Rész, Fejezet
1 1, 2 | hogy minden félévben András hajdú által lekeféltetik róluk
2 1, 2 | mellett a becsületes András hajdú állítgatja ki a »vétjegyeket«,
3 1, 4 | hirdette a megye hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V.
4 1, 4 | ugyan, hol elõbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett
5 1, 5 | vármegye nagy hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V.
6 1, 5 | ahol elõbb, a zsinóros hajdú most is olyan hegyesen lépkedett,
7 1, 6 | vármegye nagy hatalmát!~A hajdú tarsolyára hímzett N. V.
8 1, 6 | ugyan, hol elõbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett,
9 1, 7 | hirdette a megye hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V.
10 1, 7 | ugyan, hol elõbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett
11 1, 9 | diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a
12 1, 9 | megösmerkedünk lassankint.~Aztán a hajdú felé fordult:~- Szólítson
13 1, 9 | valamivel, mely alatt a hajdú Ilyére küldetett azon célból,
14 1, 9 | Délután öt óráig megfordul a hajdú: Johann Körmös volt császári
15 1, 9 | Éppen ezt! Megjött-e már a hajdú? - kérdé.~- Meg, - mondja
16 1, 9 | diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a
17 1, 9 | megösmerkedünk lassankint.~Aztán a hajdú felé fordult:~- Szólítson
18 1, 10 | polgártárs van itt - mondá a hajdú foghegyrõl.~- Mi van itt?~-
19 1, 11 | vészjóslón a Tereskey szeme.~- Hajdú! Fogja el ezt az embert!~
20 1, 11 | is: Itt a gyújtogató!~A hajdú, aki Tereskey felé futott,
21 1, 11 | Megvagy, akasztófára való!~A hajdú tudta már a megyei praxisból,
22 1, 11 | vannak.~- Majd elmegy értük a hajdú. Magának dolga van a fõzés
23 1, 11 | a dûlõutat, jön-e már a hajdú a bíróval. Ez volt az utolsó
24 1, 11 | annyi idõm volt, a szemfüles hajdú miatt, hogy hirtelen fehér
25 1, 12 | ebben a pillanatban ért oda Hajdú János, aki ezelõtt Bottyán
26 1, 12 | Dobos uram - lelkendezék Hajdú János. - Ha százkilencvenkilenc
27 1, 12 | kísértetbe ne jöjjön, elõkereste Hajdú János uramat, aki a szekerek
28 1, 12 | el Verest, de átengedtem Hajdú Jánosnak, mert attól tartottam,
29 1, 16 | S amint újra feltûnt a hajdú az újra kihozott rókabõrökkel,
30 1, 16 | harisnya pénzt nyújtogatott a hajdú felé nagy csörgetéssel:~-
31 1, 16 | kihozták. Miközben a Márton hajdú keze alatt egy egész zsák
32 1, 16 | bevitték, kijött a Márton hajdú egy szakajtóval, mely színültig
33 1, 16 | éjszakán át, de a Márton hajdú parancsa nyilván nekünk
34 1, 17 | érte, ennyi az egész.«~A hajdú elszaladt a szomorú hírrel
35 1, 17 | megcibálta a szakállát. A hajdú ordított, mert a szakállnak
36 1, 17 | király lenne jelen. A másik hajdú kihirdette szintén dobszóval,
37 1, 19 | csütörtökön, Szabó Dani, a hajdú, át lett téve a tiszttartótól
38 1, 26 | szétnyíltak, miután elõbb a hajdú jelentette, hogy tálalva
39 1, 26 | gyorslábú Akhilleüsz, a fõispáni hajdú.~- Õméltósága várja már
40 1, 26 | kerti filagóriában, ahol két hajdú töltögette a pipákat és
41 1, 28 | már nem rongyosan, és a hajdú is ott van mellette. Kihúzza
42 1, 29 | mögül pedig csinos, karcsú hajdú ugrik le kardosan, tarsolyosan.
