Rész, Fejezet
1 1, 3 | szívek vesznek észre.~- Él.~Az öreg úr még egyszer
2 1, 4 | ha élne, de mivel már nem él, tehát õ vette észre helyette.~
3 1, 4 | hogy valamelyik vissza nem él a helyzettel s bevárja?…~-
4 1, 4 | nem érez, nem gondol, nem él: amice Lupcsek kezeit dörzsölte
5 1, 8 | hogy valamelyik vissza nem él a helyzettel és bevárja…~-
6 1, 8 | nem érez, nem gondol, nem él; amice Lupcsek kezeit dörzsölte
7 1, 9 | Fiatal ember? Hüm! Mibõl él?~- Egynéhány holdnyi birtoka
8 1, 11 | apám megvert!~- Kendnek még él az apja? - csodálkozott
9 1, 11 | veszett! Pedig hát munkából él a becsületes ember.~- A
10 1, 12 | megtaláló.~Meglehet, nem él már, elpusztult az, aki
11 1, 12 | Ég is visszazengjen.~Aki él, meghallja,~Sőt azt is,
12 1, 13 | kis sipsiricával, hogy: ki él tovább?~Hát ez már égbekiáltó,
13 1, 13 | csak anya, aki leányának él. Szívemnek minden lüktetése
14 1, 13 | is ezt szereti. Õ abból él, én annak élek.~Nemsokára
15 1, 13 | az apamályi aklon túl nem él meg többé a csuka és a mágnás.~-
16 1, 13 | mágnás túl az aklon nem él meg.~Kietlen, kopár vidék
17 1, 13 | az apamályi aklon túl nem él meg a mágnás?~- Hát nem
18 1, 13 | meg a mágnás?~- Hát nem is él meg - felelte a kocsis hátrafordulva.~-
19 1, 13 | A tekintetes úr tehát él még?~Druzsba úr erõtlenül,
20 1, 13 | hírnévben özvegy anyja házában él. Világos tehát, hogy mindez
21 1, 14 | Amerikában mindenki úgy él, ahogy tud. Nagy reklámokat
22 1, 14 | mi hír van? Él-e még?~- Él bizony és uralkodik. Itt
23 1, 15 | milyen szerencse, hogy úgy él emberöltõk emlékében, mint
24 1, 17 | tudja legjobban, aki együtt él vele, hogy kísértet-e vagy
25 1, 17 | mely a Szepességben ma is él (de persze a Csernyiczky-féle
26 1, 18 | ehetett meg õkigyelme, amióta él - röhögött a kocsis, elértvén
27 1, 20 | kéz, mind az öt ujj szinte él benne, látszanak a körmök,
28 1, 22 | ha kérdezik: ki meddig él? Magától az se szól. Ami
29 1, 22 | mókus híres gügyü. Abból él.~- Mi az a gügyü?~- Az,
30 1, 23 | öreg Gáll él-e még? S ha él, képzelem, hogy haragszik!
31 1, 23 | hogy haragszik! Persze hogy él még az öreg Gáll. És ha
32 1, 25 | egykori szoptatósdajka. Hát él még a Verona? Ki hitte volna?
33 1, 25 | Egyéb nem történt.~És nem él az a kép már sehol sem -
34 1, 26 | úr õméltóságának a lelke él fûben-fában, és hol olyan
35 1, 26 | adta, nehéz volt, papmalac él jól, meghízza. Nekem fekszi
36 1, 26 | az öreg Kupicza János.~- Él és olyan friss még, mint
37 1, 26 | az ötvenhez. No, csakhogy él még. Meglátogatom ma délután.~
38 1, 27 | ember volt (hiszen ma is él, és még most is olyan, mint
39 1, 27 | fantáziája az örök hollót is. Itt él valahol, valamelyik odvas
40 1, 29 | Huszákné mondása még mindig él, s minden nyáron felidéztetik
41 1, 29 | alszik?~- Ej, csak egyszer él az ember.~- Igaz, de közben
42 1, 30 | köpcös, rátarti emberkét, ha él még.~Hát ez miféle rét balra?
