Rész, Fejezet
1 1, 8 | rossz… maga gúnyolódik - mondám és felé nyúltam, hogy szép
2 1, 9 | odaszökött volna is, - mint mondám már - mirevaló lenne a rendõrség?
3 1, 11 | fogtam fel a munkáját - mondám halkan.~- Mindjárt megmagyarázom
4 1, 14 | felelte Marosini, - noha, mint mondám, ártatlan vagyok. Nevem
5 1, 23 | Piroska.~- Csinos leány - mondám tettetett egykedvûséggel.~-
6 1, 23 | Nem vagyok én nebuló - mondám zihálva és remegve az indulattól -,
7 1, 26 | Itt, a te székvárosodban - mondám.~- No, ezt nem tudtam.~-
8 1, 26 | megyei palota.~- Szép állás - mondám szórakozottan.~- Jarja sok
9 1, 26 | kombinációkba bocsátkoztam, s mondám a megyei huszárnak:~- Mikor
10 1, 28 | Ugyan, ne légy gyerek! - mondám kacagva. - Micsoda bolondságot
11 II, 4 | vagyunk.«~»Nem emlékszem« mondám. De még Miska sem emlékezett,
12 II, 7 | éppen ez az itt a lábamnál«, mondám, egy írást emelve föl a
13 II, 7 | Sose fáraszd magad! - mondám neki. - Nem szeretem a cifraságot,
14 II, 8 | áldja meg, Stofi bácsi! - mondám búcsúzólag a kapunál. -
15 II, 15 | azt az ördögöt csináljuk - mondám -, hogy bevesszük Branyicskót
16 II, 17 | azonban tisztázzuk az eszmét - mondám. - Az a fõ dolog.~Kutlikné
17 II, 17 | elvégeztük kötelességünket - mondám józanabbul maradt cimboráimnak -,
18 II, 17 | össze.~- Most pedig, fiúk - mondám -, a mi fejünk is nehéz,
19 II, 17 | azzal a kéményseprõvel - mondám vidoran.~Kutlik úr újra
20 II, 18 | kéri...~- Már nincs meg - mondám reszketve.~A tanár úr egyet
21 II, 24 | szívem. Egy kapu alá hívtam s mondám neki: »nincs szükséged,
22 II, 25 | könyvtáramat.~- Majd máskor - mondám, kissé babrálva a mintegy
23 II, 33 | termet.~- No, Józsi pajtás - mondám ismerõsömnek -: magyar hölgynek
24 II, 35 | mások voltak.~- Ez igaz - mondám én.~- Most térjünk át -
25 II, 35 | történnie mégis.~- Ah, ah - mondám feszült érdekeltséggel lesve
26 II, 35 | véghez e gyilkosságot - mondám -, egy dühössé lett õrült,
27 II, 35 | Ez igaz, teljesen igaz - mondám.~Dupin felegyenesedett s
28 II, 45 | Jó éjszakát, Mimi - mondám halkan de már nem volt idõm
29 II, 56 | szerencsejátéknak.~- Látod - mondám neki a vacsoránál, a fent
30 II, 61 | marasztott.~- Lehetetlen - mondám fogvacogtatva -, oda vagyok,
31 II, 61 | nemtelen tréfa volt tõled - mondám szemrehányólag, amint eszméletemet
32 II, 75 | mindjárt kezdõdik a játék - mondám. - Kártyáink a szemközt
33 II, 75 | legtöbbet nyert, Kvart úr - mondám elõlépve -, mert, azt hiszem,
34 II, 76 | nyelvet.~- Kétségkívül - mondám nagy zavarral -, tudtam
35 II, 76 | újságban.~- Hova gondol ön? - mondám komolyan - az ilyesmi elõttünk
36 II, 77 | Egyenközû háromszög - mondám.~- Hát ez a másik?~- Az
37 II, 78 | szemekkel.~- Asszonyom! - mondám magamat meghajtva.~- Mit
38 II, 79 | amit adott.~- I love you! - mondám, szememet lehunyva és szemérmesen
39 II, 79 | nyelvet.~- Hja, így van az - mondám önérzettel -, ha az embernek
