Rész, Fejezet
1 1, 2 | kimondani. Alphonsine hévvel folytatá:~- Pedig jó lánya voltam.
2 1, 4 | Mert hosszú utat tettem ám… folytatá az idegen.~Kalap uram nem
3 1, 9 | Egyébiránt arra való a felejtés - folytatá nyájas hangon. A kisasszony
4 1, 9 | Bornemisza harsogó hangon folytatá:~- Azon golyó, mely a hullában
5 1, 9 | prókátornak.«~- Hm! Átkozott éles… folytatá hangosan - hanem lássa,
6 1, 9 | s sokkal emeltebb hangon folytatá:~- Uram, ön ezennel szabadlábra
7 1, 10 | Majgó Márton azzal vádolja - folytatá a szolgabíró egyik ámulatból
8 1, 11 | És az a gyanúm van - folytatá -, hogy e szálak valamely
9 1, 12 | magával vitte Bécsbe - folytatá Laci habozva.~- Nem vittem
10 1, 12 | Én csak azon tûnõdöm - folytatá a porkoláb -, hogy mit eszik.
11 1, 13 | jár ide a burgzsandár? - folytatá Druzsba úr.~- No, hát miért
12 1, 13 | csípõjére rakta kezeit és folytatá a bizalmas közléseket:~-
13 1, 13 | hadd mulasson a gyermek - folytatá -, hadd mulasson és lásson
14 1, 13 | engem, nem érdemlem meg - folytatá Jahodovska és megszorítá
15 1, 13 | éppen ez a titokzatos - folytatá a bányadirektor -, a kastélyt
16 1, 13 | jutsz te ide Krakkóból? - folytatá Druzsba úr. - Micsoda új
17 1, 14 | Albertus, de mindenütt - folytatá Balduin -, míg végre ma
18 1, 15 | Aztán mintegy dicsekedve folytatá:~- Az akarat sokat tesz.
19 1, 15 | égbõl jött a villámcsapás - folytatá Fulvio -, midõn leérkezett
20 1, 16 | bizalmas kedélyességgel folytatá:~- Lesz itt annyi rókabõr,
21 1, 16 | Hogyisne!~- A mi uraink - folytatá szokott panaszkodó, fáradt
22 1, 17 | komolyan vegyük a dolgot, - folytatá kisvártatva - írjon nevünkben
23 1, 17 | messze esik a fájától - folytatá az ügynök. - Az apja is
24 1, 18 | a lovakra új szerszám - folytatá.~- Borzasztó - hörgé Marjánszky.~-
25 1, 18 | Elösmeri-e most már? - folytatá a megkezdett fonalon.~Erzsike
26 1, 18 | mellére ütött.) A baj baj - folytatá -, azon segíteni kell. Sajnállak,
27 1, 19 | S aztán vontatott hangon folytatá:~- Arra kértem volna kegyelmedet,
28 1, 19 | Tudom, uram, a szabályokat - folytatá nyugodtan a grófné -, de
29 1, 20 | meglátod.~- Jó, megbeszéljük - folytatá tettetett közömbösséggel -,
30 1, 20 | meghívó történetét, így folytatá: - Ami történt, történt;
