1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4635
Rész, Fejezet
2501 II, 127| gyökeres meggátlását célozta?~Hát Mari? Hozott-e édes álmot
2502 II, 127| utca felé hajtott.~Meg volt hát minden, amit óhajtottak.
2503 II, 127| rendelkezésükre.~- Mennydörgettét! Hát te mi a mennykõt csinálsz? -
2504 II, 127| herceghez?~- Följebb.~- Akkor hát magánkihallgatás a palatinusnál, -
2505 II, 127| kosarat, lehetséges-e? De hát Anna?~- Annát nem lehet
2506 II, 127| A lengyel vállat vont.~- Hát én tudom? Holnap hazautazom,
2507 II, 127| megnyugodott a történteken, mert hát mindezek miatt végre is
2508 II, 128| Beszámoló beszédet? De hát mirõl számoljon õ be, ha
2509 II, 128| én semmit sem gondolok.~- Hát a meggyõzésed?~- Még eddig
2510 II, 128| oda a kerület örökre.~- De hát mit mondjak?~- Gondolkozz
2511 II, 129| Hogyisne, az isten szerelméért! Hát kit fog már õ ezentúl tanítani,
2512 II, 129| szomorú, szótalan volt...~Hát csakugyan mamát fog kapni.
2513 II, 129| találkozni?~- Oh, te bohó... Hát minek találkoznál te a tavalyi
2514 II, 129| Erzsikém! Õ az égbe jutott.~- Hát nincs a sírban, ahol dada
2515 II, 129| láthatnál valamit.~- Akkor hát nézz bele, édes kedves apám.
2516 II, 129| jobban szemmel tartom.~- Hát aztán, aztán?~- Édesanyád
2517 II, 129| amelyen által rád nézhessen. Hát most már aztán úgy viseld
2518 II, 129| utazik a felhõkön ülve.~Hát a kis Erzsike bizony csak
2519 II, 130| raktam a csárdást; csoda-e hát, hogy az a bájos, hiú asszony,
2520 II, 130| Én? az ön foglya? De hát megbolondult ön?~- Kérem,
2521 II, 131| ajkbiggyesztés megilleti hát, aki meg csak most eszik
2522 II, 131| fogja megenni azt a húst.~- Hát hogy kellene?~- Elõször
2523 II, 132| esztendõk lesznek belõlük.~- Hát az esztendõket sohasem lehet
2524 II, 132| vitték a mennyországba.~- Hát igazán elvitték?~- Persze,
2525 II, 132| odabent?~- Nem bizony.~- Hát belenézett-e a tükörbe?~-
2526 II, 132| tapsolt kis kezeivel.~- Hát mit csinált? Hogy néz ki?~-
2527 II, 132| varázstükrömbe.~- Ne várakoztasson hát olyan soká.~- Jól van, no.
2528 II, 132| Oh, hála neked, istenke! Hát aztán?~- Édesanyád erre
2529 II, 132| kedves Katicám! Ezentúl hát engedelmes légy, jó légy,
2530 II, 133| valamikor tó lesz e helyen...~- Hát miért nem söprik el a havat?~-
2531 II, 133| tartoznak söpörni.~- Söpörjék hát a rabok!~- Csakhogy az a
2532 II, 133| becsípni.~- Nos, mi lesz hát? - kérdé az alispán szigorúan.~-
2533 II, 133| készpénzen.~- Mit, instálom?~- Hát rabot - mondá az alispán
2534 II, 134| öcsém?~- Nagy Pálnak.~- No hát, Nagy Pál! Ezer szerencséd,
2535 II, 134| neked, te gazember? No, hát neked ajándékozom, hehehe...~
2536 II, 134| beszélni az öreg. Hanem hát azt már mindenki tudta,
2537 II, 134| kocsira vágyódtam.~- No, hát akkor itt a parulám.~Nyomban
2538 II, 134| is éppen ilyen van...~- Hát éppen az unokaöccsétõl,
2539 II, 134| nyomorult! - kiáltá Tihanyi. - Hát neked több az isten, mint
2540 II, 134| hiszen õ rá van szorulva.~- Hát ki mondja, hogy én nem fogadok
2541 II, 134| egy Sz-t megcsalni.~- No hát, én nem tudom... hanem rebesgetni
2542 II, 134| összeráncolt homlokkal.~- Hát az aranykalodát!~- Miféle
2543 II, 134| Ühüm... persze, persze... Hát hogyne tudnám? Mondjad csak,
2544 II, 134| megmásíthatlan végzésnek.~Hát úgy volt az - ha már belekezdtem -,
2545 II, 134| baloldali ember lépett fel.~Hát látott már valaha Európa
2546 II, 134| valaha Európa ilyen botrányt! Hát kicsodák õk, hát levegõ
2547 II, 134| botrányt! Hát kicsodák õk, hát levegõ az õ szavuk, mikor
2548 II, 134| ez és ez lesz a követ!« Hát nem respektálnak már ebben
2549 II, 134| vármegyében senkit és semmit? Hát ki parancsol itt már?~Hallatlan
2550 II, 134| mondott programbeszédet!~- Hát akkor valamelyik magánnyilatkozatában
2551 II, 134| berzenkedni egy kicsit.~Ki lett hát mondva a határozat. Csak
2552 II, 135| nagysád?~- Hogy tudod?~- Hát iszen ott voltam... Úgy
2553 II, 135| Még lánykorából.~- Gyere hát, mutass be, de azonnal.~-
2554 II, 137| mûködésemet ismét folytassam.~Hát biz itt szép élet van. Jó
2555 II, 137| tárgya a fürdõben, mert hát kiveszett már a jó gusztus
2556 II, 137| hazatérni Szegedre, mert hát nem értjük a nyelvüket,
2557 II, 137| fõkapitánynak egy ólomkatonát.~De hát mit vegyünk legkedvesebb
2558 II, 138| a két csecsemõ megmaradt hát a két képviselõnek.~Éppen
2559 II, 138| mint az eleven ezüst.~- Hát Miska?~- Azt nagyon elkényeztetik
2560 II, 138| van kényszeredve.~- No, hát nézzük meg a Gergelyt. Ha
2561 II, 138| sem bírtam leszoktatni.~- Hát hogy beszél? - Kérdém.~-
2562 II, 139| kiáltott felénk.~Nem lehet hát abszolute elítélni semmi