43 1, 31 | emlegette:~- Azt mondják, sokáig él, hogy kétszáz évig is elél.
44 1, 31 | meglátjuk a többit reggel.~- Nem él ez meg reggelig - vágott
45 1, 31 | mert kétezer-millió ember él a földön, úgyhogy a kihagyandók
46 1, 32 | volna. Õ maga is megvan, él és lélegzik, mint rendesen,
47 1, 34 | a jelenkorból (még ma is él és varr), olyan, aminõ száz
48 1, 34 | harsogta: - Megvan a Kati! Él még a Kati!~Apró uram már
49 1, 35 | Aki ebbõl iszik, száz évig él - biztatta a tulajdonos. -
50 1, 35 | ördögbe, de hisz ön úgy él itt, kedves gróf, mint egy
51 II, 2 | hogy van ön?«, hanem »él még ön?« - A köszöntés-forma
52 II, 3 | azt hinné, hogy már nem is él egészen e káoszban, vagy
53 II, 7 | örömsikoltással rohant hozzá.~- Hát él a tens úr? Nem ölték meg,
54 II, 15 | rámondani, hogy Schlikk él, hogy ez maga Schlikk.~...
55 II, 17 | fûtést és teljes ellátást. Ha él, dicsértessék az õ neve -
56 II, 21 | házban, hol kegyelembõl él, és szétosztogatja; el fogja-e
57 II, 26 | meghízni.~- Oh, csakhogy él - mondá a leányka, s talán
58 II, 26 | büszkesége lett.~Még ma is él, s sokszor látom még mindig
59 II, 33 | Elszász-lothringeni.~- S mibõl él ön?~- Foglalkozásomból.~ ~
60 II, 33 | is mindennap nehányszor él vele...~- Megvan! - kiált
61 II, 45 | hogy a kakas pusztán vízzel él, azért némult el, itassák
62 II, 51 | ki iszonyú fényûzéssel él kedvesével, Henriette-tel.
63 II, 65 | Hugo Viktor képzelmében él - először egyik csápjával,
64 II, 65 | Olaszországban maig is él a köznép ajkán a régi monda
65 II, 68 | rendezett viszonyok között él, azt veheti el, akit a két
66 II, 69 | vágott bele.~- És mivel él ezen állat?~Kamuti Pali
67 II, 85 | több lesz reggelre.~Így él az öreg Madzag Máté napról
68 II, 85 | a plébános urat.~- Miért él ön, domine reverende, ilyen
69 II, 99 | abban a koporsóban, amíg él? Hátha kedve támad fölrúgni
70 II, 102| gondolkodik: milyen rövid ideig él a rózsa!~Hát õ?~De azért
71 II, 112| özvegyi fátyolát, kiért? Él a férje.~Hiszen ha csak
72 II, 112| ez a talán az, amibõl él. Ezt szívja be a levegõben.
73 II, 116| az õ »báránykáját«.~Neki él, érte fárad, minden gondolata
74 II, 120| mennyi az életkora, mivel él, hol tartózkodik, - de a
75 II, 120| bizonyára még mai napig is él, s dicsekszik vele - mivel
76 II, 127| veszteg a koporsóban, amíg él? Hátha kedve támad fölrúgni
77 II, 133| perszóna, ki az urakkal él egy funduson, õ volt a szószóló
78 III, 1 | vármegyében süvegelik, míg él. Tamás hûségesen szolgálja,
79 III, 1 | vármegyében süvegelnek, ha él, oly piros lett, mint a
80 III, 1 | Lapaj a mûvészetét? Ha addig él is, ha térdig kopik is a
81 III, 2 | az elsõ sóhajtása, mióta él.~- Nem jön? Ön megtagadja
82 III, 2 | árnyéka: megbecsüli, ha él, megsiratja, ha meghal.
83 III, 3 | volt elsõ sóhajtása, mióta él.~- Melyik asszonyt érti,