31 1, 24 | éppen abban van a vicc - folytatá -, hogy az ember le tudja
32 1, 24 | Csapiczky azonban rendületlenül folytatá a témáját. - Hát mit érnek
33 1, 24 | az udvar?~- Oh, igen -, folytatá elszomorodva -, igazán unheimlich
34 1, 24 | férfi csak egyszer hal meg - folytatá Königgrätz apó zavartalanul -,
35 1, 27 | Önnek értékes lehet - folytatá az elõbbi -, de én nem vehetem
36 1, 27 | ezúttal elillanni. Báró úr (folytatá aztán, Balassa elõtt mélyen
37 1, 29 | magam is asszony vagyok - folytatá az elõbbi csöndesen, nyugodtan. -
38 1, 31 | Inkább nem akartam menni - folytatá az unoka, õszinte nyílt
39 1, 35 | akik a férjedet megették - folytatá a báró.~- Jaj, bácsi, ne
40 1, 35 | körülállók.~- Hát egy hering - folytatá Wraditzné.~- Ohó! Hát hogy
41 II, 2 | aztán meghatott hangon folytatá:~- Szegény Gaillard apó!...
42 II, 3 | Rám meg hiába haragszol - folytatá az öreg -, jóakaró embered
43 II, 4 | termekbe.~A szõke uracs folytatá az elbeszélést:~- A kis
44 II, 4 | Augusztin úr történetét.~Szepi folytatá:~- Mi is csodálkoztunk,
45 II, 5 | hozzám jöttek konzíliumra - folytatá Harcsa úr -, mint a vármegye
46 II, 6 | csipkéivel játszott.~Sramko folytatá beszédét:~- Furcsa dolgokat
47 II, 7 | azalatt halkított hangon folytatá a társalgást Mádyval, kinek
48 II, 7 | másnak.~- Az ördögbe is... - folytatá gondolkozva - tegnap még
49 II, 11 | Ami a mérnököt illeti - folytatá Sarolta -, eleintén anständig
50 II, 12 | magyar hangokat. A követ folytatá:~- Mink a székely nemzet
51 II, 13 | hallgatás követé. A tribun folytatá:~»Soha császárnak el nem
52 II, 21 | visszaadni annak, akié - folytatá Örzsike.~Az öreg hivatalnok
53 II, 22 | leégett becsülettel.~És folytatá hivatalos büszkeséggel:~-
54 II, 32 | meghökken.~Deák mosolyogva folytatá:~- Én nem vállalhatok tárcát.~ ~
55 II, 33 | barátságosan köszönt s tovább folytatá sétáját.~Ebben az adomában
56 II, 34 | Sokszor mondád nekem - folytatá -, hogy sohasem szabad addig
57 II, 34 | meg fog maradni. És most - folytatá könnyek között - felöltő,
58 II, 35 | én.~- Most térjünk át - folytatá Dupin - a hangokra. Minden
59 II, 35 | Dupin minden szavát.~Barátom folytatá beszédjét:~- Térjünk tárgyunkra
60 II, 36 | Magam is ilyennek találtam - folytatá Dick elbeszélését -, de
61 II, 36 | mert az a többi szóvirág - folytatá mosolyogva - csak lári-fári,
62 II, 38 | azonban mondhatok elõre is - folytatá Margit, kinek dühét és irigységét
63 II, 43 | Eszerint ön nem tudna dönteni - folytatá az öregúr a párbeszédet
64 II, 43 | látszólagosan jelentéktelennek - folytatá az öreg -, mert tulajdonképpen
65 II, 51 | terítéke elé. Gondolom, sir - folytatá ezután hõsünkhöz fordulva -,
66 II, 51 | mormogá -, ez a fõ Nos - folytatá azután -, ön ördöngösen
67 II, 51 | minden benne van.~- És, sir - folytatá kevés vártatva stentori
68 II, 51 | De ez mind csak tréfa - folytatá mosolyogva. - Oh, boldog
69 II, 57 | volna.~- Tehát, Mr. Brigli - folytatá az írnok - legyen ön szíves
70 II, 60 | Itt vagyok, eljöttem - folytatá -, de ha te jöttél volna,
71 II, 60 | hintó elrobogott.~S aztán folytatá:~- Ez az isten különös kegyelme,
72 II, 86 | De Kolokán rendületlenül folytatá az õ szavait.~- Igenis,
73 II, 90 | egészen borzasztó mûvedet - folytatá Délibáb -; itt tudsz-e mármost
74 II, 99 | Kossuth arcképe.~Edith hévvel folytatá:~- Az igen szép nyelv, Sir.
75 II, 99 | úgy, osszuk föl a munkát - folytatá komolyabban -, mindenkinek
76 II, 99 | elszorult.~- Az új betegség - folytatá Ralph - helyrehozta, amit