2563 II, 139| folyton diskurálna a lovaival. Hát még az ostor? Mikor megcsattan
2564 II, 139| amellyel a »gyû«-t odakiáltja, hát az attitüdök, a mozdulatok,
2565 II, 139| úr?~- Hogy mit nevetek? Hát ott van alul, ni, a patkó.
2566 II, 140| nevetség tárgya léssz!~- Hát jól van, jöjjön aminek jönni
2567 II, 141| Második fejezet.) De hát ki ne emlékeznék donna Diana
2568 III, 1 | elérzékenyülten sóhajtasz föl: »Hát még itt is emberek laknak?«~
2569 III, 1 | Halljátok, uraim, a Petõfié! Hát nevelt még ennél valaki
2570 III, 1 | kalkulust« kapott. - Mert hát fölismerte õ nyomban, kiben
2571 III, 1 | lábát borogatták. Micsoda? Hát lehet ennél különb érdemrend?
2572 III, 1 | fuldokló zokogása…~…Pedig hát az egész dologból egyetlen
2573 III, 1 | reményt és elégültséget. Hát iszen volt is okuk megelégedve
2574 III, 1 | legyen a koronám a tied.« Hát hiszen elég nagy bolondság
2575 III, 1 | engem!~- Az nem elég.~- Hát szeressen téged is…~Csutkás
2576 III, 1 | hogy az legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív kell… Szívet
2577 III, 1 | hazakerült Pestrõl, mert hát nagy fiú és…~Krisztina újra
2578 III, 1 | mint a többiek. Szeressen hát engem, igen szeressen és
2579 III, 1 | szilajan - oda nem!~- Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden.~-
2580 III, 1 | hangon mondá:~- No, szeresd hát már! - Aztán türelmetlenül
2581 III, 1 | Luppán panaszos hangon. - Hát úgy nézek én ki, mint aki
2582 III, 1 | becsületes ember és jó barátom… Hát csak várakozz egy kicsit,
2583 III, 1 | elpirulva rebegé:~- Oh, tegye hát azt, amit jónak lát; én
2584 III, 1 | hideg volt, odafektette hát kísérletképpen a kis Anika
2585 III, 1 | juhászvirtus iránt.~Sokszor támad hát egy kis torzsalkodása ezzel
2586 III, 1 | mint az anyjának volt.~Hát hiszen az anyját is sajnálta
2587 III, 1 | idegen helyen bolyong. Hát a brezinai háztáj hová lett?
2588 III, 1 | hallgatagok.~Ki szólítja meg hát Olejt?~Ki tudja?~Talán maga
2589 III, 1 | hogy most is az még… mert hát a jó tót nép, ámbár bebizonyult,
2590 III, 1 | legény összeméri az erejét, hát még két ország…~…Ne lett
2591 III, 1 | jólesik Matyinak. Pedig hát ki tudja, miért van künn,
2592 III, 1 | felel az mosolyogva. - Hát kendtek hogyan dicsérik
2593 III, 1 | okoskodj, kópé, ha mondom… hát nem a tûzhelyen öntöttétek
2594 III, 1 | Mindjárt itt lesz.~- Kicsoda?~- Hát bizony az egy nagyon különös
2595 III, 1 | nem ösmeri.~- No bizony, hát miért ne mondta volna? Mondás,
2596 III, 1 | megõrül, ha nem hagyom.~- Hát hagytad, ugye? - szisszent
2597 III, 1 | mondani:~- Jól van, azt eszünk hát holnap is.~- Köszönöm, meghívásodat,
2598 III, 1 | kevély kérdés:~- Mi is légyen hát a becsületes neve és állapota?
2599 III, 1 | van, bacsa, úgy beszélek hát veled, mint egy apával illik.
2600 III, 1 | szívesen jõ. Mit gondolkozol hát, öreg Olej? Ide a tenyeredet!~
2601 III, 1 | a fejét.~- Minek mondta hát el akkor - hörgé tompán -,
2602 III, 1 | bacsa fojtott hangon.~- Hát csak semmit, gazduram: még
2603 III, 1 | burgonyaszárral szokott keverni, mert hát szép dolog az, ha okos ember
2604 III, 1 | a dalt eldudálni! Pedig hát õ még ezt sem érzi át. Nem
2605 III, 1 | Úgy no, - az Istók vagyok: hát aztán? - s azzal zavartalanul
2606 III, 1 | Lapaj! Lapaj! Állj meg hát! Talán nem ismertél rám?~
2607 III, 1 | fogása pedig, ha nem arany, hát legalább is réz. Nincs olyan
2608 III, 1 | dudáját megszerezze. Hanem hát ez nem volt eladó, dacára
2609 III, 1 | meg. Lapaj csak nevetett. Hát mi szüksége neki a pénzre?
2610 III, 1 | királyságért, ha megszokta; hát még a dudáját, egyetlen
2611 III, 1 | lesz Rothschildnál.~Hanem hát a Lapaj Istók õszülõ fejében
2612 III, 1 | unva el magát soha. Mert hát olyan jó barátságban volt
2613 III, 1 | Mindent a szeretet tart össze. Hát csak egyedül Lapaj ne érezne,
2614 III, 1 | gondolkoznék, ne szeretne? Hát lehetne az? Ki tudja megmondani?
2615 III, 1 | messze út az, hosszú út az.~Hát hiszen Istók nem bánja,
2616 III, 1 | feleletül, hogy nem ismeri. De hát minek is ismerné, ha semmit
2617 III, 1 | sem lopott?~- Nézzen meg hát engem - rebegi fojtott hangon,
2618 III, 1 | ember rá ne gyújtson.~Lapaj hát nem szól semmit, hanem,
2619 III, 1 | fogékonysággal az ilyesmi iránt.~- Hát aztán? - kérdé mogorván,
2620 III, 1 | és azt gondolá magában: »Hát mégis lopott az istentelen?
2621 III, 1 | egyszer a szemem elé.~Hanem hát bizony az sohasem történik
2622 III, 1 | lopással gyanúsított. Pedig hát mi szüksége lenne a halottnak
2623 III, 1 | betömné a száját. Fújta hát neki a szebbnél-szebb nótákat,
2624 III, 1 | jó, nem sír. Te se sírj hát! Csingilingi csin! Szeret
2625 III, 1 | isten jó napot és munkát! Hát hol van a prücsök? Hadd
