Rész, Fejezet
1 1, 1 | hangos fuldokló zokogásban tört ki.~- Most már öljön meg,
2 1, 4 | szájából és ezer darabra tört szét. Remegett egész testében,
3 1, 4 | április elseje van ma? - tört ki némi ingerültséggel.~-
4 1, 8 | hát ápril 1-je van ma? - tört ki ingerülten.~- De bizony
5 1, 10 | szolgabíró polgártárst«, s ki is tört volna alkalmasint a dühe,
6 1, 11 | mely szerencsésen össze is tört, sötét szeme pedig haragos
7 1, 11 | szegényke?~- Mit vétett? - tört ki nyersen. - Szerelmes
8 1, 11 | az isten azt a zsidót! - tört ki szívszaggató hangon. -
9 1, 11 | leány keblébõl egy sóhaj tört fel, hörgésszerû, gyenge -
10 1, 12 | öregasszony fuldokló köhögésbe tört ki, mialatt halántékai megkékültek:~-
11 1, 12 | elkéri.~- Hisz nem bolond - tört ki önkéntelenül Béldi Györgybõl.~-
12 1, 12 | egyszerre örömkiáltásban tört ki. Megpillantotta Rozsomák
13 1, 12 | hitben, hogy tán gyilkos tört rá ily vakmerõen.~- Felséges
14 1, 13 | költve, és általános gyûlölet tört ki a Herkules ellen.~Ki
15 1, 13 | tányért is, mely csörömpölve tört össze a kavicsokon.~- Kuc,
16 1, 13 | majd egyszerre zajosan tört ki belõle az ijedelemmel
17 1, 14 | menni.~- Mily boldogság! - tört ki a veronai ifjú, s arcát
18 1, 14 | neki!~Tomboló helyeslésben tört ki a tömeg, zsibongva, ujjongva
19 1, 15 | üdvrivalgás mégis csak most tört ki.~Vörös bársony baldachin
20 1, 15 | De e pillanatban Beatrix tört magának utat a királyhoz.~-
21 1, 15 | Hisz ez derék dolog! - tört ki õfelsége nagy vidáman. -
22 1, 15 | Zajos, viharos éljenzés tört ki, mikor a népszerû apród
23 1, 17 | ellen nagy zúgolódásban tört ki a nép, de a sztaroszta
24 1, 19 | gróf szívén. Észrevétlenül tört bele a nyíl hegye. Maga
25 1, 19 | kocsirúdja egyszer éppen ott tört el a kastély elõtt, hát
26 1, 20 | Zsrr, egy tányér el is tört a pohárszékben, de szerencsére
27 1, 22 | beteg mellébõl kínos hörgés tört fel, s a balkezével megragadta
28 1, 23 | szívességét.~No, de milyen nevetés tört ki most a vendégek közt,
29 1, 23 | mintha csak egy tányér tört volna el. Nincs ebben az
30 1, 23 | soromat.~- Az nem lehet - tört ki nagy méreggel. - Majd
31 1, 23 | hámozott a harmadik, ez mákot tört, az habot vert, a sok finom
32 1, 23 | hogy ez az illetlen mondás tört ki belõlem:~- Eredj, eredj,
33 1, 23 | hajmeresztõbb káromkodásokban tört ki.~Senki se merte megkérdezni,
34 1, 25 | éktelen káromkodásokban tört ki:~- Nini, aki árgyélusa
35 1, 26 | körülbelül ezeket mondván tört németséggel: Igen szép a
36 1, 26 | önmaga elõtt, hogy kacagásban tört ki; pedig dehogy volt nevetséges;
37 1, 27 | istenem, dehogy! (Zokogásba tört ki, a fogait összecsikorította.)
