Rész, Fejezet
1 1, 1 | igazságos Isten, ha nem téged szeretlek.~- Minek hagy
2 1, 1 | engemet, mert én nem szeretlek téged.~Nagy megerõltetésébe került
3 1, 1 | Persze, hogy én vagyok. Éppen téged kereslek, jómadár! Elõlem
4 1, 3 | de sokféleképp is csalnak téged!~Ott vannak mind az ismerõsök
5 1, 3 | Én ugyan nem értelek téged. Hanem az nem tesz semmit.
6 1, 4 | sást is töve felé hajlítja. Téged is ide hajtott a fészkedbe,
7 1, 4 | grófod akar követ lenni, s téged elõre küldtek útegyengetõnek.
8 1, 5 | kedves Demeter bácsidat, aki téged annyira szeret…~- Hogy elperelte
9 1, 8 | nagynéni, az majd megtanít téged mindenre.~A kis bájos teremtés
10 1, 11 | titkos bánatod van, Apolka. Téged emészt valami, leolvasom
11 1, 12 | felrázta a fiúkat. - Hogy hínak téged, fiacskám? - kérdé a kisebbiktõl.~-
12 1, 12 | nagyravágyást? Ki tanított téged az ilyen hivalkodásra? Elmégysz
13 1, 12 | azonfelül gazdag, úrrá teszlek téged is. Van pénzünk, hála istennek,
14 1, 12 | Hát azért tápláltalak én téged?~Addig, addig nézte az öreg,
15 1, 12 | elhagyni a kedves gazdádat, aki téged olyan nagyon szeretett?
16 1, 14 | szerencsétlennek tudva téged és a leányt.~- Igaz! Megállj!
17 1, 14 | ártatlanul került a kelepcébe, de téged nem értelek, Balduin; magyarázd
18 1, 14 | lett, s megvallotta, hogy téged szeret. Legott visszautaztam
19 1, 14 | lelkem, ne okoskodj! Hiszen téged kereslek mindenütt, s most,
20 1, 14 | János úr írását. De ami téged illet, kis csacsi, hisz
21 1, 15 | mondogatta az okos király -, téged nem szeretnek a magyarok;
22 1, 16 | apuskám?~- Hát õ szeret-e téged?~- Boldog vagyok.~És annyi
23 1, 16 | Iliánka? Szólj, fiacskám! Téged öl valami?~- Semmi, bizony
24 1, 17 | neki, amit nem tudott.~- Téged úgy elvisznek, hogy sohase
25 1, 18 | hánykolódol, hékás, talán téged is a bolhák csípnek?« Az
26 1, 18 | Ezer üres kemence! Mi lelt téged? Ohó, te a Bogárkát siratod.
27 1, 18 | Nem akarlak megcsalni sem téged, sem öcsédet. Nagyra tartom
28 1, 20 | No, hallod, lelkecském, téged az Isten is férjnek teremtett.~
29 1, 20 | meg akart gyõzõdni, hogy téged elvisz-e a vasút valóban.~-
30 1, 23 | Ejnye, mordizom adta kölyke, téged az a leány húz már oda.~
31 1, 23 | Piroskáékat.~- Ne te ne! Mi lelt téged? - morogta utánam az öregem. -
32 1, 23 | amice? Mi az ördög lelt téged? Hát megvesztél? A ruhád
33 1, 23 | ártatlan vagy, kis virágharang. Téged nem bántalak. Hanem add
34 1, 24 | Hagyd el - szólt nevetve -, téged már ismerlek az arcképed
35 1, 25 | alatt, hanem itt hagylak téged, végezz el mindent a legjobb
36 1, 25 | egyszerre mindent kitalálva - téged a honvágy lepett meg.~-
37 1, 25 | Most másodszor fognak téged proskribálni Magyarországon.~
38 1, 26 | izéljél… mert én megnízlek téged, ha mutogatnanak is pínzért;
39 1, 27 | Filcsik, az ördög vigyen el téged Filcsik«, az ispán ellenben
40 1, 29 | nem fekszel le, csacsi?~- Téged vártalak - ugrott fel Matykó
41 1, 29 | hallgatja.~- Megcsal az téged. Láttam múltkor, gyapotot
42 1, 31 | Végső sóhajtásom azért keres téged,~Bocsásd meg nekem, ha okoztam
43 1, 32 | nem is értelek, mi lelt téged. Hiszen már pityeregsz is.