2626 III, 1 | tartottalak a keresztvízre. Ne ûzz hát belõlem csúfot, ne tartóztass
2627 III, 1 | ilyen korán reggel? Nini, hát ez a gyermek? Ilyen növény
2628 III, 1 | napon keresztül, elküldte hát õket a csendbiztos úrhoz:
2629 III, 1 | néma lenne, de siket is.~- Hát ti ketten, kik vagytok?~
2630 III, 1 | tekintetes vármegye is. Hanem hát kézfogás nem lehet anélkül,
2631 III, 1 | szögrül-végrül elbeszéled.~- Hát aztán? - sürgeti Szlimák,
2632 III, 1 | fölment minden üldözéstõl.~- Hát aztán?~- Vagy magam viszlek
2633 III, 1 | Felesleges dolog titkolnod! Hát nem te loptad el gyertyaszentelõkor
2634 III, 1 | kezdte kivallogatni, hogy hát, ha már egyszer idekerült
2635 III, 1 | hogy ördög vagy! Gyere hát, egyél meg. Megadom magam.~
2636 III, 2 | pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána, öreg láda!~Nézték
2637 III, 2 | kiviláglik reggel.~Hanem hát azt mondja õkigyelme, hogy
2638 III, 2 | az õ száján… Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis
2639 III, 2 | kellett érte menni Bodokra.~Hát lám, hiába volt az Ágnes
2640 III, 2 | Bizonyisten, kár volt a kocsiért!~Hát amint a Csorba Gergelyéktõl
2641 III, 2 | lettek könnyel.~- Ne rángass hát! - förmedt rá Ágnes s eleresztette
2642 III, 2 | nem lehet vele tréfálni.« Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
2643 III, 2 | elítélve?~- Oh, édes istenem! Hát miért ítélnének el engem?
2644 III, 2 | vétek én a légynek sem.~- De hát akkor minek jössz ide, te
2645 III, 2 | jössz ide, te bolond?~- Hát úgy volt az, kérem, hogy
2646 III, 2 | keveredett bûnbe.) Azt gondoltuk hát…~- Mit, gyermekem?~- Azt,
2647 III, 2 | LÁNYOK SZÉP HAJÁRÓL~1882~Hát bizony a Péri lányok híres
2648 III, 2 | az árnyékos szalmaerdõ? Hát még szegény anyjuk, hogy
2649 III, 2 | megüvegesedett szemei Katira.~- Hát a te hajad hová lett?~-
2650 III, 2 | Menjünk innen - mondá Istók.~- Hát a kereszttel mi történjék? -
2651 III, 2 | kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban
2652 III, 2 | itt nem lesz.~- No, gyere hát közelebb!~- De csak hadd
2653 III, 2 | mondá a gyerek szomorúan.~- Hát miért nem varrat apád?~-
2654 III, 2 | Megszabadulták a nyûgtõl. Hát csakugyan elkergetted? Hm!
2655 III, 2 | én azt se bánom. Eredj hát szaporán, a felsõ ablakból
2656 III, 2 | is. Nemigen háborgatták hát a megrendelések, mert még
2657 III, 2 | semmit, azon a bundán kívül.~Hát ‘iszen, nem lehet égbekiáltóbb
2658 III, 2 | szolgabíróval.~Nagy hiba volt, de hát fiatalság bolondság. Az
2659 III, 2 | nem mer elmenni többé.~De hát az öreg Filcsikkel semmire
2660 III, 2 | s a többi.~Nem is jöttek hát pénzes-levelek többé ezután,
2661 III, 2 | kívánta látni. Mégse volt hát olyan rossz lány az a szegény
2662 III, 2 | különös ember az…~- No, hát lopassa el kend minél elõbb!~
2663 III, 2 | lebegni azt a gúnyos kérdést: »Hát a kegyelmed híres bundája
2664 III, 2 | oldala van kívül. Ej no… hát csak érzékenyen búcsúztak?~-
2665 III, 2 | János mellébõl:~- Verje meg hát az Isten azt a csillogó,
2666 III, 2 | János s zavartan hebegte:~- Hát a másik fele?~- Egy-két
2667 III, 2 | azt feleli:~- No, gyere be hát, ha szépen viseled magad…~
2668 III, 2 | lenne, amit tõle hozott! Hát a négylevelû lóhere? Jaj,
2669 III, 2 | kísérteties volt minden.~Hát még egy-egy Luca-nap, mely
2670 III, 2 | meg bírták õket égetni, hát én is csak bírom… vagy micsoda?~
2671 III, 2 | megfenyegetett vele:~- Ej, ej! hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné
2672 III, 2 | van ott a Mária-fáknál.~- Hát ma meglátod-e? - kérdik.~-
2673 III, 2 | akivel örökös ellenség. De hát miért is ellenségek tulajdonképpen?
2674 III, 2 | Egy virágért jöttem.~- No, hát gyere be, ha már itt vagy!~-
2675 III, 2 | magamnak kérem. A fiamnak.~- Hát nem halt meg?~- Hiszen nem
2676 III, 2 | alázom meg magam.~- No, hát akkor itt várlak meg.~Leült
2677 III, 2 | ment s újra megzörgette:~- Hát jól van, no!… bemegyek hozzád!~
2678 III, 2 | juhásza meg volt törve.~- Hát jól van, no? - mondá a fekete
2679 III, 2 | ez a kopár hegyhát, de hát mégis csak van valamije
2680 III, 2 | beszélgetnek-e néha ezek a fûszálak? Hát már miért ne beszélgetnének?…~
2681 III, 2 | föld szép, színes kövei. Hát biz ezeket nemigen szokták
2682 III, 2 | az, egészen maradhatós.~- Hát az út milyen tõle a belédi
2683 III, 2 | vallotta be pirulva.~- Akkor hát veled alkuszom meg.~Imre
2684 III, 2 | venni a Bogátot. No, felelj hát neki.~Aztán nevetve csapta
2685 III, 2 | Ejnye, fiam, ide hallgass hát… - szólt a vadász türelmetlenül. -
2686 III, 2 | odanõttél a röghöz, - akkor hát kiveszem árendába. Vagyis
2687 III, 2 | Eszterke! No, nevess hát! Gyere ide, lelkem.~De az
