Rész, Fejezet

4501  IV,  142|               a történelemben ilyet?~- Hát II. Vak Béla nem volt vak?~-
4502  IV,  142|               szúrassam ki a szememet, hát nem volna egyszerûbb, a
4503  IV,  142|                Jó, ahogy akarja! Írjon hát, amice, Pávai Gergelyt!~
4504  IV,  142|         virradatkor nézi, nézi otthon, hát fehér lett mint egy vén
4505  IV,  142|               nem adhat más bezirkert, hát majd adok én. Megértették
4506  IV,  142|            Mihály uram.~- Hogy értjük? Hát úgy, hogy nem vettünk ki
4507  IV,  142|          iddogáltak jó kedéllyel. Mert hát nagy dolog ez, nagy nap
4508  IV,  142|               csinos, be kívánatos! De hát könnyű neki; olyan formát
4509  IV,  142|         harapnék beléd, de mindjárt.~- Hát persze, hogy odajut kend -
4510  IV,  142|            nevetett Pataki Erzsébet. - Hát hozott-e kend vásárfiát?
4511  IV,  142|                 de vékonyabban.~- Hüm, hát sarkantyú is volt a csizmáján? -
4512  IV,  142|              megijedt.~- Mi történt?~- Hát az történt, uram, hogy mindnyájan
4513  IV,  142|          vacogtak:~- Istenem, istenem, hát mit csináljunk?~Kelemen
4514  IV,  142|            szemei ostobán pislogtak.~- Hát mit? Semmit!~- De nem úgy
4515  IV,  142|              ülve.~- Bolond egy dolog. Hát visszaadjuk neki a pénzt,
4516  IV,  142|        hitetlenül rázta a fejét.~- No, hát menjen vissza kegyelmed,
4517  IV,  142|           jönnek hozzá folytonosan…~De hát mi is lett a Plutóból?~Híres
4518  IV,  142|             asszony megszánta:~- Eredj hát ki, fiam, az istállóba és
4519  IV,  143|                szárnyú méh rajzott ki.~Hát úgy van az, hogy egy barlangban
4520  IV,  144|               ide dobod ezt a kölyköt? Hát az öklömmel szoptassam?~
4521  IV,  144|             dajkára pedig nem telt.~De hát a picinyke, ökölnyi Marcikát
4522  IV,  144|             valók? Mit fog velök enni?~Hát azt, amit a jó emberek adnak.
4523  IV,  144|                 a járomlyukba valót.~- Hát a kis Marci hol van? - kérdem
4524  IV,  144|                õket vigasztalni:~- Ej, hát ne sírjatok, kedveskéim.
4525  IV,  145|             akár egy kevély odaliszké. Hát még a különös színe; fekete
4526  IV,  145|          könnyek peregtek alá.~- Akkor hát el vagyok veszve. Jaj nekem!~
4527  IV,  146|                   Ohó, Gyula barátunk! Hát Ámor urat hívogatjuk, aztán
4528  IV,  146|            szegfûvel a gomblyukában.~- Hát téged mi lelt?~Egy percig
4529  IV,  146|         kiereszteni a fullánkot.~Azért hát egészen simán lehet elmondani,
4530  IV,  146|             mondá:~- Ha nem vak az úr, hát láthatja a kocsin felírva.~-
4531  IV,  146|                   szólt a péklegény. - Hát nem olvas kend újságokat?~-
4532  IV,  146|          újságokat?~- Mire volna az?~- Hát nem tudja kend, hogy a tarka
4533  IV,  146|              obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? - szólt az bámész
4534  IV,  146|                 csodálkozék Korongi.~- Hát a pap, meg az úrfi és a
4535  IV,  146|              csak egyszer szeretnek.~- Hát elküldi. De tudja-e a lakásunkat?~-
4536  IV,  146|        becsapta azt a szegény kocsist. Hát illik az? S még visszatesz.
4537  IV,  146|           merek a Marihoz közeledni.~- Hát tetszik neked?~Lehajtotta
4538  IV,  146|                hangja rekedtes lett. - Hát mi volt ez?~- Mi volt, mi
4539  IV,  146|                ez?~- Mi volt, mi volt? Hát az volt, hogy nem egy piros
4540  IV,  146|               sósfürdõi leány az.~- No hát, felelj neki valamit, szegénynek.
4541  IV,  146|      szerkesztõi üzenetekbe pillantok, hát ott áll:~»S. Zs. Helyben.
4542  IV,  147|           némítja a kolompolást. Azért hát tegyem magamat érintkezésbe
4543  IV,  147|        írástudók és farizeusok:~- Ejh, hát ezek az illetékes faktorok
4544  IV,  147|                 A tyúkokat? Nos aztán? Hát azok is laktak benne.~-
4545  IV,  147|             Szopogass hozzá ezekbõl!~- Hát ez mi?~- Hogy mi? Ez a repka,