38 1, 27 | például zafír nincsen?~Nem tört volna meg a csend, ha közbe
39 1, 27 | gondolkozott. Egy-egy sóhaj tört ki a mellébõl, egy-egy mozdulatot
40 1, 27 | Oh jaj nekem, jaj nekem - tört ki síró hangon -, ázs a
41 1, 28 | mégiscsak elfogy egyszer.~Erre tört ki a vörös ember dühe, erre
42 1, 29 | özvegy Klacskáné, mákot tört.~Nemsokára aztán hallani
43 1, 29 | zenénél elszenderedett.~Erre tört ki aztán az igazi szabadság.
44 1, 31 | temetésen unalomból; a szekere tört el a nyavalyásnak, hát ráért,
45 1, 32 | arcok megnyúltak és unisono tört ki a kérdés:~- Hát kié?~-
46 1, 33 | nem kell.~- Nem lehet… - tört ki fojtott hangon - föllázad
47 1, 34 | egy széken. Lõrinc mákot tört a mozsárban a holnapi metéltre,
48 1, 34 | közönségben orkánszerû tetszés-zaj tört ki. Minden ember beszélt,
49 1, 34 | meg, oly egetrázó erõvel tört ki, hogy megreszkettek bele
50 1, 35 | pohár, de szerencsére nem tört össze. Knopp báró idegesen
51 II, 4 | legurult a földre s csörömpölve tört össze ezer darabra.~Az idegen
52 II, 7 | Muci érzékeny könnyekbe tört ki.~- Szegény jó tens uram!
53 II, 14 | szorította össze, hogy ízzé-porrá tört a markában; az egyik sarkantyús
54 II, 18 | földhöz vágtam, össze nem tört, de szikrát adott. Ez azt
55 II, 18 | mije magának a Múzeum? - tört ki dühösen - apja, anyja,
56 II, 24 | muri« egyedül élõ nyoma, a tört szék egy még nagyobbé, nemkülönben
57 II, 24 | azt, mely zúgva, morogva tört ki.~Majd megmutatja a vén
58 II, 24 | No, de már erre hangosan tört ki az álmélkodás. Ilyen
59 II, 28 | hogy Sztambulban lázadás tört ki, a pasa azonnal üljön
60 II, 33 | helyeslés- és tapsolásban tört ki.~A színész lélekjelenléte
61 II, 34 | kötényével, mely akaratlanul tört elő szép nagy fekete szemeiből:
62 II, 35 | hirtelen a következõ szavakban tört ki:~- Õ igen kicsiny fickó
63 II, 35 | számára készített faládából tört ki, melyben - hiedelme szerint -
64 II, 43 | közönség hangos éljenzésben tört ki, felvillanyozva érezvén
65 II, 51 | megválnom.~- Oh, az ördögbe is - tört ki Danner úrból kedvenc
66 II, 63 | azután egy örömkiáltásban tört ki mind a kettõ:~- Heuréka!~-
67 II, 66 | tetejére. A tetõ recsegve tört át, vakító gyertyafény ütötte
68 II, 67 | úgy van!« szó-orkán tört fel alulról a beszélõ szónok
69 II, 85 | történni...~Mély zokogásban tört ki:~- Az, hogy a hutás,
70 II, 85 | mélységes csend után vészkiáltás tört ki s ajkról ajkra pattant,
71 II, 86 | tóbúl, azonfelül még egyszer tört össze a banda brúgója (a
72 II, 91 | õket.~A lelkesedés zaja tört ki.~- Az bornak - végzém -
73 II, 99 | kínai porcelán - mondá egy tört darabját kezébe véve.~-
74 II, 99 | esett volna ki kezébõl s tört volna szét ezer darabra...~
75 II, 99 | Ellenkezõleg, Sir! - tört ki végre Edithbõl a szó -,
76 II, 120| Én Lengyel Gyuri vagyok - tört ki végre.~- Te a Gyuri vagy.
77 II, 121| Kossuthnak, megírva az õ tört ákombákomjaival, hogy »csak
78 II, 127| esett volna ki kezébõl s tört volna szét ezer diribdarabra...~