2688 III, 2 | vágta földhöz valamennyit.~Hát az egyik, a fekete kõ éppen
2689 III, 2 | élesztõt kért szegény.~- Hüm! Hát kenyeret dagaszt õkigyelme? …
2690 III, 2 | Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Ott hagysz-e
2691 III, 2 | gúnyosan nevették ezt a dolgot.~Hát még ezek is házasemberek!
2692 III, 2 | maradnak a nagy Csillom-portán?~Hát bizony az lett belõlük,
2693 III, 2 | Annácska!… No, ne szaladj hát! Nem a csókod kell… Tudod-e,
2694 III, 2 | méltóságosan csípõjére szorítá.~- Hát hogyne tudnék! - felelte
2695 III, 2 | sóhajtott fel Anna nemegyszer.~- Hát akkor ugyan mi lenne?~-
2696 III, 2 | Az asszonyoké? Jól van hát. Holnap elküldöm.~Dehogy
2697 III, 2 | veréssel is fenyegette.~- Hát mégsem kergetted el!… -
2698 III, 2 | Anna -, inkább maradjon hát a Télné; úgyis jó asszony
2699 III, 2 | megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet és
2700 III, 2 | Ejnye, te erdei gyík, hát hogy mered azt a selyemkendõt
2701 III, 2 | selyemkendõt a nyakadba venni? Hát hétköznapra való az a tisztességes
2702 III, 2 | Köszönöm, húgocskám. Hát úgy, hogy sehogy se legyek,
2703 III, 2 | de már tûkön állott.~- Hát az enyimet, Magdácska… A
2704 III, 3 | sem tud eligazodni.~Pedig hát nagyon egyszerű dolog lehetett
2705 III, 3 | kíváncsi volna, mire büszke hát, és odáig vinné a vakmerőség,
2706 III, 3 | sem akart felőle. Pedig hát mi volt a vétke? Ahhoz ment
2707 III, 3 | Hagyjanak engem - mondá -, hát bántom én Pintyinét? Tettem
2708 III, 3 | furcsa kezdett lenni, mert hát elvégre is a bátyja sem
2709 III, 3 | a gúnyos kérdést:~»Nos, hát a híres bunda?«~De a remény
2710 III, 3 | fájdalmas sóhajjal. - No, hát jöjjön be érte velem.~Sok
2711 III, 4 | meg bírták õket égetni, hát én is csak bírom… vagy micsoda?~
2712 III, 4 | vele:~- Ej, ej, úrficska! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné
2713 III, 5 | kiáltott fel Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban
2714 III, 5 | itt nem lesz.~- No, gyere hát közelebb!~- De csak hadd
2715 III, 5 | mondá a gyerek szomorúan.~- Hát mért nem varrat apád?~-
2716 III, 6 | büntetsz engem!~.......~De hát miért oly kegyetlen ez az
2717 III, 6 | Auróra?~Akarjátok tudni?~Hát azért, mert Auróra köhögõs,
2718 III, 7 | kérdezi.~- Édes kis Péterkém! Hát láttad? De mit is beszélek,
2719 III, 8 | nemesség: kötelez.~Nos, hát Kapocsy János uramat nem
2720 III, 8 | imádott ifjúnak köszvénye van! Hát a köszvény úgy veszi már
2721 III, 8 | még árnyéka sem lehet. De hát nem errõl van szó.~A mi
2722 III, 8 | együtt, a mézesheteket élik…~Hát csak hadd éljék, úgysem
2723 III, 8 | szép piros ajkakról.~- De hát meddig tart még ez? - hajtogatta
2724 III, 8 | tudományok extraktumát. Hát azért kaptam a köszvényt,
2725 III, 8 | van most?~- Mármint õneki? Hát tetszik tudni, õ a fiatalság
2726 III, 8 | zártszékjegy volt balra.~- No, no, hát magam is elmegyek a cirkuszba -
2727 III, 8 | volna tüzes szemeivel.~De hát ez csak a képzelet játéka
2728 III, 8 | semmit.~Éppen a kiflit ette hát visszatérõben, midõn egyszerre
2729 III, 8 | van, kérem, szerencsém?~- Hát nem ösmersz? Régi cimborád
2730 III, 8 | mindig csinos fickó vagy…~- Hát tudod, imponálni tudok az
2731 III, 8 | tudod te, hogy szereti?~- Hát iszen mindennap látom.~-
2732 III, 8 | asszonyról beszélsz.~- Ej, hát kirõl beszélnék, ha nem
2733 III, 8 | ennek a Bróner Jancsinak?~Hát már ez is szerelmes abba
2734 III, 8 | nyugodni, hozzákombinált hát mindenféle részleteket,
2735 III, 8 | Pörgey mellé szemtelenkedett hát Kupcsik és megindult a diskurzus
2736 III, 8 | hívják.~- Mit? Kapocsy János? Hát ‘iszen ösmerem én a Jancsit.
2737 III, 8 | hogy csak távolról láttad… Hát nem egy padban ültetek az
2738 III, 8 | Micsoda Jancsival?~- Ejnye, hát a Bróner, akarom mondani
2739 III, 8 | mondani a Kapocsy Jancsival. Hát kirõl másról beszélünk?~-
2740 III, 8 | dallamos »Zahlen« szót.~- De hát mondd meg már, mit hahotázol?
2741 III, 8 | nevét Kapocsyra. Oh, oh, hát mért nem olvasod a »Budapesti
2742 III, 8 | sötét agyvelejében.~- De hát akkor ki csókolózott Kapocsynéval
2743 III, 8 | dolgot ostobaságból. De hát ki hihette? Azaz, hogy tudnom
2744 III, 10 | világirodalom. Ezt tessék hát megolvasni!~Csobányi Sándor (
2745 III, 10 | annak már vagy kilenc éve.~- Hát a többi ember?~- Az mind
2746 III, 10 | elcsüggedni.~Nem is csüggedt hát és remegve, izgatottan várta
2747 III, 10 | ahogy elmentél.~- Jobb hát, ha visszaviszed a doktort,
2748 III, 10 | homlokára tapasztotta, hogy hát mármost õ mit tegyen?~-
2749 III, 11 | könnye is hullt miatta… Hát még a nejének, ki éppen
2750 III, 11 | akarnák kiáltani: »Jertek hát; mérkõzzünk össze!« Ágaskodó