4546  IV,  147|            fehér palackot hagyom meg - hát hogy választhatsz te akkor
4547  IV,  147|             esküdni a feszületre.~- De hát hogy nézett ki?~Leírtam
4548  IV,  148|            hamun, mint egy vénasszony? Hát illik ez? Nem szégyenled
4549  IV,  148|               És a fogai vacogtak. )~- Hát semmit. Bevárjuk õket. Meg
4550  IV,  148|               vagy a szláv nyelvekben, hát beszélsz velök.~- No, még
4551  IV,  148|             pulykákra és a tyúkokra.~- Hát mért nem szólsz hozzájuk,
4552  IV,  148|                sír felé. Honnan késünk hát el, Jaroszláv?~János úr
4553  IV,  148|           lovad is fáradt, ne csábítsd hát a pajtásaidat szelességekre,
4554  IV,  148|             Mindjárt készen vagyok. De hát mi a baj?~- A muszka katonákból
4555  IV,  148|              és nem mered bevallani.~- Hát aztán, ha siratom is? Az
4556  IV,  148|               akarok.~- Ha jót akarsz, hát ne fizess.~- Hát nem fizetek,
4557  IV,  148|               akarsz, hát ne fizess.~- Hát nem fizetek, de a Talpasnak
4558  IV,  148|                No lássa, az igen szép. Hát ösmer minket az ön mamicája?~-
4559  IV,  148|           hangon. - Ha nem adnak enni, hát tûrni fogjuk, éhezünk alázatosan,
4560  IV,  148|          megerõsödtem. Ha háború kell, hát legyen háború!~Majd újra
4561  IV,  149|              szája, mint a cseresznye. Hát még a nézése, hát még a
4562  IV,  149|          cseresznye. Hát még a nézése, hát még a járása… Mondták is
4563  IV,  149|             rázta és így felelt:~- Ej, hát nem láttad a körtefát ott
4564  IV,  149|                ott az országút szélén? Hát baj az annak, hogy nincs
4565  IV,  149|             Adj egy virágot, Nástya!~- Hát szakíts egyet, ha csak virágot
4566  IV,  149|               elég fehér a lábam.~- De hát akkor mit csinálsz velök?~-
4567  IV,  150|            találgatták: »Ugyan mi lesz hát? Mindenesetre nagy dolog
4568  IV,  150|                minden nemest báróvá.«~(Hát ez se lenne éppen rossz! )~
4569  IV,  150|              forgalomba tudja-e hozni. Hát mi is volna ebben lehetetlen?
4570  IV,  150|               mosoly látszott lebegni. Hát nem ér ez meg hárommilliót?~
4571  IV,  150|              legboldogabbikát.~Nos, de hát mi ebbõl a tanulság? Az-e,
4572  IV,  151|          támasztott kicsike fadeszkán.~Hát bizony különös ez! Se az
4573  IV,  151|      gyomorhurut.~- De lázam is van.~- Hát az azzal jár. Majd kigyógyítjuk.~-
4574  IV,  151|              azzal jár, isten neki. De hát meddig tart ez el?~A doktor
4575  IV,  151|                Nos megromlott bödönök, hát itt vagytok?«~Azonfelül
4576  IV,  151|                Az úrnak tífusza van.~- Hát nem gyomorhurut? - szóltam
4577  IV,  151|           ütõdött ki a halántékomon.~- Hát mármost mit csinálunk?~-
4578  IV,  151|        védekezünk a tífusz ellen.~- De hát a gyomorhuruttal mi lesz?~
4579  IV,  151|        cselédek.~- Ej, ej, kis csacsi. Hát nem tudod te, nem hallottad,
4580  IV,  151|                ellenzéki, így szólt:~- Hát hol szedte volna fel?! A
4581  IV,  151|              fehérlenek a kabátkáján: »Hát készülsz, apa?«~Nyugtalanul
4582  IV,  151|           küldött a képviselõtársam.~- Hát mit hoztál, fiacskám?~Ezzel
4583  IV,  152|                 No, megállj, gazember, hát ezért tömlek én esténként
4584  IV,  152|              õszintén, miért haragszik hát ránk?~- Harakszok - mordult
4585  IV,  152|                De én dühbe jöttem. No, hát csak azért is dongó. Most
4586  IV,  152|           megteszem. Ha ti kötekedtek, hát én is kötekszem.~Azon mérgesen
4587  IV,  152|                 Hiszen az német név.~- Hát éppen azért.~Nagy fejcsóválások
4588  IV,  152|                matrikulából. Tudja meg hát, hogy az a poronty »Fuchs«-
4589  IV,  152|           pajkosan: »Geh, Vater, geh!«~Hát bizony ez testestõl-lelkestõl
4590  IV,  152|                pedig egy szót sem tud. Hát nem nagyszerû dolog ez?~