40 II, 81 | látta az úr?~- Mindent - mondám mosolyogva. - Csupán a dolog
41 II, 85 | Suska Mihály káplár volnék - mondám megsodorintva a bajuszomat -,
42 II, 88 | Miért öltözném át? - mondám kérdõleg.~- Nos, mert nagysád
43 II, 88 | kicsit harmatozik odakünn - mondám rangosan.~A kellner bámulatteljes
44 II, 88 | engem néznek Coburgnak - mondám egy mellettem álló mesterember
45 II, 89 | Hon-t olvasta.~- Uram - mondám neki -, én a Marcsám ügyében
46 II, 91 | további szavaimat.~- A bor - mondám hatalmasabb elementum a
47 II, 93 | is.~*~Eddig a történet, mondám Szanának, abból fúrhat-faraghat
48 II, 101| Köszönöm önnek, uram! - mondám neki, hálás szemeket vetve
49 II, 113| fiatalember a szerzõje, mint mondám, s e fiatalember már öt
50 II, 114| ürességtõl.~Ejnye, ejnye - mondám magamban bosszankodva -,
51 II, 114| Ez igazán csoda! - mondám. - De hol van az a gyerek?
52 II, 114| tartottad, kedves öcsém - mondám magam is meghatva. - Az
53 II, 118| elõször maradtam adós, pirulva mondám neki:~- Az enyimet is írja
54 II, 120| vagy. A Lengyel Gyuri - mondám meglepetve. - De hát hogy
55 II, 140| elégedetlen és epés. Fölmegyek, mondám, kikönyöklök az ablakon
56 II, 140| csodaszép asszonnyal sétálsz! - mondám neki mohón.~- Ugye szép?~-
57 III, 13 | erre a panaszra.~- Uraim - mondám -, mégis szégyen volna éhen
58 III, 14 | tartalmát.~- Ejnye, János - mondám bizalmasan suttogva -, ha
59 III, 28 | szelíden.~- Ne is kérdezze - mondám szomorúan.~- Itthon van
60 III, 37 | Megveszem én a billétet tõled - mondám.~- Igazán megveszi? Mit
61 III, 38 | úgy céltalanul kóborgok - mondám mosolyogva. - Azaz a Széll-féle
62 III, 38 | lakásom felé.~- Várjon meg, mondám, megkérdezem a házmestert:
63 III, 50 | Valaki járt itt már azóta - mondám, figyelmesen nézegetve a
64 III, 52 | tünődve.~- Az, ezer forint! - mondám.~- Ezer forint! - kiáltott
65 III, 57 | mért nem szóltál mindjárt - mondám apprehenzíve. - Ez már hiba,
66 III, 75 | harminc.~- Szent isten! - mondám megbotránkozva. - Minek
67 III, 76 | Huszonnyolc esztendeje! - mondám csodálkozva. - Ez maga elég
68 III, 79 | az igazgatósághoz.~- No - mondám az ajtót belökve, nagy lihegéssel -,
69 III, 82 | ne lõje magát!~- Igaz - mondám mélyen elgondolkozva. -
70 III, 85 | jegyzõkönyvet?~- Biz én nem vettem - mondám. Mert hát, hogy is vettem
71 III, 87 | szerencsém.~- Bocsánatot kérek - mondám halkan fölszisszenve.~-
72 III, 87 | Inkább nézem én magát - mondám hirtelen elszánással, tompa
73 III, 87 | ásítana.~- Oh, kisasszony - mondám átrezgetõ melegséggel hangomon -,
74 III, 87 | az emlékezetébõl.~- No - mondám csodálkozással magamon kívül -,
75 III, 90 | ebédre, az nem halhat meg - mondám némi szigorral.~A jó öreg
76 III, 95 | pénzem!~- Adok én önnek - mondám -, itt hordom a tízezer
77 III, 104| nagyon gazdag a község? - mondám beszélgetés közben.~- Nono -
78 III, 109| gyerekbõl még képviselõ lesz! - mondám olyan arccal, mint aki meg