2751 III, 11 | ajtónál álló invalidus. - Hát már elfelejtetted, hogy
2752 III, 11 | azért mégis odatekintett.~Hát csakugyan a szolnoki csatakép
2753 III, 12 | nem láttak.~Meg is voltak hát ezek a virágmagok becsülve.
2754 III, 12 | Jaj, de szép, de gyönyörû, hát még milyen lesz, ha nagy
2755 III, 14 | titulusa ennél még sohase volt, hát nem is említhetem föl.~Teljes
2756 III, 14 | dicséretének élni.~Csavargó lett hát belõle, miután a szüleinek
2757 III, 14 | mondá rekedtes hangon.~- Hát élsz még?~- Élek. De nagyon
2758 III, 14 | Nem, én nem mehetek be.~- Hát jól van, Hiripi, gyere el
2759 III, 14 | igazi fejedelmi kényelem.~- Hát honnan jössz most?~- Sehonnan.
2760 III, 14 | csak iskolatársunk volt.~- Hát tudod mit, Gáspár! Maradj
2761 III, 14 | ha dolgoznom kellene.~- Hát akkor mit gondolsz, Gáspár?~-
2762 III, 14 | apó.~- Én vagyok, Gáspár. Hát hogy vagyunk, öreg csont?~-
2763 III, 14 | idegenül.~- Hogy mit akarok? Hát isz tudod, hogy érdeklõdöm
2764 III, 14 | Perényi János foghegyrõl.~- Hát van pénzed?~A semmi-emberek
2765 III, 15 | ezek is felelgetnek, mert hát akármilyen, de mégis csak
2766 III, 15 | kincset, mint ott akkor…~Hanem hát csak nagyon furcsa dolog
2767 III, 15 | fehér haja, mint a kender, hát még a ruhája milyen szép
2768 III, 15 | kisütötték, hogy mégis lehetetlen hát, hogy Mikulás az égbõl hozná
2769 III, 15 | barátja, aki hozzánk jár? Hát az volna a Mikulás? Lehetetlen,
2770 III, 15 | Mikulás tömérdeket hozott, hát ugyan még mi kellene?~A
2771 III, 15 | hoz az a nagyoknak is.~- Hát te mit kívánsz? Mondd meg!~
2772 III, 15 | úgysem kellene még.~Így hát Nellike nem is tudta meg.~
2773 III, 15 | annak már négy egész éve.~Hát nem is volna bolondság,
2774 III, 15 | így találná ki a módját. Hát az bizony még meg is eshetik.~
2775 III, 15 | elpirulva.~- No, csak ki vele!~- Hát… hát…~- Ne habozz, no… mért
2776 III, 15 | No, csak ki vele!~- Hát… hát…~- Ne habozz, no… mért titkolod
2777 III, 15 | muszáj mondani mindent.~- Hát, hát, azt írtuk a Jézuskának,
2778 III, 15 | mondani mindent.~- Hát, hát, azt írtuk a Jézuskának,
2779 III, 16 | megyünk, ha jó idõ lesz.«~Hát ezekben az idõkben történt,
2780 III, 16 | Nem-e? Ugye nem? Oh, oh! Hát én vagyok a Tóth Máténé
2781 III, 16 | galambom, nagyságos uram, hát nem is tudja, hogy az uram
2782 III, 16 | szolgálhatok kegyelmednek?~- Hát egy kis bajunk esett, kérem
2783 III, 16 | kificamította a lábát, hát már négy napja vagyunk tovább,
2784 III, 16 | Vásárhelyen.~- Tyû! Akkor hát engem meglopott az az asszony
2785 III, 17 | hogy nem ösmerik, azért hát elmondom, hogy csendbiztos,
2786 III, 17 | lógott volna a füstön.~- Hát kend mit keres itt, öreg
2787 III, 18 | juhászok közt is… pedig hát a juhász mégis csak különb
2788 III, 18 | ilyen ezen a vidéken…~Hanem hát egyszer elaltatták-e éjjel
2789 III, 18 | azon módon meg is ették. De hát az a tömérdek bõr mégis
2790 III, 18 | égben talán legelõ sincsen. Hát ott veszik, ahol találják.
2791 III, 18 | Gergely! - mondá a csillag. - Hát hogy jöttél ide, édes fiam?~-
2792 III, 18 | összetapostad.~- Miféle vásznát?~- Hát amit ti odalenn tejútnak
2793 III, 18 | mígnem a Fiastyúkhoz ére, hát lát ott egy halavány bágyadt
2794 III, 18 | a világnak?~- Mi haszna? Hát arról a vászonról csepeg
2795 III, 18 | lábai, mint a fehér hattyú, hát még igézõ lábikrái… rózsaszínû
2796 III, 18 | azokat.~- Hogy-hogy, húgom?~- Hát úgy, hogy sohasem találhatja
2797 III, 18 | mondá Gergelynek:~- No, hát nézze meg, Gergely bácsi.~-
2798 III, 19 | volt ebbõl a tudományból.~- Hát ez a másik?~- Az is egyenközû
2799 III, 19 | múlva a nagybátyjához.~- Hát te mit keresel itt? - kérdé
2800 III, 19 | elsõ latin osztályba.~Azt hát otthon kellett eltöltenie
2801 III, 19 | mondá az apja. - Akkor hát mesterségre adlak.~- Nem
2802 III, 19 | forintja a zacskóban.~- Hát teneked még mindig megvan
2803 III, 19 | pedig az elsõ forint.~De hát, én istenem, mire is költsön
2804 III, 20 | A »Pesti Napló«-nál.~- Hát az alapított most egy új
2805 III, 20 | dehogy nem.~- Mit kíván hát.~- Adjon nekem valami alkalmazást.
2806 III, 20 | Hon«-nál is ösmernek.~- De hát hol adjak én önnek alkalmazást?~-
2807 III, 20 | banknál!~- Miféle banknál?~- Hát a Fridényi banknál, kérem
2808 III, 20 | volna elrontani a tréfát.~- Hát hogy híják önt?~- Sánta
2809 III, 20 | megelégednék ötszázzal.~- Hát akkor nagyon jól van. Be
2810 III, 21 | Nos, ha senki, mit akar hát?~- Én vagyok az az ember,
2811 III, 21 | darabokban a kutya.~- Igen, ön hát a kutya?~- Igenis, én vagyok -
2812 III, 21 | kezével hátrasimította.~- Hát aztán?~- Mert úgy tudok
2813 III, 21 | gondolkozott egy darabig.~- Hát ahhoz mit szólna, öreg,