4591  IV,  152|       elkezdett sírni az egész család.~Hát tud az a csepp lélek a János
4592  IV,  152|            sugallta neki a gondolatot? Hát nincs-e neki elég játéka,
4593  IV,  152|  fájdalomkiáltással. Istenem, istenem! Hát tetõled ez is kitelhetik?~…
4594  IV,  152|               apám és a szegény mamám? Hát a lovamat láttad-e, megvan-e
4595  IV,  152|               a nyereg, meg a kengyel? Hát a bárány nyakán a csengõ?«~…
4596  IV,  152|               kedélyállapotban voltam, hát én még bolondabbakat beszéltem.~-
4597  IV,  152|              Oh szívecském, gyémántom, hát tudsz te magyarul?~Átfogtam,
4598  IV,  152|           isten, de mért nem beszéltél hát eddig?~- Hát szabad? - kérdé
4599  IV,  152|             nem beszéltél hát eddig?~- Hát szabad? - kérdé félénken,
4600  IV,  152|               miért tartották okosnak? Hát tudom is én! Néha az ilyesmit
4601  IV,  152|             már megjött a dolog ideje. Hát mihez fogsz a nagy eszeddel?
4602  IV,  152|               jó lesz, apámuram.~- No, hát itt van száz forint - szólt
4603  IV,  152|            felelte az Ancsurka apja.~- Hát mért nem eszik?~- Mert nem
4604  IV,  152|                 Mert nem adunk neki.~- Hát mért nem adnak?~- Mert magunknak
4605  IV,  152|          leányok, derék szál legények.~Hát az Ancsurka is szép leány -
4606  IV,  152|                ölelõ karjait kibírnák.~Hát az is valami. Mert Matykóval
4607  IV,  152|               ösmerõs kerítés elõtt.~- Hát hogy vagy Ancsurka?~- Mi
4608  IV,  152|          Zavartan süti le a szemeit.~- Hát eljönnél-e, ha nagyon kérnélek? -
4609  IV,  152|                 kacagott fel Matykó. - Hát a sekrestyés kopasz fején
4610  IV,  152|                fején legyen a koszorú? Hát a sekrestyésnek mondjam
4611  IV,  152|                izélj, Matykó!~- Felelj hát, Ancsurka. Megteszed-e?
4612  IV,  152|      Megteszed-e? Eljössz-e az õsszel? Hát felelj, no!~De az Ancsurka
4613  IV,  152|              így szólt elpityeredve:~- Hát csakugyan olyan nagyon szeretnéd
4614  IV,  152|                De ha Barcsó küldte is, hát mi van abban? Semmi sem.
4615  IV,  152|               hatalom, kísérettel jár, hát az igen természetes, hogy
4616  IV,  152|               hazafelé siettem. Miért? Hát tudom is én miért. Csak
4617  IV,  152|              utcára.~- Ugyan, Józsi!~- Hát minek ülsz ki az ablakba?~-
4618  IV,  152|                   Hogy minek? Istenem, hát a világosság miatt. Hiszen
4619  IV,  152|              lenni, kedves sógor uram. Hát kitõl kaptam volna? A Károlytól. (
4620  IV,  152|               az utálatos bámulásával. Hát olyan nagy dolog az, hogy
4621  IV,  152|            hallottál? Hol hallottad?~- Hát ott járt ebéd után a hivatalban.~-
4622  IV,  152|                Kirõl beszél nagysád?~- Hát a kedves nejérõl.~- Az én
4623  IV,  152|               kamélia-virágok.~- Akkor hát eldugták õket azok a pici
4624  IV,  152|             Nem élhetek így tovább. De hát férfi vagyok én? Kezemben
4625  IV,  152|           marad Erdélyben. Így akarom, hát így lesz.~Az öregúr vállat
4626  IV,  152|             meghajtottam magamat. Mert hát mit tegyek? És meglehet,
4627  IV,  152|            elmenetelét és eljövetelét.~Hát bankett volt tiszteletemre
4628  IV,  152|              egy ropogós forintost.«~- Hát aztán? - sürgettem türelmetlenül
4629  IV,  152|                 És aztán, aztán?~- Ej, hát kifizettem neki az egy forintot.~-
4630  IV,  152|              itt valami festõ-lángész, hát egy csöppet sem jön zavarba,
4631  IV,  152|         regále-bérlõ Temesvárról. Ohó, hát õ is itt volt? Az »õ« a
4632  IV,  152|              persze nem adtak neki).~- Hát jól van, itthon vagy, most
4633  IV,  152|          érinté a város matadorjait.~- Hát ugyan kitaníttatták kegyelmetek
4634  IV,  152|               tudom, õ is nevethetnék.~Hát úgy történt, hogy a fõtisztelendõ
4635  IV,  152|           tizenegy tizenkettõ helyett; hát jól van, egyszerre pózba