, hogy belekezdtem… ~
 37   1,  29 |   töprenkedem, miképp lehettem oly ostoba, fel nem ösmerni a kellemetes
 38   1,  32 |     perfectum, futurum. Egy kicsit ostoba dolog, de nekem mindegy.
 39   1,  32 |           vesz örökbe. Ah, micsoda ostoba szertartás volt ez. Még
 40   1,  33 |            a természet nem akarta.~Ostoba beszéd az, hogy mindenkit
 41   1,  34 |             ami nem is volt valami ostoba föltevés, mert Máli néni
 42   1,  34 |     erõszakot a hajlamain? Micsoda ostoba kacérság az!~Egy délelõtt
 43   1,  34 |    parancsolón intett Lõrincnek:~- Ostoba fickó vagy. Vedd a kalapodat,
 44   1,  34 |      veszekedni, mert a veszekedés ostoba dolog és csak az epét kavarja
 45   1,  34 |  méltóságteljes tartású városatyát ostoba kérdésekkel molesztálni.
 46  II,  2  |        mozdulatai helyett nehézkes ostoba jobbraátokat és balraátokat
 47  II,  2  |           a fentebbi szavakat, egy ostoba golyó fúródott a mellébe,
 48  II,  4  |         viselt valaha ezen a másik ostoba világon?~A deli ifjú ezalatt
 49  II,  4  |        férjhez veszett egy csúnya, ostoba szolgabíróhoz. Azontúl aztán
 50  II,  5  |             nincsen semmi, csak az ostoba némaság. Jobbra maga mellett
 51  II,  6  |          leves. Anélkül csúnya is, ostoba is, és semmivel sem ér többet
 52  II,  6  |       vágta földhöz a potya-lapot. Ostoba minden újságíró. Fel kéne
 53  II,  6  |          embert! Tévutakra vezetni ostoba koholmányokkal. Határozott
 54  II,  7  |           fényleni, világítani. Az ostoba, hülye nép bámulja, csodálja
 55  II,  7  |           méltatlanul ledorongolni ostoba szójárásával Ákos bácsit.~
 56  II,  14 |             aki kétségbeesik három ostoba szám elvesztésén.~Már az
 57  II,  18 |  eshetõségeknek, miket hazugságom, ostoba, hóbortos tréfám maga után
 58  II,  19 |           ütve homlokára. - Milyen ostoba vagyok! Hiszen sokkal egyszerûbb
 59  II,  29 |      akarják õt meglepni.~- Oh, én ostoba! - kacag fel, s üde kacagása
 60  II,  29 |     legalább úgy tetszik.~- Oh, én ostoba, hogy ki nem tudtam találni
 61  II,  32 |          üzlettárs, és golyót lõsz ostoba fejed elé.~Mindegyik gyermek
 62  II,  34 |            valamely nyomorult vagy ostoba cselekedet semmi más okból
 63  II,  36 |            én, hogy a magyar ember ostoba, ki föl nem bírja fogni
 64  II,  37 |      akartam megfõzni.~- Hallgass! Ostoba dolgokkal tele van verve
 65  II,  45 |           s így szólt:~- Te nagyon ostoba vagy, Szemenoff! Most megfoghattál
 66  II,  55 |           hirtelen lelapul.~Oh, az ostoba! Hová búvik! Tudhatná, hogy
 67  II,  94 |          statáriális eljáráshoz.~- Ostoba gyerekek! - kiáltá, amint
 68  II,  108|       voltak nekem ezek egykor! Az ostoba tûz nem tudja azt, mit falt
 69  II,  113|            világ áll, úgyis mindig ostoba emberek voltak. De meg ott
 70  II,  113|            legalább, mi a bûnöm?~- Ostoba, tehetetlen ember vagy,
 71  II,  117| tudhattuk-e, hogy ön itt van. S az ostoba szolga, ki engem oly magas
 72  II,  120|     gazember, naplopó. Hát micsoda ostoba dolgokat beszéltél te összevissza
 73  II,  120|            ember, te semmiházi, te ostoba fráter.~A fiatal Dankó arca
 74  II,  135|        Jele, hogy nem volt egészen ostoba ember. Biz azt meg lehetett
 75 III,  1  |             A vén Agnisa nem olyan ostoba, hogy itt vesztegesse az
 76 III,  2  |          bizony erõltetve tette.~- Ostoba pletyka! Adod a lányt vagy
 77 III,  2  |            is kitalálták… mert nem ostoba nép az… tud ez gondolkozni,
 78 III,  8  |     köszvényt, hogy a legvégén még ostoba is maradjak ebben a szakmában?
 79 III,  18 |           semmi, csak a köd, az az ostoba, bolond köd, mely mindenféle