2814 III, 21 | igazi remek darab…~- No, hát ilyen darab lesz! Menjen
2815 III, 22 | ellenőrzi lépteit.~Hanem hát Cs… úr nem azért üzletember,
2816 III, 22 | neked mindig utazni kell…~- Hát tehetek én róla? Tudod,
2817 III, 22 | nejétõl vettem el…~- Hogyan?! Hát nõk is voltak a közgyûlésen?
2818 III, 23 | jelenetek voltak láthatók. Hanem hát az egész dologból nem igaz
2819 III, 23 | szobájából sem lépett ki.~Hát igazán van olyan seb, amelyik
2820 III, 24 | leányzóról van kiállítva.~De hát bolond ez a vármegye, vagy
2821 III, 24 | tud. Az Akadémiának kell hát elexpediálni menten; ott
2822 III, 24 | lesznek végighallgatni.~…Hát úgy volt az, hogy nemzetes
2823 III, 24 | ember meri szemét vetni!~Hát vissza is mentek, el sem
2824 III, 24 | a dolog. Ha lehetetlen, hát lehetetlen. Még az érdekeltek
2825 III, 24 | tudja. Az utat? Miféle utat? Hát az utat oda, amerre õ lakik.
2826 III, 24 | tartoznak söpörni a megyeházat, hát hogy az épület mégse maradjon
2827 III, 24 | hogy miért üldözik.~Hanem hát az nem is valami nagyon
2828 III, 24 | címzett átellenes csapszékben, hát be ne eresszék, akármint
2829 III, 24 | én kimondom, hogy szép, hát abban ugyan még a püspök
2830 III, 24 | hangon.~- Hehehe, kópé! No, hát mit szólasz hozzá? Jó falat,
2831 III, 24 | Azt a parasztleányt? Hát már kicsináltad vele? Ejnye
2832 III, 24 | vele? Ejnye fikom, fikom! Hát olyan hamar ráállt? Ejnye,
2833 III, 24 | Persze, hogy persze. Hanem hát hova gondolsz, az istenért?
2834 III, 24 | már egyszer ilyen vagyok, hát ilyen vagyok. S még sincs
2835 III, 24 | volna a rábízott tárgyat, hát arról õ nem tehet. Arra
2836 III, 25 | egész világ bölcsessége.~Hát még a derék brézói ludak!
2837 III, 25 | takaros sárga lábacskáik (no, hát nem éppen olyanok, csakhogy
2838 III, 25 | szólt a nyalka ispán -, hát a szájadból itatod õket!~-
2839 III, 25 | Piroska. Hallod-e? No, hát ide nézz, ide hallgass legalább.
2840 III, 25 | az ajkaiba harapott.~- De hát mit csinálsz itthon? Hiszen
2841 III, 25 | hebegé -, ne is beszéljen…~- Hát nem tetszem neked, Piroska?
2842 III, 25 | zavarral.~- Mert, mert… hát csak kimondom,… azaz, hogy
2843 III, 25 | Eredj, te gyáva!~- No, hát azért, mert félek magától…
2844 III, 25 | férfi, egészen kipirulva.~- Hát bizisten attól, hogy talán…~
2845 III, 25 | Mondta? No, jó. Elmegyek hát. Voltam én már nagyobb úrnál
2846 III, 25 | a kezembe kerülnél.«~No, hát éppen azért sem fog vigyázni.
2847 III, 25 | Hol vagytok, gágogjatok!~Hát erre valami lassú sziszegés
2848 III, 25 | Megszabadultatok? Haza akartok vinni? Hát igazán akarjátok, hogy hazamenjek?
2849 III, 25 | megdobja vele a ludakat.~- Hát ki mondta nektek - szólt
2850 III, 26 | másképp nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is,
2851 III, 26 | ezeknek a cigányoknak.~- Hát Bagi uramnak mit hozzak?~-
2852 III, 26 | most nagy bolondság. De hát éppen abban van a virtus,
2853 III, 26 | maradhat »homályosságban«.~Hát a telekkönyvbõl csináltatta
2854 III, 26 | eresszen be, aki frakkban jön.~Hát iszen körülbelül úgy jöttek
2855 III, 26 | az ajtónálló komornyik.~- Hát én bizony Bagi vagyok! -
2856 III, 26 | hogy talán megbolondult.~- Hát a frakkomat kínálom - mondá
2857 III, 27 | tubákszín kabátokban - mert hát nekik lesz az édes látvány,
2858 III, 27 | kerekes egyszerû jármû. Hát iszen majd meglátjuk mindjárt,
2859 III, 28 | sárga kabátját.~- Hopp! Hát mi baj van?~- Itt a Sáfrány
2860 III, 30 | borsos egy kicsit, no de hát messzire megy az ember,
2861 III, 30 | Prikler néni érdeklõdik. Hát ez ugyan ki lehet? Talán
2862 III, 30 | esze és a szorgalma. De hát - nem elég az, hogy sokra
2863 III, 30 | pincelakásból, hogy mi lesz belõle?~Hát bizony nõtt az napról napra.
2864 III, 30 | közelben lakik valahol, de hát mi köze neki ahhoz a nagy
2865 III, 30 | piszkos harisnya lassan telt.~Hát a Károlyból mi lett azóta?~
2866 III, 30 | Kilencvennyolc forintos!~Hát egy estén, amint éppen a
2867 III, 30 | Károly? Persze hogy maga az. Hát nem ösmer? Még most sem
2868 III, 30 | szemfedõ is olcsó lesz, de hát elég az nekem úgyis.~A másik
2869 III, 30 | akkuráte milyen is lesz hát az õ temetése!~
2870 III, 31 | hogy tékozló lump vagyok, hát annak kell maradnom… ez
2871 III, 31 | meleg ágyban hálhatna.~- Hát hol hálsz? - kérdé a nagybátya
2872 III, 31 | csodálkozott. Hogyisne? Hát még olyan ember is akadhat
2873 III, 31 | nagy örömmel a doktor.~- Hát mért hagyott el bennünket?~
2874 III, 32 | a legnagyobb akadály.~De hát mire való a rábeszélés,
2875 III, 32 | legõszintébben beszélek.~- Akkor hát miért ellenzi?~- Hogyan?
2876 III, 32 | Nos, ha nem ellenzi, akkor hát tanácsolja.~- Ez még nem