77 II, 117| burnótot az orrával s így folytatá:~- Õexcellenciájával, a
78 II, 117| ember. Bocsánat, uram - folytatá kevés vártatva, félbeszakítva
79 II, 119| túl a fényes tengeren - folytatá a királyfi -, honnan a hír
80 II, 120| mindig mérgesebb hangon folytatá:~- Rólad is megemlékezett
81 II, 127| pipákat bontva ki.~Mari hévvel folytatá:~- Az igen szép nyelv, uram.
82 II, 127| elszorult.~- Az új betegség - folytatá Gábor - helyrehozta, amit
83 III, 1 | a poharából és suttogva folytatá:~- De ez nem elég. Ki mondja,
84 III, 1 | Egészen az én bûnöm - folytatá az. - Verj meg érte, kedvesem.
85 III, 1 | Mertem volna-e álmodni? - folytatá szaggatottan. - Oh, Krisztina,
86 III, 1 | még Csutkás, aztán halkan folytatá:~- De mert igen epés ember…
87 III, 8 | õ ott volt házmesterné - folytatá elnyújtott, álmos hangon -,
88 III, 25 | Aztán kislányos naivsággal folytatá elkényeztetett mazna-hangon,
89 III, 37 | szaggatottan, szótagonkint folytatá: - Agyonver a majszterné…
90 III, 42 | leszek neki, asszonyom - folytatá mindig nagyobb hévvel. -
91 III, 45 | vállamat s nyájas hangon folytatá:~- Egy nagy megyét, meg
92 III, 63 | Két derék tanúm volt - folytatá az özvegy -, jóravaló nemesemberek
93 III, 90 | viszonyait.~- Annál jobb - folytatá kézdörzsölve. - Tehát. A
94 III, 102| Nem kíván õ tõlem egyebet, folytatá, mint hogy egy pár víg estét
95 III, 116| Azt gondolja az úr - folytatá és megfenyegetett az öklével. -
96 III, 127| észrevette magát, s vígan folytatá:~- De most már tudom ki
97 III, 132| speciális tulajdonsága - folytatá -, hogy a Mátra tájékán
98 III, 142| rájött a rosszabbik órája - folytatá indulatosan, s még egyszer
99 III, 144| Csakhogy nehéz ám hozzáférni - folytatá a holló -, mert úgy oda
100 III, 145| Károly.~- Talán áldásomat? - folytatá gúnyolódó mosollyal.~- Azt
101 III, 145| Az egyikre én ülök fel - folytatá Károly fiam szerényen -,
102 III, 148| azt ugyan ne tegye - folytatá egy kérõ tekintettel. -
103 III, 148| ugyan mit kellene tennem? - folytatá szünet után élénken.~- Nagyra
104 IV, 7 | gondolom, a plébánia? - folytatá a királyné.~- Nem tudom,
105 IV, 25 | vágom a süvegemet.~Majd folytatá emelt ünnepélyes hangon,
106 IV, 28 | Semmi se lehetetlen - folytatá a ravasz eszû miniszter -,
107 IV, 28 | hallaná a vágást, hanem folytatá nagy leleményességével a
108 IV, 32 | egyik szélét rágcsálva, folytatá:~- Hízeleg, ígérget fût-fát,
109 IV, 35 | A mi árvaszékünknél - folytatá - emberemlékezet óta nem
110 IV, 43 | felsõig!~- Egy titkos ügynök - folytatá Zay -, akit a Schulverein
111 IV, 43 | zavartan s fojtott hangon, de folytatá a társalgást:~- Talán valamely
112 IV, 44 | Azért hát legjobb lenne - folytatá rettenetes gúnnyal, s úgy
113 IV, 45 | kell nekem a vinnyei erdõ - folytatá cinikus mosollyal. - Épületfát
114 IV, 52 | van szó?)~- Vegye úgy - folytatá -, mintha itt sem volnék,
115 IV, 90 | baljóslatú hangomon.~»Ez az!« - folytatá. - »Ez az! Hatalmas egy
116 IV, 96 | alatt.~- Mert tudjuk ám - folytatá a fõbíróné -, hogy mirõl
117 IV, 97 | Hiába tagadsz mindent - folytatá az igazgató szigorral -,
118 IV, 137| Az ármádiából valók! - folytatá mélabúsan. - Afféle honvéd-lovak.~
119 IV, 142| itt van megint! Végre is - folytatá a tanácshoz tartozó vének
120 IV, 145| lovadat akarom megvenni - folytatá az enyveskezű.~- Nem eladó -
121 IV, 145| csendes léptekkel gyalog folytatá útját a városba, léceket
122 IV, 150| mondatot.~- Természetesen - folytatá - vannak sebek, kétségtelenül
123 IV, 152| Erdélybõl, itt aztán úr - folytatá. - Erdélyben születni érdemes,
|