 80 III,  19 |     mondták haragosan: »Oh, te kis ostoba!« És inkább mondhatták volna
 81 III,  36 |           ütve homlokára. - Milyen ostoba vagyok! Hiszen sokkal egyszerûbb
 82 III,  37 |     felelte naivul Biri.~- Jaj, de ostoba vagy, kedveském - vágott
 83 III,  38 |      szemeket vetett az uzsorásra. Ostoba! dünnyögé a foga közül s
 84 III,  39 |      holdat.~- Világíts jobban, te ostoba mécs… mert összetöröm a
 85 III,  54 |        kimondom, hogy ön egy kissé ostoba.~Lupcsek egy szót se mert
 86 III,  63 |       futott át. Untatta már ez az ostoba dolog, mellyel négy nap
 87 III,  67 |     Pompásan… nagyszerûen. Azok az ostoba fráterek lemondásra kényszerítettek
 88 III,  87 |         hihihi! Hiszen maga nagyon ostoba!~Úgy tudott kacagni, mint
 89 III,  87 |           ott voltunk. Most már én ostoba leszek hát elõtte.~Leverten,
 90 III,  100|          ne szaladjon a numerus az ostoba fejedbõl. Hogy jól fûtsön
 91 III,  105|      sóhajtottam fel, hogy micsoda ostoba ember vagyok én, amiért
 92 III,  127|       tetszik jobban. Pedig a Mari ostoba egy kicsit. De éppen az
 93 III,  148|             Az egész megyében »kis ostoba« volt a neve.~A kis ostobának,
 94 III,  148|        hogy nem haragszol.~Annyira ostoba már nem volt az én hõsöm (
 95 III,  148|        volt az én hõsöm (noha elég ostoba volt különben), hogy meg
 96  IV,  1  |         hogy ez végtelen gyerekes, ostoba felelet volt.)~Fölkacagott,
 97  IV,  6  |               Egy ostort!~- Oh, te ostoba! - felelte Birike a legkisebbik,
 98  IV,  8  |           nagyon keveset keresett. Ostoba embernek a hírében állt,
 99  IV,  31 |          nem törõdnek. De a nagyon ostoba embert megint felkarolják.
100  IV,  31 |         felkarolják. Mert a nagyon ostoba ember is rendkívüliség.~
101  IV,  33 |        akkor is jó.« Ejnye, miféle ostoba firka ez! Szaladj ki hamar,
102  IV,  37 |           ennyi virtust valaki egy ostoba kosban?~Képzelhetni, hogy
103  IV,  42 |           is tanácskoznak?~- Az az ostoba romániai szerzõdés szerez
104  IV,  48 |      nevetséges kötekedéseinek, és ostoba találós meséinek; a fiatalemberek
105  IV,  48 |            ez nem tudós, hanem egy ostoba fráter, aki roppant fél
106  IV,  48 |            eljött.~- A katonatiszt ostoba volt - szól Borcsa -, arra
107  IV,  63 |         mondá:~- No, ne légy olyan ostoba. Hiszen csak nem mehetek
108  IV,  69 |        Fiatalember, te vak vagy és ostoba!«~Egy hét alatt híressé
109  IV,  80 |        kufferjában látott meg. (Az ostoba Náncsi szobalány ezt is
110  IV,  81 |      tetején.~- Hagyj békét efféle ostoba beszédekkel.~- Lenci, ha
111  IV,  81 |   méltatlankodás áradata. - Ön egy ostoba hiú fiatalember, punktum.~-
112  IV,  81 |      fiatalember és ne költekezzék ostoba hiúságból. Lássa, ilyen
113  IV,  85 |           aranyat csinálni, ami az ostoba ember előtt lehetetlenségnek
114  IV,  101|           éjjelente föl ne keltsék ostoba kukorikolásaikkal.~Ilyen
115  IV,  149|          Évekig rágódtak ezeken az ostoba bocskorokon. Mert évek jöttek,
116  IV,  152|           nevezték csak rövidesen »Ostoba Kriska«. De ez nem nagyon
117  IV,  152|         mint ahogy megfordítva is, ostoba marad, akit a világ annak
118  IV,  152|         föl.~Egy szó mint száz, az ostoba Kriskához igen alkalmatos
119  IV,  152|            neki bizony nem kell az Ostoba Kriska, amiért az apjától,
120  IV,  152|            hasztalan, míg végre az Ostoba Kriska megpillantott a házfalban
121  IV,  152|         itt a lánc! - kiáltozta az Ostoba Kriska.~Okos Pali meg a
122  IV,  152|           Palit pedig elsiratta az Ostoba Kriska, szép prédikációs
123  IV,  152|          már gyanakodni is kezdek. Ostoba vagyok. A féltékenység környékez.