2877 III, 32 | menjek?~- Tehát menjen. De hát miféle baja van?~- Furcsa!
2878 III, 32 | akar menni.~- Nos, igen… de hát mégsem értem önt egészen.~-
2879 III, 32 | értem önt egészen.~- Ej, hát! Ha gyomorbaja van, akkor
2880 III, 32 | Várjunk csak, várjunk csak. Hát milyen bajom is van? Engedje
2881 III, 32 | Menjen - csúf ember!~- No, hát akkor el is megyek s hagyom
2882 III, 32 | Egész komolyan, asszonyom.~- Hát igazán olyan aggasztóan
2883 III, 32 | állok? Édes istenkém, de hát mért nem szólt ön elõbb.
2884 III, 32 | elsápadva, Nelli? Szólj hát.~- A doktor megijesztett,
2885 III, 32 | beszélj, kérlek bolondokat! Hát mi bajod van?~- Meg van
2886 III, 32 | óhajtandó.~- El kell mennie, hát el fog menni - mondja a
2887 III, 33 | én nem haragszom.~- Akkor hát csókoljon meg…~Anna végigsimítja
2888 III, 33 | mosolyogva jegyzi meg:~- Hát azért jöttünk be?~- Persze
2889 III, 34 | vérmérsékletnek tulajdonítjuk.~De hát iszen a hideg tájakat is
2890 III, 34 | folytattak, megpuhult kissé.~Mert hát olyan az ilyen kurizálás
2891 III, 34 | hogy miféle barát volt az.~Hát a barát az egy olyan ember,
2892 III, 34 | Menjek? Ne menjek? Ejh, hát minek mennék el? Hiszen
2893 III, 34 | tekingetett ki az égre, hát csakugyan sötét felhõk tornyosultak
2894 III, 34 | tegezzen engem többé.~- Ej, hát mi lelt? Hogy mulattál vasárnap?~-
2895 III, 34 | szállásáig.~- Ördögadta, hát onnan aztán mégis megáztál?~-
2896 III, 34 | halkan, szégyenlõsen mondá:~- Hát arról én, úgy gondolom,
2897 III, 35 | kedveért miért ne fecsegjem hát el legelõbb, miképp szokták
2898 III, 35 | ezek a kezesvadászok? Ejh, hát azok, akik dolgozni nem
2899 III, 35 | ha a börtön kell neki, hát legyen meg a börtön.~Két
2900 III, 36 | megígértük tegnap, adjuk hát élethû fotográfiáját annak,
2901 III, 36 | gondolám…~- Okosan tetted, de hát ülj le…~- Lehetetlen, barátom,
2902 III, 36 | csibukozó áldozat. - Úgy hát nem is tartóztatlak.~- Isten
2903 III, 36 | gyerekség. A váltó aláíratik.~De hát ez csak az érem egyik oldala,
2904 III, 36 | szegénység ellen pedig… ejh, hát ki nem találja ki, a szegénység
2905 III, 37 | forintot negyven krajcárért!«~Hát amint ott zsinatolnak vala,
2906 III, 37 | tudnak bejönni szegények.~- Hát mért nem jönnek? - mondja
2907 III, 37 | mert pénzük nincs.~- Nos, hát vigyünk be kettõt - indítványozza
2908 III, 37 | önkénytelenül kereste, hogy ki itt hát a legrútabb.~A vakmerõ Pista
2909 III, 37 | nehezen fogok férhetni, hát megszerzem magamnak azt
2910 III, 38 | Valami ismerõse. No, no, hát már ennyire vagyunk?~Az
2911 III, 38 | pénzarabból, még egy rózsát vettem hát s megkínáltam vele Sándort.~
2912 III, 39 | szedem is, ha nem akarják, hát még el se hiszik az én igaz
2913 III, 39 | Följegyzem, felség.~- Hát azt beírtad-e már, amit
2914 III, 39 | hû vitéznek, Rognak. Hüm! Hát már tavaly be lehetett volna
2915 III, 39 | Szinte fény támadt körülötte. Hát még a szemei hogy ragyogtak!
2916 III, 39 | vagy? Mit akarsz? Ejnye ni, hát ilyen lesz a mundér? - riadt
2917 III, 39 | csapadékban tapadt fejéhez.~- Hát nem ösmersz?~- Nem.~- Én
2918 III, 39 | akasztatni a csalfa kópékat? Hát ki vagy te?~- Maga a király.~
2919 III, 39 | fordult a tömeghez.~- De hát nem ösmertek rám? Jó emberek,
2920 III, 39 | Hogyan? nem ösmersz? Te sem? Hát csakugyan nem én vagyok
2921 III, 40 | hányavetisége, hogy: No hát, ugyan még ez is eset? Történnek
2922 III, 40 | falusi vendéglõben.~No, hát mármost mi az ördögöt csináljak?
2923 III, 40 | Miféle ruhát? - mondá õ.~- Hát az én ruhámat. De nehéz
2924 III, 40 | Micsoda? - kiáltám rémülten. - Hát hova lett?~Nézem köröskörül,
2925 III, 40 | már nem is fog elpirulni.~Hát a kegyelmes úrral mentem;
2926 III, 40 | nézett a mellényzsebére. De hát ott volt a híres ezüstóra.
2927 III, 40 | gyenge szeme van, komámuram. Hát nem látja az aranyórát,
2928 III, 40 | hátulról Ujlaki bácsit, hát csakugyan ott fityeg az
2929 III, 41 | volna újabb hódítás. De hát tudta jól, hogy ő a legszebb
2930 III, 41 | Mért szeretett volna meg hát mást a színész?~*~Egy nap,
2931 III, 42 | rám nagy kék szemeit, hogy hát csakugyan nem tudom azt
2932 III, 42 | délelõtt kilenc órakor.~- Tyüh, hát annyi ideje már annak? Nem
2933 III, 42 | kapja a lapot.)~- Elég. Hát a trafikok?~- Bagatell…~-
2934 III, 42 | elnyelte a tekintetével. Hát még a gyerekeket, akik a
2935 III, 42 | Az anya felsikoltott.~- Hát itt hagysz? Nem, nem… nem
2936 III, 42 | hangja zavarta meg végre:~- Hát lesz hirdetés, vagy nem
2937 III, 43 | Miféle õ, asszonyom?~- Hát õ, - a mókuska! Ah, istenem! -
2938 III, 43 | csúnya leszesz… no, ne sírj, hát… jaj, de gyönyörû leszesz
2939 III, 43 | elsõ fog - amelyik kinõ…~De hát az elsõ fog - amelyet betesznek!~