84 III, 4 | árnyéka, az becsüli meg, míg él, az siratja meg, ha meghal.
85 III, 7 | S ez a talán az, amibõl él. Ezt szívja be a levegõben.
86 III, 12 | virág egy nagy csalódásban él. Hogy még a virágok is csalódnak!…
87 III, 38 | van, annak a jövedelmeibõl él, különben hideg, zárkózott
88 III, 41 | erényes neje visszavonulva él, meglehet szomorúan, de
89 III, 49 | Erzsike volt betakarva.~- Él?~- Alszik a kis ördög -
90 III, 57 | sógor. Tehát csak addig él, amíg ébren van. Az álom
91 III, 62 | hát a szegény ember úgy él, ahogy lehet. S ha az ember
92 III, 66 | gunyorosan -, a király vígan él anélkül is…~Maróth hirtelen
93 III, 66 | kezét.~- Jól mondod, õ vígan él, a mi keserves verejtékünkön,
94 III, 71 | De hiszen a kis Gyuri él még, hát nem lehet az égben.~-
95 III, 80 | szerint. Egy barbár fejedelem él csak úgy. Mikor ebédhez
96 III, 83 | voltak, hogy férje künn él valahol messze országban.
97 III, 87 | Minden szavában volt valami él, valami magasabb értelem,
98 III, 88 | úriasszony, s európai komforttal él szépen bebútorozott termeiben,
99 III, 90 | hisz méltóságod szerényen él, s nyolcezer forint végre
100 III, 94 | neki. Értesítsd oda, ahol él, hogy visszajöhet! Téged
101 III, 118| csodálkozás: »Nini, ez még él?«~Az ügyész szíve összeszorult
102 III, 125| hogy becsületes, meg nem él a kortes és nem lakik jól
103 III, 130| temetjük el õkelmét, ha pedig él, hát akkor bizonyosan õ
104 III, 130| a külsõ falnak:~- Tehát él még, Mihály?~- Ajaj! - felelt
105 III, 135| előtt a padokon, hogy még él, hogy egy olyan lúdtojást
106 III, 140| merényfalusi Bolyó János úr otthon él gyermekkora óta, és azt
107 III, 140| szegény grófné… Ha egy évig él még, hát bizonyosan megismerkedtünk
108 III, 141| faluban a harmadik. Hogy él meg most már a plébános
109 III, 148| kivenni, hogy ember és még él.~Megszólították, de nem
110 IV, 113| fekvõ Lászlóvárról az a rege él az Al-Duna mellékén, hogy
111 IV, 120| szerelmi kalandba rohan, él, vigad, jár-kel, viszonyt
112 IV, 121| Az a fiú bizonyosan nem él már. Mert ha élne, lehetetlen,
113 IV, 124| találgatták, hogy »mibõl él«. Ezt hívják »szellemes
114 IV, 127| Sebei nem gyógyulnak. Nem él meg.« - Ez volt az elsõ
115 IV, 127| most már éppen azért nem él meg. Egy éjjel megfojtották
116 IV, 127| legutolsó familia még ma is él. )~1525-ben Sóvárt Katzianer
117 IV, 128| aki nappal és este ott él, ott mozog két puskalövésnyire
118 IV, 137| Csakhogy az urak után meg nem él a doktor.~- Hogy-hogy? Hiszen
119 IV, 142| elmúlt, csak a Plutó-legenda él tovább és sohase fog elenyészni.
120 IV, 142| tüdõgyulladásba esett. Az obsitos amíg él, nem vál meg a lovától,
121 IV, 143| szállt-szállt fülbül fülbe, hogy él Kolozsvárott egy öreg ember,
122 IV, 143| székelység:~- No semmi, él még az öreg Boér!~Ki légyen,
123 IV, 144| két kiégett, holt planéta, él egy percig.~- Oh, be szép
|