43 1, 29 | kell - szólt parancsolón a hajdú. - A nagyságos kanonok úr
44 1, 29 | ember-vakarcs - förmedt rá a hajdú. - Ha még egyet szólsz,
45 1, 29 | rémülten ugrott félre, a hajdú pedig még követelõbb lett.~-
46 1, 29 | van, leányom? - kérdé a hajdú szépen.~- Három.~- És mind
47 1, 29 | Az egyik gróf közülök.~A hajdú a fejét vakarta és káromkodott.
48 1, 29 | csak imént feküdt le.~A hajdú dörmögött valamit, aztán
49 1, 29 | Alkalmasint azt indítványozta a hajdú, hogy menjenek a szomszéd
50 1, 29 | leszek ott, nem kegyelmed.~A hajdú fürkészõ tekintettel mérte
51 1, 29 | tudom, hogy átengedné-e?~A hajdú valósággal összerezzent,
52 1, 29 | megütközni a kérdésen. Ez a hajdú sejt valamit. De csakhamar
53 1, 29 | Ez okos felelet volt, a hajdú gyanúját elfújta. Halkan,
54 1, 29 | lesz-e feltûnõ? - suttogta a hajdú fejcsóválva.~- Ki bánja
55 1, 29 | ennyit lehetett kivenni. A hajdú most Zsuzsihoz fordult~-
56 1, 29 | istentelenek - rivallt rájuk a hajdú -, nem látjátok, hogy egy
57 1, 29 | szelíd, kegyes a hangja! A hajdú tótul tolmácsolta Zsuzsinak~-
58 1, 29 | oldott meg sikeresen. Künn a hajdú járkált fel s alá katonás
59 1, 29 | szorítsunk helyet éjszakára, hajdú bácsi?~- Én már csak így
60 1, 29 | ágy tulajdonosát. Künn a hajdú lépteit lehetett hallani:
61 1, 30 | gyorslábú Achilleüsz, a fõispáni hajdú.~- Õméltósága várja már
62 1, 33 | valamicske mindenüvé. Ma már a hajdú is villával eszik, Mátyás
63 1, 33 | Liszkay János, Vajda Pál, Hajdú György, Laszly Ferenc, Hettyessy
64 1, 35 | ügyességétõl, míg elõjött a hajdú egy talyigával, melyen eredetileg
65 1, 35 | számára volt valamije. A hajdú, aki a talyigát tolta, gombákat
66 II, 4 | egyenesre kifent bajszú cifra hajdú ácsorog, aki tiszteletteljesen
67 II, 24 | lesz is belõlem még megyei hajdú sem emiatt, de el kell mondanom,
68 II, 25 | léptem be szobájába, midõn a hajdú beeresztett! Szívem hangosan
69 II, 61 | gyertyát, s hagyjon magamra.~A hajdú távozott s én vetkezõdni
70 II, 87 | lépked a kapuban a zsinóros hajdú, s nagyot szalutál az urak-nak.
71 II, 91 | babszem ellen, hogy városi hajdú.~Csakugyan az volt. Egy
72 II, 95 | negyedóra múlva fényes ruhájú hajdú hozott le egy kis csomagot.~
73 II, 133| ma meg lehet engedni - a hajdú urak is azt teszik benn
74 II, 133| és azt mondta: inkább két hajdú veszett volna el - mert
75 II, 134| tarsolyosan, kardosan az András hajdú.~Egy helyen, gondolom a
76 II, 134| odavágódott.~- Baj van! - kiáltá a hajdú a gyufatartót is elejtve,
77 II, 134| néha még a cifratarsolyos hajdú is segített tartani a gyeplõt -
78 II, 134| vágd ki azt a keresztet!~A hajdú marcona legény volt, de
79 II, 134| aztán rólad az isten?~A hajdú belátta, hogy talán mégis
80 II, 134| szemével.~- Parancs! - kiáltá a hajdú hirtelen leugorva.~- Fogd
81 II, 134| rab, aki moccanni mer!~A hajdú torkonfogta a lelkészt átkozódása
82 II, 134| megjelenik két vármegyei hajdú síri árnya - ha ugyan a
83 II, 134| szegénybõl soha, de még vármegyei hajdú sem.~Fölösleges mondanom,
84 III, 1 | diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a
85 III, 1 | megösmerkedünk lassankint.~Azután a hajdú felé fordult:~- Szólítson
86 III, 2 | Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek »Mindenszentektõl«
87 III, 49 | akarok.~A cifra tarsolyos hajdú egy pillanat alatt lent
88 III, 49 | tekintetes uram? - kérdé a hajdú.~- Igaz a… több eszed van,
89 III, 49 | dobolta ki a nagybajszú Pista hajdú minden utcaszögleten: »adatik
90 III, 72 | Hát éppen akkor jelenti a hajdú, hogy odakünn van Tóth Erzsébet
91 III, 72 | megharagszik? - ellenveté az öreg hajdú.~- Ki? A falu? Vagy igaz,
92 III, 72 | Kisvártatva újra benyitott a hajdú az alispánhoz.~- No, elment?~-
93 III, 80 | kocsis, egy polgár és megyei hajdú, s úgy álltak meg sorba
94 III, 80 | odanyomni a parancsnokló hajdú markába.~Egyszóval hetven
95 III, 83 | pislogott az ablakban. A hajdú leugrott megkérdezni:~-
96 III, 83 | hoztuk! - kiáltott be a hajdú haragosan.~- Jézus Mária! -
97 III, 83 | bolonddá a nagyapjukat.~A hajdú lerántotta a fehér ponyvát
98 III, 87 | még s néhány írnok meg a hajdú, aki nemcsak a pálcát kezelte
99 III, 87 | elõszobában volt, balról a hajdú asztala, jobbról az óriási
100 III, 87 | saraglyába az otthon maradt hajdú, az öblös tajtékpipát pedig
101 III, 96 | melyeket a csalitos nevel a hajdú kezébe, röpülõ békanyál,
102 III, 101| átöltözik marhakupecnek. A hajdú bemegy hozzá elõbb, akkor
103 III, 101| mégis elmentek a hajdúval. A hajdú bement a kapun által, a
104 III, 101| pipázott, mikor a parasztruhás hajdú beköszöntött alázatosan.~-
105 III, 101| gonosz szûcs udvarából.~A hajdú ellenben elnevette magát,
106 III, 102| felelte közömbösen.~A hajdú azt akarta kifejezni, hogy
107 III, 130| embert tuszkol be az ajtón a hajdú, széles szíj van a derekán,
108 III, 130| másik végére, ahol az András hajdú lakott:~- András, keljen
109 III, 148| melyeket a csalitos nevel a hajdú kezébe, röpülõ békanyál,
110 IV, 32 | kocsis.~A cifra tarsolyos hajdú leugrott megnézni az akadályt,
111 IV, 82 | hogy mind a kilenc darab hajdú ott fekszik az ambituson,
112 IV, 82 | benneteket mi lelt?~Az egyik hajdú fölpislantott és nyöszörögve
113 IV, 126| pozdorjája! - káromkodott a hajdú. - Ez veszedelmet hoz ránk!~-
114 IV, 126| mindig magánál hordott.~A hajdú célzott, de nem lõtt. Ijedten
115 IV, 126| parancsolja Petky. - Vágd ki!~A hajdú elõkereste a fejszét, és
116 IV, 126| Tovább, tovább!~De a hû hajdú hozzárohant, átnyalábolta
117 IV, 126| de nagy kár, hogy a János hajdú mind az ötvenet rá nem vágta
118 IV, 130| lenni: szolgabíró-e vagy hajdú?~- Legjobban szeretnék zsivány
119 IV, 131| segítség?!~- Egy nádpálcás hajdú odaállítása a korcsmáros
|