2940 III, 43 | már valóságos öregasszony, hát Kajáriné, Bártányiné!… Ezek
2941 III, 44 | oldali agyarába fogva.~- De hát csak van tán kendnek valahol
2942 III, 44 | ingerülten a kormánybiztos.~- Hát iszen csak van - szólt lustán
2943 III, 44 | Persze hogy persze.~- Hát azt mármost hol vegyünk?~
2944 III, 44 | rendíthetlen nyugalommal.~- Ejnye, hát nincs a háza táján valami
2945 III, 44 | felelte durván.~- Akkor hát menjünk, kocsis! Köszönjük
2946 III, 44 | Hophó! Megállj, kocsis! Hát mit komédiázik akkor kend? -
2947 III, 44 | Hiszen, ha nem erre jönnek, hát persze, hogy vissza se hozhatják!
2948 III, 45 | fejével bólingatott. Hanem hát mi ez még ahhoz, mikor õ
2949 III, 45 | Filcsik dühbe jött: Micsoda, hát az a bagoly sohasem emlegetett
2950 III, 45 | hogy nem olvasta.~- No, hát akkor benne volt! - mondá
2951 III, 45 | Mármost azért se adom hát a tarisznyát. Nem adom.
2952 III, 45 | Tartózkodva nyúltam utána.~- Hát nem haragszik - kérdém -,
2953 III, 45 | baj van.~- Már megint?~- Hát izé… fészek van rajta.~-
2954 III, 45 | és aztán?~- Teringettét! Hát csak nem vághatom ki! Mi
2955 III, 45 | velünk mi lesz?~- Mi lesz? Hát mi lenne? - felelte durván. -
2956 III, 46 | lassankint a stafírungot. Hát ugye mégis a Csákó köti
2957 III, 46 | Melyik tálba rakod, édeském? Hát persze a nagy drótos tálba,
2958 III, 46 | fényére. No, ne sírjatok hát, bolondok. Mimike, törüld
2959 III, 46 | hisz mindjárt sötét lesz?~Hát amint beértek a tornác alá,
2960 III, 46 | Odafutottak az istállóba. Hát persze, hogy a Csákó volt.
2961 III, 46 | megijesztettél bennünket! Hát történt valaha ilyen eset,
2962 III, 46 | homloka: eszébe jutott, hogy hát a mama?~Az bizony, a szegény
2963 III, 46 | egyet, csodálkozva kérdé:~- Hát el volt veszve?~Kriska ámulva
2964 III, 46 | A lánykák összenéztek. Hát miért szaladgáltak õk egész
2965 III, 47 | fészkének. Ha nem vár volt, hát legalábbis egy óriási erős
2966 III, 47 | Hogyan? - mondják a fõurak. - Hát nem ölted meg a király szolgáját?~-
2967 III, 47 | furfangos eljárásáról.~- Hát a legdrágább kincsedet elhoztad-e
2968 III, 47 | öregapjának a szépapja. Mert hát még az is dicsõség.~
2969 III, 48 | terem a szegedi bicska.~Hát azt bizony Sziráki uram
2970 III, 48 | Szirákitól való szegedi bicska.«~Hát azt hinné ezek után az ember,
2971 III, 48 | hogy ez így lehetne, hanem hát õ bõven meg van elégedve
2972 III, 48 | érintette ez a dolog.~- Hát tudja, kérem, az nagyon
2973 III, 48 | a pénzt a közjegyzõnél. Hát jó lesz ez? Mi?~Most aztán
2974 III, 48 | hanem annyi töméntelent… Ej, hát úgy nézek én ki, mint akit
2975 III, 49 | pipaszárat rágta kegyetlenül.~- Hát csak állunk még, ahogy állunk.~-
2976 III, 49 | állunk.~- Haltok-e nagyon?~- Hát halunk, amennyire lehet.
2977 III, 49 | mit akarsz mondani?~- Hogy hát mi lutheránusok még megvolnánk
2978 III, 49 | Most uzsonna táján.~- Akkor hát szólítsd elõ a törvénybírót?~-
2979 III, 49 | rendeltem így; punktum.~- De hát a többi három?~- Innen Csalárnak
2980 III, 49 | jól végezz. Imre, hajts.~- Hát a negyedik gyerek, tekintetes
2981 III, 49 | Magam is majd elfelejtettem. Hát a megmaradt gyereket, azt,
2982 III, 49 | amint a kocsiról leugrott.~Hát biz’ azt mindjárt kezdték,
2983 III, 49 | huszonegyes blattot kapott, hát csakugyan letett az aggodalomról
2984 III, 49 | Ejnye, János, János! Hát mid vagyok én neked, János? -
2985 III, 49 | csípõjére tett kezekkel. - Hát micsoda galibát küldesz
2986 III, 49 | megint azt a porontyot? Hát szolgálód vagyok én neked,
2987 III, 49 | eszed, kérlek!~- Hallgass! Hát azt gondolod te, hogy én
2988 III, 49 | alispán félénken.~- Azt hát, mi közöd hozzá? Az enyim
2989 III, 49 | belovagolok a Hártya portán, hát ott találom a négy gyereket
2990 III, 49 | az alispánné halkan. - De hát ne zörögj úgy a patkós csizmáiddal.
2991 III, 50 | Igen, ez lesz a legjobb.~Hát emlékezel-e arra a mogyorófabokorra,
2992 III, 50 | ördögöknek néztek ki.~- Hát magok mit keresnek itt? -
2993 III, 50 | Nézze, mennyi sok.~- Látom. Hát nekem nem adnak?~- De adnánk
2994 III, 50 | mitõl fél úgy, kis bohó?~- Hát mitõl? - mondá a kis leány,
2995 III, 51 | semmiféle alkalmatosságon. Hát akkor hogyan menjen? Aztán
2996 III, 51 | Hogyan? - mondák a fõurak. - Hát mármost melyiteknek van
2997 III, 52 | uram!~- Miféle kamatokat?~- Hát amivel az uradalom tartozik
2998 III, 52 | tartozik nagyságodnak.~- No, hát tedd oda az asztalra, édes
2999 III, 52 | uram.~- Miféle kamatokat?~- Hát amivel az uradalom tartozik.~-
3000 III, 52 | tartozik.~- Az uradalom? Hát tartozik nekem az uradalom?~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4635 |