79 III, 123| Elfogyott egészen - mondám.~- Lehetetlen az - felelte
80 III, 124| gyerek?~- Egy kerületet! - mondám.~- Micsoda? Te kerületet
81 III, 124| van a lapokban.~- Hol? - mondám nevetve, mialatt Kázmér
82 III, 127| Hozza utánam a színházhoz - mondám rekedten. - De ne mindjárt,
83 III, 129| Húsz! Nem téved ön? - mondám elsápadva.~- Húsz vagy harminc -
84 III, 132| Valószínû, hogy talán van - mondám zavartan.~- Mit, Ön per »
85 IV, 13 | óra nekem nem kell, uram - mondám ingerülten -, újra itt hagyom
86 IV, 15 | szeretnék én ülni, anyám - mondám -, vegyen nekem is olyan
87 IV, 35 | mondom.~- Nagy dolog ez! - mondám. - Szeretnék önöknél árva
88 IV, 44 | Hát az se lesz baj - mondám.~- Mit, nem lesz baj? Hogy
89 IV, 49 | Akkor hát nincs más hátra - mondám lehûlve -, mint a termésbõl
90 IV, 49 | legalább ötszáz forintot - mondám áttekintve a tárgyakat.~-
91 IV, 52 | össze.~- Szegény leány - mondám Károlynak. - Ez ugyan sokat
92 IV, 55 | biztonságban.~- Itt meghálunk - mondám a kocsisnak, s betértünk
93 IV, 55 | kis dolgom van arrafelé - mondám Kecskemét tájékára mutatva.~-
94 IV, 56 | veled mi történik!~- Úgy? - mondám izgatottan. - Akkor hát
95 IV, 62 | tünemény ez!~- De uram - mondám -, én végre is elõfizetni
96 IV, 76 | ha ön így akarja venni, mondám, azaz mutattam, akkor három
97 IV, 81 | KALAPJAI~1886~- Te Lenci - mondám egy nap Lõrinc barátom mellé
98 IV, 86 | temettettem el.~- Szervusz, Bódi - mondám minden félelem nélkül -,
99 IV, 86 | várják.~- De hát, Bódi fiam - mondám -, mit törõdsz te ezzel,
100 IV, 90 | határoz.«~»Ezer örömmel« - mondám a reménykeltõ hangomon. »
101 IV, 92 | cimbora.~- Nem lehet - mondám a zsebemre ütve. - Itt a
102 IV, 98 | Semmiféle játékot sem játszom - mondám önérzetesen.~- Hm, az baj,
103 IV, 98 | fölötte állanak a törvénynek - mondám, s ez volt az elsõ és utolsó
104 IV, 100| Leadtam már, kérem alássan - mondám ijedten (s egy kissé tán
105 IV, 105| Közvéleménnyel akarok beszélni - mondám. - Kihez van szerencsém?~-
106 IV, 115| vettessék ki a bírság.~- Igaz - mondám közömbösen -, hát mit kell
107 IV, 117| Van-e pénze?«~- Van - mondám.~Irányi rám nézett ünnepélyesen,
108 IV, 117| hirtelen elhatározással mondám:~- Ennél maradok.~Nem nevezem
109 IV, 121| kinevezte.~- Bolond vagy, öreg - mondám nevetve. - Legalább a jó
110 IV, 132| szakadt az esõ.~- Menjünk - mondám az ott künn didergõ, zömök
111 IV, 146| Közölhetetlen.«~- Hóhér! - mondám fölháborodva.~Gyula vállat
112 IV, 147| hajjal.~- Ez csodálatos! - mondám s minden hajamszála az égnek
113 IV, 151| igavonó barmocskámat?~- Nem - mondám mogorván -, válassz apád
114 IV, 151| itt, elment.~- Valahára - mondám szinte vidáman. Azután félénken
115 IV, 152| mint egyébkor.~- Korenka! - mondám. - Ön ma egy röggel hajított
116 IV, 152| amire aztán én tréfásan mondám:~»Nevezze meg, asszonyom,
117 IV, 152| tenni fogok.~- Asszony! - mondám Annának hazaérve - csomagolj
|