44 1, 32 | Nagy veszély fenyeget téged, egy-két szót okvetlenül
45 1, 35 | úgy tetszik, Ninette, hogy téged érdekel az az izé… ez a
46 II, 5 | Szegény Zeubisz! Ki mert téged megölni?...~Az Attila gyerek
47 II, 6 | Mit?~- Azt, hogy Zemák téged fog elvenni. Ugye, Nelka?~
48 II, 6 | Nagyon-nagyon szeretlek téged...~- Hát én téged! Még százszor,
49 II, 6 | szeretlek téged...~- Hát én téged! Még százszor, ezerszer
50 II, 7 | talentum vagy, Muci, én téged emberré csinállak. No, olvasd
51 II, 9 | Ide gyere! Én vádollak téged! Minek teremtetted a szívet
52 II, 13 | mi boldog vagyok láthatni téged újra, hazámban lenni ismét.«~»
53 II, 15 | vagy Schlikk? Hm! Éppen téged keresünk. Emeld meg szaporán
54 II, 21 | Ne, ez a tied, mondá, ez téged illet, tanulj meg imádkozni:
55 II, 26 | mondja: »megöllek, megfojtlak téged, meg fogsz halni, akasztófaköteleddé
56 II, 32 | bizonyítgatá Zsedényi.~- Nem téged értelek, barátom - mond
57 II, 36 | Mi becsülünk és szeretünk téged!~- Istennek hála érte! -
58 II, 37 | okos leányocskám, és még téged szidtalak, amiért nem vagy
59 II, 38 | védelmezted, s e parasztok téged dicsértek szépséges tündér
60 II, 38 | nem vagyok oka amiért õk téged kevésbé szépnek találtak.
61 II, 38 | névnapod van, papa! Meg fogunk téged ajándékozni.~- Még titok.
62 II, 39 | képzelheted azt, hogy én hagyjalak téged?~Ilyet csak egy anya mondhat.~
63 II, 39 | árvám. Jaj, hogy itt kell téged hagynom! Csókolj, csókolj,
64 II, 48 | segíthet semmi.~- Balga beszéd, téged könnyû meggyógyítani, édes
65 II, 54 | idõ.~- Hogy is hínak csak téged, kedves fiam? - kérdé a
66 II, 57 | hozzá:~- Te, Jim, vigyen el téged az ördög, Jim ha ügyes fickó
67 II, 71 | nem állhattam a vágynak: téged láthatni! Férjem nagyon-nagyon
68 II, 80 | bolonddá, ne engem; majd téged hagyna hidegen az olyan
69 II, 113| nagy nulla? Ki látogat meg téged, kivel barátkozol, milyen
70 II, 113| lehetsz ilyen könnyelmû! Téged elvakított a szerencse,
71 II, 118| Micsoda önzés az, Dénes?~De ha téged boldoggá tesz, én nem bánom.~
72 II, 134| mondjuk neki egyszer -, téged megcsaltak ám a testvéreid.~-
73 III, 1 | nem elég.~- Hát szeressen téged is…~Csutkás hirtelen leereszté
74 III, 1 | tehát; én nem szeretlek téged, de mást sem szeretek, legalább
75 III, 1 | Olej aklánál volt mondva. Téged hívnak, ugye, Olejnek?~-
76 III, 1 | Csingilingi csin! Szeret téged a Lapaj bátyó, ha nem sírsz.~
77 III, 1 | kis mókuskám! Így szeret téged a Lapaj, ha nem sírsz. Hajsó!
78 III, 1 | szabályos szuszogását.~- Mi lelt téged, Lapaj fiam? Megbolondultál!
79 III, 2 | többiek.~- Esküszöm, csak téged szeretlek… soha senkit még
80 III, 6 | sötét az egész világ, ha téged nem láthatlak. Reggeltõl
81 III, 6 | nagyon szeretlek és csak téged szeretlek! Könyörülj meg