79 II, 127| visszaemlékezni...~- Ellenkezõleg - tört ki végre Mariból a szó -,
80 II, 134| éppen ilyenkor nemegyszer tört ki belõle a gõg és a méltóság,
81 II, 134| Miklós bácsi. Olyan éljenzés tört ki a nevére, hogy majd leszakadt
82 II, 134| lezúgták, szenvedélyes hangon tört ki, megfenyegetve a hatalmasokat:~-
83 II, 134| nagyméltóságodhoz - mondá a pap tört, alázatos hangon -, kegyes
84 II, 136| mondja az öregasszony méla, tört hangon. Kisírt szemei, sápadt
85 III, 2 | korsót. Jaj, talán el is tört?!~Még észre sem vette, csak
86 III, 2 | hogy nem is csupán a korsó tört el… és nem is az volt a
87 III, 5 | odaveszett, kép dirib-darabra tört.~- Valóságos mennyei kijelentés,
88 III, 12 | volna a sanyarúságokban, úgy tört fölfelé a szürke rögöcskék
89 III, 14 | Gáspár mellébõl egy sóhaj tört ki. Bozontos fejét szomorúan
90 III, 17 | isten õrizte, hogy össze nem tört.~- Oh, oh! Hány éves kend?~-
91 III, 25 | hátraeresztve, mint egy tört szárnyat:~- És maga mindig
92 III, 41 | nejének. S egyszerre kacajban tört ki.~- Vallja meg, kedves
93 III, 42 | nem adom…~Mély zokogásban tört ki, melle zihált, a gyermekeket
94 III, 56 | sáv, égbõl ereszkedõ híd tört át a ködön és az ablakon.~
95 III, 75 | rám, s némi keserûséggel tört ki belõle:~- De hát uram,
96 III, 90 | Ki jönne énhozzám? - tört ki keserûen. - Nem törõdik
97 III, 138| ezt én tettem…~Bár a kezem tört volna el inkább.~Egyszerre
98 III, 146| fölmenj, nem akarom.~- Mit? - tört ki az asszony és indulatosan
99 IV, 1 | tudom is én? De nem, nem! - tört ki belõlem a vad indulat. -
100 IV, 1 | bolondja a feleségének - tört ki az öregúr, dühösen csapkodva
101 IV, 2 | a magasból, diribdarabra tört a kövezeten, s földje elszóródott
102 IV, 32 | fuldokló, görcsös zokogásba tört ki.~- No, ne pityeregj,
103 IV, 34 | végre rekedt diadalkiáltás tört fel az égnek.~A palánkiak
104 IV, 41 | fent a fedelen pedig a tört cserepet pótolták. Az öreg
105 IV, 41 | megtudják?~- Mit szólnak? - tört ki Antos úr mélabúsan. -
106 IV, 66 | egész város nagy hahotában tört ki. Még az a két szárnyas
107 IV, 70 | A tetszés viharos zaja tört ki a tömeg között. A tanácsbeliek
108 IV, 70 | aztán egetverõ éljenzésbe tört ki a tömeg, nagy ujjongások
109 IV, 90 | fogyott.«~»Fogyott ám« - tört ki végre a fiú - »mert örömet
110 IV, 97 | rettentõ átkozódásokban tört ki.~Pedig még hátra volt
111 IV, 97 | szaggatott jajkiáltásokban tört ki: »a szívgörcs!« hörgé.~-
112 IV, 105| Tele volt hordódarabokkal, tört zászlónyelekkel és kövekkel
113 IV, 114| valami nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találni
114 IV, 120| valóságos diadalüvöltés tört ki a picinyek közt, s nekiszilajodva
115 IV, 136| a sátor aranyos kopjáin tört meg és a vitézek csillogó
116 IV, 142| rémület hangos kiáltásban tört ki Ács Józsefbõl:~- Seregeknek
117 IV, 152| Mindene rendben van. Semmi se tört még el. A piros pántlika,
118 IV, 152| baj, fiam?~- Nincs.~- Nem tört össze semmi?~- Nem.~- Nem
119 IV, 152| kilehelte a lelkét. Dühbe jött, tört, zúzott és felkiáltott: »
|