82 III, 8 | vis-à-vis-m. De mit érdekel az téged?~Azután gúnyosan hozzátette:~-
83 III, 14 | zseniális ötletem támadt. Én téged úrrá teszlek, Gáspár.~A
84 III, 25 | legalább. Mit gondolsz, ha én téged szolgálatba vennélek?~-
85 III, 28 | Most kezdtek hozzá, hogy téged megigyanak.«~De nem, nem
86 III, 32 | én félek, hogy itt foglak téged hagyni.~- Ne beszélj, kérlek
87 III, 37 | pénz most nem lenne itt, s téged ugyancsak eldöngetne ma
88 III, 42 | melancholikus hangon viszonzá:~- Téged kereslek. - S azután erõtetve
89 III, 52 | hát csaljanak meg inkább téged, édes fiam, neked adom ezt
90 III, 66 | vagyok. Tudod, hogy csak téged szeretlek.~Dercs vitéz elnevette
91 III, 66 | Korogh Jánost?~- Hiszen téged szeretlek.~- Tudom. De nem
92 III, 69 | kormánypárti -, hisz az tett meg téged elnökünkké.~- Igen, de most
93 III, 72 | mint a katona? Megcsaltak téged, fiacskám. Rámondták valami
94 III, 79 | nézve?~- Arra nézve, hogy téged miképp hívnak, és hogy képviselõ
95 III, 94 | tartám az asszonyt, ahogy téged most, egy hatalmas lökéssel
96 III, 94 | ahol él, hogy visszajöhet! Téged pedig ezennel visszafogadlak
97 III, 108| útközben. Bolonddá akar téged tenni, nagyasszonyom.~-
98 III, 115| egérkéé, hát bizony mindjárt téged választanánk meg!~De Kapornokinak
99 III, 124| hogy léptessenek fel hát téged, s íme fölléptettek, s meglettél.
100 III, 144| vagyunk! Gyõztél rajtunk. Téged szolgálunk.~Így támadt a
101 III, 146| megver a korbáccsal engem is, téged is. Mindig megver, ha abba
102 III, 146| rám! Én nem akarom, hogy téged megüssön. Ne tedd azt, hogy
103 III, 148| múlva! De meg különben is téged akkor már az immunitás fog
104 III, 148| ne ámíts!~- Én ámítani, téged? Látod, ma minden bolondságot
105 IV, 1 | szavakkal becézgette:~- Csak téged szeretlek én, téged, meg
106 IV, 1 | Csak téged szeretlek én, téged, meg a bátyácskádat…~Több
107 IV, 7 | ösmerlek, én neveltelek téged. Nem félek tõled. A te lelked
108 IV, 30 | szemekkel a szõke.~- Hogy hívnak téged? - szólt a barna felé fordulva.~-
109 IV, 30 | leány összerezzent.~- S téged hogy hívnak?~- Az én nevem,
110 IV, 32 | mint a tietek, abba viszlek téged, ott élünk boldogan, ameddig
111 IV, 80 | armádiát akarja lefülelni. De téged is sajnállak, mama!~- Engem?~-
112 IV, 80 | sajnállak, mama!~- Engem?~- Téged, szegény anya.~- Miért?~-
113 IV, 85 | inkább ez sarkantyúzzon téged minél több és több ismeret
114 IV, 85 | vagyunk! Gyõztél rajtunk! Téged szolgálunk!~Így támadt Hatvaninak
115 IV, 86 | nyugalmas helyed van, hiszen téged egy tág kriptában temettünk?~-
116 IV, 86 | tenni?~- Tudom is én. Éppen téged akartalak megkérdezni, mit
117 IV, 97 | Igen, mert meg akart téged menteni és elárult. Most
118 IV, 146| szegfûvel a gomblyukában.~- Hát téged mi lelt?~Egy percig habozott,
|